Varga Géza írástörténész: Elolvasható világfák az oregoni klamat törzs sziklarajzain

Az oregoni klamat törzsek – a klamat és a modoc nép –emberemlékezet óta az oregoni Klamat-medencében élnek. A világfát ábrázoló sziklarajzokat bemutató honlapjukra Tóth István, az indián-magyar nyelvi kapcsolatok kutatója hívta fel a figyelmemet. Mint azt megírta, "a klamatok egy dél oregoni penuti nép, a legközelebbi rokonai a vintuknak".

Az Elolvasható világfa konferenciára készülvén ezekhez hasonló, szójelekből alkotott mondatjelek sorának felbukkanására számítunk. A konferencián Tóth István ezekről a klamat világfákról fog előadást tartani. A hasonló, elolvasható világfa ábrázolások érdemi választ jelentenek a Pócs Éva felvetése során kialakult világfa vitában. Ebben - a húsznál is több hozzászóló ellenére - az akadémikus körnek nem sikerült megfogalmaznia a megfelelő szakmai súlyú feloldást (felmutatnia a több száz ismert világfa ábrázolást). A "szakma" ugyanis a rovológia alapfogalmaival sincs tisztában, miközben a világfa egy "rovás"jelekből alkotott, elolvasható mondatjel.

Különösen érdekessé teszi e jeltörténeti kapcsolatot ama tény, hogy Sadovszky Ottó a penut indiánokat, közte a vintukat minősítette kalugoroknak (kaliforniai ugoroknak), ezáltal a magyarság legközelebbi nyelvrokonai közé sorolva őket. Álláspontját most rövid hieroglifikus nyelvemlékekkel is alá lehet támasztani.

1. ábra. Oregoni klamat sziklarajz részlete a szimmetrikus Lyukó zsen szár (mai magyarsággal: Lyukó a zsendülő "feltámadó, újjászülető" úr) mondattal

2. ábra. Oregoni klamat sziklarajz fényképének részlete (középen), a klamat jelek (balra), amelyek a Ragyogj Lyukó szár (mai magyarsággal: Ragyogj Lyukó úr) mondatot rögzítik, az ábra jobb szélén, fentről lefele az elolvasásukat lehetővé tevő székely "r" (ragyogj, ragyog, ragyogtál), szár hieroglifa egy magyarszombatfai tányérról és a székely "ly" (lyuk, Lyukó) rovásjelek

A 2. ábrán látható jelmontázs (a két szélén lévő vízszintes Ragyogj, ragyog, ragyogtál szójelek és a közöttük lévő jelképes istenábrázolás miatt) egy istenidéző szertartás szövegkönyvének felel meg. Hasonló szerkezetű istenidéző szövegek az utolsó 40 000 évből ismertek, a Stádel-barlangból előkerült oroszlánfejű istenidoltól a magyar Szent Koronáig.

3. ábra. Klamat sziklarajz fényképének részlete (középen) a világfát ábrázoló hieroglifával (kiemelve balra látható), az ábra jobb szélén a székely írás ten "isten, élet" szójele

A paleolitikumban Amerika benépesítésére induló szibériai csoportok által magukkal vitt hieroglifikus írást használták a szibériai preszkíta, szabír és előhun népek is. Ezt a jelkészletet találjuk az amerikai indiánok népi jelkészletében mindhárom Amerika területén. Ez az ősvallási kötődésű szójeleket alkalmazó írás (az ősvallás jelképrendszere) már a kőkorban elterjedt a Pireneusoktól Amerikáig. Az írás használói az első néhány tízezer évben az itt bemutatott írásemlékekhez hasonló ősvallási jellegű képeket állítottak össze a szójeleikből. Csak kb. 5-6 ezer évvel ezelőtt született meg e szójelkészletből az olyan szó- szótagoló és betűírásos írásrendszerek sora, mint amilyen a székely írás is.

Az írásrendszerek rokonságát (egyetlen kőkori ősvallási jelrendszerből való kialakulását) az 1993-ban Nemetz Tibor segítségével elvégzett valószínűségszámításunk mutatta ki. E származási kapcsolat és a 90-es években elvégzett akrofóniarekonstrukció (amelynek eredményét a Magyar hieroglif írás c. kötetben adtam közre) teszi lehetővé a fent bemutatott és a hasonló hieroglifikus írásemlékek értelmének és hangalakjának megközelítését a székely írás felől.

A fenti kötet megjelenését követően több cikkben tárgyaltam a fenti klamat írásemlékeken is előforduló nemzetközi szójelek történetét.

- A fiatal hajtást ábrázoló zsen "zsenge, zsendül, feltámad, újjászületik" hieroglifa újabb leírása a Hatezerötszáz éves zsendülő isten ligatúra egy kirgiz leány ruháján cím alatt jelent meg.

- A vízszintes vonalként megjelenő ragyogj/ragyog/ragyogtál hieroglifa változásairól és rokonságáról a Rá napisten hieroglifájából székely "R" rovásbetű c. cikkben számoltam be.

- A függőleges vonal alakú, vagy ágakkal is rendelkező, világfát ábrázoló szójel előfordulásairól A szár "úr" hieroglifa ősmagyar kori és őrségi népi előfordulásai címmel írtam.

- A kör alakú napjelkép leírását a Lyukó napisten nevének magyarázata egy kazahsztáni ogur-szabír jelvény segítségével c. cikkben adtam közre.

- A világfát ábrázoló ten "Isten, élet" hieroglifáról a fent említett kötet A Ten hieroglifa c. fejezetében, később pedig a Ten hieroglifa Somogyvárról c. dolgozatban számoltam be.

Irodalom

Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i?), Erdélyi Múzeum, 58. kötet, 1996. 1-2.füzet

Pócs Éva: A honfoglaló magyarok világfája a kutatói illúziók fényében. rekonstrukció, konstrukció, dekonstrukció. In Bárdos Dániel–Tuboly Ádám Tamás (szerk.): Emberarcú tudomány. Áltudományok és összeesküvés-elméletek szorításában, 283–324. Budapest: Typotex Kiadó. 2023.