2018. június 10., vasárnap

Az íráshasználat kezdetei

A kutatás és az egyetemi oktatás indokolatlan visszafogottságának köszönhetően aligha van olyan tudományterület, amelyiken több téves nézet rögzült volna a köztudatban, mint az íráshasználat kezdete témakörben. Az ebből következő változatos problémáknak se vége, se hossza. Az íráshasználat kezdeteiről nincs elterjedt és komolyan vehető magyarázat.




1. ábra. Az acoma edény palástján a magyar hieroglif írás jeleivel elolvasható Ragyogó Jóma isten mondat ismétlődik, a százszámra található indián-magyar egyezésekre eddig nem volt magyarázat 


Az írás eredeztetésének története csak egy problémajegyzék

A magyar wikipedia a következőket írja az írás eredetéről: "Úgy tartják, hogy az írás egyszerű ideogrammok rajzolásából alakult ki: például egy alma rajza jelölte az almát, és két láb lerajzolása mutathatja a járás vagy állás fogalmát. Ebből a kiindulásból azután a jelek elvontabbakká váltak, végül olyan szimbólumokká fejlődtek, amelyek látszólag nem kapcsolódnak az eredeti szimbólumhoz. Például a latin betű valójában az egyiptomi hieroglifából ered, amely az n hangot jelöli, de a víz hullámait ábrázolja – ugyanis az egyiptomi nyelvben a víz szava csak egy mássalhangzóból (n) áll, és a kép idővel nemcsak a víz fogalmát, hanem az n hangot is jelölte." A kifejtett elv helyes, a latin N betű származására felhozott példa azonban csak egy a felmerülő lehetőségek közül. Nincs hasonló magyarázat a többi betű és a jelsorrend kialakulására, nem közismert az első kőkori jelkészletek (4. ábra) megszületését eredményező igény természete sem (általában azt feltételezik, hogy az állam és a könyvelés igényei miatt született meg az első írás és mit sem tudnak a kőkori ősvallás jeleiről). A szerzők nem tudják megmondani, miért olyan, amilyen a latinos ábécék jelsorrendje. Az idézett bekezdés elején a wikipedia szerkesztője is a következő kérést tette közzé: "Ez a szócikk szaklektorálásra, tartalmi javításokra szorul". Egyetértünk, mert az írás eredetének kérdése sem ebben a szócikkben, sem a tudományos irodalomban nincs kellőképpen tisztázva.


Várkonyi Nándor írja (1): "az írás első formája a képekben való írás, s hogy az ember vele együtt, kezdettől fogva jelképeket is teremt. Már a művelődés eléggé kezdeti fokain, a mozgékony nomád vadász- és pásztornépeknél gyakran találkozunk vele, azonban nem föltétlenül. Hogy a régibb, alacsonyabb kultúrában élő, de már képalkotó ember használta-e, hacsak jelképi formában is, valószínű (vö. totemképek). Az írás legkezdetibb formájának használatát, kialakulását tehát a nomád időkre tehetjük, noha ekkor még nem kényszerítő szükségként, inkább csak igény alakjában jelentkezett. Hogy valódi szükségletté váljék, ahhoz a társadalmi fejlődésnek magasabb fokra kell hágnia. Ezt a fokot már könnyebb megjelölnünk, mert vele kezdődik a történelmi idő. Kr. e. kb. a 4. évezredben tűnik fel, az úgynevezett magaskultúrák kezdőkorszakában." Az első jelrendszerek valóban képszerűek és a gyűjtögető meg vadászó népekhez köthetők (1. és 4. ábra). A (lovas)nomadizmus csak jóval később alakult ki, ám a sztyeppe gazdasági változatlansága elősegítette az ősvallás és a hozzá kötődő jelkészlet megmaradását. Az ősvallási tételek illusztrálására való igény azonban kényszerítő erejű lehetett, egyébként a természeti népek aligha vállalták volna a kősziklákon való megörökítés veszélyes és fáradságos munkáját (2. ábra).






Hajnal István szerint (2): "Sajátságos dolog, hogy amíg az Európán kívüli kultúrák történetének kutatói azok írásbeliségének fokát tartják a legjellemzőbb vonásnak, addig a mi európai kultúránk vizsgálatánál ez a szempont szinte elesik. … A szociológia nyíltan hangoztatja ugyan, hogy a természetfok az íráshasználattal válik csak tulajdonképpeni értelemben vett kultúrfokká: de az írásnak, mint új érintkezési eszköznek a jelentőségét alig méltatja: hiányzik hozzá épp az európai fejlődésre vonatkozó történeti feldolgozás. Így következik az, hogy az írásnak, mint szociológiai fenoménnak, nincs eddig alapos tudományos feldolgozása. ... az írásbeliség szerepét tartjuk a történeti fejlődés megfigyelendő alapjának, s ... nem az oktatásügy fejlődését. Mert nem a kultúrjavak céltudatos átadása új generációk számára, tehát az oktatás, a lényeges: hanem ... az életet idővel minden apróságában kísérő és segítő elemi szervező funkció, az írás." A szerző a köztudomással egyezően lényeges kérdésnek tekinti az íráshasználat kezdetét és érezhetően elégedetlen az erről közkézen forgó képpel. Igazat kell adnunk neki.

A neten elérhető, több (maradjon a nevük említetlenül) szerző által is jegyzett A magyar irodalom filológiája című cikk így terjeszti a téveszmét: "Az írás és az olvasás történetének első nagy fordulópontja maga az írás kialakulása. Hogy ez pontosan milyen módon és mikor történt – nem tudjuk. Az első általunk ismert írások az i. e. IV. évezredből származnak: az ókori Egyiptomban használt hieroglifák és a Mezopotámiából ismert sumér ékírás. Ezek az írások – eltérően mai gyakorlatunktól – nem fonetikus írások voltak. ... A mai írásunkhoz hasonló fonetikus írás kialakulása az i. e. VIII. századra tehető. A görögök ekkor vették át a főníciai ábécét: míg azonban a főníciai ábécében csak a mássalhangzókat jelölték, a görögök a magánhangzókat is megkülönböztették." 

Tekintsünk el attól, hogy a szerzőktől eltérően értékelném a fonetikus "hangrögzítő" és az alfabetikus "egyetlen hangot jelölő betűket használó" kifejezés használhatóságát. Ugyanis a sumer és az egyiptomi hieroglif írás fonetikus volt, mert a szójel is az. A szójel a szó hangalakját rögzíti, még ha esetenként pontatlanul is. Például a magyar szavak ragláncait egy szójel képtelen rögzíteni. Ezért kényszerültek az agglutináló nyelvű népek a betűírás kialakítására, miközben pl. a kínai megőrizte az eredeti szójeles gyakorlatot. 




3. ábra. A régi kínai jelek és a magyar jelkincs közötti egyezések táblázata, lévén az első kínai dinasztia, a Xia hun (Sze-Ma Csien szerint az utolsó Xia uralkodótól származnak a hunok - amiből következően az utolsó Xia uralkodó is hun volt), a kínaiak a közös jelek jó részét a magyarul beszélő hunoktól kaphatták 


Cikkünk szempontjából lényegesebb hiba ennél, hogy a szerzők megvonják az írás minősítést a sumer kort megelőző ismert jelrendszerektől (Mas d' Azil, Tepe Yahja, Tordos-Vincsa stb.) Ezeket nyilván azért nem tartják írásnak, mert nem tudják őket elolvasni. Tisztázatlan lehet számukra az írás fogalma is (a szakirodalom megosztott a tekintetben, hogy az írás a nyelvet, vagy a gondolatot rögzíti-e). Kérdés, hogy jól áll-e a Tudománynak a tudatlanságra alapozott érvelés?




4. ábra. A 15-20 ezer éves Mas d' Azil-i (Pireneusok) jelkészletben a székely írás 20 jelének formai párhuzama található meg, a Nemetz Tibor matematikus segítségével elvégzett valószínűségszámításunk alapján ez a sok hasonlóság nem a véletlennek, hanem a jelrendszerek rokonságának köszönhető 


Megemlítik, hogy Szókratész szerint az írást Thot isten találta fel. Hozzátehetjük: egy föníciai monda az írást Tautosz ajándékának tekinti és Tautoszt általában Thottal azonosítják. Számunkra ez a hagyomány két ok miatt is fontos. Egyrészt arra kell felfigyelnünk, hogy isteni (azaz ősvallási) eredetűnek tartják a jeleket, másrészt arra is, hogy Thot neve a magyar tud, Tautosz neve pedig a magyar tudós, tátos szavakkal rokon. Mintha egy magyar táltostudós tanította volna írni-olvasni az egyiptomiakat valamikor az írás születésekor. Ráadásul a mítoszoknak ezt az értelmezési lehetőségét a székely írás elődjének, a magyar hieroglif írásnak a kapcsolatai alá is támasztják. 

Amivel bele is csaptunk a lecsóba. Nem azért, mert a jelen cikkünk mondanivalója meghökkentő (hiszen hasonló bombasztikus ötletekkel gyakran találkozhat az olvasó), hanem mert - a végzett munkám alapján - ez a bejelentés kellőképpen alá is van támasztva. E cikkben az 1970-ben elkezdett kutatás eredményét mutatom be, amelyről bővebb beszámoló olvasható a Magyar hieroglif írás c. kötetben (5. ábra)




5. ábra. A Magyar hieroglif írás c. kötet borítója


A magyar írás kezdete az írás kezdete

A magyar írástörténeti kutatás különleges helyzetet foglal el a világ írástörténeti kutatásában, amelyről azt írja Ignace Gelb (3), hogy írástudomány nincs is, mert az írásemlékek leírása és leltározása még nem tudomány a nagy kérdések kikerülése mellett. Hozzátehetjük: ilyen nagy kérdés többek között az amerikai indián és magyar jelek egyezése is, amiről a világ lényegében még tudomást sem szerzett, nem hogy magyarázatot tudna rá adni (nem tekintjük tudományos igényű magyarázatnak a hozzá nem értő "szakmabeliek" jelzőosztogatását). A világ írástörténészei úgy kerülik meg az indián népi jelkészlet és a magyar jelkészlet egyezésének kérdését, hogy sem az indiánok népi jelkészletéről, sem a magyar jelkincsről nem tudnak és nem mondanak szinte semmit. 

A magyar írástörténet-kutatás ugyanezt nem teheti meg. A helyzetünk azért különleges, mert van egy - a dogmák és a prekoncepciók felrúgását igénylő - magyar ősírás, amelynek eredeztetésével a hazai akadémikus kutatás száz éve nem tud mit kezdeni, miközben a körön kívüliek (főleg a műszaki értelmiség képviselői) ontják a legkülönfélébb magyarázatokat. Ezek a jobbára "körön kívüli" ötletek látszólag ellentmondanak egymásnak (hol a kínai, hol a sumer, hol a germán, hol az égei írásokból származtatják a székely írást), holott csak a valóság (a kőkori eredetű ősírás) különböző maradványait mutatják be. Azaz van lehetőség a felmerülő eredeztetések használható részleteinek egyetlen nagyívű elméletben való egyesítésére (ez az átfogó magyarázat született meg a Magyar hieroglif írás c. kötetben). 




6. ábra. A magyar és a Tordos-Vincsa kultúra jelkészletének egyezései


A magyar értelmiség az 1500-as években még hun írásnak nevezte a ma székely írásnak hívott ősírásunkat. Külföldön újabban (tévesen, mert ma is használt írásról van szó) Old Hungarian-ként is emlegetik. A török, osztrák, német és orosz megszállás évszázadai alatt működtetett magyar- és tudományellenes agymosás és kontraszelekció jórészt felülírta az értelmiség eredetileg hagyománytisztelő álláspontját. Az 1800-as évek második felében, a világosi fegyverletétel és Haynau vérengzése után jött divatba, hogy a magyarság nem lehet a hunok leszármazottja és minden kultúrkincsét (közte az írását is) idegenektől vette át. Ezt a szellemet szolgálva próbálták meg a székely írást az ótürk írásból, magát a székelységet pedig a törökségből származtatni. Az akadémikus "tudomány" ma is e prekoncepciót szolgálja, amikor nem hajlandó tudomásul venni, hogy a székely írásnak szó és mondatjelei is vannak - bár ezekről Veit Gailel megbízható híradással szolgál. Azt is tagadják (a Nemetz Tibor matematikussal végzett valószínűségszámításunk eredménye ellenére véletlen egyezéssel magyarázzák), hogy a székely jelek párhuzamai szó- és mondatjelek formájában megtalálhatók az egész magyar nyelvterületen sőt azon túl is. A népi, uralmi és vallási jelhasználatban ugyanis (a fazekasok, az épületek, a hímes tojások, festett ládákcímerek és régi templomok jelei között) a székely írás jeleinek párhuzamait találjuk. 




7. ábra. A székely írásjelek, a magyar népi hieroglifák és a hettita (újabban luviai) hieroglif írás jeleinek egyezései


Az utóbbi évtizedekben végzett hazai írástörténeti kutatás nyilvánvalóvá tette, hogy a magyar jelek párhuzamai már a kőkorban megtalálhatók a Pireneusoktól Dél-Amerikáig. A Nemetz Tiborral végzett valószínűségszámításunknak köszönhetően azt is tudjuk, hogy e hasonlóságok a jelkészletek rokonságából fakadnak. E felismerések hasznosítása nélkül az írás tudományos igényű eredeztetése nem lehetséges.



8. ábra. A hettita (újabban luviai) hieroglif írás "nagy" szójele (balra) és "ni" szótagjele (középen), valamint a székely írás "n" betűje (jobbra - ezzel azonos az ótürk "n" betű is), e jelsorozat azt bizonyítja, hogy a magyar hieroglif írás (a magyarul beszélő hunok) nagy szójeléből az akrofónia során szabályosan kialakulhatott a magyar és az ótürk "n" rovásbetű, egy nem is létező ótürk ulu "nagy" szójelből azonban nem (mert abból csak egy ótürk "u" betű alakulhatott volna ki)


A gyakran nyelvész (sőt turkológus) szerzők felületes és módszertelen eljárásának bizonyítéka az is, hogy az eltelt több mint száz év nem volt elegendő az akadémikus prekoncepció (a székely írás ótürk eredeztetésének) bizonyítására. Sohasem volt több kóbor ötletnél, az előterjesztőik szegénységi bizonyítványánál. Az ótürk eredeztetés bizonyítását komolyan meg sem kísérelték. Az akadémikus "tudomány" jelzőosztogatásban jeleskedő nagyságai ma sem képesek épkézláb eredeztetésre, sem az ótürk, sem bármilyen más írásból. 

Az 1993-ban megjelent Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünk  (4) után a legismertebb akadémikus kutatók, pl. Róna-Tas András (5) és Sándor Klára (6) ismerték be, hogy a székely rovásírás eredete a számukra rejtély. A nyelvész, régész és történész szakmának ez a totális kudarca megnyitotta a lehetőséget a pontosságra és becsületre tanított, nyelvészeti dogmák által nem korlátozott műszaki értelmiség előtt, sőt (e téren tájékozott, becsületes nyelvészek, régészek és történészek hiányában) a kötelességünkké is vált a székely írás eredetkérdésének megválaszolása.




9. ábra. Ez a kötet kényszerítette ki a száz éven át a székely írás ótürk eredetéről hangoztatott akadémikus téveszme "nagyok" általi elvetését, a benne közzétett valószínűségszámításról azonban továbbra sem beszélnek a szerzők, mert az lehetetlenné teszi a prekoncepcióik komolyan vételét


Miközben az akadémikus "tudomány" dermedten áll a számára (a prekoncepciói szorítása miatt) megoldhatatlan feladvány előtt, a körön kívüli írástörténészek a legváltozatosabb ötletekkel állnak elő. Alig akad olyan klasszikus írás, amelyik ne került volna gyanúba az írás átadójaként. Minden szerző az általa kutatott klasszikus írásból származtatta a székely írást. Így merült fel többek között az ótürk, a sumer, a kínai, vagy legújabban a krétai hieroglif írás is. Kevésbé ismert tény, hogy a székely írást 20-49 formailag közös jel kapcsolja a fentebb említett Mas d' Azil-i, Tepe Yahja-i, Tordos-Vincsa stb. jelrendszerekhez, sőt az amerikai indiánok népi jelkészletéhez is (10. ábra). 




10. ábra. Az amerikai indiánok népi jelkészletének néhány, magyar jelekkel azonosítható elemi jele


Csodának tűnik, valójában a hun-magyar történelem sajátosságaiból következik ősírásunknak a mai napig való fennmaradása és használata. Véle kapcsolatban azért alakult ki az eredeztetési ötletek elképesztő kavalkádja, mert a székely írást mindegyik klasszikus írás- és jelrendszerhez ténylegesen létező rokonságszerű kapcsolatok fűzik. E kiterjedt kapcsolatrendszer újszerű megközelítést kívánt: meg kell emésztenünk, hogy a magyar jelkincset nem származtathatjuk egyik idegen írásból sem, de az idegen írások legkorábbi kezdeményei a magyar hieroglif írásból származnak, azzal azonosak.

Visszakanyarodva a Magyar hieroglif írás c. kötethez, ennek lényege az alábbi állításokban foglalható össze:
- Az íráshasználat kezdetei a kőkorba (megközelítően az 50 000 évvel ezelőtti Közel-keletre) nyúlnak vissza. Ekkor és itt alakulhatott ki természetes írásfejlődéssel az első írás mintegy 20-50 jele.
- A legkorábbi írást nem az állam és a könyvelés, hanem a vallás igényei hívták életre, ugyanis minden vallás három dologból áll: elméletből, szertartásból és jelképekből. A kőkori ősvallás jelképei maradtak fent napjainkig a magyar népi, uralmi és vallási jelhasználatban, meg a székely írásban és a székely jelek világszerte megtalálható párhuzamaiban.  
- Az ismert írás- és jelrendszerek (kis számú kivételtől eltekintve) monogenezis útján keletkeztek és legkorábbi kezdeményeik még a kőkorban a Homo sapiens sapiens első hordáinak a Közel-Keletről történt szétvándorlásával jutottak el Eurázsia és Amerika számos területére. 
- Ez a kőkori ősírás egyszótagos szójeleket használt és a jelkészlet szűkössége miatt nem lett volna alkalmas a Háború és béke lejegyzésére. Csupán az ősvallás rövid elméleti tételeinek illusztrálására képes, néhány elolvasható, képszerű szó- és mondatjellel. Erre a célra született és évtízezredekig nem is volt, ma sem alkalmas másra.   
- A különböző írásokban meglévő hasonló jelek többsége ennek a kőkori ősírásnak (a magyar hieroglif írás kőkori változatának) a maradványa. 


Egy példa az írástani helyzet belátásának megkönnyítésére


Régen mondom már a magamét az írástörténet magyargyanús kezdeteiről, de a népeknek kevés az idejük és másképpen tanulták. A mondanivalóm megértéséhez meg majdnem annyi idő kellene, mint a kutatáshoz, azaz több évtized. Ezért, ha tanult emberek előtt adom elő az álláspontomat, akkor az udvariasak szemmel láthatóan elkedvetlenednek, a kevésbé figyelmesek pedig simán le is tudománytalanoznak - pedig csak az ő tudásuk nem korszerű. Ezért - az írástani helyzet belátása érdekében -  egyetértenék az alábbi világmodellek olvasó általi szíves megtekintésével. 

A világmodellek hasonló szerkezetűek: a körbe zárt kereszt, vagy X a magyar hieroglif írás Föld jele (ugyanezt jelenti a kínai írásban és az asztrológusok jelrendszerében is), a székely írásban pedig az "f" betű. Annak belátásához, hogy az alábbi világmodellek alkotóelemei magyar jelekkel azonosak, nem kellenek évtizedek. A mondanivalómon megütközők ezek láttán elkezdhetnek töprengeni az írástani-őstörténeti helyzeten és várhatóan utána olvasnak a témának. Bevallom: erre számítok. 



11. ábra. Gót/szarmata világmodell a VI. századi Angliából, Magyar hieroglif írás c. kötetem egyik ábrája a jelen cikkben az olvasó figyelmébe ajánlott sarokjelképekkel (ligatúrákkal), balra fent a világmodell magas sarok mondata, jobbra fent a székely írás "m" (magas) és "s" (sarok) jele, balra lent az Indus-völgyi kultúra világmodelljének magas sarok olvasatú sarokjelképe, jobbra lent egy anasazi indián tál világmodelljének magas sarok olvasatú sarokjelképe


Azt eddig is tudtuk, hogy a felülnézeti világmodell (mandala) a teremtett és rendezett világ jelekből összeállított szimbolikus térképe. Négyes osztású, mert a bibliai Éden területét idézik és mert az Ararát tövéből induló szent folyók a világot négy részre osztják. A világmodell sarkain az égbe vezető út különféle jelképei találhatók. Csak azt kell hozzátenni ehhez, hogy valamilyen csodálatos okból kifolyólag ezeket a világmodelleket a székely írásjelek párhuzamaiból alkották meg. A jelen cikkben  bemutatott világmodellek sarkain a magas sarok mondatjel szerepel a magyar hieroglif írás magas és sarok jeléből összeállítva. Ezekből a magyar hieroglifákból alakult ki az akrofónia során a ma is használatban lévő székely írás "m" és "s" betűje.  




12. ábra. Anaszazi tál világmodellje, sarkain a magas sarok mondattal, jobbra lent a székely írás "m" és "s" betűje



13. ábra. Acoma edény világmodellje, sarkain a magas sarok mondatjellel



14. ábra. Kirgiz szőnyeg világmodellje, sarkain a magas sarok mondatjellel



15. ábra.  Az Indus-völgyi kultúra edénye Pakisztán területéről, világmodelljének sarkain a magas sarok mondatjelekkel, az alsó sorokban további magyar jelpárhuzamokkal


A fenti világmodellek egyező szerkezete és a magyar hieroglif írás  (a székely írás) jeleinek előképeit alkalmazó sarokligatúrái kétségtelenné teszik, hogy a világmodelleket megalkotó kultúra igen régi és már birtokában volt az írásnak. Az írástani helyzet ecseteléséhez szükségesnek gondolom ismételten megemlíteni, hogy a jelek - a Nemetz Tibor matematikussal 1993-ban elvégzett és közreadott valószínűségszámításunk szerint - nem véletlenül, hanem az írásrendszerek rokonsága miatt hasonlóak.  Egy korábbi cikkben foglalkoztunk már azzal is, hogy az archaikus díszítésű eurázsiai és amerikai edényeken az Éden elolvasható térképe szerepel. Ez az Éden azonos azzal a Közel-Keleti őshazával, ahonnan a Homo sapiens sapiens vagy 45 000 évvel ezelőtt elindul Európa, Ázsia és Amerika benépesítésére, tarsolyában a magyar hieroglif írás szójeleivel.



Kritikusaimnak (részlet a Magyar hieroglif írás c. kötetből)

A jelen kötetben olvasható tézisek nagyjából mindennel ellenkeznek, amit tanult pályatársaim könyveiben olvasni lehet vagy amit manapság az egyetemeken tanítanak a székely írás és általában az írás eredetéről, a magyar nyelv- és őstörténetről. Azért mertem mégis leírni őket, mert közel 50 évnyi kutatás után nem maradt más lehetőségem. A feltáruló összefüggéseket aligha lehet – a lényegük meghamisítása nélkül – alapvetően másként előadni.

Új, izgalmas kutatási feladatok sora bontakozik ki a kötet lapjain, amely száz évre való aprómunkát jelenthet a kíváncsi utódoknak. Ezeken az oldalakon éppen csak felmutathattam a magyar–indián, magyar–sumer, magyar–kínai stb. párhuzamokat s a lehetséges magyarázat irányát. Azt kell feltételeznem, hogy a felmerülő részletkérdések megválaszolására a vonatkozó szakterületek tanult képviselői lesznek majd képesek. Azonban – hiába lehetne felkent szakértőkkel Dunát rekeszteni – mégsem általuk lép előre az írástudomány. (7)

Nem minden derű nélkül olvasom Sántha Attila írását (8) a Csíki székely krónikáról kialakult vitában, ahol a krónika értékeléséhez szükségesnek látszó szakismereteket sorolja Botár István kifogására válaszolván. (9) Ismerni kellene az ógörögöt – írja –, de még inkább a bizánci görögöt. Elengedhetetlenül fontos, hogy a szláv nyelvészetben is otthon legyünk. Ugyanígy jó lenne legalább a konyítás szintjén érteni az adige-kabard nyelvhez is, mely Szentkatolnai Bálint Gábor szerint a kérdés megoldásának a kulcsa. E mellett jó lenne fölényesen ismerni a székely nyelvjárásokat is. Úgyhogy biztos – legyint végül Sántha Attila – nem én vagyok az, akire a székely kutatók vártak – ám azt látom, szétnézve a prérin, hogy ilyen állat nincs es.

Nos, ezt a könyvet sem régész, nyelvész vagy történész írta – akinek Botár István és elvbaráti köre esetleg megengedné a témával való foglalkozást. Azonban az általuk elképzelt állat hiába rendelkezne a szükséges képzettséggel; ha nem szánja rá életét az adott szakterület megismerésére, a kérdés mégsem jut el a megoldáshoz.

A világforradalom jelenlegi állása mellett az olvasónak és a Tudománynak is be kell érnie ezzel a kötettel s a benne foglalt megállapításokkal – vagy írhat jobbat az, akinek más a véleménye.
Az olvasónak azonban mindez egy meghökkentő ellentmondást jelent. Olvasott egy csomó, hajmeresztő állítást a kötetben, amelyekről el kellene döntenie, hogy felfedezésnek vagy valami másnak tekintse-e őket – de nincs negyven éve a töprengésre.

Természetes, hogy e kérdésre csak a szükséges idővel és tárgyismerettel rendelkező kreativ bíráló képes jól válaszolni. Amint az is magától értetődő, hogy mindháromnak szűkében vagyunk. Az utolsónál maradva: Veres Péter szerint a kutatóknak is csak 4%-a kreatív.

Aligha tudok mást ajánlani annak az olvasónak, aki – elolvasván a könyvemet – a fejét ingatja, mint amit Ecsedy Ildikó sinológus is javasolt, amikor egyik művének nehezen emészthető voltára panaszkodtam: „Nincs kifogásom az ellen, ha másodszor vagy harmadszor is elolvassák a könyvemet.”


A Magyar hieroglif írás c. kötet összefoglalója


E kötet a magyar hieroglif írást mutatja be, amelyről eddig nem sokat tudott az írástudomány. A hieroglifikus írásrendszer felismeréséhez a székely írás eredetének közel öt évtizedes kutatása: írástani, történeti, nyelvi, régészeti, építészeti, genetikai, matematikai, mitológiai adatok és megfontolások vezettek el.

A székely írást ma alfabetikusnak tekintik és betűző módon használják, bár évszázadok óta ismert, hogy vannak többhang-értékű jelei is. E szó- és mondatjelek az írásunk előző, hieroglifikus használati módjának maradványai. A hieroglifák és párhuzamaik napjainkig megtalálhatók a népi, uralmi és vallási jelhasználatban, a régészeti leleteken meg a klasszikus ókori írások jelei között is.

A magyar hieroglif írás jelkészlete kb. 50 000 évvel ezelőtt alakult ki a Közel-Keleten. Mintegy 20-50 jelét az onnan szétrajzó Homo sapiens sapiens csoportok vitték magukkal Eurázsia és Amerika távoli tájaira. Az ősvallás igényeinek kielégítésére szolgált; jelkészlete a vallási jellegű használatnak köszönhetően maradt fent és lett a későbbi írások alapja. A kötet külön szócikkeket szentel 41 magyar hieroglifa, a legfontosabb írásrendszerekkel meglévő kapcsolatuk és a hieroglifikus írás sajátosságainak bemutatására. Feltárul a jelek képi tartalma és az akrofónia folyamata is.

Az új adatok segítségével néhány kőkori szöveg érthetővé és olvashatóvá vált. A hieroglifikus írást egy magyarral rokon ősnyelv számára alkották meg, amely azonos lehet a Bibliában említett, a nyelvek összezavarodása előtt használt nyelvvel. Az írástörténeti összefüggések alátámasztják Götz László, Mario Alinei, Otto von Sadovszky, Csőke SándorJuhász Zoltán és mások felismeréseit a távoli kultúrák magyarral való rokonságáról.

Az írástani és nyelvi jellemzők – társulva a pentatóniával meg a piramisépítést eredményező hegykultusszal – egyetlen centrumból kiindulva terjedtek el a világ távoli tájain, még a kőkorban. Ugyanannak az etnokulturális folyamatnak a különböző elemei, az emberi civilizáció alapkövei ezek.


Hieroglifikus írásemlékeink tanúsága szerint a magyarok a hunok utódai, jelhasználatuk egykor közös volt a sztyeppi és más népekkel.


Summary

This volume introduces the Hungarian hieroglyph writing, which Epigraphy has not known much about thus far. Four decades of research on the Szekler writing, which includes paleographic, historic, linguistic, archaeological, architectural, genetic, mathematical, mythological data, and cogitation have led to the discovery of the hieroglyphic writing system.

Today the Szekler writing is considered alphabetical and used so although it has been known for centuries that it has multiliteral symbols, too. These word and sentence symbols are remains of the previous, hieroglyphic mode of writing. The hieroglyphs and their parallels can be found even today in the use of folk, dominion, religious signs, in archaeological evidence, and even among the symbols of classic antique writings.

The symbol set of the Hungarian hieroglyph writing evolved about 50000 years ago in the Middle-East. From there, migrating homo sapiens sapiens groups carried about 20-50 of its symbols to distant regions of Eurasia and America. It served the needs of the ancient religion; its set of symbols survived and became the foundation of later writings thanks to its religious use.

This volume dedicates a separate article for the  demonstration of 41 Hungarian hieroglyphs, their connection to the most important writing systems, and the peculiarity of hieroglyphic writing. The pictorial content of the symbols and the process of acrophony are revealed.

Some Stone Age texts have become understandable and readable with the help of new data. The hieroglyphic writing was created for an ancient language relative to Hungarian, which might be identical to the one antedating the confusion of tongues mentioned in the Bible. The epigraphic correspondences confirm the findings of Götz László, Mario Alinei, Otto von Sadovszky, Csőke Sándor and others about the relationship of distant cultures.

The epigraphic and lingual attributes – partnering with pentatony and the mountain cult eventuating the building of pyramids – have spread from one center to distant regions of the Earth while in the Stone Age. These are the various elements of the same ethnocultural process and cornerstones of human civilization.

According to the testimony of the Hungarian hieroglyphic relics, the Hungarians are the Huns’ descendants; their script had once been common with those of the Steppe and other people.

(Fordította: Varga Endre Szabolcs, Arjun Sabharval és Zombori Lajos)


Jegyzetek

(1) Várkonyi Nándor: Az írás és a könyv története, 24. oldal.
(2) Hajnal István: Írásbeliség és fejlődés, Replika, 30. szám.
(3) I. J. Gelb: A study of Writing
(4) Varga Géza: Bronzkori magyar írásbeliség, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1993.
(5) Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép, Balassi Kiadó, Budapest, 1996. 
(6) Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i), Erdélyi Múzeum, 1996., 1-2. füzet.

(7) Ismételten tapasztalnom kellett, hogy a sinológus, egyiptológus, sumerológus, néprajzos stb. szakember sem tudott segíteni; mert magyar létére nem ismerte eléggé a magyar jeleket; mert a gondolkodását gúzsba kötötte a komolyan vehető tudományos megalapozást nélkülöző akadémikus nyájszellem.
(8) Sántha Attila: Hamisítvány-e a Csíki székely krónika? A fejezet címe: Zandirhámné savanyúvizében.
(9) Botár István ugyanis azt kéri számon rajta, hogy miért nem szakértője a klasszikus és a középkori latinnak meg az ómagyar nyelvnek.






További blogbejegyzések

A Hazanéző 2018/1-2. száma
Alán amulett "nagy ős" olvasattal
A regölyi kétfejű sas hieroglifái
Révész Péter a székely írás krétai hieroglif kapcsolatairól
Alán amulett Föld hieroglifával
Alán amulett a jó Isten jelképével
Alán amulett a Lyukó országa mondattal
A honfoglaló magyarok nyelve és írásbelisége, Rajsli Ilona írásáról
Szabírok, kazárok és Csaba királyfi
Rézből készült alföldi pásztorgyűrű az Atya hieroglifával
"Tprus" (tapar us "szabír ős") mondatjel Czibor Imre tányérján
Kelemen Barnabás és Kokas Katalin koncertje a veleméri műemléktemplomban
Veleméri sindü hun jelképpel: a hieroglifikus egy sarok mondatjellel
II-IV. századi gyűrűkulcs Viminakumból a magyar hieroglif írás "jó" szójelével
Pécsi Árpád-kori gyűrű hieroglifákkal
Az MTA-nak nincs módszertana a székely írás eredeztetéséhez, mégis oktatni szeretné?
Egy rovológiai (magyar írástani) jelentőségű őrségi szállás
Veleméri rajzos sindük
Az égig érő fa ábrázolásai
Nimród tamga a veleméri Sindümúzeum szentgyörgyvölgyi csuprán
Az "Isten országa" kancsó a veleméri Sindümúzeumban
Kaitag szőnyegek magyar jelek párhuzamaival
A szentgyörgyvölgyi "négy jó" mondatos csupor
"Egy Lyukó" mondatjel egy veleméri rajzos sindün
Rovológia-és-kulinária
Attila itáliai hadjáratának kiinduló pontja az Őrségben
Magyar hieroglif írás és területfejlesztés
Az őriszentpéteri tál jelei
Püspöki Nagy Péter a Konstantin legenda avar írást említő részletéről
A braziliai Ingá-kő jelei
Elkerülhető-e a nagytakarítás az akadémikus áltudomány területén?
Elolvasható hun ékszer a "ragyogó, magasságos Khuar köve" mondatjellel
Tagar szarvasok "lyuk jel közepén lyuk" ábrázolási konvencióval
Varga Géza rovológus könyvei és néhány egyéb írása
A frankfurti botrány
"Kultúrpolitika" és rovásírás
Áprilisi tréfa-e a Magyar hieroglif írás?
Zsupos Zoltán téveszméje szerint a germán rúnából származik a székely írás
A coclé-kultúra Rá/ragyogó nevű istene
Egy régi coclé cserépedény világmodelljének magyar-azonos jelei
Panamai indián folyóisten magyar-azonos jelvénnyel
A marajó indiánok magyar-azonos jelei
A kazahsztáni "bajszos kurgánok" valójában elolvasható hieroglifikus geoglifák
Róna-Tas András szerint a latin írás hatott a székely rovásírásra
Otto von Sadovszky a kaliforniai ugorokról
Indián-magyar kulturális kapcsolatok
Perui aymará és quechua nyelvek uralaltáji nyelvi rokonsága
Egy őrségi szállás hieroglifakereső templomtúrája
A Yazilikaya-i hettita sziklapantheon sarok (sar Óg "Óg úr") mondatjelei
A szentgyörgyvölgyi Lyukó és ég jeles világmodell
A kácsi Lyukaskő hieroglifái
A Magyar Időknek fogalma sincs arról, hogy Mik vogymuk?
Bajánsenyei tejesköcsög szár "úr" hieroglifával
"Egy Isten" olvasatú tulipános sindü a veleméri Sindümúzeumban
Rovásjelekkel írt sarok szó a permi kultúrából
Hogyan lehet elolvasni egy hun csat egyetlen jelét?
A hun-magyar azonosság kérdését érintő cikkeim
Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása
Hieroglifikus "Magasságos Lyukó köve" mondat egy veleméri rajzos sindün
A volterrai "Ak ügy" mondatos etruszk váza jelei
A M. Pallottino által közölt etruszk váza jelei
Volterra etruszk múzeumának magyar jelek párhuzamával megírt vázája
Az Indus-völgyi kultúra magyar jelekkel elolvasható szarvasa
Magyar nyelvű pogány imaszöveg volgai Bolgárországból
X jeles veleméri rajzos sindü
Az afrászijábi Jóma úr földje világmodell magyar hieroglifikus szövege
Veleméri világmodell
Előadás a magyar hieroglif írásról a marcali Iparosházban
A budapesti hun(?) jelvény tájolása
Az ogur népnév hieroglifikus előfordulásai a Kárpát-medencében
Szkíta, hun, avar és indián piramisábrázolások maradéka a székely írásjelek között
Sumer-magyar jelpárhuzamok
Indián-magyar jelpárhuzamok
Hieroglifikus-birtokjeleink
A történeti hagyomány hasznosítása a székely írás eredeztetésekor
Az ősvallás tanúsága a székely írás kialakulásáról
Az ismert antik írásrendszerek jelszámának és a székely írás eredetének összefüggései
Mit mondanak az írás kőkori kialakulásáról a nyelvi adatok és viszont?
Őrségi látnivalók, különös tekintettel a rovológiai nevezetességekre
Elolvasható-kőkori-írásemlékek
Az írás monogenezisét (egy központból való elterjedését) feltételező álláspontok
Mit árul el az írás eredetéről az ismert korai írásemlékek időrendje?
Mit árul el az írás keletkezéséről az alapvető jelkészletünk korai elterjedtsége?
Mit árul el a Föld hieroglifa az írás keletkezéséről?
Honnan tudjuk, hogy a székely írás őse, a magyar hieroglif írás 50 000 éves?
Székesfehérvár mégis kulturális főváros lesz, csak nem Európáé, hanem a világé
Az énlakai Egy Isten mondatjel
A székely írás "us" (ős) jele
Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről
Vannak-e-szó- és mondatjeleink?
Hé MTA! A bolgároknál ez írás, nálunk meg nem, hiába tudjuk elolvasni?
Csótár Rezső pohara őrségi szárnyas napkorong mintával
A "tprus" (tapar us "szabír ős") mondatjel korai formai változatai
A magyar írástörténet egyetlen múzeuma: a veleméri Sindümúzeum
Czibor-Imre-világmodellje
Dana isten és magas szár kő Czibor Imre edényén
Rá napisten hieroglifájából székely "R" rovásbetű
"Ragyogó Jóma isten" mondatjel egy acoma indián edényen
A hieroglifikus jelekkel írt "Jóságos ragyogó Isten" mondat
Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
A Bodrog alsóbűi rovásfelirat újabb olvasata: Lyukónak



A csempeszkopácsi templom, amelynek két csodaszép és tanulságos rovológiai nevezetessége is megtekinthető



A csempeszkopácsi templom kapubélletének Isten országa olvasatú hieroglifikus mondatjele



Ha Ön, kedves olvasó eddig eljutott a cikk olvasásával, akkor megérdemel egy kis ajándékot, egy különleges nyaralási ötletet.  Elfogadna olyan ajánlatot, amiben nem csak őrségi szállás, hanem némi kulturális csemege is van, ami nem kerül túl sokba? Akkor megtalálta! Ajánljuk magunkat! Ez persze nem mentes minden önérdektől, viszont kétségtelenül egyedi. Az általunk javasolt őrségi szálláson a magyar hieroglif írásról is folytathat eszmecserét, nem is beszélve a Sindümúzeum díjtalan meglátogatásáról az itt eltöltött nyaralás alkalmával. S mindez (a beszélgetés és a Sindümúzeum is) teljesen díjtalan. Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióvalőrségi szállás medencévelőrségi szállás SZÉP-kártyávalőrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn skeresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást! Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint Ön is,  aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!




Onogesius hun vezér szobra a Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) alatt áll és vár a Teremtővel való koccintásra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése