Az M5 csatorna Ez itt a kérdés c. műsorának 7 hónappal korábbi felvételét láttam újra ma reggel. A műsor apropóját, amelyben érintőlegesen szó esett a hun írásról, a Magyar Nemzeti Múzeumban nyílt hun kiállítás adta. Két évvel ezelőtt úgy hirdették meg ezt, hogy a kínaiakkal (a Shanghaj Múzeummal) közösen rendezik meg, ám a kínai fél időközben mintha visszalépett volna. Így ez a kiállítás semmivel sem lett jobb a hasonló félsikerű kiállításoknál. Ezeknek ugyanis közös ismertetőjele volt és - sajnos - maradt, hogy kiállítanak olyan hun tárgyakat, amelyeken kitűnő magyar olvasattal rendelkező szövegek vannak, de az olvasatról a kiállításon egy szóval sem tesznek említést.
Ilyen írásemlék ezen a most is megtekinthető kiállításon a telki hun vascsat (1. ábra). Vannak hasonlóképpen jól olvasható további hun írásemlékek is (pl. 2. és 3. ábra), amelyekről szintén nem hajlandó tudomást venni sem az akadémikus "tudomány", sem a média. Indoklás nincs, de vita, vagy kérdés sincs. Ugyan miért kell titkolni a közönség előtt, hogy a hunok magyarul beszéltek és a székely írás szójeleket alkalmazó elődjével magyar nyelvemlékeket hagytak ránk? Miért nem tud erről a műsorban megszólaló kitűnő tudósok: Vésey Kovács László, Bíró András Zsolt, Makoldi Miklós, Hidán Csaba egyike sem? (1) Az alábbi hun írásemlékek mellé odatettem a székely jeleket is, hogy bármelyikük ellenőrizhesse az olvasatomat.
1. ábra. A telki hun vascsat alsó részén a hieroglifikus (ősvallási kötődésű szójelekkel írt) Lyukó ragyog az égben mondat olvasható, az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "r" (ragyog), "ly" (Lyukó) és "g" (ég) jele látható
A kiállításnak ez a hun nyelvemlékeket illető szótlansága a Magyar Nemzeti Múzeum szégyene, ahol korábban barbár módon lereszelték az általam letéti szerződéssel náluk elhelyezett budapesti késő középkori jelvény jeleket hordozó felületét. A letéti szerződésben még elismerték a leleten rovásszöveg létét. A későbbiekben azonban erről már nem voltak hajlandók tudni. "Szakértőik" előbb latin AK monogrammnak, majd rontott latin M-nek határozták meg a legfontosabb jeleit. A leletet ugyanis a letéti szerződésben a múzeum főigazgatója - tévesen - hun cikáda fibulának határozta meg. Nyilván felrémlett az illetékesekben, hogy ez a tárgy a rajta lévő rovásszöveg magyar olvasatával együtt a hunok magyar nyelvét bizonyítja - és ezt elkerülendő reszelték le a felületét és tagadták le róla a rovásjeleket. Nos, ez a Magyar Nemzeti Múzeum az általuk elkövetett leletrongálás fényében nem lehet igazán érdekelt abban, hogy a hunok írásáról és a hunok magyar nyelvéről szó essen. De ezzel kell azonosulnia az M5 csatornának is? Nyilván és remélhetőleg nem erről van szó.
A hunok által használt magyar hieroglif írásról (a székely írás szójeleket alkalmazó elődjéről) többet kell tudni, mert pillanatnyilag - a genetika mellett - ez viheti leginkább előre a magyar őstörténetkutatást. Mivel írástörténészeket nem képezünk, nem lehet kifogás, hogy azt sem tudjuk, eszik-e, vagy isszák ezeket a székely szójeleket. Baranyai Decsi János 1598-ban, a török idők zűrzavarában és rettenetében is le tudta írni a székely írásról (ők akkor még Thelegdi Jánossal hun jelekről beszéltek), hogy aki magyarnak érzi magát, az tanulja meg. Ha az akadémikus "tudomány" ma nem áll a helyzet magaslatán, akkor a tors közt is hősöknek kell támadniuk, akik a nemzet méltóságán esett csorba kijavítása érdekében a mulasztásokat bepótolják és a hibákat helyrehozzák. Amihez kezdetnek elegendő a jelen cikkben bemutatott három hun írásemlék megértése, azaz leletenként öt perc figyelem.
A régészettel és a genetikával szemben a rovológia nyelvet és identitást azonosít, amiről folyamatos a vita a kutatók között. Amennyiben a kutatás hajlandó lesz tudomásul venni, hogy a hunok a székely írás szójeleket alkalmazó elődjét használták (erről legkorábban 1996-ban, legkésőbb 2017-ben adtam ki könyvet) és ezzel magyar mondatokat hagytak ránk, akkor a hasonló műsorok által nyújtott tömegtájékoztatás hitelesebb lehet egy fokkal.
A hun írás létezéséről bizonytalan álláspontot foglaltak el a meghívott kutatók. Pedig e műsorban a kutatás legrokonszenvesebb, haladó nézeteket elfogadó (ez a dolgok fejreállása miatt ma hagyománytisztelőt jelent) emberei gyűltek össze. Személyesen röstellem magamat azért, mert a hun írás kérdésében ennyire tájékozatlannak mutatkoztak. Valamit rosszul csinálhatok, ha értelmes emberekre ennyire nincsenek hatással a könnyen megismerhető tények. Mert nem az én álláspontomat kell elfogadnia bárkinek, hanem a létező hun írásemlékeket kellene ismernie a kutatóknak. Nagyon jól fogalmazta meg Bíró András Zsolt a műsorban, hogy nekünk magyaroknak nem kell kitalálnunk az őstörténetünket, elég az is, ha megismerjük. Hozzátehetem: ez különösen igaz a hun kori írástörténetünkre, amit nagyon nem ismer senki abból a körből, amelyik szót kapott a műsorban. Persze ez általában igaz az akadémikus tudomány többi szekértáborára is. Püspöki Nagy Péter (1984) és Sándor Klára (1996) a sajnálatos valóságot írták meg erről: a tudomány nem ismeri a székely írást, minden alapvető fogalom tisztázatlan. Ebbe a nem ismert körbe tartozik a hun írás is, amiről ideje lenne tudni valamit legalább a hagyománytisztelő körökben. Nincs ugyanis olyan törvény, amelyik kötelezővé tenné e rendkívül fontos szakterületen a legjobb szakemberek elképesztő tájékozatlanságát.
Kénytelen vagyok ezért ezt a rövid válaszcikket megírni és közzétenni, mert az életen át folytatott kutatásaim eredménye (a székely írás hun-avar eredete, a magyarul elolvasható hun írásemlékek sora) erre kötelez.
Ajánlom mindezt a műsor készítői, meg nézői megtisztelő figyelmébe és kérem őket, hogy beszéljék meg a témát közösen is! Természetesen - ha lenne - minden felmerülő kérdésükre tudok válaszolni (legalább annyit, hogy ezt még kutatni kell).
Jegyzetek
(1) Nem várhatunk másik szakterület kutatójára, hogy majd ő megoldja. Egyrészt, mert nincs illetékes szakterület: a jelek szerint sem a régészek, sem a nyelvészek, sem a történészek nem tekintik sajátjuknak a feladatot. A előző átkosban körbe telefonáltam az MTA elnöki titkárságán kezdve az akadémiai intézeteket, hogy melyiknek szerepel a feladatai között a székely írás eredetének kutatása. Egyik sem vállalta, sőt némelyikük hangjában még sértődöttséget is felfedezni véltem. Mintha a feltételezés is eleve sértő lett volna a számukra, hogy nekik bármi közük lehet ehhez az íráshoz. A 2009-ben az Országos Széchenyi Könyvtárban megrendezett nyelvemlék-kiállítás csődje aztán bebizonyította, hogy az MTA nem kapkod a rovásírásos nyelvemlékeink megismerése és kiállítása után.
Ezért a Magad uram, ha szolgád nincs! elv alapján nekünk kell elvégeznünk ezt a munkát a nemzet becsületének megmentése érdekében. S ez nem is olyan bonyolult, vagy nehéz. A fent bemutatott példák alapján bárki intelligens és becsületes ember (vagy ezzel túl nagy feltételeket támasztok?) beláthatja, hogy a hunok használták a székely írás hieroglifikus előzményét. S akad egy bilingvis az énlakai unitárius templomban, amelyik megkönnyíti a kétféle (alfabetikus és hieroglifikus) székely írás létének belátását.
A fent bemutatott három hun írásemlék alapján belátható, hogy a hunoknak volt írása és az a székely írással rokon, csak szójelekkel van írva és díszes. Például a Sarata Monteoru-i hun fibulán olyan szépen sorakoznak egymás után a felismerhetően székelyazonos jelek, hogy az eldönti a kérdést.
Egyszer (2018-ban) már megkérdeztem, amit most újra meg kell ismételnem: "Joggal merül fel ezért a kérdés, hogy ugyan mi akadályozza meg ezt a sok "tudóst" abban, hogy észrevegyék, elolvassák és felhasználják őket a hun-magyar azonosságról, vagy a székely írás hun eredetéről folytatott vitáikban? Többre becsülik az egyszer már beismerten téves, de akadémikus professzor által írt ostobaságot a tényeknél? Vagy el sem jutott hozzájuk a finnugrista rováseredeztetés csődjéről 1996-ban közreadott akadémikus beismerés híre, mert nem olvassák a szakirodalmat?" Nem lenne itt az ideje végre válaszolni és a válasz érdekében csinálni is valamit, ha már őket érte a megtiszteltetés, hogy tőlük várják a választ a hun írást és nyelvet illetően?
Irodalom
