Tóth István Braziliában élő indiánkutató honfitársunknak köszönöm, hogy elküldte az alábbi nez perce díszruha fényképét, amelyen magyarazonos jelek vannak (1. ábra). A mellkason lévő kettős keresztre (Egy hieroglifára) ő hívta fel a figyelmemet, de ezen kívül is van még néhány ismerős szójel, vagy ilyenekből alkotott ligatúra. A nez perce törzs a penutok, a magyar nyelvvel rokon nyelvet beszélő indiánok közé tartozik (1). Nem véletlen, ha a kőkori eredetű jelhasználatuk közös velünk. A jeleket azonosítani lehet, a ligatúrákat is fel lehet bontani, meg lehet érteni. Az összes jel egyetlen mondatba szervezésére nem vállalkoztam, mert talán nem is alkotnak egyetlen mondatot. Az öltözéken feltehetően vannak további, itt ki nem emelt jelek is, de azokat csak egy pontosabb fénykép alapján lehetne azonosítani.
1. ábra. Nez perce öltözet, az ábra jobb oldalán a ruhán lévő hieroglifáknak megfelelő székely rovásjelek
Az 1. ábra jobb szélén a nez perce ruha indián hieroglifáinak megfelelő székely jeleket tüntettem fel. Fentről lefele ezek a következők:
- Legfelül az "sz" (szár, úr) rovásjel képszerű változatát adtam meg egy magyarszombatfai tányérról.
- Alatta a nez perce Magas sar kő mondatjelnek megfelelő székely "m" (magas), "s" (sar "sarok, úr") és "harmadik k" (kő) jel látható.
- Harmadik sorban a székely írás "gy" (Egy) rovásjele.
- Negyedik sorban a székely írás "s" (sar "sarok, úr") jele.
- Ötödik sorban az indián Lyukó földje mondatjelnek megfelelő székely Lyukó és föld rovásjelek.
- Legalul az amerikai Lyukó úr dana földje (mai magyarsággal kb: Lyukó úristen földje) ligatúrának megfelelő székely "ly" (Lyukó), "s" (sar "sarok, úr"), "d" (Dana "isten"), "f" (föld) rovásjelek láthatók.
Indián ligatúrák esetében a székely jelek ezek szójel-összetevőinek felelnek meg.
Jegyzet
(1) Otto von Sadovszky évtizedeken át kutatta a kaliforniai indián törzsek (például a wintun és miwok indiánok) nyelveit, és az alábbi bizonyítékokat fedezte fel:
- Több mint 10 000 rendszerezett szópárt gyűjtött össze, ahol a kaliforniai penuti nyelvek és az obi-ugor nyelvek (főleg a vogul/manysi és az osztják/hanti), valamint a magyar szavak megdöbbentően hasonlítanak. Például a vintu „kelil” (meghal) és a magyar „halál” szavak könnyen egyeztethetők.
- Hasonló a nyelvtani szerkezet is. Mindkét nyelvcsoportra jellemző az agglutináció (toldalékoló jelleg), a magánhangzó-harmónia (bár a penutiban ez gyengébb), és hasonlóak a birtokos személyjelek, valamint a tárgyas ragozás logikája is.
- Rendszeres hangmegfeleléseket is azonosított. Nemcsak elszigetelt szavakat hasonlított össze, hanem megpróbált felállítani szabályos hangváltozási törvényeket is a szibériai ugor és a kaliforniai nyelvek között.
A penut törzsek ősei az Urál vidékéről és Szibériából indulva, a Bering-szoroson átvándorolva érkeztek meg Amerikába, magukkal vive az ősi ugor nyelvi réteget és a jeleinket is.
Otto von Sadovszky "kalugor" (kaliforniai ugor) hipotézise ellen az alábbi kifogásokat szokták felhozni: Bár Sadovszky munkásságát hatalmas anyaggyűjtése miatt tisztelik, a fősodorbeli nyelvtudomány (mind a magyar, mind az amerikai) nem ismeri el a rokonságot az alábbi fő ellenérvek miatt (amit az AI az alábbiak szerint sorolt fel a szakirodalom alapján, én meg hozzáfűzöm a saját megjegyzéseimet):
- Módszertani hibák (Véletlen egyezések): A kritikusok szerint ha két agglutináló (toldalékoló) nyelvet vetünk össze, a statisztikai valószínűség miatt törvényszerűen találni fogunk akár több száz vagy ezer hasonló hangzású és jelentésű szót (ez az ún. lexikális véletlen). Hozzáteszem: véletlen nincs is, ezért ezt az "érvet" elfeledhetjük. A nyelvészek azt tekintik véletlennek, amikor a valóság nem akar beleférni az íróasztal mellett kitalált szabályaik ketrecébe. Amihez a matematikusok azt teszik hozzá, hogy azt nevezzük véletlennek, aminek az okát nem ismerjük, vagy amiről nem akarunk beszélni.
- Időbeli és térbeli szakadék: Az uráli/ugor alapnyelv felbomlása és az indiánok Amerikába vándorlása között több ezer éves időbeli eltérés van. Ennyi idő alatt a nyelvek felismerhetetlenné változnak; az, hogy a szavak ennyire hasonlítanak, a nyelvészek szerint gyanús, és pont a rokonság ellen szól (mivel a szavaknak jobban el kellett volna torzulniuk). Hozzáteszem: A korai bronzkorban a Szejma-Turbino kultúra időszakában szabír/magyar fémkutató és fémkereskedő expedíciók járták be Szibériát az Altáj vidékéről kiindulva és eljutva az Urálba és Skandináviába is. Az útvonal egyes állomáshelyein a helyi paleoszibériai népek átvették a korabeli szabír/magyar nyelv elemeit és ezekből új keveréknyelveket alakítottak ki. Ezekből az új nyelvekből barkácsolta össze az uráli-finnugor nyelvcsalád deszkamodelljét a "nyelvtudomány". E szabír/magyar népnek évezredekkel korábban is éltek elődei Szibériában s egyes csoportjaik eljutottak Amerikába. Fordítva ül a lovon az, aki a feltűnően nagy hasonlóságot a rokonítás ellen próbálja felhasználni, amikor a hasonlóság minden tudományban elsősorban a rokonság jele.
- Kevert források használata: Sadovszky bírálói szerint a kutató hajlamos volt a penuti nyelvcsalád különböző tagjaiból kiragadni szavakat, és azokat az uráli nyelvcsalád más-más (magyar, manysi, osztják) elemeivel párhuzamba állítani ahelyett, hogy a rekonstruált alapnyelveket hasonlította volna össze. Hozzáteszem, hogy éppen azért van joga Sadovszkynak az uráli nyelvcsalád bármelyik tagjából és a penuti nyelvcsalád bármelyik tagjából venni az összehasonlított nyelvi elemeket, mert ezek rokonok s mert az uráli-finnugor alapnyelv rekonstrukciója (éppen az amerikai nyelvrokonsági jelenségek fényében) felülvizsgálandó.
- Maga a „penuti nyelvcsalád” létezése is vitatott az amerikai nyelvészetben; sokan nem egyetlen nyelvcsaládnak, hanem csak egy földrajzi nyelvszövetségnek tartják az ide sorolt indián nyelveket. Hozzáteszem: a felismert rokonságszerű tünetek kellőképpen indokolják a talán sohasem létezett nyelvcsaládok és nyelvtörténet újragondolását, például a fősodor által eddig kézbe sem vett magyar hieroglifikus írásemlékek segítségével.
Az AI összegzése szerint Otto von Sadovszky elmélete a legigényesebben kidolgozott „egzotikus” magyar nyelvrokonsági tézis. Bár a hivatalos nyelvtudomány szerint az egyezések csupán a véletlen és a tipológiai hasonlóság számlájára írhatók, a kaliforniai indiánok és az ugor népek közötti nyelvi párhuzamok bemutatása a mai napig izgalmas olvasmány. Hozzáteszem: Nem csak nyelvi egyezésekről van szó, hanem jeltörténetiről, zeneiről, ősvallásiról és építészetiről, sőt genetikairól is - amelyek tárgyalása meghaladja e cikk célkitűzéseit és terjedelmét. Azaz nem lehet mindezeket az egyezéseket és hasonlóságokat a nem is létező véletlen számlájára írni. A helyzetet a jelek szerint jobban jellemzi az a lehetséges vélemény, hogy az AI által képviselt "hivatalos nyelvtudomány" talán nem mond igazat.
Sadovszky a Kaliforniai Állami Egyetemen (Fullerton) tanított antropológiát. Több diákját is bevonta a kutatásba, akik szakdolgozatukban vagy doktori disszertációjukban egy-egy konkrét kaliforniai indián nyelvcsoport (pl. a miwok vagy a maidun) és az ugor nyelvek összehasonlítását végezték el az ő módszertana alapján. Olyan kutatók figyelmét is felkeltette a tézis, akik a világ összes nyelvét hatalmas „szuper-nyelvcsaládokba” (például a nosztratikus vagy az eurázsiai nyelvcsaládba) próbálják összefogni. Számukra a Bering-szoroson átívelő nyelvi kapcsolatok lehetősége logikus lépésnek tűnt. Több olyan független, főként külföldön élő magyar kutató is akadt, aki zseniálisnak és rendkívül alaposnak nevezte Sadovszky 1996-ban megjelent, The Discovery of California című összefoglaló kötetét. Ők a mai napig hivatkoznak a kalugor elméletre.
Irodalom
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése