Fehér Bence adta közre a feliratot hordozó avar bronzsúly (1. ábra) rövid leírását és fényképét a Magyarságkutató Intézet által kiadott kötetben. Köszönjük! A tárgy Bujdosó László tulajdonában volt és 1997-ben Simon László megvizsgálhatta.
Bár a jelek jól felismerhetők, Fehér Bence mégsem közöl olvasatot. Talán azért nem, mert betűzve szeretné elolvasni, ám nem tudja eldönteni, hogy az egyes jelek milyen hangot jelölnek (1)?
A jelek azonban nem egyetlen hangot jelölő betűk, mint azt Fehér Bence esetleg hajlandó lenne elfogadni, hanem szójelek. Ezek léte ugyan ellenkezik a prekoncepciókkal, viszont rendelkeznek azzal az előnnyel, hogy velük könnyen elolvasható az avar kori szöveg.
A székelyek szó- és mondatjeleiről Veit Gailel feljegyzése is tanúskodik az 1500-as évekből. Az eddig általam elolvasott több tucatnyi szkíta, szarmata, hun, avar és honfoglaló magyar írásemlékhez hasonlóan ez az avar szöveg is szójelekkel van írva és a 2017-ben közölt magyar hieroglif írás segítségével minden nehézség nélkül elolvasható.
Jegyzetek
(1) Ezt írja magyarázatképpen a szerző: "A jelek egy része NR jellegű, az 1–3. jelek azonban SZR változatokban is felbukkannak ... Nem lehet bizonyossággal eldönteni, melyik rovásváltozat szerint íródott." Azaz csak betűzve hajlandó elolvasni az avar szöveget, de nem tudja, melyik székely ábécé szerint kellene olvasnia. Nyilván mindkettővel megpróbálta, de egyik sem adott értelmes olvasatot.
Nem is adhatott, mert a felirat szójelekkel van írva. A betűző olvasaton kívül más megoldás azonban talán fel sem merült a szerzőben. Vagy ha felmerült, akkor azt valamilyen meg nem magyarázott ok miatt gondosan elhessegethette magától. Ezáltal azonban félrevezette a közönséget egy közpénzen fenntartott intézmény kiadványában. Úgy gondolom, hogy a magánvállalkozásban végzett történelemhamisítás sem helyeselhető, a közpénzen végzett parasztvakítást pedig illene valamilyen tudományos igényű mederben tartani, hogy a nagyérdemű ne kizárólag csak a magyar- és tudományellenes téveszmékről, hanem a rovológiai tényekről is értesülhessen. Amennyiben valóban olyan fontos nemzetmegtartó erő a kulturális identitás, mint ahogyan azt ünnepnapokon a politikusaink olyan meggyőzően szokták mondogatni a televízióban.
Fehér Bence azt írta korábban az Egy újabb rovásíráskorpusz ígérete című dolgozatában: "Nem érdemes kitérni olyan futóbolondok munkáira, akik szakmányban feliratokat találnak ... díszítőmotívumokban". (122. oldal). Ez azt támasztja alá, hogy tudatosan nem tesz említést a szójeles olvasat lehetőségéről, amelyet én vetettem fel több dolgozatomban, példákkal bőven illusztrálva.
Az azonban az eddigiekből is kiviláglik, hogy az elutasítás indoklása nem kifogástalan.
Az idézett gondolatában látszólag azért tesz hitet a cenzúra mellett, mert szerinte egy írásemlék nem lehet díszes. Ez természetesen tévedés, amire kár is szót vesztegetni. Egy jel, írásemlék, vagy írásrendszer is lehet díszes s ezt egy átlagműveltségű olvasónak is tudnia kell. Fehér Bence ezzel csak azt árulja el, hogy az írástani alapfogalmakkal sincs tisztában. Ám ebben a most tárgyalt esetben ez a téves kifogása is puszta ürügynek tűnik, mert ezt az avar szöveget nem lehet díszítéssé lefokozni. Ezek bizony ugyanolyan rendezett sorban állnak és olyan alakúak, mint az általa megszokott székely rovásbetűk. Ha szerzőnk mégis kitart a cenzúra mellett, akkor az arra utal, hogy valójában nem is a díszességen akadhatott ki korábban sem. Talán a téves olvasatainak általam adott javításán akadt ki?
Ezek egyike volt a méltán feltünést keltő "Baszjad Izüt" olvasatát helyesbítő dolgozatom is. Mivel a szójelekkel kapcsolatos tartózkodása miatt Fehér Bencének egyetlen szkíta, vagy avar kori olvasata sem helytálló, ezért több hasonló példát is említhetnék. Elgondolkoztató, hogy egyes intézmények évtizedekig folytathatnak áltudományos tevékenységet, mert szép hazánkban nincs semmiféle ellenőrzése e közpénzen folytatott népbutításnak.
E téren a párbeszéd is sajátosan torz. Zsirai Miklós óta ismert finnugrista szokás, hogy ha egy kritikára nem tud tudományos igényű választ adni a megbírált akadémikus tudós, akkor él az agyonhallgatás és a jelzőosztogatás eszközével. Ez persze ellenkezik a nyílt tudomány elveivel, ám a Magyarságkutató Intézetben az írástan tételei mellett ezekre az elvekre sem figyelnek eléggé.
Irodalom
Állásfoglalás a nyílt tudományról (NKFI)
Fehér Bence (2022): Egy újabb rovásíráskorpusz ígérete Ephemeris Hungarologica II/1 (academia.edu)
Fehér Bence (2024): A Kárpát-medencei rovásírásos emlékek gyűjteménye II. Rudimenta - Supplementa A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 66. (academia.edu)
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése