Evangelosz C Papakitszosz krétai protolineáris jeleinek magyar párhuzai

Bevezető

Evangelosz C. Papakitszosz tett közzé egy cikket az academia.edu-n Kulturálisan fontos tárgyak, mint a krétai protolineáris írás jelei címmel. Cikkében a krétai protolineáris írás hét „szótagtábláját” mutatja be, amelyek mássalhangzó-magánhangzó típusú szótagjeleket tartalmaznak. A jelen cikkben e krétai szótagjelek némelyikét egyeztetem székely rovásbetűkkel és a magyar hieroglif írás szójeleivel (1). A krétai és a magyar jelkészlet ugyanis egyaránt rokonságban van a Halaf-kultúra jelkészletével. Az alábbi fejezetekben két krétai - magyar megfelelést mutatok be.

A krétai Él hieroglifa magyar párhuzamai

Ha Evangelosz C. Papakitszosz az 1. ábrán látható jelet az "l" hang, vagy egy "l" hangot tartalmazó szótag jelének gondolja, akkor ezt a magyar párhuzamokkal kitűnően alá lehet támasztani.

1. ábra. Az E. C. Papakitszosz által bemutatott szótagtábla a székely írás "l" (Él, élő) jelének rokonságába tartozik, a jel az "l" hangot rögzíti

A szótagtábla olyan képjeleket mutat be, amelyek esőt, folyót, vizet ábrázolnak és ezzel az Él, élet fogalmát rögzítik. Az 1. ábrán látható krétai ligatúraváltozatok közül kettőnek is van magyar megfelelője. Ez segít megérteni, hogy a magyar Él hieroglifának, a székely "l" betűnek miért vannak hasonló változatai. A krétai jel rokonságban van halaf jelekkel, meg a székely "l" rovásbetűvel is és eredetileg (pl. a kőkor óta használatos magyar hieroglif írásban) Él isten nevét lehetett leírni vele. 

 

2. ábra. Balra fent a Halaf kultúra ligatúrája (British Múzeum), jobbra egy krétai protolineáris jel (E. C. Papakitszosz nyomán), mindkét jel a bal alsó sarokban lévő székely "n" (nagy) és  "l" (Él) jeléből alkotott ligatúra, amelyek olvasata egyaránt Nagy Él

3. ábra. A krétai protolineáris jel (balra) és a székely "l" (Él, élő) rovásbetű egyik alakja (jobbra) 

A krétai jó "folyó" hieroglifa

Evangelosz C. Papakitszosz úgy véli, hogy a 4. ábrán látható szótagtáblán szérűskertet ábrázoló jelek vannak: "Egy szérűtér alaprajza volt, valószínűleg úgy körvonalazva, hogy jelezze az állatok körkörös mozgását, miközben a learatott gabonaszárakat csépelték." Ez talán igaz a d, e, f, ó és g alatti jelekre, de nem igaz a balra lévő többire, amelyek nem kör, hanem kacskaringó alakúak. Azaz égig csapó hullámtarajt ábrázolnak, ezáltal az Istennel azonos Tejutat felidézve (5. ábra). Ez a kacskaringó a székely írás "j" betűjével rokon. A székely írás előzményében, a magyar hieroglif írásban a jó "folyó" hieroglifája.

4. ábra. Az E. C. Papakitszosz által bemutatott szótagtábla sok kacskaringóval

Az alábbi képek és jelpárhuzamok feltárják a kacskaringó képi tartalmát és jelentését (5 - 9. ábra).

5. ábra. A nagy hullám Kanagavánál, Kacusika Hokuszai fametszete

Az 5. ábrán látható képnek mély spirituális és vallási jelentősége van, ami közvetlenül kapcsolódik a háttérben látható Fudzsi hegyhez, valamint a korabeli japán vallási hiedelmekhez. A japán közönség és a művész, Kacusika Hokuszai számára a mű a halhatatlanság kereséséről mesélt. 

A sintoizmusban és a buddhizmusban a Fudzsi nem csupán egy hegy, hanem egy istenség lakhelye, a Földet az éggel összekötő tengely. Az Edo-korban létezett egy rendkívül népszerű vallási szekta, a Fudzsikó. Tagjai szent zarándoklatként mászták meg a hegyet, mert úgy hitték, a csúcsra való feljutás megtisztítja a lelket, és közelebb visz a túlvilághoz (az égi szférához). 

Kompozíciós és spirituális értelemben a kép az égbe vezető útra utal. Hokuszai egy vizuális folyosót hozott létre, amely a tajtékzó hullámok között a távoli Fudzsi csúcsa felé vezeti a néző szemét. Miközben a halászcsónakok tehetetlenül zuhannak a hullámvölgybe, a háttérben álló Fudzsi a mozdulatlanság, az örökkévalóság és a spirituális menedék szimbóluma. A viharos, földi pusztulásból (a hullámból) a tekintetünk a hegyen keresztül a békés, tiszta ég felé menekül. Így a kompozíció finoman közvetíti a buddhista gondolatot: a világi szenvedés és káosz mögött ott az állandó, spirituális igazság, az égbe vezető út.

6. ábra. Balra egy La Tolita (Peru) világmodell, jobbra egy veleméri festett láda világmodellje, mindkettő kacskaringóval ábrázolja az Éden négy szent folyóját, a veleméri változat a központi forrást is

A La Tolita egy jelentős régészeti lelőhely és kultúra neve, amely Ecuador és Kolumbia határvidékén virágzott Kr. e. 500-tól Kr. u. 500-ig Ecuador északi részén, Esmeraldas tartományban, valamint a kolumbiai Tumaco szigetén. A kultúra mesterei lenyűgöző arany- és platinafénytárgyakat, maszkokat, valamint mellvértet készítettek. A 6. ábrán látható La Tolita és veleméri világmodell egyezése azt bizonyítja, hogy a világmodellek elemeit képező magyar hieroglifák legkésőbb 12 000 évvel ezelőtt már léteztek és széles körben ismertek voltak.  Az amerikai indiánok megőrízték az 50 000 évvel korábbi közös őshaza, az Ararát körüli Éden emlékét.

7. ábra. Veleméri cserépedény őrségi szárnyas napkorong mintával, az Éden központi forásának és négy szent folyójának ábrázolásával, az ábra jobb alsó részén a székely írás "j" (jó "folyó"), "d" (Dana "isten") és "ly" (lyuk, Lyukó "az isten neve") jele 

8. ábra. Mártonhelyi (Martjanci, Szlovénia) Szent Kristóf freskó, a szent lábainál a folyót kacskaringókkal, jó "folyó" hieroglifákkal ábrázolták

9. ábra. A gömöri tornácoszlop az eget tartó világoszlop, a Tejút szerepét tölti be a házat és a kozmoszt összevető népi szimbolikában, ezért szerepel a kitámasztón a jó "folyó" hieroglifa, a két jel olvasata: Jó Üdő "folyóval azonos napisten"

A bemutatott képek kellőképpen igazolják, hogy a kacskaringó vizet, égig csapó hullámtarajt ábrázol és összefügg az égbe vezető úttal (az istennel azonos Tejúttal). A székely írásban megőrzött "j" kezdőhang alapján ez a jó szójele volt, ami egykor "folyó" jelentésű is volt és összefügg Jó, Jahwe isten nevével. Széles körű elterjedtségéből következően ez egy kőkori jel, ezért a bronzkori Krétán is ismerhették így.

A krétai protolineáris írás

Bevezetője szerint a görög szerző cikke a krétai protolineáris (CP) írás elméletét követi, miszerint az összes égei-tengeri írás, beleértve a lineáris A-t, a krétai hieroglifákat és a lineáris B-t is, ebből az írásból fejlődött ki. E készlet hét szótagáblája a görög szerző szerint élettelen tárgyakat vagy szerkezeteket ábrázol, amelyek nagyon gyakoriak vagy fontosak voltak a mindennapi életben, a gazdaságban és a vallásban. Azt is bemutatja, hogy minden szótagábla fonetikai értéke megfelel a szótagábla által ábrázolt tárgy sumér nevének egy konzervatív dialektusban. Így több fény derül az égei-tengeri írások nyelvi eredetére, létrehozásuk során követett gyakorlatra, és közvetve a minószi civilizáció egyes kulturális aspektusaira.

Számunkra ez a cikk két körülmény miatt különösen érdekes.

- Az egyik körülmény az, hogy a szerző által bemutatott szótagtáblákon lévő jelek némelyikét a magyar hieroglif írás jeleivel azonosítani lehet.

- A másik körülmény az, hogy Simo Parpola a sumért az uráli nyelvek közé sorolta, azaz a magyar rokonaként határozta meg. (2) 

A krétai protolineáris írás elmélete az égei-tengeri bronzkori írásrendszerek fejlődését magyarázó tudományos hipotézis. Az elmélet lényege, hogy a korai minószi képírás (krétai hieroglifák) és a későbbi, jól ismert vonalas Lineáris A írás között létezett egy átmeneti, úgynevezett proto-lineáris fázis. Az elmélet hátterét az alábbi kulcspontok határozzák meg.

Arthur Evans brit régész krétai ásatásai alapján az írásbeliség fejlődését három egymást követő szakaszra osztotta:  

- Krétai hieroglifák (kb. i. e. 2000–1650): Erősen piktografikus, képszerű szimbólumok.

- Proto-lineáris és Lineáris A írás (kb. i. e. 1800–1450): A képszerű jelek egyszerűsített, gyorsabban leírható, elvont vonalakká (lineárissá) alakultak.

- Lineáris B írás (kb. i. e. 1400–1200): A Lineáris A-ból a mükénéi görögök által átvett és a saját nyelvükre adaptált szótagírás. 

A protolineáris elmélet szerint a váltás a bonyolult képírásról a vonalas írásra nem hirtelen történt. A palotagazdaságok adminisztrációs igényei (gyors könyvelés, leltározás) megkövetelték a jelek gyors leírását. Az átmeneti fázisban a jelek még megőrizték az eredeti képi kontúrokat, de már kurzívabbá, „folyóírás-szerűbbé” váltak. A krétai protolineáris írás jelei egyszerre voltak képszerűek és lineárisak. Minden jel egy vázlat volt, amely alapján mindenki könnyen felismert egy ismerős tárgyat, amelyet a jel fonetikus értéke nevez meg. Minden jelnevet egyszótagúként azonosítottak. 

Bár a korai elméletek szerint a Lineáris A egyenesen a hieroglifákból fejlődött ki, a modern kutatások árnyalják ezt a képet. A két írásrendszer egy ideig párhuzamosan is létezett Krétán (a hieroglifákat főként pecsétnyomókon, a korai lineáris formákat agyagtáblákon használták). Vannak olyan kutatói vélemények is, amelyek szerint a protolineáris forma nem egyetlen tőből fakad, hanem egy regionális írásfejlődési kísérlet része volt. Mivel a Lineáris A (és így a protolineáris szakasz) nyelve a mai napig megfejtetlen, az elmélet pontos részletei és a jelek pontos hangértékei továbbra is a nyelvészeti viták tárgyát képezik. 

Jegyzetek

(1) A székely írás vegyes jelrendszerű (szó-, szótag- és mondatjeleket és betűket egyaránt tartalmazó, de jobbára alfabetikusan használt) írás. Eredetileg a kőkori ősvallás jelkészleteként szolgált és abból maradt ránk, ezért a jelei szinte kivétel nélkül az Isten szó összetevőit, vagy az Isten további neveit és jelzőit rögzítik. Ezek az istennevek és jelzők ma is ismertek Eurázsiában és Amerikában. A székely írás napjainkban is használatban van Magyarországon. Korábbi, szó- és mondatjeleket alkalmazó változatát, a magyar hieroglif írást 2017-ben mutattam be. A magyar hieroglif írás szójeleit és rövid szövegeit a népművészet ma is használja a hímes tojásokon, vagy a fazekasedényeken, de megtaláljuk őket a heraldika, pl. a magyar államcímer elemei között, valamint a vallásos jelhasználatban is.

(2) Simo Parpola álláspontját alátámasztja, hogy az agyagba karcolt legkorábbi sumér jelek közül húsznál is több azonosítható a magyar hieroglif írás jeleivel (... ábra). Ezeknek nem csak a formája, hanem több esetben a jelentése és a hangalakja is azonos, vagy rokon a magyar megfelelőkével. Simo Parpola szerint a sumérek a Halaf (és az Ubaid) kultúra népességének a leszármazottai. Ezt is alá lehet támasztani írástörténeti adatokkal, ugyanis az eddig megismert 32 halaf jel mindegyike azonosítható magyar hieroglifákkal (... ábra).  

A magyar hieroglif írás a kőkori ősvallás jelrendszere volt, amely már a kőkorban elterjedt a Pireneusoktól Amerikáig. A fentebb említett jeltörténeti párhuzamok alapján ebből alakult ki a sumér és a krétai protolineáris jelrendszer is.  A hasonló (magyar hieroglifákat tartalmazó) jelrendszerek sorát ki lehet egészíteni a hettita, a Tepe Yahja-i, az Indus-völgyi, az egyiptomi és más írásokkal is. Azaz nem szükséges a sumérből származtatni a krétai protolineáris jeleket, mert nem ez az egyetlen lehetséges út. A Krétán is megjelenő sumérazonos hangalakok és jelentések fontosak, de származhatnak a sumér őséből is. S lehetséges átadóként figyelembe kell venni a suméreknél vagy kétezer évvel öregebb Halaf kultúrát is.

... ábra. A legkorábbi sumér jelek és a magyar jelkészlet megfelelései

... ábra. A Halaf kultúra és a magyar jelkészlet hasonló jelei közül az árpádsávok, a hármas halom és a kettős kereszt ma is a magyar államcímerben látható

Az uráli nyelvek csak a sumért követően alakultak ki a Szejma-Turbino kultúra, egy érckutató- és fémkereskedelmi útvonal telephelyei mentén megszülető új keveréknyelvekből. A Szejma–Turbino kultúra a kora bronzkor végére, időszámításunk előtt 2200 és 1900 közé tehető. E kereskedelmi útvonal megszervezői és fenntartói a szabír-hurri népek voltak. A szabír (nála szavartü aszfalü) pedig a magyarság régi neve Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár szerint.

Irodalom

Evangelosz C. Papakitszosz (2018): Kulturálisan fontos tárgyak, mint a krétai protolineáris írás jelei (academia.edu)

Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest

Varga Géza (2018): Veleméri világmodell

Varga Géza (2018): Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?

Varga Géza (2019): Közszavak és istennevek

Varga Géza (2019): Szent Kristóf ábrázolása Ausztriából

Varga Géza (2026): Halaf jelhasználat