Vajon egy titokzatos, 2000 éves miniatűr agyagzsetont használtak a jeruzsálemi templomba érkező zarándokok? - kérdezi az ancientpages.com szerzőjének, Conny Watersnek a cikke. A cikkben három, jeleket hordozó agyagzsetont mutat be a Kr. e. I. századból. Mindegyiken másik írás jelei látszanak. Az utolsón magyar hieroglif írással írt, magyarul elolvasható, világfát ábrázoló képszerű jelmontázs van (1. ábra).
1. ábra. A magyar hieroglif írás jeleit hordozó jeruzsálemi agyagpecsét (fotógrafika)
Az ancientpages.com A bibliai kánaániták ősi rejtélye – Új DNS-elemzés c. cikkében, amelyet szintén Conny Waters jegyez, mintha kimondatlanul is választ kapnánk a kérdésre, hogy miképpen kerültek magyar jelek egy ókori jeruzsálemi agyagpecsétre (3. ábra). Ez a kérdés önkéntelenül is felmerül, bár ismerünk már rovásjeleket a jeruzsálemi Szent sír (Feltámadás) templom bejáratáról. Ugyanazt a zsenge "újjászülető, feltámadó" hieroglifát látjuk ott is, mint amit az agyagpecsét jelmontázsának csúcsán is megtalálunk.
A cikkben említett genetikai eredmények szerint a bronzkorban évszázadokon át tartó bevándorlás zajlott a Közel-Kelet hurrik/szabírok lakta északkeleti részéről, a mai Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán vidékéről Izrael, Palesztina, Libanon, Szíria és Jordánia területére.
Hozzátehetem, hogy a terjeszkedés gazdasági alapja a hurri/szabír népesség fémfeldolgozó tevékenysége és a lótartás volt. Ugyanez a magyarul, vagy magyarral rokon nyelven beszélő bronzkori népesség lakta be a Balkánt, a Kárpát-medencét és a sztyeppét is. Eredetileg az Ararát körüli Éden volt az őshazájuk, ahonnan a jégkorszak végén indultak a jég alól felszabaduló új területek meghódítására. Azt, hogy ők, a magyarul beszélő szkíták voltak a sztyepp első benépesítői, a Heraklészhez, a szkíták ősapjához kötődő mítoszok elmondják (1). A szkíták és a szabírok általuk beszélt nyelv a ránk maradt hieroglifikus szövegek alapján azonosítható. A jelhasználat (különösen a szabír népnevet rögzítő szabír ős mondatjel) és a magyar olvasatok alapján a magyar történelem korai szakaszai felrajzolhatók a térképre. Ők adták az etruszkok őseit, a Tordos-Vincsa kultúra lakosságát és az első kínai dinasztiát, a Xia-t is. Ennek megfelelően a Vincsa kultúra jelei közül 49, a kínai jelek közül 50, az Indus-völgyi kultúra jelei közül pedig min. 40 magyarazonos. A Nemetz Tibor matematikus segítségével elvégzett valószínűségszámítás alapján e jelhasonlóságok nem a véletlennek, hanem a jelrendszerek genetikus kapcsolatának köszönhetők.
E hurri/szabír népesség keletre tartó ága eljutott az Altájba, ahol feltalálta az ónbronzot. Megtanították a kínaiak őseit a bronzkészítésre, majd északra kanyarodva eljutottak az Urálba és Skandináviába is. A Szejma-Turbino kultúrának nevezett kereskedelmi útvonalon alapított fémkutató és -feldolgozó telepeken a helyi lakossággal keveredve megteremtették a későbbi finnugor népcsoportokat.
A hurriták másik neve a szabír, ami Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár szerint a magyarok régi neve. Ez az etnokulturális azonosság ad magyarázatot a térségben tapasztalható "magyaros" kulturális jelenségekre. Ilyen egyes városnevek (Aleppó "élő fa", Jaffa "Jó fa", Assur "ősúr", Ur "úr") és istennevek (Allah "élő", Él, elohim "él", Jahve "jó, javas", Anat "anya", Baál "bél - pel - pi - fiú" stb.) magyarul érthető volta. Alighanem ezzel függ össze a térség nyelveiben megtalálható további rokonságszerű jelenségek sora is. Ennek köszönhetően legutóbb Simo Parpola a sumért az uráli nyelvek közé, tehát a magyar rokonságába sorolta.
E cikk célja azonban nem e nagyívű történet kifejtése, hanem csupán a jeruzsálemi agyagpecsét olvasatának közreadása. Nem is biztos, hogy e hieroglifikus szöveg közvetlenül hozzáköthető a hurri/szabír népességhez. Azonban a környezet több évezredes magyar hieroglifikus jelhasználata, amelybe ez a jeruzsálemi szöveg beleillik, csak akkor érthető, ha körültekintünk.
2. ábra. Conny Waters által közölt kép a jeruzsálemi agyagpecsétről
Az agyagpecsét jelhasználata
A jeruzsálemi írásemlék minden szójele magyarazonos. Ismerősek a jeltársításai is, például az Isten (ős + ten) összetétel és a nagyon nagy szófordulat. A világfát ábrázoló jelmontázs beleillik a végső soron kőkori eredetű ősvallási jelhasználatról eddig megismert sorozatba. Ennek lényege, hogy az ősvallás számára fontos elméleti tételekhez (a csodaszarvashoz, a turulhoz, a világfa, a világmodellhez és az Isten ábrázolásaihoz) készítettek szójelekből álkotott képeket, amelyek a legfontosabb ősvallási fohászokat rögzítették. Ezért például a világfa-ábrázolás nem természethű, hanem jelszerű és elolvasható (2).
3. ábra. Az agyagpecsét jelei és magyar (székely) párhuzamaik
4. ábra. Az agyagpecsét Ragyogó égisten mondata
5. ábra. Az agyagpecsét Zsendülő, nagyon nagy sar (mai magyarsággal Zsendülő, nagyon nagy úr) mondata
Jegyzetek
(1) A szkíták magyarságára utal például a szkíta napisten Herodotosz által feljegyzett neve, az Oitoszür "Üdő úr" is. E név sumér-akkád megfelelője Utu sar "Idő úr". A nevek magyarul ma is érthetőek.
(2) A Pócs Éva 2023-as cikke nyomán kibontakozott vitában felszólaló, húsznál is több tudós azért nem volt képes ezt a vitát érdemben eldönteni (a honfoglalók által ránk hagyott több száz világfát felmutatni), mert a "tudományos konszenzus" évtizedeken át indexen tartotta a rovológia és az ősvallás kutatását is. Jobbára csak akkor foglalkoztak e témákkal, ha félre kívánták vezetni a nagyérdeműt. A vitát levezénylők és némely résztvevő számára ma sem a tudományos igényű válasz megfogalmazása, hanem a dilettánsoktól való elhatárolódás volt fontos.
A nyílt tudomány elveinek semmibe vétele eddig is garantálta és a jövőben is garantálni fogja a kudarcukat.
Irodalom
Varga Géza (2026): Magyar történelem a szabír ős ten mondatjel előfordulásai alapján
