A hun-avar időszakban jelentős sztyeppi eredetű kulturális hatás érte a Balkán északi részét. Ez felmérhető a területen e korban készített díszes kőfaragványok sajátos magyar nyelvemlékein is. E cikkben egy isztriai példát mutatok be (1. ábra), amelyet Miljenko Jurkovic közölt a Karolingische Renovatio Architektur und Baua usstattung im Alpen-Adria-Raum, 400 - 1000 Vom spätantiken Erbe zu den Anfängen der Romanik c. dolgozatában az academia.edu hasábjain. A horvát szerző - a magyarországi "tudományos konszenzussal" egyetemben - nem ismerte fel a kőfaragványon lévő hieroglifikus (ősvallási jelentőségű szójeleket alkalmazó) írásemlékek elolvasható voltát. Megköszönve a közlést, ami nélkül az emlék rovológiai leírását nem tudtuk volna elvégezni, a jelen cikkben ezen a hiányosságon segítünk.
1. ábra. Isztriai későantik kőfaragvány előlapja két hieroglifikus mondatjellel (fotógrafika)
A Dana isten mondatjel
A Dana isten mondatjel (2. ábra) az isztriai kőfaragvány előlapjának bal alsó sarkában van (1. ábra). A kereszt alakú jelmontázs negyedeiben kerek napjelképek láthatók, amelyek a Dana jelet az atya szójelhez teszik hasonlóvá (e két jel a 2. ábra alján, középen látható). Ezzel együtt a mondat olvasata Dana atyaisten lenne, azonban az is lehetséges, hogy az atya jele néma. Hasonló (a kiejtésben szerepet nem játszó, de a szövegemlék értelmét erősítő, vagy a képszerűségét fokozó) rajzi elemek szokásosan előfordulnak a hieroglifikus írásemlékeken és a magyar hieroglifákban.
2. ábra. Az isztriai kőfaragvány előlapjának Dana isten mondatjele (fent), az alsó sorban a székely írás ős szójele (balra), "d" (Dana) és "ty" (atya) jele (középen), valamint a ten szójele (jobbra)
A Dana ten magas köve mondatjel
A Dana ten magas köve mondatjel két sajátossága miatt is érdemes a figyelmünkre.
Az egyik a "magas kő" ábrázolási konvenció, amely ezt a faragványt a porecsi avar püspöki székhez köti. Az ősvallás kőtiszteletéhez kötődő jelképet használták a szkíták, a hunok és az avarok, megtalálható az amerikai indiánok népi jelkészletében és a magyar hímes tojásokon is.
A másik sajátosság a Dana ten ligatúra, amelynek párját a székelyderzsi rovásírásos téglán, tehát egy székely írásemlékként nyilvántartott ismert szövegben találjuk (1). Nyilvánvaló bizonyítéka ez a párhuzam egyrészt annak, hogy a székely írás valóban hun (avarhun) eredetű, ahogyan ezt az 1500-as évek magyar értelmisége (például Thelegdi János a Rudimentában) még tudta és vállalta, másrészt annak, hogy a horvátok lakta területen a későantik időkben jelentős avarhun kulturális hatás érvényesült.
3. ábra. Az isztriai kőfaragvány előlapjának Dana ten magas köve mondatjele (fent), az alsó sorban a székely írás "m" betűje (balra), "d" (Dana) és ten jele (középen), valamint kő szójele (jobbra)
Jegyzetek
(1) A fentebb bemutatott isztriai hieroglifikus írásemlék jól jellemzi a finnugrista prekoncepciókon és írástani hozzá nem értésen nevelkedett magyarországi "tudományos konszenzus" katasztrofális helyzetét. A létező nyelvemlékek tömegét képtelenek hasznosítani. Például a Selyemút tele van szórva magyarul megszólaló rövid szövegekkel, ám ezek az útjelzők mégsem tölthetik be a hivatásukat a magyar őstörténet feltárásában, mert az akadémikus kutatást a hozzá nem értés és az etikátlanság vezérli.
A módszertanukban tetten érhető kettős mérce évszázada akadályozza a rovológia (a magyar ősírástan) előrelépését. Egyrészt elfogadott tudományelméleti sarokpillér, hogy egy tétel értékelését csak adatainak és megfontolásainak megismétlésével (azaz a tétel megismerése útján) lehet elvégezni. A gyakorlatban azonban lényegében mindössze azzal törődnek, hogy a tétel kidolgozójának mi a tudományos fokozata és a beosztása. Ha ez "rendben van", akkor bármekkora ostobaságot képesek tudományos eredményként kezelni.
E súlyos módszertani eltévelyedés vezetett például a Deák Dezső által kisiskolás hibára épített téveszme (a nikolsburgi "tprus" jel félreértelmezése) által az akadémikus kutatók sorában tapasztalt szakmai-erkölcsi bukásokhoz. Magasan képzett kutatók állítottak ki magukról szegénységi bizonyítványt csak azért, mert képtelennek bizonyultak a szakszerű és becsületes munkára, a kutatásban már elért és dokumentált eredmények figyelembe vételére.
Nyilvánvaló, hogy az akadémikus tudomány helyes elmélete és hibás gyakorlata nem fér össze. E kettőnek semmi köze sincs egymáshoz, antagonisztikus ellentmondásuknak pedig a tudományos módszertanhoz. Az akadémikus áltudomány sorozatos csődjét okozta eddig is például a székely írás hun eredetének és a szójeleink létének kérdéskörében. Botrány a vegyes rendszerű írásemlékek, közte a Bodrog-alsóbűi fúvókatöredék és a székelyderzsi rovásírásos tégla (2) olvasatának megoldatlansága. Ezek az őstörténeti kutatás napi akadályát jelentik.
Például a nyelvészek újabban már nyelvemléknek tekintik a Bodrog-alsóbűi rovásemléket is, bár azt - a szójelek fel nem ismerése miatt - helyesen még nem sikerült elolvasniuk sem.
Eldöntetlen maradt a nyelvészek, régészek és genetikusok között az őshazánkat illetően kibontakozott vita, ugyanis a genetikai adatok alapján kimutatható hun őshazákban a nyelvészek szerint nem beszéltek magyarul.
Bár ezeket az ellentmondásokat fel lehetne oldani a múzeumok polcain száz- és ezerszámra létező hieroglifikus nyelvemlékek elolvasásával, ez mégsem történik meg. Az akadémikus körön belül mintha senki sem venné a fáradságot a rovológia helyzetének tudományos igényű felmérésére. Ennek az áltudományos körnek a jelek szerint nem lehet fontos sem a saját kutatásaik eredményessége, sem az őket eltartó nagyközönség megfelelő minőségű tájékoztatása.
4. ábra. A székelyderzsi rovásírásos tégla jelsora a Miklós, Dana ten papp(j)a olvasatot engedi meg
(2) A székelyderzsi rovásírásos tégla eddigi olvasatai a mondat közepén előforduló, szójelekből alkotott Dana ten ligatúra félreértelmezésein buktak meg (4. ábra). Ez a ligatúra ugyanis egyetlen hangot jelölő betűkkel nem olvasható el. Soroljam azon talpig phd és habil akadémikus kutatók neveit, akiknek a tudatáig nem jutott el a Veit Gailel által az 1500.as években feljegyzett tény, miszerint a székelyeknek szó- és mondatjelei is vannak? Akik mindenáron a derzsi szót szeretnék kibetűzni a ligatúrából akkor is, ha annak tetején nyilvánvalóan nem a székely "zs" betű, hanem a ten szójel van?
Ezt a zavart most új megvilágításba helyezi és megoldja az isztriai kőfaragványon olvasható újabb párhuzam, a későantik Dana ten ligatúra felbukkanása (5. ábra).
5. ábra. Dana ten párhuzamok: az isztriai kőfaragványról (balra), a magyarszecsődi templom ma nem látható jele Fettich Nándor rajza nyomán (középen) és a székelyderzsi változat (jobbra)
Irodalom
Miljenko Jurkovic: Karolingische Renovatio Architektur und Baua usstattung im Alpen-Adria-Raum, 400 - 1000 Vom spätantiken Erbe zu den Anfängen der Romanik, academia.edu
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Varga Géza: Acoma agyagdoboz a "Magas kövön ragyogó Dana isten" mondattal
Varga Géza: Neparáczki Endre nem mond igazat, mert vannak honfoglaló nyelvemlékek
Varga Géza: Karosi hunfoglalók, Révész László és Török Tibor nézeteltérése
Varga Géza: Mióta és miért tekintik nyelvemléknek a rovásírásos szövegeket a finnugrászok?
Varga Géza
Az egykori istálló (mai szerszámos) bejárata a veleméri Cserépmadár szálláson
Video a szállásról és környezetéről
Cserépmadár szállás (3 szoba, 3 fürdőszoba, konyha, étkező, 11 ágy) egy hangulatos őrségi szállás
Csinyálóház (2 háló, fürdőszoba, étkezőkonyha, 5 ágy) különleges szépségű őrségi szállás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése