Varga Géza írástörténész

2026. május 18., hétfő

Avar ezüstérem Árpád-sávokkal és hármas halmon álló kettős kereszttel

A Szenthe Gergely tollából származó A „késő avar reform” és a „hosszú nyolcadik század”: a szerkezetátalakulás közötti hibázás története és a tartós nomád hagyományok (7-9. század) cikk ad hírt néhány avar ezüstpénzről, amelyeket a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtára őriz. Szenthe Gergely nem tartotta szükségesnek arról tájékoztatni a nagyérdeműt, hogy az avar érem mindkét oldalán magyar szójelek olvashatók (1). A jelen cikkben e hieroglifákat (ősvallási kötődésű szójeleket) mutatom be, amelyek egyrészt a székely rovásbetűknek, másrészt a mai magyar államcímer hieroglifáinak is előzményei (1. és 2. ábra). Ezek a jelek a hun eredetű Árpád-ház uralmi jelvényei.

1. ábra. Az avar érem előlapja, az ábra bal oldalán a jobbról balra olvasandó Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Él földje mondat, a jobb oldalon pedig a székely írás "r", "l" és "f" betűi (az "l" betűnek mindkét alakját, felettük pedig az Árpád-sávos címert is feltüntettem)

Az előlapon a Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Él földje mondat olvasható. Az itt is szereplő Él hieroglifából alakult ki a ma ismert Árpád-sávos címerfél. Az avar érmen megjelenik a magyar államcímer mindhárom szójele: az Él (az Árpád-sávok), az Egy (kettős kereszt) és az ország (hármas halom). Ezek szerepelnek a magyar hieroglif írás jelkészletében is, amely jelkészletet kőkori előzmények után használták a szkíták, a szarmaták, a hunok, az avarok és a honfoglaló magyarok.

2. ábra. Az avar ezüstpénz hátlapja, az ábra bal oldalán a hieroglifikus avar jelmontázs, jobb oldalán pedig az avar hieroglifáknak megfelelő székely jelek és egy magyarszombatfai tányér szár "növényi szár, úr" szójele ( a székely írás "sz" betűjének képszerű párhuzama), valamint a magyar címer hármas halma

Az avar érem hátlapján a hármas halmon (az ország szójelén) álló kettős kereszt (az Egy hieroglifa) jelenik meg (2. ábra). E két hieroglifa együtt az Egy országa mondatjelet alkotja, amelyik hun és avar előzmények után legalább ezer éve szerepel a magyar államcímerben.

A kettős kereszt a Tejúttal és az Istennel azonosított világfa jelképe, ezért szerepel mellette - a világfa ábrázolások szokásának megfelelően - az Ak ügy (mai magyarsággal Ak folyó, vagy Heraklész folyó) és a magas kő jelpár (ez utóbbi a kőből rakott világoszlop neve).

A hun-magyar dinasztia közös gyökerű jelhasználata és világnézete jelentkezik az avar és a magyar pénzeken túl más szakterületeken is. Ennek köszönhetően olvashatók további hasonló tartalmú hieroglifikus szövegek az Árpád kori érmeken és más tárgyakon is. Ám sem a heraldikusok, sem a numizmatikusok, sem az írástörténészek, sem a régészek, sem a nyelvészek, sem a történészek, sem a néprajzosok (tisztelet a kivételnek) nem foglalkoznak intézményesen és kellő színvonalon a magyar kultúra zászlóshajójával, a nemzeti írásunkkal.

Ezért maradt eredménytelen a húsznál is több "tudós" részvételével tartott, Pócs Éva megalapozatlan, csak a nem tudásra épülő cikkének köszönhetően kialakult világfa vita, amelyikről gondosan kizárták azokat, akik választ tudtak volna adni arra, hogy miről ismerhető fel a világfa. Ezért rendez sorozatban félsikerű kiállításokat a rovológiai téren nem is létező "szakma", amelyeken elolvasható ősmagyar kori tárgyakat mutatnak be az olvasatuk és az elolvashatóságuk megemlítése nélkül. Miközben a tankönyvek azt tanítják a tágranyílt szemű publikumnak, hogy az ősmagyar korban nem volt írás- és nyelvemlék. Ezért heverhet egy ilyen szenzációs, mert presumér előzményekre mutató avar kori írás- és nyelvemlék gyakorlatilag említetlenül, a nagyközönség előtt szinte titokban tartva, az akadémikus "tudomány" által fel nem dolgozva a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában.

Párhuzamok

Az Ak ügy jelpár párhuzama gyakran előfordul az Istennel azonos világfa ábrázolásai mellett (3. ábra). Az Ak ügy mai magyarsággal Ak folyó, esetleg Heraklész folyó (mert az istennevet görögösen jobban értjük s mert a görögök az őseinktől vették át Ak úr nevét ).

3. ábra. A Kr. e. 4000 tájáról származó Amur menti sziklarajzon az Isten olvasatú világfa-jelkép két oldalán megjelenik az Ak ügy jelpár, miképpen az avar ezüstpénz Istent jelképező kettős keresztjének két oldalán is

A magas kő olvasatú virág párhuzama többek között egy korondi gyertyatartón is tanulmányozható (4. ábra).

4. ábra. A korondi gyertyatartón az Istennel azonos égig érő fa csúcsán egy magas kő olvasatú virágot látni, miképpen az avar ezüstpénz kettőskeresztjének csúcsán is, amelyik szintén az Istennel azonos égig érő fa jelképe

A hármas halmon álló kettős kereszt párhuzama többek között Indiában is felbukkan. Időben és térben is közel ahhoz a Baktriához, ahol Kásler Miklós és genetikus társai szerint az Árpád-ház genomja megszületett (5. ábra).

5. ábra. Kalibangan (Indus-völgyi civilizáció, Kr. e. 2500) pecsétnyomó hármas halmon álló kettős kereszttel, amit az avar ezüstérmen és a magyar pénzeken is megtalálunk (Srini Kalyanaraman nyomán)

Az Istenre alkalmazott élő jelző előfordul Árpád kori érméken is, csak itt már Árpád-sávként ismerjük, ami egy modern elnevezése a több évezredes Él, élő, élet hieroglifának, amelyből a székely írás "l" betűje az akrofónia során kialakult (6. ábra).

6. ábra. Az ÉH 143 dénár hátlapja: Lyukó a nagyon nagy ragyogó élő úr

A 6. ábrán látható Árpád kori éremkép szerkezete nagyon hasonló a 2. ábrán lévő avar éremkép szerkezetére. Mindegyik éremkép közepén valamelyik - hegyen álló - címer-elem van, amit két oldalán a szár "növényi szár, úr" olvasatú égig érő fa kísér. Az 531 táján a mervi oázisban a szabírhunok számára készített Szent Korona Krisztus zománcain is hasonló a képszerkezet: középen van Krisztus, akit egy-egy fa fog közre. A képszerkezetben elfoglalt helye alapján, tehát hogy az Él hieroglifa az Isten szokásos helyén jelenik meg, tudjuk, hogy ez a jel az Isten neve, vagy jelzője. Arról a tájról és abból a korból származik, amikor és ahol az Istent Él-nek nevezték s ma is Allahnak, vagy Elohim-nak hívják.

Az Isten neve mellett sorakozó ragyogó hieroglifák szintén több írásemléken előfordulnak, például a budai Várban is előkerült egy hasonló (7. ábra). Ezen a kancsón a Szár "Úr" hieroglifa az Isten neve s az 1. ábrán látható avar ezüstpénzen is az Isten neve (ott ez Él) mellett sorakoznak a ragyogó szót jelölő vonalak.

7. ábra. Budai középkori korsó a hieroglifikus Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Szár! (mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Uram!) mondattal (fotógrafika, középen), a kancsó bekeretezett mondata (balra), valamint a székely írás "sz (szár "növényi szár, úr") és "r" (ragyog, ragyogj, ragyogó) rovásjelei (jobbra)

A bemutatott néhány párhuzam csak a jéghegy csúcsa. Azt jelzik, hogy egy magas színvonalú, gazdag írásrendszer széles körben elterjedt hagyományvilágába pillanthatunk be. Az avar ezüstpénz jeleinek párhuzamai számosabbak és időben is, meg térben is nagyobb távolságokra nyúlnak vissza. Nem mintha a fentiek nem lennének így is túl messzire menők a szemellenzővel ellátottak számára. Ugyanis csak az intelligens ember ismeri fel a világ dolgai között meglévő törvényszerű összefüggéseket.

Amikor pl. a magyar és Indus-völgyi jelpárhuzamok száma meghaladja a negyvenet, akkor azt már nem lehet elintézni egy Zsirai Miklóshoz méltó finnugrista jelzővel. Annál is inkább szükség van a szakértelemre és a törvényszerű összefüggések felismerésére, mert a Nemetz Tibor által elvégzett valószínűségszámítás szerint a világ írásrendszereit genetikai kapcsolat fűzi egymáshoz. Azaz egy közös kőkori ősből vezethetők le az egyező (és többnyire székelyazonos) jelek, amelyek a világ ismert írásrendszereiben mindenütt felbukkannak. Ha ezek a megfontolások és jelpárhuzamok nem illenek a finnugrista prekoncepciókhoz, akkor nem az írástörténeti tényeket kell lecserélni.

Jegyzet

(1) Tőle és a hasonszőrűektől az eddigiek alapján nem várható a magyar nemzeti írás jeleinek, meg az avarhun-magyar azonosságot alátámasztó írás- és nyelvemlékeknek a felismerése és ismertetése. Szenthe Gergely tagja volt ama muzeológus csoportnak, amelyik az általam a Magyar Nemzeti Múzeumban letéti szerződéssel elhelyezett, korábbi nevén budapesti hun jelvény, későbbi nevén budapesti késő középkori jelvény rovásjeleket hordozó felületét barbár módon lereszelte, majd a rovásjeleit latin betűknek (előbb AK monogramnak, majd rontott M-nek) minősítette. A hozzájuk csatlakozó Fehér Bence azt is letagadta, hogy készült volna e jelekről rovásra alapozott olvasat, miközben az irodalomjegyzékében hivatkozott arra a kötetemre, amelyben a letagadott rovásírásos olvasatot közlöm. Korábban öt régész is hunnak, vagy hun korinak minősítette ezt a leletet. A múzeum által fogalmazott és a főigazgató által aláírt letéti szerződés is hun cikáda fibulának határozta meg a leletet. Ez az általuk adott kormeghatározás később tévesnek bizonyult, ám számukra alkalmas indok lehetett a leletrongáláshoz. Feltehetően felrémlett a "tudományos konszenzus" tagjaiban, hogy az írásemlék támogathatja a hun-magyar azonosság általuk ok nélkül tudománytalannak minősített gondolatát. S ez vezethetett a restaurálás ürügyével végzett leletrongáláshoz. A Kásler Miklós miniszter által elrendelt vizsgálat eredményességét a múzeumból szolgáltatott valótlan információ és többek között Horváth-Lugossy Gábor ellenállása akadályozta meg. Engem meg sem hallgattak, a bizonyítékokra senki sem volt kíváncsi. A főigazgató úr levélben közölte, hogy nem kíván és nem is tud ezzel foglalkozni. A lelet e miatt a rongálás és hamis beállítás miatt kimaradt az azóta megjelent MTA rováskorpuszból és az akadémikus tudomány látóköréből.

Irodalom

Fehér Bence (2019): A Kárpát-medencei rovásírásos emlékek gyűjteménye, I. kötet: Korai emlékek (1599 előtt) és kései feliratos emlékek, 331-333. oldal

Kásler Miklós és társai (2020): Az Árpád-dinasztia filogenetikai eredetének meghatározása Harmadik Béla Y kromoszóma szekvenálása alapján, European Journal of Human Genetics, július 7.

Neparáczki Endre (2022): Az Árpád-ház genetikai kutatásának eddigi és a jövőben várható eredményei, Magyarságkutató Intézet, Budapest

Szenthe Gergely (2019): A „késő avar reform” és a „hosszú nyolcadik század”: a szerkezetátalakulás közötti hibázás története és a tartós nomád hagyományok (7-9. század) Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae

Varga Géza (2017): A Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma