Varga Géza írástörténész

2026. május 18., hétfő

Avar ezüstérem Árpád-sávokkal és hármas halmon álló kettős kereszttel

A Szenthe Gergely tollából származó A „késő avar reform” és a „hosszúnyolcadik század”: a szerkezetátalakulás közötti hibázás története és a tartós nomád hagyományok (7-9. század) cikk ad hírt néhány avar ezüstpénzről, amelyeket a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtára őriz. Szenthe Gergely nem tartotta szükségesnek arról tájékoztatni a nagyérdeműt, hogy az avar érem mindkét oldalán magyar szójelek olvashatók (1). A jelen cikkben e hieroglifákat (ősvallási kötődésű szójeleket) mutatom be, amelyek egyrészt a székely rovásbetűknek, másrészt a mai magyar államcímer jelképeinek is előzményei (1. és 2. ábra).

1. ábra. Az avar érem előlapja, az ábra bal oldalán a jobbról balra olvasandó Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Él földje mondat, a jobb oldalon pedig a székely írás "r", "l" és "f" betűi (az "l" betűnek mindkét alakját, felettük pedig az Árpádsávos címert is feltüntettem)

Az előlapon a Ragyogj ... Él földje mondat olvasható. Az itt is szereplő Él hieroglifából alakult ki a ma ismert Árpád-sávos címerfél. Az avar érmen megjelenik a magyar államcímer mindhárom szójele: az Él (az Árpád-sávok), az Egy (kettős kereszt) és az ország (hármas halom). Ezek szerepelnek a magyar hieroglif írás jelkészletében is, amelyet kőkori előzmények után használtak a szkíták, hunok, avarok és a honfoglaló magyarok.

2. ábra. Az avar ezüstpénz hátlapja, az ábra bal oldalán a hieroglifikus avar jelmontázs, jobb oldalán pedig az avar hieroglifáknak megfelelő székely jelek és egy magyarszombatfai tányér szár "növényi szár, úr" szójele ( a székely írás "sz" betűjének képszerű párhuzama), valamint a magyar címer hármas halma

Az avar érem hátlapján a hármas halmon (az ország szójelén) álló kettős kereszt (az Egy hieroglifa) jelenik meg (2. ábra). E két hieroglifa együtt az Egy országa mondatjelet alkotja, amelyik hun és avar előzmények után legalább ezer éve szerepel a magyar államcímerben.

A kettős kereszt a Tejúttal és az Istennel azonosított világfa jelképe, ezért szerepel melletta - a világfa ábrázolások szokásának megfelelően - az Ak ügy (mai magyarsággal Ak folyó, vagy Heraklész folyó) és a magas kő jelpár (ez utóbbi a kőből rakott világoszlop neve).

A hun-magyar dinasztia közös gyökerű jelhasználata és világnézete jelentkezik az avar és a magyar pénzeken túl más szakterületeken is. Ennek köszönhetően olvashatók további hasonló tartalmú hieroglifikus szövegek az Árpád kori érmeken és más tárgyakon is. Ám sem a heraldikusok, sem a numizmatikusok, sem az írástörténészek, sem a régészek, sem a nyelvészek, sem a történészek, sem a néprajzosok (tisztelet a kivételnek) nem foglalkoznak intézményesen és kellő színvonalon a magyar kultúra zászlóshajójával, a nemzeti írásunkkal. Ezért maradt eredménytelen a húsznál is több "tudós" részvételével tartott, Pócs Éva megalapozatlan, csak a nem tudásra épülő cikkének köszönhetően kialakult világfa vita, amelyikről gondosan kizárták azokat, akik választ tudtak volna adni arra, hogy miről ismerhető fel a világfa. Ezért heverhet egy ilyen szenzációs avar kori írás- és nyelvemlék gyakorlatilag említetlenül, a nagyközönség előtt titokban tartva, az akadémikus áltudomány által fel nem dolgozva a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában.

Jegyzet

(1) Tőle és a hasonszőrűektől az eddigiek alapján nem várható a magyar nemzeti írás jeleinek, meg az avarhun-magyar azonosságot alátámasztó nyelvemlékeknek a felismerése és ismertetése. Szenthe Gergely tagja volt ama muzeológus csoportnak, amelyik az általam a Magyar Nemzeti Múzeumban letéti szerződéssel elhelyezett, korábbi nevén budapesti hun jelvény, későbbi nevén budapesti késő középkori jelvény rovásjeleket hordozó felületét barbár módon lereszelte, majd a rovásjeleit latin betűknek (előbb AK monogramnak, majd rontott M-nek) minősítette. A hozzájuk csatlakozó Fehér Bence azt is letagadta, hogy készült volna e jelekről rovásra alapozott olvasat, miközben az irodalomjegyzékében hivatkozott arra a kötetemre, amelyben a letagadott rovásírásos olvasatot közlöm. Korábban öt régész is hunnak, vagy hun korinak minősítette ezt a leletet. A múzeum által fogalmazott és a főigazgató által aláírt letéti szerződés is hun cikáda fibulának határozta meg a leletet. Ez az általuk adott kormeghatározás később tévesnek bizonyult, ám számukra alkalmas indok lehetett a leletrongáláshoz. Feltehetően felrémlett a "tudományos konszenzus" tagjaiban, hogy az írásemlék támogathatja a hun-magyar azonosság általuk ok nélkül tudománytalannak minősített gondolatát. S ez vezethetett a restaurálás ürügyével végzett leletrongáláshoz. A Kásler Miklós miniszter által elrendelt vizsgálat eredményességét a múzeumból szolgáltatott valótlan információ és Horváth-Lugossy Gábor ellenállása akadályozta meg. Utóbbi levélben közölte, hogy nem kíván és nem is tud ezzel foglalkozni. A lelet e miatt a rongálás és hamis beállítás miatt kimaradt az azóta megjelent MTA rováskorpuszból és az akadémikus tudomány látóköréből.

Irodalom

Fehér Bence (2019): A Kárpát-medencei rovásírásos emlékek gyűjteménye, I. kötet: Korai emlékek (1599 előtt) és kései feliratos emlékek, 331-333. oldal

Szenthe Gergely (2019): A „késő avar reform” és a „hosszú nyolcadik század”: a szerkezetátalakulás közötti hibázás története és a tartós nomád hagyományok (7-9. század) Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae