(1) A Magyarságkutató Intézet hivatalos kiadványában ugyan megkaptam a futóbolond jelzőt Fehér Bence írástörténész kollégától, de mégsem tudom megállni, hogy a nyilvánvaló rosszallása ellenére is folytassam az elolvasható díszítések elolvasását.
Fehér Bence a saját korlátairól tesz bizonyságot, amikor ezt írja: "Nem érdemes kitérni olyan futóbolondok munkáira, akik szakmányban feliratokat találnak ... díszítőmotívumokban". (Egy újabb rováskorpusz ígérete, 122. oldal). Ezzel a nézetével (a jelek díszességének túlértékelésével) egyezően nyilatkozott az MTA rováskorpusz egyik szerzője, Sándor Klára is az énlakai Egy Isten mondatjelet illetően. Azt mondta ugyanis egy személyes beszélgetésünk során, hogy a mondatjelet nem olvassa el, mert az díszítés. Ezzel a megközelítéssel két alapvető probléma is akad.
Egyrészt az, hogy díszes írás, vagy díszítés is lehet elolvasható, amit többek között az egyiptomi hieroglif írás is bizonyít. Azaz teljesen érdektelen, hogy díszes-e a mondatjel, vagy sem - ha elolvasható. Az elolvasását viszont - a jelek szerint - sem ő, sem Fehér Bence nem kísérelték meg a szükséges hozzáértés és akarat hiányában.
Ebből a reakcióból is lehet sejteni, hogy az akadémikus "tudomány" szakmai-etikai alapozása még nem bír el ekkora terhet. Nem készültek fel a magyar népi jelhasználat, a szabír - szkíta - hun - avar - honfoglaló magyar jelhasználat és a székely írás rendszerszerű összevetésére. Ezért aztán képtelenek e jelhasználatok folyamatosságának megállapítására és a hímes tojásokon lévő jelek elolvasására. Megírtam pedig ezt a történetet a 2017-ben megjelent Magyar hieroglif írás c. kötetben, valamint további részletekkel, bizonyítékokkal is szolgáltam a világhálón napjainkig olvasható 1300 cikkemben. Ám ezek elolvasásához idő és kedv kellene, a megértésükhöz meg szellemi frisseség. Ezekből azonban - a jelek szerint - nincs elegendő némelyik kritikus háza táján.
Irodalom
