Az olvasóim előtt talán nem ismeretlen az évtizedek óta folytatott küzdelmem azért, hogy az akadémikus áltudomány tudomásul vegye a budapesti hun jelvény (újabb nevén budapesti késő középkori jelvény) rovásfeliratának létét és a rajta lévő rovásszöveget hasznosítsa. A "tudományos konszenzus" azonban makacsul ellenáll. A rovológiai haladás elleni kézzel-lábbal való kapálózásnak köszönhetően ez a harc pillanatnyilag döntetlenre áll.
1. ábra. Az ilyen kinézetű aláírásoknak alighanem fel fog menni az értéke a piacon, mert a jelek szerint nem számíthatunk a gyarapodására
Eközben szörnyű veszteségeket kellett elkönyvelnünk, mert két gólt is kaptunk.
- Az egyik az volt, hogy az Országos Széchenyi Könyvtár az ismételten előadott kérésem ellenére sem állította ki a jelvényt a 2009-ben rendezett nyelvemlék-kiállításán.
- A másik az volt, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban barbár módon lereszelték a jelvény (egy késő középkori magyar nyelvemlék) jeleket hordozó felületét.
A "tudományos konszenzus" eközben az alábbi veszteségeket volt kénytelen elkönyvelni:
- Hiller István miniszter úr menesztette Monok Istvánt, az OSZK főigazgatóját.
- Kásler Miklós miniszter úr új embert nevezett ki a Magyar Nemzeti Múzeum élére s Varga Benedek, a régi főigazgató ma már nem dolgozik a múzeum állományában.
2. ábra. A budapesti késő középkori jelvény a múzeumi letétbe helyezés előtt és után, Tomka Péter szerint latin AK monogram van rajta, Tomka Gábor OSZK főigazgató-helyettes szerint meg (fejtetőre állítva) egy rontott latin M betű
A munka folytatása szükséges, mert van még tennivaló. Monok István menesztése óta az MTA, az ELTE és az MKI kutatói is nyelvemlékként kezelik a rovásbetűs szövegeinket, amire azelőtt (a vonatkozó cikkeim megjelenése előtt) nem voltak kaphatók. Ám ennek a jelvénynek a rovásszövegét egyelőre nem hajlandók elolvasni sem.
Az MTA idén kiadott rováskorpusza - talán a Tomkák által elkövetett latinbetűs "olvasatoknak" köszönhetően - meg sem említi a budapesti késő középkori jelvényt. Azért is történhetett ez a mellőzés, mert a lelet nem kötődik a székelységhez s e "bűnéért" már a Bodrog-alsóbűi ismertebb rovásemléket is partvonalon kívülre tették. Nyilván nem véletlen egybeesés, hogy az egyik szerző, Sándor Klára éppen a kötet megjelenésének évében mondott le az SZTE BTK tudományos dékánhelyettesi posztjáról. Az egyik kollégája, aki megtisztelt a veleméri Sindümúzeum meglátogatásával, úgy kommentálta ezt, mintha a dolog nem lett volna teljesen önkéntes, mert javasolva lett neki a lemondás. Azaz a meccs állását akár 3:3-ként is lehetne értékelni, ha főigazgatói posztról lett volna szó. A lényeg az, hogy bár az akadémikus "tudomány" értetlenkedni látszik, az idő mintha nem nekik dolgozna.
Szükség van még néhány főigazgatóváltásra, vagy értelmesen is lehet? Sajnos, nem sok okom van arra, hogy a "tudományos konszenzus" rovológiai szakterületre vonatkozó értelmességében bízzak.
Irodalom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése