Szenthe Gergely (1) tollából származó imponálóan széles kitekintésű, elsősorban formai-stilisztikai szempontokra összpontosító munkát jelentetett meg a Magyarságkutató Intézet a késő avar kori ornamentikáról. A jelen cikk célja annak tudatosítása egy VIII-IX. századi kassa-zsebesi lószerszámvereten (bogláron) megjelenő példa (2) elemzésével, hogy a kötet súlyos hiányossággal terhelt. A szerző nem ismeri fel a székely írásjeleknek az avar ornamentikában megjelenő megfelelőit és nem olvassa el az általa közölt, magyarul megszólaló avar hieroglifikus nyelvemlékeket (1/a. ábra).
Az avar ornamentika forrása
"Jelen állapot szerint a késő avar kori ornamentika e fejezetben tárgyalt része megbízhatóan azonosítható mediterrán, illetve antik párhuzamok fényében a késő antik vizuális jelrendszer regionális csoportjaként. A nehézség inkább abban rejlik, hogy máig nem sikerült tisztázni a korabeli kapcsolatot biztosító elem mibenlétét, illetve a kisugárzás pontos forrását." - írja Szenthe Gergely A késő avar kori növényi ornamentika elemzése c. dolgozatának 418. oldalán.
E tanácstalanság többszörösen is érthető. Egyrészt azért, mert az akadémikus "tudomány" általában nem kapkod a hun hatás, a rovásjelek felismerése és a magyar mitológia adatai után. Azok megismerése és megértése nélkül pedig valóban reménytelen az ornamentika leírását végzők helyzete. Másrészt azért, mert Szenthe Gergely konkrétan annak a múzeológus csoportnak volt a tagja, amelyiknek tevékenykedése idején az általam múzeumi letétbe adott, a régészek által akkor hunnak vélt jelvény rovásjeleket hordozó felületét valakik a Magyar Nemzeti Múzeumban barbár módon lereszelték, a rovásjeleket pedig letagadták róla (Varga/2018.).
Amennyire a szerzőről az évtizedes ismeretségünk során sikerült képet alkotnom, annak alapján úgy vélem, hogy Szenthe Gergely nem siet felismerni a székely rovásjelekkel rokon avar hieroglifákat akkor sem, ha azok szinte kiverik a szemét. Szerinte ez négyágú forgóinda (négy hurokba fonódó minta, belsejükbe hajló indavirágokkal). Ilyen minőségű meghatározásra - talán mondanom sem kell - bármelyik kreativitáshiánnyal küzdő óvónéni képes. Ennek köszönhetően nyílik most lehetőségem javaslatot tenni a tanulmányában tapasztalható hiány kijavításának irányára. Az általa közölt avar motívumok jó részén ugyanis felismerhető néhány székely jel avar megfelelője, amit korábban pl. a hunok is használtak (1/c. és 1/d. ábra). Miáltal magyar szavak és rövid mondatok elolvasására nyílik lehetőség és a kisugárzás pontos forrását, a szkíta-hun-avar-magyar mitológiát is azonosítani lehet.
Mitológia és a kozmológia
"A feldolgozó helyzetét nagyon megkönnyíti, - írja Szenthe Gergely - hogy az avar díszítőművészet kutatása Hampel óta igazából soha nem csúszott bele abba a kátyúba, amelyből a honfoglalás kori magyar művészet vizsgálata sokáig nem bírt kikecmeregni. Az avar kor kutatói nem látták bele a mitológia vagy komplex, kozmológiai képzetek nyomát a késő avar kor díszített tárgyaiba, illetve a legtöbb esetben, amikor ez mégis megtörtént, ez szakmailag indokolt volt, illetve a tézist kellő óvatossággal fogalmazták meg." (70. o.)
Mit tehetünk ehhez hozzá, tudván, hogy a szerző által vizsgált ornamentika végső forrása és legfontosabb mondanivalója szorosan összefügg a mitológiával és a korai kozmológiai képzetekkel? Éppen azért alkalmazták e sajátos ornamentikát az avarok, mert ez fejezte ki a mitológián és kozmológiai képzeteken alapuló identitásukat. Szó szerint a világnézetüket ábrázolják és írják le ezek a felülnézeti (1. ábra) és szembőlnézeti világmodellek (2. ábra).
Az előző átkosban divat volt alábecsülni a magyar mitológiát, sőt tagadni a létezését, amelyet pedig Ipolyi Arnold olyan szépen és alaposan leírt. Akadt olyan magyarországi mítográfus, aki azt is le merte írni, hogy a magyar ősvallás kifejezés használata eleve tudománytalan. Ez a - végső soron a megszállók által meghatározott - mitológiaellenes álláspont érvényesülhet az ELTÉ-n, ahol a szerző a jelen dolgozat első változatát diplomamunkaként benyújtotta?
Lehetséges, hogy a feldolgozónak könnyebb a helyzete a diploma megszerzésekor és a hivatali karrierje során is, ha a létező mitológiai és kozmológiai összefüggésekkel nem törődik, sőt az ilyen irányú kutatásokat is eleve kátyunak minősíti. Azonban az általa e leletről adott értékelésnek ugyanez már nem használ, mert ettől fut vakvágányra. A magyar hieroglifák, amelyek az ornamentika forrását (a magyar nyelvű népek csoportjának világnézetét) azonosítják, éppen a szerző által mellőzött és lenézett mitológiának és kozmológiai képzetnek a termékei. Ezek azok a szakterületek, amelyek ismerete elengedhetetlenül szükséges az avar ornamentika és hieroglif írás jobb megértéséhez. Az elemzésük kátyunak minősítése Szenthe Gergely öngólja. Példaként a fenti avar világmodell egyik negyedét, a jelekből alkotott "eget tartó fa" ábrázolási konvenciót mutatom be közelebbről, amelynek változatai nem csak az avar, hanem a szkíta és a magyar ornamentikában is megjelennek (2. ábra).
2/b. ábra. A gjunovkai szkíta nyeregdísz egy "eget tartó fa" képszerkezetben adja elő a csodaszarvas történetét, amely részét képezi a hun és a magyar mitológiának is, a fa Y alakú és ten "isten" jelentésű, miként a jelen cikkben tárgyalt avar világmodellben is
2/d. ábra. A csempeszkopácsi Árpád kori műemléktemplom kapubélletén lévő "eget tartó fa" ábrázolási konvencióban a világoszlop (hegy és fa) olvasata: Isten országa, közeli párhuzama az avar ten országa mondatnak
A 2/a. ábrán látható szembőlnézeti világmodell ("eget tartó fa" ábrázolási konvenció) egy neolitikum óta széles körben ismert jelmontázs-típus képviselője, amelyet a Magyarság jelképei és a Magyar hieroglif írás c. kötetekben ismertettem. E konvenció szerkezete és elemei a szkíta-hun-avar-magyar mitológia és kozmológia alaptételeit írják le és ábrázolják (Varga/2017/323). A képszerű magyar hieroglifák és a székely rovásjelek forrása e világmodellek jelrendszere. Éppen e jelek ismerete tenné lehetővé Szenthe Gergely számára a könyvében bemutatott avar ornamentika identitásjelző szerepének és forrásának felismerését, a szkíta-hun-avar-magyar identitásjelzők azonosítását.
A kassa-zsebesi avar világmodell
A világmodell a teremtett és rendezett kozmosz jelekből alkotott rajza (térképe, metszete). A hagyományok szerint a világmodell közepén az Isten neve, jelzője, vagy képe szerepel. A világmodell sarkain (esetleg oldalfelezőin is) a magasba vezető út valamilyen jelképe (fa, folyó vagy oszlop olvasható rajza) látható. Ezeknek a feltételeknek a kassa-zsebesi avar világmodell megfelel.
Az 1. ábrán látható rajz nem a teljes tárgyat ábrázolja, csupán azt a részét, amit Szenthe Gergely fontosnak, az ornamentikához tartozónak ítélt. Ehhez a közölt ornamentikához azonban minden bizonnyal hozzá kell tennünk (lévén egy gomb alakú boglárról szó) egy kör alakú keretet, a fémtárgy peremét. A világmodell ezzel a kör alakú kerettel lesz teljes. Így válik azonosíthatóvá a körbe zárt kereszt alakú székely "f" (Föld) jellel, a közepe pedig a kereszt alakú Dana, vagy (elfordítva) X alakú Bél hieroglifával. Mindkét hieroglifa az Isten egyik neve.
A fentieket figyelembe véve a közép a Khuar, Dana és Bél istenneveket rögzíti, A sarkokon látható "eget tartó fa" ábrázolási konvenciók (szembőlnézeti világmodelek) Ragyogó, nagyságos Ten országa alakban olvashatók el.
Ország és mitológia
Yuval Noah Harari elemzi a mítosz és az ország-, vagy birodalomépítés összefüggéseit a Sapiens c. kötetében, amely az emberiség utolsó százezer évének sajátos áttekintése. Ebben megfogalmazza, hogy az ország- és birodalomépítés szükséges kelléke a közös mitológia (3).
Mint írja "gyakran maguk a birodalmak terjesztették az eszméket, intézményeket, szokásokat és normákat. Ennek egyik oka az volt, hogy így a saját dolgukat is megkönnyítették. Nehéz olyan birodalmat uralni, amelyben minden kis körzetnek megvan a maga törvénykezése, írása, nyelve és pénze. A szabványosítás nagy áldás volt az uralkodók számára. A másik, ugyanilyen fontos oka annak, hogy a birodalmak aktívan terjesztették a közös kultúrát, az volt, hogy így szereztek legitimitást. Legalábbis Kürosz és Csin Si Huang-ti ideje óta a birodalmak úgy igazolták tetteiket ... mint szükséges lépést egy felsőbbrendű kultúra elterjesztéséhez, amely a meghódítottaknak éppúgy előnyére válik, mint a hódítóknak." (Harari/2015/183).
Ilyen - kultúrát meghatározó - gondolat a csodaszarvas vadászatának mítosza is, amely képszerűen, csillagokból kirakva megtalálható az égen. A csillagszarvas a Tejúton (az égig érő fán) a Sarkcsillag (a napisten palotája) felé menekül az üldözői: az Orion és a Gemini (azaz Nimród, Hunor és Magor) elől. A különböző mítoszvariánsokban a szarvasünő az üldözők asszonyává válik és vélük egy boldogabb országot alapít. A csodaszarvas mítoszt ismerték a szkíták meg a hunok, de szerves része a magyar mitológiának is. Nem véletlenül említette Attila hun uralkodó a katalaunumi csata előtt a harcosainak tartott buzdító beszédében a csodaszarvas ígéretét.
A csodaszarvas mítosz ábrázolása a 2/b. ábrán elválaszthatatlanul összefonódik azokkal a magyar hieroglifákkal és ábrázolási konvenciókkal, amelyek a Szenthe Gergely által elemzett avar ornamentikában is sorozatosan felbukkannak. Azért, mert a magyar hieroglifák az ősvallás jelképrendszeréből maradtak ránk s így őrződtek meg a népi jelhasználatban, de a magyar államcímerben is (2/e. ábra).
A fentiekből következően a mitológia és csatolt részeinek, például az ősvallási eredetű jeleknek a tagadása, elhallgatása, jelentőségének alábecsülése az identitást és az arra is épülő országot gyengítő magyar- és tudományellenes tett.
Mitológia, nyelvemlék és identitás
Az alábbiakban néhány összefüggéseiből kiragadott (esetleg csak az egyik, vagy másik tárgy- és motívumcsoportra vonatkozó) részletet idézek a kötetből, amelyekből mégis következtetni lehet a szerző álláspontjára, ismereteinek általános szintjére és jellegére. Az idézetekhez esetenként hozzáfűzöm az észrevételeimet.
"a mintát a strukturalista felfogásnak megfelelően az ornamentika grammatikájának nevezte az iszlám művészetet vizsgáló Oleg Grabar. Véleménye szerint az ornamentika egyes elemei a nyelvi jelekhez hasonlóan jelentéshordozó szereppel bírnak." (16. o.)
Grabar zseniális sejtése az avar leletek esetében is tökéletesen igazolható, mert az avar ornamentika egyes elemei jól azonosíthatók magyar hieroglifákkal (vallási vonatkozású szójelekkel). Ezt bizonyítja a jelen cikkben tárgyalt példa is (1. és 2. ábra). Ezek az elolvasható nyelvemlékek egyúttal a vizsgált avar ornamentika alapvetően keleti, hun eredetét és a hun-magyar azonosságot is alátámasztják.
"a tárgyak, jellegzetes megformálásuk, részleteik nélkül az identitás kifejezhetetlenné válna, a társadalom kategóriáinak, különböző szintű azonosságtudatainak aktív alakítója és fenntartója is az embert körülvevő tárgyi világ" (17. o.)
Az elolvasható motívumok lehetőséget adnak az identitás és a kibocsátó forrás azonosítására. A hun és avar tárgyaknak több stílusuk is volt, ami alkalmat adott egyes szerzőknél a helyzet megfordított értékelésére: az avarokra gyakorolt meroving stb. hatás feltételezésére. Az elolvasható motívumok ezeket a prekoncepciós értékeléseket leleplezik. A hunok és az avarok a különböző stílusokat egyaránt a saját világnézetük kifejezésére használták és az elolvasható jeleikkel megtűzdelve adták tovább például a merovingoknak is. Valójában az állapítható meg, hogy a szarmaták, hunok és avarok meghatározó hatást gyakoroltak Európára. Ezt - a magyar hieroglifákkal írt szövegek elolvasása esetén - a szerző által bemutatott avar motívumkincs is kellőképpen bizonyítja.
"A nemzeti kategóriákat használó Strzygowski – kimondottan is szembehelyezkedve a „bécsi iskola” birodalmi léptékben gondolkodó, idősebb teoretikusaival, főleg Alois Riegllel – felfogása szerint az orientális az innovatív, eredeti, amely újra és újra hatást gyakorol az antik (késő római, valamint bizánci) művészetre. A „Keletről jövő fény” bűvöletében Strzygowskinál minden esetben a „Kelet” volt a kezdeményező és alkotó fél." (22. o.)
"A korszakban általános vélekedés szerint a díszítőmotívumok csak a tárgyi anyaggal és a hordozó népességgel együtt, a sztyeppéről érkezhettek. A B csoport anyagának hampeli, korai keltezésének időszakában a griffes és indás művészetet a meghatározó régészek közül Nagy Géza kifejezetten hunnak vagy hun-szarmatának, Pósta Béla hun-germánnak – a késő római városi műhelyekből való eredetet hangsúlyozó Hampellel szemben alapvetően „barbár” eredetűnek – tartotta." (23. o.)
"Az idő előrehaladtával azután Fettich is mind nagyobb jelentőséget tulajdonított a keleteurópai régiónak a Hampel II. csoport művészetének kialakulásában. A 40-es évek elején írt összefoglalásában már azt a véleményt képviselte, hogy a Krímben és a délorosz sztyeppén – a Dnyeper-völgyben és Kijev környékén – a helyben maradó, hellenizált szkíta és szarmata alaplakosság kulturális tradícióit a hun korban létrejövő „ötvösdinasztiák” vitték tovább. Ezek a 9. századig biztosították volna a folyamatosságot, miközben nemcsak a Mala Perescsepino-i lelet tárgyain, hanem például a nagyszentmiklósi kincs edényein is rajta hagyták a kezük nyomát. Fettich véleménye szerint e kelet-európai környezetben folytonos hagyomány tette lehetővé, hogy a 8. században „újra életre keltsék” a késő avar kultúrába kerülő, előtte hosszú ideig nem használt antik formakincset, indákat, vagy a görög mitológia jeleneteit, alakjait. (Mint az értékelő fejezetekben alább látható lesz, különféle megfontolásokból bizonyos minta-, illetve palmettatípusok kapcsán e tézisek – ha nem is a fettichi narratívába ágyazva – az avar és kazár kommunikáció lehetősége miatt ma is figyelmet érdemelnek.) Eközben a kortársak közül Fettich alkalmazta legkövetkezetesebben azt az alapfeltevést, hogy a konzervatív nomád kultúrában – így nyilván a művészetben is – nagyon hosszú időn át éltek lényegi változtatás nélkül bizonyos elemek. Az eljárás gyakorlati problémája a párhuzamként felhasznált elemek kulturális hovatartozásának bizonyíthatatlan volta." (26. o.)
Ez csak annak az akadémikus áltudománynak a problémája, amelyik évtizedek óta tudatosan nem hajlandó kutatni, megismerni és felhasználni a magyar hieroglif írással írt és a múzeumok polcain a rendelkezésünkre álló nyelvemlékeket. A felhasznált elemek kulturális hovatartozását az ornamentikába rejtett, elolvasható nyelvemlékek egyértelműen bizonyítják - lévén magyarul elolvashatóak. A Magyarságkutató Intézet főigazgatója Horváth-Lugossy Gábor az ezt célzó, segítséget felajánló javaslatomra azt válaszolta, hogy "ezzel a kérdéskörrel nem tud és nem is kíván foglalkozni.” Ez az álláspont érthetővé teszi a szerző most elemzett dolgozatának kudarcát és közpénzen való kiadását.
"Az analógiák fényében a csoport ornamentikapreferenciája, ornamensei, motívumai, valamint a tárgyak formai jellemzői antik-mediterrán eredetűek. A legtöbb jelenségnek avar környezetben nincs előzménye ... A forma bizánci szíjvégeken keresztül a késő római katonai övek szíjvégtípusaira vezethető vissza, miközben a Kárpát-medencében a 7. században ismeretlen, ami 8. századi kölcsönzésre utal." (535. o.)
"Habár jellemzőik részben eltérők – ez a közöttük lévő távolság, illetve regionális különbségek eredményének tudható be –, e tárgyak egyetlen rokonsági kört alkotnak. Ennek alapja közös kulturális bázisuk, még akkor is, ha ez esetben is hiányoznak az „eredetik” a bizánci hatalom alatt álló területen." (538. o.)
A szerző elvész a formai-stílusbeli megoldások elemzésében. Észre sem veszi - mert tudatosan kerüli a "kátyut" - az ornamentika által különböző változatokban előadott, sztyeppi identitást jelző gondolati tartalmakat.
Jegyzetek
(1) Szenthe Gergely (1980) régész-történész, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa, az MKI-ben A „Késő avar reformtól az Árpádok államáig" című NKFIH projekt kutatócsoportjának vezetője.
(2) A szerző hivatkozásai az elemzett boglárhoz: KošŠ67 (Budinský-Krička – Točik 1991, 18–19, Taf. VI); KomL108 (Trugly 1993, 196, Taf. XIV); DeNV760 (Eisner 1952, Obr. 82); DeNV842 (Eisner 1952, Obr. 88); KomV18 (Cilinská 1982, Tab. VIII); ValV98/84 (Zábojník – Béreš 2016 Tab. CXVII)
(3) A marxizmus klasszikusai ezt úgy fogalmazták meg, hogy az eszme anyagi erővé válik, ha áthatja a tömegeket.
Éppen ezért tagadták a magyar ősvallás létét azok, akik a magyar birodalmat romokban kívánták látni.
Ezért - a hun-magyar azonosság bizonyítékának megsemmisítése érdekében - reszelhették le az akkor budapesti hun jelvénynek tekintett lelet jeleket hordozó felületét a Magyar Nemzeti Múzeumban?
Irodalom
Ipolyi Arnold: Magyar mythologia, Pest, 1854.
Yuval Noah Harari: Sapiens, Animus, Budapest, 2015.
Varga Géza: A magyarság jelképei, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1999.
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: Budapesti késő középkori jelvény bibliográfia, 2018.
Varga Géza: A Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma
Varga Géza: Kiállítás: Attila örökösei - A hunoktól az Árpád-házig
Varga Géza: Az apahidai hun turulok hieroglifikus szövegei
Varga Géza: A Gizella kincs turulos fibulájának hieroglifikus szövegei
Varga Géza: Janurik Tamás bottal köszönt
Varga Géza: "Lyukó Ten országa" mondat a kunbábonyi avar kagán csatján
Őrségi luxus szállás
Video a szállásról és környezetéről
Cserépmadár szállás (3 szoba, 3 fürdőszoba, konyha, étkező, 11 ágy) egy hangulatos őrségi szállás
Csinyálóház (2 háló, fürdőszoba, étkezőkonyha, 5 ágy) különleges szépségű őrségi szállás
