Oldalcsoportok

2019. február 10., vasárnap

Szittyák vagyunk és finnugorok? - válasz egy Sudár Balázzsal készített zavaros riportra


Kolozsi Ádám, az index.hu újságírója a Szittyák vagyunk és finnugorok című cikkében megpróbálja kimosdatni Sudár Balázst, az MTA és a ballib őstörténet-kutatás reménységét (1). Ami persze nem sikerülhet, ha sem az újságíró, sem az index.hu, sem a riportalany nem alkalmas ilyesmire. 


1. ábra. Az Isten (ős ten) szó egy krími szkíta (a cikk "stílusában" szittya) koronán


A cikk bevezetője szerint: „A lelkes ősmagyarok azt szokták képzelni, hogy az MTA-n parancsra árulják a nemzetet az idegenszívű finnugristák, ehhez képest az MTA fő őstörténésze maga is lovasíjász, aki türelmesen magyarázza az alternatívoknak, hogy a finnugor nyelv, a hun tudat és a nomád hagyományok jól megférnek egymással.”

Ez az elképesztő csavar jól jellemzi az akadémikus áltudomány zavarodottsággal és tanácstalansággal kevert etikátlanságát. Mintha a magyar történeti hagyomány és a nemzetközi források alapján nem az alternatívok képviselték volna azt az álláspontot, hogy a hunok azonosak a magyarokkal. Mintha a szkíta és a hun hieroglifák nem lennének azonosíthatók a székely írás és a magyar népi jelkincs jeleivel (1-2. ábra). Ha az akadémia vezető őstörténésze még nem tud ugyanilyen pontosan fogalmazni (és hun azonosság helyett hun tudatról, magyar nyelv helyett finnugor nyelvről beszél), akkor ideje újra felmérnie a forrásokat és elolvasnia a magyarul megszólaló sztyeppi hieroglifikus szövegeket.  




2. ábra. Az apahidai hun turulok nyakán jól olvasható a hieroglifikus Ragyogó ország mondat


Mivel az újságíró nem szakcikket írt, hanem pamfletet egy bulvárlapba, nem tarthatta szükségesnek, hogy bármivel is bizonyítsa lapos gúnyolódása megalapozottságát. Csupán találgathatunk, hogy kik is azok a ”lelkes ősmagyarok”. Talán csak nem azokra gondol a cikkíró, akik az MTA berkeiben kötelezőnek tűnő hazug őstörténet-értelmezéseket sorozatosan leleplezik?

Ez a kezdés egyébként is önellentmondó, mert úgy gondoljuk, hogy akik eleve idegenszívűek, azoknak nem nagyon kell parancs. S azt a parancsot is elő lehet adni a „tudományos világ" konszenzusába csomagoltan. Érvényesülhet úgy is, hogy csak az kap tudományos fokozatot és kinevezést, akinél az idegenszívűség "rendben van" s akitől a régi tudományos rezsim fenntartása elvárható. Ezt Sudár Balázs kinevezése, „reménység volta” és legutóbbi szerkesztői teljesítménye mintha alá is támasztaná. Lásd a (2) és (3) jegyzetet!




3. ábra. A Gizella-kincs avar eredetű turulos fibuláján egy sor mondatjelet találunk, a nyakán az apahidai turulokkal rokonságot vállaló Ragyogó, nagy ország olvasható (lent, középen kiemelve)


A cikk nyitott kapukat dönget, amikor felteszi a kérdést: „Beszélhettek magyarul a Kárpát-medencében Árpádék előtt?” Ezen ma már csak azok töprengenek, akik az MTA finnugrista emlőin szocializálódtak. A magyar krónikák eleve többszöri visszatérésről, Bonfini itt talált azonos nyelvűekről beszél, az őshonosságnak is van egy sor bizonyítéka, mint például a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor (4. ábra).




4. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor hieroglifái és a a legalsó sorban a nékik megfelelő székely betűk

A Sudár Balázs lovasíjászkodására utaló megjegyzés tovább erősíti a gyanúnkat, hogy a cikk keveri a tudományt a magamutogatással és a szemfényvesztéssel. Azt megnyugtatónak gondoljuk, hogy 1999 óta (amikor a Frankfurti Nemzetközi Könyvkiállításról a „magyar” rendezők kiparancsolták a honfoglaló viseletben bevonuló lovasainkat), legalább a viselet kérdésében oldódhat az oktalan akadémikus gyűlölködés. Ez persze csak nekik elég. Leragadnak a kacagánynál, ám a honfoglalók viseletén olvasható szójelekről már nem tud a cikk. Ha az őstörténet és a rovológia (magyar ősírástan) egyetemi oktatása hazug és felszínes, ráadásul jó részét képezi a finnugrista jelzőkészlet oktatása, akkor nem várhatunk sokkal többet az ott kiképzettekről sem.



5. ábra. Egy anaszazi edény jele a bostoni múzeumból (balra), vörsi avar lelet jele (középen) és a csornai hun szíjvég jele (jobbra)


„Mi volt az igazi baj a finnugor nyelvészettel, és mi mindent értenek félre a dilettánsok?” – kérdezi a cikk, de már a kérdés is inkorrekt. Mintha a tudományosan és etikailag is megalapozatlan finnugor nyelvészettel szemben nem képzett nyelvészek (Mario Alinei, Csőke Sándor, Angela Marcantonio, Czeglédi Katalin, Marácz László stb.) és alapos szakismeretekkel rendelkező becsületes kutatók (Götz László és társai), valamint társtudományok sora, hanem csak dilettánsok emelnének szót. Mintha ez utóbbiaknak csak félreértései lehetnének s mintha egy „dilettáns” kalap alá lehetne besorolni a szinte teljes magyar értelmiséget, amely a hazug finnugrizmus ellentáborát képezi. A finnugrista oldal tudományos igényű érvelés helyett most is csak a jelzőosztogatásban jeleskedik.



6. ábra. A Jóma ligatúra (egy kőkori isten neve, vö. finn jumala "isten"!) indián agyagszobra (balra) és ennek adorjási változata (jobbra fent), valamint a székely írásban meglévő összetevői: az "m" (ma/magas) és a "j" (jó) jelek


"Rám minden irányból lőnek" - panaszkodik Sudár Balázs - "mert nem vagyok igaziból egyik táborban sem. A finnugristáknak türk vagyok, a szittyáknak finnugor. ... Kásler miniszter úr nyilatkozataiból úgy tűnik, mintha lenne a tudomány felé egy elvárás, hogy mi legyen a végeredmény. Én meg tudós vagyok, és kutatni szeretek. Bármi a végeredmény, azt elfogadom. Ez azonban csak akkor működik, ha teljesen szabadon folyhat a kutatás, elvárások nélkül. A Történettudományi Intézetben most így dolgozhatok. És ha végül nem ideológiai gyárként fog működni az új intézet, én leszek a legboldogabb." 

Az, hogy hányan lőnek és milyen irányokból, csupán egy politikai szempont, amit a tudósnak észre sem kellene vennie. Ha "minden oldalról lőnek", akkor a munka és a tudományos tényekhez való ragaszkodás, a tudás és a becsület segíthetné az eligazodást. Ám az említett hat kötetes sorozatban megjelent Vásáry István tanulmány (2) nem effajta irányultságról tanúskodik. Sudár Balázs és köre nem a tudományos teljesítményt tarthatja fontosnak. A könyvsorozattal csak azt bizonyítja be, hogy valódi tudományos teljesítményre képtelen, helyette a rég levitézlett finnugrista konszenzushoz és a jelzőosztogató stílushoz ragaszkodik.





7. ábra. A "lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvenció a magyar nyelvet azonosítja, mert a két koncentrikus kör csak a magyar jelkincsben jelöli a lyuk/Lyukó szót, balról jobbra: hun jelvény (Noin ula), szabír jelvény (Szergej Botalov nyomán) és egy szentgyörgyvölgyi korsó - Sudár Balázs és társai miért nem figyelnek fel a hasonló összefüggésekre?


Ki kell ábrándítanom a riportalanyt, mert a nemzet joggal várja el a közpénzen eltartott őstörténészeitől (és a hatalom köteles is azt biztosítani), hogy ne egy ócska hazugságsorozatot próbáljanak meg lenyomni a torkunkon, hanem a legnagyobb körültekintéssel és a kritikára is figyelve, tudományos alapossággal végezzék a munkájukat. Ugyan miért gondolnák az őstörténet kutatói, hogy az ő munkájuk esetében nem fogalmazhatók meg minőségi követelmények? Haynau és a dicsőséges Vörös Hadsereg már a múlté, nem remélhetik az eddigi rendszer huzamosabb ideig való fennmaradását. Reményeim szerint a tények, a kritika és a társtudományos eredmények tudatos és sorozatos figyelmen kívül hagyása egyre kevésbé lesz garancia az akadémiai fizetésemelésekre. 

Például miért nem válaszolt Lovász László elnök úr a magyar írástörténet kutatásának előre lépését célzó levelemre? Válasz hiányában ma már dokumentáltan tudjuk, hogy az MTA álláspontja a székely írás leírását és eredeztetését illetően hamis, vezetői tudatosan letagadják és elhallgatják a tényeket, amit ez esetben a Nemetz Tibor matematikus végezte valószínűségszámítás által elért tudományos eredmény jelent. Az MTA matematikus elnöke képes volt a helyzet felmérésére, mégis elszabotálta e kutatási eredmény közismertté válását, hatásának végiggondolását és alkalmazását. Nyilván nem a Tudomány haladása volt érdekes a számára, hanem a presztizs és a politika. Egy becsületes tudományos világban ez a valószínűségszámítás megakadályozta volna a Vásáry István által megismételt komolytalan rováseredeztetés Sudár Balázs főszerkesztésével közpénzen történő újbóli kiadását és ezáltal a nemzettudat további rongálását. Sőt - mivel ez a matematikai eredmény nyilvánvalóvá teszi, hogy a székely írás végső soron kőkori eredetű és rokonságban van például az amerikai indiánok népi jelkészletével is - a magyar őstörténet alapos újragondolását is kikényszeríthette volna. Mindezt megakadályozza az MTA konszenzusa. Ezt a pozícióval való visszaélést és tudományos terrort azonosítja Sudár Balázs a kutatói szabadsággal?

Lehet folytatni a semmitmondást és hazudozást, de azt nem közpénzből kellene végezni. Jellemző, hogy Sudár Balázs ezt a finom különbséget nem érzi. Szó sincs itt a szabad kutatások korlátozásáról, sőt éppen a kutatás lesz szabadabb, ha a rég megcáfolt, vagy soha nem is bizonyított finnugrista konszenzushoz ragaszkodók kénytelenek lesznek teret adni a "minden tudományos eredményre építeni kell" elvének.  



8. ábra. Jóma "jó magas, jó mágus" ligatúrák egy obi-ugor kéregtálon (balra) és egy chilei agyagedényen (jobbra)


"Kásler Miklós azért állította fel a Magyarságkutató Intézetet, hogy új alapokra helyezze az őstörténetet. Keresték az MTA őstörténeti kutatócsoportját is?" - kérdezi a cikkíró.

"Semmilyen kapcsolatfelvételről nem tudok." - válaszol Sudár Balázs - "A hivatalos kommunikációban arra hivatkoznak, hogy nem történik semmi, és össze kell fogni a különböző kutatásokat, de hát minket éppen ezért hoztak létre 2012-ben, és elég intenzíven dolgozunk. Most fejeződött be a több mint száz szerzővel készült hatkötetes ismeretterjesztő sorozatunk, nem lehet azt mondani, hogy elefántcsonttoronyban élnénk." 

Már pedig, ha a kutató nem tud hivatalos kapcsolatfelvételről, akkor a kutatói szabadságot sem befolyásolhatta rövid pórázon a minisztérium. Sudár Balázs és köre továbbra is játszhatja kisded játékait, csak esetleg - remélhetőleg - egyre kevesebb közpénzből. Ami pedig a kutatások összefogását illeti, ezt évtizedek óta folyamatosan elmondják, mégsem valósult meg. Hol marad a genetika és az írástörténet új tanulságainak hasznosítása?  S miféle kutatói intenzitás az, amelyik a száz éven át hangoztatott, 1996-ban beismerten elvetett rováseredeztetés Vásáry István által előadott lapos változatát még mindig minden megjegyzés nélkül vállalja?  (4)



9. ábra. Egy indián és egy őrségi agyagedény az Orion csillagképet ábrázoló "atya" jelképpel, közöttük fent a székely írás "ty" (atya) jele, jobbra lent a kínai írás "atya" szójele


Ha Sudár Balázs a saját fenti szavait egy percig is komolyan gondolta volna a kutatások intenzív összefogásáról, akkor már régen megkereshette volna a genetikusokat ama kérdéssel, hogy a hunok (magyarok) szibériai elődei és az indiánok között milyen a genetikai távolság a többi európai néphez képest. Kérdése indoklásául pedig felmutathatta volna a hun (magyar) és az indián jelkincs egyezéseit is.  Attól tartok, hogy Sudár Balázs értékei ehhez nem voltak elegendőek és az általa emlegetett száz szerző jó része is ugyanabból a beltenyészetből, a finnugrista elefántcsont-toronyból való.

"Van ennek egy akadémiaellenes éle." - mondja Sudár Balázs - "Sokan azt hiszik, hogy az őstörténet el van nyomva, és aki az Akadémián van, az áruló. A miniszter úr is kimondta, hogy most már rendes őstörténetet kell írni, erre mi eszerint nem vagyunk alkalmasak. Kérdés persze, hogy ki az, aki akar őstörténetet kutatni, és ki az, aki képes is erre. A kettő nem mindig esik egybe."

Ki kell javítanom a riportalanyt, mert nem kellene az Akadémiát a bűnnel azonosítania. Kívülről szemlélve ugyanis úgy tűnik, hogy az él nem az Akadémia ellen általában, hanem csak a bűnös gyakorlat ellen irányul. Sőt az ott dolgozó becsületes embereket kiemelt tisztelet övezi (gondoljunk a nemrégen elhunyt Szabó István Mihály akadémikusra és őstörténeti vonatkozású könyvére!). Hanem végre arra kellene használni ezt a szép épületet, amire Széchenyi István és alapító társai szánták. Amennyiben ezt a mai "szakembergárda" akadályozza, akkor azonban - ha javasolhatom - elő kell venni a seprűt!

"Ma ugyanúgy a finnugor és a „szittya”, keleti származást szokták szembeállítani egymással, mint a 19. században." - veti fel a cikkíró.

"A sztyeppei-finnugor ellentétre van most is kifuttatva a dolog" - állítja minden komolyan vehető alap nélkül Sudár Balázs - "ami egy teljes félreértés, hamis dilemma. ... Valójában nem kell választani a kettő között, ezek nem egylényegűek. Voltak sztyeppei életmódot folytató finnugor népek rajtunk kívül is, a legközelebbi nyelvrokonainknak szintén komoly lovas nomád hagyományaik voltak, csak később szorultak vissza az erdőségekbe. A sztyeppei életmód egyszerűen nem függ össze a nyelvvel."

Ezzel az állítással szemben vagyunk egy páran, akik szerint finnugor ősnyelv, ősnép és őshaza sohasem létezett. Az obi-ugorok viszont, akik kétségbe nem vontan a magyar nyelvvel valamelyest rokon nyelveket beszélnek, nem az őseinket képviselik, hanem csak a szkíta, hun, szabír eleink magyar nyelvéből tanultak el egy s mást. A korai északi régészeti lelőhelyekről a sztyeppi magyarsághoz - több régész által bevallottan - nem vezet semmiféle nyom, ezért északon őshaza sem volt. Az obi-ugorok népi emlékezete szerint (amint azt Sudár Balázs is említi) ők is délről költöztek jelenlegi lakhelyeikre. Az őket megszervező uraik a szabírok (azaz a magyarok) voltak. Isteneik lovon járnak, s a ló nem kifejezetten tajgai, hanem inkább sztyeppi állat.

Hol van itt bármiféle sztyeppi-finnugor ellentét? Érteni véljük persze, hogy ez az akadémikus szubkultúra a szokása szerint ezzel az ócska fogással tér ki az értelmes párbeszéd elől. Olyasfajta ostobaságot tulajdonít az ellenfélnek, amit az sohasem mondott s ezt aztán - a ballib sajtótámogatásban bízva - megpróbálja látványosan a földbe döngölni. Miért nem vállalják inkább a tudományos igényű állítást, bizonyítást és párbeszédet? Csak feltételezni lehet, hogy szaktudás és becsület híján.  





10. ábra. A székely írás "tprus" (tapar ős vagy mai magyarsággal szabír ős") jele (balra fent), a veleméri rajzos sindük egyike a szabír ős égig érő fát ábrázoló jelével (középen), valamint egy avar szíjvég ugyanazzal 

"Meg lehet írni finnugor alapon a magyar őstörténetet?" - teszi fel a lapos kérdést a cikkíró. 

- "Szerintem nem." - válaszolja meg Sudár Balázs - "A kommunizmusban elkaszálták a sztyeppekutatásokat, a magyar történelemnek a keleties-törökös vonala teljesen háttérbe szorult, úgy lett megírva, mintha a korai magyar történet originális finnugor valami lenne. Nyelvészeti koncepciókhoz rendelték hozzá a régészeti adatokat, ami rettentően aggályos. Ebből alakult ki egy nagyon fura, sok fiktív elemet tartalmazó őstörténeti kép.

A finnugor nyelvészet nagy hibája, hogy a valós nyelvi kapcsolatrendszer miatt a kulturális kapcsolatrendszert negligálta. Pedig a magyar hagyományban nagyon erőteljes keleti vonások ütköznek ki. A Kurultáj valójában ennek a tagadása ellen lázít, és ebben teljesen igazuk van. Csak ahogy csinálják, az az inga kilengése a túloldalra."

Kapkodhatja a fejét a gyanútlan olvasó, mert nem világos, amit olvasott. Mit ért Sudár Balázs "valós nyelvi kapcsolatrendszer" alatt? Hiszen valós a nyelvi kapcsolatrendszer az obi-ugorok és a török népek, amint a sumer és az indián nyelvek felé is, hogy most a többit ne is említsem. Nem tudná, hogy Ádámról és Éváról minden nyelv rokona minden nyelvnek, csak ezt a több tízezer, vagy több százezer éves ősrokonságot a nyelvészet semmilyen módszerrel nem képes elemezni? Mert a primitív nyelvcsalád-elmélet mesterségesen elszakítja egymástól azokat a népeket és nyelveket, amelyek között pedig sohasem volt áthághatatlan válaszfal s amelyeket ősrokonság kapcsol egybe? Mert a nyelvi múlt feneketlen kútjába leginkább betekintést engedő jeltörténettel komolyan foglalkozni sem hajlandók, annak helyes módszerét nem is ismerik? (5)

Nem az az érdekes, hogy melyik irányban vannak "valós nyelvi kapcsolatok" (mert mindenfelé van), hanem az, hogy azokat milyen történeti, etnikai és kulturális magyarázattal lehet részletesen leírni. 

Ez persze azt is jelenti, hogy tudományellenes az a földrajzi és időbeli korlátozás, amit Róna-Tas András professzor úr fogalmazott meg, amikor körülhatárolta, hogy - szerinte - mikor és hol megengedett a magyar őstörténet kutatása. Ez a csak viccnek tekinthető korlátozás - sajnos -  ma is hat. Ebből következik a Sudár Balázs szerkesztette könyvsorozat elképesztő írástani csődje is. Vásáry István ugyanis arra hivatkozva eredeztette a székely írást az ótürk és a szláv írásokból, hogy csak azoktól vehettük át, akikkel találkoztunk. Világos: ha van egy érvényesnek tekintett korlát, akkor a következtetés is csak korlátolt lehet. Az ugyanis fel sem merülhet e finnugrista társaságban, hogy a székely jeleket a hun-magyar nép alkotta meg a hun-magyar hieroglifákból (ősvallási vonatkozású szó- és mondatjelekből).

A "kulturális kapcsolatrendszer negligálásáról" sem tudok. Talán mert sohasem csak az MTA brosuráit olvastam. Eddig is nyilvánvaló volt, hogy Sudár Balázs tudományának látómezeje szűkebb a szükségesnél. 

Az sem teljesen világos, hogy miképpen keveredik egy tudományos kérdés tárgyalásába egy vásári mellékvágány, a Kurultáj. Ahol a főrendező skrupulus nélkül kitiltott egy sor könyvet, mert a szomszédos asztalnál áruló akadémikus könykereskedőnek rontotta volna az üzletét a konkurrencia? Vagy mert Sudár Balázs is vonzódik a színes holmik viseléséhez? 

"Az áltudományos cuccokkal?" - kérdezi a cikkíró, talán a Kurultájon hallhatókra gondolva. - "Persze." - válaszolja Sudár Balázs - "Amit ők valójában csinálnak, az nem a saját gyökerek tényleges keresése, hanem anti-finnugorizmus. Ez a szittya izé egy hatalmas ellenreakció. Mintha a finnugor nyelvészek azt mondanák, hogy csak az anyai nagyapámtól származom, ők meg azt, hogy csak az apaitól. Ez nettó hülyeség."

Csak megismételni tudom: "Ez nettó hülyeség". A saját gyökereket sohasem kellett nagyon keresni, mert erről szól a magyar hagyomány, csak nem kell komolyan venni az azt megtagadó akadémikus áltudományt. A finnugrista eltévelyedésnek egyébként szükségképpen van ellenreakciója egy értelmes nemzetben. 

Hasznosabb lenne az általános semmitmondás és az ismételt jelzőosztogatás helyett felemelkedni a tudományos igényű kritikához. Ettől azonban úgy irtózhatnak mint ördög a tömjénfüsttől (talán a tudás- és munkaigénye, vagy a lelepleződés veszélye miatt).

- "A nyelvészeti gondolkodás abból indul ki, hogy a magyar nyelvet Árpádék hozták be a Kárpát-medencébe. De erre nincs semmilyen bizonyíték, honnan is lenne? Mi van, ha az avarokkal bevándorló csoportok nyelve volt a magyar, bejöttek a török nyelvű Árpádék, és asszimilálódtak a magyar nyelvű avarokhoz? Minden további nélkül elképzelhető akár ez is. De semmiképpen nem állítanám, hogy Árpád népének legalább jelentős része ne lett volna magyar nyelvű." - állítja Sudár Balázs. 

Azaz felmerült benne, hogy nem egyetlen, hanem több magyar nyelvű nép élt és vándorolt be a Kárpát-medencébe. Ebből viszont az következik, hogy a honfoglalásnak több útvonala és több időpontja is volt (a forrásokban ennek megfelelően igen különböző időpontokat olvashatunk). Ha például az avarok - mint azt Sudár Balázs is lehetségesnek tartja - magyarul beszéltek, akkor a Baján alatt bevonuló avarok és szabírok (akik Jordanes szerint az igazi hunok utódai) magyarul beszéltek. A helyzetet az MTA őstörténésze mégsem tudja megoldani, mert a finnugrista dogma tiltja a magyarok azonosítását a hunokkal, avarokkal és szabírokkal. E finnugrista dogma akadályozza meg a riportalanyt is a magyarság útjának követésében az Etelköztől keletre. 

"Amikor a magyarság megjelenik a történelemben, ízig-vérig sztyeppei nép, sztyeppei nomád minták határozzák meg a működését. A történetet ugye az Etelköztől látjuk."

Elég baj az, hogy csak az Etelköztől látják az őstörténetünket. Ide vezet, ha tagadják a magyar-hun (avar, szabír, onogur) azonosságot, ha korlátozzák az őstörténeti kutatás engedélyezett területét, ha a krónikáinkat nem veszik forrásszámba, ha nem tisztázzák a Szent Korona mervi születésének körülményeit és viccnek gondolják a székely írás kb. 50 000 éves eredetét. A krónikáink például Nimród ősapánknak tulajdonítják Bábel tornyának építését, de ezt Sudár Balázs és köre meg sem próbálja magyarázni. Igaz, hogy ezeknek az adatoknak az értékelése nem könnyű, de felhasználatlanul hagyni, vagy letagadni sem lenne szabad.

"... levezényelnek egy honfoglalást, amiben azért gond nélkül széteshetne egy ilyen pusztai szerveződés, és aztán a dinasztia még 400 évig hatalmon van. Itt valaki nagyon tudott valamit." Hát persze. A magyarság a Hun Birodalom örököseként jött a Kárpát-medencébe, ezért aztán rendelkezett az államszervezéshez szükséges, több évezredes hun tapasztalatokkal. 

- "A magyar krónikás hagyományban van egy olyan kitétel, hogy Álmosék családja egy régi királyi dinasztia. Igen ám, de ha csak most szervezték meg az államot, akkor milyen régi dinasztiáról beszélünk?" 

A Sudár Balázs által vélt ellentmondások, megválaszolhatatlan kérdések sora csak azért keletkezett, mert - a tényeket letagadó, hamisan magyarázó és ellenkezőjére fordító finnugrista elmefuttatások talaján - készpénznek vette, hogy a honfoglalók csak Etelközben szervezték meg az államukat. Világos: ha a dogma akadályozza a szabír és hun nyomok követését az időben visszafelé, akkor azt kell kitalálniuk, hogy a magyarság Etelközben alakult ki. E hazug elmekonstrukció miatt viszont olyan bökkenők merülnek fel, mint pl. a régi dinasztia azonosításának kérdése. A politikai célokat szolgáló finnugrista nézetrendszer teljes elvetése nélkül nem mondhatja azt, hogy a több ezer éves hun uralkodóházról van szó, amint az a krónikáinkban is írva vagyon (ahol Attila is szerepel a magyar királylistában). 




11. ábra. A Türk Attilának is köszönhetően megismert uelgi leletek egyikén olvasható a magyar Isten (ős ten) mondatjel, de erről - hozzáértés és becsület hiányában - egy szót sem ejt a finnugrista szakirodalom


Az elmúlt évek szenzációja volt Türk Attila régészeti kutatásai alapján, hogy a magyarok vándorlása mennyivel gyorsabb lehetett, mint azt korábban gondolták - veti fel a cikkíró.

"A gyors vándorlás elmélete végre összepasszol a történeti forrásokkal és a régészeti leletekkel" - válaszolja Sudár Balázs az évszázadok óta ismert adatoknak megfelelően. Vagyis szó sincs szenzációról, csak komolyan kellett volna venni az Anonymus által megadott évszám-adatot a Volgán való átkelésről. Ez a felismerés csak az akadémikus félreértelmezések miatt, azok körében számít szenzációnak, akik a finnugrista téveszméket valaha is komolyan vették. Leszögezhetjük: ismét a krónikáink igazolódtak be s erre lehet számítani több más kérdésben is.

Azt már csak e sorok írója teszi hozzá a fentiekhez, hogy Türk Attila az Urálból egy rövid északi útvonalon vezeti Árpád népét a Kárpát-medencébe. Ez az útvonal a Kaukázus vidéki szállásterületeket nem érinti, pedig oda is mutatnak források és leletek. Például a Tarih-i Üngürüsz arról tájékoztat, hogy adtunk 20 000 lovast Iránnak, amikor az Bizánccal hadakozott. Ez az adat Kavád fia, Khoszró Anosirván iráni császár emlékirataiban is szerepel (ő adta a hét törzsre osztott szabíroknak a Szent Koronát). A segítségül adott erők vezetője Zabergán "szabír kán" volt, a császár és apja meg Kavád és Keár néven megjelenik a magyar krónikák királylistájában is. 

Az említett, útvonalakat és szállásterületeket érintő vélt finnugrista ellentmondás úgy oldható fel, hogy a Kaukázus környékén magyarul beszélő szabírok éltek, akik Baján alatt vonultak be a Kárpát-medencébe. Sudár Balázs azonban Bíborbanszületett Konstantin világos tájékoztatása ellenére sem hajlandó a magyarok és a szabírok (Csaba királyfi népe) azonosítására. Így azonban sohasem lesz képes megoldani a magyar őstörténet vélt ellentmondásait, amelyek a magyarok és a hunok azonosítása esetén automatikusan megoldódnának.

- " ... biztos, hogy a sztyeppei népek nem etnikai és nem nyelvi alapúak." - állítja meg nem nevezett alapokon állva Sudár Balázs -  "A magyarságról azt tudjuk, hogy éppen az Etelközben egy nagyon kemény néppé formálódási folyamat zajlik. Teljesen különböző eredetű csoportok összeolvadása történik a szemünk előtt." - teszi hozzá, de "persze" ebből sem igaz egy szó sem. 

Jellegzetes finnugrista klisé, de semmi köze a tényekhez, hogy a Vérszerződéssel idegen törzsekből kovácsolódott volna össze a magyarság. Anonymus ugyanis világosan megírja, hogy a hét magyar törzs vezetője kötött szerződést és azért választott maga fölé vezetőt, hogy új hazába vezesse őket. Szó sincs itt új nép születéséről, csupán új uralkodót választottak maguknak és meghatározták számára a feladatot is.  





12. ábra. Az antropomorf alán amulett egy magyar hieroglifákból összeállított, magyarul Nagyságos ős alakban elolvasható mondatjel 


- "A Hunor-Magor hagyományban ott vannak a bolgárok és az alánok, Bíborbanszületett Konstantin ír a kabar csatlakozásról, a magyar krónikákban ott van a hét kun törzs, akikről szintén fogalmunk sincs, hogy kicsodák. A magyarság történetéből azt látjuk, hogy egy soknyelvű, sok szálból összesodródó közösség ez." - állítja "természetesen" minden alap nélkül Sudár Balázs. Az persze igaz, hogy minden nagy történelemmel rendelkező nép szükségképpen keveredik a vele érintkezőkkel. Ebből azonban nem következik, hogy a magyarság Etelköz előtt nem létezett s a korábbi magyar történet ne lenne kutatható.

A forrásokban nem az áll, hogy Etelközben alakultunk volna ki, ez csak egy ismert magyar- és tudományellenes finnugrista klisé. A honfoglalók magját a hét magyar törzs alkotta, ők kötötték a Vérszerződést. Az alánoktól (akikkel a jelhasználatunk azonos, 12. ábra) csak nőt raboltak, a szintén hun eredetű bolgárokkal (bolgár = keverék) pedig - nyilván - jórészt azonos nyelvet beszéltek. A hozzájuk csatlakozó kabarok egy további törzsbe szerveződtek és megtanulták a magyar nyelvet Bíborbanszületett Konstantin szerint (a tudós császár előszeretettel félreértett mondata nem a magyarok, hanem csak a csatlakozó kabarok átmeneti kétnyelvűségére vonatkozik). Az Anonymus által emlegetett hét kun törzs szintén a magyarul beszélő hunok maradéka volt (kun = hun). Bonfini és a Tarih-i Üngürüsz is említést tesz arról, hogy a honfoglalók a Kárpát-medencében vélük azonos nyelven beszélőket találtak. Ezzel összhangban áll, hogy Sudár Balázs egy szóval sem utal arra, honnan is vette a hajmeresztő ötletét, mert csak finnugrista mellébeszélésekre támaszkodhat. 

A Vérszerződés nem "soknyelvű, sok szálból összesodródó közösség"-ről szól (ami alatt Sudár Balázs a magyarság megszületését érti), hanem csupán egyetlen esemény volt a sok hasonló közül, ami a több ezer éves magyarságot ismételten érte. Ha a magyarság valóban Etelközben született volna meg, akkor mivel magyarázza a már a Kárpát-medencében élő avarok magyar nyelvét (amit ő is elfogad)? Sudár Balázs egyik nézete nem egyeztethető a másikkal.




13. ábra. A nagykörűi honfoglalás kori vereten az Isten (ős ten) szó olvasható ugyanazokkal a jelekkel írva, mint amelyet fentebb a krími szkíta aranysisakon is láthattunk


"Azt tudjuk egyáltalán, hogy magyarul beszéltek-e a honfoglaló magyarok? "- kérdezi a cikkíró.

Nem tudjuk, milyen nyelvet beszéltek. - válaszol bátran Sudár Balázs s elhisszük neki, hogy nem tudja - Azt sem, hogy a honfoglalás után a Kárpát-medence hány százaléka beszélt magyarul. Az csupán egy fikció, hogy a nagy százalékuk. Egyetlen olyan jel van, ami nagyon elgondolkodtató: az, hogy jelenleg magyarul beszélünk.

Ha ismerné az avarok és a honfoglaló magyarok nyelvét dokumentáló hieroglifikus szövegeket, akkor pozitívabb képet alkothatna a honfoglalók és az itt találtak magyar nyelvéről. 



14. ábra. Az avar nagyszentmiklósi kincs egyik mondatjele szintén Isten (ős ten) olvasatú


- "A népvándorlás kori modell alapvetően az, hogy jön egy hódító brigád, létrehoz egy államot, ez viseli a hódítók nevét, a hódítók nyelve azonban eltűnik. Ez történt a bolgárokkal, az oroszokkal, a frankokkal, a gótokkal, a longobárdokkal. A nyelvészek korábban azzal számoltak, hogy a Kárpát-medence a honfoglalás idején szinte üres volt, ezért maradhatott meg a magyar nyelv. Csakhogy a történeti kutatások ezt egyértelműen cáfolják. Innentől kezdve két modell lehetséges. Vagy a honfoglalók voltak elképesztően sokan, és zömmel magyar nyelvűek – de ennek nem sok nyoma van. Vagy pedig a magyar nyelvnek nagyon erősek voltak a pozíciói a honfoglalás előtt." 

Aki ismeri a hieroglifikus szövegeket, az a második alternatívára szavaz azzal, hogy Árpád népe is magyarul beszélt, nem csak az itt találtak. Egyrészt ezt tanúsítják a hieroglifikus szövegek, másrészt így kap értelmet a többszöri bevonulásról fennmaradt krónikás hagyomány. Így (több magyarul beszélő nép eltérő időpontokban való bevonulása esetén) oldódik meg a honfoglalás útvonalával, a szállásterületek és az időpontok eltéréseivel kapcsolatos kérdéskör is.

- "A magyar hagyomány és a krónikák, Kézai Simon, tudnak valamit erről a kettős honfoglalásról, és azt mondják, hogy a hunok és a magyarok rokonok voltak. A kérdés, hogy ez valóban egy ősi hagyomány, vagy egy magyar írástudók által kiötlött kései kitaláció. Én ezt az utóbbit nem nagyon hiszem" - mondja rokonszenvesen Sudár Balázs, majd hozzáteszi: - Elképzelhető, hogy a hun hagyomány az avaroktól jön. - 

A tudomány azonban nem hit kérdése. Nincs más hátra, meg kell ismerni a hieroglifikus nyelvemlékeket is, kedves Balázs!

- "Mindig az a kérdés, hogy tudunk-e érveket cserélni, vagy sem." -  mondja Sudár Balázs. Ez az álláspont igaz, de nekem úgy tűnik, a hieroglifikus írásemlékek figyelembe vétele nem nagyon megy senkinek, erről még levélváltásra sem hajlandó az MTA. Amennyiben a kutató egyetemi professzora semmit sem tudott róluk, akkor a diák - ha nem kreatív s a kutatók 96%-a nem az - meg sem mer szólalni a láttukra, vagy csak a finnugrista jelzőkészlet dől ki az ajkain

- "nehéz engem rohadt finnugristának tekinteni, amikor fent ülök a lovon egy íjjal" - fejezi be Sudár Balázs. 

Azonban most is téved, mert nem kellene elfeledkeznie azokról, akik a cirkuszt nem tévesztik össze a tudománnyal. A jelenet jó hangulatú is lehet, ám a díszletek nem pótolják a tudományos eredményeket. Pusztán a kacagányosdival nem mindenkit lehet levenni a lábáról. Ahhoz azt az említett könyvsorozatot értelmesebb rovásírás-eredeztetéssel kellett volna ellátni.


Van egy beismerés is a riportban, amivel - a lényegét tekintve - egyet lehet érteni. Sudár Balázs ugyanis a beszélgetés végén meghatározza, mi a különbség "dilettáns" és "tudós" között: - "A dilettáns azt mondja, hogy leírták, tehát igaz. Nem ismeri a forráskritikát." - Azt eddig is tudtuk, hogy az akadémikus "tudomány" őstörténeti képének nem a forrásokból megismerhető múlthoz, hanem az abból politikai koncepciók mentén fabrikált hazug agyalmányokhoz van köze. Az azonban még szokatlan, hogy e tudatos történelemhamisításnak a rendszerszerűségét és meghatározó voltát az MTA aktuális reménysége közzé is teszi. 

Sudár Balázs sorolja a számára megoldhatatlan kérdéseket, amelyek a sohasem létezett uráli-finnugor ősnép, őshaza és ősnyelv feltételezése és a hun-magyar azonosság letagadása miatt merültek fel. A kézenfekvő megoldás helyett a források nagyobb tiszteletét ajánló kritikusaira kiosztja a finnugrista jelzőkészletet. Ennek az akadémikus "tudománynak" ez a leggyakrabban alkalmazott módszere, mindjárt a forrás-félremagyarázás és a leletreszelés előtt.


Jegyzetek

(1) Sudár Balázs történész, turkológus, az MTA Őstörténeti Témacsoportjának a vezetője. A kutatócsoport több tudományágat bevonva vizsgálja a magyar etnogenezist, ám e tudományág-csokorba a rovológia (a székely írás és a magyar hieroglif írás komolyan vehető kutatása) nem fért bele. A szakpublikációk mellett egy hatkötetes, ismeretterjesztő sorozatot is kiadtak nemrég a magyar őstörténetről, ám inkább ne tették volna. Ebben ugyanis a sohasem bizonyított, de beismerten megbukott ótürk eredeztetést ismétli meg Vásáry István. Sudár Balázs e nemzet- és tudományellenes szerkesztői tevékenysége mellett aktív honfoglalás kori hagyományőrző és a régi török zene művelője.

(2) A Sudár Balázs főszerkesztésével készült hat kötetes Magyar őstörténet sorozatot olvasván nyilvánvalóvá válik, hogy az őstörténet kutatása és a rovológia terén az MTA berkeiben nem változik semmi. Vásáry István csak a székely írás sohasem bizonyított ótürk eredeztetésének puszta megismétlésére volt képes, ám ő sem szolgált semmiféle bizonyítékkal. Nem csupán a "dilettánsok" kritikáira, hanem az akadémikus "tudomány" visszakozására, a csőd egyszer már megtörtént beismerésére sem volt hajlandó emlékezni. Ennek a Sudár Balázs főszerkesztette körnek elegendő a száz éves konszenzus blöffjeinek a megismétlése, többre nem is képesek?

(3) Sudár Balázsról, mint az őstörténet-kutatás reménységéről Varga Csaba jogásztól hallottam, mert közös szobát kaptunk a kovásznai Kőrösi-Csoma konferencia szállásán és volt alkalmunk megbeszélni a megbeszélendőket.

Mint azt Varga Csaba jogász ismételten elmondta, ő az egyetemen tanította Orbán Viktort is. Hozzátehetem, hogy a miniszterelnök úr akkortájt még – talán éppen az ő hatására is – liberális mezt viselt s csak később csapott a homlokára, hogy szép hazánkban a nemzetellenesség aligha jön be. Szerencsére azóta mintha jobb tanítói is akadtak volna és tanulékonynak is mutatkozik. Varga Csaba azonban maradt, ami volt, s ez magyarázhatja az indokolatlannak tűnő, Sudár Balázst illető lelkesedését, amit rögvest le kellett hűtenem.

Ugyanis a konferencia forgatagában rövid személyes vitába keveredtem Sudár Balázzsal. Én azt állítottam, hogy a magyarság Bíborbanszületett Konstantinnál megőrzött régi neve, a savartü aszfalü a legtöbb kutató szerint azonos a szabír névvel (tehát mi magyarok azonosak vagyunk a szabírhunokkal - VG), ő meg ezt simán letagadta. Ennek két oka lehet: vagy nem olvasta a szakirodalmat, vagy nem mond igazat. Ez persze tökéletesen beleillik abba a képbe, amit az MTA őstörténészeiről eddig alkothattunk.

A véleményemről tájékoztattam Varga Csaba jogászt is, aki ezt követően kijelentette, hogy a székely rovásírás, amivel én foglalkozom, nem tartozik a konferencia tárgyához, a záró megbeszélésen (ahol ő elnökölt) ismételten és inkorrekt módon korlátozott a hozzászólásban s azóta nem kapok meghívást a konferenciára sem. Ha ugyanis Varga Csaba jogásznak és baráti körének lehetősége van a kovásznai konferencia és szervezőinek anyagi támogatására, vagy a támogatás megvonására, akkor a hun-magyar azonosságot valló Kőrösi Csoma Sándor álláspontját alátámasztó rovásírás-kutatás nem az én segítségemmel rúg labdába a kovásznai terepen.

(4) Vásáry István a Sudár Balázs szerkesztette kötetben megjelent tanulmányában abból indul ki, hogy a magyarok nem vehették át más néptől az írásukat, csak akikkel találkoztak. Ezek alatt a türköket és a szlávokat érti, mert figyelembe veszi a Róna-Tas András által meghatározott korlátokat, amelyeken kívülre tekinteni nem engedélyezett. Külön bájt ad e korlátoltságnak, hogy - bár a hunokat minden komolyan vehető érvelés (hun nyelvi adat) nélkül is türknek tekintik - a hunok ebben a finnugrista körben nem merülnek fel átadóként, bár a magyar hagyomány az 1500-as években még kifejezettem hun írásnak nevezte a székely írást. 

(5) Az akadémikus szerzők (írásunk sohasem bizonyított és nyilvánvalóan lehetetlen ótürk - szogd - arameus - föníciai eredeztetési elméletének fenntarthatóságáért) egy hangot jelölő ábécéként hasonlítják össze a székely írás jelkészletét a rokon írásokéval. Ezt szolgálva nem hajlandók tudomásul venni a székely írás szó- és mondatjeleinek, a magyar hieroglif írásnak a létét, bár arról több adatunk is van, pl. Veit Gailel 1500-as évekből fennmaradt feljegyzése



Irodalom


Szittyák vagyunk és finnugorok

A honfoglalók írásemlékei








A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika


Uhrin Dorottya Tubay Tiziano dolgozatát ajánlotta a figyelmembe a székely írásról

Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről

Magyar hieroglif írás

A temporius-téveszme diadalútja

Múzeumi mese a reszelőnyomot hagyó folyadékról







További blogbejegyzések

A Hazanéző 2018/1-2. száma
Alán amulett "nagy ős" olvasattal
A regölyi kétfejű sas hieroglifái
Révész Péter a székely írás krétai hieroglif kapcsolatairól
Alán amulett Föld hieroglifával
Alán amulett a jó Isten jelképével
Alán amulett a Lyukó országa mondattal
A honfoglaló magyarok nyelve és írásbelisége, Rajsli Ilona írásáról
Szabírok, kazárok és Csaba királyfi
Rézből készült alföldi pásztorgyűrű az Atya hieroglifával
"Tprus" (tapar us "szabír ős") mondatjel Czibor Imre tányérján
Kelemen Barnabás és Kokas Katalin koncertje a veleméri műemléktemplomban
Veleméri sindü hun jelképpel: a hieroglifikus egy sarok mondatjellel
II-IV. századi gyűrűkulcs Viminakumból a magyar hieroglif írás "jó" szójelével
Pécsi Árpád-kori gyűrű hieroglifákkal
Az MTA-nak nincs módszertana a székely írás eredeztetéséhez, mégis oktatni szeretné?
Egy rovológiai (magyar írástani) jelentőségű őrségi szállás
Veleméri rajzos sindük
Az égig érő fa ábrázolásai
Nimród tamga a veleméri Sindümúzeum szentgyörgyvölgyi csuprán
Az "Isten országa" kancsó a veleméri Sindümúzeumban
Kaitag szőnyegek magyar jelek párhuzamaival
A szentgyörgyvölgyi "négy jó" mondatos csupor
"Egy Lyukó" mondatjel egy veleméri rajzos sindün
Rovológia-és-kulinária
Attila itáliai hadjáratának kiinduló pontja az Őrségben
Magyar hieroglif írás és területfejlesztés
Az őriszentpéteri tál jelei
Püspöki Nagy Péter a Konstantin legenda avar írást említő részletéről
A braziliai Ingá-kő jelei
Elkerülhető-e a nagytakarítás az akadémikus áltudomány területén?
Elolvasható hun ékszer a "ragyogó, magasságos Khuar köve" mondatjellel
Tagar szarvasok "lyuk jel közepén lyuk" ábrázolási konvencióval
Varga Géza rovológus könyvei és néhány egyéb írása
A frankfurti botrány
"Kultúrpolitika" és rovásírás
Áprilisi tréfa-e a Magyar hieroglif írás?
Zsupos Zoltán téveszméje szerint a germán rúnából származik a székely írás
A coclé-kultúra Rá/ragyogó nevű istene
Egy régi coclé cserépedény világmodelljének magyar-azonos jelei
Panamai indián folyóisten magyar-azonos jelvénnyel
A marajó indiánok magyar-azonos jelei
A kazahsztáni "bajszos kurgánok" valójában elolvasható hieroglifikus geoglifák
Róna-Tas András szerint a latin írás hatott a székely rovásírásra
Otto von Sadovszky a kaliforniai ugorokról
Indián-magyar kulturális kapcsolatok
Perui aymará és quechua nyelvek uralaltáji nyelvi rokonsága
Egy őrségi szállás hieroglifakereső templomtúrája
A Yazilikaya-i hettita sziklapantheon sarok (sar Óg "Óg úr") mondatjelei
A szentgyörgyvölgyi Lyukó és ég jeles világmodell
A kácsi Lyukaskő hieroglifái
A Magyar Időknek fogalma sincs arról, hogy Mik vogymuk?
Bajánsenyei tejesköcsög szár "úr" hieroglifával
"Egy Isten" olvasatú tulipános sindü a veleméri Sindümúzeumban
Rovásjelekkel írt sarok szó a permi kultúrából
Hogyan lehet elolvasni egy hun csat egyetlen jelét?
A hun-magyar azonosság kérdését érintő cikkeim
Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása
Hieroglifikus "Magasságos Lyukó köve" mondat egy veleméri rajzos sindün
A volterrai "Ak ügy" mondatos etruszk váza jelei
A M. Pallottino által közölt etruszk váza jelei
Volterra etruszk múzeumának magyar jelek párhuzamával megírt vázája
Az Indus-völgyi kultúra magyar jelekkel elolvasható szarvasa
Magyar nyelvű pogány imaszöveg volgai Bolgárországból
X jeles veleméri rajzos sindü
Az afrászijábi Jóma úr földje világmodell magyar hieroglifikus szövege
Veleméri világmodell
Előadás a magyar hieroglif írásról a marcali Iparosházban
A budapesti hun(?) jelvény tájolása
Az ogur népnév hieroglifikus előfordulásai a Kárpát-medencében
Szkíta, hun, avar és indián piramisábrázolások maradéka a székely írásjelek között
Sumer-magyar jelpárhuzamok
Indián-magyar jelpárhuzamok
Hieroglifikus-birtokjeleink
A történeti hagyomány hasznosítása a székely írás eredeztetésekor
Az ősvallás tanúsága a székely írás kialakulásáról
Az ismert antik írásrendszerek jelszámának és a székely írás eredetének összefüggései
Mit mondanak az írás kőkori kialakulásáról a nyelvi adatok és viszont?
Őrségi látnivalók, különös tekintettel a rovológiai nevezetességekre
Elolvasható-kőkori-írásemlékek
Az írás monogenezisét (egy központból való elterjedését) feltételező álláspontok
Mit árul el az írás eredetéről az ismert korai írásemlékek időrendje?
Mit árul el az írás keletkezéséről az alapvető jelkészletünk korai elterjedtsége?
Mit árul el a Föld hieroglifa az írás keletkezéséről?
Honnan tudjuk, hogy a székely írás őse, a magyar hieroglif írás 50 000 éves?
Székesfehérvár mégis kulturális főváros lesz, csak nem Európáé, hanem a világé
Az énlakai Egy Isten mondatjel
A székely írás "us" (ős) jele
Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről
Vannak-e-szó- és mondatjeleink?
Hé MTA! A bolgároknál ez írás, nálunk meg nem, hiába tudjuk elolvasni?
Csótár Rezső pohara őrségi szárnyas napkorong mintával
A "tprus" (tapar us "szabír ős") mondatjel korai formai változatai
A magyar írástörténet egyetlen múzeuma: a veleméri Sindümúzeum
Czibor-Imre-világmodellje
Dana isten és magas szár kő Czibor Imre edényén
Rá napisten hieroglifájából székely "R" rovásbetű
"Ragyogó Jóma isten" mondatjel egy acoma indián edényen
A hieroglifikus jelekkel írt "Jóságos ragyogó Isten" mondat
Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
A Bodrog alsóbűi rovásfelirat újabb olvasata: Lyukónak



A csempeszkopácsi templom, amelynek két csodaszép és tanulságos rovológiai nevezetessége is megtekinthető



A csempeszkopácsi templom kapubélletének Isten országa olvasatú hieroglifikus mondatjele



Ha Ön, kedves olvasó eddig eljutott a cikk olvasásával, akkor megérdemel egy kis ajándékot, egy különleges nyaralási ötletet.  Elfogadna olyan ajánlatot, amiben nem csak őrségi szállás, hanem némi kulturális csemege is van, ami nem kerül túl sokba? Akkor megtalálta! Ajánljuk magunkat! Ez persze nem mentes minden önérdektől, viszont kétségtelenül egyedi. Az általunk javasolt őrségi szálláson a magyar hieroglif írásról is folytathat eszmecserét, nem is beszélve a Sindümúzeum díjtalan meglátogatásáról az itt eltöltött nyaralás alkalmával. S mindez (a beszélgetés és a Sindümúzeum is) teljesen díjtalan. Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióvalőrségi szállás medencévelőrségi szállás SZÉP-kártyávalőrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn skeresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást! Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint feltehetően Ön is,  aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!




Onogesius hun vezér szobra a Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) alatt áll és vár a Teremtővel való koccintásra

15 megjegyzés:

  1. A cikk nagyon jó! Káshler Miklós miniszter úr asztalán a helye! Egy fölösleges, ide nem való mondatot kihúznék belőle: "Varga Csaba jogász... az egyetemen tanította Orbán Viktort is." Nem tudok arról, hogy szabad tanár választás lett volna akkoriban - ma sem jellemző!!! Ehelyett sokkal inkább belevenném Varga Csaba íráskutató zseniális könyveire való hivatkozást - mivelhogy erősen hiányzó láncszem Varga Géza: a kőkori nyelv-képírás megfejtése megértéséhez!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Varga Csaba jogász szerepének ide vonása szükséges, mert ok nélkül és ellenségesen beleártotta magát a székely írás és a magyar őstörténet kutatásába, nyilván az indokolatlan kapcsolati tőkéjére hagyatkozva. Az ő szerepe Sudár Balázsét is megvilágítja. Úgy gondolom, elég világosan jeleztem, hogy a miniszterelnök úr azóta nemzetibb irányultságot vett, amit Kásler Miklós miniszteri kinevezése is bizonyít.

      Törlés
    2. Varga Csaba írástörténész barátom az én könyvemet olvasva kapott kedvet a székely írással való foglalkozásra. Gondolatok sorát és oldalakat vett át a könyveimből, amire több esetben lelkiismeretesen hivatkozik is. Nincs okom az ő kitűnő tollal megírt, ám sok írástani hibát is tartalmazó könyveire hivatkoznom, mert nem érinti a jelen cikkben tárgyaltakat, vagy az citálása nem szükséges a bizonyításhoz. Nyilván lehetne egy s mást felhozni az ő érveiből is, de ha van saját érvem is, akkor nem szükséges mástól idéznem. A gondolatot azonban köszönöm! Csaba megérdemli, hogy megvizsgáljuk, mit tudunk felhasználni a munkáiból.

      Törlés
    3. A gondolatodat tett is követte. Íme a Dr. Kásler Miklós miniszter úrnak írt levél:

      Tisztelt Dr. Kásler Miklós miniszter úr!

      Engedje meg, hogy a nagybecsű figyelmébe ajánljam az alábbi cikkemet, amelyben Sudár Balázzsal vitatkozván kiemelem a magyar írástörténet kutatási jelentőségét. Mivel úgy gondolom, hogy róla minden érv lepereg, Önt kérem, hogy legyen szíves támogatni az írástörténet értő és érdemi felhasználását a múltunk kutatásában!
      A figyelmét köszönöm!

      Tisztelettel üdvözli: Varga Géza

      Szittyák vagyunk és finnugorok? - válasz egy Sudár Balázzsal készített zavaros riportra

      https://hungaryfirst.hu/cikkek/2019-02-11/szittyak-vagyunk-es-finnugorok-valasz-egy-sudar-balazzsal-keszitett-zavaros

      A levelet elküldtem az MKI-nak is.

      Törlés
    4. Teljes szívvel kívánom, hogy megfontolás és jó fordulatok sorozata vegye kezdetét a magyar történelem és műveltség tiszta, feddhetetlen forrásainak értékelésében a hagyományok tiszteletben tartása mellett! További jó munkát, Üdvözlettel és tisztelettel!

      Törlés
    5. Köszönöm! Rajtam nem fog múlni. Mindenesetre sokkal több az ostoba ember, mint a normális. Még vezető és szakképzett embert kívánó poziciókban is.

      Törlés
  2. Lívia Tróbert: Még jó, h van aki figyel, mert elhülyítenek bennünket teljesen! Már leszállhatnának erről a hülye finnugor ökörségről.! (Rovásinfo)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Lívia!

      A szívemből szólt! Ám a gondolkodásra és becsületre csak korlátozottan képes emberektől ne várjunk csodát!

      Törlés
  3. Remek írás,élvezettel olvastam. Akadémikusaink két "alapigazságát" szeretném csak ütköztetni. Az egyik az,hogy Árpádékat a besenyők kergették be a Kárpát-medencébe. A másik meg az,hogy a szürke marhát, a racka juhot / egyebek mellett / Árpádék hozták magukkal. No,aki falusi gyerek volt a múlt században és még látott tehéncsordát reggelente a legelőre ballagni,este meg vissza a faluba, az biztosan megkérdezi : azok a besenyők netán kerekes széken gurulva eredtek a magyarok után ? mert ha nem sánták és bénák lettek volna, egy nap alatt utólérték volna a teheneket,juhokat terelgető őseinket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves István! Nagyon jó a meglátásod! Nyilvánvalóan lehetetlen a szürkemarhákat futásban beterelni a Kárpát-medencébe. A racka meg pláne nem tud sietni. Időnként legelésznie is kell neki s az sem megy gyorsétkeztető üzemmódban. Gyermekkoromban még hallottam a gulyás tülkölését és láttam a hajnali világosságban az utcát faltól-falig ellepő hatalmas szarvmezőt a lépések ritmusára imbolyogni. Kár, hogy ma már ilyesmit nem látni. Vagy ha igen - valamelyik nemzeti parkban - akkor abból nagyobb látványosságot is lehetne csinálni. Üdv!

      Törlés
  4. Tisztelt Varga Géza uram!
    a Magyarság Kutatásának nagy ismerőjét fedeztük fel Önben,bátor cselekedete,hogy követ dobott a finnugor tócsába,sokan reméljük,hogy nem volt hiába való! Jó magam,már negyven-éve,hogy belenyúltam ebbe a kutatásba,bár Műkedvelő szinten. Reméljük a Miniszter-úr pozitív hozzá állását! Önnek jó egészséget és kitartást további munkájához!Nagy tisztelettel:Tóth Lajos Amatőr-Magyarág-kutató...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 169 cm volt a magasságom a sorozáskor. Azóta csak összementem. Köszönöm a figyelmedet!

      Törlés
    2. Nem először olvasom fönti írását, úgy hogy már a stílusát is tudtam élvezni (már túl vagyunk az első traumán, amit az MTA új üdvöskéje okozott...)! Nagyon tetszik, hogy mind végig megőrizte a derűs, kissé humoros fordulatait, amikor már "bátornak", sőt "rokonszenvesnek nevezi S. Balázst... Nagyon remélem sok más hasonló gondolkodású társunkkal együtt, hogy levele célba ér és végre kiteljesedhetnek a kutatások a valóságos múltunk, eredetünk és nyelvünk-írásbeliségünk feltárása terén! További jó egészséget, jó munkát kívánok! Tisztelettel és üdvözlettel! Beliczai Mária

      Törlés
    3. Kedves Mária!

      Erőt adnak a sorai, amint az Önhöz hasonló emberek érzékelhető támogatása is. Dolgozom, ha szükség van rá (s persze akkor is dolgoznék, ha nem lenne).

      Törlés
  5. Szokol Antal a fészbukon: Volt "szerencsém" személyesen megismerni Sudár Balázst (és "szakmai" körét is). Ő olyan valaki, akinek rendkívül jó esze és logikája van mindenhez és eléggé jól képzett is. Amúgy rendkívül sima modorú és mód felett kirafinált valaki, az eszmecserékben igen finoman tud lavírozni a leghalványabb árnyalatok mentén is. Az, hogy hagyományt ápol és lovasíjászkodik, ne tévesszen meg senkit! Teljes énjével ördög atyát szolgálja. Ö a szíve szerint a "törökös" hamis származásunkat erőltetné tovább (és teszi is), ha már a finnugri nem tartható (ez a küldetése, ezzel bízták meg). Olyannyira törökbarát, hogy a hagyományőrző rendezvényeken török sipkában és gúnyában vesz részt, abban érzi jól magát.

    VG: Nem lep meg a véleménye.

    VálaszTörlés