Bevezető
A magyar népi kultúra egykori gazdagságának köszönhetően a sorozatos pusztulás dacára is lépten nyomon új és újabb bizonyítékaira bukkanhatunk eleink jelhasználatának. A jelen cikkben egy kalotaszegi világfaábrázolás olvasatát mutatom be (1. ábra). Ez tanulságos lehetne a Pócs Éva cikke nyomán kibontakozott világfa vita huszonvalahány "tudós" képviselőjének is, ha érdekelné őket az eredménytelen vitájuk érdemi megoldása.
A fényképet, amiből a fenti világfát kiemeltem, Kalotaszegi Vándor adta közre (2. ábra). Ezt írja róla a közösségi médiában: "Ez a fénykép valamikor 1903-ban készülhetett Zsobokon. Egy olyan világ utolsó hírnöke, amely mára fizikai valójában teljesen eltűnt a temetőkből. De ha jobban megnézzük a sírkövet, egy sokkal mélyebb igazság tárul elénk. Sokan élnek abban a tévhitben, hogy a régi falusi ember – akit a városi előítélet sokszor „buta parasztnak” bélyegzett – csak úgy találomra, céltalanul rakott rá motívumokat a fejfákra vagy sírkövekre. Ez a gondolat a legnagyobb tévedés a népi kultúrával kapcsolatban! A falusi ember világa nem primitív volt, hanem szimbolikusan rendkívül sűrű és tudatos. Semmi sem került véletlenül vagy pusztán „díszként” Ignác György 1867-es síremlékére. ... Ez a faragó mester – és a közösség, amely a síremléket rendelte – olyan mély teológiai és kozmikus tudással bírt, amit ma is csak kapizsgálunk. Úgy tudták vizuális nyelvre lefordítani a létezés legnagyobb titkait, hogy ahhoz nem kellettek egyetemi tankönyvek. A mesterséges intelligencia segítségével most ez a 120 éves fotó „életre kelt”, és emlékeztet minket arra az elfeledett tudásra, ami egykor a mindennapok része volt."
A zsoboki világfa párhuzamai
A sírkövön ábrázolt égig érő fa, vagy világfa (2. ábra) a kőkori ősvallás képalkotási - gondolatrögzítési szokásának megfelelően a magyar hieroglif írás, a székely írás előzményének szójeleiből épült fel. E széles körben elterjedt ősvallás ugyanis a legfontosabb elméleti tételeit hieroglifákból (ősvallási jelentőségű szójelekből) alkotott képszerkezetekkel illusztrálta a világ szinte minden táján. Ezért találunk székely szójelekkel elolvasható világfaábrázolást a penut indiánoknál Idahoban (3. ábra), a marbellai kőkori sziklarajzon (4. ábra) és egy ainu sámánköpenyen (5. ábra) is. Ismerünk hasonló szerkezetű (szójelekből összerakott) világfa-ábrázolásokat a hunok (6. ábra) és a honfoglaló magyarok (7. ábra) hagyatékából is.
Mivel a székely írás szójeleket alkalmazó előzménye a kőkori ősvallás jelképrendszereként szolgált, ezért a sztyeppi népek rajzain a csodaszarvas, az égig érő fa, a turul, a világmodell és az antropomorf istenábrázolás szójelekből van felépítve, vagy azokat magyar hieroglifák kísérik évezredek óta.
E nagyívű írástörténeti - vallástörténeti jelenség egyik kései képviselője látható a fenti zsoboki fényképen.
7. ábra. Gyulai honfoglalás kori bronzjelvényről a világfát ábrázoló Isten szójel, balra a kenderesi templom mennyezetkazettájának Isten szójele, jobbra lentről felfele a székely írás ős és ten szójele
A zsoboki világfa jelei
A zsoboki világfa szára nem meglepő módon a szár "növényi szár, úr" hieroglifa képszerű (ágakkal is rendelkező) példája. Ennek egyszerűbb változata a lineáris szár jel, aminek grafikai formája azonos a székely írás "sz" betűjével, azaz egy függőleges vonallal.
Felette egy tulipán, amit az énlakai bilingvis tanulsága alapján Isten (ős + ten) alakban olvashatunk el. Ilyen elolvasható tulipán (pontosabban tulipánszerű ligatúra) szerepel a hun és a honfoglalás kori, világfákat idéző mondatjelekben is (6. és 7. ábra).
A zsoboki jelmontázs legfeltűnőbb eleme a két kacskaringóból és a növény szárából álló ten "élet, isten" hieroglifa (ősvallási kötődésű, képszerű szójel). Ez a ten jel a szabír ős ten mondatjel kivonata. E ten hieroglifa azt is jelzi, hogy ez az ősvallási - jelhasználati hagyomány a legalább 12 ezer évre visszanyúló szabír/hurri hatás maradéka.
Ezek alapján az olvasat Ten szár isten (mai magyarsággal: Ten úristen).
Irodalom
Medgyesy Gábor: A lehúzó tartalmak között mint igazgyöngy (fb bejegyzés)
