A cikk fenti részének elolvasása után Bakay Kornél intett arra egy levelében, hogy "Csak akkor lehet és szabad szkíta-szarmata-magyar rokonságról beszélni, ha ennek bizonyítékait is megemlítjük". Csupán vázlatosan tudok e megtisztelő felvetésre válaszolni, mert a feladatot egy kurta fejezetben aligha lehet teljeskörűen megoldani.
Minden nagy történelemmel rendelkező néphez hasonlóan a magyarság is több etnikai összetevőből alakult ki. Ezen összetevők egyike a honfoglalást a Kárpát-medencében az avarokkal keveredve megélő szarmata népesség volt. A római korban ők voltak a sztyepp urai, akik sűrűn belakták a magyar Alföldet is. A szarmaták és az avarok magyarságát már többen feltételezték. A fenti szarmata tamgák magyar olvasata most azt teszi hozzá e képhez, hogy a szarmaták nem az avaroktól tanulták el a magyar nyelvet, hanem már a sztyeppén is magyarul beszéltek. A tordai szfinkszen találták a székely jelekkel írt leghosszabb szarmata kori szöveget, amelynek lehetséges a magyar hieroglifikus olvasata. Az SZTE genetikusa, Schütz Oszkár által végzett vizsgálat alapján a szarmaták ismételten, már a sztyeppén is keveredtek a magyarsággal.
A legkorábbi hieroglifikus nyelvemlékeink sora arról árulkodik, hogy a paleolitikum és a honfoglalás közötti évezredekben több magyar, vagy magyarral rokon nyelvű nép is volt Eurázsiában. A kis területű uráli őshaza elképzelése nem tartható (Türk/2023). Ezek az etnikai összetevők együttesen járultak hozzá a nagy területen létező egységes kőkori magyar kultúra (ma már kisebb területen történő) megőrzéséhez (Varga/2017). A hieroglifikus írásemlékek alapján feltáruló egységes kőkori nyelvi kép megfelelni látszik annak, amit a Biblia mond a nyelvek összezavarodása előtti ősnyelvről.
A pánmagyar megoldás lehetőségét - Rédei Károly egyik megállapításával (Rédei/1998/122) vitatkozva - korábban már kifejtettem (Varga/2006/187). Rédei az etruszk, hun, sumér stb. rokonításokat a "tömény esztelenség" jelzővel minősítette, pedig a jelzőosztogatást akkortájt sem tekintették az erős tudományos érvek közé tartozónak (4). Azóta egy sor hieroglifikus írásemlék és írástani érv támasztja alá az etruszk és hun nyelvrokonságot (Varga/2017/495), a suméreket meg Simo Parpola (2021) sorolta az uráli nyelvek közé. A hieroglifikus írásemlékeink által alátámasztott ősrokonság álláspontot végül - a nevem és a hieroglifikus szövegek említése nélkül - a magáévá és a finnugrista szalonokban is megemlíthetővé tette Csúcs Sándor (Csúcs/2019).
Korábban már írtam a szabír - magyar azonosítás lehetőségéről például a Szabírok, azaz magyarok c. cikkben. Ugyanis a 3/a. ábrában bemutatott szarmata edény tprus (tapar us "szabír ős") mondatjele elkerülhetetlenné tette e kérdés tárgyalását. E népnevünket tartalmazó mondatjel változatai a Termékeny félhold területétől a Kárpát medencéig elszórt útjelzőként kísérik végig a magyar őstörténet ösvényeit (a pánmagyar térség területeit).
Fentebb egy sor szarmata tamga magyar olvasatát mutattam be. Ezek önmagukban is kellőképpen alátámasztják a szarmaták magyar nyelvhasználatát.
A szabír-magyar azonosság, vagy rokonság kérdéskör legérdekesebb részét az ókori szabírok (Szubartu, valamint a Termékeny félhold szabír/hurri lakossága) és a népvándorlás kor szabírjainak az azonosítása, kapcsolatának leírása képezi. Úgy vélem, hogy ez esetben is a hieroglifikus írásemlékek sora és általában az írástörténet jelenti a legnagyobb erejű azonosítási lehetőséget. Ezek alapján a szabír/hurri identitást, vagy annak elemeit többek között a szarmaták/médek is közvetíthették északra.
A szabír/hurri - szarmata/méd azonosítás kérdését veti fel az Attila nevelkedéséről fennmaradt adat is. A Kézai Simon által írt Chronica de Gestis Hungarorum 10. fejezete szerint: Attila (...) nutritus in Engadi. Eddig senki sem próbálta megmagyarázni. Ryszard Grzesik és Anna Kotłowska szerint Simon a kifejezést Caesareai Euszebiosz (megh. 339-ben) Szent Jeromos által készített Onomasticonjának latin fordításából vette. A Képes Krónikában fennmaradt adat, miszerint "Atilla, ... aki Engadiban nevelkedett, Isten kegyelméből a hunok, médek ... királya”. A Budai Krónika (1473) szövege a következőket állítja: Nagy királyunk ”Attila, Isten kegyelméből Bendegúz fia, aki Engadi-ban született ... a magyarok, médek ... királya”. Engadi egy település a Holt tenger közelében, amelyet egykor a szabírok/hurriták birtokoltak. A médek pedig e szabír/hurri népesség utódai, amit Mitanni hurrita királyság nevének, a médek madaj önelnevezésének és a szarmata "úr mada" névnek az összecsengése is igazol.
3/b. ábra. A székely írás tprus (tapar ős "szabír ös") jele az egykori szabír/hurri területeken, Myra város színházának romjai között
A szarmaták szabír identitását látszik igazolni az említett szarmata edény, amelyiken az Istennel azonos világfát ábrázoló tprus (tapar us "szabír ős") mondatjelünk pontos megfelelője szerepel (3/a. ábra). Azt jelenti e mondatjel, hogy az edényt készítő szarmaták magukat, vagy az istenüket szabírnak tartották. Emlékeztetni kell a sok edényen tetten ért hagyományra, miszerint az edények elolvasható díszítésének szokás szerint a Teremtőt és a Teremtés helyszínét (az Édent) kell felidézni. Ebből is következően e szarmata edényen nem egy szimpla faábrázolást látunk, hanem egy, a szarmaták Istenét idéző elolvasható mondatjelet. E jel a világfát azonosító hieroglifák egyike. Feltűnően legörbülő ágai - szibériai mítoszok alapján - az égbolt terhe alatt hajlanak meg. A szarmaták azért ábrázolták így ezt a növényt az edényen, hogy jelezzék: az Istennel és a Tejúttal azonos égig érő fáról van szó. E napjainkig fennmaradt jelhagyomány (3/c. és 3/d. ábra) a szabír - szarmata - magyar etnokulturális rokonságot alátámasztó érvek közé tartozik.
"Kagankatvaci Mózes leírja, hogy a szavír-húnok főistene Tengrikán volt, de tisztelték a Napot, a Holdat, a Tüzet, (Kuar) és a vizet, valamint a szent fákat, kivált a tölgyet, amelynél áldozatokat mutattak be." (Bakay/1998/78) Hozzátehetem, hogy a 90-es években elvégzett akrofónia-rekonstrukciók alapján a magyar hieroglifák (a székely rovásbetűk szavakat jelölő előzményei) az ősvallás fogalmainak a rögzítésére születtek meg (Varga/2017). A szabírhunok itt említett Kuar istenének nevét a székely írás rombusz alakú "k" rovásbetűjének szójel-előzménye rögzíti. Ez a rovásbetű az ábécé jelsorrendjében, amelyet a jelek ősvallási értékrendje határozott meg, a latin q szótagjelnek megfelelő sorrendi helyzetben van. Ez az ábécé kezdetű jelsorrend közel 4000 éves. A jelsorrend legkorábbi változata az ugariti írásban került elő, amely kezdetben hurri, azaz szabír szövegek rögzítését szolgálta. Ebből Kuár isten és szójelének kora is megsejthető.
Hérodotosz szerint a médek a szkíta nyelv egy nyelvjárását használták. Azt pedig, hogy a szkíták magyarul beszélhettek, a hieroglifikus írásemlékeiken kívül a napistenük Oitoszür "Üdő úr" nevéből is sejtjük.
A szarmata név a szár "úr" és a mada "méd" szavak összetétele. A szár "növényi szár, úr" szónak önálló szójele van a székely írás hieroglifikus változatában. A mada a magyar népnévnek is megfelel, valamint a hurri Mitanni állam nevének tövével is azonosítható. Ez megerősíti a magyar - szabír azonosítást, mert a szabír nem csak a magyarságnak, hanem a hurritáknak is neve volt.
A médek és a magyarok azonosításával kapcsolatos adatok némelyikét a Julianus barátai blog Médek - magyarok c. bejegyzése sorolja fel, gondosan elkerülve a fentebb felsoroltakhoz hasonló rovológiai adatok és érvek megemlítését:
- A méd név – Bibliában szereplő – eredeti formája Madaj.
- Kiss Bálint, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja a magyar népnév eredetét Médiára vezeti vissza. „Ha Médiának két régi nevét mely is ez: Madaj és Ar összetesszük, és a középső ’a’ betűt alig hallható schémává tesszük, a napkeleti nyelvek szokása szerint, éppen a mi nemzeti nevünk lesz belőle, mely is ez: Madjar-Magyar, mert a ’dj’-t ’gy’-nek szoktuk mondani, mint ezekben a szókban is: mondja – mongya; térdje – térgye, rendje – rengye...” (Kiss/1839/10)
A szarmata népnév mata végződése a hurriták Mitanni nevű államának nevéből származhat. Ebből alakult ki a médek madaj önelnevezése, amiből - mint fentebb láttuk - a magyar könnyen levezethető.
A szabír-magyar azonosságot támogatja a sumér-magyar rokonság adatrendszere is. Van olyan vélemény, miszerint a sumérek a korábbi szabír/hurri jellegű népességből váltak ki Mezopotámia benépesítésekor. A sumér - magyar és sumér - uráli kapcsolatok létét Götz László, Simo Parpola és mások kutatási eredményei is alátámasztják. Hasonló érvet jelent a hettita (luviai, anatóliai) hieroglif írás és más környező írásrendszerek kb. 20 székelyazonos jele.
A Termékeny félhold presumér etnokulturális hovatartozásáról többek között három magyarul elolvasható és Göbekli Tepén előkerült hieroglifikus nyelvemlék is tanúskodik.
Bíborbanszületett Konstantin szerint a magyarok régi neve a szabír (nála: szavartü aszfalü). Bakay Kornél (Bakay/1998/53) említi, hogy "A szabírokat (Saviri) Jordanes hunoknak mondja, akik rokonai az onoguroknak, akiket a magyarokkal kell azonosítanunk." Tájékoztat Muagerisz szabírhun királyfiról és a szabírok Matzaron nevű váráról is, amely neveket kutatók sora rokonította a magyar népnévvel. Kazária alapítója a szabír nép volt: "Minden ismert adat arra mutat, hogy a kazárok a kaukázusi szabírok, a kaukázusi onogúrok és a barszilok (alánok) törzseiből jöttek létre, akik viszont a hun népek közé tartoztak." Ez azért különösen érdekes, mert a székely írás jelsorrendjének legközelebbi párhuzama Kazáriából és Ugaritból került elő. E három jelsor hasonlóságát az ókori szabírokkal (hurritákkal) való rokonság magyarázhatja meg a legjobban.
A székely, kazár és ugariti (hurrita/szabír eredetű) jelsorrend közel azonossága nagy jelentőségű adat. Eredetileg ugyanis a jelsorrendet (4. ábra) a szójelek vallásos jelentősége határozta meg. Abban a korban pedig szinte mindent a vallás határozott meg, a vallás csak a vérrel együtt változott. Amikor a jelsorrend jelentőségét és a jelek ősvallási jelentőségét tisztázzuk, akkor a nehezen változó világnézetet és az állameszmét - az identitást - közelítjük meg. A jelsorrend elejére ezért kerültek az isteni triász tagjai: Anat (Enéh), Bél és Dana nevét rögzítő jelek (a "c" csak egy későbbi beszúrás). Fiú szavunk Bél fiúisten nevéből keletkezett a szóeleji b-p-f hangváltozás során. A jelek vallásos jelentősége szerinti sorrend a magyar hieroglif írásban és a Diringer által közölt csukcs szójel-jegyzékben érzékelhető (Varga/2017a/76), más írásrendszerben nincs hasonló. Ebből következően az ábécé sorrendű íráshagyomány kezdeteit az ugariti, a kazár és a magyar jelsorrend képviseli.
Amikor e jelsorrend kezdeteit kutatjuk, akkor emlékeznünk kell arra, hogy az ábécé kialakulásának korszakában az írásrendszerekben használt jelek száma folyamatosan csökkent. A jelsorrendek elemi jelekből (pl: "s" és "t") álló közös csontvázának réseit kitöltő ligatúrák (pl: "st") nyilvánvalóan későbbiek az elemi jeleknél (Varga/2017a/534). Ám a ligatúrakészítés maga is paleolitikus eljárás (l. a marbellai ligatúrát!), tehát a székely jelsorrend akár paleolitikus eredetű is lehet. Ebből következően az ábécé megszületésének időpontjában a táblázat hosszabb jelsorai (a székely és a kazár) akár az ugariti írásnál korábbi változatokat is képviselhetnek. Ezekben még sok jel maradt meg a korábbi szó-szótagoló írások jelkészletéből. Ilyen a székely írásban a tprus (tapar ős "szabír ős") mondatjel is, amelynek közel 12 000 éves a legkorábbi ismert példánya Göbekli Tepéről. Ezt az ősi mondatjelet az ősvallási jelentősége miatt napjainkig megőriztük a népi jelhasználatban, például a hímes tojásokon, vagy a veleméri rajzos sindükön (3/c. ábra), de a mindennapi betűvetésben már nem használjuk, mert nincs rá szükség (4. ábra).
4. ábra. A székely jelsorrend és párhuzamai
Megjegyzések
(1) Tomka Péter azzal tette nevezetessé magát a rovológiai szakirodalom számára, hogy egy szakvéleményében a budapesti késő középkori jelvényen lévő, éSZAKi olvasatú rovásjeleket a rovásbetűk és a latin jelek felületes formai hasonlósága alapján latin AK monogramnak határozta meg, miután a Magyar Nemzeti Múzeumban a három rovásbetű közül az SZ-t a felület barbár lereszelésével eltüntették. Később a fia, Tomka Gábor főigazgató-helyettes ugyanazokat a rovásjeleket rontott latin M-nek ítélte. Az akadémikus írástudomány ezek szerint a latin betűk felismerésével sem mindig jut dűlőre, a rovásbetűket meg sem szereti említeni, miközben a rovológiai ismeretszerzéstől intézményesen elhatárolódik. Úgy tűnik, ez a hagyomány folytatódik a szarmata jelek értékelésekor is.
(2) A jelen cikkben bemutatott néhány írásemlék is cáfolja a hivatalos tankönyvek állításait arról, hogy a honfoglalás és a Kr. e. 1000 közötti ősmagyar kor írás- és nyelvemlék nélküli. Bárki beláthatja, hogy az egyetemeken, ahol ebben a szellemben nevelik a fiatalságot, történelemhamisítás folyik, hiszen ezek a szarmata és egyéb hieroglifikus szövegek jól elolvashatók magyar szójelekkel és persze magyar szövegeket is eredményeznek. A rovológiai rendszerváltás pillanatnyi helyzetében azonban érdemben sem a kultuszminiszter, sem a tudományos intézmények, sem a szerkesztőségek nem ismerték fel a problémát és nem foglalkoznak a kérdés megoldásával.
Pedig időszerű lenne megoldani a helyzetet, mert sorozatos kudarcokat eredményez.
- Például a magyar kutatóknak a dunaharaszti és az olbiai mondatjeleket azonosító tévedését - mint az a fentebb idézett gondolatából kiderül - már Vitalie Bârcă is észrevette.
- A közelmúltban a Pócs Éva által felvetett, a honfoglalás korabeli világfa létét kétségbe vonó állítást senki sem tudta rovológiai értelemben a helyére tenni. Pedig a világfát ábrázoló ten jel szinte mindegyik bemutatott és elolvasott leleten szerepel. Ám azokat a világfa vitában a jeleinket nem ismerő "szakma" képtelen volt hasznosítani.
(3) A hunok is nagyon hasonló mondatjeleket és világfa ábrázolásokat használtak már Kína mellett is (3. ábra). A magyar hieroglif írás széles körű és korai elterjedtsége alapján egy paleolitikus gyökerű etnokulturális folyamatról lehet szó. Ez a folyamat az Éden, Termékeny félhold, Kárpát-Balkán térség, sztyepp, Altáj, Szejma-Turbino kultúra, Urál, Skandinávia, Kárpát-medence térségeivel jellemezhető. Ezen a hosszú úton mindenütt előkerültek a magyar hieroglifákkal írt, magyarul elolvasható rövid szövegek.
(4) Rédei Károly szerint a különböző őstörténeti hipotézisek egymásnak ellentmondanak, egymást kölcsönösen kizárják (Rédei/1998/122). Nyilván arra gondolt, hogy ha az egyik elmélet szerint pl. a hunok utódai vagyunk, akkor nem lehetünk a sumérek leszármazottai, vagy őshonosak a Kárpát-medencében és viszont. Ez azonban csak akkor igaz, ha a magyarságnak kis területű őshazát és rövid őstörténetet engedélyezünk. Erre történt is kísérlet, Róna-Tas András határozta meg a földrajzi szélességi és hosszúsági fokokat, amelyek között (az Urál vidékén) a magyar őstörténetet a tudományosság igényével kutatni lehet. A genetikai, régészeti, meg írástörténeti kutatás ezeket a finnugrista korlátokat hamarosan a lomtárba utasította. Amennyiben a magyar őshaza nagy területű és hosszú életű, változatos történelmű volt, amelyből egyaránt örökölt a hun, a sumér és a Kárpát-medencei őskultúra, akkor ezek az adatok nem kizárják, hanem erősítik egymást. Rédei Károly azt gondolta, hogy egy-két jelző kiosztásával elintézheti a kérdést és nem kell tudományos igényű választ adnia a különböző kultúrák magyarazonos elemei által felvetett kérdésekre. Ez az elintézési mód azonban csak az ő prekoncepcióit, meg a tudományos igényű vitára való alkalmatlanságát jelzi. Elvarratlan szálak tömegét, megválaszolatlan, vagy rosszul megválaszolt kérdések sorát hagyja hátra, amelyekre magyarázatot kell adni. Nyilvánvaló, hogy ezek a mindenütt felbukkanó, rokonságra utaló jelek nem zárják ki egymást, hanem egy átfogó, mindegyik adatra válaszoló, nagyobb ívű őstörténeti hipotézis után kiáltanak. Csak egy nagy területű őshaza feltételezése ad magyarázatot a lépten-nyomon felbukkanó, rokonságszerű kapcsolatot jelző jelenségekre, például a hieroglifikus nyelvemlékek sorára.
(5) A károk (görög Καρες Karesz, vagy Καρικοι Karikoi, latinul Cares) Kária lakói voltak Anatólia délnyugati részén. Homérosz Iliasz-ában (II, 867) szerepelnek először, ő „barbarophonoi” -nak (szó szerint: 'érthetetlenül beszélő'-nek) nevezi a károkat nyelvük idegenségére utalva. Szerinte (a későbbi jón) Milétosz kár város volt a trójai háború idején. A hagyomány szerint nevüket legendás királyukról Kar-ról ("harcos, úr" - VG) kapták (Hérodotosz, 1.171). Az ókori görögök gyakran állították, hogy Káriát eredetileg a görög iónok gyarmatosították, de valójában úgy tűnik, hogy a károk megelőzték őket ebben. Homérosz szerint a károk a trójaiakhoz csatlakoztak az akhájok ellen (Iliasz, 2.865). A mondák szerint a trójai háború előtt egy generációval Héraklész (her Ak am. az ogur népeknek nevet adó Óg úr - VG) elfoglalta Tróját. Priamosz lett a király, akinek uralkodása idején a mükénéi görögök foglalták el a várost az i. e. 1193-1183 között dúló trójai háborúban. Priamoszt általában egy ékírásból ismert luvi (vagy talán lük) személynévvel, Pariyamuwaš-szal azonosítják.
A modern nyelvészet szerint a kár nyelv az anatóliai nyelvcsalád lúvikus csoportjába tartozik. A kár nyelv az i. e. 8-3. században írott nyelv volt. Összesen több mint 200 felirat ismeretes Egyiptomból és Káriából, néhány Lüdiából és Lükiából, és egyetlen darab Athénból. A szövegeket ábécé-írással írták. A betűjelek egy része a nyugati-görög ábécével mutat párhuzamot. Más jelformák pedig az óciprusi szótagírás jeleihez hasonlítanak.
Trója neve hettita nyelven Taruisa, amiben a hatti/hettita Taru isten (az obi-ugor Tórem és magyar Teremtő szavakkal rokon) neve rejlik. E sorba tartozik a hurrita/szabír területekről származó etruszk Numitor király (valójában isten) a nevének utolsó szótagja is. Ő az ókori olasz város, Alba Longa uralkodója, a Rómát megalapító Romulus és Remus nagyapja volt. Ugyanez a tr gyök jelenik meg az etruszk népnévben is.
Az etruszk - hurri - magyar etnokulturális kapcsolat tényét emelik ki az etruszk tárgyakon előkerülő, magyar jelekkel írt és magyarul elolvasható hieroglifikus szövegek. Egy Alba Longa-i halotti urnán például Tin etruszk főisten nevét a magyar ten szójellel írják, amely a hurritáknál is előforduló Isten szó egyik eleme.
Visszatérve a Taru, Tórem, Numitor és Teremtő szavak kapcsolatára, e nevek összecsengésének magyarázatát az Istennel azonos világoszlop hettita neve, a tar szó adja. Egy szóeleji t-sz-h-elhalkulás hangváltozás során a jelentés devalválódott és e folyamatban alakultak ki a szár, harcos és úr szavak, meg a kapcsolódó szóbokor további elemei. A leszármazottak közé tartozik a szár "növényi szár, úr" hieroglifa által jelölt magyar szó is, ami eredetileg az Istennel azonos égig érő fa neve volt. Ennek maradványa a szarufa szó, amely tövének eredeti Úr "isten" jelentését a veleméri elolvasható szarufák alapján ma is megértjük.
Kária történeti régiója i. e. 547 óta hivatalosan a Óperzsa Birodalom szatrapiája volt, valójában azonban a perzsa király által kinevezett vazallussal az élén önálló királyság. Kária, mint Asia provincia része i. e. 133-tól a Római Birodalomhoz tartozott. Diocletianus alatt (284-305) önálló Caria provincia létesült. A károk egyiptomi jelenlétéről a Núbiában és Felső-Egyiptomban (Abu Szimbel-i templomok, Abüdosz) talált káriai nyelvű feliratok tanúskodnak, I. Pszammetik és II. Pszammetik idejéből. Ezek a fáraók szolgálatában álló káriai zsoldosoktól származnak.
Fáy Elek szerint a kár nyelvben sok magyarazonos szó volt. Például az alexandriai kikötő rakpartját ők nevezték el rakodi-nak. Ők voltak Föníciai őslakói, akik később együtt éltek a föníciaiakkal, megtanítva őket a hajózásra, átengedve nekik a tengeren túli gyarmataikat és kikötőiket is. Érdekes ennek kapcsán az a föníciai monda, miszerint a föníciaiakat az írásra Tautosz (azaz egy tátos, táltos) tanította (Tokarev/1988). Ez is arra utal, hogy a föníciai írás a jórészt elveszett hurrita lineáris írásból származik. Ennek jelsorrendje az ugariti, a kazár és a székely jelsorrend alapján rekonstruálható. A hurrita lineáris írás jelformáit és jelentését a székely írásjeleken (a magyar hieroglif írás jelein) túl a korszak környező lineáris írásai alapján lehet megközelíteni.
Révész Péter a kár írásból származtatja a székely írást, e nézetéből azonban csupán a két írás rokonságának felismerése helyeselhető. Ez persze nem újdonság, mert a környezet minden írása kezdettől rokonságszerű kapcsolatban van a székely írás kőkori előzményével. A székely írás azonban nem a kár írásból származik, hanem a kőkori eredetű magyar hieroglif írásból (egy Eurázsiában és Amerikában általánosan ismert, ősvallási kötődésű szójeleket alkalmazó jelrendszerből). Ebből alakult ki a környezet többi írása, például a hettita (luviai) hieroglif írás, a sumér írás és a kár írás is. Mivel jórészt, vagy egyes ismérveiket illetően ismeretlen írásrendszerekről van szó, amelyeknek alig ismerjük az eredetét és a kapcsolatrendszerét, tág tere van a feltételezéseknek és a leírás szabadságának. Ezek között az segíti a választást, hogy a számba vehető írásemlékek milyen körére terjed ki a leírás. Ha például az Amur menti, Kr. e. 4000-ből fennmaradt hieroglifikus sziklavésetben olvasható Isten szó nem szerepel valamelyik írásrendszer leírásában, akkor azon a leíráson esetleg még javítani kell, ha maga az Isten (ős + ten) szó szerepel a szóba jöhető nyelvekben és a szó leírásához felhasznált ős és ten hieroglifák is kimutathatók az adott írásrendszerben, vagy annak környezetében. Ez esetben joggal számítunk arra, hogy ezt az írásemléket és a hasonló írásemlékeket az adott írásrendszer tudományos igényű leírása is hasznosítsa.
(6) Napjainkban az árja kifejezést a tudomány (történelem, nyelvészet) tévesen használja kizárólag az indoiráni népekre és nyelvekre vonatkoztatva. Korábban ugyanis - bár a ma hurri népnévnek tekintett szóból alakulhatott ki - nem faji elkülönülést fejezett ki, hanem "harcos, nemes, szabad ember, úr" jelentést hordozott. Idővel az ókori indoiráni népek önelnevezése lett, amit a méd szóhasználatból örökölhettek. Irán neve is e szóból származik (Airyanem Vaejah – az árják földje). E módosított értelmezésre utal az is, hogy az egyetlen tisztán hurrita állam neve nem Hurri, hanem Mitanni volt s a későbbiekben is az ezzel rokon mada (vö. méd, magyar!) nevet használták önelnevezésként. A hurri csupán az uralkodó harcos réteget jelölhette, azaz nem faji, hanem nyelvi - kulturális kategória volt. Ennek ellentmondani látszik a jórészt hurrita lakosságú Urartu elnevezése, amelynek töve nyilvánvalóan a hurri népnév és a magyar úr szavak változata. Ez azonban már egy későbbi szóhasználat és értelmezés maradéka lehet.
(7) Néhány, a jelen cikkben tárgyalt szóval foglalkozó szemelvény Tóth István dolgozatából. E szavak a székely írásban külön jellel rendelkeznek, azaz a korabeli világnézet és identitás talán legfontosabb fogalmait jelölték.
- anya >>>hurro-urartui: -hurrita: *ner *anya” (Kassian 2010). >>>sumer: -sumer: *ama „anya” (ePSD 2006). >>>tokár: - tokárB: *mãcer „anya” (Adams 2013) >>>penuti: -proto-penuti: *am(a) „anya”, -proto-fennsiki penuti: *am(a) „anya”. >>>fennsiki penuti: -proto-vintu: *aman „nagyanya” (Shepherd 2006). -klamat: mã’m „anya” (Gatschet 1890). -molala: *pnan „anya”-szahaptin, umatilla: tlmama „öregasszony”. >>>jok-uti: -proto-uti: *?unu „anya”, -proto-mivok: *?unu- „anya” (Callahan 2014). >>>cimsián: -smalgiax: maa, naa „anya” (Roberts 2004). - niszga: naa’a „anya”.
- atya
>>>hurro-urartui: -hurrita: *att, attani „apa” (Kassian 2010). -urartui: *ate „apa” (Ryan 2001). >>>sumer: -sumer: *adda „apa” (ePSD 2006). >>>tokár: -tokárA: *ãtãl „férfi” (Adams 2013). >>>penuti: -proto-penuti: *ta(h)t „apa”, -proto-fennsiki penuti: *tat „apa”. >>>fennsiki penuti: -proto-vintu: *tah „apa” (Shepherd 2006). -molala: *ato „apa” (Gibbs 1851). - szahaptin: tuta „apa”, nez perce: to’ota „apa” (Rude 2012). >>>oregon penuti: -kusz: *at’, *at’a „apa” (Jacobs 1939). >>>jok-uti: -proto-kosztano: *?e.te „apa”, -siksági mivok: ?a.ti „idōsebb testvér” (Callaghan 2014).
- bél, belek
>>>sumer: -sumer: *bar „belek” (Halloran 1999). >>>penuti: -proto-penuti: *pVl/r „belek”. >>>fennsiki penuti: -proto-vintu: *par „tele”, *pire „has” (Shepherd 2006). -szahaptin, nez perce: pilpilus „gyomor” (Melville 1895). >>>oregon parti penuti: -kusz: *pi’likis „belek” (Frachtenberg 1913). >>>jok-uti: -proto-uti: *putlu „has”, - proto-mivok: *puluk „has” (Callaghan 2001).
- él, élō >>>hurro-urartui: -hurrita: *ulgu „élet” (Wegner 1999). >>>sumer: -sumer: *til „él” (ePSD 2006). >>>penuti: -proto-penuti: *il „lét, baba”. >>>fennsiki penuti: -vintu: ?el „él létezík” (Schlichter 1981). >>>oregon parti penuti: -kusz *alx- „megszületík” (Frachtenberg 1913). *a.la „gyerek” (Greenberg 2007). >>>jok-uti: -protonyugati mivok: *?elaj „gyerek” (Callaghan 2014). >>>cimsián: a.li-s „nagyunoka” (Greenberg 2007).
- fiú >>>hurro-urartui: -hurrita: *puthi „fiú” (Giampaolo). >>>sumer: -sumer: *ib, *ibila „fiú”, *pile „férfi” (ePSD 2006). >>>penuti: -proto-fennsiki penuti: *py „fiú”. >>>fennsiki penuti: -vintu: py „fiú” (Pitkin 1985). -klamat: we’ „gyerek” (Barker 1963). -maidu: py „fiú” (Shipley 1964). -szahaptin, jakima: pyap „idōsebb testvér „ (Jansen 2010). >>>jok-uti: - siksági mivok: pype „fiú” (Callaghan 1984).
(Bél fiúisten nevéből keletkezett szóeleji b-p-f hangváltozás során - VG)
- hal
>>>sumer: -sumer: *KALab „hal” (ePSD 2006). >>>penuti: -proto-penuti: *qVl, *hVl „lazac”. >>>fennsiki penuti: -proto-vintu: *hur „lazac” (Shepherd 2006). - szahaptin, jakima: ka’lux „lazac” (Beavert 1975). - szahaptin, umatilla: xulxul „hal”. >>>oregon parti penuti: - kusz: *pqays „lazac” (Jacobs 1939). >>>jok-uti: -protokosztano: *(h)el „lazac”, proto-jokuc: *ka.ja-ith „lazac”, - tavi mivok: *húul „pisztráng” (Callaghan 2014).
- hal (meghal)
>>>hurro-urartui: *hahli „lefekszik” (Giampaolo). -urartu: *harharshu „elpusztít” (Ayvazyan 2001). >>>sumer: - sumer: *hule „elpusztít” (Halloran 1999). *halam, *hulu „elpusztít (ePSD 2006). >>>tokár: -tokárA-B: kãrsta „elpusztít” (Carling 2008). -tokárB: kalãl „méh” (Adams 1999). >>>penuti: -proto-penuti: *kVl „meghal”. >>>fennsiki penuti: -proto-vintu: *ker-u „meghal” (Shepherd 2006). - klamat: kalina „meghal”. >>>oregon parti penuti: -kusz: *q’ayau „meghal” (Jacobs 1939). >>>cimsián: -smalgiax: xaala „ahol meghal a szél”.
- halál >>>tokár: -tokárB: *kalãl „méh” (Adams 1999). >>>penuti: -proto-penuti: *kVl, *hVl „halott”. >>>fennsiki penuti: - proto-vintu: *koro „halott”, -vintu: hol „halál” (Shepherd 2006). -klamat: k’lekwa „haldoklík” (Gatschet 1890). >>>oregon parti penuti: -kusz: *q’ayau „meghal” (Jacobs 1939). >>>jok-uti: -jokuc, csukcsanszi: halal „emel”. >>>cimsián: -smalgiax: haay1 „szellem, lélek”.
- jó >>>sumer: -sumer: *uzu „doktor” (ePSD 2006). >>>tokár: -tokárB: *yãkse „szellem, lélek” (Adams 1999). >>>penuti: -proto-penuti: *la,*ya „jó”, -proto-fennsiki penuti: *ya, *yo „gyógyszer”. >>>fennsiki penuti: -protovintu: *yom „doktor” (Shepherd 2006). -klamat: yawg „gyógyszer” (Barker 1963). -maidu: y’a „jó” (Ultan 1964).- szahaptin, északi szahaptin: ya- „víz”, laxpi „orvos” (Jacobs 1931). -szahaptin, umatilla: laxpi „gyógymód”. >>>jok-uti: - proto-mivok: *jom „lelki erō”, -tavi mivok: *jomta „orvos” (Callaghan 2001). >>>cimsián: -smalgiax: ayaa „jó”.
- magas >>>sumer: -sumer: *mah „magas lesz” (ePSD 2006). >>>penuti: -proto-penuti: *mak „magas, nagy”. >>>fennsiki penuti: -vintu: naq „magas” (Shepherd 2006). -szahaptin, umatilla: neknichit „nagyobbít”, -szahaptin, nez perce: inekes „nagy” (Melville 1895). >>>oregon parti penuti: - alszea: *ma’kst „magas” (Frachtenberg 1920). -kusz: *aLi’maq „magas” (Frachtenberg 1913). >>>jok-uti: -protomivok: *mukw „nagy”, -proto-kosztano: *mi.kw „nagy” (Callaghan 2014).
- nagy >>>sumer: -sumer: *mah „nagy” (ePSD 2006). >>>tokár: -tokárB: *mãk- „nagy” (Lone 2015). >>>penuti: proto-penuti: *nak „nagy”, -proto-fennsiki penuti: *nak „nagy”. >>>fennsiki penuti: -vintu: naq „magas” (Shepherd 2006). -maidu: muk „nagy” (Shipley 1964). -szahaptin, jakima: nch’i „nagy” (Beavert 1975(. - szahaptin, umatilla: nchi „nagy”, -szahaptin, nez perce: inekes „nagy” (Melville 1895). >>>oregon parti penuti: - alszea: *ma’kst „nagy” (Frachtenberg 1920). -kusz: *aLi’maq „nagy” (Frachtenberg 1913). >>>jok-uti: -protomivok: *mukw „nagy”, -proto-kosztano: *mi.kw „nagy” (Callaghan 2014). >>>cimsián: -smalgiax: n’ak „hosszú”.
- ragyog >>>sumer: -sumer: *ra „világos, tiszta lesz” (ePSD 2006). >>>tokár: -tokárB: *ruk1 „ragyog” (Adams 1999). >>>penuti: -proto-fennsiki penut: *l/raq „fényes”. >>>fennsiki penuti: -proto-vintu: *tl’araq „ragyog”. - klamat: l’aq/’ „fényes lesz” (Barker 1963). -szahaptin, északi: lacqaix „csillogó” (Jacobs 1931). -szahaptin, umatilla: laq „ragyog”.
- világít >>>hurro-urartui: -hurrita: *parn „világos lesz” (Wegner 2020). >>>sumer: -sumer: *bar „ég, *bur „világít, fény” (ePSD 2006). >>>tokár: -tokárB: *pãlk2 „világít” (Adams 1999). >>>tokárA: *pãlk „világít” (Vyzhlakov 2011). >>>penuti: -proto-penuti: *wVl „világít, fény”. >>>fennsiki penuti: -proto-vintu: *wal-u „világítás” (Shepherd 2006). - maidu, niszenam: wispil „kivilágít” (Uldall 1950). -maidu: walli „fény” (Pitkin és Shipley). >>>oregon parti penuti: - alszea: *tc!watl „tūz” (Frachtenberg 1921). >>>jok-uti: - proto- jokuc: *walam „világít”, -proto-keleti mivok: *wylki- „tūzfény” (Callaghan 1997). >>>cimsián: -smalgyax: sigwelk „tūzfény”.
(Bél fiúisten nevéből keletkezett szóeleji b-v hangváltozás során - VG)
- világos >>>hurro-urartui: -hurrita: *parn „világos lesz” (Wegner 2020). >>>penuti: -proto-penuti: *wVl „világos”, -protofennsiki penuti: *bVl, *wVl „világos”. >>>fennsiki penuti: - vintu: wili k „világos” (Pitkin 1985). -klamat: bal „világosodík” (Barker 1963). -maidu: walli „fény” (Pitkin és Shipley). >>>cimsián: -smalgyax: k’axwal „világos”.
(Bél fiúisten nevéből keletkezett szóeleji b-v hangváltozás során - VG)
Irodalom
Bakay Kornél (1998): Gorda és Muager (Magyar), A szabír-szavárd kérdés, in: Őstörténetünk régészeti forrásai II., Miskolci Bölcsész Egyesület, Nyíregyháza
Balog Helga (2025): Genetikai kapcsolatot találtak az Urál melletti és a Kárpát-medencébe vándorolt szarmaták között az SZTE kutatói
Csúcs Sándor (2006): Viszonyunk az alternatív nyelvrokonításhoz, Folia Uralica Debreceniensia 13., Debrecen
David Diringer (1948): The Alphabet, Scientific and Technical Publications, London
Fáy Elek (1910): A magyarok őshona, Budapest
Istvánovits Eszter – Kulcsár Valéria (2006): Szarmata nemzetségjelek a Kárpát-medencében. Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi kötet a 65 éves Tomka Péter tiszteletére Győr, 175–186.
