2021. május 18., kedd

Istvánovics Eszter kedvéért újfent a jelszerű tulipánunkról

A neten kaptam a hírt egy kedves olvasómtól, hogy a Nyíregyházi Jósa András Múzeum honlapján közzétettek egy szép honfoglalás kori tulipánt egy - sajnos - oda nem illő magyarázattal. Rokonszenves és üdvözlendő kezdeményezés a Jósa András Múzeum részéről a közönségkapcsolatnak ez a korszerű formája, mert lehetőséget ad a vitatott kérdések megbeszélésével a tudomány előrelépésére is.


MÚZEUMI VILÁGNAP

HONFOGLALÁS KORI SZTORI V.
Tulipán-e a tulipán?
Ha lehetek ünneprontó: nem tulipán. Ismét egy ibrányi leletről van szó. Egy aranyozott ezüstöntvényről. Kétségtelen: tulipán alakú. De lehet-e az? Amit tudunk: a XVI. század elején a török hódítással ismerték meg az európaiak ezt a növényt. De akkor hogyan került a honfoglalás kori sírba?
Az ibrányi lelet egy csüngő. Mégpedig egy kaftánveret csüngő része. Ilyen kaftánveret a Bujon talált darab is. Csak kevéssé míves…
Az ibrányi „tulipánt” ugyancsak megbecsülhették. A szép kaftándísz eltörött, csak a csüngő része maradt. De ezt szívesen hordhatta még a honfoglaló hölgy.
Mi viszont tudjuk, látjuk, hogy ez a „tulipán” bizony lehorgasztotta a fejét. Nem tulipán, csak olyan mintha…

Dr. Istvánovics Eszter
régész-muzeológus


1. ábra. Az ibrányi, honfoglalás kori, Isten alakban elolvasható tulipánszerű ligatúra (balra) és a ligatúra elemeinek megfelelő székely ős és ten szójelek (jobbra, fentről lefele)


Kedves Istvánovics Eszter!

Nem kellene ünneprontónak lennie és egyszerre lelepleznie a saját szakmájának, meg a néprajzosoknak a tájékozatlanságát is rovológiai téren. Mi köznapi halandók, szeretnénk felnézni a "szakmára" és bízni abban, hogy amit írnak és mondanak, azt komolyan lehet venni. Ez most, sajnos, nem sikerült kegyednek, kedves Eszter!



2. ábra. Az énlakai unitárius templom bilingvise (kétféle írással írt azonos szövege), a jobb felső sarokban szójelekből alkotott ligatúra olvasható el Egy Isten (Egy + ős + ten) alakban, a bal alsó részen pedig betűzve az Egy az Isten mondat látható


Istvánovics Eszter is érzékeli az ellentmondást a szakirodalomban a tulipánkultusz holland eredetéről olvasható áltudományos nézet és a régészeti eredmény között: "Amit tudunk: a XVI. század elején a török hódítással ismerték meg az európaiak ezt a növényt. De akkor hogyan került a honfoglalás kori sírba?" A kérdésére régen megszületett már a válasz, miszerint a magyar tulipánkultusz szkíta-hun-magyar eredetű és sokkal régebbi a hollandoknál, csak a "szakma" nem hajlandó tudomást venni róla. Amíg azonban a régészet túl magasan hordja az orrát, addig nem lesz képes a sajátkezűleg kiásott hieroglifikus írásemlékek (köztük a tulipánszerűek) és ezzel a magyar etnogenezis helyes értékelésére.



3. ábra. Az avar nagyszentmiklósi kincs részlete (László Gyula rajza baloldalon)


Abban persze tökéletesen igaza van, hogy ez az ibrányi fémtulipán nem azonos a kerti, vagy mezei tulipánnal. Hiába ültetnénk el a legjobb kerti földbe és hiába is öntöznénk, az a fránya fémdarab nem indítana hajtásokat, nem hozna évről évre pompás színes virágokat, hanem maradna változatlan, amilyennek az ötvös megformálta és ahogyan a régész ásója kimozdította a földből. Ezt magyarázni és bizonygatni sem kell. Mindenki tudja, hogy ez "csak" egy aranyozott ezüstdarab, ami olyan formájú, mintha tulipán lenne. Nem élethű, hanem jelszerű.

A hasonló régészeti leleteken olyannyira meghatározhatatlan a növény pontos botanikai besorolása (a tulipánnak is több alfaja van), hogy némelyik változatát anjou liliomnak becézik, mert nem a botanikai pontosság volt az ábrázolás eredeti célja. Nem a tulipán fényképszerű visszadása volt a fontos, hanem az égig érő fával azonos isten jelek általi felidézése (a tulipán ugyanis az égig érő fával azonos isten elolvasható jelképe). Ezért valóban nem növény (tehát nem tulipán), hanem annak aranyból formált, jelszerűvé vált és elolvasható égi változata (azaz egy képszerű szójelekből alkotott ligatúra). Ha tudjuk, hogy a képjelek általában képszerűek, akkor a régésznek nincs min fennakadnia, az Isten ligatúra lehet tulipánszerű (1. és 2. ábra). Tudni illene, miszerint nincs olyan előírás, hogy egy képjelnek botanikailag pontos azonosítást kellene lehetővé tennie. Ettől azonban a magyar nép mégis azonnal tulipánként ismeri fel ezeket a tulipánszerű leleteket. Istvánovics Eszter is arról tájékoztatott az észrevételemre adott válaszában, hogy amikor a lelet előkerült, ők is tulipánnak keresztelték el ezt a gyönyörű fémtárgyat. Hozzátehetem: jogosan, mert a magyar népi jelhasználatban ilyen a tulipán s ezt helyesen értékelték a múzeológusok is. A hibát az előző átkos néprajzosai követték el, akik ezt a magyar tulipánt a megszokott finnugrista rutint követve idegeneknek akarták ajándékozni. Ilyen esetekben azonban kötelező a szakmai pártfegyelem (a "tudományos konszenzus" hazug dogmáinak) átlépése, ha a közönségtájékoztatás megbízhatósága is szempont.



4. ábra. A korondi gyertyatartó oszlopa a világoszlopot (Tejutat, égig érő fát) jelképezi, tetején éghet a Napot jelképező gyertyaláng, közepén van az Isten alakban elolvasható tulipánszerű ligatúra, az alján van a Teremtést megelőzően létezett víz, amelyből a világoszloppal azonos fiúisten diadalmasan kiemelkedett



Amikor Istvánovics Eszter kimondatlanul is olyan követelményt támaszt a tulipánszerű régészeti lelettel szemben, hogy azon a növény botanikailag pontosan azonosítható legyen, akkor mesterségesen állít fel egy félrevezető és értelmetlen akadályt, amelyiken elsőként saját maga bukik orra. A honfoglalóknak nem a természetben létező tulipán élethű ábrázolása volt a célja, hanem az Isten szó hieroglifikus képjelekkel való leírása. Amit viszont tökéletesen megoldottak, csak ez elkerülte Istvánovics Eszter és az egész régész szakma figyelmét - mert nem hajlandók elolvasni a köreiken kívül közreadott rovológiai eredményeket, sőt a létező írástani tényeket sem értik, vagy hajlandók megérteni.

Sok hasonló elolvasható tulipánszerű jelet ismerünk már, legtanulságosabbak az énlakai unitárius templom mennyezetkazettáinak sarkában lévők (2. ábra), mert egyértelművé teszik, hogy elolvasható istenjelképről van szó, azaz írástani szakkifejezéssel: hieroglifáról. A hieroglifa görög szó és nem egyiptomit jelent, mint azt némelyik történész és egyiptológus tudni vélte (nevük és címük a szerkesztőségben), hanem "szent véset"-et, azaz vallásos jelentőségű jelet.

5. ábra. Isten alakban elolvasható paziriki szkíta jelvény (Kr. e. VI. szd.)


Nos, a régészek és a néprajzosok rosszul tudják, ha török eredetűnek gondolják a tulipánt, mert a magyarok már jóval a török hódítás előtt is ismerték és ez tükröződik a honfoglalás kori leletek tulipánjaiban is. Sőt, a tulipán elolvasható istenjelképpé vált már a sztyeppén is. Ezt a tulipánszerű jelet használták a hunok is, meg a honfoglalók is és nem kellett megvárnunk, hogy a holland Clusius által Bécsből lopott, török eredetű tulipánhagymák nyomán kibontakozó kultuszukat visszaadják nekünk. Nekünk volt saját tulipánkultuszunk, még mielőtt a holland nép megszületett volna s ezt éppen a fémbe rögzült jelszerű tulipánjaink bizonyítják. Mellesleg a hollandok csak a tulipánhagymákat lopták el Bécsből, a tulipán alakú hieroglifánkat nem bántották, ezért nekik ilyen jelszerű tulipánjuk, tulipán alakú istenjelképük sohasem volt, tőlük az olyan jelszerű tulipánok nem származtathatók, mint amilyenek az énlakai unitárius templomban is láthatók. A honfoglalók azonban már rendelkeztek vele s ezt illene jobban ismernie (sőt el is kellene tudni olvasnia) minden régésznek és néprajzosnak, a nyelvészekről és a történészekről nem is beszélve. Az elolvasható leletek elolvasása nélkül a régészek nem tudják jól leírni a leleteiket, azaz nem képesek megfelelően elvégezni a munkájukat, amit közpénzen végeznek.

Lehet tudománytalan, félrevezető, régen megcáfolt eszmefuttatásokat közzétenni a neten, mert a felhő türelmes, de azt lehetőleg magánszemélyként tegyék és ne kölcsönözzék neki a tudományosság látszatát azzal, hogy egy múzeum eszközeit felhasználva művelik. A hasonló cikkecskékkel csak magukat és az intézményüket égetik a rovológiai téren egyre tájékozottabb nagyközönség előtt.



6. ábra. A krími szkíta korona tulipánja azt jelzi a hieroglifákat ismerők számára, hogy az uralkodói hatalom az égig érő fával azonos Istentől származik



A tulipánkultuszunk sztyeppi eredetével kimerítően foglalkozott már Érdy Miklós, a tulipán elolvashatóságát pedig én tártam fel és adtam közre a Magyarság jelképei c. kötetemben. Lenne tehát honnan meríteni a helytálló és alátámasztott ismereteket magyar tulipánkultusz-ügyben. Az elterjedt gyakorlattal szemben ugyanis nincs olyan szabály a tudományos módszertanban, miszerint csak szakmabeli által írt dolgozatokat szabad elolvasni és figyelembe venni. Ez az áltudományos gyakorlat pusztán a szakmai prekoncepciók és hazugságok fenntartását, a közönség félrevezetését, a kritika kikerülését szolgálja. A tudományos igényű bizonyítás és cáfolat módszertana eközben csak a megismételhetőséget, a körültekintést, az értékelendő tétel megismerését írja elő, egy szót sem szól a végzettségekről, a beosztásokról és a hamis tekintélyelvről.

Drága édesanyám jut az eszembe, aki a szőke buksimat simogatva sokszor elmondhatta volna, hogy - Olvass édes fiam, mert egyébként hülye maradsz! - ám persze sohasem mondta, mert állandóan olvastam.


7. ábra. Magyarországi hun tulipán a Magyar Nemzeti Múzeumban


A magyarországi néprajztudomány örök szégyene, hogy a magyar népművészet tulipánját mindenáron a holland tulipánkultuszból szerette volna levezetni. Divat volt az előző átkosban (és az maradt a jelenlegiben is) a magyarság kulturális javait a "merjünk kicsik lenni" irányzat nevében idegeneknek ajándékozni, idegenből eredeztetni - a régészeti tények dacára is. Nem kellene ezt a magyar- és tudományellenes téveszmeterjesztést tovább folytani!



8. ábra. Az Uelginél megtalált magyargyanús leleten a sar ős ten (mai magyarsággal az Úristen) szöveg olvasható




9. ábra. Érdy Miklós térképe a vadtulipán elterjedési területeiről, kétségtelen, hogy a hun eredetű magyarság olyan területekről érkezett, ahol a vadtulipán ismert és elterjedt volt


6 megjegyzés:

  1. Köszönöm szépen ismét boldogabb a Magyar szívem.

    VálaszTörlés
  2. a mágikus jelképek - mint itt is - az Univerzumot, mint a TéR és az Idő Egységét, vagyis az "EGY"-et szemléletesen, összerováshoz hasonló jelképegyüttesek formájában ismertetik. A "tulipán" és a "szív" csak jelképként szimmetrikus, a valóságban egyik sem az. A TeNgelyes szimmetria egy képzeletbeli TeNgelyt idéz meg, melyre felfűzve a szereplők (a "KöR" meg az "iS" gyök) kiadják a "KöR-iS-TeN" háromságot, vagyis az "EGY"-et! (a KöR-iS-TeN a 3 féle rezgés (torziós, transzverzális és longitudinális hullám egykorú magyar elnevezése). Az egyenes a "TéR" a (KöR)iV az idő megjelenítése. Az "iS" gyök az "iZ"-zó Napot, mint a TéR középpontját idézi meg (J_éZ-uS). A spirál egyszerre két gyököt is tartalmaz: "KöR"+"TeN" jelentéssel bír: a spirál, ha a megnyílása a nullához tart: "KöR"-ré fajul, ha pedig a végtelenhez, úgy kiegyenesedik: TeNgely lesz belőle!

    VálaszTörlés
  3. Az Istvánovics Eszer féléknek ez olyan, mint a gyöngyszórás a disznók elé. Teljesen felesleges.

    VálaszTörlés
  4. János Laczkó: Köszönöm a bejegyzést. Egyetértek vele. Úgy látszik, hogy a képiség képessége, az elvonatkoztatás, mint az értelem legmagasabb foka, hiányzik Istvánkovics Eszternél.

    Mária Beliczai

    Azért borzongató, ha egy muzeológusnak ennyire nincs fogalma sem egy olyan ősi jelkép eredetéről itt hazánkban, mint a tulipán!
    Idézet Istvánovics Esztertől: "Tulipán-e a tulipán? Ha lehetek ünneprontó: nem tulipán. Ismét egy ibrányi leletről van szó. Egy aranyozott ezüstöntvényről. Kétségtelen: tulipán alakú. De lehet-e az? Amit tudunk: a XVI. század elején a török hódítással ismerték meg az európaiak ezt a növényt. De akkor hogyan került a honfoglalás kori sírba?"
    - Először is, már a kr.e. 7.sz-tól a kr.e.3.sz--ig a Kárpát-medencében élő szkítáktól (erre genetikai bizonyítékunk van!), aztán a hunoktól és folytatólagosan a mai napig a magyar jelképek mondhatni első számú jelképe.
    - Már az is végtelenül szomorú. hogy tanult régész minderről nem tud! De, hogy a tulipán behozatalát a 16.sz-ra tegye... ez már a tájékozatlanság szomorú esete...! A 16.sz körül Hollandiába jutott el, akik tulipán börzéket tartottak, ennyire(!?!?) "értékesen" vélték a csodás virágot... - Nálunk ősi termékenység szimbólum, a teremtett világban megnyilvánuló teremtő erő jelképe - így válhatott a képírás, rovásírásban is megjelenő szimbólummá - a szkíta-hun-magyar kultikus folytonosság máig élő örök jelképe!

    (Utóirat, amikor a "tudomány" elvakulttá azaz vakká tesz: "Kétségtelen: tulipán alakú. De lehet-e az? - ...nem tulipán.")

    VG: Köszönöm a hozzászólást!

    VálaszTörlés
  5. Az én ismeretem szerint a a 11.században a Kumánia területén élő, majd 1239-ban az alföldre települt kunok is a türk népek családjához tartoznak. ( mint a törökök, ezért tartják rokon népnek) A türk népek, a "fizikai"tulipán őshazája területén éltek, és a hódítások elöl indultak nyugatra. Az üzbegisztáni Khorezm várában például ma is megtalálható a fából faragott oszlopfőn az a "részeg tulipán"-nak nevezett motívum, amelyt a kunhímzés egyik ikonikus elemének tartunk. (Az információmat Érdi Miklós kutatásából merítettem.)

    VálaszTörlés
  6. Kiegészítésként: a virágokat, ágakat minden esetbe álló (sohasem csüngő) formában ábrázoljuk, és szervesen kapcsolódna egymáshoz, mint a természetben.

    VálaszTörlés