A recens altáji rovásfeliratról Révész Péter matematika professzor adott közre egy valótlan állításokat tartalmazó cikket, amelyet helyre kell igazítanom. Cikkének címe: Kr. e. 7. századinak beállított hamis Altáj-hegyi felirat lelepleződése. A recens felirat írástörténeti szempontból értéktelen, mert csupán egy, a rovásírásunkat ismerő magyar turista meggondolatlan firkájáról van szó. Ez a firka megrongált egy állatokat ábrázoló régi sziklarajzot és annak műemléki védelemre érdemes környezetét. A meggondolatlanul elhelyezett felirat megtévesztette Karžaubaj Sartkožaulyt, a Kazahsztáni Tudományos Akadémia tagját, aki az orkhoni írásról szóló monográfiájában a feliratot - tévesen - a Kr. e. VII. századból valónak minősítette.
Révész Péter félrevezető állításainak helyreigazítására nem a sziklafelirat nem létező tudományos jelentősége, hanem a történtek leírásának pontosítása miatt van szükség. Ugyanis Révész Péter angolul is megjelent cikkének több állítása inkorrekt, vagy valótlan, amelyik hibásan mutatja a felirattal kapcsolatos szerepemet. Az elvileg Révész Péterrel közösen írt angol nyelvű cikkünk A Proposed Translation of an Altai Mountain Inscription Presumed to Be from the 7th Century BC cím alatt az mdpi-n jelent meg. Már a cím alapján is sejthető volt, hogy Révész Péter félrevezeti az olvasókat. Az altáji sziklafeliratnak ugyanis nem sok köze van a Kr. e. VII. századhoz. Ezt a cikket Révész Péter feltette az academia.edu-ra is, ám az ott közölt cím mellett már csak az ő neve szerepel szerzőként.
Megtévesztő Révész Péter jelen cikkének címe is. Azt sugallja ugyanis, mintha ő leplezne le valakit, vagy valakiket, akik egy hamisítványt Kr. e. VII. századinak állítanak be. Holott Karžaubaj Sartkožauly (Karzsaubaj Szártkozsauli), aki valóban ilyen réginek gondolta ezt a feliratot, jóhiszeműen tévedett, ezért az ő nevét nem illik a "hamis felirat" és a "lelepleződés" kifejezések szövegkörnyezetében terjeszteni.
A feliratot készítő Kun Péter pedig sohasem állította, hogy a szöveg a Kr. e. VII. századból származna, tehát ő sem lehet részese a Révész Péter által emlegetett hamisításnak.
Mivel Révész Péter a kazah szerző és Kun Péter nevén kívül csak az én nevemet említi a sziklafelirattal kapcsolatban, ezért a félretájékoztatás kivédése érdekében tisztáznom kell a szerepemet és a történteket.
Valójában éppen Révész Péter az, aki a tőlem kapott adatokat és értékelést az ellenkezőjére változtatva az mdpi-n és az academia.edu-n is olyan hírverést keltett a felirat körül, ami minden komolyan vehető ok nélkül megengedte a felirat VII. századinak minősítését.
Miközben a neki elküldött cikkeimben már a kezdet kezdetén is recensnek tartottam azt.
Máthé Lajos keletkutató a legutóbbi kínai expediciója előtt, amelyre a Magyarságkutató Intézettől kapott támogatással indult el, megkérdezte, hogy ha visszajön, segítenék-e neki az onnan hozott rovásírásos anyagok értékelésében. Erre természetesen vállalkoztam, ezért miután visszajött Kínából, 2021-ben átadta nekem a kazah tudós kötetét. Ebben első pillantásra a legérdekesebbnek ez a hosszú sziklafelirat tűnt, annyira egyértelmű volt a székely írással való kapcsolata. Több hetes munkával pontos rajzot és betűhű olvasatot készítettem a feliratról a kazah tudós fényképe alapján (1. ábra). Az olvasat elkészítését megnehezítették a sziklán már ott lévő, szarvasokat ábrázoló rajzok és a felület egyenetlenségei. Ezeken túl egy tudatos titkosítási eljárás nyomát is felfedezni véltem a szövegben. Úgy tűnt ugyanis, hogy a feliratot készítő Kun Péter felesleges mellékvonalak behúzásával az "r"-ből "z"-t, az "i"-ből "gy"-t, a "g"-ből "l"-t (helyesen: az "l"-ből, egy vonal halványan hagyásával "g"-t) csinált (2. ábra). Ezzel sikerült megakadályoznia Karzsaubaj Szártkozsaulit a magyar szavak azonosításában, ám egy magyarul tudó embernek ezek mégsem okozhattak igazi akadályt. Az eredeti betűalakokat helyreállítva könnyen elolvasható, pontosan betűzött magyar szöveg tárult a szemem elé. Ezt küldtem el Révész Péternek azzal, hogy fordítsa le angolra a megküldött szövegemet, vagy írjon annak felhasználásával egy közös cikket és az jelenjen meg kettőnk neve alatt egy általa ismert angol nyelvű folyóiratban.
Valótlan Révész Péter állítása, miszerint "először én azonosítottam néhány szót, aztán pedig a szerzőtárs a többit". A dolog éppen fordítva történt. Ő nem ismerte Máthé Lajost és velem ellentétben sohasem volt a kezében a kazah tudós könyve sem. Én csináltam az első rajzokat és olvastam el a sziklafeliratot. Ezt az olvasatot azonnal összevethettem a kazah tudós - javításra szoruló és általam ki is javított - olvasatával. Révész Péter nekem köszönheti, hogy erről az altáji szövegről egyáltalán tudomást szerzett. Már az első levelemben megadtam Révész Péternek majdnem a teljes szöveg olvasatát, csupán az szksz jelentésével maradtam adós (1. ábra), ám annak szeksz felodását is utánaküldtem néhány napon belül. Az mdpi-n közös név alatt megjelent, ám a megbeszéltektől eltérően fogalmazott cikkben is az általam készített, neki megküldött ábra és az olvasatom szerepel 2. ábraként. Azaz a teljes szövegről adtam át Révész Péternek egy olvasatot, amin ő semmit sem tudott javítani (az szksz nagynak olvasása nem javítás, hanem rontás volt), csupán ok nélkül a saját eredményeként tette azt közre.
A Révész Péternek a szándékok rövid egyeztetése után 2021. 08. 05-én email-ben elküldött olvasatomon (1. ábra) azóta sem kellett változtatni, csupán az szksz jelsor értelmezése módosult. Ezt az szksz-t egy recens feliratban minden további nélkül szabályosan elolvashattam szeksz-nek. Akkor is, ha az utóbb tévesnek bizonyult, mert a jeleket mégis helyesen azonosítottam. Révész Péter ugyanezt nagynak olvasta, amire azonban semmi komolyan vehető oka nem volt. Kun Péter erre adhat más magyarázatot, hiszen ő a felirat szerzője. E véleményét, hogy az szksz jelcsoportot saját tamgaként használja (1) alá is támasztja, hogy azt meg lehet találni a vállalkozása internetes reklámanyagában.
Arra azonban nem kaptunk jó magyarázatot sem tőle, sem mástól, hogy miért látható a felirat betűinél egy sor tendenciózus és rendszerszerű változtatás (a jól megrajzolt jelek tudatos elrontása, aminek során jól olvasható magyar szavakból hibás szavak keletkeztek). Ezt én titkosítási törekvésnek véltem és ma is annak tűnik, mert nincs rá hihetőbb magyarázat.
Nincs igaza Révész Péternek, aki szerint "több betű keveredett", ugyanis nem véletlen keveredésre, hanem tudatos lerontásra utalnak a körülmények. A kötetből általam szkennelt fényképek elegendőek voltak a jelformák pontos azonosításához. Nem igaz Révész Péter állítása, miszerint "Sartkožauly ... több esetben összekeverte a tényleges feliratot és az állatok kőbe metszett vonalait". Ugyanis a kazah tudós a szándékosan elrontott szavak olvasatát közel hasonlóképpen adta közre, mint én. S ő a terepen mindenkinél jobb körülmények között, szabad szemmel is értékelhette a jelformákat és az állatábrázolásokat. Nem tévesztette össze az állatokat ábrázoló vonalakat a betűk vonalaival, mert azokat jól meg lehet különböztetni egymástól (3. ábra).
3. ábra. Karzsaubaj Szártkozsauli rajza a sziklafeliratról, Révész Péter oktalan kötözködését cáfolja, hogy a harmadik sorban balról harmadikként szereplő "g" betűt nem érinti a szarvasábrázolás és az nem olvasható (a kazah tudós sem olvasta) "l"-ként
Csupán Révész Péternek okozott nehézséget az szksz jelcsoport jelformáinak értékelése, ezért hozta ki belőle tévesen a nagy szót. Eredménytelenségét az olvasatom többi részének kisajátításával próbálta meg szépíteni. Nem sikerült neki, mert elfelejtett magyarázatot adni az általam titkosításnak tartott jelenségre. Ez a rendszerszerű szólerontás akkor is létezik és dokumentáltnak tűnik, ha ezt Kun Péter most tagadja, vagy Révész Péter cáfolni próbálja.
Révész Péter így érvel: "Varga Géza úgy vélte, hogy ... (a) ... férfi ... eredetileg minden jelet helyesen írt, de később szándékosan megváltoztatta a feliratot ... egy Enikő nevű hölgy kedvéért, aki ... nem akarta közzétenni a történteket ... Varga szerint ezek a szándékosan betoldott" (vonalak - VG) "megmagyarázzák a betűk ... összekeveredését ... Ez az elképzelés azonban" - állítja Révész Péter - "komoly problémába ütközik, amikor meg kellene magyaráznia a hibás G betűt a SZ E Z E T G E K1 szóban. Helyes L-ből helytelen G Enikő miatt? Mivel a karcolásokat és véséseket nem lehet kitörölni a kőzetfelületről, ahogy a papírról igen, egy helyes L-t nem lehet tönkretenni egy helytelen G-vé, mert ez egy vonalka törlését igényli, nem hozzáadást. Ezért tarthatatlan feltételezés, hogy az összes helyesírási hibát szándékosan követték el, hogy tönkretegyék az írás értelmét."
A kazah tudós azonban a szeretlek szót szezegügek-nek betűzte, azaz, hozzám hasonlóan, a szó végén nem látott helyes "l" betűt, csak hibás "g"-t - ami cáfolja Révész Péter feltételezését. Ahol eleve hibás volt a betű, ott azt nem kellett titkosítani.
Más kérdés, hogy helyesen olvastuk-e el (én és Karzsaubaj Szártkozsauli) ezt a "g" betűt? Elsősorban azt kell feltételeznünk, hogy igen, hiszen a terepen járva a kazah tudós alaposan szemügyre vehette ezt a "g" betűt is.
Azonban mégis lehetséges egy másik megoldás. Ugyanis a fényképen, sokkal halványabban, mint a "g" betű vonalai, valamelyest látszik az "l"-hez szükséges további kis vonal is. Ezt nem tekintettem jelnek és nem tekintette annak a kazah tudós sem, mert a "g" vonalainál jelentősen halványabb, inkább csak sejthető vonalról van szó. Azaz ott eredetileg lehetett egy éppen csak felvázolt, előrajzolt "l" betű. Lehetséges, hogy a halvány rajzolat feleslegessé vált vonalát a titkosítás során Kun Péter a sorsára hagyta s csak a "g"-hez szükséges vonalakat erősítette meg. Az "l" egyébként is alig látszó további vonalát aztán az idő és a por tovább halványította.
Révész Péter elkésve állt elő azzal a képtelen ötlettel, hogy ő tőlem függetlenül eljutott a helyes olvasatig. Ez ellenőrizhetően nem igaz, azt én küldtem el neki. Bizonyítja ezt az is, hogy ehhez az olvasathoz csak azt követően lehetett eljutni, hogy Dr. Kun Péter tudatos titkosítási eljárását megértettem és feltártam (ezt tükrözi a közös cikkünkben szereplő 2. ábra is). Erről viszont Révész Péter egy szót sem szól, annak ellenére, hogy erről is tájékoztattam. A végül megjelent cikkben sziklarepedésekre fogja a nehézséget, de az igazi akadályt, a titkosítási törekvést (a jelformák tudatos lerontását célzó eljárást) nem említi. Már pedig e nélkül a megfejtési lépés nélkül nem lehetett a helyes olvasathoz eljutni. Példa erre a kazah tudós olvasata. Ebből következően egy szó sem igaz abból, hogy Révész Péter olvasta el az altáji rovásszöveget, tőlem függetlenül. Ez ugyanúgy nem igaz, mint a cikkben magának tulajdonított első szerzőség.
Kun Pétert is hamarabb találtam meg, mint Révész Péter. Míg ő minden alap nélkül XIX. századinak gondolta ezt a feliratot, az árulkodó, rendszerváltás utáni hibák ellenére is, én hamar megértettem, hogy ez egy friss felirat. Mivel a neveket jól el lehetett olvasni, rákerestem Kun Péter nevére a világhálón és ott azonnal meg is jelent a vállalkozása, címmel és telefonszámmal. Beszéltem velük és tisztáztam, hogy a feleség neve Enikő s hogy nekik köszönhető az altáji felirat. Ha Révész Péter nem kavarja meg a kását feleslegesen, akkor már nincs is miről beszélgetnünk e felirat kapcsán.
Jegyzetek
(1) Kun Péter azt gondolja, hogy a saját tamgája egy kipcsak tamgára megy vissza, ám ehhez kívánkozik egy kiegészítés. A Magyarországba betelepedett kunok azért viselik máig a kun nevet és nem valami mást, például a kipcsakot, mert ők nem kipcsakok, hanem zömmel hunok voltak. A kun népnév csupán a hun ejtésváltozata. A keleti kun törzsszövetséget magyarul beszélő keleti hunok alakították meg, kipcsakok és ujgurok bevonásával. Magyarországra azonban a kipcsak összetevők zöme nem érkezett meg, ők jórészt kívül maradtak a Kárpátok vonulatán. A törzsszövetséget vezető hunok azonban a nyelvi azonosság miatt bevonultak hazánkba (esetleg kisebb kipcsak és ujgur csoportokkal együtt) és máig megőrízték az eredeti nevüket.
Irodalom
Karzsaubaj Szártkozsauli: Orhon eszkertkistepinin, tolük, atlaszü, III tom, Complete Atlas of the Orkhon Monuments. Almaty Samga Press: Almaty, Kazakhstan, 2019.
Révész Péter: Kr. e. 7. századinak beállított hamis Altáj-hegyi felirat lelepleződése. Acta Historica Hungarica Turiciensia - 38. évf. 1. sz. [2023].
Peter Z. Revesz: Decipherment Challenges Due to Tamga and Letter Mix-Ups in an Old Hungarian Runic Inscription from the Altai Mountains. MDPI [Multidisciplinary Digital Publishing Institute]) 2022, 13, 422.
Révész Péter - Varga Géza: Egy Altaj hegyi felirat javasolt fordítása, amely feltételezhetően a Kr. e. 7. századból származik
Varga Géza: Révész Péter idegen tollakkal ékeskedik az altáji rovásfeliratról szólván
Molnár Pál: Valódi, hamisítatlan magyar rovásfelirat az Altáj-hegységben! (preshaz.eu)
Kun tanya (hortobagyimarha.hu)
