Bevezető
Az Archaeology Magazine mutatja be az 1. ábrán látható cucuteni idolt. Románia északkeleti részén találták 1981-ben, húsznál több antropomorf kerámiafigura kíséretében. A cucuteni kultúra Kr. e. 4800-tól Kr. e. 3000-ig létezett a mai Románia és Ukrajna területén. A kultúra jelhasználati szokásai (nem csak az egyes jelek, hanem az alkalmazott jelszerkezetek, ábrázolási konvenciók is) évezredeken át fennmaradtak Eurázsiában és Amerikában. A cucuteni idol például azonosítja a kozmosz szerkezetét az emberi test szerkezetével, a gerincoszlopot az égig érő fával (1/a. ábra). Ez a látásmód szibériai sámánköpenyeken és magyar ködmönökön (1/c. ábra), sőt a magyar koronázó paláston is megőrződött. A napjainkig használatban maradt székely rovásírás e kőkori ősvallási jelrendszernek a leszármazottja. A 90-es években a ma többnyire alfabetikus székely jelek segítségével rekonstruáltuk az egykori ősvallási szójelkészletet, amit magyar hieroglif írásnak neveztem el. E rekonstrukciónak köszönhetően meg tudjuk közelíteni a cucuteni idol szójeleinek jelentését és szerencsés esetben a hangalakját is.
1/a. ábra. 7000 éves idol első és hátsó oldala a cucuteni kultúrából, az idol felületén több helyen (például a melle és a háta közepén) is megjelenik a fa ábrázolása, amelytől jobbra is, meg balra is ferde vonalakat látunk
1/b. ábra. A Szent Korona pártáján lévő Krisztus-zománc hármas csoportba tagozódó jelei, az istentől jobbra és balra lévő fatörzseken ferde vonalakat látunk (az alsó sorban a hieroglifáknak megfelelő székely rovásjelek)
1/c. ábra. A magyar ködmön hátoldalán a gerincre simuló faábrázolás a szibériai sámánköpenyek és a koronázó palást képszerkezetét őrizte meg: az ember gerince összevethető a kozmosz tengelyével: a Tejúttal (égig érő fával)
1/d. ábra. A Kemosovszkij idol négy oldala, egy jamnaja kurgánról, közülük a harmadik a hátoldal ábrázolása: az égig érő, istennel azonos fa (a szár) csúcsán az ős hieroglifa (a Tejút hasadéka, amelyben karácsonykor a Nap kél) az ős szár (mai olvasattal az ősúr) mondatot rögzíti, az isten/ember gerincét azonosítja az égig érő fával, a Tejúttal, amely szokás napjainkig megmaradt a magyar jelhasználatban
1/e. ábra. Tofa/karagasz sámánköpeny háta (Hoppál/1991 nyomán)
E cikkben kísérletet teszek a fenti cucuteni idol jeleinek elolvasására. Tudom, hogy ez sokak számára képtelen ötletnek tűnik. A világforradalom jelenlegi állásában e kételkedést kell természetesnek tekintenünk. Hiszen - mint azt Veres Péter kutatásaiból tudjuk - a szakmailag képzett kutatóknak is csak négy százaléka kreatív. Ami - sajnos - azt jelenti, hogy a neolitikum intelligens emberének évezredek alatt csiszolódó üzenetét a ma embere már nehezen érti meg.
„Lehet, hogy tetoválások” – mondja e jelekről Douglass W. Bailey, a San Francisco Állami Egyetem régésze. Ez persze csupán az írástechnológiára vonatkozó megjegyzés.
“Some say they are clothes, or they could represent something else we don’t understand. We will never know for sure, but in a sense, that’s unimportant. What’s important is that they were using the surface of their bodies to communicate ideas, whether they related to membership in a group or individual identity.” He notes that earlier Paleolithic figurines such as the Venus of Willendorf were unmarked, and that incisions on the bodies of figurines only appear after the beginning of the Neolithic, when ceramics were first made and decorated. “In the Neolithic, people were incising pots by taking a sharp point and cutting away the clay,” says Bailey. “If the pot was a metaphor for the body, that process of engraving could have also been seen as tattooing.” While the practice might have existed in Paleolithic times, there is no evidence for tattooing before 7,000 years ago. Perhaps it was only after the first pots were decorated that people began to contemplate making permanent changes to their own skin’s appearance.
„Néhányan azt mondják, hogy ezek a ruhákat jelzik, vagy valami mást képviselhetnek, amit nem értünk. Soha nem tudhatjuk biztosan, de bizonyos értelemben ez nem fontos. Az a fontos, hogy a testük felszínét használták gondolatok kommunikálására, legyen szó akár csoporttagságról, akár egyéni identitásról.” Megjegyzi, hogy a korábbi paleolit figurák, mint például a Willendorfi Vénusz, nem voltak hasonló jelekkel ellátva, és a figurák testén a bemetszések csak a neolitikum kezdete után jelennek meg, amikor a kerámiákat először készítették és díszítették. „A neolitikumban az emberek úgy metszették be az edényeket, hogy egy éles eszközzel bevágták az agyagot” – mondja Bailey. "Ha az edény a test metaforája lenne, akkor ezt a gravírozási folyamatot tetoválásnak is felfoghatták volna." Bár ez a gyakorlat létezhetett a paleolitikumban, nincs bizonyíték a 7000 évvel ezelőtti tetoválásra. Talán csak az első edények feldíszítése után kezdtek az emberek azon gondolkodni, hogy állandó változtatásokat hajtsanak végre saját bőrük megjelenésén.
Az amerikai régész - bár még nem szerezhetett tudomást a magyar hieroglif írásról - megfelelő sejtéseket adott közre e neolitikus jelekről. Amikor azt írja, hogy "a testük felszínét használták gondolatok kommunikálására", akkor az írás meghatározását juttatja az eszünkbe. Az írás ugyanis a gondolat rögzítése jelekkel.
Fehér Bence, a Magyarságkutató Intézet írástörténésze egyszerűbben értékeli a díszes írásemlékeket. Az Egy újabb rovásíráskorpusz ígérete cím alatt az academia.edu-n közzétett megjegyzésében úgy vélekedik, hogy nem kell idézni azt a félnótást, aki szakmányban olvas el díszítéseket. Ezzel ok nélkül megpróbálja elvitatni a gondolatközlés lehetőségét az ünnepélyesnek szánt, érzelmi hatás elérését célzó, képszerű írásemlékek esetében. Pedig köztudott, hogy pl. az egyiptomi hieroglif írás kifejezetten díszítő célzatú az egyiptomiak két másik, hétköznapi használatra szánt írásrendszere, a hieratikus és a démotikus mellett. Azaz a díszes jelek is lehetnek elolvashatóak, ám ez még nem jutott el a Magyarságkutató Intézetet és az akadémikus "tudományt" képviselő szakember tudatáig. Ezzel az álláspontjával Fehér Bence elkerüli a neolitikus írásemlékek elolvasásának szorgalmat és intelligenciát igénylő munkáját. Ugyanakkor alátámasztja azt az igazságot, hogy egy vélemény megalkotásához nincs szükség tudásra.
Mondatjelek
Első pillantásra a cucuteni idolon a vonalak kétségbeejtő kavalkádját látjuk. A jelek csoportjait elemezve azonban mégis az derül ki, hogy ezek nem értelmetlen vonalkázások, hanem jelentést hordozó írásjelek. A magyar hieroglifikus írásemlékeket ismerő olvasó számára a cucuteni idol hieroglifáinak azonosítása - egy-két jeltől eltekintve - nem okoz komoly gondot. A nehezebb esetekben (ilyen a szár "növényi szár, úr" és az ország hieroglifa) az azonosítás mégis csak lehetséges néhány ritkábban használt jelformával. Az ország hieroglifa esetében például nem a szokott hármas halmot, hanem a három pontot találjuk az idolon (1).
A hieroglifikus szövegek elolvasásának talán legnehezebb fejezete az, amikor az azonosított szójelekből mondatot, vagy mondatokat kell alkotni. Előbb rövid, 2-3 jelből álló szóösszetételek elolvashatósága válik nyilvánvalóvá. Ilyen pl. a 2. ábrán lévő nagy szár "nagyúr", vagy a 6/a. ábrán lévő Isten összetétel. E két szövegfordulat ismerős, mert másutt is felbukkant már.
Alább e rövidebb mondatokat, szóösszetételeket mutatom be.
Egy következő, befejező lépés lehet - amennyiben erre mód van - e rövidebb mondatok egységes szövegbe szerkesztése. A hieroglifikus írásmód bizonytalanságai miatt nem lehetünk teljesen biztosak az így kapott olvasat kifogástalanságában. Például a szójelek nem jelölik a szó ragozását s a mondat szórendjét is nehéz megállapítani. Az azonban bizonyos, hogy a hieroglifikus szöveg mondanivalójának lényegét ezzel az olvasattal megközelítjük (2).
2. ábra. A cucuteni nagy szár (mai magyarsággal: nagyúr) mondatjel (balra), meg a székely írás "n" (nagy) jele és egy magyarszombatfai tányér szár szójele (jobbra)
A 2. ábrán látható mondatjel az égbolt ívét alátámasztó égig érő fa rajza. Az égboltot a nagy, a fát pedig a szár "növényi szár, úr" hieroglifa jelzi. A mondat olvasata nagy szár (mai magyarsággal: nagyúr). A magyar nyelvben az égnek ma is gyakran használt jelzője a nagy, a nagyúr szóösszetételnek pedig a származéka lehet a nádor méltóságnév.
3. ábra. A cucuteni Ragyogj Szár/sar "úr" ragyogtál mondat
A 3. ábrán látható mondatjelben az égboltot a sar "sarok, úr" hieroglifával ábrázolták. A fa itt is a szár "növényi szár, úr" szót jelöli. A fától jobbra és balra lévő ferde vonalak az első csoportban a ragyogj, a második csoportban pedig a ragyogtál szavakat rögzítik. Ez a hármas csoportosítás az istenidéző szertartások szövegkönyvének jellegzetessége.
4. ábra. A cucuteni Ragyogj jó nagy szár (mai magyarsággal: Ragyogj jóságos nagyúr) mondat
A 4. ábrán látható mondatjel szintén egy istenidéző szertartás szövegkönyve. Erre utal a jelmontázs két jellemzője.
- Ezek egyike a középponttól jobbra és balra lévő ferde vonalcsoportok léte. Az egyik a szertartás elején az istent hívogató ragyogj szavakat rögzíti. A másik, szintén ferde jelekből álló jelcsoport pedig a ragyogtál szavakat jelöli, amelyekkel a szertartás végén az istent búcsúztatták.
- A másik jellemző a mondatjel közepén az Isten megjelenésére utal. Két jel nevezi meg a szertartás csúcspontján megmutatkozó istent. Az egyik a kacskaringó alakú jó "isten, folyó, jó" hieroglifa. A másik a fát ábrázoló szár "növényi szár, úr" szójel. Ezek együttesen a Jó szár (mai magyarsággal: Jó úr) mondatot rögzítik.
5. ábra. A cucuteni Ragyogj, ragyogj, ragyogj Jó! mondat (balra), meg a székely írás "r" (ragyog) és "j" (jó) jelei (jobbra)
Az 5. ábrán az idol Ragyogj, ragyogj, ragyogj Jó! mondatát láthatjuk. Mivel e mondatjelből is kettő van az idolon, a másodikat Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál Jó! alakban kell/lehet olvasni. Azt azonban egyelőre nem tudjuk, hogy az idolon látható hasonló jelcsoportok közül melyik az első és melyik a második. Talán ennek a neolitikumban nem is volt nagy jelentősége. A ferde vonalnak feltehetően rá volt a hangalakja s az jelölhette a ragyogj és a ragyogtál szavakat egyaránt. Könnyebben megértjük a mondat értelmét, ha tudjuk, hogy a jó szó egykor "folyó" jelentést is hordozott. Ez az égi folyó csillagokból van kirakva az éjszakai égbolton, azaz valóban ragyog. Ráadásul e folyó hasadékában kél fel (születik újjá, támad fel) karácsonykor a Nap. Ez a kis mondat a neolitikum emberének talán legnagyobb ünnepére emlékeztetett, amelyet ma is megülünk.
6/a. ábra. A cucuteni idol hátoldalának tetején fejjel lefele fordítottan megjelenő Ragyogó szár ős ten (mai magyarsággal: Ragyogó úristen) mondatjel
6/b. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor (fent), a szobor szár, ten, sar(ok) és ég hieroglifái a középső sorban, valamint a székely írás "sz", "nt/tn" (ten), "s" és "g" rovásjelei alattuk
A hieroglifikus írásemlékeken esetenként a felül lévő jelek "fejjel lefelé lógnak". Amivel talán egy isteni nézőpontot kívántak kiszolgálni. Ezt látjuk ezen az idolon is (1/a. és 6/a. ábra). Különlegessége e mondatjelnek az isten, sőt úristen szó előfordulása, amit etnikumjelzőnek, isten szavunk legkorábbi előfordulásának tekinthetünk. A Magyarságkutató Intézet a genetikai kutatási eredmények alapján a közelmúltban megfogalmazta azt a véleményét, hogy hatezer évvel ezelőtt a Kárpát-medencében magyarok éltek. Persze ilyen megállapításra a genetika elvileg nem ad lehetőséget, mert a gének nem rögzítik a nyelvet. Ám - mint azt fentebb láttuk az isten (ős + ten) szó előfordulásából - az írásemlékek segítségével mégis igazolhatónak tűnik, hogy a magyarság a Kárpát-medencében (és az egész sztyeppén) őshonos.
Hasonló megállapítást már évekkel ezelőtt a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor hieroglifái alapján is tettem (azon a ten jel másik, több ágú fát ábrázoló változatát használták). A ten "isten, élet" jelet ugyanis a tehén szaporítószervére tették neolitikus eleink (6/b. ábra). Nyilvánvaló összefüggésben azzal, hogy e szótő a teng és tenyész szavainkban "élet" jelentést hordoz. Ezt az adatot a Magyar hieroglif írás c. kötetben adtam közre. A kötetet a Magyarságkutató Intézet genetikusaihoz (Török Tiborhoz és Neparáczki Endréhez), valamint akkori főigazgatójához (Horváth-Lugossy Gáborhoz) is eljuttattam, ám a kutatási eredményeiket megelőző és megerősítő bejelentésem hivatkozására nem volt érkezésük. A tudományos igényű eljárással nehezen egyeztethető magatartásuk magyarázatát Fehér Bence, a Magyarságkutató Intézet írástörténésze adhatta meg a fentebb már említett véleményében (3).
7/a. ábra. A cucuteni idol előlapjának csúcsán "fejjel lefele lógó" jelmontázs alsó részén a Lyukó úristen, a tetején pedig a Ragyog jóságos Óg országa szövegrészlet olvasható el
A 7/a. ábrán lévő jelmontázst egyelőre nem tudom minden részletében értelmezni, mert nem világos, hogy miképpen alakul a középső jelek vonalvezetése. A jelmontázs Óg országa olvasatú részét a 8/a. ábrán bontom elemi hieroglifákra.
8/a. ábra. A cucuteni Óg országa mondatjel (balra), valamint a székely írás "o/ó" (Óg) rovásbetűje (jobbra fent) és a magyar heraldika által megőrződött ország szójel (jobbra lent)
8/b. ábra. A Ggantija templom Óg hieroglifája
8/c. ábra. A marajó indián edény elolvasható díszítésének részlete az "ős" hieroglifa által tartott égbolt rajza
8/d. ábra. A pécsi székesegyház altemplomában olvasható Árpád kori mondatjel szerint az égboltot Egy ős tartja
8/e. ábra. Két hieroglifából álló bajszos kurgán fényképe Kazahsztánból, a ligatúra olvasata: Lyukó Óg (mai magyarsággal: Lyukó az égben), Szergej Botalov nyomán
8/f. ábra. A szombathelyi (savariai) Iseumban hiteles ásatáson több példányban is előkerült a fenti, római kori vakolatdarabra festett szabírhun mondatjel, amelynek olvasata kintről befele Óg sár Lyukó (mai magyarsággal Óg úr a Lyukó)
A 8/a. ábrán látható Óg országa mondat a hármashalom alakban ábrázolt világoszlop (a Tejút) által tartott égbolt rajza. Az égboltot a székely írás "o/ó" betűjével rokon Óg hieroglifa eredeti (még a talpán álló) változatával jelezték. Az égbolt két görbült vége a Szibériában feljegyzett és Berze Nagy János által említett mítoszokban is szerepel. Ez a jelforma a mítosznak a cucuteni kultúra embere általi ismeretéről tanúskodik. E mítosz szerint a szelek néha felemelik és visszaejtik az ég boltozatát, ezért annak pereme kicsorbult. Az ősvallási képzetnek a székely írás "o/ó" betűje felel meg, amelyet azonban a rovástechnológia követelményének megfelelve függőlegesre fordítottak. Az "o/ó" hangalak az Ószövetségben is szereplő Óg király nevéből rövidült le az akrofónia során. Óg király hieroglifája előfordul a Máltához tartozó Gozó szigeten lévő, Kr. 3600 táján épített Ggantija templom főoltára előtti lépcsőbe karcolva (8/b. ábra). Az egykori égisten neve fennmaradt a magyar sarok, saroglya (sar Óg "úr Óg") szavakban is. A pécsi székesegyházban kőbe vésett Árpád kori mondatjel jelhasználata alig tér el a fenti marajó megfogalmazástól. Ugyanezt a hieroglifát örökítik meg a kazahsztáni bajszos kurgánok (földből és kőből épített geoglifák) is, amelyekről Szergej Botalov munkáiból szerezhettünk tudomást.
Az Óg szójel elterjedtsége alátámasztja a magyar hieroglif írás több ezer, vagy több tízezer éves létezését, valamint a cucuteni idol jelen cikkben adott olvasatát is.
9/a. ábra. A cucuteni idol világfán elhelyezett szeméremháromszöge a székely írás "a" (anya, asszony, axis) jelének neolitikus megfelelője
A 9/a. ábrán látható cucuteni jelkompozíció az égig érő fa csúcsán jeleníti meg a további jelekből álló szeméremháromszöget, amelynek központi jele a lyuk/Lyukó hieroglifa. Ezek a jelek nyilvánvalóan az anyaistennő jellemzői, akit azonosnak tekintettek a Tejúttal. Berze Nagy János szerint a magyar mitológia anyaistennője azonos lehetett az égig érő fával, ha népmeséinkben a fán nyíló ajtó mindig egy öregasszonyhoz vezet.
Az eddig megismert hieroglifikus szövegek alapján a "lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvenciót magyar etnikumjelzőnek tekintettük. Bár e cucuteni esetben fizikai lyukról nincs szó, kétségtelen, hogy a jelet legalább gondolatban egy lyuk fölé helyezték. Ez a jel csak a székely írás előzményét jelentő magyar hieroglif írásban jelent lyukat. A sumérben "kút, forrás", a kínaiban "Nap", az egyiptomi hieroglif írásban pedig "napisten" jelentést hordoz. Ez ismét egy etnikumjelző körülmény, ami a cucuteni kultúra lakosságának magyar vagy magyarral rokon nyelvére és identitására enged következtetni.
9/b. ábra. A Kr. e. 2000 tájáról való afganisztáni istennőidol szeméremháromszögét szintén az égig érő fa rajzával társították
Jegyzetek
(1) A három pont a kínai lolo írásban a "kő" szójele. Ez a jelentés elvezet az "ország" jelentéshez, mert a kínai lolo írásban a három pont "kő", a sumérben pedig a hármas halom "hegy" és "ország" jelentésű. A magyar nyelvben pedig a hegyeket gyakran kőnek nevezzük.
(2) Tehát bizonyosak lehetünk benne, hogy ezen az idolon nem adóbevallásról, nem birtokleírásról és nem is egy csata leírásáról van szó. Ez egy ősvallási szertartás kelléke, amelynek a szerepéről és a mondandójáról is képet alkothattunk.
(3) Gulyás Gergely emlékeztetett bennünket legutóbb arra az anatómiai evidenciára, miszerint gerinctelenül nem lehet élni. Ez alól azonban valamilyen meg nem magyarázott ok miatt a "tudományos konszenzus" őstörténeti, nyelvészeti és írástörténeti szekciója felmentést kaphatott. Köreikben ugyanis napi rendszerességgel fordul elő, hogy a hivatásosak átveszik a körön kívüliek (Götz László, Érdy Miklós és mások) eredményeit, ám gondosan tartózkodnak az előttük járók nevesítésétől. Sőt, ha módjukban áll, beléjük is rúgnak.
Irodalom
Ceramic Female Figurine, Archaeology Magazine, A publication of the Archaeological Institute of America (2013. november/december)
Fehér Bence: Egy újabb rovásíráskorpusz ígérete (academia.edu)
Berze Nagy János: Égigérő fa, Pécs, 1958.
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: Horváth-Lugossy Gábor féligazságai a hun-magyar azonosságról, Szent Mártonról és az őshonosságunkról
Zolcsák Anna:
VálaszTörlésEz sajnos, így van. Én is tapasztalom a férjem Gál Elemér őstörténeti hítregényének megjelenése után., de meg sem említik, hogy honnan a jó ötlet és . . . Ő már nem tudja őket becsületre nevelni, mert nincs közöttünk.
Géza Varga:
Szerintem nekem sem fog sikerülni a nevelésük. Pedig még itt vagyok és dolgozok is az ügyön. Azonban el kell ismerni, ha olyan feladattal kerülünk szembe, ami meghaladja a képességeinket. Például ennek a "tudományos konszenzusnak" a becsületre nevelése ilyen erőnket meghaladó feladat.