2018. január 9., kedd

Az 523-as, Quardusat-féle magyar bibliafordítás

Előre kell bocsátanom, hogy Szilágyi Sándor kitűnő észrevételének és segítségének köszönhetően (amelyért itt is köszönetet mondok) bizonytalanná vált a jelen cikkben foglalt állítás, mert lehetséges, hogy nem létezett olyan hun bibliafordítás, mint amiről beszámoltam. A cikket alább változatlanul olvashatja az olvasó, ám kérem, hogy olvassa el a hozzászólásokat is, hogy teljesebb képet alkothasson a kérdésről. Maradtak ugyanis tisztázandó kérdések.

Szilágyi Sándor azt írja, hogy a Timon Által megnevezett forrásban nem esik szó a hun nyelvre fordított Bibliáról. Az általa adott linken azonban nem találtam a forrást (lehetséges persze, hogy csak én voltam ügyetlen). Elképzelhetőnek gondolom azt is, hogy a forrásnak több szövegváltozata van s ezek mindegyikét ellenőrizni kellene, hátha valamelyikben mégis csak megemlítik Quardusat bibliafordítását és Timon nem hazudott, hanem csak pontatlanul hivatkozott (amire persze semmi garancia sincs). 

Van aztán egy további, ezzel öszefüggőnek látszó adat, a Konstantin legendában állítólag szereplő avar és magyar szertartási könyvekről, amelyeknek szintén utána kell járni. Ha ugyanis ezek valóban léteztek, akkor ezeket valamikor le is kellett fordítani s kézenfekvően gondolunk a Quardusathoz kötődő információk ellenőrzésére. A kaukázusi szabírhunok számára lefordított Biblia ugyanis az avaroknál és a magyaroknál bukkanhatott fel leginkább (persze erre a hamisítók is gondolhattak). Vagyis lehetséges, hogy ez az avar és magyar könyv ugyanannak a hamisítási, megtévesztési akciónak egy másik eleme. Ha így van (de erről egyelőre még nem lehetünk meggyőződve), akkor ezt a hamisítási történetet is tanulságos lenne tisztázni és közzétenni. 

Anonymusról is tudja a történettudomány, hogy a honfoglalók Volgán való átkelését tárgyalván, több évkönyvünket említi. Amire Kristó válasza az volt, hogy a könyv többes számát nem tudja megmagyarázni (az ugyanis cáfolja az ősgeszta meséjét). A megfelelő magyarázat az lenne, hogy a Turáni-alföldről érkező honfoglalók olyan tájat hagytak maguk után, amelynek gazdag városaiban a források szerint könyvtárak is voltak. Ezért azt kell kézenfekvőnek gondolnunk, hogy az avar és magyar honfoglalók könyveket is hoztak magukkal, amelyek között (gondolva a szabírok nesztoriánus kereszténységére és a hun püspökségekre) lehetett Biblia is. Ez persze csak egy lehetőség mindaddig, amíg forrást nem találunk rá. Mindezek az összefüggések arra intenek, hogy alaposan járjunk utána a Quardusat-féle bibliafordításról eddig tudottaknak. 

Azt eddig is tudtuk, hogy a régészeket, nyelvészeket, történészeket felső fokon képezték ki a hazudozásra s az sem kétséges, hogy e sorhoz bátran hozzátehetjük a titkosszolgákat és a papokat is (tisztelet közülük a tiszteletre méltóaknak!). Csak az meglepő egy ilyen lehetséges hamisítási eljárásban, hogy ez esetben kivételesen a magyar őskultúra dicsőségének öregbítése lehetett a cél. Vagy csak egy eszköz volt ez is az egyházpolitika bűvterében? 

Úgy vélem, el kell olvasni a megnevezett forrásokat, meg kell ismerni a felbukkanó személyek életútját és minden lehetséges forrást, ami közelebb vihet bennünket a megoldáshoz. Nem a dicső múlt kulisszáinak összetákolása vagy fenntartása a cél, hanem a múlt tényeinek megismerése. A források utáni nyomozást a felmerülő további kérdések megválaszolása érdekében az erőmhöz képest folytatom és azok eredményét egyszer át fogom vezetni a cikken is. Addig kérem az olvasó türelmét és - ha tud segíteni - akkor a segítségét is az érdekes és tanulságos kérdés megoldásához!

***

Nem titok, mégis kevesen tudnak az első magyar bibliafordításról. Több oka is van ennek a szégyennek. Az első mindjárt, hogy ez a bibliafordítás a szabírhunok számára készült, a haynauista-hunfalvista akadémikus történettudomány pedig nem siet azonosítani a magyarokat az akkortájt szabír és hun néven emlegetett őseinkkel.



A szabír korszak rövid jellemzése

A magyar őstörténetet nem lehet gatyába rázni eleinknek és a szabíroknak az azonosítása nélkül. Van is néhány ezzel kapcsolatos ismeret, ami a szabír kérdés tisztázását indokolja és segíti.

- Például tudjuk, hogy a Szent Koronát a szabírhunok számára készítették a mervi oázisban 531 táján, amikor ez a táj a hunoknak adózott.

- Tudjuk, hogy a szabírok nyomot hagytak a Kárpát-medence földrajzi neveiben, például Zalaszabar, vagy a római kori Savaria nevében s ez utóbbi helyen (az Iseum területén) magyarul elolvasható hieroglifikus feliratot is hátrahagytak.

- Tudjuk, hogy Csaba királyfi, aki 108 évig élt (Attila halálától Baján bevonulásáig) a hun birodalom összeomlása után önállósuló szabír dinasztia perszonifikálódott jelképe.

- Tudjuk azt is, hogy a székely írásban fennmaradt tprus hieroglifa a tapar us (szabír ős) mondatjele, azaz szabír voltunk egyik írásos bizonyítéka.

- Van persze klasszikus történeti forrásunk is, például a Bíborbanszületett által hátrahagyott feljegyzés szerint a magyarok régi neve a szavartü aszfalü, azaz a heftalita (fehér) szabír. Jordanes meg azt írja a szabírokról, hogy ők az igazi hunok utódai, akik egyszer már jártak a Kárpát-medencében.

- A becses történeti források közé sorolandók a magyar krónikák is, amelyek a hun-magyar azonosság talaján állnak. Közülük a Tarih-i Üngürüsz említést tesz az Irán és Bizánc háborúja idején Iránnak kölcsönadott 20 000 lovasról, amely más történeti forrásból is ismert. E segédnép vezetője a Zabergán "szabír kán" nevet viselte. S ez az Iránnak segítséget nyújtó nép adta később a magyar királyok sorát. Ezzel összefügg, hogy két iráni császár, Kavád és fia, Khoszró Anósirván szerepel a magyar krónikák királylistájában is Keve és Keár néven.

- A szabírokat említő történeti forrásokat újabban a nyest.hu cikke foglalta össze, "persze" az akadémikus áltudomány szellemének megfelelően gondosan elkerülve a fent említett magyar és írástörténeti szempontokat.

- Figyelmet érdemlő építészeti kapcsolataink is vannak, amelyek arról tanúskodnak, hogy a korai templomaink mintáját a Kaukázusból hozhattuk, vagy az építészeti ízlésünk nyomát ott hagytuk a Kaukázusban is.

Van tehát adat, amit figyelembe kell vennünk, amikor a Quardusat-féle bibliafordítást és annak körülményeit tárgyaljuk.


A bibliafordítás növekvő ismertsége

Mindig is ismert volt ez a bibliafordítás, de nem jutott el csak az értelmiség szük rétegéhez. Szerencsére, a könyvkiadás monopóliumának megszűnése és az internet segít ezen az információhiányon. Czakó Gábor például ezt írja erről a bibliafordításról a neten:

Dr. Tempfli Imre teológus-tanár (Königstein) írja Mit adott a kereszténység a magyarságnak c. tanulmányában (http://church.lutheran.hu/utitars/gyulekez/mitad1.htm), hogy „523-ban az egyik örmény püspök, Quardusat (Theoklétosz) és papjai hét évig hirdették az evangéliumot itt, a hunok földjén – a Kaukázustól északra, Cz. G. – lakó népek (onogurok, ogurok, szabirok, bolgárok, kuturgurok, fehér-ogurok és fehér-hunok) között. Sőt még a Szentírást is lefordították hun nyelvre. Munkájukat egy másik örmény püspök, Maq (Makariosz) folytatta, és olyan sikerrel, hogy egy korabeli görög utazó, Koszmasz Indikopleusztész, aki bejárta ezt a vidéket, ezt írta 547-ben kiadott művében, a Keresztény Topográfiában: a hunok földjén nagyon sok templom, keresztény hívő és szerzetes, valamint több püspök van. Őt igazolja az a tény, hogy I. Jusztinianosz bizánci császár (527-565) idejében a kazárok uralma alá került hunoknak és onoguroknak szervezett missziós püspökségeik voltak, és a püspökeik a magyar törzseknek is hirdették az evangéliumot.” Eszerint a VI. században az örmények valóban térítették a „hunokat”, s nyilván a nyelvüket is jól megtanulták, ha lefordították rá a Bibliát. 

A forrásként emlegetett Tempfli Imre ezt így adja elő:



"A VI. századi örmény krónikákból az derül ki, hogy 523-ban az egyik örmény püspök, Quardusat (Theoklétosz) és papjai hét évig hirdették az evangéliumot itt, a hunok földjén lakó népek (onogurok, ogurok, szabirok, bolgárok, kuturgurok, fehér-ogurok és fehér-hunok) között. Sőt még a Szentírást is lefordították hun nyelvre. Munkájukat egy másik örmény püspök, Maq(Makariosz) folytatta, és olyan sikerrel, hogy egy korabeli görög utazó, Koszmasz Indikopleusztész, aki bejárta ezt a vidéket, azt írta 547-ben kiadott mûvében, a Keresztény Topográfiában: a hunok földjén nagyon sok templom, keresztény hívő és szerzetes, valamint több püspök van. Őt igazolja az a tény, hogy I. Jusztinianosz bizánci császár (527-565) idejében a kazárok uralma alá került hunoknak és onoguroknak szervezett missziós püspökségeik voltak, és a püspökeik a magyar törzseknek is hirdették az evangéliumot.[ 2 ] Egyes történészek szerint ennek a térítésnek a lecsapódása lenne a magyar rovásírás, amely tulajdonképpen a türk-kazár rovásírás görög betûkkel kiegészített változata.[ 3 ]" 

Tempfli Imre előadása két forrás megnevezésével több a Czakó Gáborénál:

2 ] Vö. Róna-Tas AndrásMagyarság és kereszténység, in: Vigília 1999/11, 808-820, itt: 814.
3 ] Vö. Györffy GyörgyBizánc szerepe a magyarok megtérésében, in: Kortárs 1975, II, 1788-1792.

Amiből nyilvánvaló, hogy a dolog (az 500-as években készült bibliafordítás) komolyan veendő tény. Természetesen el lehet vitatkozgatni azon, hogy valóban a magyarok számára készült-e ez a bibliafordítás és hogy milyen írással jegyezhették le a szent szöveget a hunok számára. Túl sokat azonban aligha érdemes ezen gondolkoznunk, mert a források világosak, amint a magyar hagyomány is egységes: a hunok (szabírhunok) és a magyarok azonosak, az írás pedig aligha lehet más, mint a székely írás korabeli változata. 

Az 1. ábrán az 531 táján a mervi oázisban a szabír néven Irán északi vidékeire telepedő és 7 törzsre osztott magyarság vezetője, Zabergán "szabír kán" számára készített Szent Korona egyik Krisztus-ábrázolása látható. A Krisztus kezében lévő könyv kétségkívül egy biblia lehet s nincs okunk kételkedni abban, hogy ha néhány évvel korábban készült egy bibliafordítás a szabírok számára, akkor azt rajzolták (zománcozták) rá a Szent Koronára is.

   
1. ábra. Az 531 táján a szabírhunok számára készített Szent Korona Krisztus-zománcán lévő kötet a legnagyobb valószínűség szerint az első magyar bibliafordítást ábrázolja


Schmidt Irén így említi ezt a bibliafordítást az Ősi gyökér folyóiratban 2011-ben megjelent A magyarok és elődeik istenképe, találkozásuk a kereszténységgel a római térítés előtt Remeteségek és szerzetesi közösségek a Pálos rend megalakulása előtt Magyarországon  c. cikkében:

"A magyarság az Uraltól a Kárpát-medencébe tartó útján – hun, onogur, turk-bolgár, kazár és avar kötelékben – Bizánc missziós püspökségei révén már igen korán, a VI-VII. századtól kezdve találkozott a kereszténységgel. Pseudo-Zachariás rhétor (1125-1192) 569. évi művéből tudjuk, hogy az Arran-i Quardusat, később pedig a (szír?) Makarios püspök vezetésével folyt a hunok, szabírok, onogurok, bolgárok tömeges megkeresztelése 523 és 555 között. A hunoknak a dorosi gót metropolita alá helyezett püspökségei voltak, és készült egy hun nyelvű biblia is. (49)"

A hivatkozása: (49) P. Zakarias: „Memoria saecculorum…” c. műve alapján Timkó, 1971: 378 ill. L.G. Gmyria 1995: 5. fejezet 56-57. old.; Moravcsik 1938a: 197-209 alatt megadja a püspökjegyzéket is! L.G. Gmyria dagesztáni szerző kifejezetten magyar néven/hangzósítással (Kardos és Makar) hozza a püspököket!






  

A Magyar hieroglif írás c. kötetben jelent meg 

"A kutrigur-utrigur testvérnépről fennmaradt, hogy van írásuk; a szabírokról pedig, hogy Quardusat hun nyelvű bibliafordítást készített a számukra.



Azt sajnos nem tudjuk meg a forrásokból, hogy ez az ogur/szabír írás mennyire azonos az e fejezetben bemutatott hieroglifikus írással. Valószínű, hogy eleink ugyanezeket a jeleket használták a bibliafordításhoz is, de nem az itt látható hieroglifikus, hanem a modernebb betűző írásmód szerint. Vagyis ekkor már létezett a mai székely írásnak megfelelő – jobbára alfabetikus – rendszer. Nem valószínű, hogy ezt a betűző íráshasználatot ekkor (a bibliafordítás kedvéért) alakították volna ki. Például a hettita „i” alakja emlékeztet a székely „i” és „j” betűre, ami a betűírás sztyeppi megjelenését a sztyepp benépesedésével egyidejűnek mutatja. A görög mítoszok alapján ez Héraklészhez kötődik; azaz legkorábban kb. 45 000 évvel ezelőtt, legkésőbb Kr. e. 3000 táján történhetett (valójában több hullámban zajlott le).

Zakariás rétor, Mütiléne püspöke i. sz. 500 táján írt egy egyháztörténetet, mely a 450-től 491-ig terjedő korszak eseményeit tárgyalja. Az eredeti mű elveszett, de egy ismeretlen szír szerző által 569-ben készített munka megőrizte számunkra az adatait. E szerint Quardusat püspök égi figyelmeztetésre (hogy menjenek a hitetlen népek földjére s azok fiait kereszteljék meg, részükre papokat szenteljenek és szentségeket szolgáltassanak ki) először három, majd újabb négy pappal együtt a Kaukázuson túl lakó hunokhoz ment, s közülük sokakat megkeresztelt és tanítványaivá tett, hét éven át közöttük élt s a Szentírást hun nyelvre fordította. Mindezeket a szerző magától Quardusat püspöktől hallotta, tehát a tudósítás történelmi hitelessége nem vonható kétségbe. Az idézett mű csak „hunok”-ról szól. Másutt azonban felsorolja azokat a hun népcsoportokat, melyeket ismer; közöttük első helyen az onogurokat és a szabírokat említve."

Hozzátehetjük, hogy ha Zakariás rétor az 500 táján írt munkájában 491-ig tárgyalja az eseményeket, akkor a bennünket érdeklő bibliafordításról szóló tájékoztatást a Pseudo-Zakariásnak nevezett ismeretlen szír szerző toldhatta hozzá az íráshoz. 


Milyen írással írták a Quardusat-féle bibliafordítást?

Nincs közvetlen adatunk arról, hogy milyen írással írhatták le ezt a bibliafordítást, azonban, ha áttekintjük a kor számításba vehető írásemlékeit és a hunok által hátrahagyott jeleket, valamint figyelembe vesszük a további körülményeket, például a hunok magyar nyelvének követelményeit, akkor kialakíthatunk erről is egy képet. A magyar nyelv hangkészletének rögzítéséhez szükség volt az alfabetikus írásra, sőt annak is a minél teljesebb betűkészlettel rendelkező változatára, ezért a székely írás elődje ekkor már a jelenlegihez hasonló szerkezettel kialakulhatott. Elsősorban betűző írásra számíthatunk, azonban időnként - kiegészítő jelleggel - alkalmazhattak szótagjeleket, valamint olyan szó- és mondatjeleket, mint a tprus (tapar us "szabír ős") és a Ten hieroglifák.




4. ábra. A szombathelyi Iseum területén hiteles ásatáson talált vakolatdarabokon ilyen elolvasható írásemlékek kerültek elő, ezek azonban hieroglifák, azaz szójelek, amelyek legfeljebb a használatos jelformák tekintetében segítenek 



5. ábra. Ten jel a római korból (egy hosszúhetényi sisak orrvédőjén helyezték el)



6. ábra. A Ten jel megjelenik a hun kapcsolódású lomovátovói kultúra egyik plakettjén is, szintén az orra helyezve, amelynek jeleit egyébként Isten alakban el lehet olvasni


A honfoglalók könyvtárai

A finnugrista áltörténészek száz éven át próbálták elhitetni a magyarsággal, hogy Árpád vezetése alatt egy műveletlen, űzött horda menekült be a Kárpát-medencébe. Sokáig azt is tagadták, hogy saját írása lett volna. Horváth Iván, az ELTE egykori tanszékvezetőjének elképesztő ötlete szerint a székely írást (amelynek létét nem sikerült letagadniuk) a humanisták találták volna ki. 






7. ábra. Az afrászijábi IX-X. századi tálra a magyar hieroglif írás szójeleivel azt írta a fazekas, hogy ez Jóma szár, Jóma szár ... földje (mai magyarsággal: Jóma úr, Jóma úr ... földje)


Nos, nem ez volt a helyzet. A honfoglalók eredetileg a sztyepp leggazdagabb és legműveltebb térségének urai voltak a Turáni-alföldön (korábban a heftalita Hun Birodalom területe volt ez) és ennek megfelelő gazdagsággal, meg kultúrával rendelkeztek. A vagyonuk a Selyem út középső szakaszának ellenőrzéséből fakadt. E terület városaiban és palotáiban könyvtárakról számolnak be a források. A régészeti leleteknek köszönhetően azt is sejtjük, hogy milyen volt az írás, vagy az egyik írás, amit ezekben a könyvtárakban használhattak (3. és 7. ábra). Ezért egyáltalán nem meglepő pl. a régészek azon megállapítása, hogy Árpád honfoglalói az akkori Európa legfejlettebb ekéjét hozták magukkal. Az is beleillik ebbe a képbe, hogy a honfoglalók genetikája a hun területekre mutat, onnan származik. Árpáddal és korábban Baján vezetésével tehát egy büszke, erős és gazdag magyar nép foglalta vissza ősei örökségét egymást követő hullámokban. 

A bevonulók szekerein ott voltak a könyvtárak is, a könyvek között az  első bibliafordítással. 




Timkó Imre vonatkozó állításai

"Különösen az örmények hittérítő tevékenysége volt jelentős. Nekik köszönheti a magyarság egy része megismerkedését a kereszténységgel, talán első ,nemzeti nyelvű' szeritirás- és zsoltárfordítását is. Egy bizonyos Quardusat (görög nevén Theoklétos) nevezetű örmény püspök tevékenységéről megközelítően pontos adatokkal rendelkezünk." (507. oldal)

"Szent Jeromos a IV. század végén írott egyik levelében bizonyosan a valóságnak megfelelően állítja, hogy a "hunok tanulják a zsoltárokat"." Más görög történeti feljegyzések alátámasztják ennek a híradásnak igaz voltát, mert a bízáncí misszíós tevékenység igen korán kiterjedt a hunokra és a keleti egyház egyházszervező gyakorlata szerint, hamarosan lefordítják az evangéliumot és a zsoltárokat hun nyelvre."  (510. oldal)

"Malalas és Ephesios görög történetíróktól értesülünk arról, hogy .Justinianos császársága idején (527-565) különösen nagy lendületet vett a hun (onogur) törzsek megtérítése. Már a császár uralkodásának első évében (527) a hunok királya Gordas (Ungorda, Garda, Gordias) megjelent Bizáncban és elfogadta a keresztséget A feljegyzések megemlékeznek arról is, hogy a hunok "rhéx"-e a békét biztosító szerződések megkötése után gazdag ajándékokkal és misszionáriusok kíséretében tért vissza országába és népét is a keresztény hitre térni megparancsolta. Fivére, Muageris (Mogyer, Magyar) azonban a pogány papok támogatásával lázadást szított ellene és a felkelők megölték a királyt. Bizánc - a szövetség értelmében - bosszút állt a láz adókon, akik menekülésre kényszerültek. A császár a megmaradt keresztény hunok számára püspökséget szervezett. Ekkor bizonyosan sor került a Biblia és a zsoltárok hun (volgai bolgár) nyelvre fordítására és feltételezhető, hogy bizánci szokás szerint a nép nyelvének használatára a liturgiában is." (511. oldal)

"Ami a hun - és onogur püspökséget illeti, rendelkezésünkre áll egy ugyan a VIII. századból származó, püspök-jegyzék," amelyadorisi gót 51I metropólia alá tartozó Ilüspökségek névjegyzékét sorolja fel. A jegyzék azt az állapotot tünteti fel, ahogyan a püspökségek a VI. században (Justinianos császár uralkodása idején) még a kazár betörés előtt megvoltak. A kazárok uralomra jutása után ugyanis Bizánc kénytelen volt a Fekete-tenger környékén a misszíós-püspökségeket újjászervezni. A Püspökjegyzék tanúsága szerint tehát létezett "hun"-ok és "onogur"-ok püspöksége, amelyek a térítés eredményességét és a kereszténység fejlődő továbbfolytatását bizonyítják a bolgártörök jellegű, és hun rokonságet képviselő ogur-onogur-magyarság körében is."  (512. oldal)

"Talán az örmények közelében élő magyarság volt az, amelyet Theoklétos (Quardusat) örmény püspök eredményesen térített meg Krisztus hitére. A jelentős térítésről egy Zachariás nevezetű történésztől értesülünk, akit az irodalom, - mint forrást - "Pseudo-Zachariás" néven említ, mert Egyháztörténete csak egy szír változatban maradt ránk. 14 A szír forrás felsorolja azokat a törzseket, amelyeket az örmény püspöknek sikerült a katechumenátusnak megnyernie és sokakat kőzülük később meg is keresztelt. A törzsek között szerepelnek az "onogurok", az "ogurok", "sabartok", "bolgárok", "kuturgurok" a "fehér-ogurok" és a "fehér-hunok". Mindezeket a törzseket összefoglalóan hunok-nak nevezi a szír forrás. 15 A felsorolás után értesít bennünket arról, hogy elkészítették a Szeritírás hun nyelvű fordítását is, Fel kell tételezni, hogy ez a fordítás örményeredetibőlkészült és ami nyelvét illeti, éppen úgy lehetett török-tatár jellegű hun, vagy protobolgár, mint finn-ugor jellegű ősmagyar. A fordítás elveszett és a híradásori kívül más biztos támpontunk nincsen a tényre vonatkozóan. Csak azt tudjuk, hogy Quardusat utóda, Makarios püspök még 14 évig térített és keresztelt a hunok között. 16"  (512. oldal)

Timkó jegyzetei: 

14 Zacharias: Historia Ecclesiastica. VII.c.3. Ed. E W. Broogs. 

15 Zachrariás rétor művét 569-ben írta. Egy évszázad múlva, amikor híradását a szír szerzö átveszi, Makarios missziója még folyamatban van.  

16 E. W. Broogs közli az eredeti szír szöveget: p.145-147. A törzsek neveinek görög átírása: Lásd: p.214-218. cf, Papp György l.c., p.38-39. adja a görög átírás latím megfelelőjét.

A fentiekben feltűnik egy lehetséges ellentmondás. Két szerzőről van ugyanis szó: Zachariásról és Pseudo-Zachariásról. Zachariás volt az eredeti szerző, akinek munkáját később (egy évszázad múlva) folytatta Pseudo Zachariás. A Quardusatról szóló híradás az időrend miatt csak a Pseudo Zacharias által írt kiegészítésben szerepelhet. Ezért némileg zavaró Timkónak az a meghatározása, hogy "eredeti szír" forrást emleget, holott Zachariás eredeti munkája elveszett, csak Pseudo Zacharias másolata és kiegészítése maradt fent. Ez persze érthető úgy is, hogy Timkó - jobb híján - a szír másolatot tekinti eredetinek s ez esetben nincs ellentmondás. 

Irodalom

Timkó Imre: A vándorló magyarság és a kereszténység, Vigilia, 1970/8. A tartalomjegyzékben az alábbi címen: A vándorló magyarság kapcsolatai a keleti kereszténységgel a honfoglalás előtt (V-IX. század)  

Varga Géza



A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nyaralás céljára a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház, egy igazi őrségi parasztház vendégszeretetét veszi igénybe 




További cikkek




A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházban, egy hiteles őrségi parasztházban 




veleméri Cserépmadár szállás kertjében, kávé mellett


Javaslom az olvasónak, hogy - amennyiben még nem tudja, hogy hol tölti el a nyaralásra szánt időt - akkor látogasson meg Veleméren és pihenjen nálam a Cserépmadár szállás és Csinyálóház nevű szálláson! Ez esetben módunk lenne néhány rovológiai tárgyú beszélgetést összekapcsolni az őrségi szálláson eltöltött hétvégével, vagy huzamosabb idejű nyaralással. Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióvalőrségi szállás medencévelőrségi szállás SZÉP-kártyávalőrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn szempontok alapján keres magának őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet, akkor nálunk megfelelő terepet talál. Nyilvánvaló, hogy különleges élményben lehet része. Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek csak itt és csak nálunk kaphatják meg ezt a legjobbaknak való szellemi csemegét. Volt szerencsém a milánói Boscolo-ban, egy ötcsillagos szállodában is eltölteni néhány napot és állíthatom, hogy az igen magas színvonalú kiszolgálásnak volt egy súlyos hibapontja: az alkalmazottak egy szót sem szóltak a magyar írástörténetről s a szállodai környezetben sem volt egyetlen rovásfelirat sem. Ha Ön ezt a nyaralási malőrt el szeretné kerülni, akkor - amennyiben javasolhatom - hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot!

32 megjegyzés:

  1. Mi mindíg is itt voltunk !!! Innen történtek Kárpátmedencéből a kiáramlások ,szoksorosan kimutatható !!! 7 500 éve Tatarlakai lelet ! Oltalmazónk !
    Minden titok dicső Nagyasszonya Vigyázó Két Szemed Óvjon Napatyánk Fényében ! Csak amagyarul fordítható ,értelmezhető rovásírás !!, prof Badiny Jós Ferenc "A MAGYAROK UGAZ ŐSTÖRTÉNELME "Egy nép eredete történelme az írással kezdődik ,melyet a beszéd megelőz . Hansi ,mansi fingugorista mta egy politikai vallási sémi judeó irányította szekta ,mely kimutathatóan uralkodik rajtunk 1849 óta tudatilag ,pld mta .Atilla első magyarok Napkirálya ,aki Engadiban nevelkedett ,Bendegúznak vére ,a Nagy Nimród a Föld első Napkirálya .
    Atila Napkiráluynk aki a Szentkoronát készíttette és elsőként volt vele beavatva ,is Jézustól ,Nimródig szarmaztatta magát ,HUN-MAGYAR-PÁRTUS-SZKÌTA VÉRBŐL R1 N1 vércsoport őstől származott !!! Vérvizsgálati összevetést miért nem engedi a vatikán a Torinói lepel ,pld ?????? Ja ,hogy a semi népség a zsidók bebuknának ,hisz akkor mikét hazudhatnának tovább ,hogy lennének kiválasztott nép ??????? Sehogy !!! Na itt van a kutya elásva !!!
    Ellopták már kimutathatóan Kr e ;2700 ban az asszírokkal lerohantatták Babilont ,őseinket és ellopták a tudást ,majd saul pál farazeus zsidó rabbi csinákt egy politikai koholmányt saját zsarnokságát ráépítve ,amut a sátánista vatikán Kr u; 212 államvallássá tettek és azóta is üldözik a Jézusi keresztény népeket ,főleg Jézus utódait ,minket magyarokat akarnak népként keresztre feszíteni ,ahhogy azt tették Jézussal az Istenfiúval ,aki fényből szuletett SzúzMáriától és a Teremtő Isten volt az Atyja !!! ,és nem holmi aberrált sémi semmik !!! ATYA -ANYA-FIÚ ez a mi szentháromságunk !!! Atila Napkirályunk is Jézustól származtattá magát és Jézusi hitet valott ,ami az eredeti valódi Nimródi őskeresztény vallás ! Sumer táblák ,stb!
    Innen származtatta magát Álmos és fia Árpád vezérünk is ,akik szintén Atilán keresztüli Jézusi eredetre hivatkoztak ,azaz Szkíta Pártusi királyi vérvonal !!!
    A hansi ,mansi fingugorok már 2004 óta hivatalosan is hírdetik állami szinten tanítják ,hogy semmi közük a magyarokhoz ,max ezektől a mi őseinktől egy oldalhajtási unoka ,unoka ,valami beütés !!! A magyar nyelv az ősi első Nimród nyelv,és írásunk is 50 000 éves !!! Innen történtek a kiáramlások ,mivel a tudást vittük ki minden irányba kimutathatóan !!! Homosapiens Hungarus erektus 350 000 éves !!! A mta farazeus semmi vezetők szarráhekkelték őstörténelmünket ,és magukra próbálják húzni a magyar bőrt ,hisz kötelező izraelbe a30 éve a magyar nyelv ,na de vajon miért ???. Így szeretnének újból ránkszállni ,mint tették azt minden őseinkel és aztán elhazudni a világnak ,hogy ők a kiválasztott magyarok Iste népe és tőle való származás ,mikor kiírtottak bennünket ,ahogy az már náluk teszik folyamatosan az izrael által gyarmatosított Magyarországon megszokott (talmud) .
    " A MAGYAROK KIÍRTATNAK" továbbra is érvényben !!! Jezus a Szkíta Pártus birodalom Adiabene Királyság örököse volt édesanyja SzűzMária révén !
    De honnan szarmaznak a semita zsidók ,hol a bizonyíték élő valaha létéző ,kimutatható ,bebizonyítható őseikről ,nincs ,mert egy politikai vallási szekta ,semmi egyéb ,semmi !!, Mndent elloptak ahhogy azt mindíg mindennel tették, és saul pál rabbi dogma ,Kr u; 212 óta ,zsinatokon papok által szavazásos dogma biblia uralkodik ,melynek nevében népirtást folytattak évszadakon évezredeken keresztül ,mint ma is teszi más mindenféle eyzközzel ,pld gyökértelenítés mta.
    "Vedd el a múltját tiéd a jövője "!!!
    Majd ha nem lesz zsidó gyarmat rajtunk ,akkor szabad majd az igazságot tanítani ,addíg csak továbbadni tudjuk utódainknak !!!

    VálaszTörlés
  2. Kedves Judit! Köszönöm a magvas hozzászólását! Remélem, a jövő örömtelibb lesz mindannyiunk számára!

    VálaszTörlés
  3. Tisztelt Varga Úr!
    Ennek a "Quardusat-Bibliának" az első említését Timkó Imrénél találtam meg, aki az 1970-es "Vigiliában" írt arról, hogy a hunoknak le lett lefordítva a Szentírás. A cikk itt olvasható:
    https://vigilia.hu/node/Vigilia_1970_08_facsimile.pdf
    Valószínűnek tartom, hogy Tempfli, Róna-Tas és Györffy is Őt ismétlik.
    A Timkó által forrásként megjelölt szöveget, mellyel a hun nyelvű Biblia meglétét akarja alátámasztani, szírből angolra F.J.Hamilton és E.W.Brooks fordította 1899-ben.
    A fordítás itt elérhető:
    http://www.tertullian.org/fathers/zachariah00.htm
    Az igazság azonban az, hogy bár valóban többször említik benne a hunokat, de sem megtérésről, sem bibliafordításról egy szó nem esik. Nemcsak a Timkó által hivatkozott VII. könyvben kerestem, hanem mind a 11-ben.
    Úgyhogy sajnos nagyon úgy tűnik, hogy a hunnyelvű Biblia Timkó agyszüleménye, hazugsága.
    Ha esetleg Önnek mégis meglenne, hol, mely szövegben olvasható ilyesmi ténylegesen, ne röstellje válaszban megírni!
    Üdvözlettel:
    Szilágyi Sándor

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tisztelt Szilágyi Sándor úr!
      Nem világos számomra, hogy miért alkot ilyen súlyosan negatív véleményt a hun bibliafordításról a cikk figyelmes elolvasása és megértése előtt? A cikkben ugyanis szerepel, hogy Timkó Pseudo Zakariás munkájából vette az adatot. Nincs oka azt feltételezni, hogy a többi szerző ezt nem ellenőrizte és csak Timkótól vette volna át, aki viszont kitalálta ezt az egészet. Ha nagyon nyugtalanítja az a lehetőség, hogy a hunok számára mégsem fordították le a Bibliát, akkor - ha javasolhatom - olvassa el ismételten és figyelmesebben a cikket, esetleg szedjen fehér, kerek tablettákat is hozzá. A továbbiakban pedig - a felesleges köröket megelőzendő - javaslom, hogy ha nem képes a szöveg megértésére, akkor vakon fogadja el, amit írok! Szeretettel üdvözlöm és köszönöm a figyelmét!

      Törlés
    2. A megadott linken nekem nem sikerült megtalálnom Timkó forrását, talán mert soha nem is volt ott és Timkó sem az internetről szedte. A hun kereszténységről pedig éppen elég további forrásunk van, nem szükséges azt ennek kapcsán megkérdőjeleznie és az igazolását ezen a cikken számon kérnie. Javaslom a téma alaposabb tanulmányozását, esetleg az MTA Keleti Könyvtár, vagy az OSZK segítségével! Üdvg

      Törlés
    3. Tisztelt Szilágyi Sándor úr! Jogosnak és rokonszenvesnek gondolom a források megtalálására és ellenőrzésére vonatkozó törekvését. Bevallom, az én lehetőségeimet meghaladja ez a feladat, mert csak a magyarul elérhető szövegeket tudom hasznosítani s azokat sem ismerem mindet. Igen rossz véleményem van az akadémikus történettudománynak az őstörténetünket érintő teljesítményéről, azonban inkább a következtetéseikkel van bajom s eddig nem feltételeztem, hogy olyan forrásokat találnának ki, amelyek a hun és a magyar kultúra hírét öregbítenék. Inkább olyasmivel találkoztam, amikor ismertek ilyen büszkeségre okot adó forrást, de azt nem hasznosították, vagy kifejezetten letagadták. Ezért meglepő lenne, hogy éppen Róna-Tas András (aki korábban letagadta a honfoglalók írásismeretét) ellenőrzés nélkül elfogadott és továbbadott volna egy ilyen (hun dicsőséget fokozó) hamisítást. Ez azonban nem ment fel igazán a forrás ellenőrzésének kötelessége alól. Amit szabad az akadémikus tudomány nagyjainak, azt nem követheti el egy hozzám hasonló dilettáns. Van azonban egy másik, hasonlóképpen (általam) ellenőrizetlen adat, ami ennek a hun bibliafordításnak a létét valamiképpen alátámasztja. A Konstantin legenda ugyanis azt állítja a 800-as években, hogy az avarok is, meg a magyarok is a saját nyelvükre lefordított szentírást használnak a szertartásaikon. Erről Tóth Imrénél is olvastam egy félmondatot és Vékony Gábor is megerősítette azt szóban. Ha ez az utóbbi híradás igaz, akkor az valószínűvé teszi azt is, hogy valamikor a Kaukázus vidékén a szabírhunok számára lefordították a Bibliát. Ugyanis a szabírok egyrészt Baján alatt, avarként, másrészt pedig a magyar honfoglalással jutottak be a Kárpát-medencébe s így a Quardusat-féle fordítást éppen ez a két magyar népalakulat hasznosíthatta. Ezen felül van hallomásom olyan korai magyar bibliatöredékekről (talán Pázmány Péternél bukkant volna fel?), amelyek nem származnak egyetlen ismert bibliafordításból sem, tehát lehetne(?) egy hun kori magyar bibliafordítás törmeléke és maradéka is. Ez persze megint csak ellenőrzésre szoruló adatféle, ami szintén meghaladja a lehetőségeimet. A három adat azonban egymást erősíti. Köszönöm, hogy foglalkozik ezzel a kérdéssel! Kérem, bocsássa meg nekem, ha belátható időn belül nem tudok segíteni az engem is érdeklő kérdés pontosabb megválaszolásában! A hunok kereszténységéről egyébként - emlékezetem szerint - a Szent István Emlékkönyv. Budapest, 1938. MTA. kötetben is olvastam. Üdvözlettel: Varga Géza

      Törlés
    4. Tisztelt Varga Úr!
      Úgy vélem, hogy képességeimhez és szándékomhoz mérten értelmesen és udvarias megírt hozzászólásomra, december 14-én írott, gyalázatos hangvételű válaszát érdemesebb volna figyelmen kívül hagynom. Azonban, mivel a téma egyébként érdekel, megpróbálkozom még egyszer:
      Olvastam az Ön cikkét, de nem annak tartalmáról szerettem volna vitát nyitni, vagy arról véleményt írni. A hunok keresztény mivoltát sem vitatom, sőt. Ezúttal azonban az Ön írásának egyetlen részéről, a hun nyelvre fordított Bibliáról szerettem volna eszmét cserélni. Mivel mindenki Timkót idézi, ezért gondoltam, hogy ő az elsődleges forrás. (És így is van, előtte senki nem írt ilyesmiről rajta kívül, utána pedig mindenki csak őt idézi...) Elolvastam, és Önnek is idemásoltam a linket a mindenki által hivatkozott, a Vigíliában megjelent írásához. A Timkó által abban forrásként feltüntetett „Pseudo Zakariás” anyagot is megkerestem. Mivel Timkó kérdéses írása a '70-es években jelent meg, nem szedhette az anyagot a netről, de ma már az, amit Ő megjelölt forrásként, digitalizálva is elérhető. Annak a linkjét is bemásoltam hozzászólásomba, és lehet, hogy Ön nem tudta elolvasni az angol szöveget, de én igen, és ha hiszi, ha nem, abban bizony, egy árva betűs sincs hun nyelvre lefordított Bibliáról. (Nemcsak a Timkó által hivatkozott VII. könyvben kerestem, hanem mind a 11-ben.) Tehát, Timkó hazudott, amikor azt írta, hogy a „Pseudo Zakariásban” szó esik hunnyelvű Bibliáról, és ezt a hazugságot azóta többen átvették. Az, hogy annak idején készült-e hun nyelvű Bibliafordítás, Timkó hazugságától teljesen független.
      A kérdés tehát továbbra is ugyanaz: ha esetleg Önnek mégis meglenne, hol, mely szövegben olvasható ténylegesen korabeli utalás a hun nyelvű Bibliafordításra, ne röstellje válaszban megírni!
      Üdvözlettel:
      Szilágyi Sándor
      U.i.: Bár én személy szerint nagyon örvendenék bármilyen bizonyítéknak a hunnyelvű Szentírással kapcsolatban, azonban a történelmi tények kissé szkeptikussá tesznek: még a XIV. században, a huszitizmus, az előreformáció idején is, nemhogy nem készített az „Anyaszentegyház” különféle nyelvű „fordításokat”, de az ilyesmi egyenesen eretnekségnek számított. Hogy ezt pont a bizánciak már még az előtt is ezer évvel megtették volna, kizártnak tartom.

      Törlés
    5. Tisztelt Szilágyi Sándor úr!

      A "gyalázatos hangvételű" válaszomért az elnézését kérem és nagyra értékelem, hogy ennek ellenére, a történeti igazság kiderítése érdekében ezt a jogos sérelmét is félretéve közös kutatásra (az adataim felmutatására) szólít fel. Köszönöm! Sajnos, nem tudok érdemi választ adni a kérdésére, mert nekem nincs más adatom az eddigieken és a hozzá hasonlókon felül. Furcsának gondolom, hogy a hazai tudós közönség színe-virága bizonyult hazugnak, vagy felületesnek e kérdésben. Az az alapvetően életszerűtlen ebben, hogy ha Róna-Tas András tévedett korábban, akkor az jellemzően ellenkező előjelű tévedés volt és nem a hun kultúrát öregbítette vele. A hun bibliafordítást az általam évtizedekkel korábban olvasott magyar nyelvű szövegek alapján tényként kezeltem és az eszembe sem jutott kételkedni ebben az adatban vagy hazugságban. Ez hiba volt, mert mindig jobb az alapos munka (azonban ezt Róna-Tas András professzor úr is tudhatja - ezért a dolgot tőle is meg kellene kérdeznünk). Lehetséges, hogy ez a jóhiszeműségem hiba volt, de erről az esetleges tévedésemről (Róna-Tas András professzor úrral együtt elkövetett tévedésünkről) még meg kellene győződnünk. Lehetséges, hogy "Pseudo Zakariás" szövegének több változata is van s az egyik mégis csak említi a hun bibliafordítást? Ezt pillanatnyilag nem tudom ellenőrizni. A Konstantin legendában említett avar és magyar szentírások azonban valamilyen korai fordításra engednek következtetni (vagy ezt is ellenőrizni kellene és H. Tóth Imre, meg Vékony Gábor is tévedett, vagy hazudott?). Azt kell mondjam, hogy az akadémikus "tudomány" egyes képviselőinek leleplezése is van olyan eredmény, ami megérhet egy misét, akár az állításom téves voltának bizonyítása mellett is - hiszen a végső cél nem valamiféle kulissza fenntartása, hanem a tények megismerése. A tudomány becsületét az Ön kutatása mentheti meg, ha választ tud adni ezekre a kérdésekre (magam csak sokkal lassabban tudnám ezt elvégezni s ahhoz is segítőtársakat kellene felkutatnom). A Konstantin-legenda említése miatt azonban még nem érzem teljesen elveszettnek ezt a gondolatot. Kétségtelen, hogy jó kérdést adott fel, amelyre választ kellene adni s ehhez alapos, a forrásokat feltáró vizsgálatra van szükség. Köszönöm, hogy erre vállalkozott! Remélem, hogy ez a kutatás még nem ért véget és tájékoztatni fog a részeredményekről is! Üdvözli: Varga Géza

      Törlés
    6. Utanajartam en is, mit tartalmaz a Vigilia
      https://vigilia.hu/node/Vigilia_1970_08_facsimile.pdf

      Ezt talaltam (a lenyeges szo: "feltételezhető" )/1970 augusztus, 511. oldal:
      "Ekkor bizonyosan sor került a Biblia és a zsoltárok hun (volgai bolgár) nyelvre fordítására és feltételezhető, hogy bizánci szokás szerint a nép nyelvének használatára a liturgiában is."

      Török Csaba

      Törlés
  4. Ui: Tóth Imre helyesen: H. Tóth Imre. https://www.wikiwand.com/hu/H._T%C3%B3th_Imre

    VálaszTörlés
  5. Egy érdekes fejtegetés a Néhány szó a kazárokról c. dolgozatból, amelynek a szerzője nincs feltüntetve. http://www.fajltube.com/irodalom/tortenelem/Nehany-szo-a-kazarokrol12577.php

    2. Hun népek, hun nyelv, hun tolmácsok

    Zakariás rétor fentebb idézett közlésében tehát szerepel tizenhárom "hun" nemzet, amelyek a Kaukázusban, a kapukon belül élnek, név szerint az onogur, ugor, szabar, bolgár, kuturgur, abar, kazár, dyrmyr (?), saragur, barszil (?), káliz, abdél és eftalita népek. A hun jelzõ és a két legutóbbi név nagymértékben alátámasztja a kazár és a vele rokon népek fehér hun eredetét. Az egész közlésben talán az a legfeltûnõbb, hogy a tizenhárom "hun" nép elõtt felsorolt népek mindegyikénél meg van említve a nyelv ill. a saját nyelv, a tizenhárom hun népnél viszont éppenhogy nincs! Mindennek a tetejébe: Zakariás rétor éppen itt és éppen e népekkel kapcsolatban még használja is a "hunok nyelve" kifejezést, méghozzá egyes számban!!! Az is figyelemreméltó, hogy a tizenhárom népen kívül más "hun" nemzeteket is felsorol Zakariás (alánok, ddw és az egyik bolgár csoport), s amelyiknek ezek között a többitõl elütõ nyelve van - az egyik bolgár csoportról van szó -, azt azonnal meg is említi! Mindez erõteljesen támasztja alá azt, hogy az együtt említett tizenhárom nép viszont teljesen azonos nyelvû! Ehhez fontos adalék a következõ: a hivatalos történetírás a magyarságot éppen az V. századtól "onogur kötelékben" szerepelteti, s ezek az onogurok a szabirokkal és avarokkal együtt szintén szerepelnek a tizenhárom felsorolt kaukázusi nép között. Namármost a felsorolt népek eme nagy száma ilyen kis területen csak úgy lehetséges, hogy az egyháztörténet-író az ott élõ legkisebb népeket is belevette a felsorolásba.

    VálaszTörlés
  6. Nota bene: a magyarok valamely név alatt explicite szerepelnek a felsorolt népek közt, akármi is volt közöttük a köteléki viszony. (Hacsak nem éppen az az igazság, hogy a magyarság több nép egyesülésébõl jött létre a szóbanforgó népek közül, ami sokkal valószínûbb, hiszen a IX-X. századi magyar haderõ csak nagylétszámú -Európában az egyik legnagyobb - népességgel magyarázható. Ez esetben inkább beszélhetnénk arról - ha már valaki ilyeneket szeret emlegetni -, hogy az onogurok kerültek magyar kötelékbe.) Szumma szummárum: a felsorolt népek közt ott vannak a magyar nyelvû magyarok. Ha pedig nyelvük elütött volna a többi felsorolt nép (pl. kazár, szabir, onogur, avar, káliz) nyelvétõl, azt Zakariás rétor okvetlenül közölte volna. Hiszen az elõttük felsorolt népek mindegyikének említésekor (Grúzia, Aran, Sziszgan, Burgar), kiemeli, hogy õk "külön nyelvvel bíró " nemzetek. A többi tehát -a magyart is beleértve - ugyanazt a nyelvet beszéli. (Továbbá ha csak arról volna szó, hogy a bulgárok a türk nyelv egy másik dialektusát beszélik, mint a tizenhárom felsorolt szintén török nép, akkor igencsak furcsa lenne, ha ezt Zakariás rétor kiemelné, midõn a magyarok sokkal eltérõbb nyelvét említés nélkül hagyja!)

    E népek többsége (avarok, uturgurok, kuturgurok, onogurok, ugorok, kazárok-kabarok, kálizok stb.) egyébként egymás után csapódott le a Kárpátmedencében, s ha ezek törökök lettek volna, akkor a török lett volna a Kárpát-medence integráló nyelve, nem pedig a magyar. De az a magyar lett, s egyelõre máig az. Sõt a XI. századi helynevekbõl tudjuk (Kniezsa István nyomán), hogy a Kárpát-medence a X-XI. században - elenyészõ szigetektõl és a peremvidékektõl eltekintve - színmagyar nyelvû volt. Tehát a tizenhárom felsorolt kaukázusi nép nyelve is közel a magyarral azonos volt. Ezzel vág egybe Bíborbanszületett Konstantinosz közlése is, mely szerint a kazárok és magyarok nyelve egymástól csak dialektusban különbözött ("... a turkokat a kazárok nyelvére megtanították, és mindmáig megvan ez a dialektusuk").

    A görög császár pontosan tudta, mit ért dialektus alatt. (Egyébként is, török nyelvû kazárokkal [és szabirokkal, avarokkal, onogurokkal, kálizokkal stb.] számolva, a császáríró "a turkokat a kazárok nyelvére megtanították" és "tudják a turkok másik nyelvét is" tudósításai olyan totális török-magyar kétnyelvûséget jelentenének - török nyelvi túlsúllyal -a X. század Magyarországán, ami egyszerûen nem lehet igaz, hiszen a száz évvel késõbbi magyarországi nyelvi viszonyokat már jól ismerjük, s ebben nyoma sincs kétnyelvûségnek, törökség csak elenyészõ százalékban fordul elõ.) Mindez pedig újra csak egyet jelenthet: mégpedig azt, hogy e tizenhárom nép közös nyelve a magyar nyelv volt. (Annyit már a bevezetõben is láttunk, hogy a Nyesztornál elõforduló fehér és fekete ugorok is magyar nyelvûek voltak. Ezt Zakariás rétor közlésébe visszavetítve - amit a népnevek párhuzama miatt föltétlen megtehetünk - már az elõbbiektõl függetlenül is arra kell jutnunk, hogy legalábbis a 'WGR, WNGR és SRWRGWR' népek magyar nyelvûek voltak. Ennek fényében már igencsak furcsa lett volna Zakariás rétor részérõl, ha nem hívja föl a figyelmünket a többi "hun" nép különbözõ nyelvére már ha tényleg különbözõ nyelvûek lettek volna!)

    A tizenhárom szóbanforgó "hun" nép egynyelvûsége a fentieken kívül a következõ aspektusból is tökéletesen nyilvánvaló: mint már említettük, Zakariás rétor ezen népekkel kapcsolatban egyszerûen csak "húnok nyelvérõl" beszél, midõn e tizenhárom népet "hún"-nak nevezi. Na most, ha netán különbözõ nyelvûek lettek volna, akkor nem írt volna ilyet, hogy a szent könyveket lefordították "a húnok nyelvére" , hanem természetszerûleg így írt volna: a szent könyveket lefordították "az onogurok nyelvére" vagy: "a kazárok nyelvére" stb. és a "a húnok nyelve" kifejezést egyáltalán nem használta volna! (Pláne, ha más népek esetében akkora figyelmet szentel a saját nyelvnek!!!)


    VálaszTörlés
  7. Kánnai Zoltán - Néhány szó a kazárokról
    http://www.kincseslada.hu/magyarsag/content.php?article.130

    VálaszTörlés
  8. Dr. Kánnai Zoltán egyetemi tanár.
    https://portal.uni-corvinus.hu/index.php?id=24294&neptunKod=TI11NK

    VálaszTörlés
  9. Ezek a kazárok bizony nem az Altájból jöttek! Az 550 körül író Zakariás rétor a 450-491. közötti egyháztörténetet feldolgozó műve (Historia ecclesiastica 450-491.) XII. könyvének 7. részében a Káspi-kapun belül együtt említi a kazárokat tizenkét más néppel (ezek között ungurok, ugorok, szabarok, bulgarok, kuturgurok, abarok, saragurok, kálizok, abdélok és eftaliták): "... Grúzia szintén egy tartomány Arméniában, nyelve a göröghöz hasonló, s van egy keresztyén királya, aki Perzsia királyának alattvalója. Aran szintén egy tartomány Arménia földjén, saját nyelvvel bír, népe hívő és megkeresztelt, egy királya van, aki Perzsia királyának alattvalója. Sziszgan szintén egy tartomány, népe saját nyelvvel bír és hívő, de pogányok is vannak köztük, az Abaszgia földjén lakóknak is saját nyelvük van; a hunok közé tartoznak s a kapukon belül vannak: b urg ar e, külön nyelvvel bíró pogány és barbár nemzet, több városa van; all an aj e, ezeknek öt városuk van; a Ddw népéhez tartozók, ezek hegyek között laknak és erődeik vannak; 'WNGR, 'WGR, SBR, BWRGR, KWRTRGR, 'BR, KSR, DYRMYR, SRWRGWR, B'GRSYQ, KWLS, 'BDL, 'FTLYT, ez a tizenhárom sátrak alatt lakó, a jószág, a halak és vadállatok húsából, valamint fegyverekből élő nemzet." ( [14], 89. old.; [6], 251. old.; [7], 137. old.). Ebben a részben Zakariás rétor arról is beszámol, hogy a szent könyveket lefordították "a hunok nyelvére" (Kánnai Zoltán fent említett munkájából)

    VálaszTörlés
  10. Timkó Imre (Vigilia 1970/8) forráshivatkozása: 14 Zacharias: Historia Ecclesiastica. VII.c.3. Ed. E W. Broogs.

    VálaszTörlés
  11. Timkó Imre szerint (Vigilia 1970/8): 16 E. W. Broogs közli az eredeti szír szöveget: p.145-147.

    VálaszTörlés
  12. Timkó Imre (Vigilia 1970/8) hivatkozik a Konstantin legendára is. Ez azért érdekes, mert ebben (állítólag, szintén) említik a magyarok és az avarok saját nyelvű bibliafordítását és -használatát.

    19 Kniezsa István: Autour du probléme des traditions de Cyrille et Méthode, "Études: Slaves et Roumaines". 1(l948).p.237-244. - Moravcsik Gyula: A "Kyrillos-legenda" magyarvonatkozású epizódjához, "Ethnographia", 39(1928), p. lOB-109. - F. Dvornik.: ·'Les légendes de Constantin et de Méthode vue Byzance, Prague, 1933.

    VálaszTörlés
  13. Tempfli Imre hivatkozása Róna-Tas Andrásra pontatlan. Tempfli így adja meg a cikk adatait: Róna-Tas András, Magyarság és kereszténység, in: Vigília 1999/11, 808-820, itt: 814. Ezzel szemben Róna-Tas András bibliográfiájában így szerepel egy hasonló cikk (Magyarság és kereszténység a honfoglalás előtt, Vigilia 64, 808-820.), ám abban ismételt átolvasás ellenére sem találtam egy szót sem a hun bibliafordításról. Vagyis feloldhatónak tűnik az ellentmondás, amit éreztem, hogy ugyanis Róna-Tas András nem szokott a hunok javára tévedni. Mégpedig úgy oldható fel, hogy nem is tévedett a hunok javára. A kérdés azonban ezzel nem lett megoldva, sőt az egyre kacifántosabb.

    VálaszTörlés
  14. Tempfli Imre hivatkozását Róna-Tas Andrásra úgy kell értenünk, hogy Róna-Tas András a magyarság korai keresztény kapcsolatairól szól (ilyen értelemben helyes volt a rá való hivatkozás), ám a hun bibliafordítást nem említi (ezért a hivatkozás esetleg félreérthető). Róna-Tas András cikke itt olvasható: https://vigilia.hu/regihonlap/1999/11/9911ron.html

    VálaszTörlés
  15. Tempfli Imre írja a Mit adott a kereszténység a magyarságnak c. írásában az alábbiakat (olvasható itt: https://church.lutheran.hu/utitars/gyulekez/mitad1.htm ).

    ***

    A VI. századi örmény krónikákból az derül ki, hogy 523-ban az egyik örmény püspök, Quardusat (Theoklétosz) és papjai hét évig hirdették az evangéliumot itt, a hunok földjén lakó népek (onogurok, ogurok, szabirok, bolgárok, kuturgurok, fehér-ogurok és fehér-hunok) között. S�t még a Szentírást is lefordították hun nyelvre. Munkájukat egy másik örmény püspök, Maq (Makariosz) folytatta, és olyan sikerrel, hogy egy korabeli görög utazó, Koszmasz Indikopleusztész, aki bejárta ezt a vidéket, azt írta 547-ben kiadott mûvében, a Keresztény Topográfiában: a hunok földjén nagyon sok templom, keresztény hív� és szerzetes, valamint több püspök van. �t igazolja az a tény, hogy I. Jusztinianosz bizánci császár (527-565) idejében a kazárok uralma alá került hunoknak és onoguroknak szervezett missziós püspökségeik voltak, és a püspökeik a magyar törzseknek is hirdették az evangéliumot.[ 2 ] Egyes történészek szerint ennek a térítésnek a lecsapódása lenne a magyar rovásírás, amely tulajdonképpen a türk-kazár rovásírás görög betûkkel kiegészített változata.[ 3 ]

    (2) Vö. Róna-Tas András, Magyarság és kereszténység, in: Vigília 1999/11, 808-820, itt: 814.

    (3) Vö. Györffy György, Bizánc szerepe a magyarok megtérésében, in: Kortárs 1975, II, 1788-1792.

    ***

    Itt tehát a forrás VI. századi örmény krónikákként van meghatározva.

    VálaszTörlés
  16. Dr. Pirigyi István írja A MAGYARORSZÁGI GÖRÖGKATOLIKUSOK TÖRTÉNETE c munkájában (GÖRÖG KATOLIKUS HITTUDOMÁNYI FŐISKOLA, 1990. Nyíregyháza, 9. oldal).
    Itt olvasható: http://www.byzantinohungarica.com/images/0_pdf/pdf/pirigyi_mo_gk_1.pdf

    "A Kaukázus vidékén a térítés az előmagyarok beköltözése után is folytatódott. 523 táján Quardusat (Theoklétosz) örmény püspök és papjai felkeresték a hunokat, köztük hét évig hirdették az evangéliumot; a Szentírást hun nyelvre fordították. Munkájukat egy másik örmény püspök, Makariosz folytatta. A térítés sikerét bizonyítja a híres görög utazó, Koszmasz Indikopleusztész, aki az 547 táján írt Keresztény Topográfia c. művében azt állítja, hogy a hunok földjén nagyon sok templom, keresztény hívő és szerzetes valamint több püspök van. Egyes hun fejedelmek Bizáncban veszik fel a kereszténységet. Így 527-ben Gordász, a Boszporusz-vidéki hunok fejedelme, 619 táján pedig a „hunok népének ura", valószínűleg Organasz és unokaöccse, Kurt, keresztelkedett meg a fővárosban. E fejedelmek népeik körében megkezdték a kereszténység terjesztését. (2) A „hun" elnevezés azonban nem egyetlen népnek a neve, hanem gyűjtőnév. Zachariász rétor, a VI. században élt görög egyháztörténeti művének szír változata felsorolja azokat a „hun" népeket, amelyek között Quardusat örmény püspök térített: onogurok, ogurok, szabirok, bolgárok, kuturgurok, fehér-ogurok és fehér-hunok. Ma már sokszor nem lehet egyértelműen meghatározni, hogy a „hun" elnevezés melyik népre vonatkozik, így azt sem tudhatjuk, hogy Quardusat melyik „hun" nyelvre fordította le a Szentírást. Az bizonyos, hogy a bizánci források az V. század közepe óta gyakran azokat az onogurokat nevezik hunoknak, akikkel az ősmagyarság együtt élt a Meotisz és a Kubán környékén, és akiktől népünk „hungarus" neve származik. Az ősmagyarság azonban közvetlen kapcsolatban volt a többi „hun" néppel is, sőt biztosra vehető, hogy e népek egyes elemei részt vettek a magyar nép kialakulásában is. Tehát az ősmagyarság a többi „hun" néppel együtt részesült az igehirdetésben és valószínű, hogy közülük sokan keresztény hitre is tértek. (3)"

    (1) Moravcsik Gyula: A magyar történet bizánci forrásai, Budapest, 1934.

    (2). Moravcsik: i. m. 57., 68., 93. o.
    Moravcsik: Maugerisz király, Magyar Nyelv, 1927, 258—271. o.
    Moravcsik: Bizánc és a magyarság, Budapest, 1953. A kialakuló
    magyarság Bizánc északi határain c. fejezet.
    Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása, Budapest, 1930.
    Hómant Bálint: a magyar—hun hagyomány és a hun monda.
    Budapest, 1925. 53—54. o.

    (3). Moravcsik: A magyar történet... 56. o.
    Dr. Papp György: A magyarság és a bizánci kereszténység kapcsolatának kezdetei, Nyíregyháza, 1938.

    VálaszTörlés
  17. Dr. Pirigyi István A MAGYARORSZÁGI GÖRÖGKATOLIKUSOK TÖRTÉNETE c munkájában (GÖRÖG KATOLIKUS HITTUDOMÁNYI FŐISKOLA, 1990. Nyíregyháza, 13. oldal) "a róluk szóló legendák"-ra hivatkozva említi a Konstantin legenda esetünkben fontos állítását is az avarok és magyarok saját nyelvükön írt szertartási könyveiről.
    Itt olvasható: http://www.byzantinohungarica.com/images/0_pdf/pdf/pirigyi_mo_gk_1.pdf

    "Konsztantinosz és Methódiosz 867-ben Rómába utaztak; ott akartak számot adni missziós tevékenységükről. Ütjük Velencén vezetett keresztül, ahol Konsztantinosz nevezetes vitát folytatott a triglosszia (háromnyelvűség) tanát valló püspökökkel, papokkal és szerzetesekkel. A triglosszia-elv Nyugaton terjedt el. Ennek értelmében csak három olyan nyelv van, mely méltó arra, hogy azon az ember az Istent dicsérje: a héber, a görög és a latin. Minthogy a kereszt felirata ezen a három nyelven készült, a népnyelvű liturgia hívei a triglossziát Pilátus találmányának tartották s annak követőit Pilátus-fiaknak nevezték.
    Velencében a triglosszia hívei Konsztantinosz fő művét, a szláv írásbeliséget és a liturgikus szövegek lefordítását támadták. Arra hivatkoztak, hogy a szent könyveket sem az apostolok, sem az egyházatyák nem fordították le a barbárok nyelvére. Konsztantinosz előbb különféle érvekkel, a Szentírásból vett idézetekkel akarta meggyőzni ellenfeleit. Majd a történelmi fejlődésre hivatkozott s ezzel kapcsolatban elmondta, hogy számos oly népet ismer, melyek saját nyelvükön végzik az istentiszteletet és saját nyelvükön írt szertartási könyveik vannak. A többi között ilyenek az avarok, a türkök és a kazárok. A legendában szereplő türkök minden bizonnyal azonosak a magyarok őseivel. Egyrészt ugyanis a bizánci krónikák a magyarokat a leggyakrabban turkoi néven említik, másrészt a magyarok — a felsorolásnak megfelelően — az avarok és a kazárok között laktak. Rómában II. Adorján pápa (867—872) Konsztantinosz érveit elfogadta, személyesen áldotta meg a szláv szertartási könyveket és jóváhagyta a szláv liturgiát. Ez a triglosszia-elv feladását, vagy legalábbis felfüggesztését jelentette. Methódiosz Szirmium érseke és Pannónia apostoli legátusa lett. A sokat szenvedett érsek halála után VI. István pápa (885—891) felújította a triglosszia-tant, a szláv nyelv
    liturgikus használatát betiltotta. A triglosszia-elv merev alkalmazása a magyar görög katolikusok újabbkori történetében is végzetes szerepet játszott."

    VálaszTörlés
  18. Pirigyi István (6) alatt hivatkozik olyan forrásaira, amelyekben a Cirill-legendát tárgyalják. Feltehetően ezekből származik az avar és magyar szertartási könyvek említése. Közülük számomra H. Tóth Imre dolgozata a legérdekesebb, mert e nevezetes avar és magyar könyvek létéről tőle értesültem.

    (6).

    Moravcsik Gyula: A „Kyrillos-legenda" magyar vonatkozású epizódjához. Ethnographia, 39/1928/108—109.
    Dvornik F.: Les légendes de Constantin et de Méthode vue de Bizáncé, Prague, 1933
    Sági István: Szent Cirill és Metód életmüve a legújabb kutatások alapján Vigilia, 1963. 592—601. o.
    Király Péter: A magyarok említése a Konstantin és Metód legendában Budapest, 1974.
    H. Tóth Imre: Konstantin-Cirill és Metód élete és működése Budapest, 1981.

    VálaszTörlés
  19. Komáromi László írja A BIZÁNCI HATÁS KÉRDÉSE A KÖZÉPKORI MAGYAR JOGBAN ÉS A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZJOGBAN c. doktori értekezésének 6. oldalán lévő lábjegyzetben (Budapest, 2007.), hogy

    "A magyar-bizánci kapcsolatok legjelentősebb összefoglaló munkái: MORAVCSIK (1953); TIMKÓ 367-488. és PIRIGYI."

    Nos, ez nehezen elképzelhetővé teszi azt hogy Timkó közönséges hazudozó lenne, de persze nem a képzeletünk szárnyalása a döntő szempont, hanem az, hogy mit mond a végső forrás. Mindenesetre e felsorolt munkákat is el kell olvasnom, valamint jó lenne megkérdezni a Qurdusat-féle bibliafordításról és a Konstantin legenda avar és magyar könyveiről a szerző véleményét is.

    VálaszTörlés
  20. H. TÓTH IMRE írja a "Cirill és Metód a Kárpát-medencében" c. dolgozatában, hogy

    "A szláv nyelvű liturgia mellett meg kell említenünk a Cirill-Metód hagyomány második összetevőjének, a szláv írásbeliségnek a sorsát a Kárpát-medencében, különösen Erdélyben. Cirill alkotta meg a szlávok első ábécéjét, az ún. glagolicát, amelyet a görög kisbetűs (minusculus) írás és a sémi ábécé néhány betűjének kissé módosított kombinációjával hozott létre. A tévesen Cirillnek tulajdonított és róla elnevezett cirillica valamivel később, Bulgáriában jött létre. A bolgár egyház mindkét írásrendszert rendszeresen használta. Rendkívül érdekes, hogy a székelyeknél megőrzött rovásírásban vannak olyan jelek, amelyek a szláv ábécékre mennek vissza. A székely rovásírás a, e, o, f (esetleg zs) betűje és a h és l szláv közvetítéssel a görög ábécére vezethető vissza. [17] Valószínű, hogy az e, o (és talán a zs) jel a glagolicából került át. Az átvétel ideje a 9-12. század közötti időszakra tehető. [18] Ezzel szemben az a, h, l, f forrása a cirillicában keresendő. Véleményünk szerint átvételük ideje megegyezik az e, o jel kölcsönzésének kronológiájával. Amennyiben a fent tárgyalt betűk meghonosodására a Kárpát-medencében, közelebbről Erdélyben került sor, az átadók az ott élő bolgár-szlávok voltak, akik a szláv írások használói, elterjesztői voltak. [19]"

    VálaszTörlés
  21. Ez a fenti álláspont teljesen légből kapott, a székely írás sokkal régebbi a glagolitánál és nincs adat arra, hogy akár egyetlen jelét is a glagolitából vették volna át eleink. Az ostoba ötlet pusztán arra a magyar- és tudományellenes alapállásra vezethető vissza, ami szerint a magyar kultúrjavak szinte mindegyikét - ok és forrás nélkül is - idegenből való átvételnek kell tekinteni.

    Az aprómunka azonban, ha lassan is, de tisztázza a helyzetet. Róna-Tas András az MTA dísztermében legutóbb tartott előadásában beszélt egy általa feltételezett óbalkáni írásról, amelyik a székely írás előzménye lehetett. Feltételezést épített arra a régen ismert, de fel nem használt ellentmondásra (mert az ellentmondások feloldása viszi előre a tudományt, ha töprengük rajtuk), hogy a székely írás körbe zárt kereszt alakú "f" betűje is, meg glagolita "f" betű is a görögben a "th" jele. Joggal gondolkozott el ezen az ellentmondáson, ugyanis kellene valamilyen magyarázatot találni arra, hogy miért változott meg a glagolitában is, meg a székelyben is a körbe zárt kereszt alakú jelhez tartozó hangérték "th"-ról "f"-re (ha ezek a görögből származnak)? Egyúttal felhívta a figyelmet arra is, hogy a korabeli szóhasználatban is történt egy megfelelő változás, pl. a Theodort Fedornak kezdték mondani.

    A professzor úr nem tudott kimerítő magyarázatot adni erre a jelenségre, csak az óbalkáni írás feltételezését építette rá. Ez is jelentős előrelépés, mert elkezdődhetett a gondolkodás azon, hogy ugyan kik is használhatták ezt az óbalkáni írást Attila halála után a Duna alsó szakasza környékétől a Krímig? Ugyanis a szóhasználatban tapasztalható "th"-"f" változásokra e területekről hozott fel példákat Róna-Tas András. Nos, hozzátehetjük, hogy ezen a területen a hun-utód népek voltak az urak, akik használták a székely írás előzményét (nevezzük ezt óbalkáni írásnak?). Vagyis az "f" betű és az írás átadása fordított irányú lehetett. A glagolitába a hunok írásából került az "f" betű, amely a székely írás szójeles előzményében, a magyar hieroglif írásban a Föld hieroglifája. Ezt az értelmezést a jel képi tartalma is alátámasztja, mert az a Föld szakrális középpontját, az Éden egy forrásból négy irányba ömlő szent folyóit ábrázolja. A szlávok tehát azért mondják a Theodor nevet Fedornak, mert ezeket a neveket a hunok írása közvetítette feléjük s a hunok szokása szerint olvasták el a "th"-t "f"-nek. Vagyis nem a glagolitából került át az "f" betű a székely írásba, hanem fordítva.

    Cikkünk számára ez azért fontos, mert erősíti annak valószínűségét, hogy létezett egy erős hun keresztény hatás és íráshasználat (s ez nyilván egy Bibliát is jelenthetett), amelyre a szlávoké épült s amelyre Konstantin is hivatkozhatott.

    Ez tehát nem döntő szempont, mert nem tudtunk meg semmi biztosat Quardusat bibliafordításának létéről, vagy nem létéről, ám olyan környezetbe botlottunk itt is, amelyben természetes lenne egy hun Biblia használata.

    VálaszTörlés
  22. Csabamagyara. KORDÉ ZOLTÁN írja NÉHÁNY GONDOLAT A CSABA-PROBLÉMÁRÓL c. dolgozatában:

    "számos kutató elfogadta azt az elméletet, amelyet Györffy 1948-ban megjelent munkájában fejtett ki a történeti Csaba személyét illetően. Györffy három, Csaba nevű személlyel kapcsolatos forrást vetett össze egymással. Keletkezési idejét tekintve az első kútfő Anonymus gestája, amelynek 45. fejezetében a Névtelen Jegyző arról ír, hogy egy kalandozó hadjárat során Szovárd vezér és Csabamagyarjának nevezett népessége Görögországban telepedett le; „görögül azért nevezték őket csabának, azaz bolond népnek, mert uruk halála után nem akartak visszatérni hazájukba".12 Györffy ezt a híradást összevetette a Csaba-történetben szereplő székely közmondással, amely így hangzott: „Akkor térj vissza - mondják az eltávozónak - amikor Csaba visszajön Görögországból.13 E két forráshely alapján arra a következtetésre jutott, hogy „a XII-XIII. századi magyar hagyományban élénken élt az emléke
    annak, hogy egy magyar néptöredék a kalandozás korában Csaba vezérletével a Balkánra
    költözött".14 "

    Hozzátehetem, ezek a csabamagyarok (azaz szabír magyarok) Thesszaloniki vidékén telepedtek le, ahol Konstantin született (az ellenőrzendő emlékezetem szerint). Konstantin tőlük kaphatta a székely írás ismeretét.

    VálaszTörlés
  23. Konstantin (Cirill) 827-ben született Thesszalonikiben.

    VálaszTörlés
  24. A wikivand "Csaba királyfi" szócikke szerint

    "Isz. 665-ben a támadó kazárok szétverték azt az Onogur Birodalmat, amelyet még Irnik alapított. Kovrat Irnik leszármazottja volt. Az onogur nép ekkor négy részre szakadt, Kovrat kagán négy fia vezetésével. A legkisebbik fiú, Kuber és népe a szövetséges Avar Birodalomba költöztek be, a Kárpát-medencébe 677-ben. Kuber később részt vett az egyik avar trónkövetelő felkelésében, emiatt menekülnie kellett. Mivel édesanyja bizánci hercegnő volt, a Bizánci Birodalomban telepedett le. Kuber beköltözése alkotja László Gyula „Kettős honfoglalás” elméletének alapjait. Az avarok Kuber népét a Tiszától keletre, a mai Erdély területén telepítették le." Forrás nélkül.

    Hozzátehetem, hogy Kuber neve a szabír népnév és a Csaba személynév változata.

    Amint a frank évkönyvek írják a 796. esztendőben: az avarok belháborúja nyomán a kagánt és a jugurrust megölték, s a harmadik avar főember, a tudun meghódolt a frankoknak. Az avarok urai, pontosabban egy részük, az ellenállók, a Tisza túlsó partjára vonultak vissza.

    VálaszTörlés
  25. Török Csaba írt egy e-mailt:

    Kedves Geza, most olvastam cikkedben:

    Az 523-as, Quardusat-féle magyar bibliafordítás
    http://vargagezairastortenesz.blogspot.com/2018/01/az-523-as-quardusat-fele-magyar.html
    az avar Biblia-forditas koruli bizonytalansagol s utanajartam en is, mit tartalmaz a Vigilia. Ezt talaltam: 1970 augusztus, 511. oldal zsoltárok hun (volgai bolgár) nyelvre fordítására és feltételezhető https://vigilia.hu/node/Vigilia_1970_08_facsimile.pdf

    Kerlek, folytasd kutatomunkad, figyelemmel kiserjuk.

    Udvozlettel Csaba

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Csaba!

      Köszönöm a figyelmedet! A megosztás is segít!

      Üdvg

      Törlés