Genevieve von Petzinger hatalmas és sikeres kutatómunkát végzett a világ barlangjaiban és sikerült hasonló következtetésekre jutnia, mint nekem az íróasztalom mellett. Fényt derítettünk a kőkori világ egységes jelkészletére. Genevieve von Petzinger szerint ez akár Afrikából is érkezhetett. Szerintem ez lehetséges, de a Közel-keleti szülőföld hipotézise alátámaszthatóbb. Nincs lényeges különbség, mert például az Orion csillagképet Afrikában is lerajzolhatták, meg a Közel-Keleten is, ami által létre is jött egy "atya" hieroglifa. Az ősvallás ugyanis az Orion csillagképet az isteni ősatya égi megjelenésének tartotta.

Genevieve von Petzinger a ragyogó fiatalságával és kitartásával párosuló anyagi lehetőségeit, én meg a székely írással és párhuzamaival kapcsolatos ismereteimet használtam fel a cél - az írás eredetének kutatása - érdekében.

Azt, hogy a két eredmény kiegészíti egymást, az alábbi két kőkori szöveg elolvasása bizonyítja. Az írásemlékeket Genevieve von Petzinger tette közzé, hozzátéve, hogy céljának tekinti a kőkori jelek jelentésének tisztázását. Ehhez kívánok hozzájárulni az általa lefényképezett és közreadott két szöveg lehetséges olvasatával. Ez az elolvasás a magyar hieroglif írás segítségével történt, amely a székely írás előzménye volt. Az olvasat magyar, vagy magyarral rokon nyelvű mondatokat eredményezett.

1. ábra. Spanyolország, El Castillo, barlang falára festett közel szimmetrikus kőkori mondat, első felének olvasata: Nagy égi úr, az alsó sorban a megfelelő székely "n", "g" betűk és a népi szár hieroglifa

Az 1. ábrán lévő mondat nem teljesen szimmetrikus, de érzékelhető a szimmetria megteremtésére való törekvés. A szimmetrikus mondatokat több ókori hieroglifikus írás (egyiptomi, szkíta, luviai) is alkalmazta az ősvallási jelentőségű mondanivaló nyomatékosítása érdekében. A szkíta-hun-magyar hieroglifikus írás emlékei között több szimmetrikusat is találunk.

Pillanatnyilag nem ismerek magyarázatot arra, hogy miért eltérő színűek a jelek. Álláspontom szerint ez nem zárja ki az ismertetett olvasat lehetőségét.

Az 1. ábra mondatának első fele (balról kezdve) a nagy, ég és szár "növényi szár, úr" szójelekből áll. Ezek mai magyarsággal a Nagyságos égi úr mondatot adják. A hun-avar-magyar hieroglifikus szövegek jellemzően ősvallási szlogenek ismétléséből állnak. Közöttük ismételten előfordul a Nagy ég és az Ég ura mondat.

A szimmetrikus mondat második fele az ismert ég szójel két előfordulásából áll, az olvasaton azonban még töprengeni kell. Túlságosan könnyű lenne azt feltételezni, hogy az utolsó jelbe véletlenül húzták bele a középső függőlegest s akkor a szimmetria és az olvasat is befejezett és megoldott lenne. Ez a függőleges vonal ugyanis létezik és az olvasatnak elsősorban a létező jelet kell figyelembe vennie.

2. ábra. Franciaország, 16 000 éves, jelekkel ellátott fogsor egyik darabja, az olvasata: Bél úr

A 2. ábrán lévő fogon is egy szimmetrikus szöveg van. Az X alakú jel az Éden egy forrásból kiinduló négy szent folyóját, a világ szakrális középpontját ábrázolja. A függőleges egyenes alakú jelek az Istennel azonos égig érő fa szárát ábrázolják. E szöveg (középről kiinduló és két irányban is lehetséges) olvasata Bél szár, mai magyarsággal Bél úr. Bél a fiúisten neve. A Bél úr mondat a magyar hieroglifikus szövegek között ismételten előfordul. A hasonló szimmetrikus mondatszerkesztés példáit megtaláljuk a szkítáknál. Ez tehát egy kézenfekvő olvasat.

Az irdatlan időbeli távolság és a szövegrögzítés esetlegességei miatt a további, kevésbé valószínű olvasási lehetőségek is számításba vehetők:

A 2. ábra középső jeléről azt feltételezem, hogy nem kereszt, hanem X alakú. Ha mégis kereszt lenne, akkor az olvasat Dana szár (mai magyarsággal Dana úr). Dana az öregisten neve, amely nevet ma is használják Erdélyben.

Amennyiben a 2. ábra szélső jelei, bár itt függőlegesek, ám mégsem a függőleges szár, hanem a csak néha függőleges Rá/ragyogó hieroglifával azonosak, akkor egy ősvallási istenidéző szertartás szövegkönyvét olvashatjuk el a következőképpen:

Ragyogj! Bél. Ragyogtál.

Ez a három szó a szertartás három szakaszát jellemzi. Az elsőben szólongatják az Istent, a középsőben megjelenik, a harmadikban pedig búcsúztatják. A későbbi korokból több párhuzamát is ismerjük a hasonló istenidéző szertartásoknak. Ezek a későbbi párhuzamok több jelből állnak és bőbeszédűbbek, de jól felismerhető ugyanez a hármas tagolódásuk.

A 2. ábrán olvasható mondatban a szár jel lineáris változatát, a függőleges egyenest alkalmazta a felirat készítője, míg az 1. ábrán lévő előző mondatban a képszerű szár jelet látjuk. A magyar jelhasználatban napjainkig megmaradt mindkét jelforma. A képszerű jelváltozat az ünnepélyesebb, a lineáris pedig a hétköznapi alkalmazásokra szolgált.

A kőkori jelformák a fentebb említett lehetséges (de csak feltételezhető) variációktól eltekintve jól felismerhetőek.

A nagy hieroglifa esetében némi formai változást tapasztalunk. A kőkori jel az ég boltozatát ábrázolta eredetileg (1. ábra). Ilyen a szkíta-hun-avar és luviai nagy hieroglifa is. A belőle kialakult székely "n" betű azonban már a rovástechnológia miatt függőlegesre fordult, mert róni csak függőleges és ferde jeleket lehet.

Irodalom

Genevieve von Petzinger (profil, Viktória Egyetem)

WHY ARE THESE 32 SYMBOLS FOUND IN ANCIENT CAVES ALL OVER EUROPE?