Oldalcsoportok

2020. november 29., vasárnap

A korondi gyertyatartó jelei

A gyertyatartót a budai Batthyány téren vettem 100 forintért évtizedekkel ezelőtt. Ma a veleméri Sindümúzeumban tekinthető meg, a múzeum egyik legkedvesebb és az írástörténeti tanulságai miatt az egyik legfontosabb tárgya, mert nyilvánvalóvá teszi a magyar népi jelkincs ősvallási eredetét, a székely rovásjelekkel való rokonságát és a hieroglifáink (ősvallási vonatkozású szójeleink) létét. Amikor a három napbarnított fiatalból álló csoport megvételre kínálta, azonnal láttam, hogy legalább egy székely "us" (ős) rovásjel megfelelője megtalálható rajta. Ezért alig leplezett örömmel vásároltam meg a kissé kopott, de a magyar ősvallás és a székely írás kutatója számára jelentős tanulságokat kínáló tárgyat (1. ábra). Az eladók hasonló örömmel vették át a vételárat és azonnal el is szaladtak vele.



1. ábra. A korondi gyertyatartó (balra), a gyertyatartó tulipánját alkotó ős és ten hieroglifák (jobbra fent), valamint a nekik megfelelő székely "us" (ős) és "nt/tn" (ten) jelek


Csak később, évek alatt sikerült tisztáznom a díszítés további szójeleinek értelmét és az egész tárgy szimbolikáját. A korondi gyertyatartó a Teremtés ama diadalmas pillanatát idézi, amikor az öregistennel azonos ősvízből világoszlopként kiemelkedett a Tejúttal (és a Nappal) azonos fiúisten, aki azóta is tartja fejünk felett az ég boltozatát (1). Ez a gondolati rendszer a tökéletességével kápráztat el bennünket. A több évezredes jelhasználat megtalálta a mindennapok tárgyaihoz (esetünkben a gyertyatartóhoz) leginkább illő, az ősvallás nézetrendszerét legjobban szolgáló magasztos szimbolikát.



2. ábra. A korondi gyertyatartó a Teremtés ama diadalmas pillanatát ábrázolja, amikor az öregistennel azonos ősvízből kiemelkedett a fiúistennel azonos világoszlop


A gyertyatartó felett égő gyertyaláng a Napot és a napistent jelképezi. Obi-ugor mítoszok szerint a napisten, amikor hazamegy, a világoszlop (égig érő fa) csúcsához köti a lovát. Ennek a pontnak (a napisten palotájának) a helye könnyen azonosítható, mert a világoszlop, azaz a Tejút felső vége a Sarkcsillag közelében van, ami körül a kozmosz körbefordul. Alkalmas hely ez a nevezetes égi palota számára (2).



3. ábra. A korondi gyertyatartó (középen), az Istennel azonos égig érő fa csúcsán lévő magas ősi kő hieroglifikus mondatjel (balra) és a népi hieroglifáknak megfelelő székely "m" (magas), "us" (ős) és jelek


A gyertyatartó jelei


A gyertya alatt lévő festett világmodell (a 2. ábrán fent balra) közepén lévő kör a Lyukó hieroglifa, a napisten egyik neve. A tőle kiinduló kacskaringó alakú  "folyó" hieroglifák az Éden négy szent folyóját (Halüsz, Arakszész, Tigris, Eufrátesz) jelképezik. A kacskaringók közötti levélszerű magas hieroglifák a négy hegységet (Kaukázus, Elbrusz, Zagrosz, Taurusz) idézik. Amikor az égő gyertya olvadt parafinja lecsorog a kacskaringókon, akkor a világmodell folyói kelnek életre. A világmodell olvasata: Jóságos, magasságos Lyukó (3). 

A gyertyatartó törzse jelképezi a világoszlopot. A rajta lévő jelek két-két függőleges sort alkotnak. Az egyik pár kacskaringó alakú "folyó" hieroglifákból áll, ami a világoszlopot égi folyóként jellemzi. 

Mellettük az Isten szójelét hordozó növény a világoszlopot égig érő fa képében ábrázolja. Ennek közepén van a tulipán alakú, Isten alakban elolvasható szembetűnő ligatúra.

Az égig érő fa legfelső virága egy Magas ősi kő mondatjel. Ez nem véletlenül van a napistent jelképező gyertyaláng közelében. A gondolat, miszerint a Nap otthona a magas kő (a Tejút) csúcsán van, megtalálható az amerikai indiánoknál is (3. ábra). Ez a párhuzam a korondi gyertyatartón megőrződött ősvallási elmélet-töredék és jelhasználat kőkori eredetét bizonyítja (feltéve, hogy az indiánok ősei még a kőkorban vitték át Amerikába ezt a vallásos jelrendszert).  


3. ábra.  Acoma agyagdoboz a "magas kő" ábrázolási konvenció előfordulásával, az olvasata/értelme kb. Magas Lyukó sar köve (mai magyarsággal: Magasságos Lyukó úr köve)


Ha a gyertyatartó központi oszlopán duplázottan megjelenő két oszlopot körben egymás után elolvassuk, akkor a fa jó - fa jó olvasatot kapjuk, ami talán a folyó szavunk születését is megmagyarázhatja. 

A gyertyatartó talpán a vízszintes hullámvonak a tengert ábrázolják. A talp belsejére rajzolt ten jelek a tengerrel azonosított öregistenre utalhatnak. 


Jegyzet

(1) Az ősvallás központi gondolata a Tejúttal azonos fiúisten, aki elhárítja a világ végével azonos égszakadást.

(2) Ezért írja Ipolyi Arnold a Magyar mythologiában, hogy a székelyek, ha meg akarnak emlékezni Csabáról és Attiláról (tehát az elhalt, legkiválóbb őseikről, akik a haláluk után nyilvánvalóan az Istenhez emelkedtek - VG), akkor a Tejútra tekintenek.

(3)A Luca névvel és a Luca napi ősvallási hagyományokkal összefüggő Lyukó istennevet szkíta, hun, avar és honfoglaló magyar leleteken találjuk meg. Lyukó istent említi a bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókán olvasható vegyes rendszerű (szójeleket és a betűket egyaránt alkalmazó) szöveg (4. ábra). A szójelek alkalmazása miatt sem a "tudományos konszenzus" képviselői, sem a körön kívüliek nem tudják rendesen elolvasni. Pedig a lelettel az előkerülése óta igen sokan foglalkoztak, sőt az OSZK emlékezetes nyelvemlék-kiállítása alkalmából írt cikkeim hatására elkezdődött változásnak köszönhetően az MTA, az ELTE és az MKI kutatói ma már nyelvemlékként is kezelik.  



4. ábra. A bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókatöredék a Nagyon nagy Lyukónak mondattal



Irodalom


Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza: Az énlakai Egy Isten mondatjel

Varga Géza: Őrségi világmodellek

Varga Géza: Népi tartalom

Varga Géza: Sindümúzeum (tárlatvezetés és tárgyak)

Varga Géza: A Bodrog-alsóbűi rovásfelirat újabb olvasata: Nagyon nagy Lyukónak



Cserépből készült debreceni csigacsináló borda Isten hieroglifával

A Déri Múzeumban őrzött debreceni csigacsináló bordákon akadnak jelszerű, elolvasható díszítések. Nincs ezen semmi csodálatos. Ha a derecskei cifraszűrön lehet, akkor a debreceni csigacsináló bordán is lehet. Az csak egy hazug finnugrista ötlet, hogy a székely írást csupán a székelyek ismerik. El volt, el van az terjedve (pontosabban az elődje, a magyar hieroglif írás mutatható ki mindenütt) az egész magyar nyelvterületen, sőt azon túl is. Az alábbi, cserépből készített példányt is a debreceni Déri Múzeumban őrzik.



1. ábra. A cserépből készített debreceni csigacsináló borda (középen), a cserépborda ős és ten szójelei (balra, fentről lefele), valamint a cseréphieroglifáknak megfelelő székely "us" (ős) és ten "isten, élet" jelek (jobbra)

Az énlakai unitárius templom mennyezetkazettáinak sarkaiban található Egy Isten mondatjel és a korondi gyertyatartó alapján eddig is tudtuk, hogy a tulipán, vagy tulipánszerű növény az égig érő fa jelképe, amely az Isten szót rögzíti. Ez bizonyosodik be e debreceni cseréptulipán esetében is, ahol a tulipán Isten (ős + ten) alakban elolvasható. Ez igazolja Berze Nagy János népmesekutató megállapítását, miszerint a magyar néphitben az égig érő fa azonos az Istennel.  

A debreceni cseréptulipán sajátossága, hogy az ős szójeleként szolgáló középső sziromlevelében nem a függőleges egyenes alakú szár jel (a székely írás "sz" betűjének pontos formai megfelelője), hanem annak képszerűbb, ágakat is ábrázoló változata szerepel (1. ábra). Ismerünk hasonló tulipánábrázolást egy kalotaszegi kapu festett díszítéséből is (3. ábra). A szár "növényi szár, úr" hieroglifa képszerű változata előfordul több más hieroglifikus ábrázoláson, például egy magyarszombatfai tányéron is.  



2. ábra. A debreceni csigacsináló borda Isten hieroglifájának sajátossága, hogy a Tejút hasadékát jelképező középső sziromlevélben a szár "úr" jel képszerű változata látható



3. ábra. Kalotaszegi tulipán egy festett kapu díszítéséből, a középső sziromlevélben itt is a szár "növényi szár, úr" hieroglifa képszerű változata jelenik meg



Irodalom


Varga Géza: A Győrffy István által közölt derecskei cifraszűr gallérmintájának párhuzamai és olvasata

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza: Az énlakai Egy Isten mondatjel

Varga Géza: Őrségi világmodellek

Varga Géza: Lyukó az Egy isten, Sárrétudvari Poroshalom honfoglalás kori veretének hieroglifikus mondata

Varga Géza: Népi tartalom



2020. november 28., szombat

Hímes tojás a "Jóma, a zsenge istene" mondattal

Hímes tojásainkon a magyar hieroglif írás sok rövid szövege megtalálható, ezért az elolvasásuk - a magyar írás- és nyelvtörténet kezdeteinek jobb megismerése érdekében - elodázhatatlan feladat. Györgyi Erzsébet néprajzkutatótól Zsabokorszky Zsolt ajánlására megkaptam a hímes tojásokról írt és a Néprajzi Értesítőben megjelent tanulmányát. Itt is megköszönöm a segítségüket! Jelen cikkben a fenti dolgozatban közölt magyarországi hímes tojás jeleit olvasom el (1. ábra).



1/a. ábra. A Györgyi Erzsébet által közölt magyar hímes tojás (középen), a Jóma ligatúra a tojásról (balra fent), a Zsen ten ligatúra a tojásról (balra lent), valamint a székely "j" ("folyó") és "m" (magas) jelek (jobbra fent), továbbá a "zs" (zsenge) és ten "isten" jelek (jobbra lent) 



1/b. ábra. A Györgyi Erzsébet által közölt hímes tojáson a Jóma zsen ten (mai magyarsággal a Jóma a zsenge istene, vagy Jóma a feltámadó isten) mondat olvasható


"Biztos vagyok abban" - tájékoztat a szerző - "hogy a régi írásjelek jelentésének megfejtéséhez fontos segítség a régi korok ábrázolásainak és az azokból kifejlődött ornamentikának, díszítményeknek tanulmányozása és összevetése. ... az ember a kezdetektől ábrázolt - ezt tudjuk a barlangrajzokból - és rendkívül hosszú idő alatt váltak egyes ábrák oly mértékben egyezményessé, hogy azok írásjelek elődeinek tekinthetők."



2/a. ábra. A Jóma a kacskaringó alakú "folyó, isten" és a hegyekből rakott lépcsőt ábrázoló ma "magasba vezető út" jelekból alkotott ligatúra, a Tejúttal azonos kőkori isten neve


2/b. ábra. Jóma ligatúra az azték földistennő templomából




3/a. ábra. A Zsen ten ligatúra felső része a székely írás "zs" (zsenge) jele, alsó része a ten (isten) szójel, a ligatúra az első termés, az állandó megujulás istenére, a napisten évenkénti feltámadására utal



 3/b. ábra. A Zsen ten ligatúra előfordulása egy dagesztáni kaitag szőnyegen



4/a. ábra. Nap hieroglifa a tojásról



4/b. ábra. Egy debreceni csigatészta-csináló borda napjelképe


A tojás hieroglifái arról tájékoztatnak, hogy Jóma napisten azonos a Tejúttal és az ő feladatkörébe tartozik, neki köszönhető az élet évenkénti újraindítása, az első termés biztosítása. Ez a mondanivaló illik a tojásra, amely szintén az élet megújulásának jelképe. 

A kereszténység ma is őrzi az ókori zsengeünnep (az új termés és a feltámadás ünnepének) emlékét. Ezért szerepel a zsenge szójel a jeruzsálemi Szent Sír templom (a Feltámadás templomának) kapuja felett, ezért található meg az azonos alakú sen "fiatal növény, hajtás" jel a kínai írásban és a 6500 éves anaui pecsétnyomón is.

A népi hieroglifák további párhuzamai és magyarázata, az írásrendszerek kapcsolatának kifejtésével és más tudnivalókkal együtt megtalálható a Magyar hieroglif írás c. kötetben.



5. ábra. Kínai sen "fiatal növény, hajtás" jel, a székely írás "zs" (zsenge) jelének pontos (formai és tartalmi) párhuzama, amely a zsengeünnepre, a feltámadás és az új termés ünnepére emlékeztet



Irodalom

Györgyi Erzsébet: A tojáshímzés díszítménykincse, Néprajzi Értesítő, Népművelési Propaganda Iroda, Budapest, 1974.

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Székely hieroglifák Magyar Katolikus Lexikon szócikk

Varga Géza: Hímes tojások jelei

Varga Géza: A Kr. e. 4500 tájáról ránk maradt anaui pecsétnyomó magyargyanús jelei






2020. november 26., csütörtök

Az ótürk és a székely írás összehasonlítása

Bakay Kornél régész, kedves barátom kérdezte egy mai levelében: 

"Nagyon tömören, hogyan lehetne megfogalmazni a magyar-székely és a türk rovásírás közötti kapcsolatot?"


1. ábra. Az Acsik Tas-i kazár rováspálca



2. ábra. A germán, a székely és ótürk írás hasonló jelei 


A következő választ küldtem rá:

"Az ótürk és a székely írás közötti pontos kapcsolatot senki sem ismeri. Nincs okunk arra, hogy az ótürkből származtassuk a székely írást, amint azt száz éven át minden alap nélkül hirdették. 

Igaz ugyan, hogy az ótürk és a székely írás jelformái között húszon felüli egyezés van, de ez nem sokat számít, mert ugyanennyi egyezés van többek között a germán rúna (2. ábra), a régi sumér, a hettita (luviai), az indus-völgyi írás és az amerikai indiánok népi jelkészlete és a székely írás jelei között is. A Tordos-Vincsa kultúra jelkészletével 49 jelünk egyezik, a kínai íráséval pedig min. 50 db. Ezek az egyezések azért vannak, mert Ádámról és Éváról (a kőkorból) minden antik írás rokona egymásnak (a közös jeleket éppen a székely írásban is meglévő jelek képezik).

Azonban az ótürk írással való kapcsolatunknak mégis csak vannak figyelemre méltó pontjai. Az egyik a jelsorrend eltérése (1), a másik az egyes jelek esetében kimutatható akrofónia viszonyrendszere.

Az ótürk jelsorrendről Vékony Gábor azt írta, hogy csak egy töredékét ismerjük, de az alapján kizárható, hogy a latinos jelsorrendű írások közé tartozna (miközben a székely írás oda tartozik). Ez azt jelenti, hogy az ótürk írás elődje a latinos jellegű jelsorrendek kialakulása (legalább kb. 4 ezer év) előtt vált külön a többitől, vagy ha később vált el, akkor az eredeti írásban még ismertek és használatosak voltak a szójelek. Az ótürkök ezekből a szójelekből a jelnév lefordításával (hal - balik), a kész betűk átvételével ("n" - "n") vagy a saját nyelvű környezetben zajló akrofóniával (balik - "b") képezték a saját jelkészletüket. 

A székely írást ma alfabetikusnak tekintik, pedig pontosabb lenne olyan szó- szótagoló írásként kezelni, amelynek van egy kitűnő ábécéje is. Az persze igaz, hogy alig néhány szójelünk maradt fent az ismert székely ábécékben és írásemlékekben (2), de azokat sem ismerik, nem tudják elolvasni a "szakértők". Az ábécé itt azt jelenti, hogy egyetlen hangot jelölő betűkből áll és a betűit a latinos ábécésorrrendben sorolja fel (a germán rúna jelsora az eltérő sorrendje miatt a futhark nevet viseli). Az ótürk írás ezzel szemben nem alfabetikus, hanem szótagoló írás. Vannak szótagcsoport jelei és alig néhány (egyetlen hangot jelölő) betűje van. Erről nem lenne szabad elfeledkezni, amikor a két írást összevetik. Az alfabetikusként kezelt székely írás nem eredeztethető simán a szótagoló ótürk írásokból. (3)

Az akrofónia elemzése érdekes összefüggésekre vet fényt. 

- Például van egy hal alakú jel a sumérben is, az ótürkben is, meg a székelyben is. A sumérben a hangalakja ha és "hal" a jelentése. Ugyanez a jelforma az ótürkben a "b", a székelyben pedig a "h" hang jele - mert a törökök baliknak mondják azt, amit mi halnak mondunk. Ez azt bizonyítja, hogy valamikor volt a székely és az ótürk írásnak egy szójeleket alkalmazó közös őse. Ez lehetett a kőkorban, vagy később, például a preszkíta korban is. 

- Van a kínai írásban, meg a hettita írásban is egy dombot ábrázoló jel, aminek a jelentése "nagy". E két végpont (Anatólia és Kína) alapján feltehető, hogy a sztyeppén általánosan ismert volt ez a "nagy" szójel. Ugyanez a jelforma (a rovástechnológia miatt 90 fokkal elforgatva) az "n" hang jele a székelyben is, meg az ótürkben is (ugyanezt a jelet ismerik az amerikai indiánok is). Igen ám, csakhogy a törökök ulu-nak mondják a "nagy"-ot, amiből az "n" betű nem származtatható. Ebből következően a törökök a magyarul beszélő szkítáktól, vagy a hunoktól vehették át a jeleiket.

- Az egyik ótürk szótagcsoport jel, az ök, ük, kö, kü szótagokat jelöli (ez a székely írás egyik "k", másutt az egyik "ö" betűje - amelyek jelhasadással keletkezhettek egy kő szójelből). Ez az egyszótagos szójel magyar és indián adatok alapján a "kő" jelentést és (a magyar alapján) hangalakot is hordozza. Igen ám, csakhogy az ótürkben nincs kő szó annak ellenére, hogy a jel ezt a szótagot is jelöli. A törökök a követ tas-nak mondják. Ez is arra utal, hogy az ótürk írás egy magyarul beszélő nép írásából alakulhatott ki.

- Tudjuk, hogy a török adminisztráció mindent a hunoktól vett át. Meg kellene magyarázni, hogy miért éppen az írással tettek volna kivételt.

A fentiek, természetesen, további vizsgálatot kívánnának meg, amihez nyelvészekre lenne szükség."

Sajátos ellentmondás, hogy a székely írás ótürk eredeztetésének fantazmagóriáját turkológusok (Németh Gyula, Vásári István, Sándor Klára) képviselték, de a felsorolt kérdések és ellentmondások - a dolgozataik alapján - nem tűntek fel nekik. 


Hozzászólás

Laszlovszky András érdekes szempontot (ótürk és székely jelek rokonságát és változásait illusztráló példákat) vetett fel a fészbukon egy hozzászólásában (lásd alább!). 

A Magyar hieroglif írás c. kötetben magam is írtam az "Ak" és "a" jelek lehetséges kapcsolatáról, felcserélhetőségéről. Itt ugyan az "Ak" (patak, Heraklész) tükörképe, az "ü" (ügy "folyó") forma szerepel András hozzászólásában a székely "a" ótürk megfelelőjeként, de ezek valamiképpen rokon jelek. Mindkét ("Ak" és "ü") jelforma az "a" hangot jelöli a jenyiszeji ótürk írásban (2. ábra). 

A "cs" alak és "s" alak kapcsolata is nyilvánvaló: jelhasadásról lehet szó (a "zászlós s"-ből keletkezett az "s" és az "sz" is), mint azt már korábban leírtam. 

Az ótürk "z" és a székely "r" alábbi összevetése (a jelformákat illetően) indokolatlannak tűnik, mert a székely "r" formája nem az ótürk "z" formájának rokona (vagy az még bizonyításra szorul), hanem az egyiptomi jelformájából származik (a székely "ly" ugyanolyan). A székely "r" egy körbe zárt pont alakú hieroglifából alakult ki az ótürk "r"-rel egyetemben. Figyelemre méltó, hogy a magyar jelkincsben az újakkal együtt az "r" régi jelformái is megtalálhatók, míg az ótürkben csak egy leszármazott - amiből következően az ótürk nem lehet átadó.

Tehát az összefüggések nem pontosan olyanok, mint ahogyan azt András mutatja, de feltétlenül vizsgálandók. Persze lehetőleg eredeti szövegrészletekkel.



3. ábra. Laszlovszky András hozzászólása a fészbukon, amely a székely írás "s", "r" és "a" betűjének ótürk kapcsolatára irányítja a figyelmünket



Jegyzet

(1) A latinosnak nevezett ábécé jelsorrend kialakulását sem a latin, sem a görög, sem a sémi adatok alapján nem lehet megmagyarázni. Nyilván összefügg a jelnevekkel, de Gelb szerint például a sémi jelnevek csupán utólagos népies magyarázatok, azaz nem vezetnek el a magyarázathoz. 

Ezzel szemben a székely jelek előzményét jelentő magyar hieroglifák sorrendje lehetőséget ad az ábécé jelsorrendjének megértésére. Az ábécé eredetileg az "a", "b" és "d" jelekkel kezdődött, a "c" csak egy későbbi betoldás a jelsorban. Ez a három eredeti betűnk az anya (Enéh), Bél (Bél-Pel-pi-fiú) és Dana (az atyaisten neve Erdélyben, isten szavunk második szótagjának megfelelője) szójeleiből keletkezett. Hasonlóképpen az isteni triász jelei szerepelnek a csukcs szójelek Diringer által közölt jelsorának élén is. Ez a két példa azt bizonyítja, hogy az ősvallási szójelek, amelyekből a latinos jelsorrend jelei előálltak, az isteni triász hieroglifáival kezdődő s a kevésbé jelentős hieroglifákkal folytatódó sorrendben sorakoztak. Ez az ősvallási értékítéletet tükröző sorrend került át különféle áttételeken át a ma ismert latinos sorrendű ábécékbe.


Ezek csak az ismert (valamennyire ismert) emlékeken lévő szó- és mondatjelek. Az akadémikus "tudomány" e téren tapasztalható szakmai és etikai színvonaltalansága miatt a múzeumok polcain százszámra hevernek további, elolvasás és hasznosítás nélkül maradt hieroglifikus írásemlékek. S még jó, ha nem reszelik le a jeleket hordozó felületüket, mint az történt a budapesti hun(?) jelvénnyel a Magyar Nemzeti Múzeumban.

(3) A székely írás ótürk eredeztetéséhez - lévén az ótürk írás szó- szótagoló rendszerű - elvileg két úton lehetett volna elindulni (ám ezeket - talán a nyilvánvaló buktatói miatt - sohasem fejtették ki részletesen).

A eredeztetés egyik útja az lehetett volna, ha felteszik: a székely betűk akrofóniája az ótürk szójelekből indult ki. Ám ez esetben nem lehetne megmagyarázni például, hogy miért álltak volna a latinos ábécé jelsorrendjébe ezek az ótürk eredetűnek feltett székely jelek, vagy miként lett "h" betű az ótürk balik-ból.    

A magyarázat másik gondolatmenete az lehetett volna, hogy a latinos jelsorrend az ugariti és a sémi írásokból maradt meg folyamatosan a feltételezett és száz éven át hangoztatott föníciai - arameus - szogd - ótürk - székely átadási láncon keresztül. E lehetséges magyarázatnak az a baja, hogy - mint azt fentebb említettük - az ótürk jelek nem a latinos ábécé sorrendjét követik. Ráadásul nem feltételezhető, hogy a sémi betűkből az ótürkben szó- és szótagjelek, majd azokból újra betűk alakultak volna ki.

Ezek az ellentmondások azonnal leleplezik a "tudományos konszenzus" korábbi álláspontjának erőtlenségét. Az ótürk eredeztetés kiötlői a szakmai hozzá nem értésük miatt még egy épkézláb hazugságot sem voltak képesek összetákolni. Ez azonban nem akadályozta meg az akadémikus "tudomány" képviselőit az ótürk eredeztetés évszázadon át tartó ismételgetésében. Preciz hivatkozásokkal ellátott cikkek sora vezette félre a közönséget a "tudós" szerkesztők által meghatározott "tudományos" folyóiratokban. Pedig - mint fentebb láttuk - ha megkaparjuk rajta a zománcot, rögvest kiderül a tarthatatlan volta. 


4. ábra. Mongóliai ótürk feliratos sztélék


Irodalom

Varga Géza: Moór Elemér szerint a hunok nem beszélhettek se törökül, se mongolul, se iráni nyelven 

Horváth Csaba Barnabás: Finnugor és szkíta eredet - egy és ugyanaz? International Relations Quarterly, ISSN 2062-1973, Vol. 10. No. 3-4. (2019) 9 p. 

2020. november 23., hétfő

Magyar hieroglif írás példatár

Bevezető

2017-ben jött ki a nyomdából a Magyar hieroglif írás c. kötetem, amelyben közel 50 év - a székely írás eredetének tisztázását célzó - írástörténeti kutatásainak eredményét foglaltam össze. Míg a kötet tankönyvszerűen, teljes rendszerként írja le a felfedezett írást és megpróbál minden lényeges kérdésre válaszolni, az azóta írt blogom közel 800 bejegyzése csupán a kutatás újabb részeredményeit mutatja be. A jelen cikk ez utóbbiakból ad ízelítőt, (a tervek szerint) bemutatva az újonnan felfedezett hieroglifikus írásrendszert az angol nyelvű közönségnek is. (1)   


A magyar hieroglif írás jellemzői

A székely írás előzménye egy szó- és mondatjeleket használó hieroglifikus (ősvallási kötődésű) írás. A kutatás során tisztázódott, hogy ennek hieroglifái már a kőkorban elterjedtek a Pireneusoktól Dél-Amerikáig és Ausztráliáig. Lényegében minden ismert írás- és jelrendszerben megtalálható 5-50 jelének formai párhuzama (2). Ami azt jelenti, hogy ez az ősírás nem vezethető le egyik, vagy másik ismert antik írásból, ám belőle mindegyik másik származtatható. Szinte mindenütt használták, ám a sztyepp sajátos gazdasági lehetőségeiből fakadó kulturális konzervativizmus segíthette a megőrzését. A saját kultúrához való ragaszkodáson túl ez magyarázhatja gyakori előfordulását a lovasnomád népek emlékein. Legpazarabb kivitelű emlékei a hun korszakban születtek meg. Attila halála után hun hatásra erősödik fel a jelenléte Európa nyugati felében. Rövid hieroglifikus szövegei ma is megtalálhatók a népművészet tárgyain, például az amerikai indiánoknál. 

A Nemetz Tibor matematikussal közösen elvégzett matematikai valószínűségszámítás szerint e formai hasonlóságok nem a véletlen egyezésnek, hanem az írásrendszerek genetikai kapcsolatának köszönhetőek. Az egyes jelek, alkalmazások és más adatok elemzésével nyilvánvalóvá vált, hogy az írás nem poligenezis, hanem monogenezis útján keletkezett legkésőbb kb. 50 000 évvel ezelőtt a Közel-Keleten. Nem az állam és nem a könyvelés, hanem a vallás, a világ leírásának az igénye hívta életre.

Eredeti állapotában az írásrendszer 50-100 ősvallási jelentőségű, jellemzően egyszótagos, képszerű szójelet használt. A szójelek egy részének hangalakját, jelentését és képi tartalmát az 1990-es években Simon Péterrel, Forrai Sándorral, Szekeres Istvánnal és másokkal rekonstruáltuk. A rekonstrukcióhoz a székely írás és más adatok, például a szójeleket alkalmazó rokon írások (kínai, sumér, hettita, egyiptomi stb.) segítségét vettük igénybe. Az akrofónia rekonstrukciója általában egyszótagos régi magyar szavakhoz (szójelekhez) vezetett. A több jelből álló hieroglifikus írásemlékek a feltárt szójelekkel megérthetőknek és elolvashatóknak bizonyultak (3). 

A hieroglifáknak esetenként van lineáris és képszerű változata is. 

A jelek általában nem állnak össze hosszú sorokká, jellemzően csak egy-egy képszerű ősvallási ábrázolást  (ábrázolási konvenciót) alkotnak, vagy annak valamelyik részletét magyarázzák. A sorvezetés - ha van - változó: vízszintes, függőleges és körben olvasandó is lehet. 

A szövegek műfaja korlátozott. Legyakrabban rövid ősvallási szlogeneket (például: az ég ura, nagy ország. Jóma földje stb.) rögzítenek. Ritkábban előfordul ősvallási istenidéző szertartás szövegkönyve (ilyen Nenad korongja), vagy ismétlődő sorokból álló ima is (ennek felel meg a karcagi csatkarika felirata). 

Ez az ősírás nem volt képes többre néhány rövid ősvallási jelentőségű mondat leírásánál, amelyeket ábrázolási konvenciók (világmodell, égig érő fa, zoomorf és antropomorf istenábrázolások stb-k) készítésekor rögzítettek. A szójel-készlet az ősvallási gyakorlatban természetes úton született meg, például egy fa, hegy, a Tejút, vagy az Orion csillagkép lerajzolásával (4). 

A rövid mondatok szerkesztésekor törekedtek a szimmetrikus íráskép elérésére.

E kőkori eredetű szójel-készletből és íráshasználatból alakult ki a modern alfabetikus rendszerű változat, amelyet ma székely írásnak nevezünk és napjainkig használunk (5). A hun-avar időkből fennmaradt két vegyes rendszerű írásemlék, amelyben a szótövet szójellel, a ragot pedig betűző írásmóddal rögzítették (pl. a Bodrog alsóbűi rovásírásos fúvókán). A szójeles íráshasználat maradványait továbbra is alkalmazzuk pl. a népi fazekasedényeken és a hímes tojásokon, de a magyar címerben is. Ez utóbbiban a kettős keresztes hármas halmos címerfél olvasata: Egy országa (mai magyarsággal: Isten országa). 

A kutatási eredményeim melléktermékeként az akadémikus "tudományos konszenzus" két esetben is módosította száz éve képviselt téves álláspontját. Egyrészt a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünk hatására feladta az ótürk eredeztetés sohasem bizonyított hipotézisét (ám azóta sem dolgozott ki új eredeztetés-elméletet). Másrészt elfogadta az álláspontomat arról, hogy a székely írással írt szövegek is nyelvemlékként kezelendők


Példatár

Az alábbi fejezetben néhány figyelemre méltó hieroglifikus írásemléket mutatok be. Az ábraszövegek alatti címre kattintva olvasható az írásemlék bővebb leírása.



1. ábra. 



2. ábra. Párthus aranyoroszlán magyar mondatokkalJóságos úr (a bal alsó sarokban, jobbról balra olvasva) és Lyukó a nagyon, nagyon nagy ragyogó úr (a jobb alsó sarokban balról jobbra olvasva)


























8. ábra. 




9. ábra. 




10. ábra. 



Lehetséges írástörténeti kapcsolatok

A magyar hieroglif írás egy meglepő új felfedezés, ami - első pillantásra - nehezen köthető ahhoz az írástörténethez, amelyet az egyetemeken el lehet sajátítani és amely az értelmiségi köztudatban él. Valójában egy, az írás keletkezésével kapcsolatos űrt tölt be, mert az eddigi (például a sumér árukísérő jelekkel kapcsolatos) hipotézisek nincsenek kellően alátámasztva és nem adnak választ az olyan jelenségekre, mint amit a sumért megelőző (a Mas d' Azil-i és a Tepe Yahja-i lelőhelyhez, valamint a Tordos-Vincsa kultúrához stb. köthető) írások jelentenek (11. ábra). A magyar hieroglif írás megismerése segítséget nyújthat azoknak, akik az óeurópai írás, a kínai írás és az amerikai indiánok népi jelkészletének eredetét kutatják. A közös kép kialakításának lehetőségét támasztja alá, hogy az óeurópai írásrendszerrel foglalkozó szerzők jórészt vallásos kötődésűnek tartják a Tordos-Vincsa kultúra jeleit, ami megfelel az általam használt hieroglifikus jelzőnek (6).



11. ábra. A Tordos-Vincsa kultúra jelkészletének a magyar jelekkel megegyező elemei (az előbbiek Winn nyomán)
 


Jegyzetek

(1) Az olvasó a felmerülő kérdéseire a Magyar hieroglif írás c. kötetben találhat választ. 

(2) A 15 000 éves Mas d' Azil-i jelek közül 20 db., a 6000 éves Tordos-Vincsa kultúra jelei közül 49 db., a Kína területén használt írásjelek közül 50 db., az amerikai indiánok népi jelkészletéből 30 db., a sumér, az egyiptomi hieroglif, a hettita (újabban luviai) hieroglif, az Indus írásból 20-nál több azonos alakú jelet találtam. Több esetben nyilvánvalóvá vált, hogy az azonos jelformákhoz azonos, vagy rokon hangalakok és jelentések tartoznak a különböző írásokban. 

(3) Az így feltárt szójelek nyelvi következtetésekre is lehetőséget adtak, aminek köszönhetően az Élet és irodalom a hét nyelvészeti kötetének választotta a Magyar hieroglif írás c. kötetet

A szójelek elvileg a világ bármely nyelvén elolvashatók lennének, gyakorlatilag azonban csak azon népek nyelvein szólalhatnak meg, amelyek rendelkeznek a megfelelő szójelekkel is. Erre a legnagyobb esélyt a kínai írás és az amerikai indiánok népi jelkészlete kínálja.

A megismert írásemlékek némelyike magyar, vagy magyarral rokon nyelvet azonosít. Ilyen a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor ten "isten, élet" jele, amelyet a tenyésztés szervére helyeztek. Ugyanezt a jelhasználatot tapasztaljuk a Gizella-kincs avar eredetű turulos fibuláján is. Etnikumjelző a "lyuk jelben fizikai lyuk" ábrázolási konvenció is.  

(4) Minden vallás három részből áll: elméletből, szertartásból és jelképekből. A magyar hieroglif írás a kőkori ősvallás jelképeiből alakult ki.

(5) Az írás a gondolat rögzítése jelekkel. Mindez a kommunikáció érdekében történik, ezért belátható, hogy a másik, esetenként alkalmazott szűkebb definició (miszerint az írás a nyelv rögzítése jelekkel), korántsem optimális. A nyelv ugyanis csak a gondolatok egy részét rögzíti. Ezért, ha az írás fogalmát a nyelv által rögzített gondolatok lejegyzésére szűkítenénk le, akkor lemondanánk a létező kommunikációs lehetőségek és írásemlékek jelentős részéről, például a zenei gondolatokat rögzítő kottákról.

(6) Egyes szerzők az óeurópai írásról írt értelmezési kísérleteikben jelentőséget tulajdonítanak a jelek lineáris vagy képszerű - díszítő jellegének. A magyar hieroglif írás példái illusztrálják, hogy ezek a tulajdonságok nem zárják ki egymást: a díszes és képszerű jelek ugyanolyan szójelekként szolgálhatnak, mint a lineárisak.

 

Irodalom

Marija Gimbutas: Ó-Európa istenei és istennői Kr. e. 7000 - 3500, mítoszok, legendák és kultikus képek, 1974.

Harald Haarmann: Bevezetés a Duna-forgatókönyv tanulmányozásába, 2008. 

Harald Haarmann: Einführung in die Donauschrift, Buske, Hamburg, 2010., ISBN  978-3-87548-555-4 

Harald Haarmann - Joan Marler: An Introduction to the Study of the Danube Script, The Journal of Archaeomythology, Institute of Archaeomythology, 2008. 

Harald Haarmann: Geschichte der Schrift. München, C.H. Beck, 2007. 

Harald Haarmann: The mistery of the Danube civilisation, 2020. (kindle edition)

Shan MM Winn: A Duna (ó-európai) forgatókönyv: A jelek rituális használata a Balkán-Duna régióban c. Kr. E. 5200-3500

Shan MM Winn (szerkesztő): Pre-writing in Southeastern Europe: The Sign System of the Vinca Culture ca. BC 4000, Calgary, 1981.

Shan MM Winn: The Old European Script. Further Evidence A régi európai forgatókönyv. További bizonyíték

Winn, Milton McChesney. 1973. A Vinča-kultúra jelei: belső elemzés: szerepük, időrendjük és függetlenségük Mezopotámiától

Shan MM Winn: Előírás Délkelet-Európában: a Vinča kultúra jelrendszere, kb. Kr. E. 4000, 1981.

Shan MM Winn: Pre-Writing in Southeastern Europe: An Internal Analysis; Their Role,  Chronology and Independence from Mesopotamia. Ann Arbor, MI: University Microfilms facsimile, 1973. 

Varga Géza: Magyar hieroglif írás Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Bronzkori magyar írásbeliség, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1993.

Varga Géza írástörténész blog 

Varga Géza: Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása

Varga Géza: A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar hieroglifái

Varga Géza: A hunok magyar nyelvűségét alátámasztó "lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvenció

Varga Géza: Az Élet és Irodalom a hét nyelvészeti könyveként említi a Magyar hieroglif írást

Varga Géza: Gátéri avar madár a hieroglifikus "Ég ura" mondattal

Varga Géza: Mióta és miért tekintik nyelvemléknek a rovásírásos szövegeket a finnugrászok?