Željko Demo tollából jelent meg egy cikk az academia.edu hasábjain Bjelobrdski dvodijelni privjesci u Jugoslaviji (u povodu nalaza s lokaliteta Đelekovec-Gornji Batijan) címmel. A cikk sok képet közöl a szerző által a Bjelo Brdo kultúrába (1) sorolt s az egykori Magyar Királyság, a későbbi délszláv utódállamok (Szerbia és Horvátország) területén előkerült leletekről. Ezek közül néhány elolvasható a magyar hieroglif írás (a székely írás előzménye) segítségével (1-5. ábra). Mindegyik magyar mondatot rögzít és beleillik a hieroglifikus szövegek esetében megszokott ősvallási hagyományba.
A székely rovásbetűk akrofóniájának rekonstrukcióját a 90-es években végeztük el az Írástörténeti Kutatóintézet által szervezett műhelymunkában. Ez a munka kb. 40 hieroglifát (ősvallási kötődésű szójelet) eredményezett, amelyeket a 2017-ben megjelent Magyar hieroglif írás c. kötetben adtam közre. Ezek segítségével az alább látható hieroglifikus üzeneteket el lehet olvasni (az értelmüket és a hangalakjukat meg lehet közelíteni).
1. ábra. A Bjelo Brdo kultúra hagyatéka, az olvasata: Khuár (is)ten magas köve
Az 1. ábrán lévő, rombusz alakú Khuár "Úr" szójel a kaukázusi hunok istenének nevét rögzíti a Khuár ten "Úr(is)ten" ligatúrában. A világfát ábrázoló ligatúrát körülölelő magas kő jelpár a hegyekből rakott világoszlop (az Istennel azonosított Tejút egyik) neve. A magas kő jelpár megtalálható az apahidai hun tarsolylemez közepén, Árpád kori érmeken és a magyar népművészet tárgyain is.
2. ábra. Az újbánóci lelet jeleinek olvasata: Khuár (is)ten magas köve
3. ábra. A kompoljei veret jeleinek olvasata: Lyukó szár magas köve (mai magyarsággal Lyukó úr magas köve)
A 3. ábra bal oldalán a karosi tarsolylemez hegyen álló fát ábrázoló szár "növényi szár, úr" ligatúrája látható, amelynek megfelelője van a kompoljei veret közepén és a Nyergesújfalu Sánc-hegyen előkerült hun nagyszíjvégen is (2). Ez a ligatúra nem került át a székely írásba, ott csak az alkotóelemei, az "s" (sar "sarok, úr") és az "sz" (szár "növényi szár, úr") jelek találhatók meg. Az ábra jobb szélén a kompoljei hieroglifáknak megfelelő székely jelek csoportja jelenik meg. A jelcsoport közepén, lentről felfele a "ly" (Lyukó), "s" (sar) és "sz" (szár), két oldalán pedig az "m" (magas) és a "harmadik k" (kő) rovásbetűk láthatók.
4. ábra. A verseci veret olvasata: Lyukó sar ős ten (mai magyarsággal: Lyukó úristen)
A 4. ábrán látható verseci veret a talán legjellegzetesebb világfa típust hordozza. Ugyanis szerepel benne a tulipánszerű sar ős ten (mai magyarsággal Úristen) szövegfordulat. E ligatúra, vagy változata megjelenik a Kr. e. 4000 táján sziklába vésett Amur menti mondatban, a krími szkíta koronán, a nagyszentmiklósi kincsen és az énlakai Egy Isten mondatjelben is. Ezek teszik érthetővé, hogy a magyar népnek azért kedvenc virága a tulipán, mert az Istent idézi.
5. ábra. A vukovári veret olvasata: Lyukó, magas ősi kő
Az 5. ábrán lévő vukovári vereten alul a Lyukó istennév, vagy jelző, felül pedig a Tejút hasadékát ábrázoló Magas ősi kő szöveg olvasható. A veret Lyukó istent azonosítja a Tejút hasadékában karácsonykor kelő Nappal.
Jegyzetek
(1) A honfoglaló magyar törzsszövetség tárgyi hagyatékát kezdetben tévesen határozták meg a magyar régészet - a korabeli magyar írásemlékeket fel sem ismerő, azokat elolvasni nem tudó - művelői. Ez volt a helyzet akkor, amikor a XIX. század végén elkészítették a honfoglalás korának első monografikus igényű összefoglalásait s a szójeleink iránti figyelmetlenséget illetően ez maradt a helyzet napjaikra is.
Egykor a gazdagabb mellékletű, fegyverrel ellátott lovassírokat vélték magyar etnikumúaknak, a nagyobb sírszámú, szerényebb mellékletű, fegyver és lószerszám nélküli, ún. köznépi, vagy soros temetők anyagával pedig nem tudtak mit kezdeni. A másodikként jellemzett leletegyüttes ("kultúra") névadója egy Eszéktől 15 kilométerre keletre fekvő, Bijelo Brdo nevű község temetője lett. A XIX. században intézményesülő horvát történetírás ugyanis a Dráva folyót tekintette a Magyar Királyság és a középkori Horvátország határvonalának (figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy Kelet-Szlavónia nem tartozott a történelmi horvát törzsterülethez). Az S-végű hajkarikák - téves - szláv etnikumjelzőként való meghatározása, továbbá a soros temetőknek a fenti tárgytípussal való jellemzése és Hampel B csoportként való definiálása Hampel József megállapítása volt. Az a tény, hogy Hampel nevéhez fűződtek a magyarországi régészet első jelentősebb szintézisei, nagyban hozzájárult téves elképzeléseinek térnyeréséhez és konzerválódásához.
A rovológiai adatokat figyelmen kívül hagyó "szakma" sokáig tényként kezelte a Bijelo Brdo-kultúra szláv etnikai hátterét. A szláv emlékek kutatásának előtérbe helyezését a szovjet megszállás is elősegítette. Mint azt a Magyar Nemzeti Múzeum egyik régésze egy személyes beszélgetésünk során elmondta, a megszállók kérték, hogy a hazai régészek találjanak szláv leleteket s e kérés eredményeként ajándékozták a zalavári romokat is Pribinának. A magyar nyelvemlékeket elolvasni nem tudó, ám a megszállókat kiszolgáló régészek nem az elvárható tudományos eredményekkel látták el a közönséget. Ennek ellenére az 1950-es és az 1960-as évek magyarországi és külföldi régészeti irodalmában megjelent a szláv elmélet óvatos korrekciója is.
A kutatás reflexszerűen a Hampel B csoportba sorolt minden, a honfoglalás korinak gondolt leletanyagtól idegen tárgytípust. Elsősorban a délszláv területeken is megjelenő, bizánci eredetű tárgyakat (pl. félhold alakú fülbevalók, gyűrűk) kötötték a szlávokhoz, mely elképzelést aztán a bizánci importáruk kutatása megcáfolta.
Elsők között Zdeněk Váňa figyelt fel arra, hogy kultúra elterjedési területe a Kárpát-medencével azonos, míg a nyugati szláv (cseh, morva) területek felé kevés kapcsolódási pontja van. A cseh régész egyes tárgytípusokat kifejezetten a magyar honfoglalókkal hozott összefüggésbe. Váňához hasonló véleményre jutott Jochen Giesler német régész is, aki szerint a Bjelo Brdo-kultúra kizárólag az Árpád-kori magyar királyság határain belül jelentkezett.
Fehér Géza anyaggyűjtése, majd Szőke Béla katalógusa és több tanulmánya a letelepült köznép magyar jellegét támasztotta alá. A mellékletek, viseleti elemek, ékszerek (mint a kéttagú csüngők) és kerámiatípusok összehasonlító szeriációs vizsgálata révén tudjuk, hogy a nemesfém-mellékletekkel és lovassírokkal jellemezhető elit, a középréteg, továbbá a halimbai és fiad-kérpusztai típusú köznépi temetők azonos kultúrkörhöz és népességhez tartoznak.
Ez utóbbi álláspontot a leletek között megtalálható, magyarul elolvasható nyelvemlékek sora megerősíti.
(2) A nyergesújfalui Sánc-hegyen, egy római erőd romjai mellett előkerült hun lemezes szíjvég fényképét Schilling László mutatta be a Nemzeti Régészeti Intézet által a Magyar Nemzeti Múzeum épületében tartott előadássorozat keretében 2023. 01. 31-én Különleges lelet Nyergesújfalu Sánc-hegyről címmel tartott előadásában. A férfitenyér nagyságú, ezüst berakásokkal díszített, aranyozott vörösréz szíjvég egy díszöv része lehetett (6. ábra).
Felületén és körvonalaiban a magyar hieroglif írás néhány szójele látható, némelyik több példányban is. A két nagy és a szár/sar "úr" szójel egy elolvasható képet alkot, amely az eget tartó világoszlopot idézi. Az X alakú Bél hieroglifa ehhez képest grafikailag csak térkitöltő szerepet játszik, az aranyozása azonban a jelentőségét kiemeli. A nagyszíjvég a Bél nagy nagy sar/szár szójeleket (mai magyarsággal a Bél a nagyon nagy úr mondatot) rögzíti. Cikkünk számára a sar/szár "úr" ligatúra előfordulása érdekes, mert igazolni látszik a hunok, a honfoglalók és a Bjelo Brdo kultúra magyarságát.
6. ábra. A Nyergesújfalu Sánc-hegyen előkerült hun nagyszíjvég (középen), a hun nagy és szár/sar hieroglifák (balra, fentről lefele), valamint a székely írás e hieroglifákból keletkezett "n", "sz" és "s" rovásbetűi (jobbra)
Irodalom
Željko Demo: Bjelobrdski dvodijelni privjesci u Jugoslaviji (u povodu nalaza s lokaliteta Đelekovec-Gornji Batijan) (academia.edu)
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: "Magas kő" ábrázolási konvenció példatár
Varga Géza: Az énlakai Egy Isten mondatjel
Varga Géza: A legkorábbi magyar nyelvemlékek
Varga Géza: A krími szkíta korona Isten hieroglifája
Az egyik legszebb és legjobban felszerelt őrségi szállás, a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház portáján tekinthető meg a
