76 A kácsi Lyukaskő hieroglifái

Balogh Sándor hívta fel a figyelmemet a kácsi Lyukaskő sziklába vésett jeleire, amelyért itt is köszönetet mondok. Az akadémikus "tudomány" érdektelenségének és szakmai görcseinek köszönhetően eddig erről a fontos írásemlékünkről szinte semmit sem tudtunk.

A környezetéből kiemelkedő szikla egykor pogány áldozóhely volt, amire a tetején lévő lyukak és csatornák mellett a sziklába vésett kicsiny üreg, a mellette lévő lépcső és a három nagyméretű, kőbe vésett hieroglifa utal. A jelen cikkben e három jel egymáshoz közeli jelentését próbálom meg kibontani.

1. ábra. A kácsi Lyukaskő és hieroglifái (Balogh Sándor fényképe és rajza) lentről felefele az Óg, az Ak és az ég hieroglifa van a sziklába vésve

Sem az ősvallással, sem az írásunkkal kapcsolatos nemzet- és tudományellenes akadémikus álláspont nem kedvezett a kácsi Lyukaskő megismerésének.

Az akadémikus "tudomány" közelmúltban is hangoztatott dogmái szerint magyar ősvallás nem is létezett, még e megnevezés használata is eleve tudománytalan. A szerzők szerint a pogány magyaroknak ősvallása nem volt, legfeljebb népi hiedelmekről (értsd: ostoba babonákról) lehet beszélni. Ilyesfajta megjegyzésekkel Pócs Éva "gazdagította" a finnugrista szakirodalmat. A kácsi Lyukaskő eleven cáfolata e magyar- és tudományellenes téveszméknek.

Hasonlóképpen megalapozatlan akadémikus dogmákkal kísérelték meg hamis mederbe terelni a magyar írástörténet kutatását is. Száz évig próbálták elhitetni,  persze minden komolyan vehető alátámasztás hiányában, hogy a székely írást - ha az nem a humanisták kitalációja csupán - akkor az ótürköktől vettük át. Ezt az ótürk származtatást 1993-ban a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünk száműzte a lomtárba, mert azt követően Benkő Elek, Róna-Tas András, Sándor Klára és a nyomukban még néhányan elismerték, hogy a székely írás eredete számukra egy rejtély.  Ma már a székely írás létezését és régi voltát egyre inkább elismerik, azonban a szó- és mondatjeleinkről továbbra sem hajlandók tudni. Pedig ezek létezését Veit Gailel 1500-as évekből származó híradása is bizonyítja.

Az akadémikus tagadás évtizedei után ideje számba venni a hieroglifikus (ősvallási jelentőségű, szójeles) írásemlékeinket (ezekről a 2017-ben megjelent Magyar hieroglif írás c. kötetben adok számot). Közöttük az eredeti környezettel együtt megmaradt kácsi Lyukaskő sziklavésete kiemelkedő jelentőségű.

A környezet jellegzetes eleme a mesterségesen vésett odú, amelyben eredetileg halottat, idolt, vagy ősvallási jelképet helyezhettek el. A mellette lévő lépcső a szertartások során a magasba vezető út szimbóluma lehetett, amint a rovátkolt törzsű szibériai sámánfák is.  A táltos e kőbe faragott lépcsőn mehetett fel képletesen az égiekhez. Erre utalhatott a legmagasabb helyzetben lévő ég hieroglifa, ám lehetséges, hogy mindhárom jel az eget jelképezte.

Bár a kácsi Lyukaskövet nem tekintik kaptárkőnek (talán a fülkék eltérő mérete miatt?), az mégis kétségtelen, hogy vélük egy emlékcsoportba tartozik. A Lyukaskő szerepének megértése segít a kaptárkövek szerepének megértésében is, mert e kettő lényege azonos.


Az Óg hieroglifa

A sziklaodu fölé a magyar hieroglif írás Óg jelét vésték. Ez a jel, ebben a vízszintes állásban pontosan azonos a hettita (luviai, anatóliai) hieroglif írás "ég" jelével. Előfordul a Gozo szigeti Ggantija templom főoltára előtti lépcsőbe vésve is, ami arra utal, hogy ezt a kb. 5000 éves templomot is Óg tiszteletére építették. Az akrofónia során e jelből keletkezett a székely írás "o/ó" betűje, amit azonban a rovástechnológia miatt függőlegesre fordítottak, mert vízszintes vonalakat nehéz egy fapálcába róni. Az Ószövetségben is szereplő Óg király a görög Heraklésszel azonos. Amiképpen a görögök Heraklészt tartották a szkíták ősapjának, annak megfelelően később Óg úr leszármazottait nevezték ogur népeknek. Figyelemre méltó, hogy ennek az ogur elemnek a változata a magyar népnévben is megjelenik.

Az Óg hieroglifa az égbolt ívét ábrázolja (a hettita hieroglif írásban az "ég" szójel), amiből következően a sziklaodú és a szikla az ég jelképe volt. Ennek a szimbolikája egy temetés, vagy istentisztelet esetén is érthető: azt jelenti, hogy az oda temetett, vagy a jelképeivel ott felidézett elhunyt az égbe költözött. Ugyanezt fejezik ki a kazahsztáni "bajszos" geoglifák is (2. és 3. ábra).

Érdekes és a székely írás eredeztetésénél figyelembe veendő körülmény, hogy a hettiták nem különböztették meg az e és az o hangot. A hettita és a magyar jelkészlet genetikus kapcsolatával függhet össze, hogy a székely írás "o/ó" és "e/é" rovásbetűje közös eredetű. A kiinduló eredeti alakváltozat az 1. ábrán legalul és a 4. ábrán látható, ma "o/ó"-nak, vagy Óg-nak olvasandó jelforma. E jel végén azért van a határozott kunkor, mert a mítoszok szerint, amiről Harmatta János professzor úr tájékoztatott bennünket egy dolgozatában, a szelek felemelik és visszejtik az égboltot, ami miatt az ég pereme kicsorbult. Ezt a csorbaságot ábrázolja a közös gyökerű két rovásjel. Amikor elvált egymástól az "o/ó" és az "e/é" betű, akkor ebből a csorbaságból az "e/é" esetében két "segédvonalat" csináltak (1/b. ábra).

1/b. ábra. A székely írás "e/é" rovásbetűje az Óg hieroglifa egyik leszármazottja

1/c. ábra. A székely írás "g" rovásbetűje, ami a másik ég szójelünkből (az "eget tartó fa" ábrázolási konvencióból) alakult ki

Hasonló égábrázoló szimbolikát a sztyeppén is találunk. Szergej Botalov tájékoztat a "bajszos" kurgánokról (2. és 3. ábra). Ez egy Óg hieroglifával azonosítható, földből és kőből alkotott geoglifát jelent, a csúcspontjában lévő sírral. 

2. ábra. Kazahsztáni "bajszos kurgán" (Szegej Botalov nyomán)

3. ábra. Három hieroglifából álló geoglifa Kazahsztánból (Szegej Botalov nyomán), olvasata: Óg a Lyukó (a bőség forrása) és a Nap

4. ábra. Az őriszentpéteri tál még az eredeti vízszintes állásában őrizte meg az Óg hieroglifát

5. ábra. Az Óg hieroglifából keletkezett a székely írás "o/ó" betűje, amely a rovástechnológia miatt függőlegesre fordult

Az Ak hieroglifa

Az Ak hieroglifa az égi patakkal azonosított isten (a görögöknél Heraklész) egyik nevét jelöli. Her Ak azonos Óg úrral. A jel azért hullám alakú, mert vizet ábrázol.

6. ábra. A szárazdi avar szíjvégen a két hieroglifából álló Ak országa mondat olvasható

7. ábra. A székely írás Ak jele nem változott betűvé, mindvégig megmaradt az Ak (patak, Heraklész) szójeleként

Az Ég hieroglifa

A Lyukaskőbe vésett legfelső jel az ég hieroglifa (1. ábra), aminek a képi tartalma az ég boltozatát középen alátámasztó, Istennel azonos világoszlop (égig érő fa, Tejút). Ebből az ég hieroglifából alakult ki a székely írás "g" betűje. A szintén az égboltot ábrázoló Óg hieroglifából, amit - az e és az o megkülönböztetésének egykori hiánya miatt - szabályosan szintén ég-nek is lehet olvasni, az e/é rovásbetű alakult ki (1/c. ábra).

8. ábra. A szentgyörgyvölgyi korsó világmodelljének négy sarkán látható az ég hieroglifa (az égbe vezető út jele), az ábra jobb alsó sarkában látható a székely írás ebből keletkezett "g" betűje

 A kácsi Lyukaskő sziklafeliratának olvasata

Az Óg, Ak és ég hieroglifák egyik lehetséges olvasata: Óg Ak az égben (mai magyarsággal: Óg patak az égben). Valószínűbb ennél, hogy mindhárom csak az ég szót, annak változatait jelentette a régieknek. Ez utóbbi magyarázatot erősíti meg a Tóth Istvántól kapott szíves tájékoztatás, miszerint "az ég (menny) a tokárok nyelvében Ak".

Berze Nagy János írja, hogy a magyar néphit szerint az égig érő fa (a Tejút) azonos az Istennel. Ez érthetővé teszi a sziklafelirat olvasatát, amely szerint Óg király, az ogur népek névadója, azonos az égi folyóval. 

További megerősítését jelenti az olvasatnak az az Ipolyi Arnold által megőrzött adat, miszerint a székelyek, ha meg akarnak emlékezni Csabáról és Attiláról (tehát az elhunyt, Istenhez költözött hőseinkről), akkor a Tejútra tekintenek. Ezek az adatok együttesen magyarázzák meg, hogy miért emeltek Óg jelhez hasonló geoglifákat a halottaik köré a kazahsztáni sztyeppén egykor élt eleink.

Irodalom

Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest

Varga Géza (2018): Az őriszentpéteri tál jelei

Varga Géza

A veleméri Csinyálóház egy különleges szépségű őrségi szállás egy önálló épületben (2 háló, fürdőszoba, étkezőkonyha, 5 ágy, nagy terasz) szép természeti környezetben, patak és erdő között

A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház kertjében felállított Onogesius-szobor Hankó Péter szobrászművész alkotása

Tavasszal el kellene döntenünk, hová is menjünk majd nyaralni. Bevallani sem merjük magunknak, hogy szeretnénk egy jó ajánlatot kapni, amiben nem csak szállás, hanem kulturális csemege is van. Szeretne a szép szállás mellé valamiféle értelmiségi-vonzó, de nem túl drága szolgáltatást kapni? Ha Önnek a szállás mellé a veleméri Onogesius-szobor megtekintésére támadna kedve, akkor ajánlhatjuk magunkat. Ez az ajánlatunk nem mentes minden önérdektől, viszont kétségtelenül egyedi. Az általunk ajánlott őrségi szálláson nem csak az Onogesius-szobor megtekintésére, hanem a magyar hieroglif írásról folytatott eszmecserére, a Sindümúzeumban díjtalan tárlatlátogatásra is van lehetőség az itt eltöltött nyaralás alkalmával. S mindez (a beszélgetés, a múzeum meg a szobormegtekintés is) teljesen ingyenes. Ha Ön az őrségi szállás félpanzióval, őrségi szállás medencével, őrségi szállás SZÉP-kártyával, őrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn szempontok alapján keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a hun-magyar romantika mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást! Az Onogesius, az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint Ön is,  aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Másutt meg mutatóba sincs. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot az őrségi szállás lefoglalása végett!