Ezt a cikkváltozatot küldtem el Révész Péternek 2021. augusztus 5-én. A cikket teljes egészében én írtam s csak azért tettem alá Révész Péter nevét is, mert a megállapodásunk alapján reméltem, hogy közös cikk lehet belőle, ami Péter fordításának köszönhetően megjelenik egy angol nyelvű tudományos folyóiratban is.
Bevezető
Karzsaubaj Szártkozsauli kazah kutató könyve az Orhon és vidékének rovásírásos emlékeit mutatja be, amelyek jobbára valamelyik ótürk szótagírással íródtak. Az ótürk írásemlékeken túl a Selyemút végig van hintve rövid, hieroglifikus (ősvallási jelentőségű szójeleket alkalmazó) szövegekkel is, E szójeles írásemlékek az ótürk hegemóniát megelőző hun-szkíta stb. korszakokból származhatnak. Magyarul szólalnak meg, de a kutatás nem ismeri őket kellőképpen. A kazah kutató kötetében azonban szerepel egy magyar rovásbetűkkel írt (tehát alfabetikus) altáji sziklafelirat is.
Varga Géza ezen altáji rovásszöveg közös értékelésére megkérte Dr. Révész Péter professzort is, aki a székely írás eredetét a kár írásból, azt pedig az Égeikum hieroglif írásaiból származtatja. Lehetségesnek gondolva, hogy az égei írások az északról délre terjedő Tordos-Vincsa kultúra jelkészletéből alakultak ki. Varga Géza a Tordos-Vincsa kultúra és a székely írás jelkészlete között 49 formai egyezést mutatott ki s a Nemetz Tibor által elvégzett matematikai valószínűségszámítás alapján e hasonlóságok a genetikai kapcsolatnak köszönhetőek.
A jelen cikkben az utóbb említett altáji sziklafeliratot mutatjuk be (1. ábra), amely azonban nem igazolta a hozzá fűzött várakozásunkat. Előre kell bocsátani, hogy a reményeinkkel és a feliratot közlő kazah tudós álláspontjával szemben ez az altáji sziklafelirat nem egy eredeti rovásírás a Kr. e. VII. századból, hanem csak egy recens írásemlék. Ennek ellenére, megköszönve Karzsaubaj Szártkozsauli előmunkáját, szükségesnek tartjuk a leírás pontosítását, mert az így levonható tanulságok felhasználhatók a további kutatásban.
1. ábra. Az Altájban felfedezett sziklafelirat (fotógrafika)
Magyar ősírás
A székely írás, vagy székely rovásírás néven emlegetett, elvétve hieroglifikus szó- és mondatjeleket is használó, ma elsősorban alfabetikusnak ismert ősírást a magyarság az ismeretlen előidőktől napjainkig használja. A magyar értelmiség eredetileg hun-szkíta írásnak nevezte (pl. Thelegdi/1598) s csak az utóbbi évszázadban keresztelték át székely rovásírásnak és eredeztették az ótürk írásból. Az ótürk eredeztetés legismertebb képviselője Németh Gyula (1934). Ez a nézet elterjedt a „tudományos” irodalomban, azonban sohasem támasztottak alá tudományos igénnyel.
A székely írás leírását és használatát jelentősen befolyásolta (sok szempontból tévútra vitte) az utóbbi évszázad prekoncepciós akadémikus szemlélete (amely a szójelekről nem akar tudni, bár azok jól dokumentáltan léteznek) és a néhány évtizede alulról jövő kezdeményezésként kibontakozott rovásreform (amely gyakorlatilag kizárólagossá teszi a jobbról balra tartó sorvezetést és több indokolatlan újítást is bevezet).
A szójeleket alkalmazó magyar hieroglif írást (az ismert alfabetikus székely írás előzményét) öt évtizedes kutatómunka eredményeként Varga Géza fedezte fel és a leírását 2017-ben adta közre. Ez a felismerés lehetővé teszi a szkíta, hun, avar stb. régészeti leleteken lévő, eddig figyelmen kívül hagyott rövid magyar nyelvemlékek elolvasását.
Magyarországon jelenleg folyik egy tétova paradigmaváltás az akadémikus tudomány berkeiben, amelyet a nagyközönség élénk figyelme és a társtudományok új eredményhalmaza kényszerített ki. E változás lényege, hogy a világosi fegyverletételt követően hegemóniára jutó hagyománytagadó finnugrista őstörténet-elképzelés egy Urál-környéki őshazát és rövid magyar őstörténetet feltételezett. Ezzel szemben a társtudományok (a történettudomány és a régészet egy részlege, valamint a genetika és az írástörténet) a magyar honfoglalókat a magyar történeti hagyománynak megfelelően az egykori Hun Birodalom területéről eredezteti és a magyar történet gyökereit több évezreddel korábbi időkre, a szkíta-hun korba teszi. Az ellentmondást az eddig figyelmen kívül hagyott, a Selyemút mentén fellelhető, magyarul elolvasható hieroglifikus szövegek felhasználásával lehet gyorsan és egyértelműen feloldani.
A genetika újabb eredményeire jellemző, hogy a hun-magyar uralkodó dinasztia, az Árpád ház genomjának kialakulását a 4500 évvel ezelőtti Észak-Afganisztánba teszi, a karosi honfoglalók genetikai vizsgálata pedig a halottak jó részének hun eredetét valószínűsítette. A genetikusok álláspontját alátámasztja, hogy magyarul elolvasható hieroglifikus szövegek a korabeli Észak-Afganisztánban, az ázsiai hun területeken és a karosi temetőben is megtalálhatók. E tudománytörténeti jelentőségű helyzetben fontosnak tartjuk az altáji rovásfelirat értékelését.
Karzsaubaj Szártkozsauli álláspontja
A kazah szerző helyesen ismerte fel, hogy a felirat jelei székely rovásjelek, azt azonban tévesen feltételezte, hogy a sziklafelirat a Kr. e. VII-III. századból való. Egy olvasatot is összeállított, amely azonban néhány olvasási hiba és a sziklafelirat készítőjének szándékos torzításai miatt nem adhatott értelmes szöveget (2. ábra). A sziklafelirat alatt szarvasok rajza látható, a szöveg azonban nem alkalmazkodik a szarvasokhoz, ami esetenként nehezíti a jelek elhatárolását és az olvasást. Ennek ellenére a jeleket az általa megkezdett nyomon haladva sikerült megbízhatóan azonosítani és az így elkészült, kis híján teljes magyar olvasat már megbízható.
Megfejtés fordulattal
A kazah szerző tisztán alfabetikus olvasatot feltételezett, ami beigazolódott.
Az 1. ábrán lévő altáji sziklafelirat első (jobb alsó) szava kezdetben kevertnek (szójelet és egyetlen hangot jelölő betűket vegyesen tartalmazónak) tűnt. Később tisztázódott az írásemlék tisztán alfabetikus, ám recens volta. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a felirat készítője titkosítani próbálta a szöveget és felesleges mellékvonalak hozzáadásával megkísérelte lerontani a jeleket és elolvashatatlanná tenni a szöveget.
Varga Géza a kazah tudós által adott korszakba sorolás és a korábban megismert hieroglifikus szövegek alapján kezdetben azt feltételezte, hogy a sziklafeliratban a szójelek előfordulását sem lehet kizárni. Elsőként a kazah tudós által 1-es sorszámmal közölt enü?o szó megfejtését ellenőrizte (3. és 4. ábra). A közölt vonalas rajz (4. ábra) alapján is nyilvánvaló volt, hogy a kérdőjel helyén egy rombusz alakú „k” betű van. A kazah tudós által „o” betűnek meghatározott jel nem „o”, hanem „ö” (az eltérést csak két, alig látható, de azért létező mellékvonal jelenti). Az altáji sziklára ez esetben Bél Mátyás 1700-as évekből származó „ö/ő” rovásbetűjét rajzolták. Bél Mátyás a latin alapozású modern magyar írás hatására (ahol az „o/ó” hasonló az „ö/ő”-höz) a gerincvonal meggörbítésével az „o/ó” rovásbetűhöz igazította az „ö/ő” rovásbetűt. (Bél Mátyás kései jelformájának használata önmagában is kétségessé teszi a sziklafelirat ókori keletkezését). A Karzsaubaj Szártkozsauli által feltételezett „ü” jel pedig nem több a „k” és az „i” felső vonalainak félreértésénél. Ezeknek megfelelően kijavítván a tévedéseket, rögvest adódott az Enikő olvasat, ami tökéletes magyarságú, azonban meghökkentően modern. E nevet Vörösmarty Mihály koszorús költőnk alkotta meg az 1800-as években egy eni alakú régebbi névből, ami Enéh anyaistennő nevének leszármazottja lehet.
A fényképen (3. ábra) azonban világosan látszik, hogy a kazah szerző rajzában kereszt alakú „i/í” rovásbetű a fényképen valójában egy kettős kereszt alakú „gy”. Ezt a „gy” betűt az énlakai rovásemlékben az Egy „isten, szent” szójeleként alkalmazták (tehát az „e” magánhangzót a székely írás ismert hangzóugrató szokásának megfelelően nem jelölték). Az Egy szójelet használták a hunok is (5. ábra).
Ez a kettős kereszt az Enikő olvasatot Enegykő-re változtatta, amit szabályosan Ene egy kő „Enéh szent köve” alakban olvashatunk el. (A felirat hieroglifikus olvasata mellett és ellen szóló további érvek némelyikét alább a cikkben tárgyaljuk.)
Ez a fordulat a megfejtés akkori szakaszában feltételezhetővé tette, hogy a sziklafelirat igen régi, ahogyan azt a kazah tudós meghatározta, ám később ezt a munkahipotézist el kellett vetni. A felirat következő szavában ugyanis a felirat készítője a titkosításkor elmulasztotta behúzni a felesleges mellékvonalat, ezért itt megmaradt az Enikő név (pontosabban annak a ragozott alakja, az Enikőm).
Az egész feliratban ismétlődően alkalmazott, ám olvashatatlan szöveget eredményező „titkosító” eljárással a szöveg előállítója leleplezte magát (a jelen cikknek nem célja annak tisztázása, hogy erre a titkosításra miért volt szüksége). Szabályos eljárásban, a felesleges mellékvonalak eltávolításával előállítható a jól olvasható, értelmes olvasat, ami igazolja a kazah szerző feltételezését a szöveg alfabetikus voltáról.
3. ábra. Az En egy kő „Enéh szent köve” mondatnak álcázott Enikő név fényképe az Altáj egyik sziklájáról
4. ábra. Az archaizálási, vagy titkosítási célból En egy kő-ként leírt Enikő név jeleinek értelmezése és olvasata
A fentiek alapján az altáji sziklafelirat alsó sorának olvasata jobbról balra: Enikő, Enikőm! E szép női név alakjának modernségéből is nyilvánvaló, hogy egy recens felirattal van dolgunk, ám több ezt bizonyító körülmény is jelentkezik a szövegben. Ilyen a sorok alkalmazása és hogy a sorvezetés jobbról balra halad. Általában úgy tudják ugyan a szakértők is, meg a laikusok is, hogy ez a dolgok rendje a székely írásban, ám ez csupán egy modern álláspont, a rovástechnológiából fakadó szokások mai túlhangsúlyozása. A fazekasok és a hímes tojások készítői, akik ma is használják a magyar hieroglif írást (a székely írás elődjét), ám nem rovástechnológiát alkalmaznak, nem ragaszkodnak a jobbról balra menő sorokhoz.
5. ábra. Hun szíjvég Bóna István nyomán a Nagyon nagy Egy ős mondatjellel (balra) és a hun hieroglifák mai székely írásban meglévő leszármazottai (jobbra)
A „magas kő” ábrázolási konvenció
A sziklafelirat alsó sorát balról jobbra olvasván az „m” (magas) és a „kő” szavakkal találkozunk. A rovásfelirat készítője ugyan jobbról balra írt és nem a magas kő (a lépcsős toronytemplom sztyeppi magyar nevének) emlegetése volt a célja, a két jel használata mégis leleplező erejű. Ez a két jel (két szó) ugyanis rendszeresen előfordul egymás társaságában a szkíta, hun, avar és magyar hieroglifikus szövegekben, de mindig szimmetrikus formában (6. ábra).
A paziriki szkíta „magas kő” ábrázolási konvenció lelőhelye igen közel van a jelen cikkben tárgyalt altáji sziklafelirat helyétől, a kora is megfelel a Karzsaubaj Szártkozsauli kazah kutató által feltételezett kornak, ám az összetartozó két jel formailag mégsem felel meg, nem tükörképe egymásnak. Azért nem, mert a bekövetkezett jelhasadás folytán a magas és a kő szójele eltávolodott egymástól, aminek a sziklafelirat készítője már nem volt tudatában.
6/b. ábra. Zamárdi avar csat, a csat ívén a „magas kő” ábrázolási konvencióval, a magas és a kő szójele itt is egymás tükörképe, a csat felső részének olvasata: Bél szár (úr) magas köve
A kő szó sajátos írásmódja
A kő szót két betűvel írták az altáji sziklába (3. és 4. ábra), holott egykor a kő szónak önálló szójele is volt. Bizonyság erre az ótürk írások „ök, ük, kö, kü” szótagcsoportjele (7. ábra), amelyben a szójellel együtt megőrződött a hunok magyar nyelvének kő és kű alakban is használatos szava. Mivel a török nyelvekben ilyen kő/kű szó nem létezik (a tas jelenti a követ), az altáji sziklafelirat ezen jele sem ótürk eredetű. A Karcag orgondaszentmiklósi csatkarika hieroglifikus feliratában Árpád kori változatban is ismerjük a kő szójelét (6/a. ábra).
Az altáji sziklafeliratban a rombusz alakú „k” betű feleslegesnek tűnő szerepeltetése a kő szó leírásakor arról tanúskodik, hogy a felirat készítésekor már megtörtént a kő szójelének hasadása és abból kialakult egy „k”, meg egy „ö/ő” betű, amelyeket azonban az ismert székely írásemlékekben csak kivételesen használtak. Ezt a jelet Bél Mátyás már csak „ö/ő” betűként ismerte.
7. ábra. Az orhoni ótürk írás „ök, ük, kö, kü” jelének két alakjában az alapvonal egyenes, míg a Bél Mátyás féle „ö/ő” betűben (4. ábra) – végső soron latin hatásra - görbe
A hieroglifikus olvasat melletti érv lehetne, hogy az így elolvasható Egykő szópár a Fertő-Hanság vidékén lévő Hegykő település eredeti neveként is szolgált. Ennek első említése 1262-ből származik Villa Igku néven. A XIV. században a településnév Cives de Igku. Mivel az Egy szó Isten neve, vagy jelzője, nem véletlen egy 1419-es oklevélben a Zum Heiligen Stein azaz Szentkő említés. Kezdetben – tévesen – azt feltételeztem, hogy ebben a Szentkő értelemben szerepel az altáji sziklafeliratban is.
Mint az a 3. ábra alapján nyilvánvaló, az Enikő és az En egy kő „Enéh szent köve” olvasat közötti eltérést egyetlen ferde mellékvonal jelenti, aminek következtében keresztből kettős kereszt lett. Ha ez nincs, akkor szabályosan kiolvasható a modern magyar Enikő név, ami – a felsorolt több más érv mellett - megkérdőjelezi a sziklafelirat ókori voltát. A szöveg további elemzésével nyilvánvalóvá vált, hogy a felirat készítője sorozatosan és következetesen használta ezt az eljárást. Egyes mellékvonalakat kétszer, vagy háromszor is meghúzott. Ha a felesleges mellékvonalakat elhagyjuk, akkor minden esetben kitűnően olvasható modern magyar szavakhoz jutunk. Nyilván éppen az volt a felirat készítőjének célja, hogy a jelek ilyen megváltoztatásával a magyar értelmet elfedje.
Ahogyan egyetlen felesleges vonal behúzásával az „i/í” rovásbetűből „gy”-t csinált, hasonlóképpen vált az „r”-ből „z”, a „g”-ből pedig „l”. A felirat készítőjének módszerén átlátva és a megfelelő jeleket az eredeti alakjukba visszaállítva gyorsan el tudtuk olvasni a sziklafeliratot. Így lett az enegykő-ből Enikő, a petez-ből Péter stb. A felirat elolvasására fordított munka végül (lentről felfelé, jobbról balra haladva) a következő eredménnyel járt (a központozással kiegészítve):
Enikő, Enikőm szksz szeretlek! Magyarország, Kun Péter.
Irodalom
Thelegdi János: Rudimenta, kézirat, 1598.
Bél Mátyás: De vetere litteratura Hunno-Scythica, Lipcse, 1718.
Németh Gyula: A magyar rovásírás, A magyar nyelvtudomány kézikönyve, Magyar Tudományos Akadémia, 1934.
Karzsaubaj Szártkozsauli: Orhon eszkertkistepinin, tolük, atlaszü, III tom, Samga Press, Almati, 2019.
Bóna István: A hunok és nagykirályaik, Corvina, Budapest, 1993.
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása (blogbejegyzés)
Varga Géza: Az énlakai Egy Isten mondatjel (blogbejegyzés)
Dr. Révész Péter és Varga Géza
Meglepetésemre a következő tájékoztatást kaptam a folyóirattól 2022 02. 15-én, amelyik a közös cikkünk közlésére kiszemeltetett. Az okozta a meglepetést, hogy ebben az állítólag közös cikkünkben (a cím szerint: Proposed Translation of an Altai Mountain Inscription Presumed to be from the 7th century BC Authors: Peter Z. Revesz, Géza Varga) ez az altáji sziklafelirat a Kr. e. VII. századból való lenne, holott ennek az ellenkezőjét (a felirat recens voltát bizonyítottam be). Az Information egy tudományos, lektorált, nyílt hozzáférésű folyóirat, amelyet az MDPI havonta online ad ki.
Recommendation Request: [Information] Manuscript ID: information-1617962 - Assistant Editor Assigned
Beérkező levelek
| febr. 15., K 4:05 (3 nappal ezelőtt) |  | ||
| ||||
angol
magyar
Üzenet lefordítása
Kikapcsolás a következő nyelvhez: angol
Dear Dr. Revesz,
Hope this message finds you well.
Thank you for submitting your work to Information. We are contacting you
regarding the manuscript information-1617962, which is now under review.
Due to time restrictions and the new semester peak, we require more
suitable reviewers in this study field. As a result, we would highly
appreciate it if you could give us with five additional possible
reviewers who have no conflict of interest with your side.
Looking forward to your reply soon.
Best regards,
Frances Wu
Hope this message finds you well.
Thank you for submitting your work to Information. We are contacting you
regarding the manuscript information-1617962, which is now under review.
Due to time restrictions and the new semester peak, we require more
suitable reviewers in this study field. As a result, we would highly
appreciate it if you could give us with five additional possible
reviewers who have no conflict of interest with your side.
Looking forward to your reply soon.
Best regards,
Frances Wu
On 2022/2/15 10:30, Frances Wu wrote:
> Dear Dr. Revesz,
>
> Your manuscript has been assigned to Frances Wu for further
> processing who will act as a point of contact for any questions
> related to your paper.
>
> Journal: Information Manuscript ID: information-1617962 Title: A
> Proposed Translation of an Altai Mountain Inscription Presumed to be
> from the 7th century BC Authors: Peter Z. Revesz *, Géza Varga
>
>
> Received: 14 February 2022 E-mails: revesz@cse.unl.edu,
> vargageza2@gmail.com
>
>
> You can find it here:
> https://susy.mdpi.com/user/man
>
> Best regards, Ms. Frances Wu E-Mail: frances.wu@mdpi.com
>
> MDPI AG Information Editorial Office Postfach, CH-4020 Basel,
> Switzerland Office: St. Alban-Anlage 66, CH-4052 Basel, Switzerland
> Tel.: +41 61 683 77 34 Fax: +41 61 302 89 18 E-Mail:
> information@mdpi.com http://www.mdpi.com/journal/in
>
> MDPI Branch Office, Wuhan Information Editorial Office E-mail:
> information@mdpi.com http://www.mdpi.com/journal/in
>
>
> Dear Dr. Revesz,
>
> Your manuscript has been assigned to Frances Wu for further
> processing who will act as a point of contact for any questions
> related to your paper.
>
> Journal: Information Manuscript ID: information-1617962 Title: A
> Proposed Translation of an Altai Mountain Inscription Presumed to be
> from the 7th century BC Authors: Peter Z. Revesz *, Géza Varga
>
>
> Received: 14 February 2022 E-mails: revesz@cse.unl.edu,
> vargageza2@gmail.com
>
>
> You can find it here:
> https://susy.mdpi.com/user/man
>
> Best regards, Ms. Frances Wu E-Mail: frances.wu@mdpi.com
>
> MDPI AG Information Editorial Office Postfach, CH-4020 Basel,
> Switzerland Office: St. Alban-Anlage 66, CH-4052 Basel, Switzerland
> Tel.: +41 61 683 77 34 Fax: +41 61 302 89 18 E-Mail:
> information@mdpi.com http://www.mdpi.com/journal/in
>
> MDPI Branch Office, Wuhan Information Editorial Office E-mail:
> information@mdpi.com http://www.mdpi.com/journal/in
>
>
Kedves Péter!
Mivel az altáji rovásszöveget nem közösen fejtettük meg, mint írod, hanem kizárólag én, természetes, hogy az első közlés joga is kizárólag az enyém. Te nem is tudtál erről a rovásszövegről, amíg arra fel nem hívtam a figyelmedet. Amikor átadtam neked a rajzaimat és az olvasatomat, csupán a szeksz szónak nem volt magyarázata, ám nem sokkal később azt is elküldtem - azaz a teljes szöveget én fejtettem meg.
Arra azonban jogom volt és van is, hogy ezt az első közlési lehetőséget megosszam veled és ezt is tettem éppen a saját olvasatom első közlése érdekében. Abban egyeztünk meg, hogy az én megfejtésemet lefordítod angolra és előadod egy konferencián, vagy közreadod egy folyóiratban. Ha te ebből a közlésből a megfejtésemet kihagyod és teljesen más fordítást és/vagy értelmezést javasolsz, akkor eltérsz a megállapodásunktól és a szerzői jogomat sérted meg. Mit értesz azon, hogy amit küldtem, az teljesen használhatatlan volt? Ez alátámasztást nélkülöző eltúlzott álláspont lehet, hiszen mégis csak az általam küldöttekre, az én munkám eredményeit engedély nélkül kisajátítva építetted rá a saját álláspontodat, tekintve, hogy erről a rovásszövegről korábban nem is tudtál. S miért nem is próbáltad felsorolni a kifogásaidat, miért nem egyeztettél velem ezekről a vélt hibákról? Velem meg nem tárgyalt változtatásokat nem tehetsz a közös cikkbe. A dolgozatod olvasható címe alapján te ezt a rovásszöveget a Kr. e. VIII. századból valónak tartod, ami megengedhetetlenül nagy hiba. Ez ugyan előbb nagy tudományos szenzáció lenne, csakhogy nem igaz, ezért később ugyanakkor botrány kerekedne belőle, mert ez egy recens szöveg, amit tökéletesen bizonyítok a cikkeimben.
Melyik linken lehet olvasni a te szövegváltozatodat? Ha ebből a cikkedből kihagytad az én álláspontomat, akkor nekem jogom és kötelességem a saját változatommal bármikor színre lépni, mert az első közlés joga változatlanul az enyém, te pedig - felrúgva a megállapodásunkat - nem is akarod megemlíteni sem az én olvasatomat és véleményemet.
A folyóiratnak joga van feltételeket támasztani egy-egy kézirattal szemben. A saját hitele és a tudományos közvélemény megfelelő tájékoztatása érdekében joggal figyel arra, hogy a kézirat ne legyen történelemhamisító és a szerzői jogot se sértse. Mindannyian jobban járunk, ha megegyezünk és az eredeti megállapodásunkhoz tartod magadat.
A cikkeimet fenntartom a blogon és minden lehetséges fórumon megosztom, amíg meg nem győzöl arról, hogy az eredeti megállapodásunknak megfelelően a közös néven szereplő cikkváltozatod az általam jóváhagyott módon tartalmazni fogja az én álláspontomat is.
Baráti üdvözlettel: Varga Géza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése