Egy régészeti kutatási program tárja fel Kiskunlacházán, a Dömsödi-árapasztó övcsatorna mentén a Szerki család egykori Szentivánszerke birtokának központjában álló, Keresztelő Szent János tiszteletére felszentelt egyház maradványait. A munkáról a Régészettudományi Intézet világhálón közzétett bejegyzése számol be. A templom helyét a múzeumbarát önkéntesek által felfedezett törmelékek jelezték. A templom feltárását a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és Eötvös Loránd Tudományegyetem régészhallgatói, a Ferenczy Múzeumi Centrum munkatársai, a Közösségi Régészeti Egyesület önkéntesei és Kiskunlacháza lakóinak lelkes együttműködésével végzik.
Az egyik fémkeresős egy tűziaranyozott, körmeneti keresztről származó szent figurát (Istent ábrázoló idolt) talált a templomtól alig húsz lábra keletre, amelyen hieroglifikus felirat van (1. ábra). A jelen cikkben ezt a hieroflifikus feliratot ismertetem.
1. ábra. A kiskunlacházi "tűziaranyozott, körmeneti keresztről származó szent figura", amely az Ak ügy égi Lyukó szár, mai magyarsággal: az Ak folyó az égi Lyukó Úr mondatot hordozza
A kőkori eredetű magyar hieroglif írás, amelynek a jeleit ezen az idolon is látjuk, eredetileg az ősvallás jelrendszere volt. Írásemlékei az ősvallás számára fontos csodaszarvas, világmodell, turul, égig érő fa, antropomorf isten stb. ábrázolásaihoz fűzött fohászok, vagy tájékoztatások. E kiskunlacházi esetben ez utóbbiról van szó. Azt, hogy az idol az Istent ábrázolja, a rajta lévő jelek alapján lehet megállapítani. A szokásoknak megfelelően képszerű és szimmetrikus jelmontázs függőleges tengelye egy szár "Úr" hieroglifa, ami az Isten egyik jelzője. Mellette kétoldalt az Ak ügy "Ak folyó, Heraklész folyó" jelpár helyezkedik el. Ez a jelpár az Istennel azonosított Tejút egyik neve, vagy jelzője. Több példányban szerepel az ábrázoláson az ég hieroglifa, ami jelzi, hogy itt az ég főszereplőjéről van szó. (1)
2. ábra. A kiskunlacházi idol jelei a székely írás jeleivel rokoníthatók
A kiskunlacházi idol jelhasználatának érdekessége, hogy tetten érhető a "lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvenció alkalmazása. Ez az ábrázolási konvenció olyan esetekben található meg, amikor magyaroknak, vagy magyarral rokon, magyarokkal kapcsolatban lévő népeknek tulajdonítható az írásemlék készítése. Vagyis ez egy etnikumjelző lelet.
A jelhasználat megerősíti azt, amit Kiskunlacháza történetéből egyébként is ismerünk, hogy itt nem eredetileg türk nyelvű kunok, hanem magyarok élnek, akik a földrajzi elhelyezkedésük miatt csatlakoztak a kun önkormányzathoz. Hasonló következtetést lehet levonni a karcag-orgondaszentmiklósi csatkarika magyar hieroglifikus írásemléke alapján a korai karcagi lakosság magyarságáról is. (2)
Jegyzetek
(1) Az, hogy egy keresztény templom körmeneti keresztjén mit keres egy ősvallási kötődésű képszerű szöveg, csupán egy modern korunkra jellemző ellentmondás. A kereszténység a magyarság esetében nem a régi vallás merev tagadását jelentette. Hiszen például az Isten (ős + ten) szavunk is változatlanul használatban maradt a vallásváltás ellenére. Ipolyi Arnold püspök még azt is megállapította, hogy az Isten jelzői szintén a sztyeppéről származnak. A hunoknak három keresztény püspöksége volt a mervi, a heráti és a gurgáni oázisban. Az 531 táján a mervi oázisban a szabírhunok számára készített Szent Korona is ugyanennek a kevert vallású világnak a nézeteit képviseli. Hieroglifikus szövegeket is találunk rajta. Mindez az uralkodó dinasztia vallási türelmére utal. Volt tehát idő ahhoz, hogy az ősvallás és a kereszténység egymáshoz simuljon. Egy szó sem igaz abból, amit a Szent István által véghezvitt rovásüldözésről terjesztettek egy időben. E helyett azt lehet jól dokumentálni, hogy Szent István és az Árpád dinasztia tagjai használták a rovásjeleink hieroglifikus változatát. Ebbe a képbe beleillik az, hogy Kiskunlacházán egy körmeneti kereszten ősvallási jelhasználattal találkozunk. Ha ezt Krisztus arcán is megengedhetőnek vélték az Árpád korban (3. ábra), akkor mi ne legyünk pápábbak a pápánál! Akkor se, ha a katolikus püspöki kar pillanatnyilag az ősvallási vonatkozások feledésével értene egyet (gondolok itt arra a tilalomra, ami jelenleg megakadályozza a veleméri templomban a napjárásra és a templom keletelésére vonatkozó tájékoztatást).
3. ábra. Árpád-kori ereklyetartó bronzkereszt a hieroglifikus Egy ten (mai magyarsággal Egy isten) mondattal (fotógrafika)
(2) Karcagnak ugyanis a honfoglalást követő időkben szintén magyar lakossága volt és tőlük is származhat a csatkarika. Később a ma kunoknak nevezett hunok telepedtek be Karcagra, akik szintén magyarul beszéltek és használták a székely írás előzményét, a magyar hieroglif írást. A finnugrizmus csak azért próbálkozik - sikertelenül - a karcagi rovásfelirat török nyelvű olvasatával, mert ezáltal a "mindent másoktól vettünk át" és a "merjünk kicsik lenni" finnugrista elveknek megfelelően alakíthatják a magyar kultúráról alkotható képet.
A jelek szerint az semmit sem számít az akadémikus "tudomány" képviselőinek, hogy a karcagi szöveg ótürk magyarázata nem logikus és nem helyes, ezért nem is lehetséges.
- Ugyan miért akartak volna az ótürk nyelvű kunok magyar jelekkel ótürk szöveget írni, amikor állítólag volt nekik saját ótürk írásuk is?
- S a karcagi jelek egyetlen ótürk ábécével sem olvashatók el úgy, ahogyan azt Hakan Aydemir javasolta. Az már csak hab a tortán, hogy a székely írással sem.
Magyar szójelekkel azonban tökéletes olvasatot ad a karcagi csatkarika, e fentebb tárgyalt kiskunlacházi feliratnál még könnyebben érthetőt is. A karcagi szöveg azért érthető könnyebben és olvasható el egy akadémikus "tudós", vagy az érdeklődő polgár számára, mert a jelei nem alkotnak képet, hanem sorba (köriratba) vannak rendezve. Van a karcagi csatkarikának egy képszerű változata is a szentgericei templom egyik mennyezetkazettáján (4. ábra). Ebből világos egy intelligens ember számára, hogy a karcagi körirat előzőleg, vagy egyidejűleg is egy képszerű világmodell volt.
Feltűnő, hogy az akadémikus "tudomány" emberei - talán az intelligenciaszintjükkel és/vagy a tudósi minőségükkel összefüggő okok miatt - nem foglalkoznak a szentgericei párhuzammal. Pedig e nélkül nem lehet helyes képet alkotni a karcagi csatkarikáról.
Jellemző, hogy a szentgericei és karcagi szövegek tartalmazzák a magas kő jelpárt, ami ugyanúgy az Istennel azonosított Tejút jellemzéséhez tartozik a hieroglifikus szövegekben, amiképpen a kiskunlacházi idolon az Ak ügy. Jól szemléltetik e hieroglifikus szövegek azt a folyamatot, amikor a képszerű szójeleket alkalmazó hieroglifikus szövegek előbb soros szövegekké, majd székely betűírássá alakultak.
Ez a soros szöveg és az egy hangot jelölő betűk világa közelebb áll ahhoz, amire az általános iskola első osztályában tanította őket a tanítónéni. S a kályhától mégis csak könnyebb elindulni. Pusztán ez az elindulás hiányzik feltűnően ...
4. ábra. A szentgericei unitárius templom egyik mennyezetkazettája olyan világmodellt ábrázol, amelyben hasonló (de nem lineáris, hanem képszerűbb) jelek sorakoznak, mint a karcagi csatkarikán, a két írásemlék olvasata közel ugyanaz, csak a "g" (ég) helyett "s" (sar "úr") szerepel - amely jelek csak egyetlen vonalban térnek el egymástól
Irodalom
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2018): Az égig érő fa ábrázolásai
Varga Géza (2019): Hiteles turulábrázolások
Varga Géza (2020): A Katona-Bíró szerzőpár a karcagi csatkarika feliratáról
Varga Géza (2024): Hoppál Mihály álláspontja kapcsán a világfa a csodaszarvas és a rovológia rendszerszerű összefüggéséről
Varga Géza (2026): Kiss P Attila és Szabados György a csodaszarvas mondáról az M5 tévécsatornán
Varga Géza (é. n.): Világmodellek
Varga Géza (é. n.): Antropomorf világfa
