B. Nagy János - Varga Géza: Szabír ős olvasatú világfa egy Asko Parpola által bemutatott indusvölgyi cseréptáblán
Asko Parpola a Study of the Indus Script c. dolgozatában közli az indusvölgyi kultúra (1) egyik cseréptáblájának szövegét és a hozzá fűzött magyarázatát (10. ábra). A cseréptáblán lévő jelenet világfája azonosítható a székely írás "tprus" (tapar ős "szabír ős") mondatjelével, azaz elolvasható (1. ábra). A jelen cikkben ennek az indusvölgyi hieroglifának mutatjuk be a párhuzamait, illusztrálva ezzel a korai írások kapcsolatrendszerét és az írás eredetét (2).
Asko Parpola szerint a három jel egy, a világfának bemutatott áldozati szertartást dokumentál. A székely írás és a magyar hieroglif írás segítségével ezt alá tudjuk támasztani, sőt további adatokkal ki is tudjuk egészíteni. Ezek szerint a fa feltehetően a tapar/szabír népnevet és hangalakot rögzíti, az esetleg üst olvasatú edény pedig feltehetően fémből (bronzból, rézből) van.
1. ábra. Az Asko Parpola által közzétett indusvölgyi cseréptáblán a szabír ős olvasatú világfának mutatnak be egy áldozatot az "u" (ushu "réz", vagy üst) olvasatú edénnyel
Az 1. ábrán az említett indusvölgyi tábla áldozatbemutatást felidéző részlete látható. A tábla három jellel megoldja a feladatát, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy ezek hieroglifák (ősvallási kötődésű szó- és mondatjelek).
- A guggoló antropomorf alak a sumér írásban az "ember" szójele, nyilván itt is valami hasonlót jelent.
- Az ember kezében lévő edény a székely írás "u" és "v" rovásbetűire emlékeztet (amelyek közbülső állapotot jelentenek a föníciai-latin "u" és "v" jelek felé). E székely jelek akrofóniájának rekonstrukciója a hurrita (szabír) ushu "réz", örmény waske "vas" és magyar vas (korábban vaske) szavakhoz vezetett (1/d. és 1/e. ábra). E szavak egy eredeti "őskő" szóra mehetnek vissza, ami az égi ősatya által ajándékozott meteorvas neve lehetett. A fémkorok hajnalán talán csak "fém" jelentésük volt, ami később "réz" és "vas" jelentésekre hasadt. E régi szójelekből keletkezett további egyszerűsödéssel a latin írás "u" és "v" betűje is.
Ez alátámasztja azt, hogy az indusvölgyi írás, a székely írás és a latin írás végső soron egyaránt a szabír területeken (a Közel Keleten) használt nemzetközi jelkészletből sarjadt ki a fémkorszakok hajnalán. Ennek köszönhetően a székely írás segítségére lehet annak, aki az indusvölgyi írás megfejtésével foglalkozik.
- A legérdekesebb a harmadik jel, amely a kiemelt tiszteletben részesített világfát ábrázolja. Azonosítható a székely írás nikolsburgi ábécéjében megőrződött "tprus" (tapar us "szabír ős") jelével (2. ábra). E jelnek pontos mása van egy ókori szabír cserépedényen (3. ábra), egy Göbekli tepén előkerült írásemléken (4. ábra), egy longobárd korongon (5. ábra), egy sztalacsi cserépedényen (6. ábra) és egy amerikai sziklarajzon is (8. ábra).
A jel azt tanúsítja, hogy indusvölgyiek is, meg mi magyarok is Szubartu vidékéről hozhattuk magunkkal e faábrázolást. Az Európa felé irányuló közvetítésben szerepet játszhattak a szarmaták is (7. ábra).
Bíborbanszületett Konstantin szerint a magyarok régi neve a szabír (nála "szavartü aszfalü"). Az égig érő fa (világfa) ágai azért hajlanak vissza, mert az égbolt súlya rájuk nehezedik, amit Berze Nagy János említ szibériai mítoszok alapján. E lehajló ágak alapján nyilvánvaló, hogy az indusvölgyi táblán is az égig érő fát látjuk. Ezt erősíti az is, hogy e fának áldozatot mutatnak be, ugyanis a régiek a világfát (a Tejutat) az Istennel azonosították.
2. ábra. A székely írás nikolsburgi ábécéjének "tprus" (tapar us "szabír ős") mondatjele
3. ábra. A szabír ős mondatjel előfordulása egy, az ókori Szubartu területén, vagy ahhoz időben és földrajzilag is közel előkerült edényen (Hissar, Kr. e. 4300)
4. ábra. Göbekli tepe 12 000 éves írásemlékének olvasata: Lyukó ten "Lyukó napisten", jobb oldalon lent a megfelelő székely jelek: a "ly" (lyuk/Lyukó) és a "tprus" (szabír ős)
5. ábra. Itáliai longobárd korong a magyar hieroglifákkal írt Lyukó a szabírok őse mondat jeleivel (balra) és a nekik megfelelő székely "ly" (lyuk/Lyukó), "tprus" (tapar us "szabír ős"), valamint "us" (ős) jelek (jobbra)
7. ábra. Szarmata edény "tprus" (tapar ős "szabír ős") jellel
8. ábra. Anaszazi sziklajel a Grand Gulch körzetből (fent balra), a nikolsburgi székely ábécé "tprus" jele (fent jobbra) és az indián sziklarajz fényképe (lent)
9. ábra. A székely írás "u" rovásbetűje (egy állatbőr alakba öntött fém félkészöntvényt ábrázol), amelyből a latin írás "u" és "v" betűje is kivonatolódott
10. ábra. A székely írás "v" rovásbetűje a fenti jelből lett kivonatolva
11. ábra. Az egyik VII-IX. századi bojnai idolon a Nagyon nagy ... sar tapar ős él, (mai magyarsággal: A Nagyon nagy ... úr, a szabírok őse él) mondat olvasható
12. ábra. A dobronaki hímes tojás olvasata: Ragyogó Egy (is)ten a szabírok őse
13. ábra. Asko Parpola dolgozatának részlete, amelyben bemutatja a világfát ábrázoló indusvölgyi táblát
Jegyzetek
(1) A szerző tájékoztatása szerint az Indusvölgyi civilizáció hosszú kulturális folyamat eredményeként jön létre. Az első neolitikus falvak Kr. e. 7000–től mutathatók ki. A Kr. e. 4300 táján kezdődő kalkolit korszakban a falvak megnagyobbodtak, réz eszközök és a korongolt, gyönyörűen festett kerámia jelenik meg. A Kr. e. 3200 táján kezdődő korai Harappa időszakban az adminisztráció és az írás fejlődéséről tanúskodnak a bélyegzőpecsétek, valamint megjelennek az öntözőcsatornák. Élénk kereskedelmet folytattak az iráni területekkel és Közép-Ázsiával. Az érett Harappa kultúra (Kr. e. 2700-2500) már képes volt olyan város létrehozására is, mint Mohenjo-daro. Ez a város - a mezopotámiai és egyiptomi településekkel ellentétben - palota és templom nélküli. Kr. e. 1900 körül az Indus civilizáció véget ér, az indus írás eltűnik. A lakosság megmarad, de a területre a BMAC kultúra lakossága is benyomul.
(2) A szerző tájékoztatása szerint S. R. Rao régész Az Indus script megfejtése című könyvében (1982) azt állítja, hogy az indus írás nem csak a brahmi írásnak az alapja, hanem a sémi mássalhangzós ábécének is, amelyet a legtöbb tudós az egyiptomi hieroglifákból származtat.
Hozzátehetjük, hogy az effajta ellentmondások oka a különböző írásrendszerekben megfigyelhető jelhasonlóságok nagy száma. Ez - kis túlzással - lehetőséget ad bármelyik írásnak bármelyik másikból való eredeztetésére és annak az ellenkezőjére is. Poligenezissel keletkezett írásrendszereket képzelnek el és ezek között alkotnak meg leszármazási rangsorokat. Az akadémikus tudomány még nem készített áttekintést a teljesség igényével, például nem tud mit kezdeni a kőkori jelrendszerekkel (4. ábra) és a népi jelhasználattal (12. ábra).
A Nemetz Tibor matematikus segítségével 1993-ban elvégzett matematikai valószínűségszámítás ezzel szemben azt mutatta ki, hogy a világ írás- és jelrendszereit ősrokonság fűzi egybe. A jelformák véletlen egyezése lényegében kizárt, a jelhasonlóságok alapján az írás monogenezissel keletkezett. A jelhasználat a vallásos jellegű alkalmazások alapján eredetileg a kőkori ősvallás jelrendszereként született meg. A hieroglifikus jelrendszer napjainkig fennmaradt (például a székely írásban) és vagy 20-50 közös jellel képviselteti magát a világ ismert írásrendszereiben. E közös jeleket találják meg a kutatók a különféle kultúrákban s ezek alapján alkotják meg a közelállónak gondolt írásrendszerekre vonatkozó álláspontjukat.
A világfát ábrázoló szabír ős mondatjel elterjedtsége arra utal, hogy egy valaha volt egységes ősvallás jelrendszere jutott el a világ távoli tájaira.
Irodalom