2023. március 11., szombat

Magyarszombatfai tányér istenidéző szertartás szövegkönyvével

Magyarszombatfai tányér (Nagy Zoltán nyomán). A jelen cikkben a jelek magyarázatát teszem hozzá a cserépedény leírásához.

A tányér minden jele azonosítható a székely írás valamelyik jelével, amelyek többsége ma egy hangot jelölő betű. Ez alól kivétel a nikolsburgi ábécében lévő "us" (ős) szójel (1/b. ábra), amely a tányér közepén látható ligatúra egyik összetevője. Ennek az ős szójelnek a hieroglifikus gyakorlatban több változata van (1). Mindegyik esetben a keret a Tejút hasadékára, a középen lévő változatos összetevő pedig az istenre utal, amelyik a hasadékban ujjászületik (felkel).

A tányéron kizárólag szójelek szerepelnek. A szójelek olvasata: Ragyogj, ragyogj, ragyogj, ragyogj! Zsenge "feltámadó" ős! Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál!


1/a. ábra. Magyarszombatfai tányér kőkori eredetű istenidéző szertartási szövegkönyv vázlatával, veleméri vörös agyag alapszínre fehér engobbal (fehér agyaggal) rajzolt jelekkel



1/b. ábra. A székely írás "us" (ős) szójele, amelyben a középen lévő függőleges egyenes alakú szár "úr" jelet nem kell kiolvasni



1/c. ábra. A székely írás "zs" betűje, amely az eredeti zsenge "zsendülő, kelő, feltámadó" szójel leszármazottja


A magyarszombatfai tányér jelvilága egy régi és sok változatban ismert írásemlék-típus, az istenidéző szertartás szövegkönyvének egyik előfordulása (2). Ezekre jellemző a hármas tagolás.

Az első és az utolsó jelcsoportban ferde vonalak szerepelnek (a ragyogj/ragyog/ragyogtál szójelek). A középső jelcsoport pedig az Isten megjelenését, az epiphaniát jelzi az isten nevét, vagy jelzőjét rögzítve. Ez a közép arra a karácsonykor bekövetkező pillanatra utal, amikor a Nap a Tejút hasadékában kél.

A tányér köriratában a ferde vonalakkal (a székely írás "kis r" betűinek szójel-előzményével) jelölt Ragyogj, ragyogj, ragyogj, ragyogj szavak a szertartás kezdetét jelzik, amikor az Istent hivogatják. A tányér másik oldalán lévő ferde vonalak már a Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál szavakat rögzítik és a szertartás befejező részére utalnak, amikor a távozó Istent búcsúztatják. Azt sajnos nem tudjuk, hogy a ferde vonalak csoportjai közül melyik jelzi a kezdő és melyik a befejező szakaszt.

A tányér közepén a Zsenge ős, vagy Zsenge Lyukó ligatúra látható (mindkettő a karácsonykor a Tejút hasadékában kelő "zsendülő, feltámadó" isten idézése). A ligatúra kétféleképpen is olvasható (attól függően, hogy melyik eleme olvasandó ki). E lehetőségek közül csak további hasonló hieroglifikus írásemlék felbukkanásával és értelmezésével választhatunk.


 2. ábra. Aranka parti gyűrű a Ragyogj, ragyogj, ragyogj! Nagyon nagy szár! Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál! (mai magyarsággal Ragyogj, ragyogj, ragyog! Nagyon nagy úr! Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál!) mondattal




3. ábra. Az Árkosy P. család gyűrűje, a gyűrűkarikán jól láthatók a ferde vonalak, a ragyogj/ragyogtál szójelek, a pecsétlap alját egy turulos címerpajzs foglalja el, felette van az elolvasható hieroglifikus (ősvallási vonatkozású szójelekből álló) és az Istennel azonos világoszlopot azonosító szöveg: Zsen ten magas köve (mai magyarsággal: Zsendülő Isten magas köve)



 

4. ábra. Árpád kori gyűrű, karikáján a vonalakkal jelölt ragyogj/ragyogtál szavak, pecsétlapján a "Ragyogj! Nagyságos égisten. Ragyogtál." mondatok, egy istenidéző szertartás szövegkönyvének vázlata (középen, fotógrafika), a gyűrű ragyogó, Isten (ős + ten), ég és nagy hieroglifái (balra, fentről lefele), valamint a hieroglifáknak megfelelő székely "r", "us" ős, "nt/tn" ten, "g" és "n" rovásjelek (jobbra)




5. ábra. Zamárdi avar szíjvég részlete, szembőlnézeti világmodelljén az ég vonalát követik a ragyogj/ragyogtál szójelekből alkotott csoportok, az Isten megjelenését a középen szembetűnő aranyozással kiemelt Nagy jó sar (mai magyarsággal: Nagyságos jó Úr) mondat jelzi



Jegyzetek

(1) A karosi tarsolylemez is az égig érő fa (a Tejút) hasadékában karácsonykor kelő napistent ábrázolja. Az ábrázoláson a Tejút hasadékában a székely írás "nt/tn" (ten "isten") szójele jelenik meg (6. ábra).



6. ábra. A II. karosi temető 29-es sírjából előkerült tarsolylemez




7. ábra. Veleméri rajzos sindü az égig érő fa hasadékában kelő napistent idéző ábrázolással, a fa csúcsán a magyarszombatfai Zsenge ős ligatúra és a székely "us" (ős) szójel megfelelője




(2) Az istenidéző szertartás szövegkönyvének több tízezer éves eurázsiai hagyománya ismert. Nem gondoljuk, hogy az a fazekas, aki ezt a magyarszombatfai tányért készítette, tisztában lett volna ezzel a múlttal és ismerte volna saját jeleinek jelentését. Nyilván inkább csak másolta, de már nem nagyon értette azt a jelhagyományt, amit az elődöktől örökölt. Van ugyan példa arra, hogy egy veleméri parasztember (Antal József), 1944-ben még az "isten valamicsodája" jelentést tulajdonította egy általa használt sindüjelnek, amelyik a székely írásban az ős szójele s amit a vámfalusi és észak-erdélyi fazekasok "isten szeme" mintának neveznek, a hettita hieroglif írásban pedig "isten" jelentésű. Kétségtelen, hogy más jelek esetében is megmaradhatott az ősi jelentés. Ezt bizonyítja például a népi jelkészlet és a székely írás jelkészletének lényegét tekintve azonos volta. A hasonló hieroglifikus szövegek intenzívebb kutatása és alaposabb megismerése esetén az összefüggések jobb illusztrálására lehetőségünk nyílhat.


Irodalom

Varga Géza: Istenidéző szertartások szövegkönyve


Varga Géza: Hun és avar tartalom

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika

Varga Géza: Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása






Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!



dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)