Új dolgozatot adott közre Türk Attila régész A korai magyar történelem régészeti kutatásainak aktuális eredményei és azok lehetséges nyelvészeti vonatkozásai címmel. (Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia A PPKE BTK Régészettudományi Intézetének kiadványai Archaeological Studies of PPCU Institute of Archaeology Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Kutatócsoport Kiadványok) A tanulmány a 2020-ban tartott online konferencia egyik előadásának anyagát tartalmazza.
1. ábra. A Türk Attila által közölt ősszehasonlító ábra a honfoglalás kori hagyaték verettípusainak (1–23) analógiáit mutatja be az Urál-vidéki ujelgi temetőben (24–46), ám nem ejt szót arról, hogy mindkét leletcsoportban vannak magyar jelekkel írt, magyarul elolvasható (elolvasott) hieroglifikus írásemlékek
A bevezetőben a szerző ezeket a régészeti eredményeket és nyelvészeti vonatkozásokat így foglalja össze: "A korai magyar történelem forrásszegény kutatási terület. Így a régészet, mint rohamosan gyarapodó forrásanyagú tudományág, kiemelkedő jelentőséggel bír. Fontos hangsúlyozni, hogy a tárgyi hagyaték esetében a kutatási módszerek terén is jelentős bővüléssel számolhatunk, elsősorban a nagy lendülettel megindult bioarcheológiai vizsgálatoknak köszönhetően. Az utóbbi évek legjelentősebb magyar őstörténeti eredménye régészetileg az etelközi szállásokkal azonosított Szubbotci-típusú lelőhelyek kimutatása volt a Dnyeper mentén, majd számuk robbanásszerű növekedése a Dnyeszter folyó vidékén. A Dnyeper középső szakaszán ma már tucatnyi lelőhely és számos szórványlelet sorolható a Szubbotci-leletkörhöz. Itt jól tükröződnek a szomszédos, elsősorban az északi, szláv nyelvű népekkel, valaminta krími-bizánci kultúrkörrel létrejött kapcsolatok. A leletanyag időrendje mellett annak jellege is kifejezetten összhangot mutat a magyarok 9. századi elődeiről a muszlim forrásokból megismert képpel. Keletebbre továbbra is a szamarai Volga-könyök és a Dél-Urál tágabb térsége az a régió, amely a magyar etnogenezis vonatkozásában legtöbb kapcsolattal bír. A Dnyeper és a Volga között az utóbbi évtized(ek) intenzív ásatásai ellenére sem tudunk több magyar jellegű, vagy Volga-Urál vidéki leletet felmutatni, így ezt az „űrt” ma már nem tekinthetjük véletlennek vagy kutatási hiányosságnak. A magyarság elődeinek régészetileg legkorábban megfogható nyomát továbbra is az Urál hegységtől keletre, az Urálontúl régió keleti szomszédságában feltételezzük. Ma úgy véljük, hogy a magyar nyelv ótörök nyelvi kapcsolatai már itt megkezdődhettek. Az obi-ugorok elődeinek déli-délnyugati szomszédságában, a Tobol‒Irtis‒Isim vidékén élő korai magyarok (egy csoportja) a 6. század közepén, és/vagy – amint az ma még inkább alátámaszthatónak tűnik – a 9. század legelején nyugati irányba mozdult el. Ez a közösség rövid időn belül megjelent a Volga bal partján, és szállásterülete kiterjedt Volgai Bolgária határáig. Ezt követően egyik részük a Volga–Káma régióban maradt, míg másik csoportjuk még a 830-as évek előtt nyugat felé vándorolt és a Fekete-tenger északi előterében telepedett meg. A Volga vidéki levédiai szállásterületről Etelközbe költöztek, mely utóbbit a Szubbotci-típusú lelőhelyek elterjedése rajzol ki. A volgai nomád átkeléseket 300 évig sikeresen blokkoló Kazár Kaganátus egyetértésével és velük szövetségben, feltehetően a kazárok politikai érdekei mentén kerülhetett sor a Dnyeper–Dnyeszter vidékére történő magyar áttelepedésre. A 890-es évek és a 10. század eleje között ezen régészeti lelethorizont jellemző tárgytípusai eltűntek a Fekete-tenger északi előteréből, ugyanakkor felbukkantak keleten, a Volga-vidéken, valamint a Kárpát-medencében, ahol továbbfejlődésük figyelhető meg."
Egyet kell értenünk a szerzővel, amikor kiemelkedő jelentőségűnek tekinti a régészet eredményeit, ugyanakkor hiányoljuk az elolvasható hieroglifikus emlékek tárgyalását. E hieroglifikus írásemlékek egy részének fényképét közli, de írás voltukat nem mutatja be (1. ábra). Pedig ezek az identitásunkat érintő nyelvi következtetések levonását, a régészeti eredmények alapján adott értékelések megerősítését és árnyalását tették volna lehetővé.
 |
2. ábra. Sárrétudvari Poroshalom honfoglalás kori verete a Lyukó az Egy Isten mondattal, jobbra lentről felfele a honfoglalás kori hieroglifáknak megfelelő székely "ly", "gy" rovásbetűk, valamint a ten és ős hieroglifák (ez utóbbiak a honfoglalás korra már Isten szójellé álltak össze), amennyiben a lelet jobb és bal szélén lévő, hegyekből rakott lépcsőket is elolvassuk, akkor a Lyukó Egy Isten magas köve a teljes olvasat |
Az 1. ábra bal oldalán látható honfoglaló magyar régészeti emlékek közül korábban már bemutattam a Sárrétudvari Poroshalom lelőhelyen előkerült veret olvasatát, amelyen a Lyukó az Egy Isten (vagy inkább a Lyukó az Egy Isten magas köve mondat olvasható (2. ábra). (A magas kő az Istennel azonos világoszlop neve).
A 3. ábrán lévő Uelgi lelet olvasatát korábban csak Isten alakban adtam meg, mert ez a leginkább kézenfekvő és legjobban látszó szövegrész. Ezt az olvasatot azonban ki lehet, ki kell egészíteni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az ős és a ten hieroglifáknál több is látható a tárgyon s a gyarapodó tapasztalatok alapján ma már ezek olvasatát is meg tudjuk adni.
A jelvény keretében, meg a középen látható ős szójel körül is ferde vonalak (ragyogj, ragyog, ragyogtál szójelek) sora olvasható. Az ábra középső sorában balról első hieroglifa pedig valójában egy ligatúra: a sar "sarok, úr" jel belsejében az "ország" jelentésű hármas halom lehet. Az ős szójel közepén lévő szár "növényi szár, úr" jel azonosítható, de azt - szokás szerint - nem kell kiolvasni.
Az uelgi leletről adott Ragyogó úristen országa olvasat kiegészíthető, elsősorban a ferde vonalak teljesebb hasznosításával. Ez okozza a legnagyobb változást a szövegben. Valójában egy több mondatról, egy istenidéző szertartáson használt szavak sorának felidézéséről van szó. Az egyik oldalon (nem tudjuk, melyik a kezdő térfél a szimmetrikus ábrázoláson) lévő ferde vonalakat Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... alakban kell elolvasni. Ez felel meg a szertartás kezdetének: amikor szólongatják, felidézik az Istent. A szertartás legmagasztosabb pillanata az epiphania, amikor megjelenik az Isten. Ezt képviseli a jelmontázs közepén lévő függőleges jelsor, a Ragyogó Úristen mondatjel. A harmadik jelcsoport ismét csak egy sor ferde vonalból áll a tárgy peremén, amelyeket ez esetben Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál (esetleg Ragyogott, ragyogott, ragyogott ...) alakban lehet, vagy kell olvasni. Ezek a szertartás Istent búcsúztató szavai.
Megállapítható, hogy a Türk Attila által bemutatott két leletcsoportból egyaránt kimutatható az Isten szó, amelyet szinte kizárólag a magyarok használtak és használnak. Mindkét esetben egy értelmes magyar mondatba ágyazottan fordul elő. Hasonló hieroglifikus írásemlékek (amelyek az Isten szót egy magyar mondattal körítve rögzítik), az Amur mentétől a Kárpát-medencéig ismertek (az olvasatuk közzétett). Annak a finnugrista gyakorlatnak, amely nem figyel a körön kívüliek megalapozott felfedezéseire (a tényekre), semmi köze a tudományhoz. Ezért némi joggal számítunk arra, hogy az akadémikus tudomány legjobbjainak a figyelme egy idő után kiterjed a legfontosabb nyelvemlékeinkre is.
Megértem a "szakma" tanácstalanságát a hasonló szövegek és olvasatok láttán. Ez nagyjából mindennel ellenkezik, amit eddig tanultak az írásról és főleg a magyar írásbeliség kezdeteiről. Sőt, tulajdonképpen nem is tanultak erről még csak hasonlót sem az egyetemeken. A kreativitás pedig egyrészt ritka madár, másrészt egzisztenciális veszélyt jelent ebben a szakmai környezetben.
Mégsem lehet más az álláspontom, mint hogy nem szabad hasznosítás nélkül hagyni azt a hallatlanul érdekes hieroglifikus nyelvemlék-állományt, amelyet eleink ránk hagytak. Talán lehet még egy ideig nem létezőnek tekinteni őket a "tudományos konszenzus" szalonjaiban, ám idővel egyre kevésbé lesz igaz, amit ezek nélkül egy szakember mondani tud a saját szakterületén. Például a fent idézett szöveg első mondata sem teljesen igaz: "A korai magyar történelem forrásszegény kutatási terület."
Nem pontatlan ez a közlés, amikor egy hatalmas és fontos forráscsoportról említés sem történik?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése