Bevezető
2026 január 14-én tartottam előadást Budapesten a szabír - szarmata - magyar azonosságot alátámasztó érvekről. Ennek keretében felsoroltam a nikolsburgi ábécében lévő tprus (tapar ős "szabír ős, szabír isten") jel addig megismert változatait. E cikkben az előadáson bemutatott képeket ismétlem meg, hozzáfűzve a hozzáfűzendőket.
A szabír ős mondatjel egy népnevet rögzít, a hozzá tartozó világnézettel és istenképzettel egyetemben. Ha e mondatjel elterjedését követjük, akkor végig tudunk menni azon az úton, amelyiken a magyarság, meg a magyar kultúra kialakult és végighaladt. Alább e történelmi útvonalra teszek javaslatot a szabír ős mondatjel előfordulásai alapján, figyelembe véve a régészeti, genetikai, nyelvészeti és történeti adatokat is.
Ez az írás a világ eddig ismert legkorábbi, a kőkorból ránk maradt írásrendszere, amely még képszerű jeleket használt, azokból képszerkezeteket rakott össze. Ezekkel a díszes, képszerű jelmontázsokkal az ősvallás számára fontos ábrázolásokat alkotott és fohászokat rögzített. A történelmünkből fakadó kivételes szerencse, hogy e régi mondatjeleket a székely írás és annak elődje, a magyar hieroglif írás segítségével el tudjuk olvasni. A Nemetz Tibor segítségével elvégzett matematikai valószínűségszámítás szerint a jelek hasonlósága az írás- és jelrendszerek genetikai kapcsolatának köszönhető (végső soron szinte minden írásrendszer a kőkori ősvallás jelképrendszeréből alakult ki).
A mondatjel változatai
A mondatjelnek több alakváltozata van, amelyek a magyar hieroglif írás több, vagy kevesebb szójeléből állnak. Ezek a ten "élet, isten", a tapar "szabír", az ős, az ég, a Lyukó és a ragyogó hieroglifák (ősvallási kötődésű szójelek). Közülük alapvető az Istennel azonos égig érő fát ábrázoló ten vagy a tapar szójel, amelyek egymás alakváltozatai (a 2. ábra harmadik sorában tprus és ent jelnévvel jelölve). Ezek felismerhetők az égbolt súlya alatt meggörbülő ágaikról (amelyről szibériai mítoszok számolnak be). A többi szójel ezekhez csatlakozhat, vagy el is maradhat. A mondatjel egyes előfordulásaihoz több jelentésváltozat tartozik, amelyeket alább, az egyes ábrákon látható előfordulásokhoz kapcsolódva mutatok be. A mondatjel feltehetően alapvető olvasata a szabír ős/isten, amitől adott esetekben el lehet/kell térni. A grafikai forma és a jelentés nem minden esetben felel meg egymásnak, mert egy grafikailag rövid jel is jelölhet hosszú szöveget. Például a nikolsburgi ábécé tprus jelnevében szerepel az us "ős" szó, de a jelformából ez az ős szójel hiányzik. Ez a "rendetlenség" magától értetődő sajátossága a természetes eredetű, kialakuló és hosszú történettel rendelkező írásrendszereknek. Az égigérő fa akkor is az isten jelképes ábrázolása, ha a fa rajza mellé nem tesznek oda további szójeleket. A nyitó képen a tulipán olvasható isten (ős + ten) alakban, amit az énlakai bilingvis alapján be lehet látni.
1. ábra. A nikolsburgi ábécé (fent) és az ábécé tprus mondatjelet ábrázoló részlete a kettőskereszt alakú korrektúrajelekkel (lent)
Az egyéb magyarázatok
Az akadémikus rovológia - bár tudomással bír a Veit Gailel által ránk hagyott feljegyzésről, miszerint a székelyeknek szó- és mondatjelei is vannak - a szójeleink létét letagadja. Legutóbb Vásáry István jelentette ki, hogy a magyarságnak a kínai szójelekhez hasonló jelei nincsenek bár előzőleg a Magyar hieroglif írás c. kötetben 50 kínaival egyező szójelünket küldtem el neki és szerzőtársainak egy táblázatban. A "tudományos konszenzus" feltehetően a prekoncepciói védelme miatt nem hajlandó foglalkozni a szójeleinkkel.
2. ábra. A nikolsburgi ábécé javított változata, amelyben a jelneveket az olvashatóság kedvéért Jakubovich Emil és Németh Gyula nyomán írógéppel írtam le, a tprus mondatjelet pedig a korabeli korrektúrajeleknek megfelelően a helyére tettem (beszúrtam a harmadik sorba), amit Friedrich Klára hamisításnak minősített
3. ábra.
