Zbigniew Robak tollából jelent meg egy írás az academia.edu hasábjain Madár alakú horgok Nyugat-Szlovákiából: A nagymorva elit anyagi kultúrája címmel. Mint a szerző elárulja: "E cikk célja nemcsak hogy rövid áttekintést nyújtson ezekről a madár alakú horgokról, hanem – ami még fontosabb – elemezze a kizárólag morva vagy nem morva eredetük mellett és ellen szóló érveket".
Mindig érdeklődéssel fordulhatunk a nagymorva elit kulturájának összehordására készülő szerzők művei felé, mert a nagy kérdések megválaszolására, vagy a lehetetlenre vállalkozók méltán keltik fel a figyelmet. A IX. századi Kárpát-medence valóságos története minden itt élő nép számára elsőrendű fontosságú. E turul esete azonban csak azt példázza, hogy ha a Nagymorva Birodalom nem létezett, akkor a "nagymorva elit leletei" között törvényszerűen bukkanunk meglepetésekre.
A "morva, vagy nem morva" kérdéskörben az érvek sorát szaporíthatjuk egy-két írástörténeti (1) és címertani felismeréssel. Ezek fényében elmondhatjuk, hogy ha e mikulcicei madár morva, akkor idegen tollakkal ékeskedik (1/a. ábra).
- A madár hátán és farkán lévő "tollak" ugyanis a magyar hieroglif írás szójelei, amelyek kerek magyar mondatot rögzítenek (1. ábra). Ezáltal e madár megfelel a turulról adott meghatározásunknak, azaz inkább magyar lehet ez a madár (2).
- Annál is inkább, mert a turul a hun-magyar nép címerállata Attila korától Géza fejedelemig.
Hasonlóképpen magyar hieroglifikus (ősvallási kötődésű szójeleket alkalmazó) szövegek találhatók a szerző által közölt két mikulcicei szíjvégen (3. és 4. ábra) és további mikulcicei tárgyakon is (6. és 7. ábra).
Ezek alapján ez a mikulcicei nagymorva(?) elit magyarul beszélt, magyar urakat szolgált, vagy erős magyar hatás alatt állt.
1/a. ábra. Az ólomból öntött mikulcicei turul oldal- és felülnézete
1/b. ábra. A mikulcicei turul lentről felfele Szár isten nagy isten (mai magyarsággal: Úristen, nagy isten) alakban elolvasható jelmontázsa
1/c. ábra. Az ólomból öntött mikulcicei turul fényképe
Mikulčice-Valy (Mikulčice-Várhely) egy kora középkori régészeti lelőhely Közép-Európában, amelyről azt feltételezik, hogy a morvák egyik, vagy legfontosabb uralmi központja volt. A település Csehországban, a szlovák határ és a Morva folyó mellett található. A IX. században feltehetően fejedelmi székhelyként működött, ahol 12 templomot, egy palotát és kb. 2500 sírt tártak fel. A sírokból arany- és ezüstékszerek (például jellegzetes díszgombok), kardok és egy bizánci aranypénz is előkerült. Találtak íróvesszőket, amelyek az írásbeliség meglétét bizonyítják, valamint hajómaradványokat is a Morva folyó egykori medréből. Az ékszereken lévő magyar hieroglifikus szövegek kétségtelenné teszik az íráshasználatot, valamint a leletek magyar népességhez való kötődését.
A helyszín gyalogosan vagy kerékpárral egy hídon keresztül közvetlenül elérhető az egykor a Magyar Királysághoz tartozó Kopcsányból is (2. ábra). A Kopcsány határában álló Antiokheiai Szent Margit-templom a Kárpát-medence egyik legidősebb épülete: a IX. vagy a X. században épült. Szoros a kapcsolata Mikulčicével, mert feltehetően a Morva folyó túlpartján fekvő Mikulčice-Várhely (Valy) fejedelmi központjának külső részéhez, egy akkori nemesi udvarházhoz tartozott. A templom körüli temetőben a morva elithez sorolt sírokat tártak fel, bennük jellegzetes ékszerekkel. Ezek megerősítik az épület korát.
3/a. ábra. Mikulcicei szíjvég a Nagy szár (mai magyarsággal: Nagyúr) olvasatú "eget tartó fa" ábrázolási konvencióval és Ragyogó jó ős olvasatú ágvégekkel
A 3/a. ábra az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció példája. Az eget a nagy, a fát pedig a szár hieroglifa képszerű változata idézi.
3/b. ábra. A fenti mikulcicei szíjvég világfájának Ragyogó jó ős olvasatú ágvége
3/c. ábra. Kalotaszegi kályhacsempe magyar hieroglifákkal írt mondatokkal (középen), a kályhacsempe Jó ős mondata a tárgy jobb alsó sarkából (balra) és e kalotaszegi hieroglifák megfelelői: a székely írás "j" betűje és ős szójele (jobbra)
3/d. ábra. Magyargyerőmonostori kályhacsempe, amelyiken (középen, a fa tövének két oldalán) szintén olvasható a hieroglifikus Jó ős mondat
A magyar jelekből álló és magyar mondatot rögzítő Jó ős mondatjel (3/b. ábra) és annak magyar népi párhuzamai (3/c. és 3/d. ábra) kizárják a mikulcicei szíjvég (3/a. ábra) morva besorolását.
3/e. ábra. Hun kisszíjvég Pécs Nagykozár Üszögpuszta lelőhelyről, az olvasata: Lyukó ragyogó nagy szár (mai magyarsággal: Lyukó ragyogó nagyúr)
A 3/e. ábrán lévő nagykozári hun szíjvégen szintén megjelenik a nagy szár "nagyúr" jelpár egy "eget tartó fa" ábrázolási konvencióban, csak itt a szár hieroglifa lineáris változatát alkalmazták. Ez azt jelenti, hogy a mikulcicei szíjvég (3/a. ábra) jelhasználata és szófordulata a magyarul beszélő hun-avar népességtől származhat.
4/a. ábra. Mikulcicei szíjvég a hieroglifikus Ragyogó nagy szár égi földje (mai magyarsággal: Ragyogó nagyúr égi földje) mondattal
4/b. ábra. A fenti mikulcicei szíjvég hieroglifikus Ragyogó nagy szár égi földje (mai magyarsággal: Ragyogó nagyúr égi földje) mondata
A 4/a. és 4/b. ábrán látható mikulcicei szíjvégen is előfordul az "eget tartófa" ábrázolási konvenció, amelyet a nagy szár "nagyúr" jelpárral valósítottak meg. Ez egy jellegzetes hun-avar-magyar szövegfordulat és jelhasználat. A szíjvég hieroglifikus szövege a magyarság és rokonai által hátrahagyott emlékeken ismételten előforduló mondanivalót adja elő. A magyar hieroglifikus írásemlékek ugyanis, amelyek közé tartozik a Szent Korona és az államcímer is, gyakran bizonygatják, hogy a Föld, vagy az ország az Istené (4/c. - 4/e. ábra).
4/c. ábra. Az 531 táján a mervi oázisban készített Szent Korona abroncsának és keresztpántjának felülnézete a Föld hieroglifát alkotja, a fölötte lévő kereszt a Dana istennevet rögzíti, együttesen Dana földje olvasatú, az ábra jobb szélén a székely írás "d" és "f" betűje
4/d. ábra. Hun jelvény a Nagyon nagy Lyukó ragyogó Földje mondattal a British Museum-ból (fotógrafika, középen), balra a nagy, Lyukó, ragyogó és Föld hieroglifák, jobbra a nekik megfelelő székely "n", "ly", "r" és "f" rovásbetűk
4/e. ábra. Az Árpádház zászlajának a későbbi magyar államcímer egyik felének az olvasata: Egy országa "Isten országa"
Következtetések
A mikulcicei leleteken olvasható magyar szövegek magyar, vagy magyar vezetés alatt élő, erős magyar hatásnak kitett lakosságra utalnak. Azt a kérdést vetik fel, hogy igazolja-e bármilyen régészeti lelet, vagy egyéb bizonyíték a mikulcicei lakosság morva voltát? Nem kívánom ezt a lehetőséget kizárni, hiszen a forrásokban szerepelnek a morvák, akiknek valahol lakniuk kellett (3). Ám amikor a magyar jelekkel írt és Egy országa olvasatú magyar címerfélből (4/e. ábra) a területrabló politika minden skrupulus nélkül szlovák címert csinált, akkor a tudományos megalapozottság iránti igény indokolt.
Jegyzetek
(1) A kőkori eredetű magyar ősvallás jelhasználatából maradt ránk a közelmúltban felfedezett, szójeles magyar hieroglif írás s a belőle kialakult, jobbára már csak betűket használó székely írás. Az ősvallás kb. 40 szójelből álló szójel-készlete csak néhány ősvallási fohász rögzítésére volt alkalmas. Ezeket a rövid szövegeket a vallási szempontból fontos dolgok (turul, csodaszarvas, világfa, világmodell, istenábrázolások) képére tették fel.
(2) Bálint Csanád vetette fel a kérdést a nagyszentmiklósi kincsről írt, méretét tekintve monumentális, a gondolatgazdagságát illetően azonban visszafogottabb kötetében. László Gyulával és másokkal vitatkozván a rakamazi korong turuljáról (10. ábra) felsóhajtott, hogy kellene végre egy ismertetőjel, amely megkülönböztetné a közönséges ragadozómadarak ábrázolását a turultól. Nos, Bálint Csanád - mint azt egy személyes beszélgetésünk során tanú előtt beismerte - nem ismerte a rovásírást (2), ezért nem tűnhetett fel neki a turulok ismertetőjele. A turult ugyanis az különbözteti meg a közönséges ragadozómadár-ábrázolástól, hogy - a "szent madárhoz szent jel" elvnek megfelelően - a székely rovásírással rokon magyar hieroglif írás jelei szerepelnek rajtuk. A mikulcicei ragadozómadár is ezt a meghatározást illusztrálja. A madár hieroglifái székely rovásjelekkel rokoníthatók és a madarat az úristen zoomorf alakjának mutatják.
Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a korai magyar címerben egy turul szerepelt. A magyarok turulos címere (vagy inkább hadi jelvénye) a krónikás hagyomány szerint Attila hun király pajzsán megjelent koronás madáralak, amelyet a magyarok Géza fejedelem koráig (a X. század végéig) használtak hadaikban. Kézai Simon 1283-ban írt krónikája alapján a turul (egyfajta ragadozómadár) Attila pajzsán viselt címer, a hunoktól örökölt szimbólum volt. A turulos zászlót és pajzsot a magyarok a honfoglalást követően is, egészen Géza fejedelem koráig, a törzsszövetség közösségi kormányzásának idejéig magukkal vitték a hadjáratokba. A szimbólum használata Géza fejedelemségének (kb. 972–997) idejével zárul, mert ekkor kezdődött meg a kereszténység felvétele, az államszervezet nyugati mintára történő átalakítása, és a legfontosabb ősvallási szimbólumok lecserélése.
.
5. ábra. A Ioannis Kenanidis - Evangelosz C. Papakitszosz által bemutatott Indus-völgyi turul (176. oldal), alatta az ábrázolást alkotó szójelek magyar megfelelői, a madár olvasata: Égi ős Ak ügy (mai magyarsággal: Égi ősünk az Ak "Heraklész" folyó)
A magyar jelekkel ellátott ragadozómadár, tehát a turul, legtanulságosabb előfordulása a rakamazi honfoglalás kori korongon található. A turul legkorábbi előfordulását az Indus-völgyi kultúra emlékei közül ismerem (5. ábra). Ez ugyan távolinak tűnik időben is, meg földrajzilag is, a kapcsolat mégis valóságos. Egyrészt azért, mert a genetikusok eredményei alapján az Árpád ház genomja ebben az időben (a bronzkor hajnalán) alakul ki a közeli BMAC kultúrában. Másrészt azért, mert az Indus-völgyi kultúrában ismert a magyar címer elemeinek megfelelője: az árpádsávok, a hármas halom és a kettős kereszt is a nagyjából 40 magyarazonos Indus-völgyi jelen belül. Ez azt jelenti, hogy nem csak az uralkodó dinasztia genomja, hanem a magyar ősvallás és állameszme korabeli megfelelője is jelen volt Indiában. A nyelvi kapcsolatokat pedig a Szentkatolnai Bálint Gábor által kimutatott tamil-magyar egyezések bizonyítják.
Ehhez hasonló, morvákra mutató indiai párhuzamcsokrot nem lehet kimutatni, ismereteink szerint a morvák ősei nem jártak Indiában. Ezzel szemben a magyarok régi nevét rögzítő szabír ős jel előfordul az Indusvölgyi kultúrában, mert az ókori szabírok szerepet játszottak a bronzkori indiai történelemben. A hasonló, az ősvalláshoz kötődő jelenségek csak a vérrel együtt változnak. Ezért azt gondoljuk, hogy a fentebb ismertetett mikulcicei magyar szövegek nem a morva, hanem a magyar etnikumot azonosítják.
Mikulcicében további magyar hieroglifikus szövegek is előkerültek, amelyek a fenti megállapításokat, a város lakosságának magyar nyelvűségét támasztják alá (6. és 7. ábra).
6. ábra. A Mikulcice-i, könyv alakú veret világfát ábrázoló szimmetrikus mondatjele az ábra bal szélén, valamint összetevőinek megfelelői az ábra jobb szélén lentről felfele: a székely írás "ly" (lyuk, Lyukó), "j" (jó "folyó"), ten és ős jelei, az olvasat: Lyukó jóisten
7. ábra. Az egyik mikulcice-i szíjvég antropomorf alakján a Ragyogó sar (mai magyarsággal a Ragyogó úr) mondat olvasható
(3) A Kárpát-medence peremvidékein lakó szlávokat jórészt az avarok telepítették országuk köré gyepünépként. Ennek megfelel az északi Morva és a déli Morava folyók mentén feltételezett két morva településterület és a hieroglifikus szövegek magyar jellege. Cirillnek, a szlávok apostolának életrajza is e két területhez kötődik: Nyitrán tevékenykedett, de szirmiumi püspöknek nevezték ki (a püspöki székét nem tudta elfoglalni). Ám az nem bizonyítható, hogy e két terület valaha is egy Nagymorva Birodalmat képezett volna. A jelhasználat és a tapasztalható politikai nyomás alapján a mikulcicei lakosság morva volta is csak egy bizonyítatlan feltételezésnek, a szokásos magyar- és tudományellenes prekoncepciók egyikének tűnik.
A kutatás magyar- és tudományellenes politikai befolyásolására nem csak a szláv népeknél találunk példát, hanem söprögethetünk a saját(?) portánkon is. Például ma is van a kultuszminiszterünk asztalán egy megválaszolatlan levelem, amelyben azt kértem tőle, hogy szíveskedjen intézkedni a magyar tankönyvek történelemhamisító kitételének kijavításában. Ugyanis a hivatalos NAT tankönyvek szerint a honfoglalás és a Kr. e. 1000 közötti ősmagyar kor írás- és nyelvemlék nélküli időszak volt. Tapasztaljuk, hogy a szomszéd népek a területeinkkel együtt a kultúránk emlékeit is megpróbálják kisajátítani, amennyiben azok gazdátlanul hevernek az út porában. Ha a kulturális identitás nemzetmegtartó erő, akkor a magyar hieroglif írás kutatásának elhanyagolása, létének tudatos elhallgatása nemzetellenes tevékenység.
Irodalom
Bálint Csanád (2004): A nagyszentmiklósi kincs, régészeti tanulmányok. Varia archaeologica Hungarica (16a). Balassi Kiadó, Budapest
Ioannis Kenanidis - Evangelosz C. Papakitszosz (2025): An Estimate of the Indus Valley Language Phonology (academia.edu)
Zbigniew Robak (2025): Madár alakú horgok Nyugat-Szlovákiából: A nagymorva elit anyagi kultúrája, Cseh Tudományos Akadémia, Régészeti Intézet, Brno
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2018): A rakamazi turulos korong hieroglifikus mondata
Varga Géza (2019): Hiteles turulábrázolások
Varga Géza (2021): Kalotaszegi kályhacsempe a hieroglifikus "Jó ős" mondattal
Varga Géza (2023): Korompay Klára az írástalan ősmagyar kor helyesírásáról
Varga Géza (2024): Hoppál Mihály álláspontja kapcsán a világfa a csodaszarvas és a rovológia rendszerszerű összefüggéséről
Varga Géza (2024): A Szent Korona egy Dana égi földje olvasatú térbeli mondatjel
Varga Géza (2024): Világfa az ősmagyar korból
Varga Géza (2025): Világfát ábrázoló magyar hieroglifikus mondatok nagymorva leleteken a IX. századi Mikulcicéből
Varga Géza (2025): Szabír ős olvasatú világfa egy Asko Parpola által közzétett indusvölgyi cseréptáblán
Varga Géza (2026): Az Indus-völgyi és a magyar jelformák összehasonlítása
A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház elő- és utószezonban 3-at fizet, 6-ot kap kedvezménnyel vehető igénybe a teljes ház igénylése esetén.
