- "Jól látszik mekkora magyar, legalább a mai napon kíméljen bennünket szállásreklámjaitól" - írja nekem Balog Géza műemlékvédelmi szakmérnök 2020. 06. 04-én az egyik fészbuk-portálon. A "mai nap" emlegetésével arra utalt, hogy ezen a napon a magyarság Trianonra emlékezik. Mivel sok értetlen ember értetlenkedik szállásreklám ügyben, kénytelen vagyok nyilvánosan és ismételten megvilágítani a kérdést másik szemszögből is.
Kedves Balog Géza!
Ha neked kellemetlen a szállásreklámom, akkor - amennyiben javasolhatom - ne olvasd el! Az internet nem a tiéd, hogy megtiltsd, vagy korlátozd számomra a használatát. Magadnak azonban megálljt parancsolhatsz, ha valami bántja a kifinomult ízlésedet! Javasolhatom azt is, hogy a neten megtalálható hatszáznál is több cikkem közül éppen azt olvasd el, ami szerinted a dátumhoz leginkább illik!
A szállásreklámjaimat egyébként a nem pénzdíjas írástörténeti cikkeim után olvashatod, azaz - hitem szerint - máris az adósom vagy egy köszönettel cikkenként. Vannak persze olyan emberek, akiktől köszönetre akkor sem számíthatunk, ha lenne mit megköszönniük.
2. ábra. A Cserépmadár szállásnak nevet adó kismadarat egy száz évvel ezelőtt a házban élt parasztfazekas készítette
Ami pedig a tragikus dátumot illeti, úgy gondolom, hogy a munka segíthet megoldani Trianont is. Ne a sebeinket nyalogassuk, ne is marakodjunk, hanem tegyünk (a gyengébbek kedvéért: dolgozzunk) azért, hogy jobban alakuljon a magyar sors. Ami azért érdekes, mert nekem a szállásom egy munka, ahol a vendégeimet egyúttal a magyar íráskultúrára is oktatom. Ennek a munkának része a szállásreklám, ami ellen kifogásod van. Engem azonban ezért a munkáért, amivel egy házat mentettem meg a lebontástól, értelmes és becsületes ember nem szólhat meg jogosan. Pláne nem egy műemlékes, hiszen egy szép, műemléki védelemre érdemes parasztházról van szó. Felfoghatod úgy is, hogy minél több szállásreklámot látsz tőlem, annál többet dolgozom Trianon felülírásáért. Ha a bontások miatt elpusztul, elnéptelenedik és jellegét veszíti a fél ország, akkor sohasem kapjuk vissza az elcsatolt területeket - mert nem fogjuk megérdemelni. Ezek ugyanis akkor térnek vissza a legkönnyebben, ha gazdaságilag, kulturálisan és minden más szempontból is erősebbek és jobbak leszünk a szomszédainknál. Ehhez persze mindenkinek magas szinten kell elvégeznie a munkáját. Számomra az jutott, hogy a székely írás eredetének tisztázása mellett ezt a százéves parasztportát megmentsem a lebontástól. A családom három évtizedes kemény munkája árán ez eddig sikerült, de nem hagyhatjuk abba a küzdelmet, mert csak azok a porták maradnak meg, amelyek bírják a versenyt és válaszolni tudnak az idők változásából adódó kihívásokra.
3. ábra. A parasztház egyik szobája
Aki ezt nem veszi észre azonnal, az a figyelmetlenségét és a felületességét árulja el. A reklámjaim zsörtölődő olvasója ugyanannyi erővel akár örülhetne is annak, hogy van a Magyar Királyságnak egy megmenekült pontja, ahol az egykori kultúrát őrzik. Én nem érzem szégyenletesnek azt, hogy dolgozom e parasztház megmentésén, annak ellenére, hogy már nyugdíjas vagyok és pihenhetnék a babéraimon. Akinek ez a munka bántja a szemét, az nem nőtt fel a feladatokhoz.
4. ábra. Matild néni szállásként hasznosított házának ilyen szép ajtaja volt, de nem költött szállásreklámra, ezért végül kénytelen volt eladni egy svájcinak, aki az ajtót kicserélte műanyagra
Műemlékes szakemberként felmérhetted volna, hogy hasznos dolog egy-egy szép parasztház megóvása. S erre nem nagyon van más közkeletű mód, mint a szállásként való hasznosítás. Amihez - természetesen - kell a reklám is. Annak idején annyiért vettük meg a félig rommá lett házat, mint amennyit a lebontandó ház tégláiért és gerendáiért ígértek a tulajdonosnak. Ha nem vesszük meg, akkor lebontják. A felújítása kétszer annyiba került, minha új házat építettünk volna, így azonban az eredeti (Trianon előtti) hangulat megőrződött. A közvetlen környezetében lévő további három-négy hasonló parasztházzal együtt egy skanzenszerű házcsoportot képezhetne, amelyikben lehetne lakni és élni is. A szomszédos házak azonban lakatlanok és a szemünk láttára romlik az állapotuk (mert senki sincs, aki törődne a reklámjukkal).
5. ábra. A veleméri rajzos sindüket én fedeztem fel a néprajztudomány számára a saját tetőimen, az erről írt Veleméri rajzos sindük c. dolgozatom nagy feltűnést keletett a Néprajzi Társaságnál, mert előzőleg (Nagy Zoltán körmendi tetőcserepein kívül) eddig nem tudtak erről a népművészeti műfajról
A munkával eltöltött harminc év alatt sohasem volt nyereséges a szállásadásom, de a vendégektől kapott pénzt is, meg a saját erőnket is a ház fennmaradására fordítottuk. Üzletileg biztosan gyümölcsözőbb lett volna bankba tenni a pénzünket s akkor téged sem bántana a szállásreklámom. Amiből következően a szállásreklámom azt is jelenti, hogy még él a magyaros virtus, ami visszaszerezheti az elcsatolt területeket. Persze csak azok számára nyilvánvaló ez, akik szellemileg mindezt képesek követni.
6. ábra. A közvetlen szomszédomban lakatlanul áll ez a szép ház, amelynek a reklámjával - Balog Géza feltehető örömére - nyilván nem törődik senki
Becsületes embertől az sem lenne szégyen, ha megkérdezné, hogy mivel segítheti a munkámat. Elárulom: azzal, ha nálam nyaral, vagy vásárol a könyveimből. Egyébként 169 cm magas bihari magyar vagyok.
***
Tegnap azt álmodtam, hogy a veleméri református templom előtt szétosztom a kincseimet a szegényeknek. Nagy elhatározás, nem beszéltem meg a feleségemmel sem, mert a hősies elszánásokat jobb, ha egyedül hozom meg. Legalább álmomban. A dolognak elvileg nem is lett volna semmi akadálya, mégsem sikerült. Ott álltam a templom előtt, készen arra, hogy szétszórjam a kincseimet, ám egy fia szegény sem járt arra. Álltam némán és elég szerencsétlenül nézhettem ki, széttárva a kezemet. Amilyen a formám, talán otthon is hagytam a kincseimet, vagy azok talán soha nem is léteztek. Vagy mégis volt mellettem egy zsák, tele kincsekkel? A templomról minden esetre néhány helyen lehullott már a vakolat, Talán olyan ember is akadna, akinek kellene valami a holmijaim közül? Végül dolgom végezetlen kullogtam haza. Reklám nélkül már ez sem megy.
Ha neked kellemetlen a szállásreklámom, akkor - amennyiben javasolhatom - ne olvasd el! Az internet nem a tiéd, hogy megtiltsd, vagy korlátozd számomra a használatát. Magadnak azonban megálljt parancsolhatsz, ha valami bántja a kifinomult ízlésedet! Javasolhatom azt is, hogy a neten megtalálható hatszáznál is több cikkem közül éppen azt olvasd el, ami szerinted a dátumhoz leginkább illik!
A szállásreklámjaimat egyébként a nem pénzdíjas írástörténeti cikkeim után olvashatod, azaz - hitem szerint - máris az adósom vagy egy köszönettel cikkenként. Vannak persze olyan emberek, akiktől köszönetre akkor sem számíthatunk, ha lenne mit megköszönniük.
2. ábra. A Cserépmadár szállásnak nevet adó kismadarat egy száz évvel ezelőtt a házban élt parasztfazekas készítette
Ami pedig a tragikus dátumot illeti, úgy gondolom, hogy a munka segíthet megoldani Trianont is. Ne a sebeinket nyalogassuk, ne is marakodjunk, hanem tegyünk (a gyengébbek kedvéért: dolgozzunk) azért, hogy jobban alakuljon a magyar sors. Ami azért érdekes, mert nekem a szállásom egy munka, ahol a vendégeimet egyúttal a magyar íráskultúrára is oktatom. Ennek a munkának része a szállásreklám, ami ellen kifogásod van. Engem azonban ezért a munkáért, amivel egy házat mentettem meg a lebontástól, értelmes és becsületes ember nem szólhat meg jogosan. Pláne nem egy műemlékes, hiszen egy szép, műemléki védelemre érdemes parasztházról van szó. Felfoghatod úgy is, hogy minél több szállásreklámot látsz tőlem, annál többet dolgozom Trianon felülírásáért. Ha a bontások miatt elpusztul, elnéptelenedik és jellegét veszíti a fél ország, akkor sohasem kapjuk vissza az elcsatolt területeket - mert nem fogjuk megérdemelni. Ezek ugyanis akkor térnek vissza a legkönnyebben, ha gazdaságilag, kulturálisan és minden más szempontból is erősebbek és jobbak leszünk a szomszédainknál. Ehhez persze mindenkinek magas szinten kell elvégeznie a munkáját. Számomra az jutott, hogy a székely írás eredetének tisztázása mellett ezt a százéves parasztportát megmentsem a lebontástól. A családom három évtizedes kemény munkája árán ez eddig sikerült, de nem hagyhatjuk abba a küzdelmet, mert csak azok a porták maradnak meg, amelyek bírják a versenyt és válaszolni tudnak az idők változásából adódó kihívásokra.
