Howard HS Chung közreadott egy érdekes dolgozatot Az európai nemesség eredete - Távol-Kelet-Ázsia címmel az academia.edu-n. Ebben több figyelemre méltó gondolatmenetet is kifejt. Egyrészt megerősíti a magyar hieroglif írás zsen "zsenge, zsendül, feltámad, újjászületik" és a kínai sen "fiatal növény, hajtás" jelének kapcsolatáról tudottakat. Másrészt hangsúlyos megvilágításba helyezi az európai nemesség eredetét.
1/a. ábra. Cikáda fibula az oroszországi Okunyevóból (H. Chung közli a Skvorcov - Rudnicki szerzőpáros cikkére hivatkozva)
1/b. ábra. A székely írás "zs" betűje, amely a magyar hieroglif írás zsen (zsenge, zsendül, feltámad, újjászületik) szójeléből alakult ki az akrofónia során és a kínai sen (fiatal növény, hajtás" jel megfelelője
A 6. század elején Nyugat-Európa hirtelen egy teljesen új, világnézeti egyenruhát kapott, egy korábban ismeretlen alkotmányos rendszert: a feudalizmust. Ez az alkotmányos forma uralkodó renddé válik különböző népek körében Európa-szerte: Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Angliában, Spanyolországban, Belgiumban, Hollandiában, Lengyelországban, valamint Magyarország és Oroszország földtulajdonát és területi alkotmányát is a feudális rendszer határozza meg, amelyet csak 1400 év után, a 20. században szüntetett meg a modern demokratikus rendszer.
Az európai feudális rendszer két pilléren alapult:
- Először is, a vazallus rendszeren, vagyis a beneficiumon. Ezt úgy értelmezik, mint egy ingyenes kölcsönt. A hatalom minden gyakorlása és átruházása a hatalom adója és befogadója közötti lojalitási viszonyon alapult, és csak átmeneti jellegű. Ha a hűségviszony megszakad, a jog átruházása érvényteleníthető.
Hozzátehetem, hogy hasonló e szemlélethez az ezeréves magyar alkotmány, valamint az 531 táján a szabírhunok számára a mervi oázisban készített Szent Koronához kötődő koronaeszme alapja is, ahol még az uralkodó is csak kezeli a Szent Korona országát. Ezzel párhuzamos jelenség, hogy a hun cikáda fibulák utóda fennmarad az Árpád korban a budapesti késő középkori jelvény és párhuzamainak csoportjában.
Az európai feudális rendszer második pillére egyfajta kasztrendszer volt. Az embereket osztályokba osztották és az állami rend gondosan ügyelt arra, hogy az osztályok közötti határok egyértelműen kijelölve legyenek, felismerhetően és leküzdhetetlenül. A frank rend nem kevesebb, mint 9 osztályt ismert: a nemességet, a szabadok, az optimaták (a király szolgálatában állók), a papság, a lovagok, a kevésbé szabadok, a nem szabadok, a törvényteleneket és becsteleneket, valamint a vendégeket és a zsidókat.
Sem a római, sem a germán jogi rendszerben rendszerben nincs ehhez hasonló két pillér. Ideológiailag vagy fajilag feldíszítették a származást, ám fejlődése során az európai feudalizmust a római és germán jogrendszerből származónak tartják. Az európaiak a rómaiak, legalábbis a németek utódaiként akarták elismerni az arisztokratákat. Nem tudták elfogadni azt, hogy egy ázsiai alkotmányos rendszert örököltek. Pedig a hunok Ázsiából hozták magukkal az európai feudalizmus e két pillérét.
A történészek egyetértenek abban, hogy az európai feudális rend a frankok körében volt a legkifejezettebb. A frankok voltak ennek az új jogrendszernek az úttörői és érvényesítői. De más európai államok is gyakorolták ezt az alkotmányos rendszert anélkül, hogy a frankok bármilyen befolyást gyakoroltak volna rájuk. Minden európai állam hirtelen feudálissá vált a 6. században. Ez is csak akkor magyarázható kielégítően, ha valaki elfogadja Európa hunok általi megszállását.
A fenti álláspontot alátámasztani látszanak a rangjelző szerepű hun cikáda fibulák. A kabóca motívum az ókori és kora középkori eurázsiai hagyományokban a magas státuszt, az újjászületést vagy az amulettszerű védelmet jelképezte. Ezek formailag és szemantikailag kapcsolódnak a kínai sen "fiatal növény, hajtás" és a hun-magyar zsen "zsenge, zsendül, feltámad, újjászületik" hieroglifához (1. ábra). E szimbólum- és tárgyegyüttes a jelentése, a kínai kapcsolatrendszere és az Európában játszott szerepe miatt jó illusztrációnak tűnik.
Howard HS Chung pontosítja a jelkép értelmezését: "Köztudott, hogy a kabócák 7 és 17 év között féregként élnek a föld alatt. Az utolsó 7 napban kabócaként bújnak elő a földből és a fákon időznek, miközben párosodnak és előadják a párzási éneküket. A kabócáknak ezt az életmódját Ázsiában a halottak földből való feltámadásának szimbólumaként értelmezték. Legkésőbb a Han-korszak óta dokumentálják, hogy kabóca alakú jádefigurákat fontos emberek temetésén az elhunyt szájába helyezik. Jiangnanban például a 2. és 4. század között keltezett sírokban üres agyagedényeket találtak, a amelynek felső felét számos madárszerű agyagfigura díszítette. Köztük figurák is vannak amelyek kabócákként azonosíthatók. Ezek a sírleletek, más néven „szellempalackok” (魂甁) a halálból való feltámadás utáni vágyakozást fejezték ki. Addig a léleknek a földben kell maradnia (魂甁)."
A cikkben az alábbiakra emlékeztet:
1. A szent királyi klán fogalma egy archetípusos hsziungnu állameszme része volt.
2. A független Szent Egyház katolikus rendszere kiváló helyet biztosított a hunoknak. A nemesség foglalta el az egyházi tisztségeket, és a nemességet és a királyokat szent fajnak nyilvánították (edel = adel). A nemesség vérvonala kék volt. (1)
3. Az államot a hun királyi klán magántulajdonában tartotta. Gyakran voltak örökösödési háborúk, de a hatalomért folytatott átfogó polgárháborúk, mint ahogyan az gyakran előfordult a perzsák, görögök és rómaiak esetében, ebben a konstellációban nem robbanhattak ki. Ugyanakkor a versenytársak számát, nevezetesen a lehetséges örökösök számát korlátozta.
4. Ez az alkotmány 1400 éves békét és folytonosságot biztosított Európának, ami a világ leghatalmasabb kontinensévé tette.
A zsen hieroglifa méhcskéknek gondolt fibulák formájában több példányban előkerült Childerik sírjából. Ezek képét Howard HS Chung is közli.
Ám megtalálható a zsen hieroglifa kőkori ligatúrában (2. ábra), Árpád kori ezüstgyűrűn (3 ábra) és egy Halaf cserépdarabon is (4. ábra). Az elterjedtségéből következtethetően ez egy kőkori eredetű világnézet és jelhasználat maradéka, amit a kínai és a hun-magyar kultúra őrzött meg.
2. ábra. A világfát idéző Zsendülő Dana ragyog(j) olvasatú, kőkori marbellai mondat jelei (balra), valamint az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "r" (ragyog), "d" (Dana) és "zs" (zsenge "zsendül, feltámad, újjászületik") jelei
3. ábra. Árpád kori ezüstgyűrű Somogyvárról az Égi ragyogó zsen ten "Égi ragyogó zsendülő/feltámadó isten" ligatúrával és az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "zs" (zsenge), "nt/tn" (ten), "r" (ragyogó) és "g" (ég, égi) rovásjelei
4. ábra. Halaf cserépdarab (British Múzeum) a Zsen ős Él (mai magyarsággal: Zsendülő "újjászülető" ős Él) mondatjellel, a Halaf fazekas az Él istennevet az esőcseppek jelölésével rögzítette, az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "zs" (zsen "zsendül, feltámad, újjászületik"), ős és "l" (Él, élő) jelei
Összegzés
Azt eddig is tudtuk, hogy az európai államhatárokat a római kor végén és után a hun hatás szabta át. Nem hat újdonságként az sem, hogy a hunok a népek sója voltak, akik kis létszámuk esetén is megszervezték az idegen népeket. Őket irányítva országokat és birodalmakat hoztak létre. Erre egy sikeres világnézet tette képessé a hunokat. A sikeres világnézetüknek volt része az, amit Howard HS Chung írt a feudalizmus hunok általi meghonosításáról és a cikáda fibuláról.
Jegyzet
(1) Az adel szó az európai (germán) nyelvekben a népvándorlás és a kora középkor időszakától kezdve nemest, nemességet vagy előkelő származást jelent (például ófelnémet adal, modern német Adel). Az angol edling egy ritka, történelmi jogi kifejezés, amely a középkori walesi uralkodók hivatalosan elismert trónörökösét (törvényes vagy akár törvénytelen fiát, leggyakrabban a legidősebb szülöttet) jelentette.
Az óangol nyelvben a királyi vérből származó hercegeket, nemeseket ætheling (vagy æþeling) névvel illették (az æthel jelentése "nemes", az -ing pedig a „valahonnan származó, valakinek a fia” képző). Amit magyarul könnyű "Etele fia" alakban értelmezni. Attilának olyan sok fia volt, hogy szinte külön nemzetet alkottak a hunokon belül. S e fúk közül jutott a csatlakoztatott népek élére egy-egy.
Míg az angolszász ætheling általánosságban jelölt bárkit, aki királyi vérből származott (így egyszerre több herceg is viselhette a címet), addig a walesi kontextusú edling kifejezetten a kijelölt, konkrét trónörököst jelentette, aki az uralkodó után a trónra léphetett.
Ez a gondolatkör jelenhet meg Edelény nevében is.
Amikor a hunok a IV–V. században benyomultak Kelet- és Közép-Európába, maguk előtt tolták a különböző germán törzseket (gótokat, vandálokat, frankokat). Ez a hatalmas láncreakció és területváltozás nyomást gyakorolt az északnyugat-európai germán népekre is. Az angolok, szászok és jütök részben ezen általános európai instabilitás, részben a jobb földek és a római védelem megszűnése miatt hajóztak át Britanniába a 450-es évektől kezdve.
Az Attila udvarában járt római követ, Priszkosz szerint Attila hatalma olyan hatalmas volt, hogy még „az Óceán szigeteire” is kiterjedt. Néhány modern kutató (pl. Caitlin Green brit történész) eljátszott a gondolattal, hogy ez a megfogalmazás utalhatott Britannia keleti partjaira, amelyre Attila esetleg névleges hűbérúri szerepet formálhatott.
Beda Venerabilis egy helyen felsorolja azokat a kontinensen maradt népeket, akiktől az angolszászok származnak vagy akikkel rokonok, és itt megemlíti a hunokat (huni) is.
A szászok európai őshazájának egy részét Angriának hívták, amit hangzásbeli hasonlóság köt az Anglia és Onoguria nevekhez egyaránt.
Az angolszász ékszereken tucatszámra fordulnak elő a hunok által is használt magyar hieroglifák (3. ábra).
Ezek együttesen támogatják Howard HS Chung álláspontját, miszerint Európát egy hun származású (és neveltetésű - VG) arisztokrata réteg világnézete tette naggyá. Ez a hun világnézet tükröződik a fennmaradt hun eredetű hieroglifikus írásemlékekben.
3. ábra. A Staffordshire kincs kardmarkolatgombja a világfa elolvasható ábrázolásával
A 3. ábrán a tulipánnal jelképezett világfát ábrázoló Dana ten "Dana isten" mondat olvasható. Az alsó sorban körbefutó nagy jelek figyelembe vételével az olvasat: Nagyon nagy Dana isten. Az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "d" (Dana), ten és ős jele látható.
Irodalom
Howard HS Chung (2022): Origin of the European Nobility Far East Asia, Az európai nemesség eredete - Távol-Kelet-Ázsia
Konstantin N. Skvorcov – Miroslaw Rudnicki (2017): The find of a cicada brooch from the area of former Grebieten (today’s Okunevo, st. I, Kaliningrad District, Russia), Spisy Aechheologického Ústavu av Čr Brno 53, 387–395
Varga Géza (2018): Budapesti késő középkori jelvény bibliográfia
Varga Géza (2021): A jeruzsálemi Szent Sír templom rovásjelei
Varga Géza (2023): Staffordshire hoard elolvasható kincsei
Varga Géza (2024): A Bakay Kornél által közölt somogyvári gyűrű 6500 éves hieroglifikus mondatjelének olvasata
Varga Géza (2025): A marbellai Dana zsen ligatúra az istennel azonos világfát ábrázolja
Varga Géza (2026): Halaf jelhasználat
a díjmentesen meglátogatható