Rédei Károly (1998): Őstörténetünk kérdései, a nyelvészeti dilettantizmus kritikája, Balassi Kiadó, Budapest
Ryszard Grzesik - Anna Kotłowska (2024): Attila nutritus Engadiban avagy a késő antik történeti földrajz ismerete a középkori magyar krónikákban
Simo Parpola (2016): Etymological Dictionary of the Sumerian Language, Winona Lake, Indiana: The Neo-Assyrian Text Corpus Project, Pp. xliv + 426; xxviii + 436.
Simo Parpola (2021): Sumerian: A Uralic Language (I), in L. Kogan et al. (eds.), Language in the Ancient Near East. Proceedings of the 53 e Rencontre Assyriologique Internationale, Vol. I, Pt. 2 (Babel und Bibel 4/2, Winona Lake, Indiana): 181–210.
Sz. A. Jarigin - Sz. K. Szakenov - N. N. Ilderjakov (2024): ТАМГИ И ПЕТРОГЛИФЫ В ГОРАХ КАЙРАККОЛЬ И КАРАКУНГЕЙ (ПО МАТЕРИАЛАМ ИССЛЕДОВАНИЙ 2022–2023 ГОДОВ), 2024. ПОВОЛЖСКАЯ АРХЕОЛОГИЯ №3 (49), Tamgas and Petroglyphs in the Kayrakkol and Karakungey Mountains based on research materials 2022 2023 Povolzhskaya Arkheologiya 3 (49)
Tokarev, Sz. A. (szerk., 1988): Mitológiai Enciklopédia. I–II. Budapest
Tóth István (2025): A rekonstruált őspenuti nyelv egyezései a magyar és eurázsiai ősnyelvekkel (academia.edu)
Török Tibor új, tudományos előadása a honfoglaló magyarok archeogenetikai kutatásáról, Koronázó Bazilika Baráti Társaság (youtube video)
Türk Attila (2023): Régészeti eredmények a magyar őstörténet kutatásában, lehetséges nyelvészeti vonatkozásokkal, Magyar Nyelv, 4. szám
V. Sz. Dracsuk (1975): Jelrendszerek a Fekete-tenger északi régiójában. (Tamgák az észak-pontuszi peremvidék antik világában az első században). Naukova dumka, Kijev
Varga Géza (2018): Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása
Varga Géza (2018): Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Varga Géza (2019): Csúcs Sándor és a nyelvtudomány megtermékenyült
Varga Géza (2019): Közszavak és istennevek
Varga Géza (2020): Hopi tál az "Ogur isten" mondattal
Varga Géza (2021): A kimmériai Boszporusz szarmata jelvényén lévő "Óg (is)ten" mondat
Varga Géza (2021): "Lyukó Ak folyóisten földje" hieroglifikus mondat Teotihuacanból
Varga Géza (2022): Zsivko Vojnikov jeles edényei az altáji festett kerámia kultúrából
Varga Géza (2022): Eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást?
Varga Géza (2023): Kaptam egy elutasító levelet a Nemzeti Régészeti Intézettől
Varga Géza (2023): Korompay Klára az írástalan ősmagyar kor helyesírásáról
Varga Géza (2023): Kaptam egy elutasító levelet a Nemzeti Régészeti Intézettől
Varga Géza (2023): Fehér Bence a nyelvemléktelennek tartott ősmagyar kor nyelvemlékeiről
Varga Géza (2023): A legkorábbi magyar nyelvemlékek
Varga Géza (2023): Szabírok, azaz magyarok
Varga Géza (2024): Szarmata régészeti leletek magyar mondatokkal
Varga Géza (2024): Világfa vita
Varga Géza (2024): Alba Longa etruszk urnájának magyarul elolvasható hieroglifikus mondatai
Varga Géza (2024): Világfát ábrázoló egyedi hieroglifák
Varga Géza (2024): Szarmata hieroglifák (videó)
Varga Géza (2024): A tapar ős mondatjel korai előfordulásai a szabírok őstörténetéről
Varga Géza (2024): A szár "úr" hieroglifa ősmagyar kori és őrségi népi előfordulásai
Varga Géza (2024): Paziriki kultúra Arzhan 2 szkíta övveret hieroglifikus Nagyságos Ak úristen magas köve mondata
Varga Géza (2024): Egy vita elmaradásának következményei - hozzászólás Türk Attila és Sándor Klára Magyar Nyelvben megjelent dolgozataihoz
Varga Géza (2024): Alba Longa etruszk urnájának magyarul elolvasható hieroglifikus mondatai
Varga Géza (2024): Révész Péter és Darai Lajos téved a tordai szfinksz szövegéről szólván
Varga Géza (2025): Hun szarmata korú tamga a világfával azonos istent megnevező mondatjellel
Varga Géza (2025): Szkíta tartalom
Varga Géza (2025): Szarmata tartalom
Varga Géza (2025): Hun és avar tartalom
Varga Géza (2025): Honfoglaló tartalom
Varga Géza (2025): Vasból formált Szabír ős mondatjel az Őrségből
Varga Géza (2025): A székely Szabír ős mondatjel megfelelője a szabírok által lakott Myra színházának romjain
Varga Géza (2025): Göbekli Tepe írásemlékeinek olvasata
Varga Géza (2025): Hímes tojások jelei
Varga Géza (2025): A veleméri szarufák a világfa elolvasható jelképei
Varga Zsolt (2025): Szarmata tamgák (Aquincumi Múzeum, hivatalos oldal)
