A körlevél nagyon visszafogottan ítéli el az újpogány tendenciákat, azonban kifejezetten szót emel a bálványok ellen s a székely jelek eredeti képi tartalma nem áll távol ezektől (2. ábra). Kétségtelen, hogy nehéz, vagy inkább lehetetlen (ezért pusztán írástörténeti-tudományos nézőpontból értelmetlen is) az ősvallási, a népi és a keresztény ábrázolási hagyomány merev szétválasztása és egymással való szembeállítása.
2/a. ábra. Szarmata botvégi jelvény a Magas ősi kő olvasatú istenjelképpel (pogány bálvánnyal), a hegyekből rakott világoszlop (a magas kő) csúcsán a keresztény templomokban megjelenő mandorla és a székely írás "us" (ős) jelének megfelelője látható
2/c. ábra. Amur menti sziklarajz részlete (Kr. e. 4000 tájáról), a fej tetején magyar mondat, amelynek közepén az Isten jól felismerhető szójele olvasható, a teljes olvasat: Szár Ak isten, ügy szár (mai magyarsággal: Úr Ak isten a folyó ura, vagy Heraklész isten a folyó ura)
2/d. ábra. A Káma-Vjatka vidékén előkerült aranytál a Türk Attila vezette kutatócsoport által bemutatott, múzeumi tárgyak közül, amelyiken az égig érő fa (a Tejút) elolvasható hieroglifikus ábrázolása látható, az olvasat: Jó, nagy Egy ős ten (mai magyarsággal: Jóságos, nagyságos Egy Isten), az ábra jobb szélén lentről felfele a székely "j", "n", "gy", "ten" és "ős" jelek láthatók (az Isten összetétel hamar önállósult, ezért "lóg ki" a sorrendből)
Hogy ez a gondolat mégsem volt ördögtől való, azt az időpontok megközelítő egyezésén túl egy most látókörömbe került kötet is alátámasztja. A szerzők ebben tárgyalják az újpogányság témakörét, megemlítve a Püspöki Konferencia körlevele mellett az egyik kötetemet is. Ezt írják:
"Jól tükrözi ezt az érzelmileg túlfűtött helyzetet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2009. szeptember 19-i Az Egyház élő hitével összhangban című körlevele. (2) A körlevélben a püspöki testület – tőle szokatlanul határozott apologetikával – utasítja el az ún. ősmagyar szinkretizmust, mint a nemzeti öntudatra ébredés vadhajtását: „Ez a jelenség azért is nagyon veszélyes, mert kereszténynek tűnő vallási nyelvezetet használ és könnyen megtévesztheti még a vallásukat gyakorló hívőket is. Ezek közé tartoznak a Jézusról és Szűz Máriáról szóló tudománytalan állítások. Ilyenek pl. a »Jézus, pártus herceg«-elmélet, vagy a táltosok, a sámánok és a pogány ősmagyar vallás egyéb valós vagy vélt elemeinek újraélesztése. Olykor még a legnemesebb hagyományőrző mozgalmakat is felhasználják arra, hogy a pogányságot népszerűsítsék.” A megjelenés után hatalmas felháborodási hullám söpört végig a keresztény és „újpogány” körökön egyaránt. Több, magát kereszténynek valló személy is úgy érezte, a körlevél megsértette őt. (ld. Hubbes, 2012b) Ez legtisztábban a közismert, gyakorló római katolikus szívsebész, Papp Lajos nyílt levelében, és a hozzá fűzött kommentek sokaságában csúcsosodott ki. (Papp, 2009) Mitől, miért lennének pogányok ők? Mitől pogány az a műkedvelő történész, aki példának okáért a kereszténység történetét, vagy a magyar történelem bizonyos fejezeteit értelmezi újra? Ezek a kérdések foglalkoztatták jelen kötet szerkesztőit is, amikor úgy döntöttek, kilépnek saját diszciplínáik elemzési keretei közül, és multidiszciplináris alapra helyezik a megoldás keresését. Korábbi kutatásokból (Szilágyi és Szilárdi, 2007) és a köteteinkből (Hubbes, 2012; Povedák és Szilárdi, 2014) is bebizonyosodott, hogy az, amit ma újpogányságként neveznek Magyarországon, valójában egy globális vallási mozgalomként létező kortárs pogányság speciálisan Kelet-Európára jellemző változata. Ez azonban alapvető jellemzőiben különbözik a „nyugati” áramlatoktól, ami miatt indokolt etno-pogányságként való megjelölése és elkülönítése. ... A vita az utóbbi évtizedekben messzire kiáradt a tudományos szakmai körök keretein túlra, és mélyen átitatta a nyilvánosság diskurzusait, érzelmi, pontosabban hazafiassági kérdéssé élesítve a magyar eredet kérdéseit. Ennek tétje a nemzeti önkép és öntudat, legmarkánsabb szerepe pedig a nemzeti eredetmítoszokban tud megnyilvánulni. Az eredetmitológia nem egyszerűen vallási vagy történelemismereti kérdés, de mindenekelőtt a magyarság önképéhez köthető, nemzeti önérzeti és morális állásfoglalás, amelynek politikai vonatkozásai vannak (vö. Szilágyi és Szilárdi, 2007; Sándor, 2011). A nemzeti történelem, mint a nacionalizmus legfőbb eszméje eleve vallásos jelenséghez hasonlítható; a nemzeti őstörténelemnek a kortárs újpogány körökben való értelmezését vizsgálva, Szilárdi Réka (2013) a jelenségkört a nemzet szakralizálásaként írta le. Ez az élet minden területére kiterjedő újraszentelésként értelmezendő, a tér reszakralizálásától, új szent helyek alapításától kezdve (Povedák, 2011; 2012) a nemzeti múlt vallással való átitatásáig. ... Az új magyar mitológia (és következésképpen, az etno-pogány szellemiség) egyik központi kérdése különös módon – vagy talán természetesen – az eredet kérdése. A kanonizált uráli, finnugor tétellel szemben, a magyarok óázsiai nép(ek) től és/vagy a suméroktól, hunoktól, szkítáktól, pártusoktól, szabiroktól, keltáktól, etruszkoktól (Baráth, 2002; Badiny Jós, 1982; Bobula, 1961; Götz, 1990; Kiszely, 2001; Mesterházy, 2002; Padányi, 1989; Pap, 1999) vagy – más, újabb elméletek szerint – ősi elő-európai (kárpát-dunai) populációktól (Cser és Darai, 2005, 2007; Friedrich és Szakács, 2007) erednek. ... Fontos szerepe van a nyelvnek önmagában is: a magyar nyelv őrzi az (emberi) ősnyelv legrégibb alakját a maga eredeti tökéletességében (Kiss, 1999, 2004; Varga Cs,. 2001; 2002; 2003, 2004, 2005; Végvári, 2000; Czakó, 2009, 2011). Ennek a nyelvnek a jellegzetes tiszta logikája alapján, a magyar rovásírás volt a legelső írásforma, amelyből az összes többi ábécé később kialakult (Varga G., 1999; Varga Cs., 2001; Ruzsinszky, 2000) – következésképpen a magyar nép a közvetlen leszármazottja a történelem előtti ősműveltségnek, míg a többi népek belőle ágaztak és korcsosultak el (Vámos-Tóth, é.n.; Vámos-Tóth és Paposi-Jobb, 2005). Ugyancsak a magyarok az igaz vallás letéteményesei, őrizői, kétszeresen is: Egyrészt ők azok, akiktől ered az igazi (pártus) „kereszténység előtti kereszténység”. (Bobula, 1961, Badiny Jós, 1976, 1998; Zajti, 1999) Annak dacára, hogy erővel „kereszténységre térítették”, a magyarságnak mégis sikerült megőriznie hitét, és fenntartania a szakrális életrendet a Kárpát-medencében az elmúlt ezredév során – a néphagyományokban átmentett csillagismeretnek köszönhetően. (Pap, 1999; 2000; Szántai, 2005, 2010a, 2010b)."
A szerzők magyarázatát azonban ki kell igazítanom. Esetemben szó sincs "egy globális vallási mozgalomként létező kortárs pogányságról". Számomra ez nem valláspótló, hanem egy tudományos kérdés. A székely írás eredete érdekel, ennek megválaszolására tettem fel az életemet. S hogy eközben a kétezer éves kereszténység magyar ősvalláshoz kötődő gyökereire is fény derül? Ugyan miért lenne ez külön szempont? Hiszen az eredet korában minden és mindenki az ősvallásban élt. Tetszettek volna ugyanezt a kérdést az elmúlt évezredek alatt korrekt módon tisztázni! (3)
A finnugristák szokták a körön kívüli másként gondolkodókat valamiféle érzelmi töltés által vezéreltnek minősíteni, mert nehezükre esik bevallani, hogy hazudozáson kaptuk őket. Mintha a sohasem létezett dicső nemzeti múlt, vagy valláspótlás kulisszáit szeretnénk összetákolni. Pedig az esetemben szó sincs erről. Nem érzelmi okok vezettek, hanem csak és kizárólag a kíváncsiság. Személy szerint elegem volt abból, hogy milyen alacsony színvonalú érveléssel próbálta meghamisítani az írástörténetünket a mindenkori megszállóinkat kiszolgáló "tudományos konszenzus". Szerettem volna megtudni a székely írás valódi történetét - s hitem szerint ez jórészt (vázlatában) sikerült is.
Jegyzet
(1) Példa erre az általam írt székely rovásírás szócikk, amelyben jól felismerhetően a saját álláspontom jelent meg. Miközben az MTA által 2021-ben kiadott rováskorpusz még mindig a százötven éves hazugságok ismételgetésénél ragadt le, a Magyar Katolikus Lexikon már a legkorszerűbb felismeréseket közölte évtizeddel korábban is. E felismeréseimet az újabb bizonyítékok is sorra igazolják. Fontos megállapítása a szócikknek, hogy "A képjelek a magyar ősvallás legfontosabb témáit (Nap, Ég, Föld, Orion csillagkép, Tejút, fa, hegy, víz) ábrázolják." Némileg jogos a püspök urak neheztelése, ha - nyilván a figyelmüket elkerülve - az ősvallás legfontosabb ábrázolásainak és fogalmainak kellett teret engedniük a lexikonban. Hiszen az Orion csillagkép már a sumérek számára is az atya égi megjelenése volt (ebből lett a székely írás "ty" betűje). S - a jelek szerint - teljesen hiábavaló volt Szent László királyunk tiltakozása is a kövek (hegyek) és vizek tisztelete ellen, ha most az derül ki, hogy a magyar értelmiség mégis ezek képét rajzolgatja és írja le nap, mint nap a többi pogány istenjelkép között, amikor a székely jeleket használja. Egyedül az nem világos, hogy a püspök urak (amennyiben a neheztelésük ez ellen irányult) miért nem voltak képesek mindezzel megbékélni? Ha az isten szavunk (s véle maga az Isten is) a szkíta, hun és avar ősvallásból került át a keresztény vallásunkba, akkor ugyan mi bajuk van - ha van egyáltalán - néhány rovásjel ősvallási eredetével? Lehetségesnek gondolom, hogy ezek az összefüggések inkább egy lehetőséget kínálnak a napi teendőink jobb elvégzéséhez, például a finnugrista rovológiai téveszmékkel való leszámolás során.
székely rovásírás: a magyarság kőkori eredetű ősírása. - Néhány emléke elolvasatlan és nehezen meghatározható korú, az írásrendszer más írásokkal való pontos összefüggése tisztázatlan. Nem azonos a nagyszentmiklósi-halomi-szarvasi írással, a körmöcbányai sziklafölirat írásával és a K-eu. rovásírásokkal sem. - Elnevezése a századok során változott. A hagyomány székelyek által használt hun, szkíta v. hun-szkíta írást említ. - Jelkészlete esetenként képszerű szójelekből, szótagjelekből és betűkből áll. A képjelek a magyar ősvallás legfontosabb témáit (Nap, Ég, Föld, Orion csillagkép, Tejút, fa, hegy, víz) ábrázolják. A jelek képi és nyelvi tartalmának összevetésével helyreállítható az akrofónia folyamata, amely szerint az írás a m. nyelv szavainak rögzítésére készült. A rótt jelformák szálkásak; a festett, v. írt alakok gömbölydedek és díszítettek. A jelek irányultsága állandó, egyedül a →titkosírásnak szánt konstantinápolyi föliratban tükrözött. - Jelsorrendje leghívebben a nikolsburgi ábécében őrződött meg, ez a latinos jelsorrendnek az ugariti ékírás és a kazár írás jelsorrendjéhez közel álló változata (7. ábra). - Sorvezetése az írástechnológiától és az alkalmazás egyéb körülményeitől függően változó. A sopronkőhidai avar sótartón balról jobbra és jobbról balra irányuló föliratok vannak, Szamosközi István (1570-1612) fentről lefelé irányuló sorvezetést említett. Az énlakai összevont betű (ligatura) függőleges sorvezetésű, az Albert ligatúra az óramutató járásának megfelelő sorrendben tartalmazza az elemi jeleket. Az ismert föliratok többsége a rovástechnológia hagyatékaként jobbról balra halad, az újabb emlékek között törvényszerűen szaporodik a balról jobbra haladó írás. - Írástechnológiája. A tört. korokban elsősorban hengeres v. négyszögletű fapálcákra rótták, de cserépfestéssel, hímestojás megírásával, ötvöstechnikai megoldásokkal (pl. zománckép rekeszrajzával), v. szőnyegbe szőve is rögzít(h)ették a jeleket. Kőbe vésett, vakolatba és csontba karcolt, falra v. mennyezetkazettára festett, papírra írt emlékek maradtak ránk.
(2) "A körlevél többek között elolvasható a következő linken: http://uj.katolikus.hu/cikk. php?h=1386. A nyilatkozat nem légüres térben keletkezett, hanem több, egyházmegyei szinten megfogalmazott püspöki közleményre épített. Ilyenek pl. a kalocsai érsek nyilatkozata a „Bösztörpusztai kápolna építése” kapcsán (http://magyarkurir.hu/it/node/6597), illetve Pápai Lajos győri püspök 2003- as nyilatkozata. (http://maranatha.uw.hu/uj%20pgany.htm). Letöltés időpontja: 2015. november 30."
A jelen cikk írásakor a körlevelet már nem találtam meg a fent megadott címen, ám máshol sikerült.
(3) A Magyar Katolikus Egyház megőrizte ama tudás egy részét, amely a kutatás során segített a székely betűk akrofóniájának rekonstruálásában (azoknak a szójeleknek az azonosításában, amelyekből az egy hangot jelölő székely rovásbetűk keletkeztek). Tudomásom szerint az Ars sacra "Szent művészet" tantárgy keretében a katolikus papokat arra tanítják, hogy a keresztény templomokban szereplő mandorla (mandula alakú ívben Jézus Krisztus, vagy Szűz Mária a kisdeddel) a Tejút hasadékában karácsonykor megjelenő Nap ünnepére emlékeztet. A székely írásban a mandorla az "us" (ős) jelnek felel meg, amelyet a hieroglifikus Isten (ős + ten) összetételben legalább hatezer éve alkalmazunk.
Irodalom
Az Egyház élő hitével összhangban (a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele, 2009.)
Hubbes László – Povedák István (szerk.): Már a múlt sem a régi … Az új magyar mitológia multidiszciplináris elemzése, Szeged, 2015.
Varga Géza: Somfai Kara Dávid a magyar etnogenezisről
Varga Géza: Isten szavunk eredete
Mária Beliczai: Hm. 2009... meg az "újpogányság"... talán nem kellene a figyelmünkkel időről időre életre kelteni... Maga a pogányság is olyan mértékben üres, elavult fogalom, hogy már régen a múlt süllyesztőjében a helye. Hát még az "újpogányság"...?! Az ökomenikus világban... a vallási tolerancia korában. Azt gondolom, néhány túlbuzgó (középszerű!) vallási megnyilvánulást bőven hagyni kell elsüllyedni... Mennyivel értékesebbek azok a tudósítások, amelyek igaz, hiteles tolmácsolásban mutatnak rá eleink ősi kultuszaira, amelyek értékes örökségei a legtöbb ókeresztény hagyományban továbbéltek - a koptoktól a keltákig, a szkítáktól az örményekig láthatjuk ezeket a jelképeket a kultuszhelyeken, templomok falain, viseleteken, a tárgykultúrában... Nem utolsó sorban éppen a mi rovásjeleinkben is.
VálaszTörlésVarga Géza: Igen, számomra is ezért elfogadhatatlan (tudományos szempontból) a püspöki kar körlevele - hiszen ez a pogánynak nevezett hagyomány egy kulturális érték, amit védeni kell. Azonban van itt egy igen jelentős szempont, amit viszont nekem is figyelembe kell vennem és mindenki másnak is. Ők nem a tudományt, hanem a hitet képviselik s annak saját szabályai vannak. A hitre pedig szükség van. Én ugyan minden vonatkozásban a tudomány elsőségét vallom, ám ez sem lehet minden csavartól mentes. Mert a tömegek neveléséhez és irányításához hitre is szükség van. S ha ezt tudjuk, akkor meg kell tudnunk bocsátani a püspöki kar álláspontját is. Hasonló ez ahhoz, amit Platón írt az Állam c. munkájában: "Bár tudjuk, hogy nem igaz, a gyermekeket mégis arra kell tanítani, hogy az istenek jók és a jótett elnyeri a méltó jutalmát." Ez a pedagógia egyik alapvető megállapítása, ami alól nem vonhatjuk ki magunkat ma sem és sohasem. mert e nélkül a hit nélkül, hogy élni és dolgozni érdemes, nem lehet életben maradni sem, társadalmat szervezni sem. Ezért elnézőnek kell lennünk a körlevéllel szemben is. Köszönöm a figyelmedet!