Krétai protolineáris jelek magyar párhuzamokkal

Bevezető

Evangelosz C. Papakitszosz tett közzé egy cikket az academia.edu-n Kulturálisan fontos tárgyak, mint a krétai protolineáris írás jelei címmel. Cikkében a krétai protolineáris írás hét „szótagtábláját” mutatja be. E szótagtáblák mássalhangzó-magánhangzó típusú szótagjeleket tartalmaznak. A jelen cikkben e krétai szótagjelek némelyikét egyeztetem székely rovásbetűkkel és a magyar hieroglif írás szójeleivel (1). A krétai és a magyar jelkészlet ugyanis egyaránt rokonságban van a Halaf-kultúra jelkészletével. Az alábbi fejezetekben e krétai - magyar megfeleléseket mutatom be.

Az Él, élő hieroglifa

Ha Evangelosz C. Papakitszosz az 1. ábrán látható jelet az "l" hang, vagy egy "l" hangot tartalmazó szótag jelének gondolja, akkor ezt a magyar párhuzamokkal kitűnően alá lehet támasztani.

1. ábra. Az E. C. Papakitszosz által bemutatott első szótagtábla a székely írás "l" (Él, élő) jelének rokonságába tartozik, a jel az "l" hangot rögzíti

A szótagtábla olyan képjeleket mutat be, amelyek esőt, vagy folyókat, vizet ábrázolnak és ezzel az Él, élet fogalmát rögzítik. Az 1. ábrán látható krétai ligatúraváltozatok közül kettőnek is van jó magyar megfelelője. A krétai jel rokonságban van halaf jelekkel, meg a székely "l" rovásbetűvel is és eredetileg (a magyar hieroglif írásban) Él isten nevét lehetett leírni. 

 

2. ábra. Balra fent a Halaf kultúra ligatúrája (British Múzeum), jobbra egy krétai protolineáris jel (E. C. Papakitszosz nyomán), mindkét jel a bal alsó sarokban lévő székely "n" (nagy) és  "l" (Él) jeléből alkotott ligatúra, amelyek olvasata egyaránt Nagy Él

3. ábra. A krétai protolineáris jel (balra) és a székely "l" (Él, élő) rovásbetű egyik alakja (jobbra) könnyen egyeztethető

A krétai jó "folyó" hieroglifa

Evangelosz C. Papakitszosz úgy véli, hogy az alábbi szótagtáblán szérűskertet ábrázoló jelek vannak: "Egy szérűtér alaprajza volt, valószínűleg úgy körvonalazva, hogy jelezze az állatok körkörös mozgását, miközben a learatott gabonaszárakat csépelték." Ez talán igaz a d, e, f, ó és g alatti jelekre, de nem igaz a balra lévő többire, amelyek világosan kacskaringók, azaz égig csapó hullámtarajt ábrázolnak, ezáltal a Tejutat felidézve. Ez a kacskaringó a székely írás "j" betűjével rokon. A székely írás előzményében, a magyar hieroglif írásban pedig a jó "folyó" hieroglifája.

A krétai protolineáris írás

Bevezetője szerint a görög szerző cikke a krétai protolineáris (CP) írás elméletét követi, miszerint az összes égei-tengeri írás, beleértve a lineáris A-t, a krétai hieroglifákat és a lineáris B-t is, ebből az írásból fejlődött ki. E készlet hét szótagáblája a görög szerző szerint élettelen tárgyakat vagy szerkezeteket ábrázol, amelyek nagyon gyakoriak vagy fontosak voltak a mindennapi életben, a gazdaságban és a vallásban. Azt is bemutatja, hogy minden szótagábla fonetikai értéke megfelel a szótagábla által ábrázolt tárgy sumér nevének egy konzervatív dialektusban. Így több fény derül az égei-tengeri írások nyelvi eredetére, létrehozásuk során követett gyakorlatra, és közvetve a minószi civilizáció egyes kulturális aspektusaira.

Számunkra ez a cikk két körülmény miatt különösen érdekes.

- Az egyik körülmény az, hogy a szerző által bemutatott szótagtáblákon lévő jelek némelyikét a magyar hieroglif írás jeleivel azonosítani lehet.

- A másik körülmény az, hogy Simo Parpola a sumért az uráli nyelvek közé sorolta, azaz a magyar rokonaként határozta meg. (2) 

A krétai protolineáris írás elmélete az égei-tengeri bronzkori írásrendszerek fejlődését magyarázó tudományos hipotézis. Az elmélet lényege, hogy a korai minószi képírás (krétai hieroglifák) és a későbbi, jól ismert vonalas Lineáris A írás között létezett egy átmeneti, úgynevezett proto-lineáris fázis. Az elmélet hátterét az alábbi kulcspontok határozzák meg.

Arthur Evans brit régész krétai ásatásai alapján az írásbeliség fejlődését három egymást követő szakaszra osztotta:  

- Krétai hieroglifák (kb. i. e. 2000–1650): Erősen piktografikus, képszerű szimbólumok.

- Proto-lineáris és Lineáris A írás (kb. i. e. 1800–1450): A képszerű jelek egyszerűsített, gyorsabban leírható, elvont vonalakká (lineárissá) alakultak.

- Lineáris B írás (kb. i. e. 1400–1200): A Lineáris A-ból a mükénéi görögök által átvett és a saját nyelvükre adaptált szótagírás. 

A protolineáris elmélet szerint a váltás a bonyolult képírásról a vonalas írásra nem hirtelen történt. A palotagazdaságok adminisztrációs igényei (gyors könyvelés, leltározás) megkövetelték a jelek gyors leírását. Az átmeneti fázisban a jelek még megőrizték az eredeti képi kontúrokat, de már kurzívabbá, „folyóírás-szerűbbé” váltak. A krétai protolineáris írás jelei egyszerre voltak képszerűek és lineárisak. Minden jel egy vázlat volt, amely alapján mindenki könnyen felismert egy ismerős tárgyat, amelyet a jel fonetikus értéke nevez meg. Minden jelnevet egyszótagúként azonosítottak. 

Bár a korai elméletek szerint a Lineáris A egyenesen a hieroglifákból fejlődött ki, a modern kutatások árnyalják ezt a képet. A két írásrendszer egy ideig párhuzamosan is létezett Krétán (a hieroglifákat főként pecsétnyomókon, a korai lineáris formákat agyagtáblákon használták). Vannak olyan kutatói vélemények is, amelyek szerint a protolineáris forma nem egyetlen tőből fakad, hanem egy regionális írásfejlődési kísérlet része volt. Mivel a Lineáris A (és így a protolineáris szakasz) nyelve a mai napig megfejtetlen, az elmélet pontos részletei és a jelek pontos hangértékei továbbra is a nyelvészeti viták tárgyát képezik. 

Jegyzetek

(1) A székely írás vegyes jelrendszerű (szó-, szótag- és mondatjeleket és betűket egyaránt tartalmazó, de jobbára alfabetikusan használt) írás. Eredetileg a kőkori ősvallás jelkészleteként szolgált és abból maradt ránk, ezért a jelei szinte kivétel nélkül az Isten szó összetevőit, vagy az Isten további neveit és jelzőit rögzítik. Ezek az istennevek és jelzők ma is ismertek Eurázsiában és Amerikában. A székely írás napjainkban is használatban van Magyarországon. Korábbi, szó- és mondatjeleket alkalmazó változatát, a magyar hieroglif írást 2017-ben mutattam be. A magyar hieroglif írás szójeleit és rövid szövegeit a népművészet ma is használja a hímes tojásokon, vagy a fazekasedényeken, de megtaláljuk őket a heraldika, pl. a magyar államcímer elemei között, valamint a vallásos jelhasználatban is.

(2) Simo Parpola álláspontját alátámasztja, hogy az agyagba karcolt legkorábbi sumér jelek közül húsznál is több azonosítható a magyar hieroglif írás jeleivel (... ábra). Ezeknek nem csak a formája, hanem több esetben a jelentése és a hangalakja is azonos, vagy rokon a magyar megfelelőkével. Simo Parpola szerint a sumérek a Halaf (és az Ubaid) kultúra népességének a leszármazottai. Ezt is alá lehet támasztani írástörténeti adatokkal, ugyanis az eddig megismert 32 halaf jel mindegyike azonosítható magyar hieroglifákkal (... ábra).  

A magyar hieroglif írás a kőkori ősvallás jelrendszere volt, amely már a kőkorban elterjedt a Pireneusoktól Amerikáig. A fentebb említett jeltörténeti párhuzamok alapján ebből alakult ki a sumér és a krétai protolineáris jelrendszer is.  A hasonló (magyar hieroglifákat tartalmazó) jelrendszerek sorát ki lehet egészíteni a hettita, a Tepe Yahja-i, az Indus-völgyi, az egyiptomi és más írásokkal is. Azaz nem szükséges a sumérből származtatni a krétai protolineáris jeleket, mert nem ez az egyetlen lehetséges út. A Krétán is megjelenő sumérazonos hangalakok és jelentések fontosak, de származhatnak a sumér őséből is. S lehetséges átadóként figyelembe kell venni a suméreknél vagy kétezer évvel öregebb Halaf kultúrát is.

... ábra. A legkorábbi sumér jelek és a magyar jelkészlet megfelelései

... ábra. A Halaf kultúra és a magyar jelkészlet hasonló jelei közül az árpádsávok, a hármas halom és a kettős kereszt ma is a magyar államcímerben látható

Az uráli nyelvek csak a sumért követően alakultak ki a Szejma-Turbino kultúra, egy érckutató- és fémkereskedelmi útvonal telephelyei mentén megszülető új keveréknyelvekből. A Szejma–Turbino kultúra a kora bronzkor végére, időszámításunk előtt 2200 és 1900 közé tehető. E kereskedelmi útvonal megszervezői és fenntartói a szabír-hurri népek voltak. A szabír (nála szavartü aszfalü) pedig a magyarság régi neve Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár szerint.

Irodalom

Varga Géza (2019): Közszavak és istennevek

Varga Géza (2026): Halaf jelhasználat