A nuraghe kultúra Szardínia bronzkori (kb. Kr. e. 1900–730) őslakos kultúrája, amely a sziget jelképévé vált, több mint 10 000 rejtélyes, habarcs nélkül épült kőtorony (nurághe) révén. Az erődítményként, lakhelyként vagy szentélyként funkcionáló kúp alakú építmények mellett a kultúra "óriássírokról" és bronzszobrocskáiról is ismert.
1/a. ábra. A Marina di Arbusnál talált és a Sardara Régészeti Múzeumban kiállított ólomjelvény uralmi jelkép (jogar) lehetett, ha az istent idéző sar "sarok, úr" jelet tették rá
1/b. ábra. Magyar fejsze ugyanannak a Tejúttal (világoszloppal) azonos istennek a szerszám erejének fokozását célzó jelképével, amelynek olvasata: Magas kő szár (mai magyarsággal: Magas kő ura)
A nurághék hatalmas kőtömbökből, habarcs nélkül épített, körkörösen szűkülő kupolával készült tornyok (5. és 6. ábra). Az egymástól függő falvakban élő társadalom főként állattenyésztéssel, valamint földműveléssel foglalkozott. A vallási szertartásaikat szent kutaknál végezték. Temetkezési helyeik a bikafej alakú, megalitikus "óriássírok". Fejlett bronzművességről tanúskodnak a fennmaradt kisméretű bronzszobrok, amelyek a mindennapi élet jeleneteit, harcosokat, áldozatot bemutató alakokat ábrázolnak.
A hieroglifikus írásemlékeket puszta díszítésnek gondoló akadémikus "tudományos konszenzus" úgy tudja, hogy a nurághék építői nem hagytak hátra írott emlékeket s a feltételezéseik szerint központi hatalom nélküli társadalomban éltek. Szerencsére mégsem teljesen írás nélküli ez a kultúra. Az ólomjogaron ránk maradt egyetlen sar "sarok, úr" szójel alapján is le lehet vonni néhány következtetést a magyar hieroglif írás segítségével.
2. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor minden jele megfeleltehető a székely írás valamelyik jelének, a hieroglifák balról jobbra: szár "növényi szár, úr", ten "élet, isten", sar "sarok, úr", ég
A sar "sarok, úr" jel értelmét megközelíthetjük a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor segítségével (2. ábra). A Kárpát-Balkán térség nem csak a jelhasználat, hanem a bronzművesség terén is példát mutatott a világ bronzkori kultúráinak. A tehénszobor térbeli világmodelljében az eget tartó négy sarokoszlopon láthatók hasonló, a sarok hegyét ábrázoló jelek. A világmodellek szokás szerint a Teremtés helyszínére, az Édenre emlékeztetnek, amiből tudható, hogy a négy sarokoszlop (a tehén négy lába) az Édent szegélyező négy hegység jelképe.
Ha az ólomjelvényen csak egy sar "sarok, úr" jel van, akkor az a központi hegyet (kezdetben az Ararátot, később az északi sarkot?), illetve a fölötte magasodó, a Sarkcsillagig vezető, istennel azonos Tejutat (hegyekből rakott világoszlopot) is jelezhette. A szójel arra emlékeztette a halandókat, hogy az ólomjelvény gazdája (egy törzsfő?) a Tejúttal azonos isten nevében jár el, az ő megbízásából viseli a méltóságát. Ugyanezt a gondolatot fejezi ki a magyar államcímerben lévő, a Tejútra utaló kettős kereszt is. A trialeti kultúra edényén lévő szójelek négy hegyet és négy folyót ábrázolnak. Szintén a Teremtés helyszínét, az Édent idézik, ahol ezek a hegyek és folyók a természetben megtalálhatók.
4. ábra. Az eszéki VI. századi fibulán két példányban is megjelenő Sar ten, vagy Sar isten, mai magyarsággal: Úr(is)ten olvasatú mondatjel a sztyeppi népeknél széles körben elterjedt "eget tartó fa" ábrázolási konvenció példája, a sarok hegyén álló, istennel azonos világfát ábrázolja
A bronzkorban elterjedt volt és egyes néprajzi területeken (például a hímes tojásokon és a címerekben) napjainkig megmaradt a székely írás előzményét jelentő magyar hieroglif írás szójeleinek a használata. Ezt dokumentálják a jelen cikkben bemutatott, hieroglifákat hordozó tárgyak. Ennek az lehet a történeti magyarázata, hogy a Termékeny félhold presumér (a szabír ős mondatjel elterjedtsége alapján szabír/hurri) kultúrája (1) a neolitikus forradalommal nem csak a földművelést, hanem a magyaros jelkészletet is elterjesztette Eurázsiában.
5. ábra. Egy nurághe távolról
6. ábra. Egy nurághe belülről
Jegyzetek
(1) Simo Parpola a sumért 5000 egyező etimon alapján uráli nyelvnek, azaz a magyar nyelv rokonának minősítette. Az etnokulturális rokonság azonban évezredekkel korábbi időkben gyökerezhet. A jeltörténet alapján ez a közös kultúra akár 50 000 évvel ezelőtt is virágozhatott.
Irodalom
Simo Parpola: Etymological Dictionary of the Sumerian Language, Winona Lake, Indiana: The Neo-Assyrian Text Corpus Project, 2016. Pp. xliv + 426; xxviii + 436.
Simo Parpola: Sumerian: A Uralic Language (I), in L. Kogan et al. (eds.), Language in the Ancient Near East. Proceedings of the 53 e Rencontre Assyriologique Internationale, Vol. I, Pt. 2 (Babel und Bibel 4/2, Winona Lake, Indiana): 181–210.
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2018): Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Varga Géza (2023): Eszéki VI. századi fibula Isten hieroglifával
Varga Géza (2022): A trialeti kultúra aranypoharának magyar vonatkozásai
Varga Géza (2026): A magyar őstörténet kezdetei a szabír ős ten mondatjel őrségi és egyéb előfordulásai alapján
Varga Géza: Hímes tojások jelei
Az egyik legszebb és legjobban felszerelt őrségi szállás, a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház portáján tekinthető meg a
