A veleméri rajzos sindük között kezdettől ismertem ezt a különös példányt, amelynek a jeleit némi töprengés után a magyar államcímer árpádsávos felével azonosítottam (1. és 3. ábra). Azt azonban nem értettem, hogy miért ilyen alakban jelennek meg az árpádsávok egy népi ábrázoláson.
1. ábra. Veleméri rajzos sindü folyó- és napjelképek ábrázolásával (Sindümúzeum), a neolitikus előzményekre visszamenő sindürajz a székely írás "l" (Él, élet) jelével és a magyar államcímer árpádsávjaival rokon
Ezzel egyidejüleg létezett egy másik kérdés is a 90-es években elvégzett akrofóniarekonstrukciók maradványaként. Az "l" rovásjelről sejtettük, hogy az Él, élő szavak szójeléből alakult ki, de maradtak fent kérdések is. Például az, hogy miért van az "l" rovásjelnek három alakja és hogy mi a képi tartalma e jeleknek.
A Halaf-, az Indus-völgyi és a Tordos-Vincsa kultúrák jeleinek, meg a vélük kapcsolatban lévő, feltehetően e körből származó jelkészleteknek az áttekintése megadta a megerősítő alátámasztást, valamint a választ a fent említett kérdésekre.
2. ábra. Az Él hieroglifa neolitikus változatai
A vízszintes hullámvonalak folyót jelentenek, amelyek színe a heraldikában ezüst, vagy fehér. E hullámvonalaknak két leszármazottja is van a székely írásban: az Ak "patak, Heraklész" és az "ü" (ügy "folyó") rovásjelek. A sindün két hullámvonal között lévő kerek Lyukó jel a napisten nevét rögzíti s a Nap szine vörös. Vagyis a sindün vörös és fehér/ezüst sávok váltogatják egymást, miközben a hullámvonalak, azaz a folyók száma éppen négy. Ez a kép az árpádsávokkal egyeztethető, ami a hagyomány szerint a Duna, Tisza, Dráva és Száva jelképe.
Ám ezt a sindürajzot nem az árpádsávok másolásával alkották meg, mert akkor sokkal egyszerűbben is megoldhatták volna. Ez a sindürajz nem az államcímeren, hanem annak jóval korábbi előzményein alapszik. Ezt a magyarázatot az újabban megismert neolitikus (2. ábra) és óbolgár jelek igazolják (3. ábra).
3. ábra. Az óbolgár amulett, veleméri rajzos sindü és árpádsávok
A 3. ábrán lévő 9-10. századi óbolgár amuletten a Lyukó Földje Él mondat olvasható, ami azt jelenti, hogy az isten földje vizekben gazdag (1) és termékeny. Az amulett körívében folyókat idéző sávok és esőt ábrázoló pontok váltogatják egymást, ami a kínai írás "eső" szójelének felel meg. Ez Él isten jele, ami vizet, esőt ábrázol, mert az élet lehetőségét a víz jelenti.
Az amulettől balra az óbolgár amulett hun-magyar hieroglifái láthatók, amelyek egyeztethetők a székely írás jeleivel.
A 3. ábrán az amulettől jobbra van a veleméri rajzos sindü képe. Az ábra jobb szélén fentről lefele a veleméri Szentháromság-templom "szentháromság" jelképe, a székely írás "ly" (Lyukó) jele, a magyar államcímer árpádsávjai, valamint a székely "f" (Föld) rovásjel.
Jegyzetek
(1) A "folyókban gazdag" jellemzés szerepel a Képes Krónikában (és az annak alapjául szolgáló 14. századi krónikakompozíciókban, például a Kézai Simon-féle Gesta Hungarorum-ban) a fehér ló mondájában. A történet szerint Árpád vezér elküldte Kusid nevű követét a Kárpát-medencébe (Pannóniába), hogy térképezze fel a vidéket. A krónika szövege így emlékezik meg erről:
„Kusid látta, hogy az ország folyókban gazdag, legelői kövérek, s földje jó termékeny.”
Kusid ezután visszatért a vezérekhez, beszámolt a látottakról, majd a magyarok egy díszes fehér lovat, aranyozott nyerget és féket küldtek Szvatopluk fejedelemnek, cserébe szimbolikusan egy kulacs vizet, egy zsák földet és egy marék füvet kérve, amivel jogilag „megvásárolták” az egész országot.
Ez azt jelenti, hogy a sztyeppi hun-magyar-bolgár államalakulatokban egy-egy terület jellemzésében a legfontosabb szempontok közé tartozott a folyóvizekkel való ellátottság. Hasonlóképpen érdekes lehetett ez a neolitikus forradalmat elindító és vezető szabír őseink számára is az őket kibocsátó déli, szárazabb területeken. Ezért szerepel az Él isten nevét rögzítő, de folyókat és esőcseppeket ábrázoló hieroglifa a neolitikumtól kezdve napjainkig különböző változatokban a szabír - hun - magyar és a rokon írásemlékeken. Ez a jel került át "l" betűként a székely írásba is. Egykori jelentőségét húzza alá, hogy ezer év kereszténység dacára a veleméri rajzos sindük között az ősi változat maradt fent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése