2026. november 15., vasárnap

Isten országa mondat egy Halaf kerámiatöredéken

Az AI ajánlott a figyelmembe egy általam eddig nem ismert Halaf cserépdarabot, amit a The Metropolitan Museum of Art (Metropolitan Művészeti Múzeum) falai között őriznek (1. ábra). Alább a lelet hieroglifái (ősvallási kötődésű szójelei) közül olvasok el kettőt a magyar hieroglif írás segítségével.



1. ábra. Halaf cserépdarab (Tell Brak, Szíria, Kr. e. 5600 - Kr. e. 5000) a MET-ből, a jobb oldalán látható két hieroglifa olvasata lentről felfele mai magyarsággal: Dana országa "Isten országa"


Az 1. ábrán látható Halaf cserépdarab jobb felén két elolvasható hieroglifa van. 

- A jobb alsó sarokban egy sokágú napjelkép látható. A későbbi sumér írás legkorábbi képszerű jelei között ez a dingir "isten" jel egyik változata. E dingir jelnek van egyszerűbb: nyolcágú és négyágú (kereszt alakú) változata is. A kereszt pedig istenjelkép már a kőkorban is. 

Hasonló jelek megtalálhatók a magyar népi jelek között is, valamint a régészeti leleteken is, minden esetben egy kép részeként, amelyben a Nap és az isten helyét foglalja el, vagy az Isten szerepét idézi (például a hímes tojáson az eljövendő új élet és a feltámadás reménységét). A kereszt alakú változat a székely írásban a "d" hangot jelöli. S a nemzetközileg elterjedt istennevek jelentős többsége "d"-vel, vagy "t"-vel kezdődik. A székely rovásírás "d" és "t" betűje is kereszt alakú, vagy abból levezethető. A magyar mitológia megőrizte a Dana és/vagy Du istennevet, ami a magyar isten szó második szótagjának, az Isten (ős + ten) régi nevének változata. 




3. ábra. ábra. A honfoglalás kori gyulai aranyozott bronzjelvény (középen), a jelvény ragyogó, ős és Dana hieroglifái (balra, fentről lefele) valamint a székely írásban ezeknek megfelelő "r" (ragyogó) rovásbetű, ős szójel és "d" (Dana) rovásbetű, a jelvény olvasata: Ragyogó ős Dana



- A cserépdarab jobb felső sarkában lévő hullámvonal hegyek sorát ábrázolhatja. Ez esetben a hármas halom alakú sumér khur "hegy, ország" jel rokona lehet. Szerepel a magyar államcímerben is, ahol ország jelentésű. A hullámvonal másik lehetséges értelmezése a képi tartalom alapján a "víz", vagy "folyó" lehet.



4. ábra. Az Árpád házi királyaink idején használatos magyar állami címer a Képes Krónikából, az olvasat: Egy országa "Isten országa"



5. ábra. Részlet a Szent istván idejében készített magyar koronázó palástról, az olvasat: Ten országa "Isten országa"



Az olvasat a fentiek alapján Dana országa (mai magyarsággal Isten országa). Az "Isteni folyó" értelmezés is lehetséges, de ilyen szópár nem, vagy csak ritkán fordul elő a hieroglifikus szövegek között, míg az "Isten országa" kifejezetten gyakori. Ez évezredekkel ezelőtt Dana khur, vagy hasonló hangalakú lehetett. A halmokat ábrázoló "ország" szójel eredeti hangzását az orom és ország szavak töve őrzi, ami a nyelvrokonság miatt hasonlít a sumér khur hangalakjára. A mai magyar államcímer hármas halmának és kettős keresztjének az olvasata Egy országa "Isten országa", ami ugyanebbe a gondolati körbe tartozik. 

Néhány éve Simo Parpola nyelvész az általa a Halaf-Ubaid útvonalon kialakultnak tartott sumért besorolta az uráli nyelvek közé. A társtudományok kutatási eredményeinek köszönhetően időközben az is egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy azoknak a nyelveknek, amelyeket uráli nyelvcsaládnak minősítettek - az eredetüket tekintve - nem sok közük van az Urálhoz. 

Volt ugyanis egy délről Szibériába érkező, a szabír ős mondatjel előfordulásai alapján szabírnak nevezhető ősnép, amelyik érdemes a figyelmünkre. Ezek a szabírok a bronzkor hajnalán a Kárpát-Balkán térség, a Termékeny félhold, India és a BMAC kultúra  területe között éltek és hatottak. Később a Szejma-Turbino időszakban működtetett kereskedelmi útvonal mentén telephelyeket létesítettek az Altájtól Kínáig, valamint Szibéria északi területein, eljutva az Urálig és Skandináviáig. 

Bíborbanszületett Konstantin szerint ez a szabír volt a magyarok régi neve. A szabírok Jordanes szerint az igazi hunok, akik a króniáink szerint a honfoglalók ősei voltak. A világosi fegyverletétel után dominánssá vált finnugrista alapozású elméletek képviselői azóta is kézzel lábbal tiltakoznak ez ellen. A hun-magyar azonosítás ellen is, de különösen a déli (ókori, vagy még régebbi) szabírok és a magyarság azonosítása ellen. Ám persze a tudományos igényű érvek és a tények ellenében ez nem vezethetett eredményre. Hiszen az e téren kifejtett munkásságuk kimerül a Zsirai Miklós által a tudományosnak nevezett irodalomban "jogerőre emelt" jelzőosztogatásban. 

Visszatérve a Szejma-Turbino kultúrára, e kereskedelmi állomásokon alakultak ki a később urálinak elkeresztelt nyelvek a szabír és a helyi nyelvek keveredéséből. E nagyívű magyarázatot támasztja alá az a tény, hogy a Halaf-kultúra eddig megismert 32 jele kivétel nélkül magyarazonos és a magyarazonos jelek előfordulnak a fémkereskedők által bejárt útvonalon is. 

A Halaf-kultúra a szabír/hurri területeken virágzott 7-8 ezer évvel ezelőtt, tehát jóval a sumérek megjelenése előtt. A jelhasználati kapcsolatok alátámasztják Simo Parpola véleményét arról, hogy a suméreknek és az elődeiknek minősített Halaf kultúrának lehet valami köze az éppen most semmivé foszló, vagy alaposan átalakuló "uráli" nyelvcsaládhoz.  A fentebb bemutatott Halaf cserépdarab és társai ezek miatt az összefüggések miatt igen fontos kultúrtörténeti emléket jelentenek.   


Irodalom 

Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest 

Varga Géza (2017): Az "Isten országa" kancsó a veleméri Sindümúzeumban

Varga Géza (2024): Zsirai Miklós bukása és a világfa vita 

Varga Géza (2024): A sumér dingir hieroglifa magyar megfelelője egy dobronaki hímes tojáson

Varga Géza (é. n.): Sindümúzeum (tárlatvezetés és tárgyak)