Oldalcsoportok

A Magyarságkutató Intézet rovológiai teljesítménye

Ezen az oldalon azokat a blogbejegyzéseimet (pontosabban a rájuk mutató linkeket) szedtem csokorba tartalomjegyzék-szerűen, amelyek a Magyarságkutató Intézet rovológiai (magyar ősírástani) tevékenységével foglalkoznak. Az Intézet kitűnő embereket állított sorba, hogy a magyar őstörténet kutatásában eddig el nem végzett munkát elvégezzék. Több szakterületen nagyszerűbbnél nagyszerűbb eredményeket értek el és tettek le az asztalra, sokunk örömére. Sajnos, az engem legjobban érdeklő tudomány, a rovológia terén nem lehet ugyanezt elmondani. Ezek a cikkeim azért születtek, hogy az Intézet tevékenységét a magam eszközeivel segítsem. A Magyarságkutató Intézet ugyanis - az eddigi félsikerű kiállítások tanúsága alapján - rovológiai szakterületen nem lesz képes a kínai-magyar közös szervezésben készülő hun kiállítás legmagasabb szintű megvalósítására. 

A Magyarságkutató Intézet honlapja így foglalta össze a célkitűzéseit az interneten kezdetben olvasható bemutatkozásában: "A Magyarságkutató Intézet fő célja, hogy a különböző tudományos szakágakban megszületett ismereteket összehozza, értékelje és magas tudományos színvonalon véleményezze, a valószínűségnek olyan fokán, amennyire csak lehetséges. A szervezet feladata, hogy olyan kutatásokat végezzen a magyarság múltjának, nyelvének, eredetének feltárására, amelyekre eddig nem volt lehetőség." 

Ez azonban - a jelek szerint - nem vonatkozik a székely írás szójeleire (a magyar hieroglif írásra) és a vélük írt szövegekre. Itt szó sincs tudományos színvonalról. A Magyarságkutató Intézet által szervezett konferenciák és közreadott kiadványok csak arról tanúskodnak, hogy az írástan és az írástörténet elemi tudnivalóival sincsenek tisztában. Köztudott, hogy az előző átkosokban a székely írással kapcsolatos kutatás a "tudományos konszenzus" ellenérzései és prekoncepciói miatt az amatőrökre maradt. Ezért arra számíthatnánk, hogy az intézet meghirdetett nemes céljai között az első helyek egyikén szerepel a rovológiai kutatás erősítése. Az Intézet kutatói által jegyzett, alább ismertetett dolgozatok azonban arról tanúskodnak, hogy e folyamatnak (a magyar írástörténet kutatásának és felhasználásának) még nagyon az elején tartunk. Egyelőre nem fordítanak megfelelő erőket e nem is vállalt feladat teljesítésére. Időnként kifejezett valótlanságokkal vezetik félre az olvasóikat, például azt állítván, hogy a budapesti középkori jelvény felső részén "rontott latin M" betű van (1) és rovásírásos szövegként "nincs olvasata". 

Az Intézet jelentős eredménye, hogy elismerik a hun-magyar kapcsolatokat, azok természetéről (a hunok nyelvéről) azonban a szójelek azonosítása nélkül semmi komolyan vehetőt sem tudnak mondani. Feltételezik magyar nyelvű avar írásemlékek létét is, azt "természetesen" elhallgatva, hogy ugyanezt korábban már én is felmutattam. Az MKI nem hajlandó a szójeleink létezését tárgyalni sem. E miatt a legjelentősebb, például hun és avar kori nyelvemlékeinket nem képesek helyesen elolvasni. A közreadott téves olvasataik (például a jánoshidai avar tűtartó szövegének Fehér Bence által adott Baszjad Ízüt! olvasata) méltán keltettek ellenérzéseket. Ez és a hasonló hibák kizárják az MKI nevével fémjelzett, rovásírással foglalkozó irományok tudományos eredményként való számba vehetőségét.

Egyelőre csak annak örvendhetünk, hogy (szinte mindig a nevem megemlítése nélkül) átveszik és sajátjukként adják elő az eredményeimet. Ilyen a székely írás ótürk eredeztetésének elvetése, ami a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünk megjelenését követően a csőd beismerésére kényszerítette Róna-Tas Andrást és három társát (2). Ez az akadémikus kudarc indokolja azt, hogy az MKI foglalkozzon a székely írással. Az eredmények közé számíthatjuk azt is, hogy az OSZK nyelvemlék-kiállításának kudarcáról írt cikkeim hatására ma már nyelvemléknek tekintik a rovásírásos szövegeket is. Persze ez esetben sem hivatkoztak az ügy érdemében kifejtett munkámra. 

Előrelépés továbbá az is, hogy a budapesti késő-középkori jelvényt egyáltalán megemlítették a rovásírásos emlékek Fehér Bence által írt korpuszában, bár egyelőre csak tévedésként, mert még letagadják a rovásemlék voltát. Itt ugyan leírják a nevemet is, de talán csak azért, hogy egy wikipédia-szerkesztő ellenőrizhetetlen állítása szerint a Magyar Nemzeti Múzeumból származó, velem kapcsolatos valótlanságot megismételhessenek. 

Fehér Bence szerint ugyanis az én nyomomban járva írta azt Erdélyi István hun koros régész, hogy ez egy hun lelet. Pedig a dolog éppen fordítva történt, ami egyébként így logikus. A kötetemben közreadott hun besorolás öt régésztől, köztük Erdélyi Istvántól is származik, amint ez világosan szerepel a kötetemben. Ráadásul Erdélyi kötetének megírása előtt évekkel már a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának is az volt a letéti szerződésben aláírással és pecséttel vállalt (ám ennek ellenére téves) álláspontja, hogy ez egy hun cikáda fibula. Erről a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettesének is tudnia kellene, de - a jelek szerint - nem akaródzik neki elismerni a tévedésük tényeit. Inkább - a Magyarságkutató Intézet kiadványa segítségével - krupulus nélkül rám keni a saját sarukat. 

Azt is írja Fehér Bence, hogy e rovásemléknek rovásbetűs olvasata nincs, pedig az Északi sarok olvasatot két általa ismert kötetemben is közreadtam már. Mivel Fehér Bence ezek közül az egyiket "le is hivatkozta", magyarázatképpen csak azon lehetőségek között választhatunk, hogy 

- nem olvasta el a hivatkozott művet, vagy hogy 

- elolvasta ugyan, de a Múzeum kedvéért letagadja a benne szereplő adatokat.  

A Magyarságkutató Intézet kötetei rovológiai téren nem csak bocsánatos tévedéseket, hanem közönséges és nyilvánvaló valótlanságot is terjesztenek, mert ebben a körben - a jelek szerint - mintha nem törekednének eléggé a szakmai hozzáértés és a tisztességes tömegtájékoztatás megfelelő szintjének biztosítására. 


Horváth Ciprián olvasat nélkül közli a szakonyi honfoglalás kori aranylemez hieroglifikus mondatát


A Magyarságkutató Esték kerekasztal-sorozatának nyitó előadása a Magyarságkutató Intézetben a Szent Korona-tanról




A zamárdi avar temető szíjvégének rovásfelirata




Fehér Bence díszítésnek tartja a karcag-orgondaszentmiklósi csatkarika szójelekkel írt szövegét







Fehér Bence a nyelvemléktelennek tartott ősmagyar kor nyelvemlékeiről




Katona Kiss Attila a Magyarságkutató Intézet konferenciáján a nem létező kun írás karcagi emlékéről



Joggal bírálja-e Fehér Bence az MTA rováskorpuszát?




Horváth-Lugossy Gábor féligazságai a hun-magyar azonosságról, Szent Mártonról és az őshonosságunkról




A Zamárdi avar temető 151. sírjából előkerült és Fehér Bence által közölt rovásfeliratról




Fehér Bence és az avar fenékbélyegek olvasata







Fehér Bence: A Kárpát-medencei rovásírásos emlékek gyűjteménye





A szkíták, hunok, avarok és honfoglalók nyelvéről, Török Tibor interjújára válaszolva















Levél a "tudományos konszenzus" képviselőinek













Horváth Ciprián a szakonyi honfoglalás kori lószerszámdísz funkciójáról




"Ősi írásaink a Kárpát-medencében" a Magyarságkutató Intézet konferenciája







Jegyzetek

(1) A budapesti késő középkori jelvény vastagabb részén olvasható három rovásjel (a képeken - Tomka Gábor főigazgató-helyettes hibás nézőpontjának megfelelően - a fejük tetejére állítva). 


1. ábra. Fehér Bence, a Magyarságkutató Intézet írástörténésze átveszi Tomka Gábornak, a Magyar Nemzeti Múzeum fóigazgató-helyettesének komolyan nem vehető álláspontját arról, hogy ezen a képen egy "rontott latin M" betű látható, mindezt talán csak azért, hogy közös erővel letagadhassák a képen a feje tetejére állítva látható és restaurálás ürügyével barbár módon lereszelt rovásjeleket, nehogy azokat a hun-magyar azonosság bizonyítására lehessen felhasználni


(2) Fehér Bence - a kutatási eredményeim megismerése után -  óvatosan felvetette egy magyar ősírás létezésének lehetőségét, amit mindenképpen eredménynek kell tekintenünk.



Irodalom


Tomka Gábor: Hun volt, hun nem volt, adatok egy késő középkori, vésett írásjeggyel díszített veretcsoportról, in: Beatus homo qui invenit sapientiam, Győr, 2016.

Fehér Bence: Menthettek-e a kunok magukkal írásbeliséget Magyarországra? Tatárjárás konf. 2021. MKI

Varga Géza: Bronzkori magyar írásbeliség, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1993.

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

10 megjegyzés:

  1. Dobrai Éva: És miért tenne a Magyarságkutató Intézet ilyesmit?!

    Varga Géza: Na, ez egy komoly kérdés! Én azonban csak találgatni tudnám. Hanem kegyed megkérdezhetné őket. Mert, hogy ezt tették, azt könnyű ellenőrizni: el kell olvasni a kiadványaikat és össze kell vetni az állításaikat a tényekkel.

    VálaszTörlés
  2. László Nádudvari: Varga úr! Nagyon is tiszteletre méltó a munkássága. Átlapoztam a "gyűjteményét" és fantasztikusnak tartom. Nem találok ma átfogóbb, ilyen nagy történelmi múltú és történelmi területű elemzését az emberi írás kialakulásának és ezt mi magyarok tudjuk, értjük, olvassuk szinte egyedül a világon. Gyalázat emellet szótlanul, észrevétlenül elmenni. A Magyarságkutató Intézetnek pedig iszonyatos szégyene ez az állapot. Kitartást, jó egészséget kívánok!

    VG: Köszönöm! Örvendek annak, hogy egyetértünk!

    VálaszTörlés
  3. Götz László: Az ötletem a következő: Ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk, hogy embereinknek magyarázzuk a hierogliph jelentését, mi magunk, és magyar nyelvű szövegeinkben miért ne használjuk a magyar nevén azaz Szent Jeleinknek, és csak idegen nyelvre fordított szövegeinkben a hieroglifa szót?

    Varga Géza: Kedves László! Azért használom a hieroglifa szót, mert ez a bevett szakkifejezés. Aztán meg a szakemberek is annyira hülyék, hogy kénytelen vagyok elmagyarázni nekik. Egy héten belül három egyiptológus is letudománytalanozott a hieroglifa szó használata miatt. Az egyiktől meg tudtam kérdezni, hogy szerinte miért tudománytalan. Azt válaszolta, hogy azért, mert a magyarságnak semmi köze Egyiptomhoz - vagyis nem tudta a szerencsétlen hogy mit jelent a szó. Amikor felhívtam a figyelmét arra, hogy a hieroglifa egy "szent véset" jelentésű görög szó, akkor esett le neki a tantusz s azt mondta, hogy Igaz, ez egy kései szó. Vagyis Egyiptomban akkor használták, amikor az értelmiség már görögül beszélt Alexandriában. Ezt a hieroglifa szót azért használom magyarul írt tanulmányokban, mert a magyar írástörténeti tanulmányokban ez a bevett szokás. Ha másnak szabad használnia az ismert és magyar szakcikkekben, meg népszerűsítő irodalomban egyaránt előforduló szakkifejezéseket, akkor nekem is.

    Götz László: Nem akadékoskodás volt a célom ezzel a javaslattal, csak egy ötlet volt, a szélmalomharc elkerülésére.

    Varga Géza: A hozzá nem értő emberekkel szemben semmiféle engedményt nem kell tennem, mert a tudomány nem a népszerűséget hajhássza, mint a politikusok, vagy a színészek, hanem a kíváncsiságunkat szeretné kielégíteni. Nem harcolok szélmalmokkal (ezek az alakok nem valamiféle nagyságok, hanem szakmai senkik), csupán következetesen végzem a saját magam elé tűzött célok elérését lehetővé tevő munkámat. Mivel sohasem vesztegettek meg és a megélhetésem sem függ tőlük, ezért nincs mire tekintettel lennem a szakmai követelményeken kívül. A rovológiai tudásukat és a becsületüket, ha ilyesmivel rendelkeznének, természetesen tisztelném.

    VálaszTörlés
  4. Mária Beliczai:

    "Ezek a cikkeim azért születtek, hogy az Intézet tevékenységét a magam eszközeivel segítsem." - olvashatjuk Varga Géza nagyon tiszteletre méltó ajánlását, amihez sok erőt és végtelen kitartást kívánunk szeretettel!
    - Kedves Géza! Az a fél évszázadnyi hatalmas kutató munka, melynek során a Föld szinte valamennyi kultúrájában összehasonlításokat végeztél a jelképek, képjelek, írásjelek világában - mondhatjuk, egyedülálló és mindeddig példátlan! - Továbbá azt is hangsúlyoznunk kell, hogy mindehhez olyan képességekre is szükség van, mint a látás felismerő képessége - egy olyan világban, ahol a logikai racionalizmus uralja a gondolkodást - ami nem lenne baj, ha kellő vizuális kultúra is támogatná a józan észt! Csak hát már a vizuális kultúrával is komoly bajok vannak az oktatás minden szintjén! Sajnos igen régi az az elsorvasztó folyamat, ami éppen a képzelő erőt, a teremtő képzeletet - a kép-ző mű-vészetben a nonfiguratív azaz alaktalan világába taszította - az alak formálása azaz az alkotás világából! Hiszen éppen a legmagasabb rendű alkotás a formátlan gondolatból, érzésből formát, alakot teremteni, alkotni.... Hangalakot, szóalakot, szobor alakot, Isten alakot.... Mindez magyarul csodálatosan érthető is, de mára az automatikus beszéd világában a szavak eredeti jelentése is elveszőben van... hát még az ősi szógyökök... De még semmi nincs veszve!
    - A szent jelképek, hieroglifák (szent írat) szó jelentése sem világos sok szakembernek, egyszerűen nincs amire alapozhatnának. Jelenleg nincs semmilyen oktatási forma, ami képes lenne támogatni azt a kutatási szemléletet, amelyet Te elindítottál. A társtudományok és társművészetek együtt lehetnek képesek arra a felismerésre, hogy a világon mindenhol egyszerre is megjelenhettek ősi kifejezési formák - és ezek a jelképekben ősidők óta jelen is vannak...
    - Mindezt valóban nehezíti, hogy az ősi jelek a magyar jelképek és írásjelek, hieroglifák és rovások világából eredeztethetőek illetve értelmezhetőek - könnyíthetné,de "nehezíti"... mert, mert, miért... olyan nehéz ezt elfogadni(?!)
    - Minden tiszteletünk, hogy továbbra is képviseled ezt az egyedülálló tudományt, a magyar hieroglifák kutatását, a magyar jelképek írástörténeti felismeréseit a magyar kultúrtörténet szerves részeként!

    Varga Géza: Köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ui: A hieroglifa szó jelentését én is magyar nyelvű munkákból, szótárakból, szak- és újságcikkekből tanultam meg. Azaz a dolog nem reménytelen. A megoldás nyilván az lehet, hogy a szakemberek, vagy a téma iránt érdeklődő értelmiség is elolvassa legalább a magyar nyelvű szakcikkeket, amelyekben a hieroglifa szót használják és megmagyarázzák.

      Törlés
  5. Mária Beliczai
    Maga egy rágalmazó mániás beteg elme! Hogy merészel belekeverni a mocskolódásaiba?!
    Maga aki egy ellehetetlenített embert rugdos a földön?! Undorító amit művel!
    Hazugságot terjeszt, mert nem tiltották ki - bár a jelenléte is mérgező!
    Ne merészelje még egyszer a nevem a szájára venni! Soha egy rossz szót nem írtam magáról - viszont lépten nyomon belémköt, nagyképűen kioszt, lekezelően a sarkamban liheg és sérteget!
    Nem magáról, nem magának írtam - semmi köze hozzá, hogy miként vélekedek közügyekben!
    - Az otromba sértegetéseit visszautasítom! Rágalmaiért felelősséggel és bocsánat kéréssel tartozik! Remélem lesz, aki megelégeli és méltó választ kap!
    A gyűlölködő, mérgező posztját
    pedig tüntesse el!
    Nekem magával semmi dolgom nincs és nem is volt! De nem is lesz! Ehhez tartsa magát!

    Varga Géza:
    Kedves Mária! Ha eltűnik a közelemből, akkor azzal nagy szívességet tesz. Az ilyen stílusú bejegyzésekre nincs szükség ebben a rovatban. Szeretném, ha olyanok szólnának hozzá a cikkeimhez, akiknek volt gyerekszobájuk. Eddig is tudtam, hogy akiknek nincs szakmai válaszuk, azok elkezdenek személyeskedni és jelzőket osztogatni. Tehát a fentiekkel csak saját magát járatja le. Csupán azért válaszolok a bejegyzéseire, mert végtelen tévedések áradnak belőlük. A fenti posztomat pedig - már csak a kegyed bosszantására is, bocsássa meg nekem, ha tudja! - rendszeresen meg fogom osztani. Ha megnézi a cikkeim dátumait, akkor konstatálhatja, hogy mindegyiket a főig úr leváltása előtt írtam s mindegyikre előzetesen ők szolgáltattak alapot. Minden lépésemet a nemzeti írástudomány érdekében tettem és ma is megismételném, ha szükséges lenne. Természetesen, sokkal szívesebben írnék kedvező véleményt ugyanezekről, ha erre szolgáltatnának alapot. Aki ismer, az biztos ebben. S - ha maga ismerné a történetet, akkor tudhatná - előbb a segítségemet ajánlottam fel és ingyen ajándékot adtam ennek a társaságnak is, mint másoknak is szoktam. Azaz nem egy ellehetetlenített embert rugdosok a földön, mint azt maga fantáziálja, hanem előbb belerúgtam egy hálátlan, kártékony és tudományellenes hatalmasságba, s az idők engem igazoltak, amikor elveszítette a hatalmát. Nem a cikkeim, hanem a saját etikai és szakmai hiányosságai miatt. Csupán arról van szó, hogy kegyed nem érti, nem ismeri a történteket. Annyi intelligenciával meg - a jelek szerint - nem rendelkezik, hogy utánaolvasson és tisztázza magában. Ég Önnel, drága nő! Én tudok veszíteni.

    VálaszTörlés
  6. Nagy László Endre
    Azóta valóban letiltottalak, és alapos okom van rá. A történet, amit előadsz, némileg árnyaltabb, és nem hallottuk H.L.G. érveit, és ami így meglehetősen egyoldalúvá sikeredett részedről.

    Géza Varga
    Kedves László. Az egyetlen okod, hogy nem ismered a történetet. Nem tudom, mi lenne árnyaltabb, vagy árnyalatlanabb, de tévedsz. A történet nem azért sötét, vagy világos, mert én eltérően fogalmaznék. Pontosan az történt, amit írtam és mindegyik megfogalmazásom hiteles. Horváth Lugossy Gábor pedig nyugodtan elmondhatná a saját verzióját, tudtommal senki sem akadályozza meg benne. Nyilván azért nem akarja elmondani a saját verzióját, mert az álláspontja és a gyakorlata menthetetlen. S nem igaz, hogy a dolog egyoldalú, mert például van szerencsém rendelkezni azzal a levéllel, amelyben megírja, hogy a rovásírással nem tud és nem is kíván foglalkozni. https://vargagezairastortenesz.blogspot.com/.../tisztelt... Ez a döntése és persze az ezzel összhangban igénybe vett, tökéletesen alkalmatlan "szakértői" közpénzen csődsorozatot közölnek tudomány gyanánt. Erről persze neked és Máriának fogalmatok sincs, hiszen az én cikkeimet sem olvassátok el alaposan, nemhogy az MKI rovológiai kiadványait. S persze hiába is olvasnátok el, nem ismeritek a szakmát és fogalmatok sincs, milyen károkat okoznak a magyar rovológiában a volt főigazgató úr és pártfogoltjai. Ha ezt értenétek, akkor másképpen cselekedtetek volna. Nevetséges, hogy engem zársz ki egy háttérsúgás hatására. Ez számodra a becsületes és kétoldalú eljárás?
    A Magyarságkutató Intézetnek, Dr. Horváth-Lugossy Gábor főigazgató úrnak
    VARGAGEZAIRASTORTENESZ.BLOGSPOT.COM

    Géza Varga
    Itt van egy cikkem, amelyben egy példát hozok fel a Horváth Lugossy főigazgató úr által a rovológia ellen elkövetett bűn következményéről. https://vargagezairastortenesz.blogspot.com/.../rezkori... Nyilván fogalma sincs róla, hogy ezzel és a hasonló téves cikkek világra segítésével mennyire akadályozza a magyar őstörténet tisztázását és a magyar identitás azonosítását. Azonban te megkérdezheted tőle, ha már kapcsolatban vagytok, hogy megérte-e neki ez a nemzeti tudat pusztítás, vagy egyszerűen csak fogalma sem volt arról, amit cselekedett.
    Rézkori ten "isten" szójel Szombathelyről
    VARGAGEZAIRASTORTENESZ.BLOGSPOT.COM

    S ezt az eljárást gondolod becsületesnek és kétoldalúnak, amikor kitiltassz a saját csoportodból, de átjössz az enyémbe, valótlanságokkal traktálni a nagyérdeműt? S HLG még mindig nem szólalt meg, pedig kíváncsian várjuk a magyarázatát. Nyilván ezt is a kétoldalúság és a becsület jegyében teszi. Nem álltál véletlenül a sor végén, amikor az arányérzéket osztották?

    VálaszTörlés
  7. Ezt írtam a fészbuk csoportban június 15-én: Nagy László Endre éppen kitilt az Őseink hagyatéka - Őstörténet rovatból, amelyben Horváth Lugossy Gábor tiszteletére tett egy gesztust. Az szolgáltatott rá okot, hogy Beliczai Máriának nem tetszett, amikor felsoroltam néhány hibáját a menesztett főigazgatónak. Megemlítettem, hogy a volt főigazgató úr nem kívánt az általam javasolt kutatási irányokkal (nemzeti írástörténettel) foglalkozni. Ennek is tudható be, pl. hogy félsikerű kiállításokat tudtak csak összehozni. Személyes felelősség terhelheti azért is a főigazgató urat, hogy Bakay Kornél könyvének megígért kiadását (a ballib kritika hatására?) elszabotálták.
    Az MKI kiadványában megjelenhetett, hogy a budapesi késő középkori jelvénynek nem volt rovásírásos olvasata - pedig azt a kötetemet megemlítették az irodalomjegyzékükben, amelyikben ezt az olvasatomat közreadtam. Ez volt az a jelvény, amit a Magyar Nemzeti Múzeumban letétbe helyeztem egy letéti szerződéssel. Ennek a felületét a múzeumban barbár módon lereszelték és letagadták róla a rovásjeleket. Az MKI ennek a nyelvemléknek az elpusztítását és letagadását fejezte be azzal, hogy még a rovásírásos olvasat létét is letagadta. Ugyan miért kellene ezt elhallgatnom és megbocsátanom? Amíg élek, addig fogom emlegetni, mert a gyalázatot elkövetők hősként való ünneplésével nem érthetek egyet. Ha lenne elegendő becsület és ész a rovat némelyik olvasójában (sokakban volt, amit köszönök!), akkor tisztességesen állnának a kérdéshez. Ugyan miért ne lehetne számon kérni a bűnösökön a cselekedeteiket? Ha futni hagyjuk őket, akkor a jövő héten újabb nyelvemlékünket fogják elpusztítani és letagadni. Ezt akarják némely rovatvezetők?
    Megértem, hogy a politika nem kívánta részletezni a volt főigazgató menesztésének okait. Horváth Lugossy Gábor szakmailag és etikailag is alkalmatlan volt erre a posztra. Van néhány dokumentum, ami ezt igazolja. Velem azonban senki sem kötött erről a hallgatásról megállapodást. S a lereszelt és kivizsgálatlanul hagyott, lehazudott budapesti késő középkori nyevemlékünk pusztítására és letagadására nincs bocsánat. Becsületes és értelmes embereknél.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. (folytatása az előzőnek) Azért kellett ezeket elmondanom, mert voltak, akik a rovatban megkérdezték, hogy ugyan mi oka lehetett Horváth Lugossy Gábor váratlan menesztésének? Néhányan nemzeti hősként ünnepelték, pedig egy velem folytatott beszélgetésben világosan megfogalmazták az MKI-ban, hogy az Intézetnek nem célja a tudományos konszenzussal való konfrontáció. Ami nem kevesebb, mint a nemzet tudományos céljainak egzisztenciális okok miatti feladása. Bocsánatos bűn ez?
      A rovat olvasói azonban többségükben nem voltak képesek felmérni, hogy a volt főigazgató úr szakmailag és etikailag is alkalmatlan volt a posztra, amit betöltött. Mária nyilván nem tud különbséget tenni a dagályos bejelentések és a tudományosan alátámasztható tények között, miközben fogalma sincs a delikvens szakmai-etikai értékeiről, vagy értéktelenségéről. A vitát olvasta Horváth Lugossy Gábor is és a régi haynauista-hunfalvysta rutin szerint járt el: nem a szakmai kérdésekre válaszolt, hanem elintézte a rovatból való kitiltásomat. Az alábbi levelet kaptam Nagy László Endrétől: Szia Géza Olvasom a hsz-eidet a posztom alatt, és az elmérgesedő vitát közted, és Mária Beliczai között. Már sajnálom, hogy beposztoltam. H.L.G. megszólított messengeren, és nem örülök neki. Kizárt, hogy megnyilvánul a csoportban. Olvassa a posztokat, hsz-eket, de nem akar beírni semmit. Az a baj, hogy szeretném szórabírni, ezért azt gondoltam, hogy törlöm a posztot, ami alatt vitáztok. Kérlek, ha nem akarod keresztezni az utam, egyelőre ne tégy közzé posztot, hsz-t, ami rá vonatkozó kritikát tartalmaz, mert törlöm. Egyébként is nemtelen, hogy nem tud védekezni vádjaid ellen. Köszönöm a figyelmed
      Nemtelen? Ugyan miért volna az? S hogy ne tudna védekezni? Nem tud magyarul? Azért nem tud védekezni, mert amit csinált, az védhetetlen. Nem tudom, miért nem a tudomány és a becsület mellé állsz, de lelked rajta! A kívánságodnak (a fenyegetésednek) megfelelően nem teszek közzé több bejegyzést. Azonban ez az eljárásod nem volt nemes. Mert nem voltam útszéli és mert a nemzeti tudomány érdekében léptem fel, mégis engem akadályozol meg a hozzászólásban. Csak az volt szakmaiatlan és etikátlan, ahogyan ő eljárt a tudományos eredmények hasznosításának megakadályozásával. Te pedig azért állsz ki ilyen módon, mert nem vagy tisztában a történtekkel.

      Törlés
    2. Azóta Endre az elnézésemet kérte, ugyanis egy ismerőse megerősítette az általam mondottakat. Azt válaszoltam, hogy minden rendben van.

      Törlés