Korábban már közreadtam egy cikket a kunbábonyi avar kagán sírjában talált csaton olvasható Ten országa mondatról (1/a. és 1/b. ábra). Egy másikat meg a Monoki Ibolya által kalotaszegi minta alapján hímzett szép falvédőről (1/a. és 2. ábra). Mégis csak tegnap ismertem fel, egy újabb kalotaszegi hímzés világmodelljét látván (3. ábra), hogy ugyanaz a mondat szerepel mindhárom tárgyon, sőt előfordult hasonló a Gizella-kincs avar készítésű turulos fibuláján is (1/c. ábra). Találtam már egyező mondatokat Kínától a Kárpát-medencéig, a korai hun kortól a honfoglalásig és a kalotaszegi hímzéskultúra virágzásáig (azaz szinte napjainkig). Ideje lenne ezeket összeszedni és együtt felmutatni. Azt tanúsítja ez az összefüggésrendszer, amit a genetika is: hogy a magyarság évezredeken át otthon volt a sztyeppe országúton. Azonban annyival több ez a hieroglifikus írástörténeti-nyelvi adatsor a genetikainál, hogy a nyelvemlékekkel az identitást is azonosítani lehet. Ez most a legégetőbb kérdése a vitázó akadémikus kutatóknak (nyelvészeknek, régészeknek és genetikusoknak), ám a kérdést eldöntő hieroglifikus nyelvemlékekről - szakmai, módszertani és etikai hiányosságaik miatt - mégsem hajlandók tudomást venni. A párbeszédbe bekapcsolódhatna immár a néprajztudomány is. (1)
Világos bizonyítéka ez a néhány párhuzam több fontos tételnek:
Az avar ékszereket nem idegenek (merovingok, bizánciak stb.), hanem avarok készítették. Nem csak az avar szójelek, a magyar népi hieroglifák, meg a székely rovásjelek egyeztethetők egymással, hanem a vélük rögzített ősvallási jelentőségű mondatok is azonosak. Az avarok magyarul beszéltek, a székely írás pedig hun-avar eredetű, hasonlóképpen a magyar államcímerhez. Népi hieroglifáink elolvasható mondatokat őriznek a hun-avar korból, amelyeket ideje lenne nyelvemlékként kezelni.
Egyre inkább nyilvánvaló, hogy azok a látszólagos akadályok, amelyek a kutatók számára eddig lehetetlenné tették a magyar hieroglif írás létének tudomásul vételét, valójában nem akadályai, hanem bizonyítékai ennek a létezésnek. A díszesség, a képszerű jelek és szövegszerkezetek, a sorvezetés hiánya, a szövegszimmetria, vagy az egyszer álló, máskor meg "lelógó" jelek léte stb. nem más, mint e régi hieroglifikus rendszer sajátossága. Ugyanezeket a jellemzőket találjuk meg mindenütt, ahol a magyar hieroglif írás megjelenik.
Újabb hieroglifikus nyelvemlékek szegülnek szembe az akadémikus "tudomány" százötven éven át e témákban előadott, az egyetemeken a székely írás eredetéről ma is oktatott megalapozatlan állításaival.
Jegyzet
(1) Az avar kortól napjainkig használatban maradt hieroglifikus írás- és nyelvemlékek cáfolják azt a nézetet, amelyet legutóbb Szabados György fogalmazott meg Szádeczky-Kardoss álláspontját idézve. E szerint a római kor végétől Szent Istvánig nincsen rendszeres belső keletkezésű írásbeliség a Kárpát-medencében.
Irodalom
Szabados György: Vázlat a magyar honfoglalás kárpát-medencei hátteréről, in: Népek és kultúrák a Kárpát-medencéből, Tanulmányok Mesterházy Károly tiszteletére, Magyar Nemzeti Múzeum és tsai, Budapest, 2019.
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: Budapesti késő középkori jelvény bibliográfia
Varga Géza: Az MTA rováskorpusza
Varga Géza: Kalotaszegi párna nagyírásos mondatai
Varga Géza: Kalotaszegi nagyírásos világmodell hieroglifikus mondatokkal
Varga Géza: "Lyukó Ten országa" mondat a kunbábonyi avar kagán csatján
Varga Géza: Az Osservatorio Letterario 2010-es cikke az OSZK meghamisított nyelvemlék-kiállításáról
Varga Géza: A csúcshegyi honfoglalás kori gyűrű az "Ég ura" mondattal
Varga Géza: Pillanatfelvétel a magyar mennyországból
Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!
Zamolkszisz magyar volt stb
VálaszTörléshttps://www.youtube.com/watch?v=VikaqUVP60A&list=PLvHMC_t2ji5NxOSHNaNQb63ElPK5-1U1m&index=115&ab_channel=DraconesScythicus
Köszönöm!
Törlés