Megjelent egy kötet A hun régészeti leletek azonosításának problémái a Kárpát-medencében: A lótemetkezések esete címmel P. Kiss Attila tollából, Balogh Csilla és Hákán Aydemir szerkesztésében az acdemia.edu-n. A borítón a kínai Nalingaotu aranyból készült, szarvasszerű mitikus állata látható. Ez nem közönséges szarvas, hanem madárcsőrű, elágazó agancsú keveréklény (1. ábra). A népvándorlás kor csodaszarvas-ábrázolásainak megfelelően magyar hieroglifákkal van borítva. A végső soron kőkori eredetű ősvallás ugyanis a legfontosabb ábrázolásait magyar szójelekkel írt fohászokkal és magyarázó szövegekkel látta el, esetenként eleve szójelekből építette fel. Az alább tárgyalandó hun aranyszarvas e követelménynek, az ősvallási ábrázolási és jelhasználati szokásoknak megfelel. A jelen cikkben a szerzők munkájának kiegészítése érdekében a szarvas testén lévő rövid hieroglifikus szövegeket olvasom el.
1. ábra. Nalingaotu hun szarvasa (Kína, Shaanxi Történeti Múzeum)
A kötet impresszuma így nevezi: „madárfejű és szarvú mitológiai állat”, lelőhelyeként pedig Nalingaotut, Shenmu járást, Shaanxi tartományt adja meg. A Shaanxi Történeti Múzeum szerint 1957-ben került elő és ma ott őrzik. Készítőjét nem ismerjük; általában az észak-kínai sztyeppe hsziungnu — ázsiai hun — környezetéhez kapcsolják. A múzeum anyagára épülő 2024-es ismertetés a hadakozó fejedelemségek korára, Kr. e. 475–221 közé teszi. A keltezés azonban nem egységes: a múzeum angol oldala Han-korinak nevezi.
Az értelmezések szerint előkelő személy fejékének dísze lehetett, amire a virágszerű talapzat apró rögzítőnyílásai utalnak. Különösen érdekes, hogy agancsát tizenhat madáralak alkotja, és a farka is madárszerű lényben végződik. Tehát a szarvas–madár összetétel nem puszta benyomás, hanem a tárgy tudatosan kialakított képi szerkezete.
A hun szarvas szójelei
Nalingaotu hun szarvasának minden jele azonos a magyar hieroglif írás valamelyik szójelével. E jelek a ma is használatban lévő székely írás jeleivel is megyeznek, de ott többnyire csak egyetlen hangot jelölő betűk. Kivétel az Ak - egy isten neve, pl: Heraklész, vagy a jelzője, pl: patak. Hasonlóképpen kivétel a Ten is, ami az Isten (ős + ten) régi neve volt. E két szójel változatlanul megmaradt az akrofónia lezajlása után is, nyilván azzal összefüggésben, hogy a legfontosabb istenneveket meg kellett őrizni.
2/a. ábra. A Nalingaotu lelőhelyen talált hun szarvas szójelei és azok székely megfelelői
A szarvas hun hieroglifái könnyen azonosíthatók a napjainkig használatban maradt székely írás jeleivel (2/a. ábra). Egyedül a
Ra(gyog) hieroglifa és a székely írás "R" betűje közötti kapcsolatot kell megvilágítani a székely írás "r" és "R" betűjének történetének felvázolásával. E jel eredetileg olyan volt, mint amilyennek ma az egyiptomi
Rá napisten nevét jelölő hieroglifát ismerjük. Ez egy kör alakú jel, a közepén esetleg egy ponttal. Valamikor egy kőkori napisten nevét, a
Rá szót jelölte. A jel története során a körből négyzet lett, a pontból pedig vízszintes, vagy ferde vonal. Később a rovástechnológia miatt a négyzet alsó és felső vízszintes vonala eltűnt, mert vízszintes vonalat nem lehet, vagy nem könnyű róni. Azaz előállt egy olyan jelforma, amelyik azonos a mai székely "R" berűvel. Ebből is kivonatolták a középső vonalat és ez képezi a székely írűs "r" betűjét. A fenti folyamat egyik közbülső állomásának felelhet meg a 2/a. ábra
Ra(gyog) hieroglifája. Lásd erről a 2/b. ábrát és a
Rá napisten hieroglifájából székely "R" rovásbetű c. cikket!
2/b. ábra. A székely "R" és "r" rovásbetűk formájának kialakulása (balra fent Rá napisten egyiptomi hieroglifája, a jobb felső sarokban a jel szarmata megfelelője, a bal alsó sarokban egy magyar népi jelváltozat, jobbra lent a székely írás "R" és "r" betűje)
A hun szarvas mondatjelei
A hun mondatjelek a szóhasználatban is visszatérő szövegfordulatokat jelölhetik, ilyenek létére engednek következtetni. Ez viszont egy kőkori eredetű, magasan fejlett ősvallás (világnézet, gondolati és jelrendszer) létezését bizonyítja. Ez belátható például a hun szarvason létező Ak ügy jelpár néhány párhuzama alapján (3/a - 3/e. ábra).
3/a. ábra. Az ázsiai hun szarvas Ak ügy "Heraklész folyó" mondatjele, mellette balról jobbra a székely írás Ak "patak, Heraklész" és "ü" (ügy "folyó") jele
A 3/a. ábrán lévő Ak ügy mondatjel a szarvas szarvának részlete. Ez a szarvas az üldözői (Orion és Gemini) elől a Tejúton a Sarkcsillaghoz menekülő, a Kassziopeia, Perzeusz és Auriga csillagképekből álló csodálatos ünő. Ezért az Ak ügy mondat az Istennel azonosított Tejút egyik elnevezése. Azt fejezi ki, hogy a csillagösvényt folyónak tekintették és az isteni triász fiú tagjával, Ak istennel azonosították. Ezt az istent a görögök Heraklészként emlegették és a szkíták ősapjának írják le. Számos hieroglifikus szöveg részlete ez a rövid mondat (3/b - 3/f. ábra).
3/b. ábra. A bulgáriai Hamangia kultúra edénye Kr. e. 5000 tájáról az edény külsején körbefutó, az Éden szent folyóira utaló 4 darab Ak ügy "Heraklész folyó" jelpárral (fotógrafika)
3/c. ábra. Az Okunyevi kultúra szkíta sztéléje, az isten homlokán a szimmetrikus Lyukó Ak ügy "Lyukó az Ak folyó" mondattal
Az Ak ügy jelpár alkalmazásai a székely írás előzményének ősvallási karrierjét dokumentálják. Az ázsiai hun aranyszarvas és a dél-szibériai okunyevi kultúra jelhasználata közötti kapcsolat közvetett, de fejlődéstörténeti és ikonográfiai szempontból rendkívül mély: az okunyevi kultúra művészete tekinthető az egyik legősibb gyökérnek, ahonnan a belső-ázsiai és steppei mitikus szarvasábrázolások évezredes hagyománya kibontakozott.
A Jeniszej vidékén virágzó okunyevi kultúra jóval korábbi: a kora bronzkorra, körülbelül Kr. e. 2500–1800 közé datálható. Ezzel szemben a nalingaotui lelet a késő vaskorból, a Kr. e. 4–3. századból (a hsziungnu-időszakból) származik. A kettő között eltelt közel kétezer év alatt a dél-szibériai és mongóliai sziklaművészet, valamint a késő bronzkori szarvasos kövek közvetítették a motívumot.
Az okunyevi kultúrában az agancs a nap szimbólumaként, valamint a túlvilági transzformáció, a sámáni korona és a kozmikus kapcsolat jelképeként jelent meg. Ez az elv öröklődött tovább: a nalingaotui aranyszarvas fején látható, túlméretezett, madárfejekben végződő, burjánzó agancs-struktúra ugyanezt a transzcendens, égbe nyúló funkciót viszi tovább.
Az okunyevi szobrászat és kisplasztika előszeretettel mosott össze emberi, madár-, ragadozó- és patás jegyeket fantasztikus lények, többfejű vagy agancsos szörnyek formájában. A nalingaotui lelet szintén egy hibrid lény: szarvasszerű testtel, ragadozómadár-csőrrel és mitikus aganccsal. A formák és fajok ezen mágikus keverése a szibériai animizmusban és sámánizmusban gyökerezik, amelynek legkorábbi komplex művészi kifejeződése épp az okunyevi kultúra volt.
3/d. ábra. Szamarra tál a Kr. e. VII. évezredből, közepén az Éden négy szent folyóját (a Halüszt, Arakszészt, Tigrist, Eufráteszt) jelképező svasztikával, peremén az Istennel azonos Tejútra utaló Ak ügy (mai magyarsággal Heraklész folyó) mondat ismétlődik
A 3/d. ábra bal szélén a mai Irak területén előkerült Szamarra tál hieroglifái láthatók fentről lefelé: a svasztika ("jóságos Dana" mondatjel), valamint a jó, Ak és ügy szójel. Jobbra a hieroglifáknak megfelelő székely "j" (jó "folyó"), Ak "patak, Heraklész" és "ü" (ügy "folyó") jel. A Szamarra tál az ázsiai hun aranyszarvason lévő ősvallási jelhasználat forrásvidékét határozza meg, vagy abba az irányba mutat. A régészettudomány álláspontja szerint ugyan a Szamarra-kultúra (késő neolitikum, kb. Kr. e. 6000–4800) és az okunyevi kultúra (kora bronzkor, kb. Kr. e. 2700–1800) között nincs közvetlen történeti vagy földrajzi kapcsolat, mivel nagy időbeli és földrajzi távolság választja el őket egymástól. A régészek azonban nem hasznosítják a két kultúrát összekötő közös jelhasználat nyújtotta lehetőségeket, ezért az álláspontjuk nem kellően megalapozott. Például mit sem tudnak a Nemetz Tibor segítségével elvégzett matematikai valószínűségszámítás eredményéről. Amely szerint a világ írásrendszereiben található hasonló írásjelek oka a közös eredet, a jelhasználatban és a véle összefüggő világnézetben megmutatkozó genetikai kapcsolat. Azaz minden régészeti megfontolás dacára a szamarrai és az okunyevi kultúra jelhasználata szervesen összefügg, legfeljebb erre a régészek, történészek és nyelvészek még nem tudnak, vagy nem hajlandók kielégítő magyarázatot adni. Az olyan jelpárok azonban, mint amilyen az Ak ügy, magyarázatot kívánnak és létező összefüggéseket jelentenek.
3/e. ábra. Amur menti sziklarajz részlete Kr. e. 4000 tájáról, az Ak ügy jelpárral (az ábrát Hoppál Mihály is közölte)
A 3/e. ábrán az Isten fején magyar szójelekkel írt, magyarul elolvasható Szár Ak isten, ügy szár (mai magyarsággal: Úr Ak isten a folyó ura, vagy Heraklész isten a folyó ura) mondat látható. Az ebben szereplő Ak ügy jelpár a párhuzamaival egyetemben dokumentálja, hogy az ázsiai hun jelkészletben és a székely írásban is megtalálható jelek legalább 9 000 éve folyamatosan az ősvallás szolgálatában állnak. E folyamatos használat a székely jelek többségénél kimutatható és már a kőkorban dokumentálható a Pireneusoktól Amerikáig. Ez teszi lehetővé a kőkori és a későbbi feliratok elolvasását a magyar hieroglif írás (a székely jelek szójeleket alkalmazó előzménye) segítségével.
3/f. ábra. A leggyakoribb veleméri szarufaminta olvasata Ak szár ügy (mai magyarsággal: Ak úr folyó), az ábra alsó sorában a székely írás "Ak" (patak, Heraklész), "sz" (szár "növényi szár, úr") és "ü" (ügy "folyó") rovásjele
4/a. ábra. Az ázsiai hun szarvas Jó sar "Jó úr" mondatjele, az ábra jobb felső sarkában a székely írás "j" (jó "folyó, isten, jó") és "s" (sar "sarok, úr") jele
4/b. ábra. ábra. A nagy hullám Kanagavánál, Kacusika Hokuszai fametszete, a kacskaringó alakú hullám a jó "folyó", a hegy pedig a sar "sarok, úr" képjele
A 4/a. és 4/b. ábrák képi tartalmának azonossága a mitológia lényegének egyezésére, az ősvallási jelhasználat folyamatosságára vezethető vissza.
5/a. ábra. A Ten sar "Ten úr" mondatjel, az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás Ten "élet, isten" és sar "sarok, úr" jele
olvasatában is szerepel a Ten sar "Ten úr" kifejezés
Az 5/b. ábrán látható alán fakoporsó magyar szövegének olvasata jobbról balra: Ten magas kő sar (mai magyarsággal: Ten a magas kő ura), az ábra alsó sorában az alán hieroglifáknak megfelelő székely ten, magas kő és sar "sarok, úr" jelek (Jacsenko nyomán).
A szarvas jeleinek olvasata
A szarvas szeméből és a szarváról (az utóbbin bustrofedon sorvezetéssel: előbb a szarv alján jobbról balra, majd a szarv felső részén balról jobbra haladva) a Lyukó a ragyogó, nagy, égi Ak ügy (mai magyarsággal: Lyukó a ragyogó, nagy, égi Heraklész folyó) mondat olvasható ki. A szarvas testén a Ten sar "Ten úr" és a Jó sar "Jó úr" mondatokat rögzítették. Ez az írásemlék megfelel a hieroglifikus szövegek százainál tapasztalt hasonló eljárásnak. Rövid ősvallási fohászokat olvashatunk egy ősvallási jelentőségű képszerkezetben.
Irodalom
Kiss P. Attila (2023): A hun régészeti leletek azonosításának problémái a Kárpát-medencében: A lótemetkezések esete, in: Interdiszciplináris hunkönyvek nemzetközi hunkönyvek szimpóziuma, 2023. november 13–14., Isztambul.
Varga Géza (2018): Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása
Varga Géza (2025): A veleméri szarufák a világfa elolvasható jelképei
