Zbigniew Robak tollából jelent meg egy írás az academia.edu hasábjain Madár alakú horgok Nyugat-Szlovákiából: A nagymorva elit anyagi kultúrája címmel. Mint a szerző elárulja: "E cikk célja nemcsak hogy rövid áttekintést nyújtson ezekről a madár alakú horgokról, hanem – ami még fontosabb – elemezze a kizárólag morva vagy nem morva eredetük mellett és ellen szóló érveket".
Mindig érdeklődéssel fordulhatunk a nagymorva elit kulturájának összehordására készülő szerzők művei felé, mert a nagy kérdések megválaszolására, vagy a lehetetlenre vállalkozók méltán keltik fel a figyelmet. Ha a Nagymorva Birodalom nem létezett, akkor méltán számíthatunk a "nagymorva elit leletei" között meglepetésekre.
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a szerző szerint is fontos (a "morva, vagy nem morva" kérdésre választ adó) érvek sorát szaporíthatjuk egy-két írástörténeti (1) és címertani felismeréssel. Ennek fényében elmondhatjuk, hogy e morva(?) madár esetében stílszerű lenne az idegen tollakkal való ékeskedés emlegetése.
- A madár hátán és farkán lévő "tollak" ugyanis a magyar hieroglif írás szójelei, amelyek kerek magyar mondatot rögzítenek (1. ábra). Ezáltal e madár megfelel a turulról adott meghatározásunknak, azaz magyar madárnak tűnik (2).
- Ráadásul a turul a hun-magyarok címerállata Attila korától Géza fejedelemig.
Hasonlóképpen magyar hieroglifikus (ősvallási kötődésű szójeleket alkalmazó) szövegek találhatók a szerző által közölt két mikulcicei szíjvégen is (3. és 4. ábra).
Ezek alapján ez a mikulcicei nagymorva elit magyarul beszélt, magyar urakat szolgált, vagy erős magyar hatás alatt állt.
1/a. ábra. Az ólomból öntött mikulcicei turul oldal- és felülnézete
1/b. ábra. A mikulcicei turul lentről felfele Szár isten nagy isten (mai magyarsággal: Úristen, nagy isten) alakban elolvasható jelmontázsa
1/c. ábra. Az ólomból öntött mikulcicei turul fényképe
Mikulčice-Valy (Mikulčice-Várhely) egy kora középkori régészeti lelőhely Közép-Európában, amelyről azt feltételezik, hogy a morvák egyik uralmi központja volt. A település Csehországban, a szlovák határ és a Morva folyó mellett található. A IX. században feltehetően fejedelmi székhelyként működött, ahol 12 templomot, egy palotát és kb. 2500 sírt tártak fel. A sírokból arany- és ezüstékszerek (például jellegzetes díszgombok), kardok és egy bizánci aranypénz is előkerült. Találtak íróvesszőket, amelyek az írásbeliség meglétét bizonyítják, valamint hajómaradványokat is a Morva folyó egykori medréből.
A helyszín gyalogosan vagy kerékpárral egy hídon keresztül közvetlenül elérhető az egykor a Magyar Királysághoz tartozó Kopcsányból is (2. ábra). A Kopcsány határában álló Antiokheiai Szent Margit-templom a Kárpát-medence egyik legidősebb épülete: a IX. vagy a X. században épült. Szoros a kapcsolata Mikulčicével, mert feltehetően a Morva folyó túlpartján fekvő Mikulčice-Várhely (Valy) fejedelmi központjának külső részéhez, egy akkori nemesi udvarházhoz tartozott. A templom körüli temetőben a morva elithez sorolt sírokat tártak fel, bennük jellegzetes ékszerekkel, amelyek megerősítették az épület korát.
3/a. ábra. Mikulcicei szíjvég a Nagy szár (mai magyarsággal: Nagyúr) olvasatú "eget tartó fa" ábrázolási konvencióval és Ragyogó jó ős olvasatú ágvégekkel
3/b. ábra. A fenti mikulcicei szíjvég világfájának Ragyogó jó ős olvasatú ágvége
3/a. ábra. Mikulcicei szíjvég a hieroglifikus Ragyogó nagy szár égi földje (mai magyarsággal: Ragyogó nagyúr égi földje) mondattal
4/b. ábra. A fenti mikulcicei szíjvég hieroglifikus Ragyogó nagy szár égi földje (mai magyarsággal: Ragyogó nagyúr égi földje) mondata
Jegyzetek
(1) A kőkori eredetű magyar ősvallás jelhasználatából maradt ránk a közelmúltban felfedezett, szójeles magyar hieroglif írás s a belőle kialakult, jobbára már csak betűket használó székely írás. Az ősvallás kb. 40 szójelből álló szójel-készlete csak néhány ősvallási fohász rögzítésére volt alkalmas. Ezeket a rövid szövegeket a vallási szempontból fontos dolgok (turul, csodaszarvas, világfa, világmodell, istenábrázolások) képére tették fel.
(2) Bálint Csanád vetette fel a kérdést a nagyszentmiklósi kincsről írt, méretét tekintve monumentális, a gondolatgazdagságát illetően azonban visszafogottabb kötetében. László Gyulával és másokkal vitatkozván a rakamazi korong turuljáról (10. ábra) felsóhajtott, hogy kellene végre egy ismertetőjel, amely megkülönböztetné a közönséges ragadozómadarak ábrázolását a turultól. Nos, Bálint Csanád - mint azt egy személyes beszélgetésünk során tanú előtt beismerte - nem ismerte a rovásírást (2), ezért nem tűnhetett fel neki a turulok ismertetőjele. A turult ugyanis az különbözteti meg a közönséges ragadozómadár-ábrázolástól, hogy - a "szent madárhoz szent jel" elvnek megfelelően - a székely rovásírással rokon magyar hieroglif írás jelei szerepelnek rajtuk. A mikulcicei ragadozómadár is ezt a meghatározást illusztrálja. A madár hieroglifái székely rovásjelekkel rokoníthatók és a madarat az úristen zoomorf alakjának mutatják.
Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a korai magyar címerben egy turul szerepelt. A magyarok turulos címere (vagy inkább hadi jelvénye) a krónikás hagyomány szerint Attila hun király pajzsán megjelent koronás madáralak, amelyet a magyarok Géza fejedelem koráig (a X. század végéig) használtak hadaikban. Kézai Simon 1283-ban írt krónikája alapján a turul (egyfajta ragadozómadár) Attila pajzsán viselt címer, a hunoktól örökölt szimbólum volt. A turulos zászlót és pajzsot a magyarok a honfoglalást követően is, egészen Géza fejedelem koráig, a törzsszövetség közösségi kormányzásának idejéig magukkal vitték a hadjáratokba. A szimbólum használata Géza fejedelemségének (kb. 972–997) idejével zárul, mert ekkor kezdődött meg a kereszténység felvétele, az államszervezet nyugati mintára történő átalakítása, és a legfontosabb ősvallási szimbólumok lecserélése.
.
5. ábra. A Ioannis Kenanidis - Evangelosz C. Papakitszosz által bemutatott Indus-völgyi turul (176. oldal), alatta az ábrázolást alkotó szójelek magyar megfelelői, a madár olvasata: Égi ős Ak ügy (mai magyarsággal: Égi ősünk az Ak "Heraklész" folyó)
A magyar jelekkel ellátott ragadozómadár, tehát a turul, legtanulságosabb előfordulása a rakamazi honfoglalás kori korongon található. A turul legkorábbi előfordulását az Indus-völgyi kultúra emlékei közül ismerem (5. ábra). Ez ugyan távolinak tűnik időben is, meg földrajzilag is, a kapcsolat mégis valóságos. Egyrészt azért, mert a genetikusok eredményei alapján az Árpád ház genomja ebben az időben (a bronzkor hajnalán) alakul ki a közeli BMAC kultúrában. Másrészt azért, mert az Indus-völgyi kultúrában ismert a magyar címer elemeinek megfelelője: az árpádsávok, a hármas halom és a kettős kereszt is a nagyjából 40 magyarazonos Indus-völgyi jelen belül. Ez azt jelenti, hogy nem csak az uralkodó dinasztia genomja, hanem a magyar ősvallás és állameszme korabeli megfelelője is jelen volt Indiában. A nyelvi kapcsolatokat pedig a Szentkatolnai Bálint Gábor által kimutatott tamil-magyar egyezések bizonyítják.
Ehhez hasonló, morvákra mutató indiai párhuzamcsokrot nem lehet kimutatni, ismereteink szerint a morvák ősei nem jártak Indiában. Ezzel szemben a magyarok régi nevét rögzítő szabír ős jel előfordul az Indusvölgyi kultúrában, mert az ókori szabírok szerepet játszottak a bronzkori indiai történelemben. A hasonló, az ősvalláshoz kötődő jelenségek csak a vérrel együtt változnak. Ezért azt kell gondolnunk, hogy a fentebb ismertetett mikulcicei magyar szövegek nem a morva, hanem a magyar etnikumot azonosítják.
Irodalom
Bálint Csanád (2004): A nagyszentmiklósi kincs, régészeti tanulmányok. Varia archaeologica Hungarica (16a). Balassi Kiadó, Budapest
Ioannis Kenanidis - Evangelosz C. Papakitszosz (2025): An Estimate of the Indus Valley Language Phonology (academia.edu)
Zbigniew Robak (2025): Madár alakú horgok Nyugat-Szlovákiából: A nagymorva elit anyagi kultúrája, Cseh Tudományos Akadémia, Régészeti Intézet, Brno
Varga Géza (2018): A rakamazi turulos korong hieroglifikus mondata
Varga Géza (2019): Hiteles turulábrázolások
Varga Géza (2024): Hoppál Mihály álláspontja kapcsán a világfa a csodaszarvas és a rovológia rendszerszerű összefüggéséről
Varga Géza (2024): Világfa az ősmagyar korból
