A dunai írás
Megjelent az academia.edu hasábjain Marco Merlini könyvének néhány részlete, amelyekben a Duna-menti civilizáció írásával foglalkozik. A „dunai civilizáció” kifejezés az ő szóhasználatában a neolitikus és rézkori társadalmakra vonatkozik Délkelet-Európában, amely korszak kb. Kr. e. 6400-tól kb. 3500-3300-ig tartott. E terminológia elismeri, hogy a Duna és mellékfolyói elősegítették egy intézményi, gazdasági és társadalmi hálózat kialakulását. Ez olyan fejlett kultúrát jelent, amit méltán nevezhetünk „civilizációnak”, mert összhangban van azokkal, sőt megelőzi azokat, amelyek Mezopotámia, Egyiptom, Kína, az Indus-völgy és Irán tájain virágoztak.
Mint írja, a dunai írás megismerése terén kifejtett szellemi erőfeszítés úttörői között olyan neves régészek voltak, mint Torma Zsófia bárónő, Heinrich Schliemann, Flinders Petrie, Miloje M. Vasić és V. Gordon Childe. Közel fél évszázados elhanyagolás után az 1961-ben felfedezett Tărtăria-táblák (kb. Kr. e. 5300) a „legrégebbi európai könyvtár” lehetősége a Duna-medence múzeumaiban felhalmozott régészeti és szemiotikai anyagok szisztematikus újraértékelését eredményezte.
Hozzátehetem, hogy a tatárlakai táblák értelmezésében és elolvasásában sikerült áttörést elérni. Előbb Záhonyi András (2018) tárta fel, hogy az agyagtáblákon csillagtérképek vannak, majd 2020-ban két tatárlakai hieroglifának azonosítottam a hangalakját is. Ez a példa megmutatja a módszert, amellyel a hasonló hieroglifikus írásemlékek jelentése és hangalakja megközelíthető.
Helyesen emeli ki Torma Zsófia és Roska Márton munkásságát, emlékeztetve arra, hogy szerintük az ott fellelt régi európai jeleket a magyar, német és román parasztok napjainkig használják. Valóban, a jelen írásom legfontosabb mondanivalója éppen az, hogy a betűző székely írás és előzménye, a szójeleket használó magyar hieroglif írás szoros kapcsolatban van a dunai írással.
Számos kutatás célozta meg az úgynevezett dunai írás átfogó leltárának létrehozását. Egy tartósabb tudományos kezdeményezés az 1970-es évek elején indult Marija Gimbutas problémafelvetésével és Shan Winn alapvető korpuszával, amelyet később Harald Haarmann átdolgozott.
Hozzáteszem, hogy e kutatók előtt nem lehetett teljesen ismeretlen a dunai írás és a székely írás kapcsolata, csak ezt - nyilván a székely írásról a világosi fegyverletételt követő közel 2 évszázad alatt terjesztett finnugrista téveszméknek köszönhetően - nem tárgyalták. A kérdés felmerülésére utalhat az egy levélváltásunk során Harald Haarmanntól kapott értékelés. Mint azt megjegyezte: - A székely írás egy rejtély - Nos, ideje e rejtélyt feloldani a dunai írás és a székely írás kapcsolatainak bemutatásával.
Gheorghe Lazarovici és Marco Merlini nagy adatbázisok létrehozásával kiterjesztették ezeket az erőfeszítéseket, lehetővé téve a statisztikai lekérdezéseket és a szemiotikai elemzéseket. A hasonló statisztikák általában segítenek megérteni a jelrendszerek belső szerkezetét és kapcsolatait, de a világszerte elterjedt ősvallási kötődésű szó- és mondatjelek ismerete nélkül nem érhető el igazi megoldás.
Marco Merlini úgy véli, hogy a dunai írás őshonos módon fejlődött ki a Kárpát-Balkán térségben. Ezt pontosítani lehet, mert - a Nemetz Tibor segítségével elvégzett matematikai valószínűségszámítás alapján - a világ írásrendszerei egyetlen kőkori ősírásból alakultak ki és így genetikus kapcsolatban állnak egymással. A 2017-ben megjelent Magyar hieroglif írás c. kötetben már közreadtam, hogy a székely írás szójeleket alkalmazó változata jórészt azonos a dunai jelkészlettel, az előzményei pedig jóval korábbiak, legalább 50 000 évesek.
Legújabb kutatásaim alapján a dunai írás (Kr. e. 6400-tól kb. 3500-3300-ig) a szabír/hurri Halaf kultúra írásának (Kr. e. 6100 és Kr. e. 5400/5100 között) a Kárpát-Balkán térségben alkalmazott megfelelője. A neolitikus forradalom szabír népessége és leszármazottaik használták lényegében ugyanezeket a jeleket pl. Göbekli Tepén (12 000 éve), Egyiptomban (Kr. e. 4400-tól Kr. e. 3000-ig) és az Indus-völgyében (Kr. e. 3300 és Kr. e. 1300 között).
Végső soron e dunai jelkészlet is az emberiség legelső, a kőkori ősvallást szolgáló jelhasználatának a leszármazottja, amely legalább 50 000 éves. Jórészt e két nagyívű írástörténeti folyamatnak (egyrészt a paleolitikum Édenből kiinduló vándorlásainak és az ősvallási jelhasználat közel egységességének, másrészt a neolitikus forradalom szabírjainak) köszönhető a nagy területen azonos jelhasználat. Például a szabír ős ten mondatjel a neolitikus forradalom vívmányaival egyidejűleg és azzal azonos területeken terjedt el.
Az írás jelentős szerepet játszott a Duna és mellékfolyói mentén virágzó fejlett kultúrák intézményi, gazdasági és társadalmi rendszerében. Ezek a társadalmak együttesen egy olyan „civilizációként” írhatók le, amely méretét és összetettségét tekintve összehasonlítható Mezopotámia, Egyiptom, Kína, az Indus-völgy és Irán társadalmaival.
A fentebb mondottak alapján kiegészíthető a szerző véleménye, miszerint e korai írásalkotó kísérlet Kr. e. 5900–5800 körül kezdődött, a Starčevo-Criş (Körös) IB/IC és Karanovo I horizonton belül – nagyjából két évezreddel korábban, mint bármely más jelenleg ismert írásforma. Az emlegetett ókori írásoknál valóban korábbi a dunai írás, de a véle lényegében azonos magyar hieroglif írás használata nem Kr. e. 5900 táján kezdődött, hanem jóval ezt megelőzően. Évezredekkel, vagy inkább évtízezredekkel korábbi hieroglifikus írásemlékeket ismerünk és olvashatunk el a világ számos tájáról. Ezek az előzmények ugyanezeket a magyarazonos jeleket és jelhasználati módokat (ábrázolási konvenciókat) alkalmazták.
A szerző szerint a közép-balkáni központi területről a dunai írás gyorsan terjedt észak felé a magyar Alföldre, nyugat felé az Adriai-tenger partvidékére, dél felé Macedóniába és Thesszáliába, kelet felé pedig Ukrajna felé. Szerinte a dunai írás körülbelül Kr. e. 3500–3300-ig virágzott, amikor egy gazdasági és társadalmi felfordulás a hanyatlásához és végül az eltűnéséhez vezetett.
Amihez két dolgot is hozzátehetek:
- A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor jól elolvasható felirata kétezer évvel korábbi a dunai írás szerző által megadott virágkoránál és közel egyidős a dunai írás kezdeteiről megadott korral. Miközben a 15 000 éves Mas d' Azil-i jelek között 20 székelyazonos (és jórészt a dunai írásban is szereplő) hieroglifa van a Pireneusokban.
- Az írásrendszer eltűnéséről pedig csak megszorításokkal beszélhetünk, ha a (például a magyar államcímerben és a hímes tojásokon) napjainkig használt magyar hieroglif írást legalább 49 azonos hieroglifa és képszerű jelmontázsokat alkotó jelhasználati eljárás köti a dunai civilizáció írásához.
Marco Merlini szerint a Duna-menti civilizáció jellemzője volt az írástudáshoz szükséges környezet. Azaz feltételezte, hogy egy kiterjedt önellátó gazdálkodás és életmód szükséges az írás megjelenéséhez. Ilyen szerinte a mezőgazdasági földterületek és a technológia fejlődése, a letelepedett életmódra való hajlam állandó településeken, protourbanizmus koncentrált, tervezett elrendezéssel szervezett agglomerációkkal, tömören megépített lakóépületekkel, valamint a profán (lakhelyek, műhelyek és törzsi/közösségi lakások) és a szakrális (megszentelt terek és templomok) építészettel. Jellemzője még a fejlett technológia (különösen a szövés, fazekasság, építőipar és kohászat terén), a távolsági kereskedelem és a kiterjedt csere. A Duna-menti civilizáció számos háziipari tevékenység fejlődéséről tanúskodik, mint a fonás, szövés, bőrfeldolgozás, ruhakészítés, cipőkészítés, valamint a fa, agyag és kő feldolgozása.
Ezt a véleményét ki kell egészítenünk, mert az első írás nem az állam megjelenése és a könyvelés igénye miatt (mint azt az egyetemeken tanítják), hanem az ősvallás szolgálatában jelent meg. Minden vallás elméletből, szertartásból és jelekből áll. S ősvallás már a paleolitikumban is létezett.
A magyar hieroglif írás, amelynek segítségével több dunai írásemlék elolvasható (lásd alább!), e civilizációs szintet megelőző korok írásemlékeinek elolvasását is lehetővé teszi. A szerző által felsorolt jellemzők valóban szükségesek egy késő neolitikus - bronzkori civilizáció számára. Ez nyilván hozzájárult az íráshasználat újabb, fejlettebb változatainak kialakulásához, például a jelek sorokba rendezéséhez. Az azonban nem dokumentálható, hogy e civilizációs szint szükséges lenne az írás megszületéséhez. A paleolitikum jóval egyszerűbb viszonyai között is létezett írás, amit az elolvasható korabeli írásemlékek sora igazol. S e paleolitikus írásemlékek jelkészlete és jelhasználata lényegében azonos a dunai írás jelkészletének és jelhasználatának archaikus rétegével.
Ezt az írásrendszert az alábbi okok miatt nevezhetjük magyar hieroglif írásnak is a konkrétabb előfordulást azonosító dunai írás megnevezés mellett:
- A magyarság e hieroglifikus jelkészlet képviselőit a mai napig használja az államcímerében, meg a népi, uralmi és vallási jelhasználatban. E napjainkban is tartó használat és ismertség teszi lehetővé a jelen cikkben is felsorolt, Marco Merlini cikkéből átvett írásemlékek elolvasását. Azaz talán nem is beszélhetünk újabb írás felfedezéséről, csupán a folyamatosan létező magyar hieroglif írás konkrét előfordulásairól.
- A magyarság régi neve, a szabír népnév követhető azon területek hieroglifikus írásemlékein, ahol a legkorábbi szabírok éltek és hatottak.
- A magyar uralmi jelképek előzményei: a hármas halom, a kettős kereszt és az árpádsávok (az Él hieroglifa) kimutathatók a dunai jelek között is.
- A dunai hieroglifikus szövegek egyre nagyobb része olvasható el magyarul. Úgy tűnik, hogy ez az elolvashatóság elsősorban a korábbi, archaikus jellegű, ötletadó írásemlékekre jellemző.
Igaza van a szerzőnek abban, hogy a "korai civilizáció" meghatározás használata nem korlátozódhat pl. Egyiptom-Nílus, Mezopotámia, valamint az Indus völgyére. A korai civilizációk körét ki kell bővíteni, hogy magába foglalja a Duna-medence neolitikus és rézkori civilizációját is.
A szerző szerint az írástechnológia olyan kulturális környezetben jelent meg és virágzott fel, amelyet az emberek közötti és az istenségekkel való kommunikációra való nagy hajlandóság jellemez.
Amihez azt tehetem hozzá, hogy a hieroglif írás (az istenségekkel való kommunikáció) sokkal korábbi leleménye az emberiségnek. Legfeljebb arról lehet szó, hogy a felsorolt kultúrák írása, közte a dunai írás is, a paleolitikus előzményekhez képest egy fejlettebb írás felé való, helyre és időszakra is jellemző lépésként értelmezhető. Ekkortájt jelent meg például az írásjelek sorokba rendezésének szokása, ami az írás céljának változásával (az ősvallási feladatok gazdaságiakkal való kibővülésével) is összefüggésben lehet.
