Bevezető
2017-ben jelent meg a Magyar hieroglif írás c. kötetem, amely közel 50 év kutatásainak eredményeit foglalja össze. A kutatás kezdetén a világ számára lényegében ismeretlen székely írás eredetére voltam kíváncsi. Ezt sikerült is valamelyest tisztáznom, ám eközben meglepő dolgokra derült fény. Ezek lényege egy új írástörténet. E szerint az ismert írás- és jelrendszerek nem egymástól elszigetelten jöttek létre a könyvelés igényeinek kielégítésére kb. 5 000 évvel ezelőtt - mint azt általában vallják. A vallástörténészek számára eddig is ismert dolog volt, hogy minden vallásnak vannak jelképei. Ez igaz volt a kőkori ősvallásra is. A Homo sapiens sapiens meghatározó csoportjai a vallási hagyományban Édenként emlegetett közös őshazában, a Közel-Keleten éltek 100 - 50 000 között. Itt született meg az eredetileg Afrikában kialakított közös ősvallási jelkészlet második, bővített verziója. Ez a jelkészlet az Éden területéről szétvándorló csoportoknak (1) köszönhetően már a peleolitikumban eljutott a világ minden tájára és ott alapja lett a helyi írásoknak. Közülük elsősorban a székely írás előzménye, a sztyeppi népek által is használt magyar hieroglif írás őrizte meg a kőkori jellegzetességeket. Azt észrevették az írástörténészek, hogy a legtávolabbi írás- és jelrendszerekben is vannak hasonló jelek, ám ezt - tévesen - a véletlen egyezésnek tulajdonították. A kutatásaim során ehhez két lényeges megállapítást tettem hozzá. Egyrészt a hasonlóságok nem a véletlen egyezésnek, hanem a genetikus kapcsolatnak köszönhetőek. Másrészt az egyező jelek szójelek, amelyek lehetővé teszik a kőkori eredetű írásemlékek megértését és - szerencsés esetben - az elolvasását is.
A fenti kötet megjelenését követően a kutatási eredményeimet a Varga Géza írástörténész blogban teszem közzé. Innen idézem az alábbi, az amerikai indián-magyar írástörténeti és nyelvi kapcsolatokkal foglalkozó blogbejegyzéseimet. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy az Eurázsia-szerte elterjedt és a székely írás ősét jelentő magyar hieroglifák segítségével esetenként megértem az amerikai indiánok népi jelhasználatának emlékeit. Nem csak kb. 23 szójelünk azonos, hanem egy sor ligatúránk is. E hasonló jelekből a legjobb magyar és amerikai indián népművészek azonos ábrázolási konvenciókat (szójelekből összeállított, ősvallási jelentőségű képeket) alkotnak napjainkig.
Kétségtelen, hogy az alábbi cikkekben foglaltak nagyjából minden akadémikus állásponttal ellenkeznek, amit az egyetemeken tanítanak. Azonban a feltárt párhuzamok ennek ellenére léteznek és további kutatást, meg tudományos hasznosítást kívánnak.
A Nemetz Tibor matematikus segítségével elvégzett valószínűségszámításunk eredményeképpen tudjuk, hogy e jelhasonlóságok az írásrendszerek genetikus kapcsolatának köszönhetők. A bemutatott hieroglifák a kőkori ősvallás jelképeiként szolgáltak és csak korlátozottan használhatók (a Háború és békét nem lehetne leírni velük, mindössze néhány ősvallási jelentőségű mondatot). Az eurázsiai és amerikai közös hieroglifikus jelhasználat jellemzője, hogy nem összefüggő, hosszú szövegeket rögzítenek vele, csupán néhány gyakran ismételgetett ősvallási szlogent. Az alábbi cikkekben foglaltak jobb megértését segítheti a Magyar hieroglif írás c. kötetem, amelyben tankönyvszerűen írom le ezt a szó- és mondatjeleket alkalmazó írásunkat, amelynek 20-50 jele már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Dél-Amerikáig.
A hunok ősei és az amerikai indiánok között kimutatható genetikai kapcsolattal foglalkozik Karl O. Högström svéd kutató (1). A magyar és a penut nyelvek rokonságát Tóth István kutatja és ő adott közre az eredményekről három kötetet (2).
Tóth István "A nagy ősanya sarjai" c. kötete a magyar-indián nyelvrokonságról
Hopi tál az "Ogur isten" mondattal
Jegyzet
(1) Egyre több szó esik a hun-magyar és az indián genetikai kapcsolatokról is. Karl O. Högström az alábbiakról tájékoztatott a levelében:
Q-L527 is a subgroup of Q-M242. Q-M242 is a haplogroup believed to have originated in Siberia. Q-M242 and Q-L527 are not Finno-Ugric in any shape or form. Q-M242 are completely absent among the Sami and the Finns. The only Q-M242 group that speak a Finno-Ugric language are the Selkups, but they are believed to have originally spoken a Yeniseian language just like their close neighbours, the Kets. If linked to any language family, haplogroup Q-M242 and its subgroups are linked to Dene-Yeniseian languages found in Siberia and the Americas. Q-M242 is also almost completely absent among Turkic and Mongolian people.
Q-M242 tribes were indigenous to Siberia before new incoming groups displaced them. That is why pretty much all Native Americans belong to Q-M242 because they migrated from Siberia to the Americas at a point when almost all the people in the region belonged to this haplogroup. There are two subgroups of Q-M242 in Scandinavia, Q-L527 which is predominantly found in Southern Sweden, and Q-L804 which is predominantly found in Southern Norway. Q-L804 is more closely related to subgroups in the Americas than it is to Q-L527. The highest frequency of haplogroup Q-M242 in Europe is found in Sweden.
I belong to haplogroup Q-L527. I also have 2% Northeast Asian admixture. All autosomal DNA tests show the same thing, and I have inherited this block of DNA from my father because tests have shown that he has almost the same amount of Northeast Asian admixture. I have of course also inherited the Y-chromosome with the Q-M242 mutations from my father since Y-DNA is passed on from father to son. The big question is when Q-L527 and Q-L804 made it to Scandinavia. It is possible that both these subgroups arrived in Scandinavia during the mesolithic, and were part of the same Dene-Yeniseian migrations out of Siberia that reached the Americas, but that some groups migrated West instead. Both Q-L527 and Q-L804 came into being towards the end of the last Ice Age.
The fact that I have 2% Northeast Asian admixture seem to contradict this notion since most real Swedes do not have this type of admixture. For me to stand out in this way seems to suggest that Q-L527 arrived in Scandinavia at a much later date. There are also other type of evidence which support this notion such as the fact that the last common ancestor (MRCA) of both Q-L527 and Q-L804 lived around 3000 years ago. The Sösdala-find is an archeological find consisting of horse tack that was found near the Vätteryd grave field in Scania, Southern Sweden. The find has been dated to the 5th century, around the time when the Hunnic empire collapsed. In a new book called The Sösdala Horsemen, the Swedish archeologist Ulf Näsman label these finds as “princely Hunnic”. The Danish archaeologist Lotte Hedeager have for many years argued that there was a Hunnic presence in Scandinavia. Interestingly enough, one can find the place name Hunnrörsbackarna next to Vätteryd and Sösdala. This place name could be interpreted as meaning “the hills with the Hunnic grave”. Rör means cist/grave. Backe means hill/slope.
In Southern Sweden, one can find many place names which has a hun- prefix. These types of place names are not found in the rest of Scandinavia, or in other parts of Europe. There is an obvious correlation between these place names and Q-L527. This, however, might be coincidence. Interestingly enough, the spread of Q-L527, also seem to correlate with what in Sweden is labeled as Climate Zone 3. This climate zone is defined by its open plains and deciduous forest. If the Huns were present in Scandinavia, they would of course have chosen this part of Sweden where their horses could graze freely. In recent years, scholars like Hyun Jin Kim and Etienne de la Vaissière have convincingly proved that there is a link between the Huns and the Xiongnu. Other scholars such as Edward Vajda and Alexander Vovin have convincingly proved that the core tribes of the Xiongnu spoke a Yeniseian language. Another subgroup of Q-M242 is Q-L713. This subgroup is found in Hungary and Poland and is clearly linked to the Huns. The Huns, just like the Xiongnu, consisted of many tribes.
I have recently published a book titled The Huns in Scandinavia: A new approach centered around modern DNA in which I set out to investigate why some men in southern Scandinavia belong to Y-DNA lineages that can be traced back to southern Siberia and Inner Asia. In the book, I argue that a group of equestrian warriors undertook a northward migration from southeastern Europe to Scandinavia in the early 400s CE and that these men were a group affiliated with the Huns. The book has received positive reviews from several world-renowned scholars.
I have published a few excerpts from the book on Academia:
https://academia.edu/85165390/The_Huns_in_Scandinavia_A_new_approach_centered_around_modern_DNA
The book can be purchased from Amazon:
https://amazon.com/author/hogstrom
Best regards, Karl
The book can be purchased from Amazon:
https://amazon.com/author/hogstrom
Best regards, Karl
(2) Tóth István kötetei a blogján keresztül érhetők el.
Ezekben a munkáiban a szerző azt fejti ki, hogy azon magyar ősnépek, akiknek egy része átment Amerikába, a legősibb (7-8 ezer éves) szubartui (szabír) lakosság leszármazottaiból, rokonságából kerültek ki. Amihez csak azt tehetjük hozzá, hogy az ezen ősi közel-keleti területeken előkerült hieroglifikus írásemlékeket magyarul el lehet olvasni. E hieroglifikus szövegek egy részét a blogomban tettem közzé.
Irodalom
Kásler Miklós: az Árpád-házi dinasztia 4500 éves
(https://infostart.hu/tudomany/2020/07/10/)
Varga Géza: Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Varga Géza: A Kr. e. 4500 tájáról ránk maradt anaui pecsétnyomó magyargyanús jelei
Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődők aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!
Onogesius hun vezér szobra a Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) alatt áll és vár a Teremtővel való koccintásra, "Inkább vagyok itthon Etele szolgája, mint vagyonos ember idegenben"
Varga Géza szakrális magyar-hun hieroglifái az emberiség kultúr kincse, mert az eredetet bizonyítja tudományos kutatása. Időben és térben helyezi el az ó-kori kultúrákat a szakrális jelek segítségével, amelyek az ősforrásból alakultak. Hatalmas teljesítmény a kontinenseken kialakult írások és jelábrázolások összevetése és rokonítása. Számunkra különleges értéke van megállapításainak a Szentkoronával kapcsolatban, miszerint szakrális hieroglifák stigmázzák eredetét, kiválasztott helyet biztosítva az emberiség kultúr-kincsei között, Varga Géza tudományos kutatásainak köszönhetően..
VálaszTörlésKöszönöm! Dolgozunk tovább. A megosztás segít!
TörlésIlyen gondolatébresztő olvasmány, mindig kapcsolódik más ismeretekhez. Móricz János kutató felfedezései, és kapcsolatai bizonyára Varga Géza számára is vizsgálati területet jelentenek. Sajnálatos, hogy a spanyol keresztény térítés elpusztította az indián őskúltúra maradványait. Mindazonáltal, a szakrális hieroglifák megőrződtek, és igazolják Varga Géza hipotézisét az 50 ezer éves, ókor előtti szakrális képjelek meglétéről a világ korai civilizációiban.
VálaszTörlésKöszönöm!
TörlésMóricz Jánosnak nincsenek felfedezései, ezért azokra építeni sem lehet.
TörlésKöszönöm a hozzászólást!
VálaszTörlésLux Foto és Rakonczai Ilona megjegyzése a fészbukon: Az észak- és dél-amerikai indiánok eredetét illetően számos feltevés látott már napvilágot. Az egyik teória szerint az őslakosok mintegy 10-15000 évvel ezelőtt keltek át az Alaszka nyugati és Szibéria keleti részét összekötő Bering-szoros mentén, akkoriban ugyanis a két földrészt keskeny földhíd kötötte össze. Egyes kutatók, bár nem utasítják el az iménti elmélet valóságalapját, azt vallják, hogy a bennszülöttek őseinek egy része már korábban, 30 ezer évvel ezelőtt Ázsiából és Polinéziából hajóval érkezett Amerikába.
VálaszTörlésNoah Rosenberg, a Michigan Egyetem Orvostudományi Fakultásának genetikus kutatója szerint az amerikai őslakosok nagy valószínűséggel Kelet-Szibériából származnak, és egy népvándorlási hullám során kerültek az amerikai kontinensre. A bizonyíték két pillérre támaszkodik: egyrészt a ma Szibériában valamint Észak- és Dél-Amerikában élő őslakosok genetikai hasonlóságán alapszik, másrészt e népek tagjai körében előfordul egy csak rájuk jellemző genetikai mutáció.
Rosenberg és munkatársai a világ 50 különböző népcsoportjának DNS-mintáit vizsgálták meg, és 678 egyedi genetikai markert kutattak, amely sok-sok generációra visszamenőleg adhat választ származási kérdésekben.
Mind az észak-, mind a dél-amerikai indiánok génállományában megtalálható egy olyan genetikai variáns, amelyet Kelet-Szibéria lakosain kívül a világ más tájain élő népcsoportoknál nem fordul elő.
„Ha több hullámban, és eltérő népcsoportoktól eredően zajlott volna le a népvándorlás, akkor ez a mutáció nem terjedt volna el széles körben az észak- és dél-amerikai indiánoknál” – nyilatkozott Rosenberg.
Az új eredmények birtokában tehát valószínűsíthető, hogy a Bering-szorost valaha összekötő földnyelv jelentette a hidat a Kelet-Ázsiából elvándorlók számára. Az azonban nyitott kérdés marad, hogyan települtek át a bevándorlók Dél-Amerikába. A szerzők úgy vélik, hogy a mai indiánok ősei a partok mentén hajózva jutottak el a déli kontinensre.
Az eredményeket részletesen összefoglaló közlemény a PLoS Genetics tudományos folyóiratban jelent meg.
Dr. Oláh Zoltán genetikus megejegyzése másutt: "az új archeogenetikai adatok alapján megerősíthető, hogy a fehér bőrű kökénydombiak kirajzásából lettek az észak amerikai indián és hun népességek is, így a beszédük is tőlünk, a hangfoglalóktól származik, akár a többi nyelv, csak azok az indiánnal szemben elvesztették agglutináló, néhány hanggal jelentésmódosítást elérő nyelvtechnológiai szabályrendszerüket, ezért szótárazóvá, azaz lexikális tudást igénylővé váltak. A jelenlegi 2. bábeli zűr-zavarban, a bevándorló csavargók nyelv és szótárromboló hatására kezd szétesni a maradék nyelvi, értelmi kapaszkodó. A Nyugat a tudathasadásos nyelveivel halálra van ítélve, de nem tud mit tenni ellene, mert ezek a nyelvek nem önjavító rendszerűek, mint anyanyelvünk, és épp ezért az indiánok is elpusztíthatatlanok, mert nem szavak hanem szabályok határozzák meg, hogy hogyan kell az önazonosságunkat hordozó ősi gyökszótárt használni ma is, üdv. -oz"
VálaszTörlésNagy Sándor:
VálaszTörlésA Te írásodat mutattam meg a Hopi indián származású éjjeli őrnek, aki azonnal levetkőzött és megmutatta a hátán lévő titkokat igazolásul, mert egyetértett Veled.