2026. november 15., vasárnap

Isten országa mondat egy Halaf kerámiatöredéken

Az AI ajánlott a figyelmembe egy általam eddig nem ismert Halaf cserépdarabot, amit a The Metropolitan Museum of Art (Metropolitan Művészeti Múzeum) falai között őriznek (1. ábra). Alább a lelet hieroglifái (ősvallási kötődésű szójelei) közül olvasok el kettőt a magyar hieroglif írás segítségével.



1. ábra. Halaf cserépdarab (Tell Brak, Szíria, Kr. e. 5600 - Kr. e. 5000) a MET-ből, a jobb oldalán látható két hieroglifa olvasata lentről felfele mai magyarsággal: Dana országa "Isten országa"


Az 1. ábrán látható Halaf cserépdarab jobb felén két elolvasható hieroglifa van. 

- A jobb alsó sarokban egy sokágú napjelkép látható. A későbbi sumér írás legkorábbi képszerű jelei között ez a dingir "isten" jel egyik változata. E dingir jelnek van egyszerűbb: nyolcágú és négyágú (kereszt alakú) változata is. A kereszt pedig istenjelkép már a kőkorban is. 

Hasonló jelek megtalálhatók a magyar népi jelek között is, valamint a régészeti leleteken is, minden esetben egy kép részeként, amelyben a Nap és az isten helyét foglalja el, vagy az Isten szerepét idézi (például a hímes tojáson az eljövendő új élet és a feltámadás reménységét). A kereszt alakú változat a székely írásban a "d" hangot jelöli. S a nemzetközileg elterjedt istennevek jelentős többsége "d"-vel, vagy "t"-vel kezdődik. A székely rovásírás "d" és "t" betűje is kereszt alakú, vagy abból levezethető. A magyar mitológia megőrizte a Dana és/vagy Du istennevet, ami a magyar isten szó második szótagjának, az Isten (ős + ten) régi nevének változata. 




3. ábra. ábra. A honfoglalás kori gyulai aranyozott bronzjelvény (középen), a jelvény ragyogó, ős és Dana hieroglifái (balra, fentről lefele) valamint a székely írásban ezeknek megfelelő "r" (ragyogó) rovásbetű, ős szójel és "d" (Dana) rovásbetű, a jelvény olvasata: Ragyogó ős Dana



- A cserépdarab jobb felső sarkában lévő hullámvonal hegyek sorát ábrázolhatja. Ez esetben a hármas halom alakú sumér khur "hegy, ország" jel rokona lehet. Szerepel a magyar államcímerben is, ahol ország jelentésű (4. ábra). Előfordul a neolitikus Kökénydombi Vénuszon is (7. ábra). A hullámvonal másik, elvileg lehetséges értelmezése a képi tartalom alapján a "víz", vagy "folyó".



4. ábra. Az Árpád házi királyaink idején használatos magyar állami címer a Képes Krónikából, az olvasat: Egy országa "Isten országa"



5. ábra. Részlet a Szent istván idejében készített magyar koronázó palástról, az olvasat: Ten országa "Isten országa"





7. ábra. A Kr. e. V - IV. évezredből származó Kökénydombi Vénusz szembőlnézete (középen) és hieroglifikus "díszítése" (balra), valamint a hieroglifáknak megfelelő magyar jelek (jobbra), köztük a ma ország jelentésű hármas halom, amelynek megfelelője a neolitikumban még "hegy, ország" jelentést rögzített


A Halaf cserépdarab két jelének olvasata a fentiek alapján Dana országa (mai magyarsággal Isten országa). Az "Isteni folyó" értelmezés is lehetséges, de ilyen szópár nem, vagy csak ritkán fordul elő a hieroglifikus szövegek között, míg az "Isten országa" kifejezetten gyakori. Ez a mondat a neolitikumban Dana khur, vagy hasonló hangalakú lehetett. A halmokat ábrázoló "hegy/ország" szójelnek az eredetire valamelyest még emlékeztető mai hangzását az orom és ország szavak töve őrzi. Ez a szótő a nyelvrokonság miatt hasonlít a sumér khur "hegy, ország" hangalakjára. A mai magyar államcímer hármas halmának és kettős keresztjének az olvasata Egy országa "Isten országa", ami ugyanebbe a gondolati körbe tartozik (4. ábra). Az Isten országa kifejezés kezdetben az égbolt áttetsző kőből rakott boltozatára és a Tejúttal azonos világoszlopra vonatkozhatott. Ezért áll hegyekből. Később került át az égi ország mintájára megálmodott földi Magyarországra.

Néhány éve Simo Parpola nyelvész az általa a Halaf-Ubaid útvonalon kialakultnak tartott sumért besorolta az uráli nyelvek közé. A társtudományok kutatási eredményeinek köszönhetően időközben az is egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az uráli nyelvcsaládba sorolt nyelvek ősének - az eredetüket tekintve - nem sok köze van az Urálhoz. 

Volt ugyanis egy délről Szibériába érkező, a szabír ős mondatjel előfordulásai alapján szabírnak nevezhető ősnép, amelyik érdemes a figyelmünkre. E szabírok a neolitikumban és a bronzkor hajnalán a Kárpát-Balkán térség, a Termékeny félhold, India és a BMAC kultúra  vidékén éltek és hatottak. Később a Szejma-Turbino időszakban működtetett bronzkori kereskedelmi útvonal mentén telephelyeket létesítettek az Altájtól Kínáig, valamint Szibéria északi területein, eljutva az Urálig és Skandináviáig. 

Bíborbanszületett Konstantin szerint ez a szabír volt a magyarok régi neve. A szabírok Jordanes szerint az igazi hunok, akik a magyar krónikák szerint a honfoglalók ősei voltak. A világosi fegyverletétel után dominánssá vált, finnugrista alapozású őstörténeti elméletek képviselői azóta is kézzel lábbal tiltakoznak e történeti hagyomány ellen. Már a hun-magyar azonosítás is bántja a szemüket. Legjobban mégis a déli (ókori, vagy még régebbi) szabírok és a magyarság azonosítása borzolja a "Merjünk kicsik lenni!" és a "Mindent másoktól vettünk át" típusú prekoncepcióikat. Persze a tudományos igényű érvek és a tények ellenében a puszta ellenérzéseik nem vezethettek eredményre. Hiszen az e téren kifejtett munkásságuk kimerül a Zsirai Miklós által a szakirodalomban "jogerőre emelt" jelzőosztogatásban (1). Az érdemi kérdésekhez, mint amilyen a magyar közsszavak és az idegen istennevek egyezésének jelensége, hozzá sem tudnak szólni.

Visszatérve a Szejma-Turbino kultúrára, e kereskedelmi állomásokon alakultak ki a később urálinak elkeresztelt nyelvek a lovas fémkereskedők szabír/hurri nyelvének és a helyi nyelveknek a keveredéséből. E nagyívű magyarázatot támasztja alá ama tény, hogy a Halaf-kultúra eddig megismert 32 jele kivétel nélkül magyarazonos és a magyarazonos jelek előfordulnak a fémkereskedők által bejárt útvonalakon is. 

A Halaf-kultúra a szabír/hurri területeken virágzott 7-8 ezer éve, tehát jóval a sumérek megjelenése előtt. A jelhasználati hasonlóságok alátámasztják Simo Parpola véleményét arról, hogy a Halaf kultúra lehet az egyik őse az átgondolandó "uráli" nyelvcsaládnak. A fentebb bemutatott Halaf cserépdarab ezen összefüggések miatt fontos kultúrtörténeti emlék.   



Jegyzet

(1) Az Országos Széchenyi Könyvtárban 2009-ben rendezett nyelvemlék-kiállítás megnyitójára írt cikkeim és nyomában egy Hiller István által kiadott miniszteri utasítás kellett ahhoz is, hogy a majd évszázados szabotázs után végre az MTA is foglalkozzon a székely írással. Évtizednél több idő alatt el is készült egy MTA rováskorpusz. Amikor ezt értékeljük, nem feledkezhetünk meg I. J. Gelb álláspontjáról, aki szerint az írásemlékek leltározása még nem tudomány a nagy kérdések kikerülése mellett. Már pedig itt ez történt. Gondosan elkerülték azon írásemlékek közlését, amelyek szó-, vagy mondatjelként lennének értékelhetők. Így ez a korpusz sem lett több egy finnugrista prekoncepciókat védő, a székely írás végső soron sémi eredeztetését tukmáló történelemhamisító válogatásnál. Véletlenül sem esik szó benne a szkíta, szarmata, hun, avar és honfoglalás kori leleteken lévő elolvasható írás- és nyelvemlékeinkről, a szójeleink létét pedig Vásáry István szerkesztő kifejezetten le is tagadja benne. Annak ellenére tagadja le ezeket, hogy Veit Gailelnek az 1500-as évekből fennmaradt feljegyzése, a nikolsburgi ábécében lévő ős, ten és tprus (tapar ős "szabír ős") jelek, a közölt több száz hieroglifikus szöveg, a népi, uralmi és vallási szójelkészletünk tanúsága, köztük különösen az énlakai Egy Isten bilingvis kellőképpen dokumentálja a szó- és mondatjeleink létét.  A Halaf jelek magyarazonos voltát pedig még tagadni is elfelejtették. 

 

Irodalom 

I. J. Gelb (1952): A Study of Writing, Phoenix Books, The University of Chicago Press

Simo Parpola (2007): Sumerian: A Uralic Language (I), in L. Kogan et al. (eds.), Language in the Ancient Near East. Proceedings of the 53 e Rencontre Assyriologique Internationale, Vol. I, Pt. 2 (Babel und Bibel 4/2, Winona Lake, Indiana): 181–210.

Simo Parpola (2016): Etymological Dictionary of the Sumerian Language, Winona Lake, Indiana: The Neo-Assyrian Text Corpus Project, 2016. Pp. xliv + 426; xxviii + 436.

Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest 

Varga Géza (2018): Az "Isten országa" kancsó a veleméri Sindümúzeumban 

Varga Géza (2018): Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről

Varga Géza (2018): A gyulai honfoglalás kori aranyozott bronz jelvény "Ragyogó, ős Dana" mondata 

Varga Géza (2018): Az énlakai Egy Isten mondatjel

Varga Géza (2019): Közszavak és istennevek

Varga Géza (2020): Az Osservatorio Letterario 2010-es cikke az OSZK meghamisított nyelvemlék-kiállításáról

Varga Géza (2024): Zsirai Miklós bukása és a világfa vita 

Varga Géza (2024): A sumér dingir hieroglifa magyar megfelelője egy dobronaki hímes tojáson 

Varga Géza (2026): Halaf jelhasználat

Varga Géza (2026): A Kökénydombi Vénusz hieroglifáinak olvasata

Varga Géza (é. n.): Sindümúzeum (tárlatvezetés és tárgyak) 

Varga Géza (é. n.): Az MTA rováskorpusza 

Varga Géza (é. n.): Szkíta tartalom 

Varga Géza (é. n.): Szarmata tartalom 

Varga Géza (é. n.): Hun és avar tartalom 

Varga Géza (é. n.): Honfoglaló tartalom




Varga Géza



A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház portáján található 
a díjmentesen meglátogatható