2026. február 14., szombat

A magyarvalkói református templom festett padelőlapjának világmodellje

A magyarvalkói padelőlap világfát és világmodellt ábrázoló fényképét Kalotaszegi Vándor és Kőnig Adrienn közvetítésének köszönhetően ismerhettem meg a közösségi portálon. A világfa - az ősvallásból örökölt ábrázolási szabály szerint - szójelekből van összerakva, azaz nem csak szép, hanem elolvasható is. Az alkotás a magyar hieroglif írás felismerhető jelei és archaikus jelhasználata miatt is megérdemli a figyelmünket (1. ábra). E cikkben a jelek olvasatát ismertetem.




1. ábra. A magyarvalkói református templom mennyezetkazettája az Istennel azonos égig érő fát ábrázolja, az olvasata: Jó szár ős ten zsendül (mai magyarsággal: Jóságos úristenünk zsendül "feltámad")



A padelőlap jelei

A padelőlap az égig érő fa (világfa, életfa) egyik hagyománytisztelő ábrázolása. A szójelekből összerakott kép több évezredes ábrázolási konvenciókat követ. Minden jele egyeztethető a székely írás valamelyik jelével. A magyar hieroglif írás 40 szójelének és a székely betűk akrofónia-rekonstrukciójának leírását, néhány párhumazamát, meg az ábrázolási konvenciók ismertetését a Magyar hieroglif írás c. kötetben adtam közre 2017-ben. 


2. ábra. A magyarvalkói padelőlap hieroglifáinak és a székely írásjeleknek az összehasonlítása



A több ágpárt hordozó fatörzs a szár "növényi szár, úr" szójelével azonosítható. Ez a hieroglifa jelképezi az Istennel azonos Tejutat, amelyik körül, mint tengely körül, megfordul a világegyetem. Ez jelzi a világmodellben a világ isteni középpontját.

A fa tetején lévő középső ág csúcsán hármas elágazást látunk. Ez a székely írás "zs" rovásbetűjével, a magyar hieroglif írás zsenge, zsendül "újjászületik, feltámad" hieroglifájával rokon. 

A fa csúcsán látható margarétaszerű virágok a székely írás "ü" betűjének, a magyar hieroglif írás Üdő szójelének megfelelői (1). 

A mellette lévő tulipánok - az énlakai bilingvis alapján  - Isten (ős ten) alakban olvasandók.  

A kép sarkaiban a kacskaringó alakú "folyó" hieroglifa fedezhető fel. Ennek olvasatát erősíti a kereten körbefutó és a sarkoknál szétágazó hullámvonal. Ez a hullámvonal a Teremtés előtt is létezett vizet, folyót jelöli. E hullámvonalból alakult ki a székely írás Ak "patak, Heraklész" és "ü" (ügy "folyó") jele. A kereten azért ágazik négy irányba, hogy ezáltal az Éden négy szent folyóját idézze fel. 


Jelpárhuzamok

E fejezetben a magyarvalkói világfa jelei közül a sarkokon lévő és a fa csúcsán lévő zsenge hieroglifa párhuzamát mutatom be. Azt igazolja az alábbi néhány példa, hogy elterjedt és rendszerszerű jelhasználatról, ősvallási eredetű mondanivaló képi ábrázolásáról van szó (3-7. ábra).



3/a. ábra. A veleméri világmodell sarkaiban szintén megjelenik a kacskaringó alakú "folyó" hieroglifa


A 3. ábrán lévő veleméri kacskaringók a felettük látható, az égboltot ábrázoló ívvel együtt Nagy jó "Nagy folyó" olvasatúak és az Istennel azonos Tejútra utalnak. A középső kacskaringó a központi forrásnak (másutt világfának, világoszlopnak) tekintett jóisten jele. Az ő lábától indulnak az Éden (a világot életerővel ellátó) szent folyói. Ezt az ábrázolási hagyományt sok világmodellen tetten lehet érni (3. és 4. ábra).




3/b. ábra. A veleméri Varga Sándor fazekas hagyatékából Ausztriába került festett láda díszítésében szerepel a fenti veleméri világmodell




4. ábra. La Tolita világmodell 


A 4. ábrán látható La Tolita világmodell azt bizonyítja, hogy a világmodellek sarkain lévő kacskaringók hagyománya még a kőkorszakban alakult ki, az indiánok őseinek Szibériából az Újvilágba való vándorlása előtt. 




5. ábra. A világfát ábrázoló békés-povádzugi honfoglalás kori hieroglifikus mondatjel olvasata: Ragyogó zsenge




6. ábra. A Györgyi Erzsébet által közölt magyar hímes tojás (középen), a Jóma ligatúra a tojásról (balra fent), a Zsen ten "Zsendülő/feltámadó isten" ligatúra a tojásról (balra lent), valamint a székely "j" (jó "folyó") és "m" (magas) jelek (jobbra fent), továbbá a "zs" (zsenge) és ten "isten" jelek (jobbra lent) 




7. ábra. Árpád kori gyűrű Somogyvárról az Ég ragyogó Zsen ten "Égben ragyogó zsendülő/feltámadó isten" ligatúrával (a kép Bakay Kornél nyomán), az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "zs" (zsenge) és "nt/tn" (ten) rovásjelei 




Következtetés

A Pócs Éva dolgozata nyomán kibontakozott és 2024-ben a húsznál is nagyobb számú tudós hozzászóló ellenére eredménytelenül zárult világfa vita végére tesz pontot a most tárgyalt és a hozzá hasonló világfa ábrázolások sora. A "szakma" élethű világfát keres, pedig a világfa jelszerű. A jeleinkhez azonban nem értenek, mert a világosi fegyverletétel óta egyre fokozódó undorral határolódnak el a székely írástól és általában az ősmagyar kori jelhasználattól. Szinte csak akkor írtak a székely "rovás"írásról, amikor valamilyen valótlanságot akartak lenyomni róla a közönség torkán.

Az elhatárolódás odáig fajult, hogy a nyelvtörténészek korszakmeghatározása szerint a honfoglalás és a Kr. e. 1000 közötti ősmagyar korszakból nics írás- és nyelvemlékünk, ez a korszak írás- és nyelvemlék nélküli. E történelemhamisítással felérő pusztító téveszmét tanítják a tankönyveink is, annak ellenére, hogy ebből a korból származó hieroglifikus írásemlékek százai (leggyakrabban elolvasható világfák) hevernek a múzeumok polcain. Csak a "szakma" megengedi magának a magyar íráskultúra figyelmen kívül hagyását és letagadását. Jelenleg is van a kultuszminiszter és illetékes főosztályvezetőjének asztalán vagy két levelem, amelyben e kérdés tárgyalását és a tankönyvek javítását kérem. "Természetesen" semmi érdemi nem történik, ahogyan az előre borítékolható volt. 

Ebben a légkörben bátran vethette fel Pócs Éva (2023), hogy a honfoglalóknak nem volt világfa képzete, vagy amit annak tartanak, arról a világfa volta nem bizonyítható és az nem értelmezhető. A néprajzosok által kimutatott világfát - szerinte - csak később vettük át a szomszéd népektől. Miközben a magyar jelekből alkotott elolvasható világfa jól értelmezhető.

Pócs Éva téveszméjét a jelen cikkben bemutatott magyarvalkói világfa két jeléhez felhozott néhány párhuzam is cáfolja. 

- A fa csúcsán lévő háromágú villa (a zsenge szójel) esetében akad honfoglalás kori példa (5. ábra). 

- A sarkokon elhelyezett  "folyó" hieroglifáknak is van amerikai és magyar néprajzi párhuzama. Ez a genetikus kapcsolat (amit a Nemetz Tiborral elvégzett valószínűségszámítás igazol) a szibériai és sztyeppi párhuzamok sorával, folyamatos ősvallási jelhasználattal értelmezhető.

E megfelelések a történelem előtti korokból származó és a magyar néprajzig vezető folyamatos és rendszerszerű használatról, magas szinten kidolgozott ősvallási elméletről tanúskodnak. Elképzelhetetlen (a fentebb említett, Nemetz Tibor matematikus segítségével elvégzett matematikai valószínűségszámítás alapján is kizárt) a Pócs Éva által felvázolt, minden alapot nélkülöző elképzelés, hogy a magyarság a honfoglalás után idegenektől tanulta volna el a világfa képzetet. A jel- és nyelvhasználat alapján könnyebb azt feltételezni, hogy a magyar szójelekből alkotott világfa magyarul, vagy magyarral rokon nyelvet beszélő nép alkotása, amelyik már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Amerikáig. 

Pócs Évának fogalma sincs arról, amiről olyan nagy súllyal beszélt. Semmilyen tudományos igényű oka nem volt az eddig a világfával kapcsolatban kialakított néprajzi-őstörténeti kép rongálására. Ennél is nagyobb szégyen, hogy - a "szakmában" általános rovológiai ismerethiány és etikai-módszertani korlátok miatt - a huszonvalahány "tudós" hozzászóló  egyike sem volt képes érdemben (írástani indoklással) megválaszolni a nemzeti identitásunk oszlopa ellen intézett támadást. Az sem szépíti az általános képet, hogy a vitát közvetítő szerkesztőségek: a Mandiner, az Ethnographia és a Valóság egyike sem volt hajlandó a tudományos igényű megoldás közreadására, vagy megtárgyalására.


Jegyzetek

(1) A magyar hieroglif írás Üdő szójele a sumér Utu sar "Idő úr" napistennek a hettita (luviai, anatóliai) hieroglif írásban meglévő jelével rokon. Hasonló jele van a szkíta Oitoszür "Idő úr" napistennek is az okunyevi szkíta sztéléken. Ezeket a magyar nyelvben Üdő/Idő úr alakban ejthetjük. A magyar, a hatti eredetű hettita, a sumér, a szkíta és a székely írásjelek és szavak azért hasonlítanak egymásra, mert e jelrendszerek (kultúrák és írásalkotó népek) rokonságban vannak egymással. 


Irodalom