Oldalcsoportok

2019. február 14., csütörtök

Csalások a tudományban, a Magyar Természettudományi Társaság konferenciája

Izgalmas és jó hangulatú konferencián vehettem részt 2019. február 14-én a Magyar Természettudományi Múzeum korszerű épületében. Tulajdonképpen egy sorozatról van szó, amelynek ez a második előadása, a teljes cím pedig: Csalások, csúsztatások, csalafintaságok a tudományban. 

A konferenciára azért mentem el, mert kíváncsi voltam rá, Vásáry István miképpen fogja elmondani, hogy a Mandics György által 2014-2016 években négy facsimile kötetben kiadott Somogyi-féle rovásírásos iratok hamisítványok. Ez - Mandics György nevének említése nélkül - meg is történt, ám mégsem lettem tőle okosabb, mert a leleplező érveit nem ismerhettem meg az előadótól.  




1. ábra. Egy oldalnyi szöveg a nevezetes hamisítványokból


A Vásáry István által elmondottakat így idézi a Magyar Nemzet:


"A legterjedelmesebb és viszonylag kései hamisítvány Somogyi Antal munkája. Szőkefalvi-Nagy Erzsébet A Karacsay-kódex társai a Somogyi-könyvtár gyűjteményében címmel Szegeden tartott, 2011-es előadásában kilenc olyan régi kötetről szólt, amelyek lapjai közé a kötettel azonos korú papírokat fűztek, és arra hun–székely rovásírással összefüggő szövegeket alkottak.
A hamisító Karacsay grófnőnek adta megőrzésre a köteteket. 1874-ben került Szegedre ez a könyvanyag, az előtte lévő évben jelent meg Somogyi Antal „közreadásában” a Régi magyar énekek című magyar versgyűjteménye. Kiderült, hogy a kötet írásai egyben a hun–székely rovásírással megtalált szövegek Somogyi Antal általi „fordításai” – mindkettő az ő munkája. A korabeli tudományosság hamar leleplezte ezeket a jó szándékú, de alapjában véve primitív hamisításokat. A korszak jeles, de mint néhány sorral korábban kiderült, nem tévedhetetlen irodalomtörténésze, Toldy Ferenc szerint „Somogyi műveiről hallgatni kegyesség”.

Nem fogadta meg Toldy Ferenc tanácsát legújabban a Magyarságkutató Intézet, mert ott 2021-ben Mandics György valódiként adhatta elő a Somogyi féle hamisítványokat. Ezt írja erről a vadhajtások,hu 2021 szeptember 11-én Az avarok akár magyarul is beszélhettek c. cikkében:



Dr. Tardy János egyetemi tanár, az MTT ügyvezető elnöke volt a konferencia levezető elnöke. A hallgatóság soraiban miniszterek, államtitkárok, professzorok és kutatók ültek, azaz igen illusztris volt a társaság. Az előadók különböző tudományterületek csalástörténetéből adtak hallatlanul izgalmas és humortól sem mentes ízelítőt. Az írástörténetet ketten képviseltük Vásáry Istvánnal. Ő előadott, én meg hallgattam az utolsó előtti sorban. Az olvasó talán megbocsátja nekem, ha így utólag, kéretlenül és fésületlenül elmondom azt, ami az eszembe jutott az előadások hallgatása közben.

A csalás természetrajza

A büntetőjog szerint csalást az követ el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz. 

A tudományban ennél bonyolultabb a helyzet, mert nem csak anyagi haszon, hanem dicsőség és hírnév szerzése érdekében is tévedésbe ejthetnek bennünket. Esetenként a kár mértéke is nehezen állapítható meg. Néha a csalás az elfogadott tudományos álláspont mezében jelenik meg - bár tudjuk, hogy ilyesmi (hivatalos tudományos álláspont) elvileg nincs, vagy nem  is létezhetne. Mégis van rá példa, mint pl. a magyar nyelv uráli-finnugor eredete. Ezt a tételt ugyan tudósok, tudományos érvek alapján folyamatosan vitatjáka hivatalosnak tekintett álláspont megkérdőjelezése mégsem szalonképes minden körben. Már pedig az egymással szembemenő tudományos álláspontok közül valamelyik téves s ha azt az ellenérvek elhangzása ellenére is tovább hangoztatják, akkor az egyúttal csalásgyanús is. Akad olyan tudományos kérdés is, amelynek a kutatása és e téren új eredmény felmutatása büntetőjogi kategória (ám ezt - érthető okok miatt - nem taglaljuk tovább). Ezek a rázós kérdések persze nem vetődtek fel a konferencián.

Csalás mindig is volt, különösen, ha a politika ezt igényelte. A politika pedig mindig elérte, hogy a terveihez akadjon kellő, akár "tudományos" alátámasztás is. Csalást szolgált például a Reichstag felgyújtása, amire hivatkozva Hitler leszámolhatott az ellenfeleivel. A világ közvéleményének megtévesztése volt az a híresztelés is, hogy Szaddám Husszeinnek tömegpusztító fegyverei vannak. A megindított háború eredményeképpen több, mint egymillió iraki halt meg és az iraki olajat átirányították máshová vezető csövekbe. A VTC tornyok leomlásával kapcsolatban is van egy hivatalos verzió és létezik véle szemben egy, vagy több összeesküvés elméletnek nevezett magyarázat is a tornyok felrobbantásáról - de hogy ezek közül melyik a csalás, azt inkább csak találgatni tudjuk. 

A tudományban nem mindig jár komoly büntetés a csalásért. A leleplezett csalást (különösen a társadalom-tudományokban) átnevezhetik túlhaladott, vitatott, vagy a tudománytörténet körébe sorolt álláspontnak is. Előfordul, hogy a leleplezett csaló élete végéig a tudományos világ része maradhat, vagy - ha netán a tudomány ki is veti magából - attól még sikeres vállalkozó, vagy politikus lehet. Hogy ez utóbbihoz előtanulmányt és ajánlólevelet jelent-e a tudományos területen elkövetett sikeres szélhámosság, annak eldöntését a nyájas olvasóra bízom.

Az egyik előadótól megtudtuk, hogy csalni már az állatok is képesek. Hallottunk egy vakvezető kutyáról, amelyik az utcán, vakvezetés közben rendszerszerűen meg kívánta támadni a közelükbe kerülő másik ebet. Az ebekre ilyenkor jellemző magatartási mintákat vette fel: ugatott, morgott, rángatta a pórázt, vicsorgott és felállt a hátán a szőr. Miután a gazdája következetesen fellépett ez ellen, a dühkitörései során alkalmazott szokásaiból elhagyta azt, amit a gazdája észre tudott venni. Azaz nem ugatott és nem rángatta a pórázt, azonban a továbbiakban is vicsorgott és felállt a hátán a szőr. Vagyis végeredményben csalt, becsapta a gazdáját. 

Azt már csak én teszem hozzá a példához, hogy a csalás eleve, magas szinten be van építve egyes fajok genetikájába, életfunkcióiba. Például a rovarokkal táplálkozó növények némelyike vonzó illatanyaggal csábítja halálos csapdába az ennivalót

Mi emberek sem vagyunk ez alól kivételek, mert gondos üzemi környezettel igyekszünk táplálni a naposcsibe élettel szembeni hiú ábrándjait, miközben jól tudjuk, hogy a legjobb esetben is csak paprikáscsirke lehet belőle. 

Platón is azt írta az Állam c. művében az oktatásról: "Bár tudjuk, hogy nem igaz, mégis azt kell állítani, hogy az istenek jók és a jótett elnyeri a jutalmát." Azóta is ez a pedagógia egyik alapelve. Ami azt jelenti, hogy a pedagógia tudománya szükségképpen csalásra, a gyermekek megtévesztésére, ábrándjaik építésére is épül. Feltehetően ilyesmit kell érteni a kegyes csalás fogalmán.

Ezekből következően a csalás aligha küszöbölhető ki teljes mértékben, mert az szervesen hozzátartozik az életünkhöz. A csalást azok ítélik el, akik a kárvallottjai, elviselhetőnek gondolhatják azok, akiket nem érint vagy nem tudnak róla és művelik azok, akiknek haszna van belőle. A csalással szemben a társadalom érdekeit a tudomány képviseli. A csalást nyilván azokról a területekről kell elsősorban száműzni (neveléssel, oktatással, ellenőrzéssel, a fogalmak tisztázásával, bűnüldözéssel), ahol nagy károkat okoz a társadalomnak. Ám ez sem minden esetben érhető el.

Amikor a csalás mozgatórugóit sorolták fel az előadók, szóba került a dicsőség hajhászása is. Alkalmas a dicsőség elérésére pl. a konferencián említett binominális nomenklatúra "kettős nevezéktan" is. Ez a fajok tudományos elnevezésének módszertana, amit még Linné vezetett be s azóta alkalmazzák az élő és a fosszilis fajok egységes elnevezésére. E tudományos név első tagja a nemzetségnév, második tagja pedig a faj neve. Ilyen a Kitaibel Pál nevét viselő Kitaibelia vitifolia név is, amely részese volt egy személyes sikeremnek (1). Amíg botanika lesz a Földön és nyilvántartják a növények nevét, addig ez a szerény növény megőrzi Kitaibel Pál emlékét a növények tudományos nyilvántartásának és nevezéktanának köszönhetően. Az alfajok elnevezése háromtagú, például a ma élő modern ember elnevezése Homo sapiens sapiens. (2) 

Az örökkévalóságba való belépés lehetősége miatt az új fajok felfedezése esetén gyakori a "bejelentés - bejelentés elutasítása - a bejelentést mégis elfogadják" cselekménysor. Például, amikor magyar botanikusok bejelentették, hogy a Krímben új növényfajt fedeztek fel, akkor az akkori szovjet tudományosság azzal reagált rá, hogy "ilyen növény nincs is", majd néhány év múlva mégis tudomásul vették a bejelentést. Hasonló esetekre sorozatosan kerül sor a magyar botanikusok által Közép-Amerikában felfedezett növényfajok esetében. Az USA tudósai előbb mindenféle feltételeket támasztanak a bejelentés elfogadása elé (be kell vinni a növényt egy laboratóriumba stb.), majd a saját nevükben írják azt le. Az angol botanikusok meg a vitás esetekben habozás nélkül elfogadják az amerikai álláspontot a magyarral szemben, legfeljebb idővel mégis helyesbítenek. 

Némileg hasonló a helyzet a Tordos-Vincsa kultúra elnevezésével is, amit az első lelőhelyéről szabályosan Tordos-kultúrának kellene nevezni, de nyugaton egy későbbi lelőhelyről Vincsa kultúraként emlegetik, lényegében azért, mert Magyarországnak rossz a sajtója. Még a Tordos-Vincsa kultúra elnevezés használatáért is kaptam a fejemre egy "magyar" rovatban néhány szolgalélektől, mondván, hogy olyan nincs is, a tudomány csak Vincsa kultúrát ismer. A hasonló példák serege azt bizonyítja, hogy a csalás és a tudomány határa nem könnyen húzható meg, a csalás néha a Tudomány köpenyében jelenik meg. 

Az egyik előadó megemlítette, hogy a tudományban is szükség van a tisztességre és a becsületre. Öröm volt hallani. Valóban szükség van rá, mint mindenütt, azonban itt is érdemes megjegyezni, hogy a tudomány könyörtelen, vagy annak kellene lennie. Csak az tudományos, ami alá van támasztva, s e szemponthoz képest minden más (érzelmi, anyagi vagy egyéb szempont) csak mellékes lehet.

Az előadók elmondták azt is, hogy az elkövető nem minden esetben csal tudatosan. A csalás megtörténte esetenként definíció, vagy a definíció nem ismerésének kérdése is lehet. 

A felmérések szerint "mi" csak 5-30%-ban tévedünk vagy csalunk, ezzel szemben "mások"  70-95%-ban teszik ezt. 

Az elhangzottak szerint az ügyes csaló keveri a valóságos és a kitalált dolgokat. Létező folyóiratra hivatkozik, de olyan évfolyamára, amikor éppen szünetelt a megjelenése. Meghalt és külföldön eltemetett, vagy sohasem létezett személyek tanúvallomására épít. Mellékeli a hivatkozott tudós szerző által írt levelet, amelyben ugyan nem szerepel a neki tulajdonított legfontosabb állítás, de maga a levél hiteles s ezáltal az egész csalásnak a valószerűség látszatát kölcsönzi a felületes szemlélő számára.

Példa a korrupcióval összefonódó csalásra az is, ami a közelmúltban elhunyt kitűnő Horváth István orvos-biológussal, az MTA tagjával történt. Ő egy koleszterin vakcinát dolgozott ki, amelyet nekem is volt szerencsém kipróbálni. (3) Az elképesztően sikeres eljárás alkalmas lenne a magyar államadósság gyors eltüntetésére és milliók életének megmentésére. Ha a feltalálója mégsem lovasszobrot kapott, hanem pénzbüntetést, amit követően nem sokkal később elhunyt, akkor a hazai társadalmi berendezkedésünk talán még nem működik tökéletesen korrupció- és csalásmentesen. 

Hasonló példát kínál a devizahitelesek tragédiája, nem is beszélve az "igazság"-szolgáltatásról, ahol a nyíltan hazudozó "igazságügyi" szakértők a prekoncepciót követő bírók legfontosabb munkaeszközének tűnnek (illusztrációnak alkalmas szakértők és bírók neve-címe a szükséges dokumentumokkal egyetemben a szerkesztőségben). 

Esetenként egyértelműen a jelentős anyagi előny megszerzésének vágya motiválja a csalókat. 

Az egyik előadó említette a meddő, vagy a bányaterület "sózásának" régen ismert és alkalmazott szokását. Mivel az egyik szakképzettségem geológus, ez a csalás - bár elítélem - a többihez képest egy kicsit közelebb áll a szívemhez, ha szabad ilyet mondani. Ez "sózás" azt jelenti, hogy a teljesen haszontalan meddőt, bányaterületet, de akár a fúrásból származó magmintát is, a baleknak történő eladás érdekében meghintik aranyosan csillogó értéktelen piritszemekkel, esetleg egy-két karikagyűrű összetört darabjaival is. Ha az ilyen bányaterület részvényeit egy ismert brókercég befektetésre ajánlja (amire volt példa), akkor a csalók igen nagy pénzösszegeket tudnak beszedni a megtévesztett tömegektől. 


A "Semmelweis reflex" 

Dr. Rosivall László, az MTA doktora Semmelweisről beszélt. Szerencsére arról számolhatott be, hogy a világ közeli és távoli tájain sorra avatják fel a szobrát. Az ő tragikus története, a konok példamutatásából áradó nemesség, a mindenki számára megérthető és átélhető közhasznúság egy évszázad alatt legyőzte a kishitűséget és a gáncsoskodást, amivel életében találkozott. Az előadó beszámolt a nyugaton ismert és egyre elterjedtebben használt "Semmelweis reflex" fogalomról. Ez azt jelenti, hogy a legnagyszerűbb felfedezéseket is ellenségesen fogadhatja a kortárs tudományosság és közvélemény, akár annak idején Semmelweisét.

Hogy ez a reflex mennyire általános és törvényszerű a többi tudományterületen is, azt az általam felfedezett magyar hieroglif írás fogadtatása illusztrálja. Kénytelen voltam megírni A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika című cikkemet azok számára, akik a meglepetésüket csak jelzőosztogatással képesek kifejezésre juttatni. E cikk alkalmazása segít rövidre zárni az értelmetlen vitát a netes fórumokon. Persze Semmelweis korában még nem volt internet.


A tudomány fogalma

A konferencia legemlékezetesebb pillanatainak az elméleti értékű megfogalmazásokat gondolom. Például többször is esett szó arról - igaz csak érintőlegesen - hogy mi is a tudomány? Ez ide tartozik, ha a csalás az ostobaságnak és a hazugságnak (a tudomány ellentétének) az alkalmazása. Több előadó is említette, helyesen, hogy a tudományosság bizonyítéka a megismételhetőség. A tudomány arról ismerhető fel, hogy a kísérlet megismételhető, az állítás ellenőrizhető.

A megismételhetőséget könnyű számon kérni pl. egy kémiai eredményen és ennek az ellenőrzése is lehetséges. Az ismertetett statisztikák azonban az ellenőrzések jó részének el nem végzéséről tanúskodnak. Esetenként ugyanis lehetetlen, vagy nagyon nehéz lenne minden esetben ragaszkodni a megismételhetőséghez s ennek megfelelően erre nem is kerül sor mindig, vagy az nem megfelelő módon történik. 

Azt már csak én teszem hozzá, hogy a társadalomtudományok esetében ez a megismételhetőség eleve nehezebben valósítható meg, mert pl. a Nagy Francia Forradalom tudományos igényű leírása, vagy a leírás ellenőrzése kedvéért nem lehet megismételni magát a forradalmat. A megismételhetőség a hasonló esetekben azt jelenti, hogy a tétel leírásának olyannak kell lennie, hogy ha azon egy másik kutató átrágja magát, akkor a felsorolt adatok és megfontolások alapján ő is azonos végkövetkeztetésre jusson. Ebből következik, hogy a tudományos igényű cáfolat is az alaptétel megismerését, a cáfolni kívánt állításhoz képest új adat és/vagy megfontolás alkalmazását igényli.

Egy előadó véleménye szerint csak az számít tudománynak, ami nem marad az asztalfiókban, vagy elefántcsonttoronyban, hanem kifejti a hatását és nyomot hagy a világban is. Ez a rokonszenves követelmény azt az óhajt fejezheti ki, hogy a tudománynak hasznosnak kellene lennie. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a gondolat üti az előzőekben megfogalmazott követelményeket, hiszen a tétel valóságtartalmát nem népszavazással és statisztikával, hanem a megismételhetőséggel lehet megbízhatóan ellenőrizni. Rendszeresen tapasztaljuk, hogy a világon az az álláspont hagy nagyobb nyomot, amelyiknek jó a sajtója és a reklámja, ami mögött jelentősebb tőkeerő áll - ezt azonban nem téveszthetjük össze a tudományossággal. Mégis ez az utóbbi álláspont (a tudományos életben való elfogadottság, a gazdasági alkalmazás jelentősége stb.) visszaszoríthatatlanul él a közvélekedésben.  Pedig könnyen belátható, hogy ha az Országgyűlés és az MTA közgyűlése egyaránt megszavazná is a tömegvonzás eltörlését, akkor sem lenne érdemes kiugrani a tizedik emeletről.   


Csalás és rovológia


A székely írás története sajnálatosan összefonódik a csalások sorozatával. Azzal lehet ez összefüggésben, hogy sokak szemében kezdettől erős politikai színezete van. Az ókorban ugyanis azt a nemzetet tartották barbárnak, amelyik nem ismerte az írást. Ezért aztán a székely írás léte, vagy nem léte sokak számára a magyarság barbárságát, vagy kultúrnép voltát eldöntő kérdéssé vált. A kérdés az ókor óta sem veszített a jelentőségéből, inkább modern politikai jelentőséget kapott. Egyrészt nyilvánvalóvá vált, hogy nem minden európai népnek van saját írása, másrészt az is, hogy a hunok is használták a székely írás előzményét - azaz írásunk alkalmasnak tűnhet a magyarság Kárpát-medencére vonatkozó történelmi jogainak alátámasztására. Ezzel függhet össze, hogy Hunfalvy Pál tudós - alaptalanul - kitalációnak minősítette a székely rovásírást (5) s e hazug véleménynek máig akadnak követői. 

Számomra a konferencia várva várt fénypontja Vásáry István 19. századi hamisítványok a székely írás körében című előadása volt. Ezen belül is a Somogyi Antal féle rovásírásos gyűjteményről elmondottakra voltam kíváncsi. Ez az eset alkalmas annak bemutatására, milyen sokféleképpen és bonyolult viszonyok által befolyásoltan lehet eldönteni, vagy ismertetni egy tudományos kérdést. 

A szakirodalomban Sebestyén Gyula álláspontja alapján az terjedt el, hogy ezek a rovásjeles iratok hamisítványok. Régen tudtam ezekről, amint arról is, hogy hamisítványok, ám szerettem volna többet is megtudni a hamisítvány voltuk bizonyításáról. Különösen azt követően, hogy Mandics György 2012-ben és az azt követő években hitelesként adta ki ezeket és a hozzá hasonló további rovásírásos emlékeket is. A kiadás ténye akkor is örvendetes, ha maguk az iratok hamisítványnak minősülnek, mert ezek az írásmutatványok szépek (1. ábra) és képet adnak például a hamisító helyesírási elképzeléseiről, aminek ma is hasznát vehetjük. Illett volna persze komolyan vehető tájékoztatást mellékelni a facsimile közlés mellé. 

Vásáry István az előadásában csak azt említette meg, hogy a XIX. században a székely írás körében egy sor hamisítást követtek el, amelyek egyik csoportja Somogyi Antal nevéhez kötődik (akinek a nevét ma is méltán viseli a szegedi városi és megyei könyvtár - VG). Ezekről a rovásemlékekről lényegében csak annyit mondott el, hogy Sebestyén Gyula már kiderítette a hamisítvány voltukat, ennek ellenére mégis ki lettek adva 2012-ben. 

Számomra Sebestyén Gyula a rovológia megfellebbezhetetlen tekintélyű kutatója. Az ő zseniális felismerése, hogy a székely írás jobbról balra tartó sorvezetése nem valami megfellebbezhetetlen, örök érvényű végzet, hanem csak az írástechnológiától függően kialakult szokás, ami - tehetjük hozzá - mindig a célszerűségnek megfelelően alakult és kellene alakulnia. (6)

Mandics György ezzel szemben szakismeret és etika terén sem éri el az általam szükségesnek gondolt mértéket, aminek hangot is adtam a Mandics György róvott múltja c. zsengémben (7). Ám nem sokkal jobb a szakmai véleményem Vásáry István esetében sem, aminek szintén nyoma van már a cikkeim között. 

Amikor el kell dönteni, hogy mi lehet az igazság ebben a kérdésben, hogy valóban hamisítványok-e a Somogyi Antal féle iratok, akkor két eljárással is dönthetünk. Ha a tekintélyelvűség vezérel bennünket, akkor - számomra - Sebestyén Gyula tekintélye sokat jelent. Amikor azonban a tudományos igényű cáfolat szabályait szeretnénk alkalmazni, akkor a tekintély elv kevés, mert ismernünk kellene azokat az érveket, amelyek alapján Sebestyén Gyula döntött s azok ellenőrzésével lehetne az álláspontját jóváhagyni, vagy cáfolni. Ha végigmegyünk egyszer a Sebestyén Gyula által felhozott érveken és mi is hasonló álláspontra jutunk, akkor teljesül a tudományos bizonyítás során megkövetelt ellenőrizhetőség feltétele. Bevallom, mindeddig nem olvastam Sebestyén Gyula vonatkozó munkáját, ezért egy ilyen tudományos igényű értékeléshez egyelőre nem vagyok eléggé felkészült. 

Mandics György ismertet néhány pro és kontra érvet a kötetekben, igaz, a logikai lánca hiányosnak tűnik. Mégis, az érvelése részletgazdagabb, mint Vásáry István előadásáé. Ez akkor is így van, ha Mandics Györgynek nincs igaza, mert a Somogyi féle rovásírásos szövegek tényleg hamisítványok. Vásáry István a konferencián csupán röviden beszámolt egy valamikor elvégzett cáfolatról, ezért nem volt igazán szükség arra, hogy a részletekbe menve ismertesse Sebestyén érveit. Ha azonban kíváncsiak vagyunk a Somogyi-iratok értékére, akkor el kell olvasnunk a Sebestyén Gyula által írtakat.

  

Jegyzet

(1) Néhai Korber Ernő, szeretve tisztelt középiskolai biológiatanárom emlékét ide kell idéznem, mert minden óráján legalább ötször a lelkünkre kötötte:

- Kérem, uraim, jegyezzék meg, hogy első a becsület, második a botanika! - 

Egyszer megkérdezte az osztálytól, hogy tudunk-e olyan növénynevet mondani, ami Kitaibel Pál nevét viseli. Mivel otthon a bélyeggyűjteményemben egyetlen háromszögletű bélyeg akadt (rajta a Kitaibelia vitifoliával) s  ezért azt gyakran nézegettem és megjegyeztem a növény nevét, azonnal jelentkeztem és a mindent fölényesen tudók nyugalmával mondtam be a Kitaibelia vitifolia nevét. A tanár úr kifaggatott, hogy ismerem-e a növényt. Arra emlékeztem, hogy fehér virágú, a levele meg zöld (ez utóbbi nem volt nehéz). Azt eltaláltam, hogy öt sziromlevele van. Akkor lettem csak bizonytalan, amikor rákérdezett a levél alakjára, de elfogadta, hogy "cakkozott". 

Ezt követően a tanár úr, aki büszkén monda magát Hermann Ottó tanítványának, gyakran engem szólított fel a következő órai tananyag bemutatása végett. Ebből következően mindig előre kellett tanulnom legalább egy leckényit. Amikor például a fotoszintézis következett, akkor a tanár úr az anyagot a következőképpen vezette be: 

- Kérem uraim! Most egy olyan anyagrész következik, amit mindenkinek, álmából felébresztve, még a legutolsó baromnak is tudnia kell! Na, mondja Varga! - 

Tekintve, hogy az utolsó sorban ültem, az osztály elismerő röhögéssel nyugtázta a binominális nomenklaturának köszönhető sikeremet. 

(2) Két cikkem kéziratával is előfordult, hogy a Homo sapiens sapiens alfajnevet két szerkesztőség is leegyszerűsítette Homo sapiensre "természetesen" a tájékoztatásom nélkül, amivel persze nem az én "dicsőségemet" szolgálták (mert ezáltal a cikkem mondanivalóját ostobává alakították), hanem a sajátjukat. Ezek a példák egyúttal arról az ábrándról is lerántják a leplet, mely szerint a szerkesztőségek valamiféle ellenőrzést jelentenének a tudományosság biztosítása érdekében. 

(3) Korábban a Zalaegerszegi Kórházban a nyaki ereimen 45-50%-os érszűkületet mutattak ki, majd a vakcina beadását évekkel követően a Kardiológiai Intézetben azt állapították meg, hogy ugyanott még plakkok sem találhatók.

(4) Részt vettem olyan gyógyszerkísérletben, ahol a résztvevők egy része egyetértett abban, hogy a kísérleti eredmény leírásának korrektsége kívánnivalót hagy maga után, ezért a valóságosnál jobb végső értékelést fogalmaztak meg a kísérlet során a kísérleti gyógyszerről. A felelős a félrevezető értékelésért cserébe olaszországi konferenciákra utazhatott.


(5) Czakó Gábor: Rovás, avagy róvás c. cikkében írja, hogy Hunfalvy Pál a Die Ungern oder Magyaren című, német nyelvű munkájában (1881) a székely írás hitelességével kapcsolatban a teljes tagadás álláspontjára helyezkedvén, az írás megszerkesztését „néhány ismeretlen XVII. századi tudósnak” tulajdonította: „Als die Hunnenschaft der Székler zum Dogma geworden war, componirten einige Gelehrte des XVII. Jahrhunderts ein Alphabet, das das Hunnisch-Székelyi'sche sein wollte.” Magyarul: „Amikor a székelyek hun eredete dogmává vált, néhány ismeretlen, 17. századi tudós megalkotta a hun–székely ábécét.” Jellemző a hazai "tudományos közállapotokra", hogy ezt a nyilvánvaló ostobaságot Horváth Iván, az ELTE tanszékvezetője a közelmúltban megismételhette s az ma is olvasható az egyetem honlapján.

(6) Ezért azok, akik a székely írás sorvezetését lényegében azonosítják a jobbról balra irányulóval, tulajdonképpen meghamisítják és lerontják a nemzeti írásunkat, amelynek több sorvezetése is volt, mindig az alkalomnak és az írástechnológiának megfelelően.

(7) Általában is úgy tűnik, hogy olyanok támadják Sebestyén Gyula megállapítását s tekintik valódinak Somogyi rovásírásos szövegeit, akik e téren mintha fordítva lennének becsavarozva.

Mandics György támadta Varga Csabát, Szekeres Istvánt és Forrai Sándort éppen a legjobb felismeréseik miatt és sírrabló brigantizott egyet a magyar múltat az antik korokban keresők bemutatásakor.

Friedrich Klára hamisítónak nevezett engem a nikolsburgi ábécé  korabeli korrektúrajelek alapján helyreállított eredeti jelsorrendjének közreadása miatt (mert az én könyvemből ismerte meg a nikolsburgi ábécét s csak később szembesült az eredetiről készített fényképpel). Legazemberezett azért, mert kimutattam, hogy a Forrai Sándor segítségével elterjesztett, Szent Istvánnak tulajdonított rovásüldöző rendelet hamisítvány. Ezzel szemben valódiként mutatta be a hamis margitszigeti rovásírásos kőemléket, bár tájékoztattam róla, hogy annak hamis voltát a Magyar Nyelvben maga a hamisító már beismerte.

 
Irodalom


Varga Géza: Vásáry István megismétli a székely írás egyszer már feladott eredeztetését

Varga Géza: Mandics György róvott múltja

Varga Géza: Szent István és a rovásírás

Varga Géza: A temporius-téveszme diadalútja

Mandics György: Kutatni vagy idézgetni?


vadhajtások,hu  Az avarok akár magyarul is beszélhettek 









A veleméri Csinyálóház egy különleges őrségi szállás (két háló, fürdőszoba, étkezőkonyha, 5 ágy, nagy terasz)  a kertjében lévő tóka tündérrózsái és a levelein napozó békák érdekes látnivalót kínálnak öregnek és fiatalnak 


További blogbejegyzések

A veleméri Szentháromság-templom, amelynek két rovológiai nevezetessége is megtekinthető


Ha Ön, kedves olvasó eddig eljutott a cikk olvasásával, akkor megérdemel egy kis ajándékot, egy különleges nyaralási ötletet.  Elfogadna olyan ajánlatot, amiben nem csak őrségi szállás, hanem némi kulturális csemege is van, ami nem kerül túl sokba? Akkor megtalálta! Ajánljuk magunkat! Ez persze nem mentes minden önérdektől, viszont kétségtelenül egyedi. Az általunk javasolt őrségi szálláson a magyar hieroglif írásról is folytathat eszmecserét, nem is beszélve a Sindümúzeum díjtalan meglátogatásáról az itt eltöltött nyaralás alkalmával. S mindez (a beszélgetés és a Sindümúzeum is) teljesen díjtalan. 


Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióvalőrségi szállás medencévelőrségi szállás SZÉP-kártyávalőrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn keresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást! 

Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint Ön is,  aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!



A veleméri Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) mellett várja a felújítást a százhúsz éves pajta

5 megjegyzés:

  1. Megy Elek: Élvezettel olvastam a szikár és szellemes írást. Ember legyen a talpán, aki vitában megmérkőzik V. Gézával.

    VálaszTörlés
  2. Friedrich Klára: Válasz Ötvös Zoltán Rovott múlt című írására
    http://magyarmegmaradasert.hu/szerzok/d-f/friedrich-klara/item/5269-z

    Ötvös Zoltán: Rovott múlt
    https://magyarnemzet.hu/lugas-rovat/rovott-mult-5336468/

    VálaszTörlés
  3. Csaba Katona a fészbukon: "Az utóbbi időben bejárok a British múzeum kiállításaira és megdöbbentő, hogy mennyire nem az van náluk, ami a youtobon, nem áttörés van az ügyben, hogy kik is voltak a Szkíták, hanem arról csinálnak kiállítást, hogy a cár de szerette a kurgánokban talált aranyakat és pont. Most elmentem egy Nyugati művészetben megjelenő iszlám művészet kiállításra és a szövegekben megáll a világ Bécsnél. Bécs és Isztambul között van a senki földje a 0 szót érdemlő világ és pont. Kíváncsi vagyok hogy néz ki az Öntsünk tiszta vizet a pohárba Trója ügyben kiállításuk. Isztambul csak Bécset akarja bevenni és a senkiföldje csak útban van neki. Ezt az egész elfojtóka témát bele kell tenni a mai világunk szociálpszichológiai kutatásainak világába. A II. világháború után Amerikában igyekeztek kísérletekkel utána menni, hogy Hitler politikai "sikertörténete" azaz, a csoportnyomásnak kitett személyiség, mire képes. Összehoztak manipulatív csoportokat, annak bemérésére, hogy ha mindenki azt állítja, hogy a tej fekete, és mindig is az volt, akkor meddig bírja a személyiség. A Szkíta történelemkép, annyira radikálisan átrajzolja a múlt térképét, hogy az, aki azt állítja, hogy Herodotos nem kamuzott, az óriási csoport nyomásnak lesz kitéve!"

    VálaszTörlés