2026. november 20., péntek

Az Indusvölgyi írásjelek jegyzéke

Sitabhra Sinha és szerzőtársainak írásából mutatok be alább néhány gondolatot és az általuk használt W09IMSc adathalmazt (1-4. ábra) azoknak, akik az Indus-völgyi írás magyar kapcsolatai iránt érdeklődnek. A dolgozat címe, amelyből szemelvényeket mutatok be és amelyekhez észrevételeket fűzök: Egy megfejtetlen indus civilizációs feliratokból álló korpusz hálózati elemzése szintaktikai szerveződést mutat. 


1. ábra. Az Indus-völgyi jellista, a W09IMSc adathalmaz első része


Az idézett részletek megmutatják, miért érdekes ez a cikk a számunkra, akik a székely írás eredetét jelentő magyar hieroglif írás iránt érdeklődünk. Előrebocsátom, hogy azért, mert igen sok (az eddigiek alapján legalább 40) közös jele van a magyar hieroglif írásnak és az Indus-völgyi írásnak. Sőt, nem csak a jelek hasonlóak, hanem a jelhasználat néhány jelensége is megegyezni látszik.

Az Indus-völgyi írásban "A különböző jelek száma (kb. 500 − 600) alapján számos felvetés merült fel, miszerint mivel a szám túl magas ahhoz, hogy alfabetikus rendszerben lehessen használni, de túl kicsi egy ideografikus rendszerhez, a feliratok könnyen írhatók logo-szótag rendszerben. Egy ilyen írásrendszer logogramokat (morfémikus jeleket) és szótagjeleket (vagy fonetikus) kombinál belső jelentés nélkül." 

Ehhez hozzá kell fűznöm, hogy a magyar hieroglif írásnak eddig kb. 40 szójelét azonosítottuk. Ezek többnyire egyszótagú szavakat jelölnek, ám belőlük változatos alakú és nagyszámú mondatjelet alkottak. Az effajta ligatúráknak szinte végtelen variációs lehetőségei vannak. Azaz van egy példa a szó- szótagoló írásra, amelynek összetett jelei mondatokat is jelölhetnek.

"A jövőbeni munkánkban azt tervezzük, hogy megvizsgáljuk azokat a különbségeket, amelyek e nagyon különböző rendszerekhez tartozó nyelvek hálózati struktúrájában merülnek fel, hogy következtetést vonjunk le az Indus-völgyi feliratokban használt írásrendszer jellegéről. Az Indus-völgyi megfejtés egyik legvitatottabb aspektusa az a kérdés, hogy hány különböző jel létezik. Mahadevan (Mahadevan, 1977) 417 jelet azonosított, míg Wells (Wells, 2010) körülbelül 700 jelet különböztetett meg. Más kutatók ettől eltérő számok széles skálájával álltak elő. Ezért egy fontos nyitott kérdés, amelyet meg kell oldani, az eredmények robusztussága a használt jellistához viszonyítva."


2. ábra. Az Indus-völgyi jellista, a W09IMSc adathalmaz második része



"Ezen korlátok ellenére azonban az itt közölt eredmények alapján jogosnak tűnik arra a következtetésre jutni, hogy a feliratoknak van egy mögöttes szintaktikai szerveződésük. Összehasonlítva egy olyan véletlenszerűen kiválasztott sorozatokkal, amelyek megtartják az eredeti jelgyakoriságot és a jelek együttes előfordulására vonatkozó korlátozásokat ugyanazon feliratokon belül, de amelyekből egyébként hiányoznak a jelpárok közötti empirikus összefüggések, kétséget kizáróan megállapítottuk, hogy a sorozatok nem lehetnek csupán a jelek véletlenszerű egymás mellé helyezései. Úgy tűnik, kizárja az egyik csoport által felvetett lehetőséget, miszerint a feliratok csupán mágikus vagy misztikus szimbólumok halmazai, amelyeknek nincs semmilyen belső jelentésük  (Farmer és mtsai., 2004)." 

Hozzáfűzhetem a kőkori eredetű magyar hieroglif írás példatára alapján, hogy a magyar hieroglif írás esetében a legkorábbi esetekben is "mágikus és misztikus" jelekről, azaz hieroglifákról van szó, amelyek azonban kezdettől saját, ha úgy tetszik belső jelentéssel rendelkeznek. 

"Azonban további elemzésre van szükség annak megállapításához, hogy a szekvenciák formális értelemben vett írást képviselnek-e. Ez különösen nehéz, mivel nincs konszenzus az írás definícióját illetően." 

Valóban érdemes végiggondolni az írás meghatározását, e téren is hasznos az alapfogalmak tisztázása. Álláspontom szerint az írás a gondolat rögzítése jelekkel. A magyar hieroglif írás a gondolatot a nyelv segítségével rögzíti, azaz elvileg elolvasható nyelvi szöveget rögzít már a kőkorban is. A hasonlóságok miatt ezt várhatjuk az Indus-völgyi írás esetében is. 

"Ahogy egy, a témával foglalkozó standard tankönyv is megemlíti, „az írás egyetlen univerzális definíciójára tett minden kísérlet azzal a kockázattal jár, hogy vagy eseti, vagy anakronisztikus, vagy kulturális elfogultság által befolyásolt lesz”  (Coulmas, 2003). Bár tágabb értelemben a hagyományos látható jeleken keresztüli kommunikációs rendszerként definiálható  (Gelb, 1963; Sampson, 1985), az írást gyakran szűken, a beszéd hatékony kódolásának eszközeként definiálják, annak ellenére, hogy nincs olyan írásrendszer, amely képes lenne a beszéd teljes nyelvi szerkezetét rögzíteni  (Trigger, 2004). Valójában az írás fogalmának felfogása kritikusan függ azoktól a történelmi és kulturális körülményektől, amelyek az ilyen felfogás alapjául szolgáló feltételezéseket eredményezik  (Coulmas, 2003). Ahogy Coe rámutatott, a maja írásjelek írásként való elismerésének elutasítása az „írás” fogalmával kapcsolatos előítéletek miatt bizonyult az egyik legnagyobb akadálynak a végső megfejtésük útjában  (Coe, 1992). Hasonlóképpen, Ventris lineáris B betű megfejtését sokáig vitatták, mivel egy olyan írásrendszer, amely elhagyja a végződéseket, és csak a szótöveket tartalmazza, furcsának tűnik a modern alfabetikus írás szempontjából. Azonban elsősorban „beszámolók, leltárok és hasonló rövid jegyzetek rögzítésére használták; nincs példa a folyamatos prózára, ... az írás megfelel a tényleges használatának, ami nem több, mint egy bonyolult emlékeztető eszköz.”  (Chadwick, 1992)."

Megrendítő olyan leírást olvasni, még akkor is, ha csak egy részletről van szó, amely akár a magyar hieroglif írás jellemzésében is szerepelhetne. Mert a magyar hieroglif írásra is az jellemző, hogy "elhagyja a végződéseket és" (általában, mert két kivétel már ismert - VG) "csak a szótöveket tartalmazza".


3. ábra. Az Indus-völgyi jellista, a W09IMSc adathalmaz harmadik része


"Ez ismét elvezet minket a cikkben korábban említett ponthoz, miszerint a korai írást soha nem használták a beszélt nyelv rögzítésére."

Mint azt fentebb már jeleztem, a magyar hieroglif írás jelei kezdettől szavakat rögzítenek. A hasonlóságok miatt ezt várhatjuk az Indus-völgyi esetében is. A kb. 40 hasonló jel esetében ezeket a szavakat azonosítani is tudjuk.

"Az Indus-völgyi feliratok írásformaként való felfogásával szemben néha felhozott kifogások egyike az, hogy nagyszámú rövid sorozat található bennük. Sok korai írásrendszer azonban ilyen rövidséget mutat. Például a korai sumér dokumentumok írott nyelve nagyon korlátozott, és nincsenek olyan jelsorozatok, amelyeket az egyes szavaknál nagyobb kifejezésként lehetne értelmezni. Egy másik példa a korai egyiptomi írás, amely a késő predinasztikus időszakból (kb. Kr. e. 3200) származó királyi temetkezések tárgyaiból származó feliratokon látható  (Baines, 2004). A sírokban néhány száz, csontból és elefántcsontból készült címkét találtak, amelyeken körülbelül negyven különböző felirat található. Ezen címkék többségén két hieroglifa található. Emellett több mint száz kerámiaedényt fedeztek fel, amelyek külső felületén nagy, egy vagy párosított jelek vannak festve. Egy másik példa a kínai írás legkorábbi példáiból származik, nevezetesen az Anyang-korszakból származó, bronz rituális edényeken található nagyon rövid feliratokból, amelyek a Kr. e. 2. évezred utolsó két évszázadához tartoznak  (Bagley, 2004) . Ezen feliratok többsége csak egy klánjelet és egy ősi ajánlást tartalmaz. Valójában a rövidség a korai írás legtöbb példájának közös jellemzője." 

A magyar hieroglif írás esetében is ugyanazt tapasztaljuk, mint amit az Indus-völgyi írás esetében is meg lehet állapítani: nincsenek hosszú szövegek. Ez valóban általánosan jellemző lehetett a legkorábbi írásokra. 

"Ez azért lehet, mert az írást elsősorban a számlák, listák és egyéb gazdasági feljegyzések vezetésére használták. Például csak körülbelül 15 % a késő uruki és dzsemdet-naszr kori régi sumér feliratok közül (3300 − 2900 Kr. e.), az az időszak, amelyben a sumér írásrendszer kialakult, nem gazdasági témájú  (Coulmas, 2003)."

Az írás valóban nem az állam és a könyvelés, hanem az ősvallás igényeinek kielégítésére jött létre. Az eddig elolvasott néhány száz rövid magyar hieroglifikus szöveg szinte kivétel nélkül pár szavas ősvallási fohász. Ezek szó- és mondatjelekkel írva nem foglalnak sok helyet. 


4. ábra. Az Indus-völgyi jellista, a W09IMSc adathalmaz negyedik része


"Valójában még ma is láthatók példák az írás ilyen jellegű használatára, amelyek rendkívül rövid sorozatokat eredményezhetnek. Például egy csomagot egy vagy néhány jellel jelölhetnek meg (pl. egy számmal vagy egy betűkből álló kezdőbetűvel), hogy megkülönböztessék a többitől tartalom, tulajdonjog, származás vagy rendeltetés tekintetében. Egy másik példa az áruk egy csoportjának leltározása egy sor összesítő jel segítségével. Így a nagyon rövid sorozatok egy írásrendszer alkalmazására utalhatnak egy speciális vagy korlátozott, valószínűleg gazdasági környezetben. Nem szabad elfelejteni, hogy a legrövidebb Indus-kori feliratok közül sok olyan jeleket tartalmaz, amelyek több függőleges sávból állnak, amelyek hasonlítanak az összesítő jelekre, és amelyekről néha feltételezték, hogy számokat ábrázolnak. Valójában az Indus-kori feliratok lehetséges gazdasági jellegét önállóan is sugallják azok a bizonyítékok, amelyek szerint sok pecsétet agyagcímke-pecsétek lenyomására használtak, amelyeket a csomagokra rögzítettek  (Wells, 2010). Ez arra utal, hogy az Indus-völgyi feliratok több jellegzetes vonást is tartalmaznak a korai írásrendszerekkel, nem pedig anomáliát jelentenek."



Irodalom

Sitabhra Sinha, Ashraf Md Izhar, Raj Kumar Pan és Bryan Kenneth Wells (2010): Egy megfejtetlen indus civilizációs feliratokból álló korpusz hálózati elemzése szintaktikai szerveződést mutat (arxiv.org)