A jelen cikkben tárgyalt, magyarul elolvasható szöveget hordozó lelet Vincsa lelőhelyhez kötődik. Ez a kultúra „névadó” és legfontosabb lelőhelye Szerbiában.A lelet képét a tárgy jelentősége miatt évtizedek óta rendszeresen újraközlik, de az elolvasására nem került sor, mert a kutatók nem ismerik a magyar jeleket. A lelet felbukkan többek között Marija Gimbutas műveiben (The Language of the Goddess, The Civilization of the Goddess), a neolitikus Európáról szóló régészeti összefoglalókban, egyetemi jegyzetekben a Vinča-kultúra bemutatásánál, vagy a Belgrádi Nemzeti Múzeum múzeumi katalógusaiban is.
Ez a nagyon korai (kb. 7000 éves) lelet azt bizonyítja, hogy a neolitikus emberek komplex szimbolikus gondolkodással rendelkeztek. Már ez a lehetőség is sok vitát indított el az ősi európai vallásosság kezdeteit illetően. Amihez hozzátehetjük, hogy a Vincsa kultúra lakossága a kor színvonalán tudott írni-olvasni is. A Winn által felsorolt 210 Vincsa jelből 49 azonos a magyar jelkészlet jeleivel (2. ábra). Ezen az idolon is magyar jeleket találunk, ez teszi lehetővé az elolvasásukat. Jelenlegi tudásunk szerint ez a korabeli jelhasználat azt jelenti, hogy a kb. 50 - 200 ősvallási szójel segítségével rövid hieroglifikus szövegeket (ősvallási fohászokat) tudtak rögzíteni. Erre példa e most tárgyalt idol jelmontázsa is.
