Varga Géza írástörténész

2026. július 20., hétfő

Kiskunlacházi idol aranyos hieroglifákkal

Egy régészeti kutatási program tárja fel Kiskunlacházán, a Dömsödi-árapasztó övcsatorna mentén a Szerki család egykori Szentivánszerke birtokának központjában álló, Keresztelő Szent János tiszteletére felszentelt egyház maradványait. A munkáról a Régészettudományi Intézet világhálón közzétett bejegyzése számol be. A templom helyét a múzeumbarát önkéntesek által felfedezett törmelékek jelezték. A templom feltárását a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem régészhallgatói, a Ferenczy Múzeumi Centrum munkatársai, a Közösségi Régészeti Egyesület önkéntesei és Kiskunlacháza lakóinak lelkes együttműködésével végzik.

Az egyik fémkeresős egy tűziaranyozott, körmeneti keresztről származó szent figurát (Istent ábrázoló idolt) talált a templomtól alig húsz lábra keletre (1. ábra). A szobrocska megérdemelné, hogy Kiskunlacházán felállítsák egy köztéri változatát. A jelen cikkben a rajta lévő jelek olvasatát ismertetem.

1. ábra. A kiskunlacházi "tűziaranyozott, körmeneti keresztről származó szent figura", amely az Ak ügy magas kő égi Lyukó szár, mai magyarsággal: az Ak folyó és a magas kő az égi Lyukó Úr mondatot hordozza

A kőkori eredetű magyar hieroglif írás, amelynek a jeleit ezen az idolon is látjuk, eredetileg az ősvallás jelrendszere volt. Írásemlékei az ősvallás számára fontos csodaszarvas, világmodell, turul, égig érő fa, antropomorf isten stb. ábrázolásaihoz fűzött fohászok, vagy tájékoztatások. A kiskunlacházi idolon ez utóbbiról van szó. Amiképpen a Kossuth-szobrok talapzatára rá szokták írni, hogy Kossuth, ugyanúgy szerepel ezen az idolon is az ábrázolt alak megnevezése és leírása. Azt, hogy a kiskunlacházi szobrocska az Istent ábrázolja, a rajta lévő jelek alapján lehet megállapítani. A porecsi avar püspökszék persze arról tanúskodik, hogy a kiskunlacházi idolon lévő szent jelek némelyikét az egyházi méltóságok is használhatták az Istentől származó megbízatás, a vele való kapcsolatuk jelzésére.

A hieroglifikus jelhasználat szokásainak megfelelően képszerű és szimmetrikus kiskunlacházi jelmontázs függőleges tengelye a világfát ábrázoló szár "Úr" hieroglifa lineáris változata. A szójel az Isten egyik sztyeppéről hozott jelzőjét rögzíti, egyúttal egy adatot is jelent világfa vita utóéletéhez. (1)

A szár "úr" jel mellett kétoldalt az Ak ügy "Ak folyó, Heraklész folyó" és a magas kő jelpár jelpár helyezkedik el. E jelpárok az Istennel azonosított Tejút neveit, vagy jelzőit rögzítik.

Több példányban szerepel az ábrázoláson az ég hieroglifa, ami jelzi, hogy itt az ég főszereplőjéről van szó. (2)

2. ábra. A kiskunlacházi idol jelei a székely írás jeleivel rokoníthatók

A kiskunlacházi idol jelhasználatának van néhány érdekessége.

- Az egyik jelhasználati sajátosság a "lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvenció alkalmazása. Ez egy etnikumjelző írásjel-változat. Ugyanis a körbe zárt pont alakú jel az egyiptomi hieroglif írásban "Rá napisten", a kínai írásban a "Nap", a sumér írásban pedig a "kút, forrás" szójele. Csak nálunk magyaroknál jelenti a lyukat, vagy Lyukó napistent. A szobrocska készítője azért fúrta a fizikai lyukat a lyuk, Lyukó jel közepébe, mert ezt nem a szobor megszentségtelenítésének, hanem a jelentés (Lyukó napisten neve) megerősítésének és kiemelésének tekintette. Ebből következően ez az ábrázolási konvenció magyar, magyarral rokon, vagy magyarokkal kapcsolatban lévő népeknek tulajdonítható.

- A másik érdekesség a kő hieroglifa alkalmazása, amely az égbe vezető utat, a hegyekből rakott lépcsőt ábrázolja. Előfordulása lehetőséget ad az eredeti kő hieroglifa hasadásával keletkezett székely betűk bemutatására. Az Árpád kori kő szójel a kiskunlacházi idolon képszerű, a karcagi csatkarikán pedig lineáris. Az akrofónia után e kő szójelből két rovásbetű is keletkezett. Az egyik a "k" betű a budapesti késő középkori jelvényen, a másik a csíkszentmiklósi "ö/ő" betű (2. ábra).

A jelhasználat megerősíti azt, amit Kiskunlacháza történetéből egyébként is ismerünk, hogy itt nem (eredetileg türk nyelvű) kunok, hanem magyarok élnek, akik a földrajzi elhelyezkedésük miatt csatlakoztak a kun önkormányzathoz. Hasonló következtetést lehet levonni a karcag-orgondaszentmiklósi csatkarika magyar hieroglifikus írásemléke alapján a korai karcagi lakosság magyarságáról is. (3)

Jegyzetek

(1) A jelzőosztogatásig eljutó világfa vita az akadémikus "tudomány" berkeiben zajlott 2024-ben, Pócs Éva felvetése nyomán. Azonban végül a húsznál is több tudós hozzászóló, meg a vitát közlő szerkesztőségek (Mandiner, Ethnographia, Valóság) rovológiai és etikai felkészületlensége miatt eredménytelenül zárult. Amennyiben az akadémikus "tudomány" továbbra sem lesz képes a kiskunlacházi idol és a százszámra létező további hieroglifikus írásemlék szövegének feldolgozására, akkor a világfa vitához hasonló kudarcok szükségképpen meg fognak ismétlődni.

(2) A keresztény templom körmeneti keresztjén olvasható ősvallási kötődésű képszerű szöveg egy mai szemlélet alapján akár ellentmondásosnak is ítélhető. Pedig a korai kereszténység a magyarság esetében nem a régi vallás merev tagadását jelentette. Hiszen például az Isten (ős + ten) szavunk is változatlanul használatban maradt a vallásváltás ellenére. Ipolyi Arnold püspök azt is megállapította, hogy az Isten jelzői szintén a sztyeppéről származnak. A hunoknak három keresztény püspöksége volt a mervi, a heráti és a gurgáni oázisban. Az 531 táján a mervi oázisban a szabírhunok számára készített Szent Korona is ugyanennek a kevert vallású világnak a nézeteit képviseli. Hieroglifikus szöveget is találunk a Szent Koronán. Mindez az uralkodó dinasztia vallási türelmére utal. Volt tehát idő ahhoz, hogy az ősvallás és a kereszténység egymáshoz simuljon. Egy szó sem igaz abból, amit a Szent István által véghezvitt rovásüldözésről terjesztettek egy időben. E helyett azt lehet jól dokumentálni, hogy Szent István és az Árpád dinasztia tagjai használták a rovásjeleink hieroglifikus változatát. E képbe beleillik az, hogy Kiskunlacházán egy keresztény körmeneti kereszten ősvallási jelhasználattal találkozunk. Ha ezt Krisztus arcán is megengedhetőnek vélték az Árpád korban (3. ábra), akkor mi ne legyünk pápábbak a pápánál és ne lássunk ebben ellentmondást! Akkor se, ha a katolikus püspöki kar pillanatnyilag az ősvallási vonatkozások feledésével értene egyet (gondolok itt arra a tilalomra, ami jelenleg megakadályozza a veleméri templomban a napjárásra és a templom keletelésére vonatkozó tájékoztatást).

3. ábra. Árpád-kori ereklyetartó bronzkereszt a hieroglifikus Egy ten (mai magyarsággal Egy isten) mondattal (fotógrafika)

(2) Karcagnak ugyanis a honfoglalást követő időkben szintén magyar lakossága volt és tőlük is származhat a csatkarika. Később a ma kunoknak nevezett hunok telepedtek be Karcagra, akik szintén magyarul beszéltek és használták a székely írás előzményét, a magyar hieroglif írást. A finnugrizmus csak azért próbálkozik - sikertelenül - a karcagi rovásfelirat török nyelvű olvasatával, mert ezáltal a "mindent másoktól vettünk át" és a "merjünk kicsik lenni" finnugrista elveknek megfelelően alakíthatják a magyar kultúráról alkotható képet.

A jelek szerint az semmit sem számít az akadémikus "tudomány" képviselőinek, hogy a karcagi szöveg ótürk magyarázata nem logikus és nem helyes, ezért nem is lehetséges.

- Ugyan miért akartak volna az ótürk nyelvű kunok magyar jelekkel ótürk szöveget írni, amikor állítólag volt nekik saját ótürk írásuk is?

- S a karcagi jelek egyetlen ótürk ábécével sem olvashatók el úgy, ahogyan azt Hakan Aydemir javasolta. Az már csak hab a tortán, hogy a székely írással sem.

Magyar szójelekkel azonban tökéletes olvasatot ad a karcagi csatkarika, e fentebb tárgyalt kiskunlacházi feliratnál még könnyebben érthetőt is. A karcagi szöveg azért érthető könnyebben és olvasható el egy akadémikus "tudós", vagy az érdeklődő polgár számára, mert a jelei nem alkotnak képet, hanem sorba (köriratba) vannak rendezve. Van a karcagi csatkarikának egy képszerű változata is a szentgericei templom egyik mennyezetkazettáján (4. ábra). Ebből világos egy intelligens ember számára, hogy a karcagi körirat előzőleg, vagy egyidejűleg is egy képszerű világmodell volt.

Feltűnő, hogy az akadémikus "tudomány" emberei - talán az intelligenciaszintjükkel és/vagy a tudósi minőségükkel összefüggő okok miatt - nem foglalkoznak a szentgericei párhuzammal. Pedig e nélkül nem lehet helyes képet alkotni a karcagi csatkarikáról.

Jellemző, hogy a szentgericei és karcagi szövegek tartalmazzák a magas kő jelpárt, ami ugyanúgy az Istennel azonosított Tejút jellemzéséhez tartozik a hieroglifikus szövegekben, köztük a kiskunlacházi idolon is (az Ak ügy jelpárral egyetemben). Jól szemléltetik e hieroglifikus szövegek azt a folyamatot, amikor a képszerű szójeleket alkalmazó hieroglifikus szövegek előbb soros szövegekké, majd székely betűírássá alakultak.

Ez a soros szöveg és az egy hangot jelölő betűk világa közelebb áll ahhoz, amire az általános iskola első osztályában tanította őket a tanítónéni. S a kályhától mégis csak könnyebb elindulni. Pusztán ez az elindulás hiányzik feltűnően ...

4. ábra. A szentgericei unitárius templom egyik mennyezetkazettája olyan világmodellt ábrázol, amelyben hasonló (de nem lineáris, hanem képszerűbb) jelek sorakoznak, mint a karcagi csatkarikán, a két írásemlék olvasata közel ugyanaz, csak a "g" (ég) helyett "s" (sar "úr") szerepel - amely jelek csak egyetlen vonalban térnek el egymástól

Irodalom