Bevezető
2017-ben jött ki a nyomdából a Magyar hieroglif írás c. kötetem, amelyben közel 50 év - a székely írás eredetének tisztázását célzó - írástörténeti kutatásainak eredményét foglaltam össze. Míg a kötet tankönyvszerűen, teljes rendszerként írja le a felfedezett írást és megpróbál minden lényeges kérdésre válaszolni, az azóta írt blogom közel 800 bejegyzése csupán a kutatás újabb részeredményeit mutatja be. A jelen cikk ez utóbbiakból ad ízelítőt, (a tervek szerint) bemutatva az újonnan felfedezett hieroglifikus írásrendszert az angol nyelvű közönségnek is. (1)
A magyar hieroglif írás jellemzői
A székely írás előzménye egy szó- és mondatjeleket használó hieroglifikus (ősvallási kötődésű) írás. A kutatás során tisztázódott, hogy ennek hieroglifái már a kőkorban elterjedtek a Pireneusoktól Dél-Amerikáig és Ausztráliáig. Lényegében minden ismert írás- és jelrendszerben megtalálható 5-50 jelének formai párhuzama (2). Ami azt jelenti, hogy ez az ősírás nem vezethető le egyik, vagy másik ismert antik írásból, ám belőle mindegyik másik származtatható. Szinte mindenütt használták, ám a sztyepp sajátos gazdasági lehetőségeiből fakadó kulturális konzervativizmus segíthette a megőrzését. A saját kultúrához való ragaszkodáson túl ez magyarázhatja gyakori előfordulását a lovasnomád népek emlékein. Legpazarabb kivitelű emlékei a hun korszakban születtek meg. Attila halála után hun hatásra erősödik fel a jelenléte Európa nyugati felében. Rövid hieroglifikus szövegei ma is megtalálhatók a népművészet tárgyain, például az amerikai indiánoknál.
A Nemetz Tibor matematikussal közösen elvégzett matematikai valószínűségszámítás szerint e formai hasonlóságok nem a véletlen egyezésnek, hanem az írásrendszerek genetikai kapcsolatának köszönhetőek. Az egyes jelek, alkalmazások és más adatok elemzésével nyilvánvalóvá vált, hogy az írás nem poligenezis, hanem monogenezis útján keletkezett legkésőbb kb. 50 000 évvel ezelőtt a Közel-Keleten. Nem az állam és nem a könyvelés, hanem a vallás, a világ leírásának az igénye hívta életre.
Eredeti állapotában az írásrendszer 50-100 ősvallási jelentőségű, jellemzően egyszótagos, képszerű szójelet használt. A szójelek egy részének hangalakját, jelentését és képi tartalmát az 1990-es években Simon Péterrel, Forrai Sándorral, Szekeres Istvánnal és másokkal rekonstruáltuk. A rekonstrukcióhoz a székely írás és más adatok, például a szójeleket alkalmazó rokon írások (kínai, sumér, hettita, egyiptomi stb.) segítségét vettük igénybe. Az akrofónia rekonstrukciója általában egyszótagos régi magyar szavakhoz (szójelekhez) vezetett. A több jelből álló hieroglifikus írásemlékek a feltárt szójelekkel megérthetőknek és elolvashatóknak bizonyultak (3).
A hieroglifáknak esetenként van lineáris és képszerű változata is.
A jelek általában nem állnak össze hosszú sorokká, jellemzően csak egy-egy képszerű ősvallási ábrázolást (ábrázolási konvenciót) alkotnak, vagy annak valamelyik részletét magyarázzák. A sorvezetés - ha van - változó: vízszintes, függőleges és körben olvasandó is lehet.
A szövegek műfaja korlátozott. Legyakrabban rövid ősvallási szlogeneket (például: az ég ura, nagy ország. Jóma földje stb.) rögzítenek. Ritkábban előfordul ősvallási istenidéző szertartás szövegkönyve (ilyen Nenad korongja), vagy ismétlődő sorokból álló ima is (ennek felel meg a karcagi csatkarika felirata).
Ez az ősírás nem volt képes többre néhány rövid ősvallási jelentőségű mondat leírásánál, amelyeket ábrázolási konvenciók (világmodell, égig érő fa, zoomorf és antropomorf istenábrázolások stb-k) készítésekor rögzítettek. A szójel-készlet az ősvallási gyakorlatban természetes úton született meg, például egy fa, hegy, a Tejút, vagy az Orion csillagkép lerajzolásával (4).
A rövid mondatok szerkesztésekor törekedtek a szimmetrikus íráskép elérésére.
E kőkori eredetű szójel-készletből és íráshasználatból alakult ki a modern alfabetikus rendszerű változat, amelyet ma székely írásnak nevezünk és napjainkig használunk (5). A hun-avar időkből fennmaradt két vegyes rendszerű írásemlék, amelyben a szótövet szójellel, a ragot pedig betűző írásmóddal rögzítették (pl. a Bodrog alsóbűi rovásírásos fúvókán). A szójeles íráshasználat maradványait továbbra is alkalmazzuk pl. a népi fazekasedényeken és a hímes tojásokon, de a magyar címerben is. Ez utóbbiban a kettős keresztes hármas halmos címerfél olvasata: Egy országa (mai magyarsággal: Isten országa).
A kutatási eredményeim melléktermékeként az akadémikus "tudományos konszenzus" két esetben is módosította száz éve képviselt téves álláspontját. Egyrészt a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünk hatására feladta az ótürk eredeztetés sohasem bizonyított hipotézisét (ám azóta sem dolgozott ki új eredeztetés-elméletet). Másrészt elfogadta az álláspontomat arról, hogy a székely írással írt szövegek is nyelvemlékként kezelendők.
Példatár
Az alábbi fejezetben néhány figyelemre méltó hieroglifikus írásemléket mutatok be. Az ábraszövegek alatti címre kattintva olvasható az írásemlék bővebb leírása.
2. ábra. Párthus aranyoroszlán magyar mondatokkal: Jóságos úr (a bal alsó sarokban, jobbról balra olvasva) és Lyukó a nagyon, nagyon nagy ragyogó úr (a jobb alsó sarokban balról jobbra olvasva)
Lehetséges írástörténeti kapcsolatok
A magyar hieroglif írás egy meglepő új felfedezés, ami - első pillantásra - nehezen köthető ahhoz az írástörténethez, amelyet az egyetemeken el lehet sajátítani és amely az értelmiségi köztudatban él. Valójában egy, az írás keletkezésével kapcsolatos űrt tölt be, mert az eddigi (például a sumér árukísérő jelekkel kapcsolatos) hipotézisek nincsenek kellően alátámasztva és nem adnak választ az olyan jelenségekre, mint amit a sumért megelőző (a Mas d' Azil-i és a Tepe Yahja-i lelőhelyhez, valamint a Tordos-Vincsa kultúrához stb. köthető) írások jelentenek (11. ábra). A magyar hieroglif írás megismerése segítséget nyújthat azoknak, akik az óeurópai írás, a kínai írás és az amerikai indiánok népi jelkészletének eredetét kutatják. A közös kép kialakításának lehetőségét támasztja alá, hogy az óeurópai írásrendszerrel foglalkozó szerzők jórészt vallásos kötődésűnek tartják a Tordos-Vincsa kultúra jeleit, ami megfelel az általam használt hieroglifikus jelzőnek (6).
Jegyzetek
(1) Az olvasó a felmerülő kérdéseire a Magyar hieroglif írás c. kötetben találhat választ.
(2) A 15 000 éves Mas d' Azil-i jelek közül 20 db., a 6000 éves Tordos-Vincsa kultúra jelei közül 49 db., a Kína területén használt írásjelek közül 50 db., az amerikai indiánok népi jelkészletéből 30 db., a sumér, az egyiptomi hieroglif, a hettita (újabban luviai) hieroglif, az Indus írásból 20-nál több azonos alakú jelet találtam. Több esetben nyilvánvalóvá vált, hogy az azonos jelformákhoz azonos, vagy rokon hangalakok és jelentések tartoznak a különböző írásokban.
(3) Az így feltárt szójelek nyelvi következtetésekre is lehetőséget adtak, aminek köszönhetően az Élet és irodalom a hét nyelvészeti kötetének választotta a Magyar hieroglif írás c. kötetet.
A szójelek elvileg a világ bármely nyelvén elolvashatók lennének, gyakorlatilag azonban csak azon népek nyelvein szólalhatnak meg, amelyek rendelkeznek a megfelelő szójelekkel is. Erre a legnagyobb esélyt a kínai írás és az amerikai indiánok népi jelkészlete kínálja.
A megismert írásemlékek némelyike magyar, vagy magyarral rokon nyelvet azonosít. Ilyen a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor ten "isten, élet" jele, amelyet a tenyésztés szervére helyeztek. Ugyanezt a jelhasználatot tapasztaljuk a Gizella-kincs avar eredetű turulos fibuláján is. Etnikumjelző a "lyuk jelben fizikai lyuk" ábrázolási konvenció is.
(4) Minden vallás három részből áll: elméletből, szertartásból és jelképekből. A magyar hieroglif írás a kőkori ősvallás jelképeiből alakult ki.
(5) Az írás a gondolat rögzítése jelekkel. Mindez a kommunikáció érdekében történik, ezért belátható, hogy a másik, esetenként alkalmazott szűkebb definició (miszerint az írás a nyelv rögzítése jelekkel), korántsem optimális. A nyelv ugyanis csak a gondolatok egy részét rögzíti. Ezért, ha az írás fogalmát a nyelv által rögzített gondolatok lejegyzésére szűkítenénk le, akkor lemondanánk a létező kommunikációs lehetőségek és írásemlékek jelentős részéről, például a zenei gondolatokat rögzítő kottákról.
(6) Egyes szerzők az óeurópai írásról írt értelmezési kísérleteikben jelentőséget tulajdonítanak a jelek lineáris vagy képszerű - díszítő jellegének. A magyar hieroglif írás példái illusztrálják, hogy ezek a tulajdonságok nem zárják ki egymást: a díszes és képszerű jelek ugyanolyan szójelekként szolgálhatnak, mint a lineárisak.
Irodalom
Marija Gimbutas: Ó-Európa istenei és istennői Kr. e. 7000 - 3500, mítoszok, legendák és kultikus képek, 1974.
Harald Haarmann: Bevezetés a Duna-forgatókönyv tanulmányozásába, 2008.
Harald Haarmann: Einführung in die Donauschrift, Buske, Hamburg, 2010., ISBN 978-3-87548-555-4
Harald Haarmann - Joan Marler: An Introduction to the Study of the Danube Script, The Journal of Archaeomythology, Institute of Archaeomythology, 2008.
Harald Haarmann: Geschichte der Schrift. München, C.H. Beck, 2007.
Harald Haarmann: The mistery of the Danube civilisation, 2020. (kindle edition)
Shan MM Winn: A Duna (ó-európai) forgatókönyv: A jelek rituális használata a Balkán-Duna régióban c. Kr. E. 5200-3500
Shan MM Winn (szerkesztő): Pre-writing in Southeastern Europe: The Sign System of the Vinca Culture ca. BC 4000, Calgary, 1981.
Shan MM Winn: The Old European Script. Further Evidence A régi európai forgatókönyv. További bizonyíték
Winn, Milton McChesney. 1973. A Vinča-kultúra jelei: belső elemzés: szerepük, időrendjük és függetlenségük Mezopotámiától
Shan MM Winn: Előírás Délkelet-Európában: a Vinča kultúra jelrendszere, kb. Kr. E. 4000, 1981.
Shan MM Winn: Pre-Writing in Southeastern Europe: An Internal Analysis; Their Role, Chronology and Independence from Mesopotamia. Ann Arbor, MI: University Microfilms facsimile, 1973.
Varga Géza: Magyar hieroglif írás Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: Bronzkori magyar írásbeliség, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1993.
Varga Géza: Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása
Varga Géza: A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar hieroglifái
Varga Géza: A hunok magyar nyelvűségét alátámasztó "lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvenció
Varga Géza: Az Élet és Irodalom a hét nyelvészeti könyveként említi a Magyar hieroglif írást
Varga Géza: Gátéri avar madár a hieroglifikus "Ég ura" mondattal
András Lichner: A nagy világnyelvek ISTEN szavai God, Gott, Dios, Dio, Bog ... és a latin Deus nem vezethető vissza, hogy miből ered!
VálaszTörlésAntal Csaba: Az alábbi szófejtés alapján a God=kút (forrás, az élet forrása) But some trace it to PIE *ghu-to- "poured," from root *gheu- "to pour, pour a libation" (source of Greek khein "to pour," also in the phrase khute gaia "poured earth," referring to a burial mound;
Köszönöm a hozzászólást!
VálaszTörlés