Oldalcsoportok

2018. augusztus 1., szerda

Isten szavunk eredete


 szkita_szobor_orsegi_szallas
Szövegközi ábra. A napisten szkíta kori ábrázolása Dagesztánból, hátán a székely írás "ly" (lyuk/Lyukó) jelének párhuzamával (a körbe zárt pont a sumer írásban "kút, forrás" jelentésú, az egyiptomi és a kínai írásban pedig a Nap jele, mert az ősvallás a Napot minden jó forrásának tekintette)



Kutatástörténet

Az isten egy ma is jól értelmezhető, magyar szavakból álló összetétel, amely különös, ellentmondásoktól sem mentes pályát futott be az etimológusok tanulmányaiban. A finnugrista „szaktudomány” korábbiakhoz képest megváltozott ítéletét Voigt Vilmos így fogalmazza meg: „Isten szavunk eredetének kutatása a legismertebb ilyen vadászterület. Az utóbbi generációkig még a nyelvtudományunkon belül is itt megengedett volt a merész és ellenőrizetlen fantázia. Az utóbbi kézikönyvek viszont rendszerint visszautasítják e tarthatatlan elmeszüleményeket, és egyre inkább belső fejlődéssel magyarázzák vallástörténetünk legkorábbról ismert, és ennek következtében sem könnyen értelmezhető fogalmait.”

Érdemes felfigyelni rá, hogy a szent kutatási feladat a szerző megfogalmazásában már csak vadászterület; s hogy tudományos igényű érvelés (például a székely írás nyújtotta lehetőségek kihasználása) helyett (1) csupán a jelzők osztogatására futja a neves szerző tehetségéből.

Voigt Vilmos Pais Dezső 1975-ben megjelent munkájára hivatkozik (282-286. o.), amelyben Pais jobbára az etimológia perzsa ágával foglalkozik; főleg azzal, hogy ki is vetette fel először ezt az ötletet. Azaz a párhuzam keletkezésére sem Pais, sem elődei, vagy követői nem adnak kielégítő magyarázatot. Többnyire csak a szavak rokonságának (hasonlóságának) felismerésére voltak képesek.

Persze a perzsa-magyar kapcsolatok vizsgálata eleve nem is adhat választ az isten szó eredetének kérdésére, mert a szó gyökerei – a nagy távolságokra szóródott párhuzamok tanúsága szerint – a kőkorszak mélyébe, akár 50-100 ezer évvel ezelőttre nyúlnak vissza. A finnugrista „nyelvtudomány” pedig – adatok és módszer híján – a hatezer évnél idősebb nyelvi emlékekkel és kapcsolatokkal nem tud mit kezdeni.

Voigt Vilmos fent idézett soraiból annyi azért kiderül, hogy a „szaktudomány” álláspontja az „utóbbi kézikönyvekben” gyökeres fordulatot vett. Kitetszik e néhány mondatból, hogy a kudarc beismerésére annak ellenére kényszerültek finnugrászaink, hogy az isten „vallástörténetünk legkorábbról ismert” fogalma.

Horváth János már 1817-ben megállapította, hogy „az isten a magyarok tulajdon szavok, s egy jó s egyetlenegy istenségnek a neve volt”. Joggal tekintette magyar szónak, hiszen az akkor ismert adatok szerint más nép nem használta istenére ugyanezt a szót. S az isten egyébként is olyan fontos szavunk, hogy akkor még fel sem merült a „nyelvészeti szempontok” miatti elajándékozása. Ennek az elajándékozásnak a divatja egyébként is csak néhány évtizeddel később, az 1848/49-es szabadságharcunk vérbefojtása után jött el.

Kandra Kabos (1897/67) az altáji menny- és istenneveket felsoroló táblázatában megemlíti a jenyiszeji osztjákok es, valamint a kínaiak tien szavát is. Nem fűz megjegyzést a táblázatában szereplő, „menny-ég” jelentésű zürjén jen-es szóhoz, bár annak két eleme genetikai kapcsolatban van az isten elemeivel, csak az összetétel sorrendje eltérő.

A „nyelvtudomány” által szigetnyelvnek minősített sumérben szintén megtalálható isten szavunk megfelelője. P. Anton Deimel szótára (1934/139) szerint a sumér istin, isten jelentése „egy, egyetlen” (eins, einzig). Amihez Zakar András (1973) a következőket fűzi: „Az „Isten” szó jelentése tehát világos: egy, egyetlen, az egyedüli, az egyedülvaló. Ezek a jelzők vagy megállapítások pontosan illenek az Istenre, aki az Ószövetségben is sokszor az egyedülvaló néven szerepel. Ez a szó sohasem szerepel a sumérben számnévként.”

Laszlovszky András tájékoztatásának köszönhetően, amelyet itt köszönök meg, tudjuk, hogy a fenti istin, isten szó nem sumer, hanem akkád. Felsorolt ugyanakkor néhány hasonló alakú szót a sumerből is, vagyis az Isten szavunknak volt sumér rokonsága. Ezt írja a blogjában: "Az ištēn valóban nem sumér szó, és így írva tényleg nincs benne Deimelben, de úgy, hogy iš-tin, eš-te-en, iš-te-en, igen."


A sumér-akkád párhuzam megerősíti Horváth János bő évszázaddal korábban, „egyetlenegy istenség”-ről alkotott álláspontját. E monoteizmusra utaló összefüggés persze magyarázatot igényel, mert az agyagtáblákból úgy tudjuk, hogy a suméreknek több istene is volt. A nyelvek időnként meghökkentő hagyományőrző képességére gondolhatunk: arra, hogy a sumér nyelv megőrizte egy korábbi magyar monoteizmus emlékét.

A finnugrisztika két ok miatt sem vonhatta le ugyanezt a következtetést. Egyrészt azért, mert nem ismerte fel a ten utótag eredetileg önálló istennév voltát (1. ábra). Másrészt azért, mert egy ilyen felismerés ellenkezett volna azokkal a „tudománypolitikai” irányelvekkel, amelyek oly sok esetben tudatosan irányították tévútra a mitológiai és őstörténeti kutatást.

A finnugrista álláspont évtizedekig (Voigt Vilmos megfogalmazásában „az utóbbi generációkig”) változatlan maradt: Bárczi Géza (1941/138) szerint isten szavunk „ismeretlen eredetű; … de talán … figyelembe vehető az a vélemény, mely szerint a finnugor eredetű ős szó régies is alakváltozatának származéka volna, bár ez sem meggyőző, s a képzés érthetetlen.”

A TESz (1970/II/242) szerint „Bizonytalan eredetű. Talán származékszó: az ős főnév eredetibb is alakváltozatából keletkezhetett -t és -n képzővel. Ez a képzőegyüttes megvan nőstény szavunkban is.”

Ehhez képest az 1988-ban magyarul is megjelentetett Mitológiai enciklopédia az állóvízbe dobott kőnek bizonyult, mert nyilvánvalóvá tette az addig kevesek által, vagy egyáltalán nem ismert párhuzamokat. Ezek közé tartozik a hatti Estan és hettita Istanu, amelyeket (lévén a napisten nevéről szó) már nem lehetett figyelmen kívül hagyni, vagy (mint a sumér isten esetében) a vélt jelentésbeli különbségre hivatkozva félretenni. Az isten párhuzamai után bogarászóknak a Mitológiai enciklopédia a hatti, hettita és sumér adatokon túlmenően is tartogatott meglepetéseket, például az azték Tenocs nevét. Ő egy isten fia, aki népét a róla elnevezett Tenochtitlán, a mai Mexikóváros területére vezette. Ez a Tenocs a fenti zürjén jen-es megfelelője.

Róna-Tas András (1996/129,159) ocsúdott fel legkorábban az új adatok okozta sokkból. Rédei megfogalmazása szerint „meg nem támogatott, ad hoc ötletként felveti”, hogy az isten szó kaukázusi és kazár közvetítéssel kerülhetett át a magyar nyelvbe. (2) Ezzel a kísérletével Róna-Tas András kétoldalú támadásoknak tette ki magát. Egyrészt felborzolta azok idegeit, akik kézzel lábbal tiltakoztak a magyar nyelv déli kapcsolatainak elismerése ellen. Másrészt joggal rá lehetett kérdezni, hogy a hattiak a magyar ős szóból képezték-e a napistenük nevét?

A „tudós” társadalom e szemük előtt felrémlő lehetőség elhárítására megpróbált egy újabb magyarázatot kidolgozni az isten szó eredetére. Ennek lényege egyrészt a távoli déli magaskultúrákból való származtatás elleni tiltakozás, másrészt a magyar eredet tagadása. Ez az összetett célkitűzés azonban nehezen illeszthető a tényekhez, ezért a szakértők között vita bontakozott ki.

Makkay János (1998/30,47) arra hívja fel a figyelmet, hogy a hettita szó jelentése „napistennő” (tehát nem férfi isten!), s ez szemantikailag akadálya az egyeztetésnek. (3) Rédei Károly úgy véli, hogy Makkaynak komoly kronológiai érve is van Róna-Tas etimológiai felvetésével szemben: ugyanis a hettita birodalom Kr. e. 1200 körül bomlott fel, a feltett kaukázusi - kazár - ősmagyar kapcsolatok pedig csak a Kr. u. 600 utáni időre tehetők. Rédei szerint a két időpontot elválasztó 1800 esztendő ellene mond bármiféle népi-nyelvi kapcsolatnak (s ezt a kinyilatkoztatását minden indoklás nélkül komolyan kellene vennünk). (4)

Makkay és Rédei álláspontját az énlakai „Egy Isten” mondatjel cáfolja (2. ábra). A ligatúra részét képező székely „us” (ős) rovásjelnek ugyanis kitűnő formai és jelentésbeli párhuzama van a hettita hieroglif írás „isten” szójelében (összesen mintegy 20 formai egyezés van az újabban luviainak nevezett hettita hieroglif írás és a székely írás jelei között). Ugyanezt a jelet a vámfalui fazekasok „Isten szeme”, (5) a veleméri parasztok pedig „Isten valamicsodája” (6) néven emlegetik. Ugyanezt az "isten/ős" jelet használták a szkíták, a hunok és az avarok is (ez azért fontos körülmény, mert Mészáros Gyula szerint a szkíták a hattiak utódai). S ha a jel formája és jelentése lényegében változatlan maradt a hattiak és hettiták korától máig, akkor a hozzá tartozó szó is átívelhette ugyanezt az időbeli és térbeli távolságot. Ez az írástörténeti jelenség ugyan nincs összhangban a finnugrista nyelvészeti deszkamodellel, de ez csak azoknak okozhat gondot, akik a megalapozatlan finnugrista álláspontot komolyan vették.

 orsegi_szallas_marsigli_eredeti
Részlet Marsigli 1690 táján keletkezett kéziratából
orsegi_szallas_marsigli_forrai_ten
Forrai Sándor (1994/241)feloldása:
„Hálát agyunk Tennek, hogy adta”

1. ábra. A Marsigli-féle rovásnaptár részlete és székely rovásjelek


Visszakanyarodva Rédei Károlyhoz, ő annyiban gazdagította az isten etimológiájával foglalkozó irodalmat, hogy megvizsgálta az „isten” jelentésű uráli szavak (torem, ilma, juma, num, lwaj) szóbokrait. Leszögezi, hogy valamennyi uráli szó ősi időből való, s az „ég” és „isten” jelentést egyaránt hordozó megnevezésekben ama szemlélet rejlik, hogy a világmindenség teremtője és ura az égben lakozik. E hitbeli felfogás közös a primitív (pogány) meg a tételes vallásokban; és előfordul más nyelvekben, illetőleg nyelvcsaládokban is, pl. török tengri ”'Himmel, Gott”. (Hozzátehetjük, hogy ez tükröződik az amerikai atapaszk égisten nevében is, ugyanis a Jakiszta név ja szótagja „ég, világosság” értelmű, továbbá a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobron is ilyen elveket valló ősvallás üzenete olvasható.)

Azonban Rédei – a finnugrizmushoz méltóan – meg sem említette az isten (eredetileg ten) távoli megfelelőit, amelyek közé tartozik például a kínai tien „ég”, valamint Tin etruszk főisten neve is. Talán mondanunk sem kell, hogy egy tudományos igényű vizsgálat során a kiinduló adatok ilyen előzetes megrostálása elképzelhetetlen.

Istenünk állandó jelzői is az égre mutatnak. Például az Úr-nak megfelelő Uranosz neve a görögben „égbolt, menny” jelentésű (Voigt/2004/46). Az Egy jelző pedig az ég szó rokona. S a fent említett, szintén eget jelentő atapaszk ja sem más, mint istenünk  jelzőjének indián megfelelője.

Így aztán az adatokat „gondosan” megrostáló Rédei levonhatta azt a félrevezető megállapítást, hogy bár az uráli nyelvekben az „ég” és az „isten” fogalmát ugyanaz a szó fejezi ki, ez alól a magyar isten kivételt képez.

Rédei csak azért juthatott erre a következtetésre, mert nem volt hajlandó észrevenni a magyar isten, a türk tengri „ég, isten”, a kínai tien „ég”, a japán tenno „istencsászár”, a sumér dingir [7] „isten” és isten „egy”, valamint az azték Tenocs istennév közös elemét. Talán azért, mert akkor azt kellett volna megállapítania, hogy a magyar isten sem kivétel a fenti szabály alól. Vagy azért, mert akkor az isten azon tízezer évnél idősebb nyelvi jelenségek egyikének bizonyulna, amelyek megkérdőjelezik az uráli/finnugor nyelvcsalád létét is. E helyett a finnugrista nyelvészet szokásos megoldását választja: a tények tudomásul vétele helyett, a levezetés előtt tornyosuló ismert nehézségeknek fittyet hányva, „rekonstruált” iráni alakokból próbálja meg levezetni isten szavunkat.

A magyar írástörténet adatai egyértelműen az égre helyezik az ősvallásunk Istenét. Az Isten (ős Ten) olvasatú mondatjel ugyanis a Tejúttal azonos égig érő fát ábrázolja, amelyből az "ős" szójel a Tejút hasadéka, ahol karácsonykor a Nap kél. Ezen összefüggésekből nem csak az nyilvánvaló, hogy a magyarok Istene egy égi szereplő; hanem az is azonosítható, hogy a legfontosabbnak tekintett (felettünk az eget tartó) égi jelenséggel azonos. 

 orsegi_szallas_enlakai_egy_usten

Az énlakai „eGY USTeN” ligatúra

us_orsegi_szallas

A nikolsburgi „us” (ős) rovásjel

ten_orsegi_szallas
A nikolsburgi „nt/tn” (Ten) rovásjel

egy_thelegdi_orsegi_szallas
Thelegdi „gy” (egy) jele

2. ábra. Az énlakai „Egy Isten” ligatúra az északi sarkon elképzelt megszemélyesített világoszlopot (a Tejutat) ábrázolja


Ezek az újonnan látótérbe került adatok és szempontok segítenek megérteni azt a finnugrista hátraarcot, amely Voigt Vilmos bevezetőként idézett mondataiban is tükröződik. Az évtizedeken át hangoztatott (az ős szóra alapozott) álláspontok hamarosan „a merész és ellenőrizetlen fantázia tarthatatlan elmeszüleményének” nyilváníttattak, amint a magyar ősvallás alábecsülését lehetetlenné tevő párhuzamos adatok merültek fel.

Mivel nincs okunk a hátrafordulók követésére, az alátámasztást nélkülöző finnugrista dogmáktól nem korlátozva értékelhetjük a rendelkezésünkre álló adatokat.


Az isten összetétel előtagja

Az ős szó írott mai alakja csak a XVIII. század második felétől igazolható, első fennmaradt alakváltozatai: ausi, esu, vsu, ise, vs, vus. [8] Ha figyelembe vesszük a korabeli latin írásunk fogyatékosságait, akkor is azt kell gondolnunk, hogy az ős írásmódja us lehetett. Az előtag jelenik meg az asszír Assur „Ősúr”, az egyiptomi Ozorisz/Usziri „Ősúr”, és a kelta Esus „Ős“, a gallok ősi istene (velsz Oes „idős, ős”) nevében, valamint az etruszk eis/ais „divinita” szóban (amelyet Mario Alinei professzor azonosított a magyar ős szóval, 2005/49).

A nikolsburgi ábécében fennmaradt az ős hasonlóképpen régi szójele is, az „us” jelnévvel ellátva. Hogy ez valóban az ős szó jele, azt a jelforma képi tartalma és alkalmazása egyaránt megerősíti.

E szójelnek a közismert székely írásanyagban csupán egyetlen alkalmazása szerepel az énlakai unitárius templomból, a "tudományos konszenzus" tudatáig azonban ez sem jutott el, mert cáfolja a székely írás alfabetikus besorolását. Az énlakai rovásligatúra (2. ábra) szójelekből áll, s az „Egy Isten” olvasatot adja. [9] További előfordulásai is vannak a magyar népi hieroglifák között: a vámfalui „isten szeme”, a veleméri „isten valamicsodája” jelben és a csempeszkopácsi "Isten országa" mondatjelben. Az énlakai ligatúrának hun, horezmi, szkíta, hettita és obi-ugor megfelelői is vannak.

A kőkori szójel egyfajta kései alkalmazása a keresztény mandorla. Ennek szilvamag alakú ívében szokásosan Szűz Mária áll, karján a kisded Jézussal – azaz a mandorla Jézus születésére emlékeztet. E születésnapot karácsonykor ünnepeljük, amikor a Nap épp a Tejút hasadékában kél. Az eredeti „us” jel a pogány napistent, tehát valóban az őst (a hun dinasztia ősét) ábrázolja. Bár egy akadémikus képzettségű "tudós" számára ez egy képtelenség - tisztelet a kivételnek! - a katolikus egyház az ars sacra keretében a mai napig tanítja a mandorla jelentését és a Tejút hasadékával való összefüggését.


Az isten összetétel utótagja

Az utótag nem képző, hanem a jelző nélküli, eredeti Ten istennév. Lehetséges, hogy egyúttal a világ megszemélyesített forgástengelyének (a Tejútnak), illetve a káosszal azonosított tengernek a neveként is szolgált valaha.

ten kezdetben a mennydörgés hangját utánzó szó (vö. döng, dördül, dong, zeng, peng, pendül!), amely többek között a latin ton „hang” és a sumér ti, din „élet” szóval is genetikus kapcsolatban van. Istennévként szolgáló változatai a magyar Du, Dana, szkíta Thana, kínai tien, japán tenno, török tengri, szanszkrit deva, hellén deos, theos, latin deus, olasz dio, francia dieu, spanyol dios, oláh deu, litván diewos, lett dews, óporosz deiwos, perzsa dev, div, cigány devel stb.

ten előfordul a tengely, tenger, tanító, tündér szavainkban is; összefüggésben azzal, hogy az ókori vallások egyes isteneit a világ forgástengelyével azonosították, a tanító istenek némelyike pedig a tengerből tűnt elő. A teng és tenyész szavainkban "élet" jelentésű (akár az említett, ti, din hangalakú sumér megfelelője). A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor szaporítószervén azért jelenik meg, mert már a neolitikumban is "let" volt a jelentése. S hogy ez a jelentés napjainkig fennmaradt, azt a Gizella-kincs turulos fibuláján való hasonló (a kloákanyíláson való) elhelyezése bizonyítja. 

Ez a magyar szóbokor az isten idegen nyelvből történő eredeztetését kizárja.

Az altatódalainkban előforduló tente szintén e második tag rokona, egy olyasfajta ősvallási ima maradéka lehet, amelyben az altatódalt éneklő anya az isten áldását kérte gyermekére, vagy az isteni példa követésére biztatta, az eljövendő fiúistenhez hasonlította gyermekét.

Ide tartozhat az Éden neve (és a véle összefüggő magyar edény szó) is, amely az „é” (épület, épít) gyökből, meg a Den istennévből áll és „Den háza” jelentésű. Kevés figyelem jutott Tin/Tinia etruszk főisten nevének is, pedig annak felesége az Enéh-nek megfelelő Uni, fia pedig a szkíták ősapjának tekintett, a károk által Magornak nevezett Heraklész (etruszk Herkle).

Azt, hogy a Ten valaha önálló istennév volt, amely az ős jelzővel csak később forrt egybe, a Marsigli-féle rovásnaptárban való önálló előfordulása is bizonyítja (1. ábra). Természetes, hogy erre a rendkívüli ősvallási jelentőségű fogalomra a vallásos fogalomjelekből kialakult székely rovásírásnak külön jele volt (a Nikolsburgi rovásábécében is előforduló "nt/tn" ligatúra, amelyet népi fazekasaink az archaikus díszítésű edényeiken napjainkig alkalmaznak), hasonlatosan az óperzsa ékíráshoz, amelyben Ahuramazda nevének jelölésére szintén külön szójel szolgált. Fazekasjeleink olvashatóságáról és ősvallási mondanivalójáról lásd a 3. ábrán Czibor Imre alsópáhoki fazekas mester erdélyi tárgymásolatának jeleit!

orsegi_szallas_idoisten_kove

3. ábra. A Magasságos időisten köve mondatjel Czibor Imre alsópáhoki fazekas mester edénymásolatáról


Az isten összetétel jelentése

Az elemek jelentésének összegzésével nyilvánvaló, hogy az isten szó eredeti jelentése „ős Ten, ős dörgő, ős tenyésző”. Párhuzamai közé tartozik az esztendő„isten-idő”, az ösztön és a nőstény „nőisten” is.

A magyar isten szót rokonították már a „tűz” jelentésű görög eszta/esztia és latin veszta szavakkal, a párszi izdan/jezdan-nal (Vámbéry), a „teremtő” jelentésű cseremisz está-val (Reguly), az „atya” jelentésű finn isá-val (Hunfalvy).

A figyelembe sem vett párhuzamok száma pillanatnyilag fel sem becsülhető. Ezek példájaként elég az angol stone „kő” szóra hivatkozni. A kő, anyagának időtállósága miatt, a kezdetektől az örökkévalóra emlékeztette a vallásos embereket. Ezért kerülhetett át valamikor, talán a kőkorszak mélyén, ősvallásunk isten szava az indoeurópaiak őseihez „kő” jelentéssel. Lehet ebből arra következtetni, hogy az indoeurópai nyelvcsalád kialakulásakor (a stone ősének átvételekor) a magyar ősvallás kőből készült isten-jelképeket alkalmazott?

Az isten szócsaládja az eddigiek alapján is kiterjedtnek látszik. Ez azonban természetes, mert a legősibb (kőkori) vallásos műszavak egyike lévén, joggal jelentkeznek a legkülönfélébb nyelvekben a rokonságába tartozó szavak. Szócsaládjának elterjedtsége alapján következtethetünk arra, hogy az isten akkortájt alakult ki, amikor az afrikai őshazáját elhagyó Homo sapiens sapiens a Közel-Keleten első ízben Eurázsia területére lépett. Az isten annak a gazdasági és kulturális értelemben is alkotó korszaknak a terméke lehet, amely az Éden és az aranykor képzetében maradt fenn a jégkorszak során szétszóródott emberiség mitológiáiban.

Az adatok szaporodásával egyre nyilvánvalóbbá válik (sokak számára mindig is nyilvánvaló volt), hogy az isten szóbokra rendkívüli jelentőségű adathalmaz, amely lehetetlenné teszi a merev finnugrista ideák tiszteletben tartását. Az isten szó abból az eurázsiai ősnyelvből való, amelyből a magyar nyelv is reánk maradt.

orsegi_szallas_szkita_isten

4. ábra. Az ős Ten "Isten" mondatjele egy krími szkíta aranykoronáról



 tusnadi_sarokisten_orsegi_szallas
5. ábra. Sziklába vésett jelek a tusnádi Vártetőről: balra a Sarok isten olvasatú ligatúra, jobbra pedig a sztyeppi hun dinasztia nemzetségjelének erdélyi változata (Csaba királyfi névjele)



6. ábra. A nagykörűi honfoglalás kori veret az Isten hieroglifával (középen), a székely írás "us" (ős) jele (balra) és az "nt/tn" (Ten) jele (jobbra)









Jegyzet

[1] Az akadémikus „tudomány” rovásírásunkkal kapcsolatos megdöbbentő mulasztásait és ebből eredő tudatlanságát pontosan jellemzi Sándor Klára (1996): „Pillanatnyilag azt sem tudjuk, hány fennmaradt emléke van a székely rovásírásnak, mert abban sincs egyetértés, hogy mi számít a székely rovásírás emlékének. … a székely rovásírás a magyarországi tudományos köztudatban ismeretlen, vagy csak nagyon felületesen ismert … Minden alapvető kérdés tisztázatlan.”

[2] Róna-Tas András valóban nem bizonyította az állítását. Azóta ugyan előkerült egy kaukázusi adat is (Veres Péter szóbeli közlése szerint a kaukázusi cserkeszek szent hegye az Oszten nevet viseli), de ez sem bizonyítja Róna-Tas András elméletét. Hiszen nem tudjuk, honnan származik a hegy neve, milyen viszonyban van a hatti, a cserkesz és a magyar nyelvvel; s hogy e hegynév időben megelőzte-e vagy csak követte a magyar isten szó megszületését. Ha ez is a kifejezetten időtlen földrajzi nevek közé tartozik, akkor az Oszten-hegy neve több ezer éves is lehet. A hatti/hettita Estan és a magyar isten közötti összeköttetést a szkíta Borüszthenész "Bor isten" jelentheti, hiszen a szkíták a hattiak leszármazottai, a magyarok szkíta eredetét pedig a hagyomány is vallja. Nem véletlen az sem (inkább az ősvallási hagyomány közösségére utal), hogy a szkíta jelkincs és az ősvallási jelképekből kialakult székely rovásírás jelei között mintegy 20 formai egyezést találhatunk.

[3] Az egyeztetésnek azonban nincs akadálya. Puszta félreértésről van szó. „Neves” kutatóink még az isten szó esetében sem érezték szükségét a vallástörténet tanulmányozásának. A legősibb mitológiák kozmogóniai értelemben első istenei ugyanis rendszerint kétneműek, pontosabban nem nélküliek. Talán megkockáztatható az a feltevés, hogy Ten (Tenger „Ten harcos”) azonos a nagy teremtő erejű káosszal. S ha a káoszt jelképező tengernek nincs neme, akkor Ten esetében sincs szükség a nem meghatározására.

[4] Rédei nem állja meg bíráló szó nélkül egy régész „belekotyogását” a nyelvészek belügyébe: „Makkay János kiváló régész, aki nyelvészeti kérdések iránt is érdeklődik. A nyelvészetbe való beavatkozása nem mindig válik javára, jóllehet – mint a fenti megnyilatkozása mutatja – olykor nyelvészeti véleményt is tud helyesbíteni. Ugyanakkor érthetetlen számomra a nyelvtudomány, kiváltképp a finnugrisztika elleni vagdalkozása, a "barikád" túlsó oldaláról való lövöldözése.” Azaz Rédei szerint itt nem tudományos vitáról, hanem barikádharcról és lövöldözésről van szó. A példa alapján úgy tűnik, Rédei esetenként hajlandó belátni, hogy a nyelvészeti kérdések helyes megoldásához nem feltétlenül szükséges a nyelvész végzettség; hiszen egy nem nyelvész is megfogalmazhat a nyelvésznél jobb hipotézist. Ezt az engedményt azonban feltehetően csak azért tette Rédei, mert esetünkben a nem nyelvész Makkay János képviselte a finnugrista prekoncepciónak megfelelő álláspontot.

[5] Varga Géza: A magyarság jelképei, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1999., 35. o.

[6] Varga Géza: Mítoszok őre, Velemér, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2000., 86. o.

[7] A dingir utótagja „villám, kard” jelentésű (Götz/1994/175). Ez Ten égisten voltát bizonyítja.

[8] A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976.) ős szócikkének adatai.










A veleméri műemléktemplom, amelynek két tanulságos rovológiai nevezetessége is megtekinthető


Ha Ön, kedves olvasó eddig eljutott a cikk olvasásával, akkor megérdemel egy kis ajándékot, egy különleges nyaralási ötletet.  Elfogadna olyan ajánlatot, amiben nem csak őrségi szállás, hanem némi kulturális csemege is van, ami nem kerül túl sokba? Akkor megtalálta! Ajánljuk magunkat! Ez persze nem mentes minden önérdektől, viszont kétségtelenül egyedi. Az általunk javasolt őrségi szálláson a magyar hieroglif írásról is folytathat eszmecserét, nem is beszélve a Sindümúzeum díjtalan meglátogatásáról az itt eltöltött nyaralás alkalmával. S mindez (a beszélgetés és a Sindümúzeum is) teljesen díjtalan. Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióvalőrségi szállás medencévelőrségi szállás SZÉP-kártyávalőrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn skeresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást! Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint Ön is,  aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!



Onogesius hun vezér szobra a Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) alatt áll és vár a Teremtővel való koccintásra


Ne fogadjon el utángyártott, vagy gyanús csomagolású őrségi szállást! Valódi Cserépmadár szállás és Csinyálóház csak nálunk!



Édes fiam! Ha egy biztonságos helyet keresel nyaralás céljára, ahol a török idők óta nem járt felfegyverzett iszlámhitű, akkor Velemért ajánlom, abban a békés, erdőkkel koszorúzott, termálstrandokkal és tavakkal körülvett gyönyörű völgyben! www.csinyalohaz.hu www.cserepmadar.hu

14 megjegyzés:

  1. Kromek Pál

    Kedves Géza, teljesen egyetértek a véleményeddel, ugyan más szemmel nézzük.
    Igaz az elején a "Tudósaink" gondolásának bemutatása kicsit fárasztott, mégis elismerem, hogy minden alkalommal szükség van a "hivatalos" és tudományosnak hazudott gondolatok bemutatására.
    Ahogy én látom az IS TEN szavunkat:
    Az IS gyökről hánya vetetten pár mondat:
    A magyar nyelvben a CF szótár ismerete óta egy tőről fakad az IS, ŐS, US. Nyelvi, képi és gyökkapcsolatuk számomra egyértelmű.
    A magyar nyelvben az "I" hangnak különleges felemelő tulajdonsága van. Ezért maradhatott meg a mai napig az IS TEN szavunkban, ezen változat, ugyanis a széles ajaknyílással képzett magas magánhangzók: e, é, i, í. (isten, szent, tisztel, él, élet). Mind a nyitottságra az életre utalnak.
    Az ajakkerekítéssel képzett magas Ö, Ő, a befogadást , a védelmet, jelképezi, mint a NŐ és ŐR szavunk, melyből mellékesen jön az ÖR-dög.
    Közben a mély magánhangzók: a, á, o, ó, u, ú kar, kér, árok, vad, mag, úgy, a határt jelentik.
    Itt kell megjegyezni, hogy az "I" hang nem bontható fel, hangmagassága kitölti szinte a teljes, ember által használt hangok skáláját. Nem létezik a nyelvünkben, a magyarban, magas vagy mély "I" hang. Csak rövid és hosszú. Ez azért elgondolkodtató a témában, mert minden magyar magánhangzónak létezik magas és mély párja, ahol általában a magas az isteni, a mély földi szintet jelenítik meg. Ez az "I" hangra nem jellemző.
    Amit megállapíthatunk az IS, ŐS, US alakokról elsősorban az I, Ő, Ú hangokon keresztül, hogy a nyelvünk más-más rétegéből származnak.

    Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy az időben és térben történő előfordulásuk, azok rokon képi, és jelentés tartalma a Te levezetésedet alapján is bizonyított. Gondolom több régészeti történelmi, esetleg nyelvi vizsgálattal, még több kapcsolat tárható fel.

    Az "S" hangról itt nem fejtem ki a véleményem, mert, gyökhang révén több oldalt írtam róla, majd felteszem valahova. Csak egy gondolatot a jelentése ŐS.
    Ami érdekes tulajdonsága az a magyar kiejtése: "eS" vagy "Sö". Ezek fordított olvasata még érdekesebb ami "Se" vagy "Ős" ahol az Őst kitárgyaltuk, ellenben a "Se" az magyarul semmi azaz "sem" talán SEMita?

    Most eddig van hangulatom írni. Talán folytatom.

    Talán még ennyit: TEN szintén isten ahogy régen mondták tenmagad. És még egy gondolat, mindkét gyök hordozza a férfi és a női tulajdonságokat is.

    A lényeg az, hogy újra elmondom:

    JÓ ÚTON JÁRSZ

    Megjegyzés: régebben megvettem a könyved, igaz csak erőszakoskodások után kerítették elő a Siófoki plázában, jó mélyen volt. Gratulálok, szép munka. Kicsit sajnálom, mert magammal hordom, kopik, de így naponta belenézek, és meglepődők.

    VálaszTörlés
  2. Kitűnő munka. Tűpontos érveléssel adatolva vezeti Varga Géza tollát az ihletett és felkészült értelem.

    VálaszTörlés
  3. Laszlovszky András egy "Update sumerosoknak – válasz Varga Gézának" c. cikkben szólt hozzá az álláspontomhoz: https://laszlovszkyandras.blog.hu/2019/08/02/update_sumerosoknak

    Kedves András! Köszönöm a pontosítást, amelyik formailag helyes, a lényegen azonban nem változtat. Az isten szó az akkádból adatolható. Az Isten szó azonban nem csak az akkád sajátja, hanem igen régi, nemzetközi szó. Például az ős és a ten szójelek is előfordulnak már a kőkorban is. Nemzetközi szó volt és az is maradt sokáig. Erről persze egy cikket kellene írnom. Varga Géza

    Laszlovszky András: Hát persze. A "lényegen" soha, semmi nem változtat. Mondhat bárki, bármilyen cáfolatot, az éppen tévedés lesz, de a többi marad. Hogy egyébként minden egyes ilyen állítást megcáfoltak már ezerszer, attól is minden marad, mert nem az a lényeg, hogy igaz legyen, hanem hogy stimmeljen a prekoncepcióba. Az ilyen tévedések alapjaiban kéne megrengessék a bizalmat az egész álkoncepcióban, a felületességet és a módszertani problémákat kéne tisztázni, de aki egyszer elhitte ezeket, azokat már nem lehet felébreszteni.

    Kedves András! Nem cáfoltad meg a cikkemet, csak pontosítottad az egyik adatát. A bizalmat megrengethetik, de a nyelvi összefüggéseket nem. A módszertant illetően pedig az a véleményem, hogy finnugrista egyetemeken (helyesen, de eltúlzottan) nagy jelentőséget tulajdonítanak a nem érdemi hivatkozási precízkedésnek, ám mellékesként kezelik, sőt elősegítik a fontos adatok elhallgatását. Például ez esetben mintha a sumérben megtalálható lenne az as "isten" és a tin "élet", amiből valakik összerakták az isten szót. Elvileg lehettek volna ezek az akkádok is, de ott van a hatti Estan istennév is, ami ezt cáfolja. Ők Kr. e. 3000 táján már ki is haltak, azaz megelőzhették az akkádokat. Mivel a hattiak a szkíták elődei, úgy néz ki a helyzet, hogy az akkádok mégis csak valami szittyagyanús kultúrszót vettek át. Üdvg

    VálaszTörlés
  4. Péter Drpéntek a fészbukon: Az "Isten" szó története a magyar nép története...a magyar nép őstörténete...

    VálaszTörlés
  5. IS-TeN szavunk torzóként maradt ránk
    Az EGY fogalom és iS-TeN szavunk más nyelvekben is visszatérő kapcsolatait vizsgálva juthatunk el a megfejtésig.
    Az „isten” szavunk torzóként maradt ránk, azért nem is érthetjük igazán a jelentését.
    A piramisépítő magaskultúrák holisztikus szemlélete, amely átvészelte a jégkorszakot, az ősnyelv segítségével ma is rekonstruálható.
    A szemlélet lényegét, az UNIverzum „háromság, mint EGYség” fraktálszerkezetét a máig élő „ATYA 😊) úR-iS-TeN” kifejezés tartalmazza.
    Az ATYA az EGY megszemélyesítéseként fogható fel, a (h)úR-iS-TeN eredetileg „KöR-iS-TeN”-ként hangzott, és az ismert 3 féle hullámjelenség egykorú (magyar) megnevezését tartalmazta. (A „K>H”, ismert átmenet, a „H” gyenge hangzó , időnként lekopik.)
    Más megközelítésben ez az Anyag (Föld+Hold) – Energia (NaP, 1. gyújtópontban) – Információ ( precessziós kúp > „BoLDoGasszony”, 2. gyújtópontban) háromság egysége.
    Tehát a képen látható férfialak az „EGY” megszemélyesítőjének, az „Atyának” a megfelelője. Felismerhető a közös TeNgelyre fűzött 3 jelképről, a „Napba öltözött BoLDoGasszony” együttállás jelképes megvalósításáról.
    A FeJ a TöRzshöz képest 23 fok körüli dőlésszöggel, egy kúp alkotójaként körbe forgatható. A FeJen lévő kúp alakú süveg („frígiai sapka”) tehát a „BoLDoGasszony” jelképe.
    A „KöR-iS-TeN” háromságban a „KöR” (a Nő, a FöLd+Hold), az „iS, íZ” > uS (a Férfi, az íZzó Nap), a TeN(gely) a minden poNTjában Információt („TéNy”t) tartalmazó „TéR” megfelelője.
    A bal oldalán a KaRd> a „KöR”, jobb kezében a TőR>a „TéR”, a hátán a Nap, a fején a „precessziós kúp”. Az erőszakolt elrendezés, hátán a Nappal kínálja a magyarázatot. Szemből nézve így a „Napba öltözött BoLDoGasszony” együttállást élvezhetjük, hacsak jelképesen is!
    Június 21. kitüntetett nap az évben. A Föld és a két gyújtópont az Ekliptika hossztengelyére kerül. A 2. gyújtópont kerül a Földhöz közel, így a „hátán lévő Napba” öltözik a földi szemlélő számára.. A nyári napforduló napján hajnalban transzmissziós hologram megtekintésére nyílik lehetőség. Bepillantást nyerhetünk a Mennyországba.
    A niceai zsinaton átértelmezték a KöR-iS-TeN háromságot. A KöRt, a Nő, a FöLd jelképét kiebrudalták belőle. Az egyenlőség jelet arrébb csúsztatva: ATYA-ÚR = iS-TeN, az ATYA a háromság része lett! . A „(h)úR”-ból Férfi lett! (a német „HeRR”-nek mondja).
    A természetes EGYség immár nem érvényesül, Az „iS-TeN” elnevezés tehát a „transzcendens” szférát takarja. Ennek a Földdel nincs már szerves kapcsolata. Két ezer év óta az „iS” és „TeN” gyökök önálló életre keltek, bár az EGY-gyel a kapcsolatuk nem tagadható: O-DiN, Wo-TaN, „aGYin”=eGY.
    „Napisten-hit” nem létezik. Ha egyszer tudom/ismerem a Naprendszer, az Univerzum összefüggéseit, akkor nem szükséges „hinnem” azt! Aki a precessziós kúpot ismerte, az legalább 15 ezer éves megfigyelés sorozat eredményeire támaszkodhatott.
    Angol földön a 8. században még magyarul beszélhettek! A „SToNe”= „Kő” elnevezés legalábbis erre utal. Varga Géza „iSTeN” szavunk mássalhangzóit fedezi fel benne. De ne álljunk itt meg! A „SToNe” sziklás (h)EGYet is jelöl! Vagyis felsejlik az eredeti képlet: a holisztikus szemlélet „Minden EGY”! alapvetése.
    A KöR-iS-TeN háromság az égitestek alábbi sorrendjét modellezi: Föld - Nap(1.gy.p.) – forgásTeNgelyek eredője (2.gy.p.). Ez a sorrend a téli napforduló időpontjában érvényes. Megjegyzendő, hogy a kusita (kasszu) birodalom neve KuR-TeN-iZ volt (Padányi Viktor). Ez a háromság ugyanúgy az EGYre utal, bár a nyári napforduló időpontjában érvényes felállás tükröződik benne.
    Fentiekről bővebben a http://koristen.uw.hu alatt!

    VálaszTörlés
  6. Kedves Laci! Köszönöm a hozzászólásodat!

    VálaszTörlés
  7. "Is" jelentése vogul es ostyák nyelveken: árnyék lélek; lehelet szellem. Ezek a jelentések maga az életre vonatkoznak. Esetleg a föld-ég kapcsolatot jelképezik kevert eredetű szótagok. Tengri belénk leheli az életet. ....vagy így valahogy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek a magyarban az íz és az ős felelhet meg. Köszönöm a hozzászólást!

      Törlés
  8. Hársing László

    A tudományos érvelés logikája

    A tudományos kutatás válaszkeresés jól formulázott kérdésekre.
    E keresés során alternatív válaszlehetőségek fogalmazódnak meg,
    amelyek mint "igazságjelöltek" versengenek egymással.
    E rivális hipotézisek összemérésénél alkalmazott logikai eljárásokat nevezzük tudományos érvelésnek.
    Az adott korban elérhető tudományos igazságot az a válasz képviseli, amely győztesként kerül ki ebből a küzdelemből.
    A szerző a magyar logikai irodalomban elsőnek vállalkozik a tudományos érvelésnek mint megismerési szituációnak az elemzésére.
    Megismerheti az olvasót az argumentáció egyszerűbb és bonyolultabb formáival.
    Tárgyalja a klasszikus és a valószínűségi logika,
    valamint a szemantikai információelmélet jelentősebb tételeit,
    és ezek segítségével a főbb érvelési módok egzakt formulázását adja.
    Az egyes argumentációs eljárásokat igyekszik tudománytörténetileg jelentős példákon szemléltetni.
    Olyan szabályokat is megfogalmaz,
    amelyek lehetőséget nyújtanak a versengő hipotézisek közötti ésszerű választásra.

    VálaszTörlés
  9. https://tarsasag.org/isten-szo-etimologia/ A válaszcikk szerzője a sumer-magyarológia és a számomra ismeretlen magharizmus ellen érvel. Ám a cikkem lényegét illető Isten = ős + ten "élet, isten" feloldással lényegében nem foglalkozik. Ha az isten szavunk akkád, hettita, vagy akár sumér eredetű is lenne, akkor is felmerül a kérdés, hogy a két alapszót honnan vették ezek a népek s mért vannak meg ezek az összetevők nekünk külön szóként is. Például a ten "élet" szerepel a teng és tenyész szavak tövében is, meg az isten második felében is. Ezért aligha vehettük át az isten összetételt az akkádoktól sem, meg a sumérektől sem. Inkább ők (a suméreket és az akkádokat megelőző hattiak) vették át a mi őseinktől ezt a két összetevőt. Miközben a kínai tien is "isten" jelentésű. S az indián Tenochtitlán nevében is a mi ten-ünk szerepel? Vajon ők honnan vették még a sumérek megszületése előtt? A hieroglifikus szövegeink adják erre a magyarázatot: kőkori magyar szavakról van szó, ami átkerült a többi nyelvbe is. Ezért van benne a Mas d' Azil-i 15 000 éves jelkészletben és az indiánok hasonló korú jelkészletében is ez a két hieroglifa.

    VálaszTörlés