Az utóbbi időben sorra jelentek meg a különböző fórumokon a hasonló című, szenzációt ígérő bejelentések. Például a Julianus barátai blog is beszámolt a hírről az origo.hu alapján (1). Eredetileg a Cell című élettudományi szaklapban április elején adták közre az avar kori elit genetikai kutatásának újabb eredményeit bemutató tanulmányt. A hazai közlések címe szerint Fény derülhet a legtitokzatosabb Kárpát-medencei népcsoport eredetére. A ígéret megbízhatósága azonban több bizonytalansággal is terhelt. Az akadémikus tudomány hasonló helyzetjelentései csak arról árulkodnak, hogy pillanatnyilag azt sem képesek felmérni, milyen hieroglifikus nyelvemlékek állnak rendelkezésre és milyen tudományterületek vehetők igénybe, ha a mai magyar népet összetevő népcsoportok eredeti identitását kutatjuk. A szerzők csupán az írástörténeti adatok (a hieroglifikus írásemlékek) figyelmen kívül hagyásában következetesek. Ez bizonytalanná teszi a pusztán genetikára alapozott őskutatások eredményét, mert a gének nem rögzítik a kulturális identitást.
Kétségtelen és örvendetes eredmény, hogy a magyarországi embertani leletek elemzésén alapuló modern kutatás az avar elit genetikai eredetét Belső-Ázsia egyik keleti régiójára vezeti vissza. Korábban is felmerült már, hogy az avarok a Zsuanzsuan Birodalom leszármazottai, akik Kína félelmetes ellenségei voltak, amint az is, hogy egyes csoportjaik Közép-Ázsiából, illetve Kelet-Európából származhatnak. A kutatási eredményt közreadó kutatók szerint egy összetett bevándorló avar uralkodó réteg a helyi elit segítségével irányította a szintén sokszínű alaplakosságot. Kérdés, hogy ebből választ kaptunk-e az avar-magyar azonosság, vagy különbözőség kérdésére? Megtudtunk-e bármit is arról, hogy Belső-Ázsia avar elitet kibocsátó "egyik keleti régiójában", vagy a Kárpát-medencei őslakosság körében, esetleg végig az egész sztyepp-övezetben magyar identitású népek éltek-e, vagy sem?
Joggal tesszük fel ez utóbbi kérdést. Ugyanis korábban Horváth-Lugossy Gábor, az MKI főigazgazója, szintén genetikai eredményekre hivatkozva, ennek megfelelően nyilatkozott. Azaz nem pontosan az új bejelentésnek megfelelő álláspontot közölt. (2)
Azt a gyanút engedi meg nekünk ez a kétféle állásfoglalás, hogy a genetikai eredmények, bár azok genetikai szempontból kétségbevonhatatlanok, az identitást illetően tetszés szerint magyarázhatók és a politikai szándéknak megfelelően tálalhatók pro és kontra. Amikor ez az ismételten megjelenő cím azt ígéri, hogy "fény derülhet", akkor abban megjelenik a "szakma" alapvető bizonytalansága. Amíg nem hajlandók figyelembe venni a rovológiai, nyelvi és vallástörténeti adatokat, addig nem is fognak ennél előbbre jutni.
1/a. ábra. Egy elolvasható jelpárhuzam, amelyik összeköti a Kárpát-medencét a Kelettel: a kunbábonyi avar kagán Nagy szár "nagyúr" ligatúrája és egyik párhuzama Belső Ázsia keleti területéről
1/b. ábra. Egy másik elolvasható hazai hieroglifikus szöveg, amelyik szintén Keletre mutat: a gátéri avar madár fölött az Ég szár (mai magyarsággal az Ég ura) mondat olvasható, a mondatnak van honfoglalás kori és kínai neolitikus párhuzama is
A legtitokzatosabb Kárpát-medencei népcsoport alatt az avarokat értik a szerzők, de e jelzőhasználat oka a cikkből nem derül ki. Ugyan miért lenne titokzatosabb az avarság a többi népnél, amelyik a mai magyarság ősei sorában megemlíthető? A régészeten belüli félreértésekre gondolnak, amelyek felszámolására eljött az idő? Az avar kor régészetében ugyanis sajnálatos divat a meroving és egyéb nyugati hatás kimutatása még olyan leletek esetében is, amelyeken magyar nyelvemlék van (l. a kölkedi avar boglárt!). Azért lennének "legtitokzatosabbak" az avarok, mert felrémlett egyesekben, hogy ez a tudatos félrevezetés több sebből vérzik, ezért a továbbiakban már nem folytatható?
Az avar-frank-meroving korszak régészeti értékelésének egyik botrányköve a Zalavár-Mosaburg azonosítás. Ismert tény (Ritoók Ágnestől kapott szóbeli tájékoztatás), hogy a zalavári ásatásokon szovjet megrendelésre kellett szláv vonatkozású leleteket találni. A történelemhamisításnak a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása a mai napig a szolgálója. Ott ugyanis azonosítják Zalavárt és Mosaburgot. Annak ellenére, hogy ezt Bakay Kornél a Zalavár-Vársziget és a Mosaburg-kérdés c. tanulmányában megcáfolta. A tanulmány angol fordításban is elérhető: Controversy between Zalavàr – Vàrsziget and Mosaburg.
Ez a genetikára alapozott mostani előrelépés, aminek a jelentőségét a cikkek túlbecsülik, még nem jelenti az avar identitás kívánatos és lehetséges szintű azonosítását. Szükség lenne az avar nyelvemlékek vizsgálatára és hasznosítására is. Arra azonban a régészek - talán az MTA és a Soros alapítvány közötti szerződés szellemének megfelelve - nem hajlandók. Világosan kiderült ez akkor, amikor kaptam egy levelet a Nemzeti Régészeti Intézettől. Ebben arról tájékoztattak, hogy nem fogadják el a csúcshegyi honfoglalás kori gyűrűről adott olvasatomat a konferenciájukon való előadásra. A totális hozzá nem értésük miatt ennek az elutasításnak nem tudták megadni a szakmai indoklását. Összefüggő leletekről van szó, mert e csúcshegyi honfoglalás kori gyűrű pontos írástörténeti párhuzama az 1/b. ábrán látható gátéri avar leletnek.
A most beharangozott hír mindössze azt jelenti, hogy genetikai elemzéssel rekonstruálták az avarok vándorlását és származási kapcsolatait. Ez fontos lépés volt a bizonyítás terén, de a gondolat korántsem új, mert eddig is tudtunk róla. Inkább arról lehet szó, hogy azok az örök kétkedők, akik tücsköt-bogarat felhoztak az avarok által megtett út hiteltelenítésére, most pontot tehetnek a kételkedésük végére.
Maradt azonban egy ki nem mondott, ám nyilvánvalóan költői kérdés: Jöhettek-e merovingok (germánok), jöhetett-e meroving (germán) kultúra Kína mellől? E "költői" jelző mögött valójában az a kérdés lapul, hogy fenntartható-e a magyar kulturális értékeket rendre idegeneknek ajándékozó gyakorlat? A téves beidegződést eddig is csak a magyar őskultúra megvetése és a nemzeti írásunkkal szembeni tartózkodás, a nyugati nemzetekkel szembeni szolgalelkűség "indokolta".
A genetika nem képes a kulturális identitás meghatározására, mert a gének sem a nyelvet, sem a vallást nem rögzítik. Ezt ugyan mindannyian tudjuk, ám a "szakma" mégis előszeretettel hagyja figyelmen kívül. Azaz - ami az avar identitást illeti - a meghirdetett fényre derülés mindaddig várat magára, amíg a "szakma" nem hajlandó valóban interdiszciplináris kutatásokra.
A régészeti kutatások korábban is rámutattak számos párhuzamra a Kárpát-medence és az eurázsiai nomád leletek (fegyverek, edények, lószerszámzat) között. Például a Kárpát-medencét és Mongólia területét összeköti egy közös hatalmi szimbólum, a nemesfémből készült, lunula alakú (holdsarlóra emlékeztető) mellkasdíszek használata (1/a. és 2/a. ábra). Azt azonban nem vették észre a szerzők, hogy ez a kiemelt fontosságú lelet nagy valószínűséggel elolvasható magyarul (az olvasat bizonyosságát a párhuzamok feltérképezése adja, ám ilyen írástörténeti jellegű kutatásra a "szakma" nem vállalkozik) (3).
A genetikai vizsgálatok arra mutatnak, hogy az avarok néhány év alatt több mint 5000 km-t tettek meg Mongóliától a Kaukázusig, majd további tíz év múltán a mai Magyarország területén telepedtek le. Ez a migráció az emberiség történetének egyik leggyorsabb, nagy távolságú vándorlása. „Észak-Kelet-Ázsiához való egyértelmű genetikai kapcsolatuk és a Zsuanzsuan Birodalom bukásához köthető eredetük mellett azt is látjuk, hogy a 7. századi avar kori elit további 20–30%-a valószínűleg az Észak-Kaukázushoz és a kelet-európai sztyeppéhez köthető a genómja alapján, ami közelebbi területekről is érkező migrációra utalhat” – mondja Guido Gnecchi-Ruscone, a tanulmány megosztott első szerzője.
Szécsényi-Nagy Anna, a tanulmány másik első szerzője hozzáteszi: “A domináns kelet-ázsiai genetikai örökség megtalálható a Duna-Tisza közi központi avar települési terület több temetőjében is.”
A megjelent tanulmányban 66 Kárpát-medencei, a IV-VIII. században élt embert elemeztek, köztük a valaha felfedezett nyolc leggazdagabb, aranytárgyakkal együtt eltemetett avar előkelőt. Közülük a kunbábonyi avar kagánt említették és kiemelték a sírjában talált "lunula alakú" aranylemezt, amelynek kitűnő párhuzama van Belső Ázsiában (2/a. ábra). Hozzátehetjük, hogy ez a holdsarló a székely írás "n" betűjének avar kori változata, az égboltot ábrázoló nagy hieroglifa. Itt ugyan fejjel lefele lóg, de ilyen fordított állású (az isteni nézőponthoz igazított?) jelek Kínától a Kárpát-medencéig követhetők. Az ív közepén megfigyelhető függőleges vonal a szár "úr" hieroglifának felel meg. A két jel együttesen nagy szár, mai magyarsággal nagyúr olvasatú. S a tanulmány szerzői maguk is úgy fogalmaztak, hogy ezekben a sírokban a leggazdagabb avar urak hagyatéka került elő. Lehetséges persze, hogy a nagyúr jelző az égben lakó Istenre vonatkozott, akinek a kunbábonyi avar kagán csupán a földi képviselője volt. A párhuzamok alapján ez a nagy szár "nagyúr" ligatúra általánosan el volt terjedve a sztyeppi népek között. Annak is van jelentősége, hogy mind a jeleket, mind a nyelvi fordulatot napjainkig megőriztük.
2/f. ábra. A zamárdi avar szíjvég hátlapjáról a jelek, az olvasat jobbról balra (a csillagig): Ős, ragyogó ügy szár, nagyon nagy szár (mai magyarsággal: Ősi, ragyogó folyó úr, nagyon nagy úr), fotógrafika
3. ábra. A kunbábonyi avar kagán sírjából előkerült a magyar hieroglif írással Ten országa, mai magyarsággal: Isten országa alakban elolvasható nyelvemlék (ha a középső kerek folt is elolvasható, akkor Lyukó ten országa az olvasat)
Jegyzetek
(1) Szakmaiatlan támadásban volt részem a Juliánus barátai blogban a kutatási eredményeim miatt egy, a saját nevét nem vállaló, Esküdt néven hozzászóló olvasótól ezzel a végső konkluzióval: „Hazudhatunk magunknak és másoknak, s kényszeríthetünk másokat, hogy ők is hazudjanak, a valóságot azonban, felebarátaim, nem írhatjuk felül még hatalmi eszközökkel sem.” A vagdalkozás tökéletesen érthetetlen, ha tudományos igényű párbeszédre számítunk. Az életen át tartó kutatásaim menetét, módszertanát és eredményeit dokumentáltam pl. a Magyar hieroglif írás c. kötetben és a 900 cikket tartalmazó blogomban. Bárki ellenőrizheti és beláthatja a felfedezésem alátámasztott voltát, ha megfelelő szellemi képességek birtokában elegendő időt szán rá. Akinek ilyesmire nem futja, az megreked a jelzőosztogatásnál. Ezzel a magatartással A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika c. cikkemben foglalkoztam már.
(3) A "tudományos konszenzus" szakmai-etikai állapotát jellemzi Szenthe Gergely elszólása. Szerinte a mitológiai és a kozmológiai vonatkozások kutatása csak egy elkerülendő kátyu. Nyilván fel sem sejlett benne, hogy ezzel a hozzáállással a magyar őstörténet kutatása korlátozódik. Korántsem mellékes körülmény, hogy a nemzetépítés alapvetésébe is beletartozik a mitológia és a kozmológia.
A mitológia egy végső soron kőkori világmagyarázat, a korabeli tudomány álláspontját őrízte meg napjainkig. S e kőkori világnézetnek kozmológiai alapozása van. Kiderül ez a székely rovásjelek feltárt képi tartalmából és jelentéséből (az akrofónia rekonstrukciójából) is. Az Isten azonos az égig érő fával (Tejúttal). A világunk időfolyamát "földindulás" (vulkánkitörés, földrengés) és "égszakadás" (meteorbecsapódás), meg a téli napforduló szakaszolja.
Az edényeinken lévő fazekasjelek szerint az étel az Isten ajándéka, az élelmiszer előállítása meg a Teremtés folytatása. A szerszámainkon lévő jelek azt mondják el, hogy a világot az emberi munka tartja forgásban. Az ágyainkon lévö jelek szerint a gyermeknemzés maga a halhatatlanná válás. A szkíta és avarhun korszakban eleinket az őket körülvevő, jelekkel ellátott tárgyaik nevelték a társadalmi együttélés legfontosabb elveire. Egy rokonszenves világnézet finomra csiszolódott tanúi ezek, amelyek ma is korszerűek és alkalmasak a nemzetépítésre. Érthető, hogy a haynauista-hunfalvista emlőkön cseperedett, Trianont előkészítő és igazoló "tudomány" zsigerből gyűlöli a székely írást és annak előzményét, a magyar hieroglif írást.
Szenthe Gergely aligha gondolta végig a fenti összefüggéseket. Akinek fogalma sincs a nemzeti írásunkról, annak ez a csodavilág nem is létezik. Csak megismétli az őt szocializáló magyar- és tudományellenes közeg ítéletét. Véleménye a Magyarságkutató Intézet gondozásában jelenhetett meg. A feladathoz fel nem nőtt szerkesztőség elhitte a szerzőnek, hogy a mitológia és a kozmológia egy kerülendő kátyu.
Irodalom
Varga Géza: Milyen hatással van a Soros-alapítvány által érzékenyített MTA a Magyarságkutató Intézetre?
Varga Géza: Horváth-Lugossy Gábor féligazságai a hun-magyar azonosságról, Szent Mártonról és az őshonosságunkról
Fehér Bence: Egy újabb rovásíráskorpusz ígérete 2022., (academia.edu)
Fehér Bence: A Kárpát-medencei rovásírásos emlékek gyűjteménye, I. kötet: Korai emlékek (1599 előtt) és kései feliratos emlékek
Varga Géza: Az akadémikus "tudomány" rovológiai kudarca: az udvardi avar tűtartó elolvasható, Bél megidézéséről szól
Fehér Bence: Legősibb nyelvemlékeink? MKI Évkönyv 2019, 2020.
Fehér Bence: Egy avar kori rovásírásos felirat Aquincum–Szőlő utcából: az ószláv nyelv korai emléke, Studia Epigraphica Pannonica X. 16-22, 2019.
Fehér Bence: A Kárpát-medence első ókori feliratcsoportjának meghatározásához, Studia Epigraphica Pannonica X. 5-15, 2019.
Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i?)
Varga Géza: Fehér Bence jánoshidai avar Baszjad Izüt mondata
Varga Géza: Megjegyzések Fehér Bence: "A Kárpát-medence első ókori feliratcsoportjának meghatározásához" c.tanulmányához
Varga Géza: Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről
Varga Géza: Az énlakai Egy Isten mondatjel
Varga Géza: A székelyderzsi Dana ten mondatjel és társai
Varga Géza: A Bodrog-alsóbűi rovásfelirat újabb olvasata: nagyon nagy Lyukónak
Varga Géza: A Gizella kincs turulos fibulájának hieroglifikus szövegei
Varga Géza: Az apahidai hun turulok hieroglifikus szövegei
Varga Géza: A Magyarságkutató Intézet rovológiai teljesítménye
Varga Géza: A székelyderzsi Dana ten mondatjel és társai
Varga Géza: A karcagi csatkarika hieroglifikus felirata
Varga Géza: Vásáry István észre sem vette, hogy elszólta magát
Varga Géza: A legkorábbi magyar nyelvemlékek
Varga Géza: A hieroglifikus feliratot hordozó berekböszörményi gyűrű
Varga Géza: A szentgericei világmodell a karcagi rovásszöveg előképe
Varga Géza: A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika
Varga Géza: Az Osservatorio Letterario 2010-es cikke az OSZK meghamisított nyelvemlék-kiállításáról
Varga Géza: A zamárdi avar temető szíjvégének rovásfelirata
Varga Géza: A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar hieroglifái
Varga Géza: "Lyukó isten országa" hieroglifikus mondat egy meroving bogláron
Varga Géza: "Lyukó Ak folyóisten földje" hieroglifikus mondat Teotihuacanból
Varga Géza: A szentgyörgyvölgyi korsó Lyukó és ég jeles világmodellje
Varga Géza: Lyukó isten tulipán alakú jelképe Oroszországból (X-XII. szd.)
Varga Géza: A hunok magyar nyelvűségét alátámasztó "lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvenció
Varga Géza: Ukrajnai hun kincs "Ragyogó Lyukó" olvasatú turulja
Varga Géza: Lyukó isten és a termékenység
Varga Géza: A wittislingeni meroving fibula magyar mondatai
Varga Géza: Szenthe Gergely és az MKI esete a kassa-zsebesi avar "Nagyságos ragyogó ten országa" mondattal
Varga Géza: A legkorábbi magyar nyelvemlékek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése