Oldalcsoportok

2023. július 30., vasárnap

Korompay Klára az írástalan ősmagyar kor helyesírásáról

változat az academia.edu-n

Bevezető

Ez évben jelent meg a Magyar Nyelv c. folyóiratban Korompay Klára Szóbeliség és írásbeliség viszonya a korai ómagyar korban c. dolgozata. Előadásként elhangzott a Magyar Nyelvtudományi Társaság közgyűlésén, Budapesten, 2023. március 24-én. A szerző apró lépéseket tesz előre rovológiai területen, amit üdvözölhetünk, ám amelyekkel korántsem lehetünk elégedettek. Az alábbiakban a szerző egyik érdekes gondolatát járom körül, amelynek váratlan aktualitást ad a kínai-magyar kooprodukcióban tervezett hun kiállítás.


Az írás nélküli ősmagyar kor írásemlékeiről


1. ábra. Permi jelvény a sarok szóval, pontosabban a Magas sarok kő mondattal, amelyben vegyesen alkalmaztak szójelet és betűt, a magas, a sar és a  három szójellel volt írva, az ok végződés pedig betűzve (Szaveljeva nyomán, V. szd?)

Az előre mutató lépések közé tartozik, hogy Korompay Ágnes szerint is volt (pontosabban szerinte csak lehetett) magyar írásbeliség az ősmagyar korban. Ez azért érdekes, mert az ősmagyar kort a nyelvészek nyelvemlék és írás nélküli korként jellemzik. Aki ismeri a magyar hieroglif írás történetét és a hieroglifikus nyelvemlékeinket, az tudja, hogy a magyarság esetében írás nélküli korszak nem létezett. Aki ezt a korszakjellemzést kitalálta, annak fogalma sincs a magyar írástörténet kezdeteiről.


2. ábra. A romániai Sarata Monteoru lelőhelyen előkerült hun fibula (középen) a szójelekkel írt Ragyogj, ragyogj, ragyogj ős ten nagyúr! (mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj Isten nagyúr!) mondattal,  balra a hun nagy, szár "úr", ten, ős szójelek,  jobbra a megfelelő székely "n", "sz", ten és ős jelek (fotógrafika)


A szerző és a Magyar Nyelv szerkesztősége téves etikai és módszertani szempontok, valamint történelemhamisító prekoncepciók miatt nem hajlandó tudomást szerezni a hieroglifikus írásemlékeinkről. Ezért ezt a kicsiny előremutató lépést sem használták ki. Pontosabban, a szerzőnek és a szerkesztőségnek lehetősége volt a Magyar hieroglif írás c. kötetem tanulmányozására a megjelenés 2017-es időpontja alapján. Erre a kötetemre annak idején az És is felhívta a nyelvész társadalom figyelmét, amikor a hét nyelvészeti kötetének választotta, bár nem vagyok nyelvész. Ám egy akadémikus tudós a világforradalom pillanatnyi helyzetében aligha engedhette meg magának, hogy a kötetemben foglaltakat a fenti homályos sejtetéseinél alaposabban hasznosítsa. Azt azonban örömmel konstatálom, hogy a kötetem megjelenése óta immár a második nyelvész foglalkozik a "nyelvemlék és írás nélküli" korszak írásával (1).


3. ábra. A kölkedi avar boglár (balra) és a sugár irányban négyszer is olvasható Nagy isten földje mondat (középen, fentről lefele), az ábra jobb szélén az avar hieroglifáknak megfelelő székely "n" (nagy), "nt/tn" (ten), "us" (ős) és "f" (föld) jelek


Így ír az "írás nélküli" kor írásáról Korompay Ágnes:

"Elöljáróban felmerülhet egy kérdés: szükséges-e a korai ómagyar korról szólva a Szent István előtti időszakra is kitérni, amikor még nem következett be a nagy műveltségváltás, az európai kultúrához való csatlakozás, benne a latin ábécé átvételével? Erre a kérdésre én igennel válaszolok, ahogy ezt tettem akkor is, amikor az 1990-es évek végén megbízást kaptam a helyesírás-történeti fejezetek megírására a Magyar nyelvtörténet című Osiris‑tankönyvben (Kiss–Pusztai szerk. 2003). Saját döntésem volt akkor, hogy itt a székely írásról (hagyományos nevén: a rovásírásról) is szólok, mégpedig az ősmagyar kor tárgyalása során, mivel gyökerei odáig nyúlnak vissza (vö. Korompay 2003). Éreztem persze e döntés szokatlanságát, így ezzel adtam át a szerkesztőknek az első fejezetet: „Itt van az, ami nincs: ősmagyar helyesírástörténet”. Ma is úgy gondolom, hogy ennek ott helye van. Mikor találkozott először a magyarság az írásbeliség valamely formájával? A kezdeteket nehéz pontosan megjelölni, de annyi bizonyos, hogy a vándorlások során, tehát az ősmagyar korban erre már feltétlenül alkalma volt."


 

4. ábra. A szamarai ezüst övveret Dmitrij Sztasenkov nyomán (IV-IX. század)


A szerző nem említi, hogy a vándorlások egyik maradéka a szamarai ezüst övveret szövege (4. ábra). Ez az Istennel azonos égig érő fát ábrázolja és három hieroglifikus mondat olvasható el róla. Az ezüstfa virágai a Nagy Ak ügy (mai magyarsággal a Nagyságos Heraklész folyó) mondatjelet hordozzák. A fatörzs karéjos levelei a Magas kő mondatot alkotják. A harmadik mondat pedig a levelekre írt jelekből tevődik össze: Bél a ragyogó égi kő.




Korompay Klára átadhatott volna egy létező ősmagyar írásemlékekre alapozott ősmagyar helyesírástörténetet is a szerkesztőségnek. Ehhez persze ismernie kellene a ránk maradt írásemlékeket (pl. 4. és 5. ábra). Így csupán azt konstatálhatjuk, hogy az akadémikus "tudomány" által képviselt és a NAT-ban, meg a Magyar Nyelvben, valamint a Vásáry István, Sándor Klára és Benkő Elek nevével fémjelzett MTA rováskorpuszában közölt állításoknak nem sok köze van a tényekhez (2). A korai ómagyar és az ősmagyar kor ugyanis rendkívül érdekes helyesírási változásokkal volt terhes a "rovásírással" írt emlékek terén, amelyekhez már akad némi dokumentáció is. Ekkortájt lehetett kialakulóban és elterjedőben a sorvezetést ismerő alfabetikus írásunk a korábbi, képek alkotására törekvő hieroglifikus (ősvallási kötődésű szójeleket alkalmazó) írásunkból. 


 

6. ábra. A pécsi (szajki?) avar szíjvég a hieroglifikus Lyukó nagy ragyogó király szár mondattal, amelyet mai magyarsággal a Lyukó nagyságos, ragyogó király úr mondat ad vissza, a Lyukó jel kivételével (a kör alakú jel a fej fölött látható), a szíjvég hieroglifái a kép bal oldalán, a székely megfelelők és a zalavári "király" hieroglifa a kép jobb oldalán láthatók

Az eltelt évezredek alatt egymás mellett éltek a különböző "helyesírási" megoldások.  A népi, uralmi és vallási alkalmazásokban ma is élnek a legkorábbi írásalkalmazási stílusok képviselői. A különböző íráshasználati módok lassú változásokkal formálódtak és eltérő helyesírási megoldásokat képviseltek. 

- Volt, amelyik csak szó- és mondatjeleket alkalmazott (2. és 3. ábra). 

- Volt vegyes rendszerű írásalkalmazás is, amelyben a szójelek mellett betűk is előfordulnak (1., 4. és 5. ábra). A szójel a szó tövét rögzítette, a betűk pedig a ragozást. Az ilyen alkalmazásokban szereplő szójeles szótöveket nevezték capita dictionumoknak.

- S valamikor, egyelőre ismeretlen időpontban elvileg megjelent a tiszta betűírás lehetősége is.


7. ábra. Magyar hieroglifákkal díszített VII-IX. századi idolok, Bojna (Szlavónia, Horvátország)


A kínai-magyar kooprodukcióban készülő hun kiállítás előtt rendkívüli jelentősége van annak, hogy az akadémikus "tudomány" képes-e felébredni évszázados Csipkerózsika-álmából, hajlandó-e félretenni a megalapozatlan prekoncepcióit, például az írás nélküli ősmagyar korszak fantazmagóriáját. Az ismert leletek ugyanis összekötik a kínai írásra jellemző "szójel-szaporító, ligatúra-alkotó" stílust a székely írásra ma már csak másodlagosan jellemző ligatúraképző eljárással. 

Vannak Kínától a Kárpát-medencéig követhető ismétlődő írásemlékeink is, amelyet pl. a gátéri avar madáron olvasható Ég ura mondat is képvisel (5. ábra). A hun leleteken lévő hieroglifikus írásemlékeink felmutatása rendkívüli jelentőségű kulturális siker, az elmulasztása kolosszális szégyen lesz. 


 4. ábra. Az éSZAKi sar(ok) olvasatú budapesti késő középkori jelvény három állapota: a Magyar Nemzeti Múzeumba történt letétbe helyezés előtt (balra), a múzeumban restaurálás ürügyével végrehajtott barbár lereszelését követően (középen) és a polírozás után (jobbra) - szójelet és betűket vegyesen alkalmaz, hun hagyományt folytató késő középkori lelet 



5. ábra. A Bodrog-alsóbűi rovásfelirat olvasata: Nagyon nagy Lyukónak, amiből a Nagyon nagy Lyuk három szójellel van leírva, az -ónak végződés pedig betűzve


Megjegyzések

(1) Az Emberi Erőforrások Minisztériumának Oktatási Hivatala által kiadott és jelenleg érvényes engedéllyel rendelkező tankönyv (nkp.hu) szerint "A magyarság nyelvtörténete mintegy 3000 évre nyúlik vissza. Ezt az időszakot célszerű kisebb egységekre tagolni ... A legnagyobb vízválasztó az írásos nyelvemlékek megjelenése. A nyelvemléktelen korszakot ősmagyar kornak nevezzük, ez Kr. e. 1000-től a honfoglalásig, Kr. u. 896-ig tart." 

Ez a megállapítás azonban nyilvánvalóan és egyre inkább köztudottan nem felel meg a tényeknek. 

2022-ben jelent meg Fehér Bence Írásos emlékeink az ősmagyar korból c. dolgozata a Magyarságkutató Intézet gondozásában, a Magyar Őstörténeti Műhelybeszélgetés II. kötetcím keretében. Ennek éppen az kölcsönöz egyedi bájt, hogy a "nyelvemléktelen kor" nyelvemlékeit kísérli meg bemutatni. Mint írja: "Nagy újdonság, hogy a X. századból, sőt régebbről is előkerült rovásírásos nyelvi anyag". Egy ilyen törekvésének van létjogosultsága, mert a nyelvemléktelennek tartott korszak valójában nem létezett, vagy nem volt nyelvemléktelen. Ha a szakma tudomásul veszi, hogy vannak nyelvemlékek az ősmagyar korból, akkor át kell szabnia a nyelvtörténet korszakait, vagy legalább a magyarázatukat.

Ez a szerző is jelét adta annak, hogy olvasta a munkáimat, amint annak is, hogy tudatosan nem hivatkozik rájuk. Mint azt közzétette"nem érdemes kitérni olyan futóbolondok munkáira, akik szakmányban feliratokat találnak ... díszítőmotívumokban". Ebben az álláspontjában azonban több hiba is van: egyrészt a korom miatt már nem tudok futni, másrészt egy díszítés is lehet elolvasható. S a becsületes eljárás kötelme alól ezek az ürügyek egyébként sem adhatnának neki felmentést. 

(2) A Magyar Nyelv szerkesztősége azzal az érveléssel utasította el a karcagi csatkarikáról írt cikkem közlését, hogy az vitát generálna, amit a szerkesztőség nem vállal. Azóta sem tudták jól elolvasni ezt a hieroglifikus szövegünket, ami miatt a Korompay Klára által túldícsért MTA rováskorpuszban ezt a fontos rovásemlékünket meg sem említették.


Irodalom

Korompay Klára Szóbeliség és írásbeliség viszonya a korai ómagyar korban Magyar Nyelv 119., 2023: 153−170.

Kovács Gergő: Honnan származnak valójában a magyarok ősei? – Dmitrij Sztasenkov orosz régész a Mandinernek 

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Rovásjelekkel írt "sarok" szó a permi kultúrából

Varga Géza: Török Tibor sem mond igazat, mert léteznek hieroglifikus avar nyelvemlékek











Hársas-tó, ingyenes strand az Őrség peremén



Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!  

2023. évben minden vendégcsoportunk 20%-os kedvezményre jogosító belépőt kap a szentgotthárdi termálstrandra.



Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot! 



2023. július 26., szerda

Hosszú Gábor esete a homopláziával

A Vásáry István segítségével műszakiból gyorstalpalóval nyelvésszé avanzsált Hosszú Gábor a "Scriptinformatics. Extended Phenetic Approach to Script Evolution" cím alatt vakítja a pórnépet. A témaválasztása fontos, mert valóban szükség van a sztyeppi írások közötti rokonság vizsgálatára. Azt azonban eddig is tudtuk, hogy a kutatók egy része csupán azért működik a pályán, hogy a számukra fontos prekoncepciókat védelmezze a magyar íráskultúra tényeivel szemben. 

Idézek a bevezető gondolataiból, amelyek elárulják a szerző törekvéseit: "A szkriptek (írórendszerek) általában meghatározott nyelvekhez tartoznak, és időbeli, térbeli és kulturális jellemzőkkel rendelkeznek. A szkriptek evolúciója régóta kutatás tárgya. Ennek valószínűleg az az oka, hogy az emberi gondolkodás hosszú távú fejlődését tükrözik a fennmaradt írásbeli emlékek, amelyek közül sok még ma is megfejtetlen. A könyv a forgatókönyvek evolúciójának tanulmányozását mutatja be a szisztematika, a filogenetika és a bioinformatika matematikai eszközeivel. A leírt kutatásban a script az evolúciós taxonómiai egység (taxon), amely a biológiai faj fogalmával analóg. A filogenetika módszerei közül a fenetika a vizsgált taxonokat morfológiai hasonlóságuk alapján osztályozza, és nem elsősorban genealógiai kapcsolatokat vizsgál. A scriptek jellemzőinek morfológiai diverzitásának szűkössége miatt az evolúciótól független jellemzők véletlenszerű egybeesése sokkal gyakoribb a scriptekben, mint a biológiai fajokban, így a kizárólag morfológiai jellemzőkre épülő fenotikus modellezés hibás eredményekhez vezethet. Emiatt a fenetikus modellezést evolúciós megfontolásokkal is kibővítették, lehetővé téve ezzel a forgatókönyvek evolúciójában megfigyelt modellezési bizonytalanságok kezelését az egyes scripteket jellemző véletlenszerű egybeesések (homopláziák) nagy száma miatt. A könyv egy kiterjesztett fenetikai módszert ír le, amelyet a forgatókönyv evolúciójának vizsgálatára fejlesztettek ki. Ez az adatvezérelt megközelítés segít csökkenteni a fenetikus modellben rejlő bizonytalanságok hatását a szkriptek evolúciója során előforduló nagyszámú homoplázia miatt. A kidolgozott fenetikai és evolúciós elemzéseket az eurázsiai sztyeppén (füves területen) használt rovásírásokra, köztük a török ​​rovásra (török ​​rovásírásra) és a székely-magyar rovásra alkalmaztam. A szkriptek, a különféle fenogramok, a script spektrumok és a csoportspektrumok kiterjesztett fenoetikai modelljének kiértékelése segített rekonstruálni a vizsgált szkriptek fő őseit és evolúciós szakaszait."

A homoplázia jelensége a különböző fajok (itt írásrendszerek) közötti véletlenszerűnek tekintett egyezéseket jelenti. Ez esetben Hosszú Gábor azt szeretné bizonygatni, hogy a tulajdonságbeli megegyezés nem a közös leszármazás bizonyítéka. Számára ez a homoplázia "bizonytalanságot okozó" tényező, ezért ki kell kapcsolni. Pedig valójában a származást és rokonságot bizonyító adatok tömegéről van szó, amelyeket nem kikapcsolni, hanem felhasználni kellene. Látókörének korlátozott és tendenciózus volta kiderül a figyelembe vett szerzők és írásrendszerek felsorolásából is. "Természetesen" mit sem hajlandó tudni a székely írás valódi összefüggéseiről és írástörténeti előzményeiről. Azt tekinti kikapcsolandó homopláziának, ami zavarja az évszázados téveszmeterjesztés nyomán ránk maradt akadémikus világképet. A tények figyelembevétele az írástudomány előrelépését kényszerítené ki - ha hajlandóak lennének tudomásul venni a magyar hieroglif írás (a szójeleink) létét. 

Ismételten tapasztaljuk, hogy a "tudományos konszenzus" képviselőit zavarják a rovológia egyes tényei. Vannak ugyanis a székely írásban olyan jelek, a jelhasználatban olyan összefüggések, amelyek nem igazodnak ahhoz a deszkamodellhez, amit a székely írás eredeztetése kapcsán előszeretettel adnak elő. E zavaró tényezőket (például a székely jelek párhuzamainak felbukkanását más jelrendszerekben)  a szakirodalomban korábban sorozatosan véletlennek minősítették. Ezzel az érveléssel azonban baj van, mert - mint azt a matematikusok kimutatták - véletlen valójában nincs is. Az összefüggéseknek azt a csoportját szokás véletlennek minősíteni, amiről a szerzőnek nincs elegendő tudása, vagy amiről nem akar beszélni. Ezért újabban egyre terjed a felismerés, miszerint a tudományban a véletlen szó használata illetlenség. 

Róna-Tas András azonban még belefutott a véletlen csapdájába, amikor az MTA dísztermében tartott előadása után a kérdésemre adott választ. Arra hivatkoztam, hogy a székely írásnak vannak szójelei s ezek megfelelőit megtaláltam a magyar népi, uralmi és vallási jelhasználatban. Ezt minősítette a professzor úr - tévesen - véletlennek. Az előadóval szemközt ült az MTA akkori elnöke, Lovász László matematikus. Az elnök úr egy korábbi tanulmányában foglalkozott a véletlen fogalmával és ő is tisztában volt azzal, hogy véletlen nincs. Ebből következően azt is felmérhette, hogy Róna-Tas Andrásnak a kérdésemre adott válasza, a véletlenre való hivatkozása, valójában egy tudománytalan illetlenség. Egy későbbi, az előadást értékelő riportban mégis azt mondta, hogy a professzor úr a helyére tette ezt a kérdést (a székely írás származását - VG). Ami aligha értékelhető másképpen, mint hogy az MTA elnöke tudatosan állt ki az MTA dísztermében folytatott akadémikus téveszmeterjesztés mellett.  

Hosszú Gábor már óvatosabban járt el, ő a divatból kifele tartó véletlen szó helyett a homopláziát használta. Talán az a megfontolás vezérelte, hogy az idegen szavak használata a tudományosság látszatát kölcsönzi a téveszmeterjesztésnek is? Ha tudjuk, hogy a homoplázia csak a véletlen leánykori neve, akkor átláthatunk a szitán. Nem több ez így sem a zavaró(?) tények kirekesztésére irányuló magyar- és tudományellenes törekvésnél.

Hosszú Gábor dolgozatába nem kerültek bele a legkorábbi magyar nyelvemlékek és azok a megfontolások sem, amelyek ezekre építhetők. Ám ettől a székely írás kapcsolatrendszere mégis megmaradt olyannak, amilyennek megismertük és leírtuk a Magyar hieroglif írás c. kötetben. Például a jelformákat tekintve 49 jele egyezik a Tordos-Vincsa kultúra jeleivel (2. ábra). Hosszú Gábor felhasznált adat- és irodalomjegyzéke arról árulkodik, hogy ezt és a hasonló összefüggéseket ki szeretné kapcsolni, amikor a székely írás eredetéről és összefüggéseiről van szó. Nem törődik azzal, hogy így lényegében az egész székely rovásírást teszi partvonalon kívülre. Ami a kezében marad, az csupán egy jól vasaltnak tűnő, agyonhivatkozott, ám az alapozását illetően mégis hiteltelen erőlködés a tudományos haladással szemben.


1. ábra. A 12 000 éves szibériai Shigir-idol első istenábrázolásának jelei a Ragyog, ragyog, ragyog a magasságos úr köve mondatot rögzítik a magyar hieroglif írás szójeleivel



A Hosszú Gábor dolgozatában kifejtett érvelés egy inkorrekt "tévedés", amit nem kell elhinnünk neki. Számára ez azért lehet fontos, hogy a sémi eredetű írásrendszerek csoportján belül kezelhesse a székely írást és ne kelljen figyelnie pl. a kőkori jelek (pl. 1. ábra) és a székely írás, vagy az indián jelek és a székely írás nagyszámú egyezésére. Ki kell ábrándítanunk Hosszú Gábort, mert ezek a számára nem létező összefüggések jól dokumentálhatóak. Túlságosan jól ahhoz, hogy az ő agyaglábú fejtegetéseit komolyan lehessen venni.



2. ábra. A Tordos-Vincsa kultúra Winn által közölt 210 jeléből 49 egyezik meg (a formáját tekintve) a magyar jelkészlet jeleivel



3. ábra. A kb. 6000 éves Tordos-Vincsa kultúra idolja, hasán a hieroglifikus Jó sar (mai magyarsággal Jó úr) mondattal 



A székely írás eredeztetésének tisztázása a kínai-magyar kooprodukcióban tervezett hun kiállítás miatt sürgetővé vált. Ha a szójeleink létét, az írásunk ősírás voltát továbbra is mélységes hallgatással és mellébeszéléssel intézik el az akadémikus "tudomány" képviselői, akkor ezen a hun kiállításon is elkövetjük azt a hibát, amit a közelmúlt félsikerű kiállításain láthattunk. Ki lesznek állítva a hieroglifikus szövegeket hordozó hun leletek, ám a közönségnek egy szót sem mondanak ezek elolvashatóságáról. Ez akkor is a magyar írástudomány évszázados szégyene lesz, ha a kínai szervezők most nem veszik észre a hibát.    


Irodalom

Varga Géza: Szkíta tartalom

Varga Géza: Hun és avar tartalom

Varga Géza: Honfoglaló tartalom








Hársas-tó, ingyenes strand az Őrség peremén



Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!  

2023. évben minden vendégcsoportunk 20%-os kedvezményre jogosító belépőt kap a szentgotthárdi termálstrandra.



Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot! 


2023. július 24., hétfő

Egy újonnan felfedezett kusán-baktriai írás

Tisztelt Varga Géza Úr!


Szeretném felhívni a figyelmét arra az 1950-es években felfedezett ősi írásrendszerre (hieroglif írás) amit a hírek szerint most sikerült nagyrészt megfejteni. Az ókori Kusán Birodalomhoz köthető írást az idők során több helyszínen is azonosították közép-ázsiai országokban. A jeleket most egy, az északnyugat-tádzsikisztáni Almoszi-szurdokban megtalált, sziklába vésett szöveg segítségével tudták dekódolni. A 2022-ben felfedezett felirat egy része egy mára kihalt nyelven, baktriaiul íródott.


Tehát egy régi felfedezés új értelmezésével találkozhatunk most 70 év elteltével. A Svenja Bonmann által közölt új tanulmány a témáról itt található:
A mindeddig ismeretlen kusán írásjelek teljes táblázata megtalálható az 5. bekezdésben: "5 Prerequisites and preliminary observations"


Nagyon érdekelne a szakvéleménye, szívesen olvasnék erről a témáról az Ön kiváló blogján, vagy ha már korábban közzétett írást róla, kérem tájékoztasson. Köszönöm!


További eredményes munkát kívánva, nagy tisztelettel,


Horti-Dávid Miklós



1. ábra. A Dast-i Navur felirat


Kedves Miklós!


Köszönöm a tájékoztatását! El fogom menteni és nyilván töprengeni is fogok rajta. Az eredmény azonban bizonytalan.

Sajnos, én nem tudok angolul. Ahhoz, hogy válaszolni tudjak a kérdésére, hasznos lenne, ha ezt az angol cikket (az eredeti tudományos közleményt) lefordítaná magyarra. Ennek a magyar tudomány is örvendezhetne, mert talán közzé lehetne tenni magyarul is. Volt korábban egy magyar kutató (talán Szabó László régész, a nevére már nem emlékszem pontosan), aki a kusán érmeken görög betűkkel írt magyar szavakat olvasott el. Nem tudom, hogy ez miképpen kapcsolódik a most köldöttekhez. 

Az ábrákat nézegetve az a futó benyomásom, mintha egy kusán kori kísérletről lenne szó a magyar hieroglif írás alapjeleinek továbbfejlesztésére. Mivel ezek az alapjelek csak néhány ősvallási vonatkozású szót jelöltek (a ragozás nélkül), a modern igények pedig a ragozást, sőt az alfabetikus, vagy szótagoló alkalmazást is szükségesnek ítélték, szükségképpen ki kellett alakítani ezeket az új jeleket. Néhány esetben mintha ők is segédvonalakkal egészítették volna ki az alapjelet. Ez az így létrejött új kusán(?) írás az íráskép alapján emlékeztet a mindeddig megfejtetlen kazár írásra. Talán az ótürk írás és arszakida pehlevi is jobban érthetővé válik, ha ezek (a kusán és a kazár) kapcsolatát tisztázzuk. 

Mindezek alapja a magyar hieroglif írás. Ez abból is látszik, hogy például a jellegzetes ótürk, kazár és a most feltűnt kusán jelek közül egy sem bukkan fel az amerikai indiánok jelkészetében, míg a székely jelek közül vagy 30-40 is megtalálható. Ez azt jelenti, hogy a székely írás (a magyar hieroglif írás) korábbi, a kusán, a kazár és társai pedig későbbiek. Persze ezek csak előzetes sejtéseim. Szükség lenne az angol dolgozat elolvasására is. Örvendenék, ha lefordítaná. Előre is köszönöm!

Üdvözli: Varga Géza



2. ábra. Jeltábla



TARTALMI KIVONAT


Több tucat ismeretlen írásrendszerrel készült feliratot fedeztek fel egy Kazahsztántól, Üzbegisztántól és Tádzsikisztántól Dél-Afganisztánig terjedő területen. A legtöbb felirat az i.e. 2. századtól az i.sz. 3. századig terjedő időszakra datálható, de eddig minden megfejtési kísérlet sikertelen volt. A közelmúltban a tádzsikisztáni Almoszi-szoros közelében felfedezett, korábban ismeretlen feliratok azonban lehetővé teszik a megfejtés újbóli megkísérlését. Egy teljes betűlistára és egy elterjedési elemzésre támaszkodva két azonos szekvenciáról számolunk be az újonnan talált Almoszi feliratokban és a Dašt-i Nāwur háromnyelvű feliratban. A releváns baktriai szövegek alapján azt javasoljuk, hogy ezekben a szekvenciákban a kusán császár, Vema Takhtu nevét olvassuk, a "királyok királya" cím és több más díszítő jelző kíséretében. Ez lehetővé teszi 15 különböző mássalhangzójel és négy vokális diakritikus jel valószínűsíthető fonetikai értékének meghatározását, valamint azt a következtetést, hogy a feliratok egy eddig ismeretlen közép-iráni nyelvet rögzítenek. 


1.      BEVEZETÉS

Az 1950-es évek vége óta a közép-ázsiai régészeti ásatások során több tucat felirat került elő egy ismeretlen írásrendszerrel, amelyet franciául "écriture inconnue"-nak (Fussman 1974: 7), oroszul pedig "neizvestnoe pis'mo"-nak (Vertogradova 1982; angolul "ismeretlen írásjelek") neveztek el. A feliratok, amelyek hossza a két-három betűből álló töredéktől a hosszabb, többsoros feliratokig terjed, a mai Kazahsztántól, Üzbegisztántól és Tádzsikisztántól Dél-Afganisztánig húzódó területen kerültek elő. A legtöbbjük az ókori Baktria területén található, a déli Hindukus és az északi Hisar-hegység között. A leghosszabb felirat, a Dašt-i Nāwur III, egy háromnyelvű felirat része, amely a baktriai részben megemlíti Vema Takhtu kusán császárt. Körülbelül 2000 évvel ezelőtt a kusán dinasztia egy nagy, Közép-Ázsia déli részét, valamint Északnyugat-Indiát is magában foglaló területen uralkodott; Vema Takhtu volt az a kusán uralkodó, aki a kusánok hatalmát Északnyugat-Indiára is kiterjesztette (Hou Hanshu 88.2921; Hill 2015: 29).


Az i.sz. 2 század elejére datált Dašt-i Nāwur háromnyelvű felirat (Ball et al. 2019: 346), azt bizonyítja, hogy az ismeretlen írást a kusán közigazgatás a térségben elterjedtebb írások (görög írás a baktriai nyelvhez, kharoṣṭhī írás a gāndhārī nyelvhez) mellett használta. A legtöbb felirat az i.e. 2. század és az i.sz. 3. század közötti időszakból származik, ami kronológiailag megfelel a kusánok felemelkedésének, fénykorának és bukásának. Annak ellenére, hogy számos megfejtési állítás született (többnyire a legkorábbi példányára, az úgynevezett "Issyk-feliratra" összpontosítva, pl. Harmatta 1994: 407-412; Amanžolov 2003: 217-222; Ünal 2019), az ismeretlen írás jelenleg még mindig olvashatatlannak számít (Ball et al. 2019: 437). A korábbi megfejtési kísérletek csupán nem ismétlődő olvasatokat produkáltak, valamint a Dél-Közép-Ázsia ismert kultúrtörténetéhez nem illeszkedő, valószínűtlen nyelvi javaslatokat tettek.


Az Almoszi-szorosban (Tádzsikisztán) az ismeretlen írás két új feliratának felfedezése, köztük egy valószínűleg kétnyelvű feliraté, melynek egyike a baktriai, lehetővé teszi az ismeretlen írás több jelének elfogadható fonetikai értékekkel való helyettesítését, és megnyitja az utat az írásrendszer egyéb fonéma-graféma összefüggéseinek későbbi meghatározása előtt. Eredményeink arra utalnak, hogy az írás egy eddig ismeretlen közép-iráni nyelv rögzítésére szolgált legalábbis Almoszi és Dašt-i Nāwur területén. Egy újonnan azonosított háromnyelvű felirat megerősítést ad néhány megfejtett hangértékre, ami azt jelzi, hogy eredményeink bizonyára nem körkörös gondolkodás vagy véletlenek eredménye. A következőkben a korábbi megfejtések (egyiptomi hieroglifák, óperzsa ékírás, B-vonal) által inspirált szisztematikus megközelítéssel magyarázzuk részleges megfejtésünket, lépésről lépésre ismertetve az alkalmazott módszertant és az egyes értelmezések alapjául szolgáló érvelést. A 2. szakasz célja, hogy az olvasó alapvető nyelvészeti és történeti háttérismeretekkel rendelkezzen, hogy követni tudja az értekezést, míg a 3. szakasz a megfejtés módszertanára összpontosít, a 4. szakasz pedig a feliratok korpuszát mutatja be. Az 5-10. szakaszok a tényleges megfejtést ismertetik, míg a 11. szakasz az írás valószínű eredetét tárgyalja. A 12. és 13. szakasz az Almoszi-szoros I. és a Dašt-i Nāwur III. néhány sorának végleges olvasatát tartalmazza, míg a 14. szakasz célja az eredmények első ellenőrzése új anyag segítségével. A 15. szakasz zárja a részleges megfejtésről szóló értekezésünket, és felvázolja az eredmények tágabb kontextusát és következményeit.



2 A NYELVI ÉS TÖRTÉNETI HÁTTÉR

Az ismeretlen írásmódú feliratokat egészen az Ili-völgytől a Hindu Kushtól délre fekvő régiókig de leginkább Észak-Baktriában a Hisar-hegység és az Āmū Daryā (Oxus) között találták meg (lásd 1. ábra). Az ókorban ez volt a Kusán Birodalom központja. A kusánok eredetileg nomád népek voltak, nem őshonosak Baktriában. A kusánok i.e. 176-ban jelentős vereséget szenvedtek a Xiōngnú 匈奴-tól (Posch 1995: 84–88, Falk 2015: 51–53) és miután kiűzték őket a Gansu (Északnyugat-Kína) füves területein fekvő eredeti otthonukból, egy csoportjuk a Dà Yuèzhī 尤月zhī 尤 a kínai forrásokban (és a görög-római szerzők által írt „tokhárok”, lásd Grenet 2012: 7) először az Ili völgyébe vándorolt, majd a második lépésben a Ferghana völgyén keresztül Baktriába (kb. ie 130 i., vö. Falk 2015): 59).

Baktria északi részén, a Dà Yuèzhī öt törzsének vagy ágának egyike (vö. Grenet 2006 vagy Falk 2014), a kínai forrásokban guì-shuāng 貴霜ként, kuṣāṇa a Kharoṣṭhī érmék legendáiban és kušano baktriai nyelven, megszerezte a hatalmat és végül egy többféle vallású (szinkretikus), hellenisztikus, iráni és indiai elemeket ötvöző birodalmat alapított, amely a Tarim-medence nyugati részétől a mai Tádzsikisztánon és Afganisztánon át egészen Észak-Indiáig terjedt (lásd Yu 2011 és Grenet 2012; szintén figyelembe véve: Kuwayama 2022a, 2022b). Az i.sz. 2. században a Kusán Birodalom elérte hatalmának csúcsát és a római, pártus, han kínai birodalmakkal egyenrangú eurázsiai civilizáció volt. A kusánok Kínával (a Tarim-medencén és a Selyemúton keresztül) és Rómával (az északkelet-afrikai Aksum királyságon és Dél-Arábián keresztül, valamint tengeri kereskedelmi útvonalakon keresztül) léptek kapcsolatba. A kusánok (más néven Dà Yuèzhī) területe és a feliratok lelőhelyei közötti egyezés aligha lehet véletlen; az írást minden bizonnyal anyanyelvük vagy másodlagos hazájuk egyik fő nyelvének lejegyzésére használták (vö. Rtveladze és Livšic 1985: 36).

Az ókorban a Tian Shan (Tien Shan) és a keleti Ili-völgy, a nyugati Hisar-hegység és a déli Hindu Kush közötti hatalmas terület különböző kultúrák és nyelvek olvasztótégelye volt. A terület uralkodó nyelvei az indoeurópai nyelvcsalád indoiráni ágához tartoztak. Ez az ág pedig három különálló alágra oszlik, ti. indoárja, nurisztáni és iráni. Általános értelemben indoárja nyelveket beszéltek és beszélnek a Hindukustól délkeletre, a nurisztáni nyelveket azon belül, az iráni nyelveket pedig attól nyugatra és északra; az ókorban az iráni nyelvek uralták az eurázsiai sztyeppét is, és a mai Magyarországtól nyugaton egészen Nyugat-Kínáig keleten beszélték őket. A sztyeppéről betörő nomádok bizonytalan eredetű idiómái tehát valószínűleg az iráni nyelvekhez is köthetők, de ebből a nem-indoeurópai nyelveket sem lehet kizárni. Ez azonban csak elméleti lehetőség, mivel nincs arra utaló jel (azaz olvasható írásrendszerekben található szövegmaradványok, a Nebenüberlieferungból származó adatok vagy egy régi helynévi adatréteg), hogy jenyiszeji, türk vagy mongol nyelveket vagy a mai burusaszki szigetnyelv elődjét Baktria északi részén beszélték az időszámításunk utolsó évszázadaiban vagy az időszámításunk szerinti első évszázadokban. A rendelkezésre álló bizonyítékok egyértelműen az indoeurópai nyelvek dominanciáját jelzik a régióban az adott időszakban.

Az egyetlen kivétel a szemita nyelv. A kusánok előtt a Perzsa Akhaimenida Birodalom magával hozta a birodalmi arámi (a sémi nyelvcsaládhoz tartozó) közigazgatási nyelvet és a mássalhangzós írásrendszert. Az arámi írás mássalhangzókat jelöl, magánhangzókat nem; ez egy ún. abjad írásrendszer. A legtöbb közép-iráni (az Akhaimenidák utáni, de az iszlám előtti) nyelv, mint például a szogd (a Hissar-hegységtől északra beszélt), a hvárezmi (az Aral-tó környékén beszélt), a pártus és a középperzsa megtalálhatók a birodalmi arámi mássalhangzós írástöredékekben az Akhaimenida Birodalom kulturális hagyatékának eredményeként.

Az arámi írásrendszer közvetettebb leszármazottja a gandhārī, a közép-indoárja északnyugati változata, a kharoṣṭhī írásmód, amelyet Közép-Ázsia nagy részén irodalmi nyelvként használtak, amit az ismeretlen írásjelű feliratok is tanúsítanak több helyszínen. Az arámi nyelvvel közös számos betűformája valamint a jobbról balra haladó írásiránya. Szerkezetileg azonban már nem tisztán mássalhangzós írásmódról van szó, hanem egy indiai típusú alfabetikus szótagírás (abugida), amelyben minden karakter egy mássalhangzóból és egy hozzátartozó 'a' magánhangzóból álló szótagot képvisel, amely a használat során más magánhangzókkal helyettesíthető a diakritikus jelek szerint. Egy másik indiai írásrendszert a Brāhmī írást más közép-indoárja nyelvek (prakrit), valamint a korábbi szanszkrit írásához használták. Termez városában talált Brāhmī jelkészletű szanszkrit feliratok ezt tanúsítják az ismeretlen írásmódúak mellett. A Brāhmī származékát később felhasználták a Tarim-medence nyugati részén beszélt közép-iráni szaka (khotáni és tumshuki) nyelvek, valamint a tokhár B (nyugati) és a tokhár A (keleti) nyelvek rögzítésére a Tarim-medence észak-keleti peremén. A két tokhár nyelv az indoeurópai nyelvek külön ágát képviseli. A Brāhmī írás eredete bizonytalan de a Kharoṣṭhī-val ellentétben úgy tűnik, hogy kevés hasonlóságot mutat az arámi betűformákkal, és az írás iránya balról jobbra halad.

Nagy Sándor hódításai, amelyek az Akhaimenida Birodalom összeomlásához vezettek, az ógörögöt (az indoiráni nyelvek indoeurópai rokona) tekintélyes nyelvvé tették Közép-Ázsia déli részén is. A görög alfabetikus írást alkalmazták Baktria közép-iráni baktriai nyelvének rögzítésére a kusán korszaktól kezdve. A görög írású baktriai nyelv kimutatható az ismeretlen írásmódú leleteken több helyszínen is.

Az ismeretlen írásmóddal lejegyzett nyelvre és magának az írásnak az eredetére vonatkozó elfogadható hipotéziseknek a régió akkori kulturális és nyelvi történetéből kell kiindulniuk. Ez nagy valószínűséggel kizárja a török nyelv hipotézisét, amelyet többek között Amanžolov (2003: 217–222) vetett fel, valamint Ünal (2019: 174) „ősi protomongol” javaslatát. Fussman (1974: 33–34) kiinduló hipotézise, miszerint a Dašt-i Nāwurban található ismeretlen írás a kamboja nép nyelvét jelképezi, egy olyan nép, amely akkoriban feltehetően a Hindukustól délre lakott, és amelyet a mai iráni ormuri nyelvhez kapcsolt. , általánosan elutasításra talált – végül maga Fussman részéről is (Fussman 1994) –, miután kiderült, hogy az írás többi megtalált lelete Baktria északi részén összpontosult (Rtveladze és Livšic 1985: 35–36; Schmitt 1994: 187). Bernard (1979: 253–254; 1980: 439) ehelyett azt feltételezte, hogy az ismeretlen írásmódot az Akhaimenidák Baktria feletti uralmuk idején hozták létre, amikor először próbálták leírni a baktriai nyelvet vagy valamelyik dialektusát. Ezen elmélet szerint a görög ábécét később vették volna át, míg a régebbi rendszert még egy ideig magánjellegű környezetben használták, az új görög-baktriai írásmód mellett. Más kutatókat nem győzött meg Bernard javaslata (Rapin 1992: 141; Fussman 2011: 133), és egyesek a Dašt-i Nāwur háromnyelvűségét a hipotézis ellenbizonyításaként értelmezték (Vertogradova 1982: 167; Schmitt 1994: 91), bár elvileg nem elképzelhetetlen a kétféle írásmódú egynyelvű (vagy háromféle írásmódú kétnyelvű) felirat létezése sem. Más kutatókkal ellentétben Vertogradova (1982) nem hitte, hogy minden az ismeretlen íráshoz kapcsolódó felirat ugyanannak az írásrendszernek a példája. Ehelyett azt állította, hogy azonosított két (Vertogradova 1982: 167), később három (Vertogradova 2002: 131) külön írást a feltárt korpuszon belül (erről lásd a 4. részt alább), és azt gyanította, hogy ezek több különböző nyelvet képviselnek. Hasonló gondolatok foglalkoztatták Fussmant (1994, 2011: 133), Schmitt (1994: 188) és Ünalt (2019).

Livšic (1976: 166, 14. lábj.), majd Harmatta (1994: 407–412) azt feltételezte, hogy az írás egy szaka nyelvet képviselhet, vagyis egy iráni nyelvet, amely a legszorosabb rokonságban áll a khotáni, a tumsuki és a modern wakhi nyelvvel. Bár a Harmatta (1994: 407–412) által javasolt „fantáziaadús” (Ball et al. 2019: 437 [643], en. 247) Saka-olvasmányokat a későbbi kutatók nem tudták reprodukálni, a szaka nyelv eleve valószínűsíthető jelölt, mivel ennek az iráni alcsoportnak a fajtái valószínűleg széles körben elterjedtek a közép-ázsiai sztyeppén a vonatkozó időszakban. A Saka-hipotézis nem összeegyeztethetetlen azzal az elképzeléssel, hogy az ismeretlen írás a yuèzhī (Rtveladze és Livšic által 1985-ben szorgalmazott: 36) nyelvét képviselheti, akik biztosan a sztyeppei övezetből érkeztek Baktriába. Figyelembe véve azokat a híreket, amelyek szerint a yuèzhī-k eredeti hazája Gansu nyugati részén volt, az is lehetséges, hogy egy, a régióban őshonos nyelvet hoztak magukkal Baktriába, például egy nyelvet az indoeurópai tokhár ágból. Mindenesetre elképzelhető, hogy a yuèzhī-k kezdetben más nyelvet beszéltek, de másodsorban iráni nyelveket vettek fel először nyugati majd déli útjuk során. Az ismeretlen írásnak a Yuèzhī településterületeivel való kapcsolata alapján arra a következtetésre jutunk, hogy az írásban képviselt nyelv legvalószínűbb jelöltje vagy a tokhár vagy az iráni nyelvek egyike.

Ami magát a feliratokat illeti, a Kharoṣṭhī írással való felületes hasonlóságot már Fussman (1974: 23) is megfigyelte, aki később szintén arámi vagy vegyes arámi-kharoṣṭhī eredetűnek tartotta (Fussman 1983: 138; Fussman 1994-es állítását) míg végül kijelentette, hogy „egyértelműen a Kharoṣṭhī-ból származik” (clairement dérivé de la kharoṣṭhī) (Fussman 2011: 133). Azonban, amint Livšic (1976: 165, 14. lábj.) megjegyzi, a Kharoṣṭhī alapján történő megfejtés nem sikerült.  Az arámi írásból való közvetlen származtatást D’jakonov, Livšic és Kljaštornyj apud Akišev (1978: 59–60), Bernard (1979: 253; 1980: 439) és Xuršudjan (2011) tartotta a legvalószínűbbnek. Ünal (2019) szintén az arámi nyelv és az Issyk és Ai Khanum ismeretlen feliratai között kereste a kapcsolatot, de csak azután, hogy elképesztó módon fejjel lefelé fordította az írást. Amanžolov (2003: 217–222) tett egy valószínűtlen kísérletet arra, hogy föníciai és messzapikus betűkkel összefüggésbe hozza az ismeretlen írást a később bizonyított türk rúnákkal, aki szintén fejjel lefelé olvasta az Issyk feliratot. Livšic (1980: 4) nem talált szisztematikus hasonlóságot a türk rúnák és az ismeretlen írás között. Mivel a múltban a legtöbb sikeres írás megfejtés inkább a nyelvek közötti kapcsolatokra támaszkodott, mint a feliratok közötti történelmi kapcsolatokra vonatkozó hipotézisekre, kezdetben figyelmen kívül hagytuk a felirat eredetére vonatkozó elképzeléseket. Mindazonáltal, amint a vita megmutatja, a nyelvi érvelés alapján elért eredmények szorosan összeegyeztethetőek a birodalmi arámi betűformák közvetlen származtatásával, anélkül hogy Kharoṣṭhī közvetítőként szerepelne, kivéve esetleg az írás funkcionális felépítését.


VÉGE a 2. résznek

Megjegyzés: "Más kutatókkal ellentétben Vertogradova (1982) nem hitte, hogy minden az ismeretlen íráshoz kapcsolódó felirat ugyanannak az írásrendszernek a példája. Ehelyett azt állította, hogy azonosított két (Vertogradova 1982: 167), később három (Vertogradova 2002: 131) külön írást a feltárt korpuszon belül (erről lásd a 4. részt alább), és azt gyanította, hogy ezek több különböző nyelvet képviselnek." Ezt igen figyelemre méltónak találtam.

Ezen kívül már most feltűnő, hogy a magyar nyelvet vagy annak feltételezett ősét egyszer sem említik mintha az a térségben soha nem lett volna jelen. Bár Harmatta János neve sokszor szerepel, sajnos itt is látszik, hogy a maiak közül úgyszólván senki nem foglalkozik komolyan nálunk az iráni nyelvek és a magyar nyelv valós és nagyon hosszú ideig fennállt kapcsolataival.


3 A MEGFEJTÉSEK MÓDSZERTANA

Michael Ventris, a Linear B megfejtője egyszer a következőképpen foglalta össze a megfejtés folyamatát:
„Minden műveletet három szakaszban kell megtervezni: a jelek, szavak és szövegkörnyezet kimerítő elemzése az összes rendelkezésre álló feliratban, amelynek célja, hogy minden lehetséges nyomot kiemeljen a helyesírási rendszerről, a jelentésről és a nyelvi szerkezetről; a fonetikai értékek kísérleti helyettesítése, hogy lehetséges szavakat és ragozásokat adjon egy ismert vagy feltételezett nyelven; és egy döntő ellenőrzés, lehetőleg szűz anyag segítségével, annak biztosítására, hogy a látszólagos eredmények ne fantáziának, véletlennek vagy körkörös okoskodásnak a következményei.” (Ventris 1953: 200)

Más szóval (lásd még Daniels 1996, különösen 142–143. o.) minden nyelvi megfejtés azon az előfeltételen nyugszik, hogy minden olyan felirat pontos másolatával dolgozzunk, amely tartalmazza az adott írásrendszert, ami minket érdekel. Nagy felbontású képek, talán jó fordított lenyomatú papírképek (squeezes) és ideális esetben az összes vonatkozó felirat gyűjteménye a szükséges eszközök annak kizárására, hogy mások félremagyarázzák az írásjelek alakját. Ha ez a feltétel teljesül, ha pontos másolatok állnak rendelkezésre bármilyen formában (képek, fordított lenyomatok, eredeti feliratok; lásd az S2 függeléket), akkor létre kell hozni a szövegekben előforduló, látszólag eltérő karakterek katalógusát. (vö. S3 függelék).

A következő lépés az uralkodó írásirány megjelölése, majd a különböző jelek számának meghatározása (valószínűleg becsüléssel, mivel nem minden jel fordul elő egy korlátozott feliratkorpuszon); 2 ez segít az írásrendszer valószínűsíthető típusára következtetni. (logográfia, logó-szótag, szótag, abugida, ábécé, abjad). Ha az alapjelek és a származtatott jelek (azaz diakritikus vagy ligatúraként írottak, vagy a szóban elfoglalt helyüktől függően különböző betűformák stb.) közötti összes eltérés ismert, eloszláselemzést kell végezni. Ennek az eloszlási elemzésnek a célja a párhuzamos sorozatok, nevezetesen a szótövek és a változó részek (pl. A-B-C; A-B-D; A-B-E; A-B-F stb.) kimutatása; az adott tertium comparationis bizonyos valószínűséggel származékos vagy inflexiós morfémát reprezentál (mint például Alice Kober híres „hármasai” a B lineárisban, amelyek az indoeurópai inflexiós mintákra emlékeztetnek – és valójában azokat tükrözik (Kober 1946)).

Elengedhetetlen annak a területnek és időszaknak az általános nyelvi kontextusának alapos ismerete, amelyből a feliratok kelteznek és származnak, hiszen előbb-utóbb meg kell kísérelni a mögöttes nyelvről egy használható feltételezést tenni. Ha kikövetkeztethető az írásrendszer valószínű típusa és a valószínűsíthető nyelvcsalád, amely az adott ismeretlen írásmódban tükröződik, akkor ez ellátja vagy az adott nyelv(ek) szakemberét, vagy egy történeti-összehasonlító nyelvészt (minthogy használnia kell a rekonstruált szólistát) kellő háttértudással ahhoz, hogy a megfigyelt grafémiai minimumpárokat egy bizonyos nyelvben várható grammatikai variációs mintákkal párosítsa, vagy még inkább összevesse, amelyek feltételezhetően az ismeretlen írásrendszerben megjelennek. Ezt alább a „királyok királya” főnévi kifejezéssel demonstráljuk.

Ideális esetben egy két- vagy háromnyelvű írás, amely a tulajdonneveket az olvasható részében tartalmazza, adja a kulcsot a tényleges megfejtéshez, mivel ez lehetővé teszi a fonetikai értékek lépésről lépésre történő helyettesítését először a várt nevekkel az adott ismeretlen írásrendszerben írt részben, majd más párhuzamos részekre, például jelzőkre vagy címekre ("királyok királya") vonatkozóan. Az Almoszi-szoros kétnyelvű felfedezése miatt ez volt a helyzet az ismeretlen kusán  írásmóddal.

VÉGE a 3. résznek

Megjegyzés:
Sajnálattal, be kellett látnom, hogy a szöveg nehézségi szintje a képességeimet valamint egy elfogadható időkorlátot figyelembe véve nem teszik lehetővé, hogy a fordítást folytassam. Bármennyire is érdekel a téma, inkább másra kell hogy bízd a folytatást, remélve hogy sokkal tempósabban fog haladni a munkával mint én. És persze az eddigiekben is előfordulhattak nálam hibák, a fáradtságom is hozzájárulhatott mindehhez.

A munkád továbbra is nagyon érdekel, most pl. folytatom ill. újra meghallgatom a "A Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma" c. nagyszerű előadásodat a Youtube-on. Fontosnak tartom, hogy minél tisztábban lássam múltunk sok fontos részletét amihez a te munkád eddig is nagyban hozzájárult. Köszönöm!

Tisztelettel üdvözöllek,
Miklós

Kedves Miklós!

Hálásan köszönöm, hogy felhívtad a figyelmemet erre a felfedezésre és lefordítottad az elejét! Ez a legtöbb, amit e témában bárki is tett a magyar íráskultúra kezdeteinek jobb megértéséért. Ha valaha lesz ráfordítható időd, akkor bármikor szívesen fogadok további részleteket.

Tisztelettel üdvözöl: Varga Géza