A Pócs Éva által feltett kérdést, hogy volt-e és bizonyítható-e a honfoglalók világfa képzetének léte, A világfa vita cikkcsoport írásaiban járom körül. A Világfát ábrázoló egyedi hieroglifák és A világfát bemutató ábrázolási konvenciók típusai c. cikkekben megfogalmaztam a világfa meghatározását és felsoroltam a világfa jellemzőit. Példákat is felmutattam az ősmagyar kortól kezdve a honfoglalás kori világfákon át napjaink népművészetének világfájáig. Az azonos jelhasználat, ábrázolási konvenciók és nyelvhasználat bizonyítja, hogy a széles földrajzi körben, évezredeken át érvényesülő világfa ábrázolási hagyomány a lényegi kérdésekben egységes ősvallás hatására alakult ki és terjedt el. Ez a jelhasználat, amely nyomot hagyott a világ ismert írásrendszereiben, ám a magyar hieroglif írásban és a székely írásban maradt ránk a legérintetlenebb formában, a kőkori eredetű ősvallás jelképhasználatával azonos. A jelen cikkben azt vizsgálom, hogy ez a hagyomány hol és mikor alakulhatott ki, hogyan terjedt el és ezek mivel dokumentálhatók.
Saak Tarontsi az egykori hurri/szabír területeken az elmúlt 40 000 évből fennmaradt sziklarajzok (közte a magyar hieroglif írás szójeleivel elolvasható világfa ábrázolások) alapján megállapítja: "Amint az a több tízezer elszórt piktogram (kőzetrajz) példáiból is látható az Örmény-felföld földrajzi-történeti területén a civilizáció előtti emberek rendkívül sikeresen létrehoztak egy zseniális képi rendszert, ami valójában az első alapvetés volt, az összes későbbi történelmi írásrendszer prototípusa" (Tarontsi/2024/17).
A 90-es években elvégzett akrofónia-rekonstrukciók alapján (amelyről a Magyar hieroglif írás c. kötetben számolok be) ezek a szójelek, amelyek már a kőkorban elterjedtek a Pireneusoktól Amerikáig, kezdettől a magyar nyelv szavainak rögzítését szolgálták.
1. ábra. A 15 000 éves Mas d' Azil-i (Pireneusok) magyarazonos jelek táblázatában pirossal megjelöltem azokat, amelyek világfát ábrázolnak
3. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor (fent), szár, ten, sar(ok) és ég hieroglifái a középső sorban, valamint alattuk a székely írás megfelelő "sz", "nt/tn", "s" és "g" rovásjelei, amelyek közül a szár "növényi szár, úr", a ten "élet, isten" és a "g" (ég) a világfát ábrázolja
5/b. ábra. Egy kalotaszegi kályhacsempe jelmontázsának elemei több hieroglifikus mondatot rögzítenek, a világfa legfontosabb jelei a Dana ős zsen ten (mai magyarsággal: Dana ős zsendülő isten) mondatot rögzítik és a világfát ábrázolják, ami a fenti Tepe Yahja-i Dana zsen (Dana zsendül) ligatúra modernebb és kibővített változata, az edény az Édenre utalhat (a Teremtés színhelyének és a Teremtőnek a jelképe)
7. ábra. Altáj, a Khovd-völgy egyik sziklarajzának részlete (Kr. e. 2500 tájáról, A. A. Kovalev és Ch. Munkhbayar nyomán), az antropomorf mondatjel olvasata: Dana szár zsen (mai magyarsággal: Dana úr zsendül/feltámad/újjászületik), az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás szár "növényi szár, úr", "d" (Dana "istennév") és "zs" (zsenge, zsendülő "feltámadó, újjászülető") jelei sorakoznak
12. ábra. A velszi Anglesey szigeten látható, Kr. e. 3000 tájáról ránk maradt "díszített kövön" a Magas kő, jóságos, ragyogó szár "úr" mondat olvasható, amiből a ragyogó szár (mai magyarsággal a ragyogó úr) ligatúra más előfordulásokból is ismert szerkezetű világfa ábrázolás
16. ábra. A világháló egyik közösségi portálján Turovszki Krisztián tette közzé e képet, a "Fekete tetejű festett kerámia Naqada I. (Kr.e. 3900-3650) kultúra, Egyiptom" megjegyzéssel
Összegzés
A jelen cikkben bemutatott és a hivatkozott írásokban lévő további példák alapján az a kőkori ősvallás, amelyik a magyar hieroglif írás jeleit használta a legfontosabb ősvallási jelentőségű képek megjelenítésére, az Éden területén alakulhatott ki, legkésőbb 100 - 50 000 évvel ezelőtt. E hieroglifikus írásrendszer leírását a mintegy 1000 ábrával illusztrált Magyar hieroglif írás c. kötetben adtam közre 2017-ben s a Varga Géza írástörténész blogban egészítettem ki további, közel 1500 példával.
A Geneviev von Petzinger által a világ kontinenseinek barlangjaiban feltárt szűkebb jelcsoport azért hasonló a világ minden táján, mert még Afrikában keletkezett, legalább 100 000 évvel ezelőtt s onnan hoztuk magunkkal. Az Éden területéről kb. 50 000 évvel ezelőtt szétrajzó Homo sapiens sapiens csoportok vitték magukkal a székely írásra már jobban hasonlító bővebb jelsort az általuk benépesített földrészekre.
A létrejött jelkészlet elemi szójelei közül több is az Istennel azonos világfát ábrázolta, mert ez volt az ősvallás legfontosabb témája (1., 2., 4. és 6. ábra). Már a kőkorban kialakultak a szójelekből alkotott, világfát ábrázoló mondatjelek (3., 4. és 7. ábra), amely szerkezet (a szójelekből alkotott képszerű mondatjelek eljárása) szinte napjainkig használatos (például a magyar címer hármas halma és kettős keresztje is egy világfát ábrázoló Egy országa "Isten országa" mondatjel). A közös jelek az új területeken beépültek a későbbi írásrendszerekbe, fennmaradtak a népművészet és a vallások jelkészletében. Például a magyar népnek azért a tulipán a legkedvesebb virága, mert legalább tízezer éve az Istennel azonos világfa elolvasható jelképeként használtuk (15. ábra).
15. ábra. A nyárszói székelykapu tulipánjában a világfát ábrázoló szár "növényi szár, úr" hieroglifa jelképezi a Tejút hasadékában karácsonykor feltámadó napistent
Irodalom
Saak Tarontsi (2024): A hurri életfa mint történeti-eredeti alap az urartui szent fa értékes szimbólumához, ARURAT Örmény Tudományos Akadémia, kaukázusi, kisázsiai, anatóliai és a Near Eastern Studies
Tóth István: Kapcsolatok a vintu és a magyar nyelv között. Avagy a múlt beszél. Kiadás éve: 2022. Brazília. ISBN: 978-65-00-53714-7. Magánkiadás.
Borbola János weboldala (borbolajanos.com)
Borbola János: Az egyiptomi ősmagyar nyelvGenevieve von Petzinger: Why are these 32 symbols found in ancient caves all over Europe? (www.uvic.ca)
Genevieve von Petzinger: Why are these 32 symbols found in ancient caves all over Europe? (www.uvic.ca)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése