A következő üzenet jelent meg a mai napon a közösségi média Vitézek a hazáért elnevezésű csoportjában: "Szenzáció! Tőkés Lóránt: Homoródkarácsonyfalvi rovásírásos külső(!) kő a toronyban. Lángi József restaurátor tárta fel néhány napja. Szülőfalumnak eggyel több a róvásán...🙂 Lehet fejtegetni." (1/a. ábra)
1/a. ábra. Az újonnan felfedezett homoródkarácsonyfalvi rovásfelirat
Tőkés Loránt céloz a falu előzőleg megismert rovásemlékeire, amelyek szintén ebben a templomban kerültek elő.
Az elsőként megismert homoródkarácsonyfalvai rovásemlék hasonlóképpen, egy ablak feletti áthidalásként, másodlagos beépítésképpen lett elhelyezve (1/b. ábra). A templom tornyának építésekor készült az Agnus Dei domborművel díszített nyugati kapu a rajta olvasható évszám alapján 1496-ban. Ez adja meg az első és a harmadik rovásfelirat másodlagos felhasználásának (a feliratot hordozó régi kövek beépítésének) időpontját. A torony északi fala felső lőrésablakának bélletébe is ekkor falazhatták be, a fal belső oldalán az elsőként megismert rovásírásos követ. Ez a korábban feltárt homoródkarácsonyfalvi rovásfelirat, amelyet legkésőbb a XIV-XV. században véshettek a kőbe s amelynek máig nincs általánosan elfogadott olvasata.
1/b. ábra. A régebbről ismert homoródkarácsonyfalvi feliratról Friedrich Klára által Benkő Elek és Szőke István rajzának, valamint Veres Nándor fényképének felhasználásával készített kép, e feliratban is megtalálható a székely "l" (élő) jel archaikus változata, valamint a szintén régies, a honfoglalók által használt "zászlós s" rovásjel
Feltehetően ugyanebből a korból származik a most feltárt harmadik felirat is (1/a. ábra), amelynek néhány jele arra utal, hogy a legarchaikusabb székelyföldi templomfeliratok közé tartozik. A felirat a viszonylag hosszú volta miatt is érdemes a kiemelt figyelmünkre. Az elolvasásával kapcsolatban az a legnagyobb kérdés, hogy az Árpád kori berekböszörményi gyűrű és a X. századi szalacsi gyűrű szövegéhez hasonlóan szójelekkel, vagy betűző írással írták-e, esetleg vegyes rendszerrel (mint a székelyderzsi és a bodrog alsóbűi rovásszöveget)? A hieroglifáink (ősvallási kötődésű szójeleink) jegyzékét a Magyar hieroglif írás c. kötetben adtam közre 2017-ben.
Ez az új rovásfelirat ismét felveti a régi, megválaszolatlan kérdéseket. Az akadémikus "tudomány" azért tagadja le a képszerű szójeleink létét (Vásáry István a 2021-ben megjelent MTA rováskorpuszban), hogy a székely írás és a magyarság szarmata-hun eredetének bizonyítékairól a "szakma" és a nemzet ne értesülhessen, vagy minél később szerezzen tudomást?
A talán szó-, vagy mondatelválasztóként működő körbe zárt kereszt alakú jelek (a kidolgozatlannak tűnő központozás) alapján is úgy látszik, hogy archaikus feliratról lehet szó. A legalsó sorban azonban nincs körbe zárt kereszt, ami így túl hosszúnak tűnik - azaz vagy nem elválasztójel a körbe zárt kereszt, vagy azt valamiért (helyszűke miatt?) nem alkalmazták az alsó sorban.
A körbe zárt kereszt egyébként az "f" (Föld) rovásjellel azonos. Joggal merül fel a kérdés, hogy a mondatokat választja-e el, vagy szójelként kell-e hasznosítani? Feltehetően az a megoldása ennek a dilemmának, hogy a körbe zárt keresztet Földje értelemben kell értékesíteni a homoródkarácsonyfalvai mondatok végén. Az ősvallási mondanivalók egyikét fejezik ki ezek a mondatok (a karcagi csatkarika szövegének is a végén szerepel a Földje szó és ezt az értelmet fejezi ki az afrászijábi IX-X. századi cseréptálon is). Azaz csak véletlenül jelzi egyúttal a mondatok végét is. Ebből aztán az következik, hogy a Földje szó előtt a tulajdonost, az Isten megnevezését várhatjuk a szövegben - aminek az ott ismételten előforduló anya folyó (szerencsésebb megfogalmazással: jóanyánk) kifejezés meg is felel. (1)
Hasonlóképpen antik hatású az itt homokóra alakú "ty" (atya) szójel is, amelynek a tatárlakai leleteken és a sumér írásban találjuk meg a párját.
Az elhelyezés körülményei (hogy másodlagosan lett beépítve, ám teljesen elrejteni nem akarhatták) szintén az archaikus jelleget erősítik.
Az elolvasásához jó lenne egy nagyobb felbontású kép, esetleg grafika is, hogy a jeleket könnyebben lehessen azonosítani. A jelmeghatározás nehézségei miatt az alábbi olvasatok még nem teljesek, de az irányt megmutatják. Ez egy szójeles, a pogány ősvallás hieroglifikus szövegeinek mintáját követő felirat. Az akadémikus áltudomány és követői azonban írtózhatnak a szójeleink létének tudomásul vételétől és hasznosításától, ezért gyors előrelépésre aligha számíthatunk. Ezért nem tudták máig jól elolvasni a szójeleket alkalmazó írásemlékeinket (a székelyderzsi, karcag orgondaszentmiklósi, berekböszörményi és bodrog alsóbűi szövegeket).
Ugyanígy, a húsznál több akadémikus hozzászóló ellenére, nem voltak képesek megoldani a nemrég kibontakozott világfa vitát sem. A világfa ábrázolások ugyanis szójelekből alkotott hieroglifikus mondatjelek, ezért a székely írás eredetét illető ismeretekre lenne szükségük a megértésükhez. Ám a rovológiai tájékozottságot nem pótolja a dilettánsozás, az ismételten lebukott Zsirai Miklós óta szokásos finnugrista jelzőosztogatás.
2. ábra. A feltételezhető első mondat hieroglifikus olvasata balról jobbra: Ragyogj, magasságos anya jó Föld (mai magyarsággal: Ragyogj, magasságos jóanyánk Földje), a jelek azonosak a székely írás "R", "m", "a", "j" és "f" rovásjeleivel, de azokat nem betűként, hanem - Veit Gailel tájékoztatásának megfelelve - szójelként kell/lehet hasznosítani
Jó szavunk egykor "folyó" jelentést is hordozott. Ezzel függ össze a jóisten kifejezés ma már nem ismert "folyóisten" értelme is. Az Istent ugyanis egykor azonosnak tekintették a Tejúttal, az égi folyóval. Berze Nagy János a magyar népmesék tanulmányozása alapján állapította meg, hogy a magyar néphit szerint az égig érő fa (a Tejút) azonos az Istennel. Figyelmeztet arra is, hogy amikor a kiskanász a népmeséinkben felmászik az égig érő fára és az azon talált ajtót kinyitja, akkor mindig egy öregasszonnyal találkozik. Ebből arra következtet, hogy a Tejút (az égig érő fa) egykor az anyaistennővel lehetett azonos. Ezt erősíti az is, hogy a székely írás "a" betűje, a véle rokon kínai "asszony" és csukcs "anya" szójel a Tejutat ábrázolják (Varga/20017/108). Hozzáteszem, hogy ez érthetővé teszi a fent elolvasott mondat anyafolyó (helyesebben: jóanyánk) kifejezését. A Tejút azért lehetett az anyaistennővel azonos, mert karácsonykor a Tejút hasadékában kél (születik újjá) a napisten.
3. ábra. A feltételezhető második mondat olvasata balról jobbra: Ragyogó magasságos ... anya jó Föld (mai magyarsággal: Ragyogó, magasságos ... jóanyánk Földje)
4. ábra. A feltételezhető harmadik mondat elolvasására nem vállalkozom, mert a szöveg eleje nem látszik tisztán
5. ábra. A negyedik mondat az ismétlődő Anya jó Föld (mai magyarsággal a Jóanyánk Földje) kifejezést rögzíti, ami alatt Az égi folyóval azonos jóanyánk Földje értendő
A mai magyarsággal Anya folyó (Jóanyánk) kifejezés minden előfordulása végén ott szerepel a körbe zárt kereszt alakú Föld jel. S a hieroglifikus szövegek gyakran arról tájékoztatnak, hogy a terület valamelyik isten földje, vagy országa. Ennek példája a IX-X. századi afrászijábi tál szövege is. A Föld szó szerepel például a Karcag Orgondaszentmiklóson előkerült csatkarika szövegének a végén is. Nyilván ez volt a széles körben elterjedt magyar ősvallás egyik szlogenje. Ezért a három jel összetartozik és a körbe zárt kereszt is hozzáolvasandó az előtte lévő két jelhez. Ebben az esetben az olvasat mai magyarsággal: Anya folyó földje. Ez azt jelenti, hogy a Tejút környéki égi terület (azaz a túlvilág) az istenanya Földje.
6. ábra. A feltételezhető ötödik mondat olvasata: Ten élő Bél anya jó Föld (mai magyarsággal: Istenünk, az élő belső anya folyó földje)
7. ábra. A feltételezhető hatodik mondat olvasata: Sar ushu magas anya jó Föld (mai magyarsággal: Urnőnk az őskő, a magasságos anya folyó Földje)
Ebben a mondatban felbukkan a székely "u/ú" rovásbetű előzménye, az ushu "őskő" szójel. Az ushu "őskő" szó a hurrita (ókori szabír) nyelvben "réz" jelentésű volt. Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár pedig azt írta meg A birodalom kormányzása c. művében, hogy a magyarok régi neve a szabír. Jordanes ehhez azt tette hozzá, hogy a szabírok az igazi hunok. A hunok pedig használták a magyar hieroglif írást, a székely írás előzményét. Az ushu "őskő" szó tehát úgy hurrita, hogy egyúttal magyar is.
Az ushu szónak eredetileg "fém" volt a jelentése és a legkorábban megismert fémre, a meteorvasra vonatkoztathatták. Innen a szó "őskő" jelentése, ugyanis az Istentől (az ősünktől) származónak tartották. A szó rokona az örmény waske "vas", amivel rokon a magyar vas szó is. A szócsalád abból az 5-10 évezreddel ezelőtti korból maradt ránk, amikor a környéken agglutináló nyelvet beszélő népek éltek, köztük az őseink is. A hasonló nyelvi egyezéseket végiggondolva sorolta be Simo Parpola a sumért is az uráli nyelvek közé (a sumérek a hurriták, azaz ókori szabírok leszármazottai).
8. ábra. Az utolsó sor, amelybe talán több mondatot is összezsúfoltak, az elolvasására a gyenge kép miatt nem látok lehetőséget
Hasonló hosszúságú hieroglifikus (ősvallási kötődésű szójeleket alkalmazó) feliratot eddig hármat találtam. Az egyik a karcagi csatkarika, a másik a Vukovár környéki fémtükör, a harmadik pedig a tordai szfinksz szövege. E negyedik olvasatot még csiszolgatni kell, ám pontosabb fénykép nélkül a befejezés még várat magára. A fenti eredményeket azért tettem közzé, hogy ezzel is segítsem a kutatást.
Jegyzetek
(1) A szójel nem tudja rögzíteni a szó ragozását, ezért ez egy rugalmasságot biztosít, vagy követel meg a kiolvasáskor.
A balról jobbra olvasott anya jó szójelekből azért lesz jóanyánk olvasat (tehát azért fordul meg a szavak sorrendje), mert ez a szóösszetétel már korábban rögzült a fordított sorvezetésű (rováspálcán alkalmazott, jobbról balra menő) szövegekben. Azaz a szóösszetételt egyetlen szóként kell kezelni.
Ugyanezt tapasztaljuk az Isten (ős + ten) összetétel esetében is, amely más írásemlékekben szintén ismételten megtörni látszik a jelsorrendet. Ez az Isten összetétel azonban sok esetben grafikailag is egyesült egy tulipán, vagy liliom formájú ligatúrában.
Szász Tibor András alfabetikus megfejtése
Két nappal a fenti soraim közreadása után jelent meg a neten Szász Tibor András hagyományos alfabetikus alapon álló megfejtése egy, a rendelkezésemre állónál jobb képpel (9. ábra). E megfejtése és a hozzászólások alapján az alfabetikus olvasat, bár még nincs minden részlete megnyugtatóan elolvasva, jobb az én szójeles kísérletemnél, amelyet persze - a karcagi csatkarika és a berekböszörményi gyűrű szövegére gondolva - meg kellett próbálni. A hozzászólók kitűnő ötleteket vetettek fel, akkor is, ha ezek (az utolsó sorban) egymásnak ellentmondanak. A megfelelő eredményhez akkor jutunk el, ha minden lehetséges gondolatot megtárgyalunk.
A homoródkarácsonyfalvi új róvásleletről
A homoródkarácsonyfalvi torony javításakor Lángi József archeológus egy rovásbetűkkel írt kőtáblát tárt fel , melynek fényképe november 18 hozzáférhetővé tett az érdeklődők számára Tőkés Lóránt tiszteletes személye és kiváló minőségű felvétele által.
A felirat három
sorból áll , szépen kidolgozott betűkkel , harmonikusan megszerkesztett szöveggel. Még a sorok karakterének száma is (14-15-16 ) egyenletes. A szöveg betűit , jegyeit (kinyomtatva) nagy gonddal és hitelességgel kontúroztam, egyeztettem a publikálóval .
A visszatérő betűcsoport a „F I A „ sejtetni engedte számomra , hogy egy név vagy nemzetség táblázatról van szó, amit azonnal jeleztem is. Keresztrejtvényekhez hasonló módszerrel hamar meg lehetett oldani . A nagy tapasztalatú miskolci illetőségű Sólyom Ferenc (Ráró) a téglalap alakú jelet CS betűként értelmezve az első szót KRCSN KaRáCsoN-ként oldotta fel úgy , hogy a jel egy másik előfordulási helyén is értelmes név volt kinyerhető, valamint ő olvasta el a MTYS -MáTYás nevet ,meglátva a TY betű tető és talprészének egybeírását . Úgyszintén ötletesen a BáLiNT nevet ismerte fel további három betűben . Igaznak bizonyult Tőkés Lórántnak az a sejtése is , hogy az első és utolsó név ugyanaz, tehát nyitja és zárja a szöveget, és hogy az első sor utolsó névbetüje MR .
Külön örömömre szolgált , hogy a szóelválasztó pontok , ahol indokolt voltak , következetesen voltak használva, eldöntve egy régi vitát.
Mindezek előre bocsájtásával közlöm a szöveg szerintem való átiratát, a szóelválasztó pontok helyett + jelet használva.
KaRaCSo(u)N+FIA+CSoMoR+FIA+MóR
FIA+MáTYáS+FIA+BáLiNT+FIA
JáNoSI+ V ? SZLoBo SZLo T+KaRaCSo(u)N
A ? jel helyén levő betű feloldása bizonytalan ,lehet rövidítés elválasztójegye további kutatást érdemel , de úgy emlékszem ,eléggé körbe volt járva a vargyasi rováslelet kapcsán . A harmadik sor nyolc betűje , bár ismert, még feloldásra vár, bár ígéretes sejtések derengenek fel (…SZLoBoSZLo…). Finomításra szabad a pálya , bár a lényegen nem sokat változtat. Ha igen , annál jobb.
Összegezve : ez a lelet óriási fontosságú , számos eddigi töredéket, sejtést magyaráz meg vagy cáfol majd meg visszavonhatatlanul hitelességével . Jeltanilag , történelmileg , de egyházilag is felkavarja majd a vizeket . Kapcsolódást jelent a sokszor legendának minősített székely hagyományokhoz.
Csak egy pár kifutási területet jelzek a fontosabbak közül:
- ez a nemzetségtábla felsorolja a Karacso(u?)n nemzetséget hetedíziglen , ahol az alapító ős és a legutolsó (templomépítő ?) ugyanazt a nevet viseli . Ez a nemzetségi leszármazás-ismeret minden sztyeppei népre jellemző volt a 20. századig. A bőrre írt, hasonlóképpen vezetett családi táblázatokat a szovjet hatalom üldözte és majdnem teljes egészében megsemmisítette.(„Szezsere”)
- A nevek elemzése a felirat datálásában segít majd , amikor összevetik azokat az illető nevek(vagy azokat viselő személyek) első írásbeli megjelenésével .
- Ez a kő egyértelműen bizonyítja ,hogy rovásírás használata ismert és megbecsült volt a keresztyénség felvétele után is , legalább is Székelyföld keleti részében . A jelek kezelése magas fokú írásbeliségre utal. Később a latin rovására visszaszorult , bár kevés 13-14-ik századi latin feliratot ismerünk a régióban .
- Az alapítók nemzetségének , nevének emléktáblájának elhelyezését a bejárati torony felőli oldalán vagy a bejárati ajtó fölött a keleti egyház hagyományai megőrizték az idők folyamán mindmáig , bár a 10-13 ik századig a nyugati egyháznál is fennmaradhatott a szokás , különösen a peremvidéken .És fenn is maradt , mint e lelet bizonyítja. („piszanie”)
- Karácsonyfalva neve – úgy amint azt sokan sejtették – nem a keresztyén ünnepről , hanem személynévről kapta a nevét , akár csak a korabeli székely települések nagy része. Nincs Pünkösdfalva vagy Húsvétfalva .
Folytathatnám a fontossági sort , de előttünk a jövő. További sikert minden kutatótársnak , ne engedjétek e lelet elsikkadását és félremagyarázását. Ritkán nyit a történelem ilyen ablakot a múltra. A régészetben egyetlen feliratos kő megváltoztathatja a múlt egy részének értelmezését, mint azt számos egyiptomi, perzsa, görög , latin példa mutatja .
U.I Aki jobbat tud , meg tud világítani vagy cáfolni valamilyen meglátást e szövegből , kérem tegye : készségesen javítok az észrevételező nevének említésével.
Felsősófalva , 2024 november 20
***
Ehhez tett hozzá Sántha Attila az alábbiakat:
Az utolsó sor középső részéhez szólok hozzá. Ha pisanie (a templomra, alapítóra vonatkozó információkat rögzítő elem) - márpedig az -, akkor szerepelnie kell rajta évszámnak is. Az utolsó négy jel: BSzLT nekem ezt juttatja eszembe: -be szület(ett). Következésképpen az előtte levő négy jelnek évszámnak kell lennie, talán vegyes római-rovás évszámnak, így az M-nek látszó jel M is (azaz római ezer). Az M után következő jelt rovás 1-esnek nézem (a felső és alsó vonalra azért van szükség, hogy ne lehessen összetéveszteni betűjellel). Utána viszont nem vonalka, hanem tisztán nyílvessző következik, azaz rovás C. Utána rovás L. Összeolvasva: M1CL. ezeregyszázötven. Ezeregyszázötven-be szület(ett) Karácsony.
Sólyom Ferenc az alábbiakat fűzte hozzá:
Kedves lelkes rováskedvelő érdeklődők!
Megosztom az eddigi kutatási eredményeimet a homoródkarácsonfalvi unitárius templom frissen felfedezett harmadik rovásemlékéről.
• Van egy a templomtérben, a Szent László freskóra karcolva: TATAR, alatta évszám:1627
• Ez a most felfedezett rovott kő a torony középmagasan lévő lőrés szerű kémlelő nyílásának külső szemöldökköve. A feltárója, restaurátora Lángi József.
• A nyílás belső szemöldökköve régről ismerten ugyancsak rovásfeliratos.
• Mindenképp érdemes a két kőrovást összevetni és az eddigi ismerteket újragondolni.
KORUK:
• Ha másodlagos beépítettségűek, akkor a torony 1496-as építése előttiek lehetnek a rovásfeliratok.
• Mivel nem közvetlenül a torony építésére utaló a szöveg, a belső pedig fejreállított rovású, ez a tény azt erősíti meg, hogy nem itt volt az eredeti helyük, de mint régiségeket, látható helyre beépítve nagy becsben tartották, mert még, bizonnyal el tudták olvasni mind a kettőt.
• A belső vakolatlan, míg a külsőt az 1806-os ráépítéses toronyemeléskor vakolhatták le, ezért volt eddig ismeretlen.
• Az adatok Tőkés Lóránt oklándi unitárius lelkész úr közlései.
Itt lehet még a templomról sok mindent megtudni:
A FELIRAT:
Eddigi eredményem a kiolvasásban:
KaRáCSoN•FiJA•CSoMoR•FiJA•eMRe
FiJA•MáTYáS•FiJA•BáLiNT•FiJA
JáNoSI•V..|•eLBeSZéLTe•KaRáCSoN
ÉRTELMEZÉS:
• A V utáni 6. 7. rovás még nem értelmezhető, majd csak a teljes letisztítás után lehetséges.
Igéretet kaptam újabb jobb fényviszonyú felvételekre.
• A 7. teljes hosszú függőleges vonás lehet, hogy nem is betűszár, hanem a felsorolást lezáró vonal.
• Geneológiai leszármazási sornak gondolom, mint ahogy a Bibliában is van több ilyen. A záró vonal így kap értelmet, hogy utána ez áll: Elbeszélte Karácson.
Karácson-falva alapító névadója geneológiája lehet, aki elsőnek telepedett le ott.
A NEVEKRŐL:
• Maga a Karácson név, ha Árpád-kori régiségű, akkor nem vallási eredetű, hanem még keresztény hitre térés előtti névadás, és Kerecsen, amely régi ejtésének Kërëcsün<Kàràcsun<Karàcson<Karácsony lett, keresztényesített áthallással, jelentésváltozással.
• A kerecsen a sólyom egyik, ma már megkülönböztető neve, őseink totemisztikus szent madara a mítoszainkban.
• A felsorolt nevek közül a Bálint élő csaladnév a faluban, a Csomor ma is élő családnév a környéken, a Jánosi pedig létezett a faluban a 15. században. (Karácsonfalvi származású Tőkés Lóránt oklándi lelkész közlése.)
• Az Emre az Imre régies, székelyföldi ejtésű változata az Emericus alapján.
• A Bálint is régi alak, de itt még lehett, hogy Bálent volt, a Valent változata, mely a Valentinus rövidült alakja.
A ROVÁSBETŰKRŐL:
• Az 1 (kampó) forma egyszerre lehet j és i hang betűje, mint ahogyan volt a latin írásban is. Lásd, IVLIVS CESAR.
• A CS és a TY betűk különlegesek, eddig ilyen alakjuk nem került ismereteim szerint. Mindkettőnél az alsó és felső vonások ki vannak téve a szárak végére.
• A L más emlékekből is ismert, a konstantinápolyi feliratból (1515), illetve e templomtorony nyílás belső felén lévő szemöldökkő rovásfeliratában is ez van.
• Különlegessége még a feliratnak az eNT/iNT kéthangú jel, mely több rovásemlékünkben megtalálhatók a változatai azonos hangértékkel.
"Szófej", capita dictionum a régi megnevezése az ilyen különleges rovásjeleknek.
JELLEGZETESSÉGEK:
• A szavak EGY PONTTAL vannak elválasztva.
• A felirat összerovást (ligatúrát) nem tartalmaz.
• Majdnem teljesen mássalhangzós rovás,
a FiJA "fia" szavak A magánhangzója az egyetlen kirótt (szóvégi) hangzó, a rovó a hangzósítást, a kiolvasást az értelemszerűségre hagyatkozva az olvasóra bízta!
• Láthatóan gyakorlott rovó munkája, amely a nép közös ismerete lehetett.
• Véleményem szerint 1496-tól régebbi, a betűformák teljesen archaikusak, akár az Árpád-korig visszanyúlóan. Mindezek a jellegzetességek alapján ez bátran kijelenthető.
Aki merít eme kis tanulmányomból, tegyen meg annyit, hogy hivatkozik rám a nevemmel.
Tisztelettel: Sólyom Ferenc,
rováskutató, terjesztő, alkalmazó tanár
Miskolcon, az Úr 2024. évében, Őszutó havának Szent Erzsébet napján.
***
Én az alábbi észrevételeket tettem:
Kedves András!
... Ha te a "j"-t "i"-nek olvasod, akkor valóban a fia szó jön ki jobbról balra haladva. (Utóbb igazat kell adnom Sólyom Ferinek, aki FiJA átbetűzést alkalmazott. Azaz maradhat a "j" j-nek, az i-t pedig hozzáképzeljük, a hangzóugratásra hivatkozva. Egyébként is rokon jel az "i" és a "j" már a hettita hieroglif írás kora óta.) ...
A Bálint "nt"-je a modernebb jel-alkalmazások példája, amikor már csak a szó mássalhangzós csontvázát használják. Az eredeti megoldás a ten "élet, isten" szójelként való használat volt, amire az énlakai unitárius templom Egy isten olvasatú mondatjele a példa (többek között). Ugyanezt a régi típusú alkalmazást látjuk a székelyderzsi téglán, a mondat közepén lévő Dana ten mondatjelben is, aminek az elolvasása meghaladja a szakértők lehetőségeit, mert képtelenek szójeleket alkalmazni. Úgy tűnik, hogy a fentiekkel szemben ez az új homoródkarácsonyafalvai példa az alfabetikus olvasatok számát gyarapítja. Egymás mellett élt a kétféle jelhasználat.
Az énlakai Egy isten mondatjel-ben szintén szerepel az itt csak nt-ként hasznosított ten jelünk, de Énlakán még az eredeti értékkel. A székelyderzsi Dana ten mondatjel és társai c. dolgozatomban a ten jel székelyderzsi előfordulását ismertetem. Ez a homoródkarácsonyfalvai jelhasználat ezekhez képest már egy modernebb stílust képvisel. Persze a különböző eljárások évszázadokig, vagy évezredekig élhettek egymás mellett párhuzamosan.
Irodalom
Berze Nagy János: Égigérő fa
Friedrich Klára: A Homoródkarácsonyfalvi Felirat néhány olvasata, Megfejtési kísérletem és megjegyzéseim (rovasirasforrai.hu)
Benkő Elek: Régészeti megjegyzések székelyföldi rovásfeliratokhoz (Magyar Nyelv, 1994/157-168)
Csallány Dezső: A székely-magyar rovásírás emlékei (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, 1963)
Ferenczi Géza-Ferenczi István: Magyar rovásírásos emlékekről (In: Művelődéstörténeti Tanulmányok, Bukarest, 1979)
Mandics György: Róvott múltunk (2011, III. kötet, 35-39. old.)
Ráduly János: Beszélő rovásemlékek (Marosvásárhely, 2008)
Vékony Gábor: A székely írás (Nap Kiadó, 2004)
