Bisenija Petrovics és Milos Spasics tollából jelent meg egy cikk Élet agyagban, neolitikus művészet Belgrád területén címmel, néhány Tordos-Vincsa kultúrából származó neolitikus tárgy képével (1 - 3. ábra). A leletek közül - gondolatgazdag jelhasználata miatt - kiemelkedik egy agyagból formált, az esőt hozó Él istennel azonos világfát is megjelenítő fej (1).
1. ábra. A belgrádi neolit fejen lévő jelek egy istenidéző szertartás szövegkönyvének vázlatát rögzítik: Ragyogj, ragyogj, ragyogj! Nagyon nagy Él (is)ten. Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál., az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "r" (ragyogj, ragyog, ragyogtál), "n" (nagy), "l" (Él) és ten "élet, isten" jele látható
Az 1. ábra istenarcának orra (az eget tartó fát ábrázoló Ten hieroglifa szára), esetleg külön szár "úr" jelként is értékelhető (11/b. ábra). Ez esetben az olvasat: Ragyogj, ragyogj, ragyogj! Nagyon nagy Él szár "úr" (is)ten. Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál.
Az 1. ábrán látható neolitikus szobortöredéken a székelyazonos jeleken túl három olyan jelhasználati megoldás is azonosítható, aminek párhuzama a hun-magyar hieroglif írásban is létezik (2).
2. ábra. Él istennő szobra
2. ábrán látható, esőt és folyókat idéző vonalkázás Él istennő szójele (3).
3. ábra. Az Él földje olvasatú belgrádi neolitikus pecsétnyomó
A 3. ábrán látható pecsétnyomó jelmontázsának szerkezetét egy körbe zárt kereszt alakú Föld hieroglifa határozza meg. Ez az Éden térképe az Ararát tövéből kiinduló négy szent folyó feltüntetésével (Varga/2017/129). A negyedekben az Él hieroglifa csíkjai és pontozása mutatkozik. A két jel együttesen az Él földje olvasatot engedi meg s arra utal, hogy ez a Föld termékeny.
Jegyzetek
(1) A vonalakba rejtett neolitikus gondolatok felismerése azoktól a kreatív kutatóktól várható, akik ismerik a korabeli hieroglifák jelentésbokrát. Ám Veres Péternek köszönhetően tudjuk, hogy a kutatóknak is csak 4%-a kreatív. Abban pedig közmegyegyezésre juthatunk, hogy egyikünk sem ismeri eléggé a neolitikus szójelek jelentésbokrát. A helyzetet jellemzi, hogy a tudományos értelemben nem is létező kritikusaink sem emlegetnek mást, csak belemagyarázást, holott a felismerés lehetőségét sem lehetne (a módszer ismeretében nem is lehet) teljes mértékben kizárni.
Az értelmezést lehetővé tevő negyven szójelünk leírása szerepel a 2017-ben megjelent Magyar hieroglif írás c. kötetben, de azt kevesen tartják a Biblia mellett az éjjeliszekrényükön. Ezért e belgrádi neolitikus figurák jelentésének megközelítéséhez példákat kell bemutatni s azokat meg kell magyarázni. Ilyeneket például a Halaf (4/b. ábra) és az Indus-völgyi kultúra (5. és 12. ábra) leletein többet is találunk.
4/a. ábra. A belgrádi neolitikus fej Él ten, mai magyarsággal: Él (is)ten ligatúrája az Istent azonosítja az esőt adő világfával
4/b. ábra. Halaf cserépdarab az esőt hozó, "élő fát" ábrázoló ligatúrával, az ábra jobb szélén fentről lefele egy magyarszombatfai tányér szár "növényi szár, úr" jele, valamint a székely írás szabír ős és az "l" (Él, élő) jele
A 4/a. ábrán látható jelek azt az esőt adó világfát (az Istennel azonosított világoszlopot, a Tejutat) idézik, amelyiknek részletgazdagabb párhuzama egy Halaf kerámián látható (4/b. ábra). A Kr. e. VI. évezredben virágzott Halaf műveltség egyidős a Tordos-Vincsa kultúrával. Az európai neolitikus műveltségek lakossága ekkor a Halaf kultúra szabír/hurri népességéből vándorolt északra.
Mindkét ábrán látható, hogy az eget tartó világfa ágai a kőből rakott égbolt súlya alatt meghajlanak, ahogyan azt a Berze Nagy János által ismertetett szibériai mítoszok előírják. Ugyanis ez a szabír/hurri lakosság a bronzkor hajnalán eljutott Indiába, az Altájba, Mongóliába, majd az Urálba és Skandináviába is, ahol szintén elterjesztette a mítoszait és a jeleit.
5. ábra. Az Indus-völgyi és tamil ligatúrák a eget tartó világoszlopot ábrázolják, ahol az ég és az Istennel azonos világoszlop is csíkozott, mert Él
6. ábra. A székely írás "l" betűjének két formai változata az Él hieroglifából alakult ki az akrofónia során
7. ábra. Az árpádsávos címerünk szintén az Él hieroglifa utódai közé tartozik
Az eredeti szabír/hurri területek (pl. Göbekli Tepe), valamint mindazon tájak, ahová a szabír/hurri terjeszkedés és hatókör a neolitikus forradalom során és a bronzkor hajnalán eljutott, magyarazonos jelhasználattal rendekeznek. Közülük több helyen megtalálható az etnikumjelző szabír ős ten mondatjel valamilyen változata, vagy kivonata (4/a. ábra). Ennek jelentőségét a Bíborbanszületett Konstantin által megőrzött adat adja, miszerint a magyarok régi neve a szabír. Ezzel egybecseng, hogy a fenti tájakon gyakori a magyar államcímerben szereplő árpádsávok (7. ábra) előzménye, az Él hieroglifa (4/a. és 5. ábra). A magyar államcímer másik két hieroglifája, a hármas halom és a kettős kereszt is megtalálható a Halaf kultúra és India korabeli jelkészletében. Lényeges, hogy nem egy-két elszórt jel véletlenszerű egyezéséről, hanem 20-50 azonos jelről és elolvasható írásemlékek soráról, egyformán alkalmazott jelhasználati módokról (például istenidéző szertartási szövegkönyvek vázlatáról) van szó. A kutatás jelenlegi állása alapján a Tordos-Vincsa kultúrát megalapozó Halaf műveltség eddig megismert minden jele magyarazonos (8. ábra). A Vincsa kultúra Winn által bemutatott 210 jeléből is 49 bizonyult magyarazonosnak.
8. ábra. A Halaf kultúra és a magyar jelkészlet hasonló jelei közül az árpádsávok, a hármas halom és a kettős kereszt ma is a magyar államcímerben látható
(2) A belgrádi neolitikus fejen nyilvánvalóan székelyazonos jeleket látunk, ami megerősíti a székely írás neolitikus eredeztetését. Ezen túl az alábbi három, a hun-magyar hieroglif írásban is létező sajátosság mutatható ki:
- A belgrádi neolitikus agyagfej egy istenidéző szertartás szövegkönyvének vázlata. Hasonló szövegvázlatot találunk az 531 táján a mervi oázisban a szabírhunok számára készített Szent Korona Krisztus-zománcán is (9. ábra).
9. ábra. A Szent Korona pártáján lévő Krisztus-zománcának jelei egy istenidéző szertartás szövegkönyvét rögzítik magyar hieroglifákkal, az alsó sorban láthatók a hieroglifáknak megfelelő székely jelek: balra az "r", "s", középen "f", "s". "ly", jobbra ismét az "r" és az "s" rovásbetűk láthatók
- A belgrádi neolitikus agyagfej orra az égig érő fát ábrázoló ten hieroglifa szárával, a szár szójel lineáris változatával azonos (11. ábra). Ez a jelhasználat, miszerint az orr az égig érő fa jelét, a szár hieroglifát hordozza, erős kapcsolatot mutat a magyar nyelvvel és az ősvallással, amelyekről azt gondolhatnánk, hogy csak a vérrel együtt változnak.
A kirgiziai hun aranyálarc orrára és arcára a szár "úr" szójel képszerűbb (ágakkal is rendelkező) változatát rajzolták (10/a. ábra). A szár, orr, arc és úr szavak összecsengése és a szár jel orron való alkalmazása etnikumhatározó, mert e szavak csak a magyar nyelvben hangzanak ennyire hasonlóan. Az ábrázolások egy részében az orr és a szemöldök a ten jelnek felel meg, ahol az orr az égig érő fa szárának felel meg (1/a., 10/b.).
10/a. ábra. Kirgiziai hun aranyálarc szár "növényi szár, úr" jelekkel
Az 10/b. ábrán látható lurisztáni bronzló is az orrán, a szemöldökén és a homlokán viseli a ten jelet. Hasonló jelhasználatot találunk egy lomovátovói jelvényen, az alsóhetényi római kori hun orrvédőn és egy Árpád kori ereklyetartó bronzkereszten is.
- E belgrádi neolitikus agyagfej egy lehetséges jobb magyarázatát adja a székely jelkészletből ismert Antal ligatúrának (11. ábra). Erre a neolitikus mintákat követő ligatúrára ugyanis annak ellenére sem illik igazán az Antal olvasat, hogy az újabb székely íráshasználatban erre van példa. A székely írás jelei ősvallási kötődésűek, ám hasonló kötődés az Antal magyarázat esetében nem mutatható ki. A közkeletű magyarázatok szerint ez egy ismertlen eredetű római nemzetség- és keresztnév, amelyik a keresztény korban is népszerű lett.
Az Antal név még csak nem is régi magyar név. A székely írásban nem szokás archaikusnak tűnő ligatúrák alkotása recens személynevekre. Annál gyakoribb, hogy istenek neveit jelölik a rovásjeleink (pl. a "j" = Jó, a "b" = Bél, a "d" = Dana stb.). Lenne egy zavaró kivétel a jeleink használatában? Hacsak a jelhasználatunk nem őrzött meg egy neolitikus Él ten ligatúrát, ám annak jelentését folyamatosan aktualizálta a római és a keresztény világ értékelésének megfelelően.
Az Antal ligatúra létének az lehet a magyarázata, hogy a hagyomány megőrizte a régi ligatúrát, de az őrzők a közel ezer éves keresztény nevelés során elfeledték a jel eredeti értelmét. Annyit mindenkor felismerhettek, hogy a ligatúra alsó eleme az "l" rovásbetű (valójában az Él hieroglifa, amit al-ként hasznosítottak), a felső része pedig az "nt" jelkapcsolat (valójában a ten "isten" szójel, amit ant-ként olvastak el). Ez eredetileg, fentről lefele olvasva a Ten Él "Él isten" kifejezést rögzítette, amit a belgrádi neolitikus agyagfejen is elolvashatunk. E helyett a későbbi évezredek keresztény magyarjai - talán egyházi hatásra - az Antal név rögzítésére kezdték alkalmazni a ten Él ligatúrát.
11/a. ábra. A székely írás Antal ligatúrája eredetileg az Él ten nevet rögzíthette
11/b. ábra. A belgrádi neolitikus isten orrán lévő Él ten ligatúra az eget tartó fa szárát is ábrázolja, ezért a teljes olvasata lehet Él szár ten, mai magyarsággal Él úr(is)ten is
(3) A neolitikus és bronzkori jelhasználatban az esetenként az égbolt íve, vagy egy istenábrázolás/istenjelkép alatt megjelenő függőleges vonalkázás az életet adó esőt ábrázolja, Él isten nevét rögzíti. Ennek példája az alábbi Indus-völgyi turul-ábrázolás is (12. ábra).
12. ábra. Indus-völgyi tábla (középen), az Indus-völgyi hieroglifák (balra) és a hieroglifáknak megfelelő székely "rovás"jelek (jobbra), a jelmontázs alján lévő függőleges vonalkázás Él istennő nevét rögzíti
Irodalom
Berze Nagy János (1958): Égigérő fa, Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Baranya megye, Pécs
Bisenija Petrovics - Milos Spasics (2009): Élet agyagban, neolitikus művészet Belgrád területén, (kiállítási katalógus), Belgrádi Városi Múzeum
Marija Gimbutas (1989): The Language of the Goddess (Az istennő nyelve), Thames and Hudson, London
Varga Géza (2016): A Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2018): Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása
Varga Géza (2019): Közszavak és istennevek
Varga Géza (2021): Istenidéző szertartás szövegkönyve a Szent Koronán
Varga Géza (2026): Halaf jelhasználat
Varga Géza (2026): Az árpádsávok eredete
Varga Géza (2026): Az Indus-völgyi és a magyar jelformák összehasonlítása
Varga Géza (é. n.): Az MTA rováskorpusza
