Bevezető
Evangelosz C. Papakitszosz tett közzé egy cikket az academia.edu-n Kulturálisan fontos tárgyak, mint a krétai protolineáris írás jelei címmel. Cikkében a krétai protolineáris írás hét „szótagtábláját” mutatja be. E szótagtáblák mássalhangzó-magánhangzó típusú szótagjeleket tartalmaznak. A jelen cikkben e krétai szótagjelek némelyikét egyeztetem székely rovásbetűkkel és a magyar hieroglif írás szójeleivel (1). A krétai és a magyar jelkészlet ugyanis egyaránt rokonságban van a Halaf-kultúra jelkészletével. Az alábbi fejezetekben e krétai - magyar megfeleléseket mutatom be.
Az Él, élő hieroglifa
3. ábra.
A cikk a krétai protolineáris (CP) írás elméletét követi, miszerint az összes égei-tengeri írás, beleértve a lineáris A-t, a krétai hieroglifákat és a lineáris B-t is, ebből az írásból fejlődött ki. E készlet hét szótagáblája a görög szerző szerint élettelen tárgyakat vagy szerkezeteket ábrázol, amelyek nagyon gyakoriak vagy fontosak voltak a mindennapi életben, a gazdaságban és a vallásban. Azt is bemutatja, hogy minden szótagábla fonetikai értéke megfelel a szótagábla által ábrázolt tárgy sumér nevének egy konzervatív dialektusban. Így több fény derül az égei-tengeri írások nyelvi eredetére, létrehozásuk során követett gyakorlatra, és közvetve a minószi civilizáció egyes kulturális aspektusaira.
Számunkra ez a cikk két körülmény miatt különösen érdekes.
- Az egyik körülmény az, hogy a szerző által bemutatott szótagtáblákon lévő jelek némelyikét a magyar hieroglif írás jeleivel azonosítani lehet.
- A másik körülmény az, hogy Simo Parpola a sumért az uráli nyelvek közé sorolta, azaz a magyar rokonaként határozta meg. (2)
A krétai protolineáris írás elmélete az égei-tengeri bronzkori írásrendszerek fejlődését magyarázó tudományos hipotézis. Az elmélet lényege, hogy a korai minószi képírás (krétai hieroglifák) és a későbbi, jól ismert vonalas Lineáris A írás között létezett egy átmeneti, úgynevezett proto-lineáris fázis. Az elmélet hátterét az alábbi kulcspontok határozzák meg.
Arthur Evans brit régész krétai ásatásai alapján az írásbeliség fejlődését három egymást követő szakaszra osztotta:
- Krétai hieroglifák (kb. i. e. 2000–1650): Erősen piktografikus, képszerű szimbólumok.
- Proto-lineáris és Lineáris A írás (kb. i. e. 1800–1450): A képszerű jelek egyszerűsített, gyorsabban leírható, elvont vonalakká (lineárissá) alakultak.
- Lineáris B írás (kb. i. e. 1400–1200): A Lineáris A-ból a mükénéi görögök által átvett és a saját nyelvükre adaptált szótagírás.
A protolineáris elmélet szerint a váltás a bonyolult képírásról a vonalas írásra nem hirtelen történt. A palotagazdaságok adminisztrációs igényei (gyors könyvelés, leltározás) megkövetelték a jelek gyors leírását. Az átmeneti fázisban a jelek még megőrizték az eredeti képi kontúrokat, de már kurzívabbá, „folyóírás-szerűbbé” váltak.
Bár a korai elméletek szerint a Lineáris A egyenesen a hieroglifákból fejlődött ki, a modern kutatások árnyalják ezt a képet. A két írásrendszer egy ideig párhuzamosan is létezett Krétán (a hieroglifákat főként pecsétnyomókon, a korai lineáris formákat agyagtáblákon használták). Vannak olyan kutatói vélemények is, amelyek szerint a protolineáris forma nem egyetlen tőből fakad, hanem egy regionális írásfejlődési kísérlet része volt. Mivel a Lineáris A (és így a protolineáris szakasz) nyelve a mai napig megfejtetlen, az elmélet pontos részletei és a jelek pontos hangértékei továbbra is a nyelvészeti viták tárgyát képezik.
Jegyzetek
(1) A székely írás vegyes jelrendszerű (szó-, szótag- és mondatjeleket és betűket egyaránt tartalmazó, de jobbára alfabetikusan használt) írás. Eredetileg a kőkori ősvallás jelkészleteként szolgált és abból maradt ránk, ezért a jelei szinte kivétel nélkül az Isten szó összetevőit, vagy az Isten további neveit és jelzőit rögzítik. Ezek az istennevek és jelzők ma is ismertek Eurázsiában és Amerikában. A székely írás napjainkban is használatban van Magyarországon. Korábbi, szó- és mondatjeleket alkalmazó változatát, a magyar hieroglif írást 2017-ben mutattam be. A magyar hieroglif írás szójeleit és rövid szövegeit a népművészet ma is használja a hímes tojásokon, vagy a fazekasedényeken, de megtaláljuk őket a heraldika, pl. a magyar államcímer elemei között, valamint a vallásos jelhasználatban is.
(2) Simo Parpola álláspontját alátámasztja, hogy az agyagba karcolt legkorábbi sumér jelek közül húsznál is több azonosítható a magyar hieroglif írás jeleivel (... ábra). Ezeknek nem csak a formája, hanem több esetben a jelentése és a hangalakja is azonos, vagy rokon a magyar megfelelőkével. Simo Parpola szerint a sumérek a Halaf (és az Ubaid) kultúra népességének a leszármazottai. Ezt is alá lehet támasztani írástörténeti adatokkal, ugyanis az eddig megismert 32 halaf jel mindegyike azonosítható magyar hieroglifákkal (... ábra).
A magyar hieroglif írás a kőkori ősvallás jelrendszere volt, amely már a kőkorban elterjedt a Pireneusoktól Amerikáig. A fentebb említett jeltörténeti párhuzamok alapján ebből alakult ki a sumér és a krétai protolineáris jelrendszer is. A hasonló (magyar hieroglifákat tartalmazó) jelrendszerek sorát ki lehet egészíteni a hettita, a Tepe Yahja-i, az Indus-völgyi, az egyiptomi és más írásokkal is. Azaz nem szükséges a sumérből származtatni a krétai protolineáris jeleket, mert nem ez az egyetlen lehetséges út. A Krétán is megjelenő sumérazonos hangalakok és jelentések fontosak, de származhatnak a sumér őséből is. S lehetséges átadóként figyelembe kell venni a suméreknél vagy kétezer évvel öregebb Halaf kultúrát is.
Az uráli nyelvek csak a sumért követően alakultak ki a Szejma-Turbino kultúra, egy érckutató- és fémkereskedelmi útvonal telephelyei mentén megszülető új keveréknyelvekből. A Szejma–Turbino kultúra a kora bronzkor végére, időszámításunk előtt 2200 és 1900 közé tehető. E kereskedelmi útvonal megszervezői és fenntartói a szabír-hurri népek voltak. A szabír (nála szavartü aszfalü) pedig a magyarság régi neve Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár szerint.
Irodalom
Varga Géza (2019): Közszavak és istennevek
Varga Géza (2026): Halaf jelhasználat
