Krétán feltehetően az Anatólia felől érkező neolitikus telepesek teremtették meg az állattenyésztésre és növénytermesztésre alapozott neolitikus kultúrát. Mint azt a genetikai vizsgálatok kimutatták, a betelepülők a mai Irán, Irak és Szíria területéről származhattak. E neolitikus kultúrából fejlődött ki a minószi bronzkori civilizáció, amely Kr. e. 2700-tól Kr. e. 1450-ig virágzott. Ez volt az első fejlett műveltség Európában, amely hatalmas épületkomplexumokat, lenyűgöző műalkotásokat, szerszámokat, írásrendszereket és fejlett kereskedelmi hálózatot hagyott maga után. Krétáról több minószi korú írásrendszer emlékei is előkerültek, de ezek jobbára megfejtetlenek. Időben első közülük a krétai hieroglif írás, amelyet Kr. e. 2100 és Kr. e. 1700 között alkalmaztak. A hieroglifákat használó kultúrát a kb. Kr. e. 1500 táján bekövetkezett thérai vulkánkitörés és cunami alaposan meggyengítette, majdnem elpusztította. A pusztulás után egy időre feltámadó minószi kultúra használta Kr. e. 1800 és Kr. e. 1450 között a lineáris A. írást. Ez az elődje a lineáris B-nek, amelyet a később benyomuló idegenek alakítottak ki a legkorábbi görög nyelvű szövegek leírására.
1. ábra. A minószi pecsétnyomó és hieroglifái
Az 1. ábrán látható pecsétnyomó világmodellje azt az őshazát, az Édent idézi fel, ahonnan a minószi kulturát létrehozó első telepesek érkeztek és ahonnan a jeleiket is hozták. A minószi világmodell két hieroglifából épül fel.
A világmodell közepén szokás szerint az Isten neve, vagy jelzője szerepel, aminek megfelel a pecsétnyomó csillag alakú jele. Ez nyilvánvalóan a sumér dingir "isten" szójel megfelelője, eredetileg egy sugaras napjelkép, amely széles körben elterjedt volt. Ez a sumér jel az idők során változott: kezdetben sokágú csillag, később nyolcágú csillag, végül kereszt alakú lett. Mindhárom jelforma megtalálható a jelkincsünkben: a magyar népi jelhasználatban, vagy a székely írásban. A kereszt alakváltozat a magyar hieroglif írásban a Dana istennevet rögzíti, a székely írásban pedig a "d" hangot. A dingir és a Dana hangalakok a jelformákhoz hasonlóan genetikusan összefügghetnek egymással s ez alapján feltehető, hogy a minószi hieroglifa is "isten" jelentésű, a hangalakja pedig hasonló volt a din/Dana alakhoz.
A világmodell sarkain a kacskaringó alakú szkíta-hun-magyar jó "folyó, isten, jóságos" szójel minószi változata jelenik meg. A jel egy égig csapó hullámtarajt ábrázol és az Istennel azonos égi folyóra, a Tejútra utal. A minószi hieroglifa hangalakját csak találgathatjuk.
A jellegzetes jelmontázs igen régi eredetére utal, hogy a krétai világmodellnek (a világ sarkain lévő kacskaringókat illetően) akad párhuzama többek között Amerikában (4. ábra) és az őrségi Veleméren is. Ez utóbbi egy festett ládán őrződött meg (3. ábra). A világmodell szójeleinek is van megfelelője a magyar hieroglif írásban, ezért a pecsétnyomó jelentése megérthető. Párhuzamainak elemzésével együtt világos, hogy a Teremtés helyszínének, az Ararát körüli Édennek a jelekből alkotott térképe ez. Középpontja az Isten lakhelyét, az Ararát hófödte csúcsait, a sarkain lévő kacskaringók pedig a négy szent folyót (a Halüszt, Arakszészt, Tigrist és Eufráteszt) jelképezik. A világmodellekről A magyarság jelképei és a Magyar hieroglif írás c. kötetemben írtam bővebben.
2. ábra. Minószi pecsétnyomó a jó és Dana hieroglifákból alkotott világmodellel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése