Az academia.edu-n olvasható Keszi Tamás: Hunok, határőrök vagy paraszociális csoport tagjai c. dolgozata. Ebben vitatja Hakan Aydemir álláspontját, aki a székelyeket Attila hunjaival vándoroltatja be a Kárpát-medencébe, ám ok nélkül török nyelvűnek gondolja őket. Hakan Aydemir úgy véli, hogy a török nyelvű székelyek hozták magukkal az ótürk rovásírás ismeretét és azt az elmagyarosodásuk után a magyar nyelvre alkalmazták. Így jött volna létre szerinte a székely írás. (1)
Ezt az alátámasztást nélkülöző téveszmét képviseli az MTA rováskorpusza is, amelynek szerzői kizárták a kötetükből azokat az adatokat (például a hieroglifikus nyelvemlékeinket), amelyek cáfolták volna a magyar- és tudományellenes prekoncepciójukat.
Ezt írja Keszi Tamás:
"Ellentmondások sűrűsödnek a kulcsszereplő, Csaba körül. Kézainál az ő személye köti össze a hunokat és a székelyeket: a székelyek abból a csatából szöknek el, amelyikben Csaba később vereséget szenved, továbbá egy szólás még a 13. században is őrizte Csaba emlékét a székelyeknél. A számos probléma közül az első, hogy Kézai szerint Csaba még él a honfoglalás idején, tehát a székelyek hun származásának kronológiája enyhén szólva bizonytalan. Csaba csak akkor lehetett volna Attila fia, ha az 5. század első felétől legalább a 9. század végéig nyúló, matuzsálemi korban halt volna meg. Az előbbihez hasonló dilemma előtt állunk, csak még súlyosabb formában, mert Kézai adatai itt egymást zárják ki: Csaba vagy valóban Attila fia volt, vagy pedig a honfoglalás idején élt, a kettő együtt nem megy. Így persze ismét arra a következtetésre jutunk, hogy Kézai nem megbízható forrás, ezért könnyen lehet, hogy Csabának egyszerre nincsen köze sem a hunokhoz, sem a honfoglalás korához. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Attilának a megbízható történeti adatok alapján nem volt Csaba nevű fia, akkor még kevésbé lehet a székelyek eredetét az 5. századra visszavezetni." (38. oldal)
A helyzet azonban ennél valamivel bíztatóbb, csak - a jelek szerint - Keszi Péter semmiképpen nem akarja a hun hagyományunkat elfogadni, ezért tücsköt-bogarat megpróbál felhozni ellene. Ám nézzük csak az érvelést!
"Attilának a megbízható történeti adatok alapján nem volt Csaba nevű fia".
Azt azonban tudjuk, hogy a Csaba névben a szabír népnév rejlik s azt is tudjuk, hogy Attila a fiait nevezte ki az egyes néprészek vezetőiül. A Csaba név tehát nem személynév, hanem a szabírok fölé kinevezett hun királyfi méltóságneve, ami öröklődhetett az Attila halála után önállósuló szabír dinasztiában. Különböző személynevű szabír uralkodókat egyaránt nevezhettek Csabának. Ezért semmit sem számít, hogy a Keszi Tamás szerint "megbízható történeti adatok" tudnak-e Attila Csaba nevű fiáról, vagy sem - hiszen a Csaba név csupán egy öröklődő méltóságnév.
"Csaba vagy valóban Attila fia volt, vagy pedig a honfoglalás idején élt, a kettő együtt nem megy."
De igen, a fentiek alapján megy együtt a kettő. A szabírhun dinasztia valamelyik ága minden további nélkül megmaradhatott a honfoglalás idejéig.
***
"Az 5. századi hun nyelvet sem ismerjük, a fennmaradt névanyag alapján a birodalomban számos (iráni, germán, török) nyelvet beszélhettek. De hogy ezek közül melyik volt az „igazi” hunok nyelve, azt nem tudjuk." (42. oldal).
Ez "természetesen" szintén nem igaz. Moór Elemér a felsorolt nyelvek közül a törököt és az iránit már kizárta. Ráadásul az ötven körüli hieroglifikus hun, vagy hun hatást tükröző nyelvemlék alapján valamelyest már dokumentált a hunok magyar nyelve. Más kérdés, hogy Keszi Tamás ezeket nem ismeri, vagy nem hajlandó ismerni.
Jegyzetek
(1) A székelyek valahai török nyelvű volta alátámasztást nélkülöző tévedés. Semmilyen adat nincs arra, hogy a székelyek egykor a magyartól eltérő nyelvet beszéltek volna. Moór Elemér szerint a hunok egyébként sem beszélhettek törökül, mert az ismert hun szavak nem egyeztethetők az ótürk nyelvről tudottakkal.
A székely írás az elvégzett akrofóniarekonstrukciók szerint a magyar nyelv rögzítésére született meg, valamikor a kőkorban. A magyar hieroglif írás elterjedését és használatát széles körben fellelt szövegek bizonyítják évezredekkel a legkorábbi ótürk írásemlékek megszületése előtt. Jó példa erre az amerikai indiánok népi jelhasználata. Ebben az archaikus amerikai jelkészletben vagy 30 székelyazonos jel található meg, amelyek segítségével rövid magyar mondatokat lehet elolvasni (megérteni) az amerikai tárgyakról.
A jellegzetes (a székely írással nem közös) ótürk jelek közül azonban egyetlen egy sem található meg az amerikai indián jelek között. Ennek az a magyarázata, hogy a hunok által használt magyar jelek igen régiek, még Amerika benépesülése előtt születtek meg. Hozzájuk képest az ótürk írás jelkészlete sokkal később, jóval Amerika benépesülését követően alakult ki.
Az ótürk írásból a székely írás nem alakulhatott ki, mert ezt a részletek elemzése, az egyes jelpárhuzamok összevetése is kizárja (Varga/2017/523).
Esetenként a nemzetközi párhuzamok alapján ismert a jelfejlődés folyamata. Ez a folyamat általában a jelforma egyszerűsödésével, néha jelhasadással jár együtt. Ilyenkor a magyar jelforma rendszeresen archaikusabbnak bizonyul az ótürk párjánál. A magyar jelkészletben a rokon jelekből több is megtalálható, az ótürkben azonban kevesebb és azok is késeiek.
Irodalom
Keszi Tamás: Hunok, határőrök vagy paraszociális csoport tagjai
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