3. ábra. A parasztház egyik szobája
Aki ezt nem veszi észre azonnal, az a figyelmetlenségét és a felületességét árulja el. A reklámjaim zsörtölődő olvasója ugyanannyi erővel akár örülhetne is annak, hogy van a Magyar Királyságnak egy megmenekült pontja, ahol az egykori kultúrát őrzik. Én nem érzem szégyenletesnek azt, hogy dolgozom e parasztház megmentésén, annak ellenére, hogy már nyugdíjas vagyok és pihenhetnék a babéraimon. Akinek ez a munka bántja a szemét, az nem nőtt fel a feladatokhoz.
4. ábra. Matild néni szállásként hasznosított házának ilyen szép ajtaja volt, de nem költött szállásreklámra, ezért végül kénytelen volt eladni egy svájcinak, aki az ajtót kicserélte műanyagra
Műemlékes szakemberként felmérhetted volna, hogy hasznos dolog egy-egy szép parasztház megóvása. S erre nem nagyon van más közkeletű mód, mint a szállásként való hasznosítás. Amihez - természetesen - kell a reklám is. Annak idején annyiért vettük meg a félig rommá lett házat, mint amennyit a lebontandó ház tégláiért és gerendáiért ígértek a tulajdonosnak. Ha nem vesszük meg, akkor lebontják. A felújítása kétszer annyiba került, minha új házat építettünk volna, így azonban az eredeti (Trianon előtti) hangulat megőrződött. A közvetlen környezetében lévő további három-négy hasonló parasztházzal együtt egy skanzenszerű házcsoportot képezhetne, amelyikben lehetne lakni és élni is. A szomszédos házak azonban lakatlanok és a szemünk láttára romlik az állapotuk (mert senki sincs, aki törődne a reklámjukkal).
A munkával eltöltött harminc év alatt sohasem volt nyereséges a szállásadásom, de a vendégektől kapott pénzt is, meg a saját erőnket is a ház fennmaradására fordítottuk. Üzletileg biztosan gyümölcsözőbb lett volna bankba tenni a pénzünket s akkor téged sem bántana a szállásreklámom. Amiből következően a szállásreklámom azt is jelenti, hogy még él a magyaros virtus, ami visszaszerezheti az elcsatolt területeket. Persze csak azok számára nyilvánvaló ez, akik szellemileg mindezt képesek követni.
6. ábra. A közvetlen szomszédomban lakatlanul áll ez a szép ház, amelynek a reklámjával - Balog Géza feltehető örömére - nyilván nem törődik senki
Becsületes embertől az sem lenne szégyen, ha megkérdezné, hogy mivel segítheti a munkámat. Elárulom: azzal, ha nálam nyaral, vagy vásárol a könyveimből. Egyébként 169 cm magas bihari magyar vagyok.
***
Tegnap azt álmodtam, hogy a veleméri református templom előtt szétosztom a kincseimet a szegényeknek. Nagy elhatározás, nem beszéltem meg a feleségemmel sem, mert a hősies elszánásokat jobb, ha egyedül hozom meg. Legalább álmomban. A dolognak elvileg nem is lett volna semmi akadálya, mégsem sikerült. Ott álltam a templom előtt, készen arra, hogy szétszórjam a kincseimet, ám egy fia szegény sem járt arra. Álltam némán és elég szerencsétlenül nézhettem ki, széttárva a kezemet. Amilyen a formám, talán otthon is hagytam a kincseimet, vagy azok talán soha nem is léteztek. Vagy mégis volt mellettem egy zsák, tele kincsekkel? A templomról minden esetre néhány helyen lehullott már a vakolat, Talán olyan ember is akadna, akinek kellene valami a holmijaim közül? Végül dolgom végezetlen kullogtam haza. Reklám nélkül már ez sem megy.
Amennyiben látni szeretné, milyen az, amikor egy szállásgazda pandémia idején 10 méterről integet, akkor - ha javasolhatom - nézze meg az alábbi videót, mert a legvégén integetni fogunk!
Cserépmadár szállás imázsvideó
Cserépmadár szállás imázsvideó