A „dunai írás” átfogó terminológiája magában foglalja az ún. „Vinča-táblákat” és a „Vinča írás” fogalmát (Winn 1973; uo. 1981; uo. 2008: 126; és Merlini 2004a: 54), amely a fejlett/középső neolitikumban virágzott a magterületen belül. A nagy Duna-medence kultúrája meglehetősen hosszú múltra tekint vissza. Szerinte az írástudással való kísérletezést időben ki kell terjeszteni (a kora neolitikumtól a késő rézkorig) és a térben (egész Délkelet-Európát átfogva). Hozzátehetem: ezt a "kísérletezési időszakot" talán nem is kell igazi kísérletezésnek tekinteni (legfeljebb a nyelvrögzítés szempontjából volt ez kísérleti időszak), hiszen a hieroglifikus előzmények évezredeken át megfeleltek az ősvallás céljainak. Az "előzmények korát" a dunai írástól elválaszthatatlan magyar hieroglif írással kapcsolatos kutatásaim alapján még távolabbi időkre is ki kell terjeszteni. Genevieve von Petzinger kutatási eredményeit is figyelembe véve, a magyar hieroglif írás első jeleinek használata lényegében egyidős lehet a Homo sapiens sapiens megszületésével.
Marco Merlini több fontos és helyes megállapítást tesz, amelyeket a magyar hieroglif írás emlékein is hasonlóképpen megtapasztalhattunk. E felismerések széles körben való megtárgyalása fontos, mert tudomásul vételük és megértésük hiánya a szakmában is, meg a nagyközönségben is megakadályozza a hieroglifikus írásemlékek hasznosítását.
- Néhány dunai írásjel és íráson kívüli jel a késő felső paleolitikum és a mezolitikum absztrakt kommunikációs geometriáinak öröksége volt. (1)
- A nyugati kultúrához kötődő hajlamunk - írja - hogy az írást sorokba rendezett jelekkel társítsuk. Közben a kutatást megbénítja a felfedezés, hogy bár a dunai írás lényegében lineáris jellegű, mégis gyakran véletlenszerűen elhelyezett jelekkel tölti meg az írásra használt felületet. (2)
- További nehézséget okoz az írásjelek és az íráson kívüli jelek megkülönböztetése: az írással együtt létezhetnek ugyanazon a tárgyon emblematikus díszítések és szimbólumok. (3)
- Az írástudással való kísérletezést időben ki kell terjeszteni (a kora neolitikumtól a késő rézkorig) és a térben (egész Délkelet-Európát átfogva). (4)
- Végül figyelembe kell venni, hogy az írás nem téglalap alakú, fehér, sima, „szagtalan és ízetlen” papírlapokon jelenik meg, hanem agyagból és csontból készült, rendkívül szimbolikus tárgyakon (emberi szobrocskákon, pecséteken, antropomorf edényeken stb.) és azok emblematikus részein (szeméremtesteken, mellkason és fenéken stb.). A jeleket hordozó „postatárgy”, és a rajta lévő jelek elhelyezkedése szerves részét képezte a küldendő és fogadandó üzeneteknek. (5)
A Marco Merlini által bemutatott írásemlékek olvasata
Marco Merlini több kisebb részletben adja közre könyvének fejezeteit. Az egyik ilyen közlemény címe: 5. fejezet IX. rész: „A Duna-menti civilizáció jelrendszerének vizsgálatára szolgáló szemiotikai szabályok és jelölők mátrixa” a Neo-eneolitikus írástudás Délkelet-Európában című könyvből.
Az általam eddig látott részletek alapján a szerző figyelmét elkerülte a Tordos-Vincsa kultúra és társainak jelkészlete, valamint a magyar jelkészlet közötti megdöbbentő hasonlóság. Például a Winn által közölt 210 Vincsa jel közül 49 azonosítható magyar jelekkel (2. ábra). Ez teszi lehetővé a Marco Merlini által bemutatott írásemlékek sorának elolvasását a jobbára betűző székely írás előzményét jelentő magyar hieroglif írás szójeleivel. A jelen cikkben néhány olvasattal egészítem ki a szerző dolgozatát.
Az elolvasott dunai írásemlékek alábbi sorozatával egy létező kapcsolatra kívánom felhívni a figyelmet.
Némelyik ábra kapcsán megemlítem azokat a további jelhasználati körülményeket és párhuzamokat, amelyek a dunai írás és a magyar jelrendszer kapcsolatát dokumentálják. Kiemelendő, hogy a dunai írás jelhasználatának némelyik sajátossága etnikumjelző (3. ábra), nyelvet azonosít (5. ábra), vagy a magyar uralmi jelhasználathoz és így az ősvalláshoz, állameszméhez, identitáshoz kötődik (6 - 20. ábra).
A dunai civilizáció elválaszthatatlan a neolitikus forradalmat véghezvivő szabír/hurri népességtől. A szabír név pedig Bíborbanszületett Konstantin szerint a magyarság régi neve.
A dunai írás jelkészlete és jelhasználata összefügg a napjainkig folyamatosan használt magyar ősírással.
7. ábra. Mellaart által közölt tojás alakú világmodell (Hacilar), közepén a Khuár sar "Khuár úr" mondattal, ahonnan négy hullám alakú Ak "patak" szójel és négy esőt ábrázoló Él, élő, élet szójel indul ki, a köriratban Él szójelek (az Árpád-sávok előképei) és ragyogj, ragyog, ragyogtál szójelek kötegei vátogatják egymást
9/b. ábra. Az Árpád kori ÉH 143 dénár előlapja: A magas kő, a nagyon nagy Lyukó élő ősi országa zsendül "újjászületik, feltámad", az ábra jobb szélén lentről felfele a székely "m", "k", "n", "ly", "l" (gyakoribb változat), ős jelek, a heraldika által megőrzött ország
15/a. ábra. Tordosi Ten országa ragyog ligatúra (a rajzát Makkay Jánosra hivatkozva közli Merlini/4)
15/b. ábra. A Roska Márton által kiásott tordosi cseréptárgy jeleket hordozó felülete (középen), a tordosi hieroglifák (balra) és a hieroglifáknak megfelelő magyar jelek fentről lefele: a székely írás ten "isten, élet" szójele, a heraldika ország jele, valamint a székely írás "g" (ég), "kis r" ragyog(j?), "nagy R" ragyog(tál?) jelei, az olvasat: Ragyogj! Ten égi országa. Ragyogtál
Jegyzetek
(1) Örökölt-e jeleket a paleolitikumból a dunai írás és a többi írásrendszer? A paleolitikumból a jelenleg ismert írásrendszerek által átvett jelek száma 50 felett lehet. Ezek szinte kivétel nélkül azonosak a székely írás és a magyar hieroglif írás jeleivel. Ez nem csak a dunai írásra jellemző, hanem a világ szinte minden írásrendszerére, a Pireneusoktól Amerikáig. Például a Winn által közölt Vincsa jelek és a magyar jelkészlet között 49 formai azonosság mutatható ki (2. ábra).
A Nemetz Tibor matematikus segítségével elvégzett matematikai valószínűségszámítás alapján e hasonlóságok nem a véletlennek, hanem az írásrendszerek genetikai kapcsolatának köszönhetők. Az írásrendszerek nem poligenezissel, hanem monogenezissel, a kőkori ősvallás jelrendszeréből alakultak ki. E feltűnő jelenséget az íráskutatók azért nem vették észre, mert a magyarországi akadémikus áltudomány a világosi fegyverletétel óta tudatosan törekszik az írásunk agyonhallgatására és téves leírására. Sándor Klára megkérdezhette a székely írás kutatásáról szólván (és ennek közreadásához akadt folyóirat), hogy "az sem tűnik mindig világosnak, hogy minek kell vele egyáltalán foglalkozni".
(2) Sorokat, vagy képeket alkotnak-e az írásjelek? A hieroglifikus írás az ősvallás elméleti tételeinek illusztrálására, magyarázására jött létre a paleolitikumban. Ebből következően természetszerűen törekedett az ősvallási célt támogató, szép, képszerű jelmontázsokat alkotó, esetenként szimmetrikus és jellemzően ünnepi jellegű írásemlékek előállítására. Ezért a világfa, a csodaszarvas, a turul, a világmodell és az antropomorf istenábrázolások vagy eleve azonosak valamelyik szójellel, szójelekből állnak, vagy szójelek találhatók a környezetükben. Ez az eljárás valóban ellentétes a mai, lineáris sorokra épülő, mindennapi használatra szánt írásképekkel, ám a kutató intelligenciaszintjétől függően ez az ellentmondás megérthető és feloldható. Akinek ez nem sikerül, az hasonlóképpen nyilatkozik, mint Fehér Bence a Magyarságkutató Intézet kiadványában: "Nem érdemes kitérni olyan futóbolondok munkáira, akik szakmányban feliratokat találnak ... díszítőmotívumokban". (Fehér/1922/122)
(3) Amit Marco Merlini "emblematikus díszítésnek és szimbólumnak" nevez, az nem feltétlenül határolandó el az "írásjelek és az íráson kívüli jelek" csoportjától. Hiszen, amíg nagyjából egyformán ismeretlen a jelentésük, nem lehetünk biztosak abban, hogy egy adott grafikai képlet melyik csoportba sorolandó. A magyar hieroglif írás jeleinek figyelembe vétele esetén az "emblematikus díszítések és szimbólumok" soráról derül ki, hogy elolvasható, mert írásjelről, vagy írásjelekből alkotott jelmontázsról van szó.
(4) Az írástudással való kísérletezés időszakának és terének jóval nagyobb kiterjesztése is indokolt, mert a magyar hieroglif írással kapcsolatos kutatások ezt elengedhetetlenné teszik. A Genevieve von Petzinger által a világ barlangjaiban talált 40 - 10 ezer éves jelek több, mint fele székelyazonos. Ezeket ő afrikai eredetűnek ítélte, ami azt jelenti, hogy a nemzetközivé vált magyaros jelkészlet és ezen belül a dunai írás gyökerei akár 100 - 200 ezer évre is visszanyúlhatnak.
Szükség van persze e régi írásemlékek megértéséhez az írás fogalmának végiggondolására is. Az írás nem a nyelv, hanem a gondolat rögzítése jelekkel.
(5) Valóban jelentősége van annak, hogy a jeleket hordozó „postatárgy” mely emblematikus részein jelennek meg a jelek. Ez is szerves részét képezte a küldendő és fogadandó üzeneteknek. Könnyen belátható ez a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor példáján (21. ábra).
- A magyar hieroglif írás szár "növényi szár, úr" jel azért került a szentgyörgyvölgyi tehén homlokára, mert az Istent az égig érő fa szárával (a Tejúttal) azonosították és e szár szóból alakult ki az úr szavunk. A méltóságjelölőt viszont ősidők óta a fejre szokás tenni, mert onnan látszik messziről. Ezért alakult ki a címer szavunk is egy "sisakdísz" jelentésű francia szóból.
- A szabír ős ten mondatjelből kivonatolt Ten "élet, isten" szójelet azért helyezték a tehén szaporítószervére, mert e szobrocskát magyarul, vagy magyarral rokon nyelven beszélő nép alkotta meg. A magyar nyelv teng és tenyész szavának tövében ez a ten "élet" jelentésű. A sumér tin szintén azt jelenti, hogy "élet", amint az etruszk főisten neve is Tin, a kínai tien pedig "ég, isten" jelentésű. E Ten szó változata lehet a tehén, sőt talán Athéné neve is, amely a görögben idegen származású.
Irodalom
Benkő Elek - Sándor Klára - Vásáry István: A székely írás emlékei. Corpus Monumentorum Alphabeto Siculio Exaratorum, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest, 2021.
Fehér Bence (2022): Egy újabb rovásíráskorpusz ígérete 2022., (academia.edu)
Fehérné Walter Anna (1973): Sumer nyomok Erdélyben, Ethnographische Analogien, Buenos Aires
Mandics György – Záhonyi András (2018): Tatárlaka és Tordos üzenete, Fríg Kiadó, Budapest
Franco Merlini: Bevezetés a dunai írásba a Neo-eneolitikus írástudás Délkelet-Európában című könyvből. (academia.edu)
Marco Merlini (2004): La scrittura è nata in Europa? Segni e simboli della Civiltà del Danubio (Európában született az írás? A Dunai Civilizáció jelei és szimbólumai) Avverbi Editore, Róma
Marco Merlini (2008): The Danube Script: Neo-Eneolithic Writing in Southeastern Europe. Exhibition Catalogue (A dunai írás: Újkőkorszaki-rézkori írásbeliség Délkelet-Európában, kiállítási katalógus), Institute of Archaeomythology, Sebastopol (Kalifornia, USA)
Marco Merlini (2009): Neo-Eneolithic Literacy in Southeastern Europe: an Inquiry into the Danube Script (Újkőkorszaki-rézkori írásbeliség Délkelet-Európában: Vizsgálat a dunai írással kapcsolatban), Editura Altip / Ministry of Culture of Romania and Brukenthal National Museum (a Biblioteca Brukenthal XXXIII. sorozat részeként), Alba Iulia (Gyulafehérvár)
Roska Márton (1941): A Torma Zsófia-gyűjtemény a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárában, Kolozsvár, Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rt.
Sándor Klára (1996): A székely írás megíratlan története(i?) Erdélyi Múzeum, 1996/1-2.
Shan M. M. Winn (1973): Pre-Writing in Southeastern Europe: The Sign System of the Vinča Culture, ca. 4000 B.C. (Pre-írás Délkelet-Európában: A Vinča-kultúra jelrendszere, i. e. 4000 körül) disszertáció, University Microfilms (Ann Arbor, Michigan)
Shan M. M. Winn (1981): Pre-writing in southeastern Europe: The sign system of the Vinca culture ca 4000 B.C. Western Publishers, Calgary, Alberta
Torma Zsófia (1894): Ethnographische Analogien. Ein Beitrag zur Gestaltungs- und Entwicklungsgeschichte der Religionen (Néprajzi analógiák. Adalék a vallások kialakulásának és fejlődésének történetéhez) Jéna
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2018): Vincsa idol a hieroglifikus Jó úr mondattal
Varga Géza (2018): Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása
Varga Géza (2018): Rá napisten hieroglifájából székely "R" rovásbetű
Varga Géza (2018): Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Varga Géza (2018): A honfoglalók és az indiánok "magas kő" tisztelete közös forrásból származik
Varga Géza (2018): Volterra etruszk múzeumának magyar jelek párhuzamával megírt vázája
Varga Géza (2019): A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar hieroglifái
Varga Géza (2019): A Mas d' Azil-i jeles kavicsok
Varga Géza (2019): Hiteles turulábrázolások
Varga Géza (2019): Istenábrázolások magyar hieroglifákkal
Varga Géza (2019): A székelyderzsi Dana ten mondatjel és társai
Varga Géza (2020): Lyukó napisten nevének magyarázata egy kazahsztáni ogur-szabír jelvény segítségével
Varga Géza (2020): A tatárlakai táblák "atya" és "szár" szójelének hangzósítása
Varga Géza (2021): Genevieve von Petzinger kőkori szövegeinek magyar olvasata
Varga Géza (2022): Fehér Bence a nagyszentmiklósi írások megfejthetőségének korlátairól
Varga Géza (2023): A legkorábbi magyar nyelvemlékek
Varga Géza (2024): A legkorábbi világfa ábrázolások
Varga Géza (2024): Hoppál Mihály álláspontja kapcsán a világfa a csodaszarvas és a rovológia rendszerszerű összefüggéséről
Varga Géza (2025): A Roska Márton által kiásott 7000 éves tordosi cseréptárgy szójeleinek olvasata
Varga Géza (2025): Göbekli Tepe írásemlékeinek olvasata
Varga Géza (2025): A Szent Korona hieroglifái (video)
Varga Géza (2026): Magyar történelem a szabír ős ten mondatjel előfordulásai alapján
Varga Géza (2026): Magyarul elolvasható jelmontázs a Vijaya Bhaarati által közölt Indus-völgyi pecsétnyomón
Varga Géza (2026): Az Indus-völgyi és a magyar jelformák összehasonlítása
Varga Géza (2026): Az ábécé jelsorrendjének magyar eredete
Varga Géza (é.n.): Világmodell
Varga Géza (é. n.): Hímes tojások jelei
Varga Géza (é. n.): Az MTA rováskorpusza
Varga Géza (é. n.): Népi tartalom
Varga Géza (é. n.): Istenidéző szertartások szövegkönyve
Záhonyi András (2011): A tatárlakai csillagóra, FRÍG Kiadó, Budapest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése