A Saint-Denis kincs, amelyet a francia forradalomig a párizsi Saint-Denis-bazilikában őriztek, a Francia Királyság dísztárgyainak fő gyűjteménye volt, beleértve a ma francia koronaékszereket is. A történelem viszontagságai közepette sok elveszett belőle. Fennmaradt tárgyai jelenleg a Louvre, a Francia Nemzeti Könyvtár Médailles kabinetje és más múzeumok között vannak szétszórva. A Saint Denis apátság I. Dagobert temetésével a 7. században lett királyi nekropolisz. Ezt Martell Károly és Pipin temetkezései is megerősítették. A korai Capeting-dinasztia alatt a francia monarchia fontos szentélyévé vált. A fő adományozók közé tartozott Kopasz Károly a IX. században. Csatlakozott hozzá VI. Lajos és VII. Lajos abban az időben, amikor Suger Saint-Denis apátja és kulcsfontosságú királyi tanácsadója volt, valamint II. Fülöp, Saint Louisés más francia uralkodók. A Paten of Serpentine "szerpentin szabadalma" néven nyilvántartott korongot IX. századinak mondják. E század elején gyengült meg (hullott darabjaira?) az Avar Birodalom. Az avar urak egy része 803-ban ismerte el a nyugati avar területek feletti frank uralmat. Az avar királyi kincstárat ekkortájt hurcolták Nyugat-Európába.
Az így nyugatra került ékszereken ismételten találunk magyar hieroglifikus szövegeket. Ezért joggal vetődik fel, hogy a korong a Nagy Károly által az avar kincstárból elrabolt javak közül származhat. Az alábbi olvasatok ezt alátámasztják. Egy másik, lehetséges magyarázat az lenne, hogy a IX. században a frank udvarban a legjobb ötvösök magyarul írtak és olvastak.
1. ábra. A Saint-Denis kincs IX. századi korongja a Lyukó hieroglifa képszerű megvalósítása
A Saint-Denis kincs korongja rendelkezik a hun és avar hieroglifikus szövegekre általában jellemző ismérvekkel. A jellegzetes szerkezet egyúttal alátámasztja a jelek és mondatok elolvashatóságát is.
A korong egészének alakja a Lyukó jellel azonos. Lyukó a hun és avar mitológia népszerű istene. Hasonló lelet előkerült már a Noin Ula-i hun lelőhelyen is (2. ábra). A jel az élet lehetőségét adó lyukat, forrást ábrázolja. Ezért érthető, ha e korong közepén halakkal teli vizet megjelenítő üveglapot találunk.
2. ábra. A Noin Ula-i hun Lyukó hieroglifa tojást tojó madarakkal (középen) és a székely írás "ly" betűjének két alakja (kétoldalt)
Ismerős a körirat szerkezete is. A korongon van egy körirat és sugár irányban olvasható mondatokat is találunk, az avar hieroglifikus szövegek rendje szerint. A körirat a ragyogj, ragyogtál, ragyogó szójelekből áll. Sugár irányban elolvasható mondatból többféle is van. Az egyik Ragyogó Lyukó, a másik Lyukó sar Isten (mai magyarsággal: Lyukó úristen alakban) olvasható el.
Ez utóbbi mondatban a jelek irányultsága a mondatjel két végén ellentétes, ahogyan azt már több más esetben is tapasztaltuk. Az isten szó "felfele néz", a sar "úr" szó pedig "fejjel lefele lóg".
A korongon harmadik mondatként elolvasható a körirat ragyogj, ragyogtál, ragyogó szójele és a fentebb említett, az egész korong által képezett Lyukó hieroglifa. Ez a jelmontázs egy istenidéző szertartás szövegkönyve. E szövegkönyvekben szokás, hogy a ragyogj, ragyogtál, ragyogó szójelek megelőzik és követik (körülveszik) az Isten jelét, aminek itt a Lyukó hieroglifa felel meg.
3. ábra. A Saint-Denis kincs korongján olvasható Ragyogó Lyukó mondatjel
Irodalom
Varga Géza: A legkorábbi magyar nyelvemlékek
Varga Géza: Nyelvemléknek tekinthetők-e a magyar hieroglifikus szövegek?
Varga Géza: A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar hieroglifái
Varga Géza: A G Petzinger által közölt európai barlangi jelek azonosak a székely jelekkel
Varga Géza: Tubay Tiziano találgatja, miért maradt ki a nikolsburgi ábécé az OSZK nyelvemlék-kiállításából
Varga Géza: Félsikerű kiállítások
Varga Géza: Karosi hunfoglalók, Révész László és Török Tibor nézeteltérése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése