Egy vita elmaradásának következményei - hozzászólás Türk Attila és Sándor Klára Magyar Nyelvben megjelent dolgozataihoz

Türk Attila régész és Sándor Klára nyelvész is közreadott egy-egy cikket a Magyar Nyelv 2023. évi 4. számában. A szerzők nem hasznosítják a honfoglalást megelőző korokból ismert magyar hieroglifikus nyelvemlékeket, amelyek pedig szükségesek lennének a magyar őstörténet néhány kérdésének tisztázásához. 

1. ábra. A honfoglalás előtti Szamara környéki ezüst övveret az Istennel azonos égig érő fát ábrázolja (Dmitrij Sztasenkov nyomán), eleink a központi leveleken lévő szójelekkel a Bél a ragyogó égi kő mondatot hagyták ránk

Türk Attila Régészeti eredmények a magyar őstörténet kutatásában, lehetséges nyelvészeti vonatkozásokkal cím alatt foglalta össze a nézeteit. Napjainkban a régész szakma szinte intézményesen elhatárolódik a leleteken sorozatosan felbukkanó hieroglifikus (ősvallási vonatkozású szójelekkel megörökített) nyelvemlékek elolvasásától, írásként való kezelésétől. Pedig Csallány Dezső, Vékony Gábor, Dienes István és Benkő Elek példája, meg az előkerülő szójeles írásemlékek növekvő száma miatt ez nem lehetne mérvadó szakmai álláspont. Nem tartható a nyelvészetben elfogadott hivatalos értékelés sem, miszerint a honfoglalástól Kr. e. 1000-ig terjedő ősmagyar kor írás- és nyelvemlék nélküli. 

Az 1. ábrán látható lelet a szerző által ígéretes lelőhelyként jellemzett szamarai mikrorégióban került elő, amely körzet a honfoglalásra induló magyarság Volgán való átkelésének helye is lehet (im/391. oldal). Az övveret központi levelein jól felismerhető a székely írás "b", "r", "g" és "harmadik k" jele (ám itt nem betűket, hanem hieroglifákat látunk). A szójeles olvasat a Bél a ragyogó égi kő mondatot eredményezi.  Ez az Istennel azonos Tejút szokásos jellemzése a hieroglifikus szövegekben. A Tejútnak állandó jelzője a ragyogó, mert karácsonykor a Tejút hasadékában kel fel a Nap s ezt a pillanatot a napisten újjászületéseként ünnepelték a régiek.  

2. ábra. Nagyon magas ősi kő olvasatú IX-X. századi jelvény Zaton Mihejeva temetőjéből Tatyjana Bagisevna Nyikityina nyomán, jobbra lentről felfele a székely írás "n" (nagy), "m" (magas), "us" (ős) és "harmadik k" (kő) jele

3. ábra. Övveret a Vetluga–Vjatka-folyóközből, elolvasható mondatokkal  (Veszelov-tanya, IX–XI. század,Tatyjana Bagisevna Nyikityina nyomán), alul az övveret Jóságos Lyukó isten mondata, jobb szélen fentről lefele a székely írás isten (ős + ten), "ly" (Lyukó) és "j" (jó "folyó") jele

4. ábra. Kusnarenkovói edények Édent idéző fenékbélyegekkel Szeifert Bea, Türk Attila és szerzőtársaik nyomán (1)

5. ábra. IX-X. századi afrászijábi tál a Jóma szár föld (mai magyarsággal: Jóma úr földje) mondattal (Reich Károly nyomán)

A szerző szerint "A régészet számára a korai magyar történelemmel kapcsolatos alapvető kérdés ... hogy a korábban nyelvészeti módszerekkel azonosított nyugat-szibériai őshazától ... nyugatra eső, tehát az Uráltól a Kárpát-medencéig terjedő terület régészeti hagyatékából mi kapcsolható a magyarság kora középkori elődeihez". (im/385. oldal) Ez a meglepően visszafogott távlatú (2) megállapítás egybecseng azzal, hogy a dolgozatban nem fordul elő a hun népnév s a velünk kapcsolatba került alán, onogur, kazár népeket mintha kételkedés nélkül tartaná török, vagy iráni nyelvűnek. Ez utóbbi vélelmeket azonban - a jelek szerint - sorra meg kell kérdőjelezni a rendelkezésünkre álló, Türk Attila által jobbára ismert hieroglifikus írásemlékek hasznosítása esetén. Például az onogurnak (bolgártöröknek?) gondolt poltavai sír ezüstedényeiről is magyar mondatjelek kerültek elő Szentpéteri Józsefnek köszönhetően (6. ábra).

6. ábra. Egy poltavai ezüstedény képe, továbbá a 3-as számú poltavai edény Ragyogó sar (mai magyarsággal Ragyogó úr) mondatjele és annak felbontása: az "r" (ragyogó) szkíta, ótürk és székely változatai (a bal alsó sarokban, balról jobbra), valamint a székely "s" (sar "úr"), a ligatúra Szentpéteri József nyomán

7. ábra. Nyugat-szibériai cserépedény töredéke az edényen körbefutó Ragyogó sar (mai magyarsággal: Ragyogó úr) mondattal Alekszandr Zelenkov régész (Türk Attila munkatársa) nyomán, balra az edény jelei, jobbra a nekik megfelelő székely "r" (ragyogó) és "s" (sar "úr") rovásjelek

Van Türk Attila dolgozatának egy, az Urálnál keletebbre mutató mondata is: E szerint "jelenleg publikálás alatt lévő régészeti eredmény, mely szerint a mai uráli nyelvű népek ősei nem az Urál vidékén alakultak ki, hanem keletebbre, a Jenyiszej térségében és csak a bronzkorban, a Szejma-Turbino kultúra (Kr. e. 2. évezred) idején vándoroltak nyugatabbra az Urálba (Zeng et al. 2023)". Ezt az álláspontot (miszerint az obi-ugorok nem az uráli őskultúra leszármazottai, hanem a sztyeppéről költöztek a mai lakóhelyükre, azaz sem a számukra, sem a számunkra nem itt volt az őshaza) a 90-es években a leghatározottabban Götz László bőrgyógyász képviselte. A "tudományos konszenzus" három évtizedes késéssel követi. Kivételt képez Bakay Kornél, akinek korábban is ez volt az álláspontja (3).

Hasonló (a Szejma-Turbino kultúra jelentőségét kiemelő) eredményt adtam közre az Attila Hotelben 2023-ban tartott A magyarok régi neve: szabír c. előadásomban és az azt megelőző cikkeimben is. Hozzá kell azonban tennem, hogy a székely rovásírás előzményének, a magyar hieroglif írásnak az elterjedése ennél jóval korábban történt. A székely jelek ősvallást szolgáló előzményei és párhuzamai  már a kőkorban megjelentek a Pirenusoktól Amerikáig. 

8. ábra. Permi bronz pecsétgyűrű (Szaveljeva nyomán) a Magas sarok kő mondattal, a magas és a kő szójelek a tárgy jobb és bal peremén vannak kialakítva, míg a sarok (sar + o + k) szó részben betűkkel van írva a felület közepén

Több hieroglifikus írásemlék is előkerült már az Urál vidékéről, a honfoglalást megelőző korszakokból. Ez a táj az érclelőhelyei miatt tartott számot a sztyeppén élő eleink érdeklődésére. Ennek köszönhető a Szejma-Turbino  kultúra kiterjedése a bronzkor hajnalán (9. ábra). Az ókori (Kaukázustól délre eső) szabír területek felől az Altáj és az Urál fémlelőhelyein keresztül Skandináviáig elnyúló terület akár az uráli-finnugor nyelvrokonságként értékelt jelenség egyik magyarázata is lehet. Az ókori szabírokkal (hurritákkal), az első fémfeldolgozó és lótenyésztő népek egyikével (valamint a szkítákkal és hunokkal is) etnokulturális kapcsolatban lévő magyarság a sztyepp legelső benépesítői közé tartozhatott. Ez derül ki a görög mitológiából is, amelyben Heraklész (her Ak "Ak úr") a sztyepp első lakóinak, a szkítáknak az ősapja (s ezzel összefüggésben van a székely írásnak Ak szójele). 

9. ábra. A Szejma-Turbino kultúra területi elterjedése

10. ábra. A Kr. e. 2000 táján virágzott BMAC kultúra idoljának (középen) olvasata Nagy Ten sar (mai magyarsággal: Nagyságos Ten úr), az idol hieroglifáinak megfelelő hun jelek Apahidáról, Noin Uláról és a Kárpát-medencéből (balra, fentről lefele) valamint a székely írás "n" (nagy), "nt/tn" (Ten "isten, élet") és "s" (sar "sarok, úr") rovásjelei (jobbra)

11. ábra. A Sajtanszkoje-tó II. leletcsoportban bemutatott, kb. 4 000 éves nyugat-szibériai fémtárgyon egy istenidéző szertartás szövegkönyvének vázlata olvasható (a tárgy képét O. N. Korocskova közli), az ábra jobb szélén, fentről lefele a székely írás ős, "r" (ragyogó) és "s" (sar "sarok, úr") jele

A 11. ábrán látható szimmetrikus nyelvemlék olvasata: Ragyogj, ragyogj, ragyogj! Ős sar. Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál. (mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj! Ősúr. Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál.) A hieroglifikus szöveg hármas tagolása megfelel az istenidéző szertartás szakaszainak: az idézésnek, az epiphaniának és a búcsúztatásnak. 

12. ábra. A nagyszéksósi hun jelvény olvasata: Ragyogó nagy sar (mai magyarsággal: Ragyogó nagyúr), az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "s" (sar "sarok, úr"), "r" (ragyogó) és "n" (nagy) jele

A 12. ábrán lévő nagyszentmiklósi hun jelvényen egy szimmetrikus szöveg olvasható, amelyik szemmel  láthatóan rokona a 11. ábrán bemutatott nyugat-szibériai leletnek. Ez is egy istenidéző szertartás szövegkönyvének a vázlata: Ragyogj! Nagy sar. Ragyogtál.  Mai magyarsággal: Ragyogj! Nagyúr. Ragyogtál.

E nyugat-szibériai írásemlék segít azonosítani az  Altáj és az Urál fémlelőhelyeinek feltárását és hasznosítását végzők magyar etnikumát és jelhasználatát. 

13. ábra. A Khotu-Tuulaakh Távol-északkeleti (Jakutföld, Léna mente, Kr. e. VIII-VI. szd.) lelőhelyről származó bronzkard markolatán a Lyukó magas szár kő (mai magyarsággal: Lyukó magasságos úr köve) mondat olvasható, az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "sz" (szár "úr"), "harmadik k" (kő), "m" (magas) és "ly" (lyuk, Lyukó) rovásjele látható (a kard képe Djakonov nyomán)

A European Journal of Human Genetics nemzetközi tudományos lapban jelent meg Az Árpád-ház filogenetikai eredetének meghatározása III. Béla Y-kromoszómás szekvenciájának elemzése alapján című cikk Kásler Miklós és kutatótársai tollából. Az archeogenetikai vizsgálatok alapján az Árpád-házi királyok dinasztiája a mai Afganisztán északi részén, az ókori Baktria területén alakult ki 4500 évvel ezelőtt.  Ott is magyar nyelven elolvasható, magyar jelekkel rögzített szövegek maradtak ránk (10. ábra), amiképpen az okunyevi kultúra emlékein is (14. ábra). Vagyis az a genom, amelyik később az Árpád-házi királyokat adta, kezdettől részese lehetett a Szejma-Turbino kultúra népességének vagy vezető csoportjának, amelyik e területeken is otthon volt. Kétezer évvel ezelőtt az "Árpádok" családja és rokonaik már az Uráltól délre és nyugatra helyezkedtek el. Azon a tájon, ahonnan a fentebb tárgyalt nyugat-szibériai magyar hieroglifikus szöveg előkerült (1. ábra). 

14. ábra. Okunyevi sztélé (Minuszinszki-medence, Kr. e. III-II. ée.) a lentről felfele olvasható Ragyogó Lyukó ős sar (mai magyarsággal Ragyogó Lyukó ősúr)  mondattal

15. ábra. Amur-menti sziklarajz részlete Kr. e. 4000 tájáról a Szár Ak Isten ügy szár (mai magyarsággal: Heraklész isten a folyó ura) 

A nyelvtörténeti adatok értelmezésének lehetőségei

Sándor Klára nyelvész és rováskutató A korai török-magyar nyelvi kapcsolatok újraértelmezésének szükségességéről címmel közölte az írását. Az egyik szerzője a fentebb már említett MTA rováskorpusznak. Ebben adathiányra hivatkozva nem vállalkozott a székely írás eredeztetésére. Pedig van elég adat, csak annak megtárgyalása vitát keltene, amire nem akad vállalkozó. 

Cikkének legtanulságosabb megállapítása a következő: "A klasszikus megközelítés nem tudott továbblépni a kutatásban: az összkép lényege száz év alatt nem változott ... Középpontban mindvégig a kitől, a hol és a mikor kérdése állt - éppen ezért látszik a modell legzavaróbb hiányosságának az, hogy e kérdések megnyugtató megválaszolásától egyre távolabb kerültünk: a legutóbb bevezetett nyugati ótörök .... az eddigi legátfogóbb s nyelvészetileg legkevésbé értelmezhető megjelölése a forrásnyelveknek. A modell legzavaróbb hiányossága a kiindulópontból fakad, abból, hogy a török-magyar nyelvkontaktusokat a forrásnyelvet beszélő népesség azonosítására szeretnénk alkalmazni ... azonban ... a forrásnyelveket nem ismerjük. Minthogy legfőbb nyelvemlékük a magyar nyelv, nagy a veszélye annak, hogy az érvelés körben forogjon. ... nem tudjuk, mit jelent a korban a kazár, a bolgár, az onogur - vagy bármely más népnév. Jelöl-e egyáltalán nyelveket is, vagy csak törzseket, illetve törzsek szövetségét?" (404 - 405. oldal) 

Azaz Türk Attila régész nem kételkedett azon nyelvek török és iráni voltában, amely nyelvek létezését is kétségbe vonta Sándor Klára nyelvész (4). Miközben mindkét kutató és a Magyar Nyelv szerkesztősége is figyelmen kívül hagyta a létező hieroglifikus nyelvemlékeket.

Az elmaradt vita következményei

Korábban küldtem egy cikket a Magyar Nyelv szerkesztőségének a karcagi csatkarika olvasatával, ám annak közlését a szerkesztőség azzal utasította vissza, hogy vitát keltene, amit nem vállalnak. A párbeszéd elkerülése oda vezetett, hogy a hieroglifikus karcagi rovásemlék tárgyalatlanul kimaradt az MTA rováskorpuszából és a Magyarságkutató Intézet kötetében is téveszmék jelenhettek meg róla a Katona Kiss Attila - Bíró Gyöngyvér szerzőpár tollából. A "szakmának" így ez alkalommal sem volt lehetősége a szójeleink megismerésére és hasznosítására, bár azok létezéséről Veit Gailel tollából az MTA rováskorpuszában is közölt hiteles forrásunk van. A szójelekkel kapcsolatos ismerethiány és a kapcsolódó akadémikus téveszmerendszer törvényszerűen vezet az ősmagyar kor hibás jellemzéséhez, a tankönyveink által tudomány gyanánt közvetített valótlansághoz és a régészeti leleteken lévő hieroglifikus nyelvemlékeinkről való dermedt hallgatáshoz.  

Esély van arra, hogy a kínai-magyar közös szervezésben e sorok írásakor készülő hun kiállítás újabb alkalmat nyújt a "tudományos konszenzus" rovológiai csődjének dokumentálására. A kiállításon ugyanis illene majd valamit mondani a hunok nyelvéről. E téren nem csak Türk Attila és Sándor Klára dolgozata nem ígér sok jót, hanem a kiállítást magyar részről megalkotó Magyarságkutató Intézet rovológiai teljesítménye sem. 

Az elmúlt évtizedekben feltárt, a hunok nyelvét őrző hieroglifikus írásemlékek némelyikét a régészeti jelentőségük miatt elkerülhetetlenül ki fogják állítani a kiállításon. Az olvasatuk mellékelését azonban megakadályozhatja majd, hogy a "tudomány" számára a székely írással kapcsolatban - ahogyan azt Sándor Klára is megfogalmazta -  minden alapvető kérdés tisztázatlan. 

Félő, hogy a magyarországi "tudományos konszenzus" képviselői a szakmai és etikai hiányosságaik miatt továbbra sem lesznek képesek a hun-magyar szójelekkel írt forráscsoport feldolgozására. Ez esetben a hun kiállítás csak az eddigi félsikerű kiállítások gyakorlatának folytatása lesz. A hun-magyar íráskultúra kezdeteinek bemutatására kitűnő alkalmat kínáló hun kiállítás lehetőségének rovológiai szempontból való kihasználatlanul hagyását Magyarország és a magyar kultúra tudatos lejáratásaként lehet majd értékelni. 

  

Bakay Kornél a régészeti eredményekről

A Szejma-Turbino régészeti kultúra és társainak kiemelt jelentőségét Bakay Kornél már húsz évvel ezelőtt megfogalmazta. (Őstörténetünk régészeti forrásai III. kötet, 91, 123-130, 144-152.). "N.L. Cslénova világosan látta és régészeti módszerekkel megkísérelte bizonyítani is, hogy a Kr. sz. előtti III. évezred végétől a Csendes-óceántól, Kínától, az Ordosz-vidékétől egészen Közép-Európáig egy hatalmas egységes térség jött létre, közös anyagi kultúrával (nyílcsúcsok, tőrök, kések, lószerszámok, kerámia, kőláda sírok) és közös szellemiséggel, amelynek meghatározó régészeti kultúrái: a szejma-turbinói, a karaszuki, a tagári műveltségek" (Bakay/im./149-150 oldal). 

Amihez azt tehetem hozzá, hogy a közös szellemiséget (nyelvet, írást, ősvallást, állameszmét, világnézetet) az elolvasott hieroglifikus szövegek bizonyítják, amelyek valóban egységesen megtalálhatók a Csendes-Óceántól Közép-Európáig. Szakmai okokkal nem magyarázható a Türk Attilának, Sándor Klárának, a Magyar Nyelv szerkesztőségének és az MTA által 2021-ben kiadott rováskorpusznak az elzárkózása e régen közreadott régészeti és írástörténeti adatoktól és összefüggéseik felismerésétől.

16. ábra. A Szejma-Turbino kultúra kése Bakay Kornél nyomán, a nyelére lentről felfele Ragyog, ragyog sar, ég, sar, sar (mai magyarsággal a Ragyogj, ragyogj urunk, az égi sarok ura) mondat van írva

 

16. ábra. A Szejma-Turbino kultúra kése Bakay Kornél nyomán, a nyelére rajzolt és kiemelt képszerű jelmontázs a Magas sar kő (mai magyarsággal: Magasságos úr köve) olvasatú lépcsős toronytemplomot ábrázolja

17. ábra. Kínai neolitikus tál, peremén az Ég sar (mai magyarsággal az Ég ura) mondat ismétlődik, a tál belsejében lévő istenalak fején a Magas sar kő (mai magyarsággal a Magasságos úr köve) olvasatú lépcsős toronytemplomot látjuk, amely mondatjelet a Szejma-Turbino kultúra is használta

18. ábra. Jeddito váza a Magas jó sar kő (mai magyarsággal: Magasságos jó úr köve, esetleg Magasságos folyó úr köve) mondattal

Jegyzetek

(1) A kusnarenkovói kultúra edényein olyan jeleket látunk, amelyek ismertek a székely írásban és a szójeleket alkalmazó előzményében, a magyar hieroglif írásban is. A leggyakrabban előforduló fenékbélyeg a körbe zárt kereszt, vagy körbe zárt X alakú Föld hieroglifa. Ez az Éden leegyszerűsített térképe az egy forrásból fakadó négy szent folyóval. 

Az ábra első és harmadik edényének fenékbélyegén a Föld hieroglifa belsejében lévő kereszt a Dana, az X pedig a Bél istennevet rögzíti. Nem tudjuk, hogy a körön belüli istennevek hozzájárultak-e a hangrögzítéshez. Ha igen, akkor Dana földje és Bél földje lehetett az olvasatuk.

A második edény fenékbélyege a fentiektől annyiban tér el, hogy a jel belsejében lévő keresztszárak vége a zsenge "újjászülető, feltámadó" szójellel azonosítható. Így a fenékbélyeg elolvasható Zsendülő Dana földje "Újjászülető Dana földje" alakban. E második edény hasán körben az Istennel azonos égigérő fát ábrázoló szár "növényi szár, úr" jelet találjuk.

A negyedik edény alján lévő fenékbélyeg a sumér dingir "isten" jel egyik rokona, amelyet a honfoglalók tárgyain és a magyar népi jelkészletben is használtak. Az edény fenekén lévő nyolcágú csillag - mivel ebből a jelváltozatból alakult ki a kereszt alakú Dana szójel - talán szintén a Dana istennevet rögzítette. 

(2) A hunok által is használt székely írásnak az amerikai indiánok népi jelkészletével kb. 30 egyező jele van. Ezért a szkíta-hun-magyar őstörténet tisztázásához nem csak Szibéria, hanem Amerika benépesedésének megismerésére is szükség van.

Horváth Csaba Barnabás írja a Finnugor és szkíta eredet - egy és ugyanaz? c. tanulmányában: "az uráli nyelvcsalád ugor ága, amelybe a magyar is tartozik, vélhetően eredetileg az Andronovo kultúra nyelvét adta. Az Andronovo kultúra viszont magyar szempontból azért különösen érdekes, mert tudományos konszenzus áll fenn arról, hogy ez a kultúra képviselte a szkíták közvetlen őseit, akik (az egy változatukat képviselő szarmatákat is beleértve) a közép-ázsiai törzsterület mellett Kr. e. 750-től a hun hódításig uralták a Duna és a Volga közti sztyeppéket is. Így nehezen elkerülhetőnek látszik az a következtetés, hogy eredetileg legalábbis maguk a szkíták is finnugor, konkrétabban ugor nyelvűek voltak. ... a Kaszpi-Aral-Balhas vonaltól északra élő ... szkíták közt egészen a török nyelvek megjelenéséig megőrizhették többségi helyzetüket az ugor nyelvek. ... a magyar nyelv leginkább ezek kései túlélő leszármazottja lehet." 

(3) Ez a felismerés sem igazán új. Bakay Kornél írja (im/115): "A finnugor régészet a régészeti kutatás tudományos módszertanának fejtetőre állítása, mivel abból indul ki, hogy „az Urál-vidéki újkőkori (i.e. 4-3. évezredi) régészeti műveltséget az uráli nép hagyatékának kell tartanunk.” (Fodor István, Verecke híres útján... Magyar História. Budapest 1975, 40.)

Először is semmiféle valódi bizonyítékunk nincs arra vonatkozólag, hogy valaha is létezett un. uráli nép, másodjára miért kellene az Urál-vidéki neolitikus emlékanyagot ab ovo finnugor hagyatéknak tekinteni? Csak azért, mert a finn és magyar típusú nyelveket beszélő kicsiny néptöredékek ... a történeti korokban ezen a tájegységen belül éltek és élnek ma is? Ha ez tudományos érv, akkor a Kárpát-medence valamennyi őskori műveltségét eleve magyarnak kellene meghatároznunk."

(4) Götz László évtizedekkel ezelőtt kimutatta a magyar nyelv török eredetűnek minősített szavai esetében a sumér megfelelőket. Azaz a nyelvészek azért képtelenek azonosítani a török eredetűnek minősített szavainkat átadó török nyelveket, mert ezeket a szavakat a sumérből örököltük.  

Váratlan megerősítését jelenti Götz László felismerésének Simo Parpola finn asszírológus kétkötetes sumér etimológiai szótára. Parpola szerint ugyanis a sumér nyelv egy uráli nyelv. A szótár első kötetének nyelvtani bevezetőjében megemlíti a nosztratikus nyelvcsalád koncepcióját is - tájékoztat erről a nyest.hu (Zegernyei). A nosztratikusok egy ősi makronyelvcsaládot feltételeznek, amibe a mai nyelvcsaládok többsége is beletartozott. Simo Parpola idézi  Allan Bomhardot, aki szerint a sumér nyelv önállóan nem tartozott bele a nosztratikus nyelvcsaládba, hanem azon belül egy kisebb nyelvi egység, majd később ebből az egységből önállósult nyelvcsalád tagja lehetett. Ez a nyelvcsalád Simo Parpola szerint az uráli, az alábbi okok miatt:

1. A sumér–uráli közös szavak és morfémák száma magasabb, mint az egyes uráli nyelvek közti közös szavak átlaga.
2. A sumér–uráli közös szavak a kőrézkor (eneolit) korszak kulturális és technikai szintjét tükrözik.
3. A sumér nyelvtani elemek megegyeznek az uráliakkal, sok közülük proto-uráli eredetű.
4. A sumer névmások több fajtája megegyezik az uráliakkal (pl. személyes és kérdő névmások)
5. A sumer nyelv legjellemzőbb tipológiai vonásai (pl. nincs szókezdő mássalhangzó torlódás, nincsenek nyelvtani nemek, tipikus az alany–tárgy–állítmány szórend) az uráli nyelvekre is jellemzőek.
6. A sumér esetragok, igei személyragok, a határozószók végződései, valamint a tőszámnevek 1-től 7-ig, a 10, a 20, és a 40 rendelkeznek uráli etimológiákkal.
7. A sumér nyelv is ablatívusszal fejezi ki az összehasonlítást.
8. A sumér nyelvtani rendszerben megfigyelhető kettőzés jellemző az uráli nyelvekre is, a tő megkettőzésével létrejött sumér igék és névszók közül több megtalálható az uráli nyelvekben is.
9. A sumérre és az uráli nyelvekre egyaránt jellemző, hogy a mondatokban igeneves szerkezetek fejezik ki az időbeli és ok-okozati viszonyokat.
10. A birtoklást jelölő ige ismeretlen a sumérben és az uráli nyelvekben, helyette a ’nekem van’ típusú szerkezettel fejezik ki a birtoklást.
11. A sumér szavaktól szabályos hangfejlődési folyamat vezet vissza a proto-uráli alakokig.

A lista bővíthető lenne Simo Parpola szerint, de nincs értelme, mert a sumér–uráli etimológiák nagy száma eldönti a kérdést: a sumer egy uráli nyelv. És ezen az sem változtat, hogy a sumér számos területen különbözik az uráli nyelvektől, mert az uráli nyelvek egymástól is eltérnek sok tulajdonságukban. 

Zegernyei fanyalog és Komoróczy Géza 40 éves nézetére hivatkozva azt mondja, hogy a sumér szavak hangtani szempontból talán nem tekinthetők többnek puszta konvenciónál. Hasonló kifogás a hieroglifikus szövegekkel szemben is felvethető lenne, hiszen a szójelek eleve nem jelölik a szó pontos hangalakját. Ám a fürdővízzel nem önthetjük ki a gyermeket is. Azt az írás- és nyelvemléket kell felhasználnunk, amivel rendelkezünk, amit eleink ránk hagytak. Ha erre a "tudományos konszenzus" nem képes, akkor a jövőben is olyan ellentmondásos dolgozatokat fognak közreadni, mint amilyeneket eddig is. Ezekre az a jellemző, hogy köszönőviszonyban sincsenek az egykor volt valóságból ránk maradt hieroglifikus írásemlékekkel. 

Emlékezhetünk rá, hogy Róna-Tas András az általa megadott földrajzi szélességi és hosszúsági adatokkal körülrajzolta azt a területet (az Urál vidékét), ahol a magyar őstörténet a tudományosság igényével kutatható. Ezt a tanácsot követheti Türk Attila, bár azt nem mindenki vette figyelembe. Otto von Sadovszky a magyarral legközelebbi rokonságban lévő nyelvnek a penut indiánokét tartotta. Mario Alinei ugyanezt mondta az etruszkokról. Simo Parpola ezt a kört most - a körön kívüliek eredményeivel összhangban - kiegészítette a sumérekkel.

Csőke Sándor a sumér, a kínai és az indián nyelvi kapcsolatokat kutatta. Jellegzetes az a talpig tudománytalan finnugrista ellenérv, amivel vitatkoznia kellett. Azt írja erről a bevezetőt megfogalmazó Fehér Mátyás Jenő: "A mostoha sorsú sumérológia ellenfelei véletlennek szokták minősíteni a két nyelv közti szinte kiáltó hasonlatosság egy-egy megnyilvánulását, Ez a kis tanulmány gyökeres cáfolat ezekre a véletlenekre. A véletlenekben nincs törvényszerűség. Mert ha van, akkor megszűnnek véletlenek lenni és a logika rendje szerint törvényszérűséggé alakulnak át."  Emlékezetes, hogy ugyanezzel a véletlen egyezésre való hivatkozással tért ki Róna-Tas András az MTA dísztermében a székely írásról tartott előadásában a hieroglifikus írásemlékek létének tudomásul vétele elől. Holott a matematikusok megállapítása szerint a tudományban illetlenség a véletlen szó használata, mert véletlen nincs is. 

A magyar-indián jeltörténeti kapcsolatoknak ad egy megközelítő időrendet a népesedéstörténet. Ugyanis a leggyakrabban hangoztatott vélemények szerint az amerikai indiánok ősei legkésőbb 12 000 évvel ezelőtt mehettek át Szibériából Amerikába. Amiből következően a szibériai népeknek ezt megelőzően is ismerniük kellett a székely jelek előzményét, amelyeket - az akrofónia-rekonstrukciók alapján - magyar szavak rögzítésére fejlesztettek ki. A legkorábbi ismert szibériai írásemlék a 11 000 éves Shigir-i idol, amelynek egyes részletei elolvashatók a magyar hieroglif írás segítségével (19. ábra). Ez az időbeli nagyságrend egyeztethetőnek látszik Simo Parpola nyelvtörténeti korszakolásával. Parpola szerint először volt a korai proto-uráli (Kr. e. 9000‒7000), aztán a késői (Kr. e. 6000‒4000), majd jött a korai proto-sumér (Kr. e. 4000‒3000), végül a késői (Kr. e. 2000‒1600). A korai proto-uráli a késői proto-nosztratikusból fejlődött ki Kr. e. 10 000 körül. 

19. ábra. A 11 000 éves Shigir idol részlete a harmadik istenábrázolással (balra) és hieroglifáinak párhuzamai a székely írásban (jobbra), az olvasat fentről lefele: Ragyogj, ragyogj, ragyogj magas kő sar, ragyogj, ragyogj, ragyogj Bél sar (mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj magas kő úr, ragyogj, ragyogj, ragyogj Bél úr)

Türk Attila és Sándor Klára cikkei nem említik sem Götz László, sem Simo Parpola eredményeit, amiképpen a hieroglifikus nyelvemlékeinkről sem ejtenek szót. Ez azonban nem jelent sokat. Az utóbbi évtizedek tapasztalatai alapján az általuk képviselt "tudományos konszenzus" folyamatosan hátrál és teret veszít a körön kívüli nemzeti értelmiség kritikájával szemben. E folyamatban a mérce meghaladott alsó pontját ama nézet képviselte, amelyik szerint a magyar nyelv és genom egyaránt az Urál vidékéről származik, a kultúránkat pedig az Urál és a Kárpát-medence között szedegettük össze a szomszéd népektől. Türk Attila és Sándor Klára cikkei nem a szakterületen tapasztalható fejlődési folyamat lehetséges legjobb álláspontját képviselik.  

Irodalom

- Türk Attila: Régészeti eredmények a magyar őstörténet kutatásában, lehetséges nyelvészeti vonatkozásokkal, Magyar Nyelv, 2023. 4. szám

- Sándor Klára: A korai török-magyar nyelvi kapcsolatok újraértelmezésének szükségességéről, Magyar Nyelv 2023. 4. szám 

- Bakay Kornél: Őstörténetünk régészeti forrásai III. kötet, László Gyula Történelmi és Kulturális Egyesület, Budapest, 2005.

- Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i?) Erdélyi Múzeum - 58. kötet, 1996. 1-2. füzet

- Götz László: Keleten kél a Nap, 1992.

- Horváth Csaba Barnabás: Finnugor és szkíta eredet - egy és ugyanaz? International Relations Quarterly, ISSN 2062-1973, Vol. 10. No. 3-4. (2019) 9 p. 

- Bihari Dániel - Horváth Csaba Barnabás: Őstörténeti csavar: egyszerre finnugorok és szkíták is a magyarok

- Viktor M. Dyakonov, Kunney A. Pestereva, Alexander D. Stepanov & Owen K. Mason: The spread of metal and metal productiontechnology in the Far Northeast and Alaska overthe second millenium BC to the first millenium AD, World Archaeology, 2019. (academia.edu) 

- Szeifert Bea, Türk Attila, Gerber Dániel, Csáky Veronika, Langó Péter, Dimitrij A. Sztashenkov, Szergej G. Botalov, Ajrat G. Szitgyikov, Alekszadr SZ. Zelenkov, Mende Balázs Gusztáv, Szécsényi-Nagy Anna: A korai magyar történelem régészeti és archeogenetikai kutatásának legfrissebb eredményei Nyugat-Szibériától a Középső-Volga vidékig, Archaeologiai Értesítő, 2022., 1, 33–74.

- V. D. Kubarev: Курганы Уландрыка / Kurgans of Ulandryk, Nauka, 1987. 

- Tatyjana Bagisevna Nyikityina: Veretes övek a Vetluga–Vjatka-folyóköz 9–11. századi régészeti hagyatékában, Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia A PPKE BTK Régészettudományi Intézetének kiadványai 28 ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Kutatócsoport Kiadványok 6 

- Kásler Miklós és társai: Az Árpád-ház filogenetikai eredetének meghatározása III. Béla Y-kromoszómás szekvenciájának elemzése alapján, European Journal of Human Genetics 

- Simo Parpola: Etymological Dictionary of the Sumerian Language, Winona Lake, Indiana: The Neo-Assyrian Text Corpus Project, 2016. Pp. xliv + 426; xxviii + 436.

- Simo Parpola: Sumerian: A Uralic Language (I), in L. Kogan et al. (eds.), Language in the Ancient Near East. Proceedings of the 53 e Rencontre Assyriologique Internationale, Vol. I, Pt. 2 (Babel und Bibel 4/2, Winona Lake, Indiana): 181–210. 

- Csőke Sándor: A sumer ősnyelvtől a magyar élőnyelvig, Turul Kiadó, New York, 1969.

- Csőke Sándor: Perui aymará és quechua nyelvek uralaltáji nyelvi rokonsága, Buenos Aires, 1969.

- Szentpéteri József: Ifjúkori feljegyzések az Ermitázs egy különleges kiállítási vitrinjéről. Mala Perescsepino, 1912 - az úgynevezett "poltavai kincs" tulajdonjelei, Hadak útján XXIV. A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIV. konferenciája Esztergom, 2014. november 4–6. 1. kötet, Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Témacsoport Kiadványok 3.1, főszerkesztó Türk Attila 

- O. N. Korocskova: Közép-Urál és Nyugat-Szibéria a kőkortól a fémkorokig, Povolzhskaya Arkheologiya. №3 (45) 2023. 77. oldal  (academia.edu)

- Korompay Klára: Szóbeliség és írásbeliség viszonya a korai ómagyar korban, Magyar Nyelv 119., 2023: 153−170.

 

- Leontyev N.V, Kapeljko V.F., Jeszin J.N.: Kőbálványok és emlékoszlopok az okunyevi kultúrában, Püski Kiadó, Budapest, 2009.

- Dr. Török Tibor új, tudományos előadása a honfoglaló magyarok archeogenetikai kutatásáról, Koronázó Bazilika Baráti Társaság (youtube video)

- Kovács Gergő: Honnan származnak valójában a magyarok ősei? – Dmitrij Sztasenkov orosz régész a Mandinernek

- Reich Károly: Irán

- Zegernyei: Már a finnek is tudják (nyest.hu)

- Varga Géza: Hozzászólás Róna-Tas András: A székelyek ősi kincse a rovásírás c. előadásához

- Varga Géza: Nagyon magas ősi kő olvasatú IX-X századi jelvény Zaton Mihejeva temetőjéből  (academia.edu) 

Varga Géza: Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről

- Varga Géza: Korompay Klára az írástalan ősmagyar kor helyesírásáról (academia.edu)

- Varga Géza: A Katona-Bíró szerzőpár a karcagi csatkarika feliratáról

- Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

- Varga Géza: Kaptam egy elutasító levelet a Nemzeti Régészeti Intézettől

- Varga Géza: Magyar mondatokat hordozó honfoglalás előtti övveret Szamarából

- Varga Géza: A Mala Perescsepinói kincs magyar szójelei

- Varga Géza: A poltavai (mala perescsepinoi) ezüstedény-készlet jeleinek olvasata

- Varga Géza: Antropomorf "Ten úr" mondatjel a 4000 éves BMAC kultúrából

Tatyjana Bagisevna Nyikityina: Veretes övek a Vetluga–Vjatka-folyóköz 9–11. századi

- Varga Géza: A V. D. Kubarev által közölt altáji szkíta hieroglifák olvasata 

- Varga Géza előadása: A magyarok régi neve: szabír, X Televízió (youtube video) 

- Varga Géza: Szarmata régészeti leletek magyar mondatokkal

régészeti hagyatékában, Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia A PPKE BTK

- Varga Géza: Magyar hieroglifákkal azonos kusnarenkovói fenékbélyegek

- Varga Géza: Eltűri-e a tudományos konszenzus a hun nyelvemlékek bemutatását a kínai-magyar közös szervezéssel készülő hun kiállításon?

Régészettudományi Intézetének kiadványai 28 ELKH Bölcsészettudományi

Varga Géza: Magyar hieroglifákkal írt szöveg a nyugat-szibériai bronzkor hajnalából O. N. Korocskova nyomán

Varga Géza: Szentgyörgyi Rudolf szerint a hun eredetnek nincs helye a nyelvtudományban

Varga Géza: Távol-északkeleti bronzkard a Lyukó magas köve mondattal

Varga Géza: A Shigir idol jeleinek olvasata

Varga Géza: Horváth Csaba a magyarul beszélő szkítákról

Varga Géza: Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?

Varga Géza: Hun és avar tartalom 

Varga Géza: Félsikerű kiállítások

Varga Géza: Kínai-magyar közös rendezésű hun kiállítás 

Varga Géza: Az MTA rováskorpusza

Varga Géza: Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?

Varga Géza: Istenidéző szertartások szövegkönyve

Varga Géza

Attila Róma elfoglalására induló csapatai az Őrségen keresztül jutottak el Itáliába. Ha Ön is oda készül, akkor tarthat egy pihenőt jövet is, meg menet is Veleméren, a Cserépmadár szállás és Csinyálóház kényelmes és szép lakosztályaiban! Nálunk akkor is megszállhat, ha az esze ágában sincs továbbmenni. Ami tökéletesen érthető lesz, hiszen aligha van jobb hely Velemérnél és Magyarországnál. Attila is visszafordult ...

Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Kutatócsoport Kiadványok 6