A Halaf tál fényképét és rövid leírását a British Museum honlapja adja közre. E szerint a tárgyat Mallowan ásta ki Arpacsijeh lelőhelyen.
Sir Max Mallowan 1933-as ásatásai az észak-iraki Tell Arpacsijeh (Tell Arpachiyah) lelőhelyen alapvető jelentőségűek voltak a mezopotámiai őstörténet, különösen a Halaf-kultúra (kb. Kr. e. 6000–5000) megismerésében. Ez a mindössze egyetlen évados feltárás hozta felszínre az első olyan rétegsort, amely pontos kronológiai támpontot adott a térség neolitikus és kalkolitikus átmenetére. Sir Max Mallowan is megjegyezte, hogy a Halaf-kultúra területe (Észak-Mezopotámia) később a hurriták (másik nevük a szabír, a magyarok régi neve - VG) szállásterülete lett.
A Halaf-edényeken látható szimbólumok nem elszigetelt díszítések, hanem egy képjeleket használó, ősvalláshoz kötődő hieroglifikus írás elemei. Ezek szervesen öröklődtek tovább a sumér kultúrába és a szkíta-hun vonalon keresztül megőrződtek a székely rovásírásban is.
1. ábra. Mallowan által kiásott Halaf tál Arpacsijeh lelőhelyről (British Múzeum), az ábra bal szélén a Lyukó szár Él mondatjel, a jobb oldalon pedig a Halaf ligatúra alkotóelemeinek megfelelő magyar jelek fentről lefele: a székely "ly" (Lyukó), "sz" (szár "növényi szát, úr"), az "l" (Él, élő) rovásjel két változata s mellettük a belőlük kialakult, a magyar államcímerben szereplő árpádsávok
Az 1. ábrán látható Halaf tálon a Lyukó szár Él (mai magyarsággal: Lyukó úr Él, vagy Lyukó úr az Élet) mondat olvasható.
Stuart Campbell, a Manchesteri Egyetem nemzetközileg elismert professzora, az észak-mezopotámiai késő neolitikum és a Halaf-kultúra (különösen Domuztepe és Arpacsijeh) egyik legfontosabb modern kutatója. Campbell munkássága alapjaiban formálta át azt, amit a fősodorbeli régészet a Halaf-edények jeleiről és mintáiról gondolt. A professzor szerint a korábbi kutatások hibát követtek el azzal, hogy a mintákra pusztán esztétikai díszítésként tekintettek, miközben elhanyagolták a tartalmukat. Elméletét a témában írt alapműve foglalja össze: Understanding symbols: putting meaning into the painted pottery of prehistoric northern Mesopotamia (A szimbólumok megértése: tartalommal megtölteni az észak-mezopotámiai őskori festett kerámiákat).
Stuart Campbell a Halaf-kerámiát nem egyszerű használati tárgynak, hanem egy vizuális kommunikációs kódrendszer hordozójának tekinti. Az edények felületén lévő absztrakt, geometrikus minták és a ritkább, naturalisztikus ábrázolások (emberek, állatok, házak) együttesen egy olyan jelrendszert alkotnak, amely specifikus, konvencionális üzeneteket közvetített a közösség számára. E jelek önállóan és csoportokban is állandó jelentéssel bírnak. Kutatásai alapján a jelek jelentése összefügg a tárgyak használatával. A legbonyolultabb jelrendszerrel ellátott Halaf-tálakat nagy közösségi eseményeken, rituális lakomákon használták. Az edényeken lévő jelek a lakoma résztvevői számára olvasható rituális üzenetek voltak. Ezzel a megállapításával messzemenően egyet lehet érteni (1).
Azonban Stuart Campbell szerint e jelek kizárólag a Halaf-kor helyi szociális és rituális környezetében működtek, és nem egy egyetemes, absztrakt ábécé vagy nyelv rögzítésére szolgáltak. Ő úgy látta, hogy a jelek nem hangokat vagy konkrét szavakat jelöltek, hanem koncepciókat, társadalmi státuszokat és rituális szerepeket. A székely írásjelekkel mutatkozó feltűnő azonosság miatt ezzel nem érthetünk egyet (4. ábra). Campbell professzor munkássága mégis a legközelebb áll azokhoz az elméletekhez, amelyek a Halaf-mintákban nem puszta dekorációt, hanem egy írást látnak.
Hozzátehetem: a professzor több, az akadémikus tudományban uralkodó téveszme miatt nem tudott továbblépni a sumér és a székely írás felé, nem találta meg a fejlettebb írásrendszerekhez vezető kapcsolódási pontokat.
- Az írás nem a nyelv, hanem a gondolat rögzítése jelekkel. A Halaf jelek ugyan nem csak gondolatot, hanem hangot is rögzítettek, tehát valódi írásnak kell őket tekinteni. Ám a Halaf írás a szójel-készlet szűkössége miatt csak a hasonlóképpen korlátozott ősvallási igényeket tudta kiszolgálni.
- A Halaf írás arra példa, hogy az első írások nem az állam és a könyvelés, hanem az ősvallás igényének kielégítésére jelentek meg.
- Nem ismerhette az irodalomban általában elhanyagolt székely írást, ezért nem hasznosította a kb. 30 Halaf jelforma egyezését a székely rovásjelekkel. Hasonló a helyzet a legkorábbi írás- és jelrendszerek esetében is, mert a sumér, a Tordos-Vincsa, a kínai, az Indus-völgyi és még egy sor további írás- és jelrendszerben is több tucat székelyazonos jelet találunk.
- Mivel a jelhasonlóságokat nem ismerte fel, nem érezhette szükségesnek a jelhasonlóságok magyarázatának tisztázását sem, mondjuk a matematikai valószínűségszámítás alkalmazásával. Ezt mi tettük meg 1993-ban Nemetz Tiborral és a számításunknak az lett az eredménye, hogy a sok hasonlóság oka az írásrendszerek genetikai kapcsolata.
Vagyis e felsorolt jelrendszerek egy kőkori ősvallási jelhasználat örökösei és a székely jelek segítségével megkísérelhetjük a Halaf írásemlékek jelentésének és hangalakjának a megközelítését.
Jegyzetek
(1) Az 1. ábrán látható Halaf tál jól példázza ezt a felismerést. Több hieroglifikus edényfeliratot mutattam már be, amelyek a többször dokumentált szokás szerint a Teremtőt, vagy a Teremtés helyszínét (az Édent) idézték fel eltérő jelekkel és grafikai megoldásokkal, ám a lényeget illetően egyező tartalommal. Az edénynek azt kellett sugallnia a vele kapcsolatba kerülő halandó számára, hogy az élet lehetőségét jelentő ételt és italt az Istennek köszönheti, valamint, hogy az étel előállításáért végzett munkája Istennek tetsző dolog. Ennek megfelel e Halaf tálon elolvasható Lyukó szár Él (mai magyarsággal: Lyukó úr Él, vagy Lyukó úr az Élet) mondat. Ez az üzenet valóban kötődik az edények használatához és szolgálhatott a közösségi ünnepeken - ahogyan azt Stuart Campbell megfogalmazta.
2. ábra. Magyarszombatfai népi cserépedény az Éden jelekből alkotott térképével, a jelek a székely írás "ly" (lyuk, Lyukó "bőségszaru") és "sz" (szár "növényi szár, úr") jelei
3. ábra. Szentgyörgyvölgyi tál az Istennel azonos égig érő fa (a Tejút) elolvasható jelképével, a szár "növényi szár, úr" hieroglifával
4. ábra. Halaf és magyar jelek összehasonlító táblázata
Irodalom
Marija Gimbutas (1989): The Language of the Goddess (Az istennő nyelve), Thames and Hudson, London
Stuart Campbell (2010): Understanding symbols: putting meaning into the painted pottery of prehistoric northern Mesopotamia (A szimbólumok megértése: tartalommal megtölteni az észak-mezopotámiai őskori festett kerámiákat), Az állam előtti közösségek fejlődése az ókori Közel-Keleten: Tanulmányok Edgar Peltenburg tiszteletére (147-155. o.), Oxbow Book
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2018): Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása
Varga Géza (2018): Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Varga Géza (2019): Közszavak és istennevek
Varga Géza (2026): Halaf jelhasználat
