A New Scientistben jelent meg Alison George cikke az Adorant figura fényképével (1. ábra). A kép alatt szerepel Hendrik Zwietasch és a Landesmuseum Württemberg neve.
1. ábra. A Geißenklösterle-barlangban előkerült 38 000 éves figura a ragyogj, ragyog, ragyogó ragyogtál szójel változataival
A jelen cikk tárgya ez a dél-németországi Geißenklösterle-barlangban talált, mamutagyarból faragott 38 000 éves lemezke, pontosabban a rajta lévő jelek elolvasása és magyarázata. Ezt tartják az egyik legősibb ismert ábrázolásnak, amely egy felemelt kezű emberalakot mutat. A szerzők úgy gondolják, hogy a figura egy istenség előtt tisztelgő, imádkozó alakot ábrázol. Ezt annyiban kell kijavítani, hogy az alak nem ember, hanem maga az Isten.
A lapocska az aurignaci kultúra idejéből származik. 1979-ben találták meg a németországi Sváb-Alb hegységben (Baden-Württemberg). Az előlapon egy domborművű emberalak látható, aki felemelt karokkal áll, mintha imádkozna vagy hódolna (innen az adorant jelző, amit erre a leletre tévesen alkalmazni szoktak). Érdekesség, hogy egyes kutatók szerint az alak egy ember-oroszlán hibrid is lehet, hasonlóan a Stádel-barlangban talált híres „Oroszlánemberhez”. Ez is arra utal, hogy nem emberről, hanem egy természetfölötti lényről van szó. A lapocska hátoldalán és szélein összesen 88 darab kis bemetszés és pont látható, amelyek szándékos elrendezést mutatnak. Ezek elrendezése valóban szándékos, mert az írás szándéka vezette a mamutcsontból kialakított szobrocska alkotóját.
Az előlapon lévő jelek elrendezése hármas tagozódást mutat, ami megfelel az istenidéző szertartás három szakaszának.
- A két szélén lévő bemetszések a székely írás "r" betűjének felelnek meg, akár a Stádel-barlang 40 000 éves oroszlánfejű idolján is. A kőkorban azonban ezek a jelek nem az "r" hangot, hanem a ragyogj, ragyog, ragyogó, ragyogtál szavakat rögzítik. E magyar szavak tövében lévő ra szótag a napisten neve, amelyik megőrződött az egyiptomi Rá napisten nevében.
Irodalom
