Varga Géza írástörténész

2026. július 20., hétfő

Kiskunlacházi idol aranyos hieroglifákkal

Egy régészeti kutatási program tárja fel Kiskunlacházán, a Dömsödi-árapasztó övcsatorna mentén a Szerki család egykori Szentivánszerke birtokának központjában álló, Keresztelő Szent János tiszteletére felszentelt egyház maradványait. A munkáról a Régészettudományi Intézet világhálón közzétett bejegyzése számol be. A templom helyét a múzeumbarát önkéntesek által felfedezett törmelékek jelezték. A templom feltárását a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem (1) régészhallgatói, a Ferenczy Múzeumi Centrum munkatársai, a Közösségi Régészeti Egyesület önkéntesei és Kiskunlacháza lakóinak lelkes együttműködésével végzik.

Az egyik múzeumbarát önkéntes egy tűziaranyozott, körmeneti keresztről származó szent figurát (Istent ábrázoló idolt) talált a templomtól alig húsz lábra keletre az ásatás megkezdése előtt (1. ábra). Ilyen alakúak lehettek a kunbabák hunok által készített előzményei s a rajtuk esetleg megjelenő jelek is ugyanebbe a körbe, a székely írás hun előzményei közé tartozhattak. A szobrocska megérdemelné, hogy Kiskunlacházán felállítsák egy köztéri változatát. A jelen cikkben a rajta lévő jelek olvasatát ismertetem.

1. ábra. A kiskunlacházi "tűziaranyozott, körmeneti keresztről származó szent figura", amely az Ak ügy magas kő égi Lyukó szár, mai magyarsággal: az Ak folyó és a magas kő az égi Lyukó Úr mondatot hordozza

Az 1. ábra bal szélén lentről felfele az ég, a Lyukó szár "Lyukó úr", az Ak ügy "Ak folyó" és a magas kő hieroglifák láthatók. Az ábra jobb szélén e hieroglifák székely megfelelőit tüntettem fel.

A kőkori eredetű magyar hieroglif írás, amelynek a jeleit ezen az idolon is látjuk, eredetileg az ősvallás jelrendszere volt. Írásemlékei az ősvallás számára fontos csodaszarvas, világmodell, turul, égig érő fa, antropomorf isten stb. ábrázolásaihoz fűzött fohászok, vagy tájékoztatások. A kiskunlacházi idolon ez utóbbiról van szó. Persze ez a kiskunlacházi írásemlék nem olyan, mint amilyenhez szokva vagyunk, de ez a nehézség egy kis tanulással, a linkeken elérhető további cikkek elolvasásával, a bemutatott hieroglifikus írásemlékek megértésével áthidalható.

Amiképpen a Kossuth-szobrok talapzatára rá szokták írni, hogy Kossuth, ugyanúgy szerepel ezen az idolon is az ábrázolt alak megnevezése és leírása. Azt, hogy a kiskunlacházi szobrocska egyfajta istenábrázolás, a rajta lévő hieroglifák segítségével meg lehet állapítani. A porecsi avar püspökszék persze arról tanúskodik, hogy a kiskunlacházi idolon lévő szent jelek némelyikét az egyházi méltóságok is használhatták az Istentől származó megbízatás, a vele való kapcsolatuk jelzésére.

A hieroglifikus jelhasználat szokásainak megfelelően képszerű és szimmetrikus kiskunlacházi jelmontázs függőleges tengelye a világfát ábrázoló szár "Úr" hieroglifa lineáris változata. A szójel az Isten egyik sztyeppéről hozott jelzőjét rögzíti, egyúttal egy adatot is jelent a világfa vita utóéletéhez. (2)

A szár "úr" jel mellett kétoldalt az Ak ügy "Ak folyó, Heraklész folyó" és a magas kő jelpár jelpár helyezkedik el. E jelpárok az Istennel azonosított Tejút neveit, vagy jelzőit rögzítik.

Több példányban szerepel az ábrázoláson az ég hieroglifa, ami jelzi, hogy itt az ég főszereplőjéről van szó. (3)

2. ábra. A kiskunlacházi idol jelei a székely írás jeleivel rokoníthatók

A kiskunlacházi idol jelhasználatának van néhány érdekessége.

- Az egyik jelhasználati sajátosság a "lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvenció alkalmazása. Ez egy etnikumjelző írásjel-változat. Ugyanis a körbe zárt pont alakú jel az egyiptomi hieroglif írásban "Rá napisten", a kínai írásban a "Nap", a sumér írásban pedig a "kút, forrás" szójele. Csak nálunk magyaroknál jelenti a lyukat, vagy Lyukó napistent. A szobrocska készítője azért fúrta a fizikai lyukat a lyuk, Lyukó jel közepébe, mert ezt nem a szobor megszentségtelenítésének, hanem a jelentés (Lyukó napisten neve) megerősítésének és kiemelésének tekintette. Ebből következően ez az ábrázolási konvenció magyar, magyarral rokon, vagy magyarokkal kapcsolatban lévő népeknek tulajdonítható.

- A másik érdekesség a kő hieroglifa alkalmazása, amely az égbe vezető utat, a hegyekből rakott lépcsőt ábrázolja. Előfordulása lehetőséget ad az eredeti kő hieroglifa hasadásával keletkezett székely betűk bemutatására. A kő szójel a kiskunlacházi idolon képszerű, a karcagi csatkarikán pedig lineáris. Az akrofónia után e kő szójelből két rovásbetű is keletkezett. Az egyik a "k" betű a budapesti késő középkori jelvényen, a másik a csíkszentmiklósi "ö/ő" betű (2. ábra).

A jelhasználat megerősíti azt, amit Kiskunlacháza történetéből egyébként is ismerünk, hogy itt nem (eredetileg türk nyelvű) kunok, hanem magyarok élnek, akik a földrajzi elhelyezkedésük miatt csatlakoztak a kun önkormányzathoz. Hasonló következtetést lehet levonni a karcag-orgondaszentmiklósi csatkarika magyar hieroglifikus írásemléke alapján a korai karcagi lakosság magyarságáról is. (4)

Jegyzetek

(1) Dr. Rácz Tibor Ákossal, az ásatás vezetőjével telefonon beszéltem a leletről. Mint azt elmondta, ez az idol nem tartozik a keresztény templomromhoz, hanem egy római (azaz hun kori - VG) importáru. Javasolta, hogy a leletről - ha nem akarok pert a nyakamba - csak azt követően számoljak be, ha az ő dolgozatuk már megjelent róla. Elzárkózott a további információadástól és kijelentette, hogy segítségre sincs szüksége. Nem kétlem, hogy régészeti kérdésekben általában ez lehet a helyzet, nincs szükségük segítségre. Ám bizonyára kivételt képez ez alól az idol elolvasható díszítésének leírása, mert ebben - a "szakma" eddigi gyakorlata alapján - tévedni fognak. Ők nyilván geometrikus díszítést látnak majd az elolvasható hieroglifikus jelmontázs helyett. Pedig a római korban készültek olyan tárgyak, amelyek magyar hieroglif írással írt rövid szövegeket hordoznak. Ezek elolvasására azonban a régészek pillanatnyilag nincsenek felkészülve (5 - 7. ábra). Ugyanez a helyzet az avar kori hieroglifikus írásemlékekkel is (8. ábra).

Római kori istenábrázolás felbukkanása egy későbbi keresztény templom környezetében esetleg arra utalhat, hogy a hun időkben ezen a helyen valamilyen vallási tevékenység folyt. Az idol hieroglifikus szövegéből következtethetően ez a hely lehetett egy hun templom, vagy szertartási körzet is. A keresztény templomokat szokás volt korábbi szertartási helyszínekre telepíteni, hogy ezáltal a lakosságot könnyebben megnyerjék az új vallás számára. Ez történhetett Kiskunlacházán is.

Ismerjük a hazai régészek majdnem általános hun fóbiáját. A Magyar Nemzeti Múzeumban például talán azért reszelték le a budapesti késő középkori jelvény jeleket hordozó felületét, mert felrémlett előttük egy számukra elborzasztó lehetőség. Az ugyanis, hogy az akkor hunnak tartott tárgy magyarul elolvasható felirata igazolja a hun-magyar azonosságot. Ezt elkerülendő(?) gondosan lereszelték, majd le is polírozták a nyelvemléket hordozó lelet felületét és letagadták róla a rovásjeleket.

Most Kiskunlacházán szintén előkerült egy magyar nyelvemlék, ami a régészek számára a jelek szerint meg nem engedett(?) feltételezéseket látszik igazolni: alátámaszthatja a hunok magyarságát és a székely írás hieroglifikus előzményének létét.

5. ábra. Római katonai csat az 1-2. századból a Nagy égi úr(is)ten Dana mondattal, az ábra jobb szélén fentről lefele a római hieroglifáknak megfelelő székely "n" (nagy), "o/ó" (Óg "ég"), "sz" (szár "úr"), ten "élet, isten", Dana (az isten neve, ezer) jelek

6. ábra. Lyukó ten országa, római kori hun imádságszöveg a szombathelyi (savariai) Iseum területéről, az ábra alján a római kori hieroglifák alatt a székely írás "ly" (Lyukó), ten "élet, isten" jele és a heraldika által megőrzött ország szójel (kis részben kiegészített fotógrafika)

7. ábra. A Nagy Margit által közölt népvándorlás kori aquincumi fibula fenti részletén az Óg ten földje "Óg (is)ten földje, Ég(is)ten földje" mondat kétszer fordul elő (fotógrafika), az ábra jobb szélén fentről lefele az aquincumi hieroglifáknak megfelelő székely "o/ó" (Óg "ég"), ten és "f" (föld) rovásjelek

8. ábra. Hódmezővásárhely Kishomok, a hasonló Szucsidava-típusú csatokat az Al-Duna mentén élő kései hunok gyártották és terjesztették Spanyolországtól az Urálig, a bal oldali olvasata Nagyságos Dana szár (mai magyarsággal: Nagyságos Dana úr), a jobb oldalié Nagyságos Lyukó nagyon nagy szár (mai magyarsággal: Nagyságos Lyukó nagyon nagy úr)

A régészeti leletek első közlésének joga (az úgynevezett editio princeps) a magyarországi régész szakma egyik leginkább féltve őrzött, íratlan szabálya. Erre azonban sem a szerzői jogi törvény, sem a kulturális örökségvédelmi jogszabályok nem adnak felhatalmazást.

E szokás külföldön is létezik. Bár a jogi háttere országonként változik, az íratlan etikai konszenzus szinte mindenhol ugyanaz: aki kiásta vagy felfedezte a leletet, azt illeti meg az első közlés lehetősége. A nagy nemzetközi és nemzeti régészeti szervezetek etikai kódexeikben rögzítik e privilégiumot, de időbeli korlátozással egészítik ki, hogy megelőzzék az információk elvágását a tudományos világtól. Más esetekben szerződésekben kötik ki, hány éve van a felfedezőnek a publikálásra.

Bár jogszabály nem tiltja másnak a publikálást, a múzeumok és kutatóintézetek belső szabályzataikban vagy a feltárási szerződésekben gyakran kikötik, hogy a feldolgozás joga kizárólag a feltáró régészt illeti meg egy bizonyos (általában több éves) türelmi időszakig. A gyakorlatban ez a monopólium gyakran konfliktusokhoz vezet, különösen akkor, ha a feltáró régész hosszú évtizedekig ül a leletanyagon anélkül, hogy azt publikálná, elzárva ezzel az információt a többi kutató elől.

Ezek a megoldások persze csak az érintettekre (például a szerződések aláíróira) nézve jelentenek kötelezettséget, harmadik félnek, független kutatónak nem kötik meg a kezét. Mivel a leletek nemzeti tulajdonnak minősülnek, a jogászok nem is tudnak mit kezdeni a "ki közölheti először" kérdésével és nem akadályozzák a leletekre vonatkozó információk szabad felhasználását. Az első közlés "joga", amely valójában nem is jog, hiszen nincs ilyen jogszabály, nem több egy szakmai konszenzuson alapuló óhajnál, esetünkben az írástörténeti kutatás akadályozásánál. Mivel ez a régész szakma akárhány éves türelmi idő esetén sem olvasná el a kiskunlacházi idol "geometrikus díszítését", a régészek által igényelt türelmi idő tiszteletben tartása a tudományos kutatás előre lépésének akadályozása lenne.

(2) A jelzőosztogatásig eljutó világfa vita az akadémikus "tudomány" berkeiben zajlott 2024-ben, Pócs Éva felvetése nyomán. Azonban végül a húsznál is több tudós hozzászóló, meg a vitát közlő szerkesztőségek (Mandiner, Ethnographia, Valóság) rovológiai és etikai felkészületlensége miatt eredménytelenül zárult. Amennyiben az akadémikus "tudomány" továbbra sem lesz képes a kiskunlacházi idol és a százszámra létező további hieroglifikus írásemlék szövegének feldolgozására, akkor a világfa vitához hasonló kudarcok szükségképpen meg fognak ismétlődni.

(3) A közlemény szerint ez egy keresztény templom körmeneti keresztjéről származó tárgy. A rajta olvasható ősvallási kötődésű képszerű szöveg egy mai szemlélet alapján akár ellentmondásosnak is ítélhető. Annak ellenére, hogy a korai kereszténység a magyarság esetében nem a régi vallás merev tagadását jelentette. Hiszen például az Isten (ős + ten) szavunk is változatlanul használatban maradt a vallásváltás ellenére. Ipolyi Arnold püspök azt is megállapította, hogy az Isten jelzői szintén a sztyeppéről származnak. A hunoknak három keresztény püspöksége volt a mervi, a heráti és a gurgáni oázisban. Az 531 táján a mervi oázisban a szabírhunok számára készített Szent Korona is ugyanennek a változó vallású világnak a nézeteit képviseli. Hieroglifikus szöveget is találunk a Szent Koronán. Mindez az uralkodó dinasztia vallási türelmére utal. Volt tehát idő ahhoz, hogy az ősvallás és a kereszténység egymáshoz simuljon. Egy szó sem igaz abból, amit a Szent István által véghezvitt rovásüldözésről terjesztettek egy időben. E helyett azt lehet jól dokumentálni, hogy Szent István és az Árpád dinasztia tagjai használták a rovásjeleink hieroglifikus változatát. E képbe beleillik az, hogy Kiskunlacházán egy keresztény körmeneti kereszten ősvallási jelhasználattal találkozunk. Ha ezt Krisztus arcán is megengedhetőnek vélték az Árpád korban (3. ábra), akkor mi ne legyünk pápábbak a pápánál és ne lássunk ebben ellentmondást! Akkor se, ha a katolikus püspöki kar pillanatnyilag az ősvallási vonatkozások feledésével értene egyet (gondolok itt arra a tilalomra, ami jelenleg megakadályozza a veleméri templomban a napjárásra és a templom keletelésére vonatkozó tájékoztatást).

A dolog - mint az az ásatás vezetőjével folytatott telefonbeszélgetésből kiderült - mégsem ilyen egyszerű. Az idol római kori, ezért aligha volt az Árpád kori keresztény templom körmeneti keresztjén.

3. ábra. Árpád-kori ereklyetartó bronzkereszt a hieroglifikus Egy ten (mai magyarsággal Egy isten) mondattal (fotógrafika)

(4) Karcagnak a honfoglalást követő időkben szintén magyar lakossága volt és tőlük is származhat a karcag-orgondaszentmiklósi csatkarika. Később a ma kunoknak nevezett hunok telepedtek be Karcagra, akik szintén magyarul beszéltek és használták a székely írás előzményét, a magyar hieroglif írást. A finnugrizmus csak azért próbálkozik - sikertelenül - a karcagi rovásfelirat török nyelvű olvasatával, mert ezáltal a "mindent másoktól vettünk át" és a "merjünk kicsik lenni" finnugrista elveknek megfelelően torzíthatja a magyar kultúra képét.

A jelek szerint az semmit sem számít az akadémikus "tudomány" képviselőinek, hogy a karcagi szöveg ótürk magyarázata nem logikus és nem helyes, ezért nem is lehetséges.

- Ugyan miért akartak volna az ótürk nyelvű kunok magyar jelekkel ótürk szöveget írni, amikor állítólag volt nekik saját ótürk írásuk is?

- S a karcagi jelek egyetlen ótürk ábécével sem olvashatók el úgy, ahogyan azt Hakan Aydemir javasolta. Az már csak hab a tortán, hogy a székely írással sem.

Magyar szójelekkel azonban kifogástalan olvasatot ad a karcagi csatkarika, e fentebb tárgyalt kiskunlacházi feliratnál még könnyebben érthetőt is. A karcagi szöveg azért érthető könnyebben és olvasható el egy akadémikus "tudós", vagy az érdeklődő polgár számára is, mert a jelei nem alkotnak képet, hanem sorba (köriratba) vannak rendezve. Van a karcagi csatkarikának egy képszerű változata is a szentgericei templom egyik mennyezetkazettáján (4. ábra). Ebből világos egy intelligens ember számára, hogy a karcagi körirat előzőleg, vagy egyidejűleg is egy képszerű világmodell volt.

Feltűnő, hogy az akadémikus "tudomány" emberei - talán az intelligenciaszintjükkel és/vagy a tudósi minőségükkel összefüggő okok miatt - nem foglalkoznak a szentgericei párhuzammal. Pedig e nélkül nem lehet helyes képet alkotni a karcagi csatkarikáról.

Jellemző, hogy a szentgericei, a karcagi és a kiskunlacházi szövegek tartalmazzák a magas kő és az Ak ügy jelpárt, ami ugyanúgy az Istennel azonosított Tejút jellemzéséhez tartozik a hieroglifikus szövegekben. Jól szemléltetik e hieroglifikus szövegek azt a folyamatot, amikor a képszerű szójeleket alkalmazó hieroglifikus szövegek előbb soros szöveggé, majd székely betűírássá alakultak.

4. ábra. A szentgericei unitárius templom egyik mennyezetkazettája olyan világmodellt ábrázol, amelyben hasonló (de nem lineáris, hanem képszerűbb) jelek sorakoznak, mint a karcagi csatkarikán, a két írásemlék olvasata közel ugyanaz, csak a "g" (ég) helyett "s" (sar "úr") szerepel - amely jelek csak egyetlen vonalban térnek el egymástól

Irodalom