Kaptam Csordás Sándortól négy fényképet egy feltehetően Árpád kori gyűrűről az alábbi kísérőlevéllel, amit ezúton is megköszönök neki.
Tisztelt Varga Géza Úr!
Mellékelten küldök Önnek fényképeket egy gyűrűről, amelyről azt gondolom, hogy talán Árpád kori. A gyűrű eredetéről információm nincsen, azt még nagyapám hagyta ránk. Érdekelne a véleménye a gyűrűről és a rajta található szimbólumokról.
Köszönettel és tisztelettel: Csordás Sándor
1. ábra. A gyűrű pecsétlapján az alulról felfele olvasható Dana ten zsendül mondatjel (a világfa ábrázolása) látható a Nap és a Hold között; a Nap Bél-nek, a Hold pedig nagy-nak is olvasható, ezzel együtt a teljes olvasat: Nagyságos Bél a zsendülő Dana ten (mai magyarsággal: Nagyságos Bél a feltámadó Dana isten)
2. ábra. A gyűrű oldalán a felső sorban a szár "növényi szár, úr", az alatta lévő mezőben pedig a ragyogj, ragyog, ragyogtál szójelek ismétlődnek
3. ábra. A gyűrű másik oldalán hasonló a helyzet: a felső sorban a szár "növényi szár, úr", az alatta lévő mezőben pedig a ragyogj, ragyog, ragyogtál szójelek ismétlődnek
A gyűrű szövege megfelel a hieroglifikus szövegek olvasása során eddig megismert jelhasználati hagyományoknak. Az oldalakon található ragyogj, ragyog, ragyogtál hieroglifák és a közöttük lévő pecsétlapon olvasható istenleírás alapján ez is egy amulett, amely az istenidéző szertartások szokásos szövegvázlatai közé tartozik. A világfával azonos Isten megidézésével védte a tulajdonosát a bajok ellen.
A pecsétlap világfa ábrázolása a zsen ten "zsendülő, újjászülető Isten" olvasatú világfák csoportjába tartozik. E típus legkorábbi előfordulása a 6500 éves anaui pecsétgyűrűn látható, de megjelenik magyar hímes tojáson (5. ábra), kirgiz hímzésen, honfoglalás kori tarsolylemezen (4. ábra) és a Bakay Kornél által Somogyvárott kiásott ezüstgyűrűn (6. ábra) is. Ez az előfordulási kör és a hozzájuk tartozó olvasat ősvallási értelme (az évente meghaló és feltámadó napisten tisztelete) megnyugtató választ ad a Pócs Éva által feltett kérdésre. Ő ugyanis lényegében azt kérdezi, hogy volt-e a honfoglaló magyaroknak saját világfa hagyományuk, vagy azt a néprajzosaink (például Szűcs Sándor és Diószegi Vilmos) csak úgy összefantáziálták és hamisították külföldi példák alapján a nemzeti identitásunk megerősítése végett?
Nos, a fenti gyűrű és párhuzamai kizárják a feltételezett, néprajzosok által elkövetett hamisítást. A világfa valóban létezett a honfoglalás korában (4. ábra) és ezért jelenik meg a népi jelhasználatban (1. és 5. ábra) is. Például a zsen "zsendülő, feltámadó, újjászülető" hieroglifát tartalmazó világfa egyaránt elolvasható a honfoglalás kori tiszabezdédi tarsolylemezen és a hímes tojásainkon is. E végső soron kőkori eredetű jelhagyomány a magyar íráshoz, nyelvhez és (a címerünkben szereplő kettős kereszt alakú világfa révén) az ősvallási alapozású állameszméhez kötődik.
A most elemzett Árpád kori gyűrű világfája és társai nem csak a világfával összefüggő jel- és nyelvhasználatba engednek némi bepillantást, hanem a magyar ősvallás nézetrendszereinek, ünnepeinek és szertartásainak világába is.
Ez egy nem várt fordulat lehet a nemzeti identitásunk gyökereit letagadott állapotában tartani kívánók számára. Ezért arról (a magyar szójelekből alkotott világfa széles körű elterjedtségéről, hun és avar kötődéséről) nyilván említést sem fognak tenni a dolgozataikban s a tudományos szerkesztőségeik is tudni fogják, hogy ilyesmiknek a közlésére sem illik vállalkozniuk. Pedig ez eldönti a tudományos igényű vitának álcázott, de végül személyeskedésbe torkollt, szakmailag pedig - a rovológiai tudásdeficitük és az etikai-módszertani hiányosságaik miatt - eredménytelen világfa vitát. Ha a vitázóknak nem a tudomány előrelépése és a világfa kérdés tisztázása fontos, hanem a magyar- és tudományellenes prekoncepcióik védelme, akkor megmaradnak a dilettánsfóbiájuknál, a legutóbb ismételten lebukott Zsirai Miklós és követői által gyakorolt személyeskedésnél és téveszmeterjesztésnél.
6. ábra. Bakay Kornél által közölt Árpád kori gyűrű Somogyvárról a Zsen ten "zsendülő/feltámadó isten" ligatúrával és az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "zs" (zsenge) és "nt/tn" (ten) rovásjelei; ha a ligatúra alján az ég hieroglifát látjuk egy vízszintes vonal alatt, akkor a mondat olvasata: Zsendülő isten ragyog az égben
Bakay Kornél: Somogyvár Szent Egyed-monostor A somogyvári bencés apátság és védműveinek régészeti feltárása 1972 - 2009., Műemlékek Nemzeti Gondnoksága, Budapest, 2011.
Györgyi Erzsébet: A tojáshímzés díszítménykincse, Néprajzi Értesítő, Népművelési Propaganda Iroda, Budapest, 1974.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése