2019. október 30., szerda

Fehér Bence elhatárolja a Kárpát-medence korai jeleit a rovásírások jeleitől

Fehér Bence minden lehetőséget kihasznál arra, hogy gondosan elhatárolja egymástól a Kárpát-medencében előkerült korai jeleket a "rovásírások" jeleitől és a nomádok tamgáitól. 


1. ábra. Fehér Bence által közölt, ám fel nem ismert szkíta Nimród tamga Tiszavasvári Csárdapart lelőhelyről  a Kr. e. I. évezredből (balra) és egy 1200-as évekből származó magyar ezüstdénár ugyanazzal az Orion csillagképet ábrázoló jellel (jobbra)

„Csupán néhány kísérlet történt arra, hogy a római hódítást nem közvetlenül megelőző vaskori kultúrákban azonosítsanak feliratos emlékeket a régészeti leletanyagban. … bizonyosra vehető, hogy ezeknek a későbbi rovásírásos emlékekhez semmiféle leszármazási vagy kulturális közük nincs, és biztosan nem tartoznak azokhoz a későbbi keleti, nomádnépekhez, amelyek a különböző rovásírásokat alkalmazták – ámbár széles körben ismertek olyan tudományosan alá nem támasztott nézetek, amelyek egyfajta korai rovásírást látnak bennük. … Tagadhatatlanul használtak azonban egyfajta írást a Kárpát - medencei szkíták … Nincs közük a nomád kultúrák tamgáihoz … Számjelölésekre gondolhatunk tehát, … a számsor úgy rekonstruálható, hogy a római-etruszk számjelölésben és a magyar számrovásban is alkalmazott három alapelemre, az I = 1, Λ = 5, X = 10 jelekre épül … Ez a rendszer tehát minősíthető egyfajta számrovásnak (amelynek persze bizonyosan nincs közvetlen összefüggés e a magyar számrovással). … Az összes esetben, amikor a szkítakori tárgyakon  a jelölés nem edényfül alatt bukkan fel, ettől eltérő rendszerről van szó, amely több “betűből” álló információt közöl, ezek tehát a szó hagyományos értelmében vett íráshoz állnak közel … A nagyon csekély mennyiségű anyag nyilván jó esetben arra nyújt lehetőséget, hogy írás- és számjelet elkülönítsünk, még arra sincs esélyünk, hogy az írás típusát, jeleinek körülbelüli számát megállapítsuk; megfejtése és olvasata egyelőre lehetetlennek mondható. Végül egy edényfülön található vonalas jelzés (nr. 1.) élesen elüt a többi írott anyag stílusától, csupán kétesen lehet írásos emléknek minősíteni, magyarázatát egyelőre nem kísérelhetjük meg.”


Fehér Bence a szkíta és a "rovásírások, sztyeppi tamgák" között jól felismerhető azonosságokat és kapcsolatokat akkor is tagadja, amikor a szkíta számjelek rekonstruálásához ő maga is felhasználja a magyar számrovással mutatkozó egyezéseket. Ezt a tagadást azonban meg sem kísérli érvekkel alátámasztani, csupán a "tudományos konszenzus" által elvártakat ismételgeti kötelességszerűen. 

Álláspontjával ellentétben a vizsgált szkíta jelek szoros és könnyen dokumentálható kapcsolatban vannak a székely írás, az ótürk írás és a magyar hieroglif írás (tehát a "rovásírások") jelkészletével (1-3. ábra). Fehér Bence állításával ellentétben kitűnő olvasatát is adhatjuk a szkíta szövegeknek. 

A szerző csődjét az az előkelőnek vélt elzárkózás okozta, amely szerint a körön kívüliek eredményeit akkor sem szabad figyelembe venni, sőt - a jelzőosztogatáson túlmenően - tárgyalni sem, ha az akadémikus szerzők a tanácstalanság állapotában leledzenek, a körön kívüliek viszont készen szállítják a tudományos igényű magyarázatot. E kötelezőnek tűnő akadémikus magatartás hátterében súlyos tudáshiány és etikai színvonaltalanság rejlik. Az akadémikus "tudomány" úgy viselkedik, mintha Magyarország megszállt ország lenne, amelyikben akár a tudományos haladást is orrba kell vágni a magyarság megalázása, a magyar őskultúra letagadása érdekében. 

Fehér Bencét elismerés illeti a kitűnő témaválasztás miatt. Valóban itt az ideje annak, hogy ezeket a korai jeleket számba vegye valaki. A bemutatott szkíta szövegek értékelésekor azonban Fehér Bence rendre kudarcot vall, mert sorozatosan az ellenkezője igaz annak, amit ír róluk. 

- Amit számjelnek mond, az szójel. 

- Amikor azt írja, hogy e szkíta jeleknek biztosan nincs semmi köze a rovásírásokhoz, akkor bizony van és pontos egyezéseket tudunk felmutatni.

- Amikor szerinte nem lehet meghatározni az írás típusát, akkor egyértelmű, hogy szójeleket alkalmazó írásról van szó. Az akadályozza meg a tisztánlátásukat, hogy alfabetikus szöveget szeretnének találni ott is, ahol nincs. 

- Amikor a szerző széttárja a kezét, hogy nem lehet olvasatot adni, akkor pontos olvasat is adható. 

Úgy véljük, hogy a hasonló korai szövegek értékeléséhez nem elegendő a "tudományos konszenzus" téves prekoncepcióinak szolgai felmondása. Helyette a korai írásrendszerek alapos ismeretére lenne szükség (ide értve a régészeti leletek, a numizmatika, a fazekasok, a heraldika és az ötvösök stb-k eurázsiai és amerikai jeleit is). A körön kívüli szakirodalom ismerete, valamint az újabb (szójelekre alapozott) kutatási módszertan alkalmazása is elengedhetetlen lenne hasonló korú és származású írásemlékek esetében. 

Az általa bemutatott szkíta szövegek nem csak azt bizonyítják, hogy kapcsolatban vannak a "rovásírásokkal", hanem összekötő kapocsként megmagyarázzák azt is, miért és miképpen lehetséges a 6-8 ezer éves Tordos-Vincsa kultúra és a székely írás közel félszáz jelének hasonlósága, vagy inkább azonossága. A Fehér Bence által összegyűjtött és közreadott szkíta jelek azt bizonyítják, hogy a Kárpát-medence szkíta lakossága a Kr. e. I. évezredben magyarul beszélt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése