A Digitális Legendárium megtévesztő videója a honfoglalókról

Bevezető

Lovakon nyergekben - a honfoglalók hadművészete címmel jelent meg egy ismeretterjesztő video a neten a Digitális Legendárium (egy történelem iránt érdeklődő fiatalokból álló csapat) műhelyéből. Mivel már több ismerősöm felhívta rá a figyelmemet s kifejezetten kérdezték is róla a véleményemet, e cikkben megfogalmazom néhány észrevételemet. 

A látványos film kétségtelenül közönségsiker, ami előtt fejet kell hajtani. Szakmai sikerről azonban szó sincs. A filmnek vannak értékei (például a vaskohók és az íjkészítés bemutatása), ám a hozzá nem értő közönséget könnyen be lehet csapni színes képkockák közé rejtett hamis állításokkal. E cikkben azt jelzem, mit lehetett volna jobban csinálni, a filmkészítők melyik álláspontját nem érdemes komolyan venni.

1. ábra. A film támogatói azt a "tudományos konszenzust" képviselik, amelyiket évtizedekkel ezelőtt "érzékenyített" a Soros-alapítvány 

"Így kell valamit magas színvonalon ... jól csinálni! ... Végre egy igazán minőségi film honfoglaló eleinkről. Tárgyilagos, hiteles és érdekfeszítő." - írják a hozzászólók. Ám szó sincs tárgyilagosságról és színvonalról. A közönséget persze könnyen el lehet kápráztatni az ismert információk felének filmes előadásával, a lényeges adatok elhallgatása mellett. A színes képek pergése közben el lehet ejteni súlyos magyar- és tudományellenes állításokat is. S ezt a lehetőséget a film ki is használta. A nézők - a hozzászólások tanúsága szerint - észre sem vették a megtévesztést.

Lehetett volna ez az alkotás valóban értékes is, ha nem azok lettek volna a készítői és a szakértői, akik voltak. Őszintén sajnálom ezt a kudarcot, mert ideje lenne végre igazat és a teljesebb igazságot közölni a múltjára kíváncsi közönséggel.

A film jó képet ad pl. a honfoglalók fegyverzetéről, annak készítéséről és a felhasználásáról. Nyilván ez az, ami tetszik a közönségnek. Joggal, hiszen nem nagyon voltunk elkényeztetve hasonlókkal. Miközben a tévé és az internet csatornái öntik ránk más kultúrák múltjának ismertetését, aközben a sajátunkról szinte semmit sem mutatnak meg ebben a közönség számára is könnyen emészthető és látványos műfajban. 

Hol is volt Szkítia?

Amikor a narrátor elmondja, hogy a krónikáink szerint Szkítiából jöttünk, akkor a képen az Urált lehet látni. Az átlagnéző ebből kézenfekvően arra következtethet (mert ezt sugallja a film szerkesztése), hogy az Urálban volt Szkítia. Pedig a krónikáink azt is elmondják, hogy Szkítia a Fekete-tengertől Szamarkandig terjedt - amiből inkább a Kazár kaganátus területére, a Kaukázus mentére gondolhatunk (mint az egyik őshazánkra, ahol a szabír nevet használtuk - VG). A film tudatosan megtévesztő eljárását magyarázhatja az őstörténetkutatók közötti csendes vita az Etelköz előtti őshazánk lokalizálásáról. Az a kérdés ugyanis, hogy az Urálban volt-e, vagy a Kaukázus mentén? A régészeti leletek, meg a források szerint mindkét helyen otthon voltunk, sőt jóval keletebbre is. Egy hatalmas nép és nagy kultúra érkezett meg az Urálon túlról - több hullámban és több államszervezetben. Nem véletlen, hogy a hun korszak roppantotta meg a Római Birodalmat és alakította ki Európa máig fennmaradt felosztását. A film azonban egy szót sem szól arról, hogy a hunok utódai vagyunk és messze keletről jöttünk - pedig erről már nyelvemlékek és genetikai eredmények is tanúskodnak. Ha a filmkészítők ezt is el akarták volna árulni a nézőnek (ha nem lennének a hunfalvysta-haynauista hagyománynak megfelelően a hun-magyar azonosság esküdt ellenségei), akkor a térképen keletebbre, Kína és Mongólia felé is elkalandozhatott volna a kamera. A krónikás hagyományon túl ezt ma már nem csak a genetikai párhuzamok, hanem a hieroglifikus nyelvemlékek sora is igazolja. Ám a film készítői mintha nem akarnának tudni ezekről az eredményekről.

2. ábra. Ez a füzet 1996-ban jelent meg, a filmkészítők azonban - a jelek szerint - válogatnak az olvasnivalók és a megfontolandók között, talán azért, nehogy igaz képet kelljen adniuk a hun-magyar azonosságról

3. ábra. A "tudományos konszenzus" könnyebben megtalálta a közös hangot a Soros-alapítvánnyal  

Volt-e írása a honfoglalóknak?

A film ugyan bemutat néhány elolvasható szójelet, például a 4. ábrán látható pécsi sisakon lévő Magas kő mondatot (ami az Istennel azonos világoszlop neve volt), ám egy szót sem ejt a honfoglalók jeleiről. Meg sem említi a magyarul jól elolvasható nyelvemlékeink sorát s az írásunk szkíta-hun-avar eredetét. Ezek a producerek és szakértők ugyanis mintha védenék a "tudományos konszenzus" alátámasztást nélkülöző álláspontját, miszerint a saját ősírás dicsőségét nem lehet a magyarokhoz kötni akkor sem, ha azt a magyar hieroglif írás tényei indokolnák. Persze - mivel az írástan alapfogalmaival sincsenek tisztában - azt hihetik, mint Fehér Bence, a Magyarságkutató Intézet rovológusa, hogy ami díszes, az nem lehet elolvasható (1). 

Amikor a honfoglalók hadművészetéről kellene szót ejteni - ha már e videó címe ezt ígéri - akkor feltűnően hiányzik a hadfiakat harcra buzdító egykori ideológia ismertetése (2). S a pécsi sisakon olvasható mondat erről árulna el valamit a nézőknek, ha a filmkészítőknek fogalma lenne a hieroglifáinkról (ősvallási kötődésű szójeleinkről).

4. ábra. A honfoglalás kori pécsi sisakon az Istennel azonos világoszlop, a Magas kő neve olvasható, az égbe jutás lehetőségét ígérte a harcosnak

A honfoglalók kohászatáról

A gyepvasércből kovácsolt szerszámok és fegyverek bemutatása akkor lenne teljesebb és igazabb, ha megemlítették volna a bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókát, vagy a somogyfajszi kohómúzeumot és az ezeket felfedező és ennek érdekében egy életen át kutató és harcoló Stamler Imre iskolaigazgató nevét. Neki a hivatásos kutatókat volt a legnehezebb meggyőznie arról, hogy ilyen kohók léteznek. Előzőleg ugyanis azt állította a "tudományos konszenzus", hogy minden kultúrjavunkat a szomszéd népektől vettük át. Ma már könnyű egy akadémikus társaságnak eldicsekedni az ő felfedezéseiből kisarjadt eredmények egy részével, Stamler Imre nevének említése nélkül. Amint azt is illett volna elmondaniuk, hogy a honfoglalók a korabeli Európa legfejlettebb ekéjét hozták magukkal. 

Állameszme és államszervező tehetség

A film állítása szerint a kalandozások egyik haszna a nyugati államszervezet eltanulása. Pedig a dolog fordítva volt. A honfoglalók Attila utódaként jöttek visszafoglalni a hun uralkodó hagyatékát s hozták magukkal a hun államszervező tapasztalatokat. Annak idején a merovingok névadó őse, Merovech a hunok túszaként eltanulta a hun állameszmét és ez segítette őt a meroving állam megalapításában, amire Attila halálát követően került sor. Ebből nőtt ki a frank állam, amitől nekünk tanulnunk kellett volna a film szerint. Miközben jellemző, hogy a meroving-frank állam legmeghatározóbb szentje a savariai születésű Szent Márton volt, akiről azt tartották, hogy hun (azaz magyar) királyfi volt. S a régészek szerint egy meroving sír úgy néz ki, mint egy hun sír. Arról nem is beszélve, hogy a meroving ékszereken magyar mondatokat lehet elolvasni a hunok által is használt magyar hieroglif írással. Sudár Balázs egy helyen el is szólta magát, amikor elcsodálkozott azon, hogy a honfoglaló magyarok párját ritkító államszervező bölcsességgel jelennek meg a Kárpát-medencében (3). Mire Sudár Balázs a film szakértője lett, hirtelen elfelejtette ezt? Pedig a Szent István Intelmeiben is megismerhető magyar királyeszme sokkal korszerűbb (mert az uralkodó önkorlátozását alapelvnek tekinti), mint a korabeli európai királyeszmék (amelyek a puszta hatalomra építettek).

A magyar hadak létszáma

Azt is mondja a film narrátora, hogy a magyar haderő létszámáról nincsenek adataink - holott ez nem igaz. Például a Tarih-i Üngürüsz kifejezetten megírja, hogy 20 ezer lovast adtunk segítségképpen Irán uralkodójának, amikor az Bizánccal hadakozott. Ez az időpont jól azonosítható, mert Irán és Bizánc szinte sohasem hadakozott egymással. Amikor viszont háborúban álltak, akkor (Khoszró Anosirván idején) Irán a heftalita hunok vazallusa volt, vagy 150 évig a hunoknak adózott (ekkor készült a mervi oázisban a Szent Korona is a szabírhunok számára). Ezt az adatot (a 20 000 lovas igénybe vételét) Nusirván emlékiratai is megőrízték. Ebből is lehet tudni, hogy a magyarok azonosak a szabírhunokkal, akik akkor a Kaukázus vidéként éltek. Személyes beszélgetésünkből tudom, hogy Sudár Balázs a magyarokat nem hajlandó azonosítani a szabírokkal. Nem így volt ezzel Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár, aki feljegyezte, hogy a magyarok régi neve a szavartü aszfalü (amit a legtöbb tudós a szabírokkal azonosít). S földrajzi neveink (pl. Savaria, Zalaszanar) is őrzik a szabírok emlékét, Csaba királyfi alakja is az Attila halála és Baján fellépése között önálló szabír dinasztia emlékezetét őrzi. A nikolsburgi ábécében létező "tprus" (tapar us "szabír ős") mondatjel is a szabír-magyar azonosság bizonyítéka-

Párbeszéd helyett cenzúra

Illett megkísérelnem a tudományos igényű párbeszédet a film alkotóival, sőt a segítségemet is felajánlottam. Nem mintha ez bármiféle reménnyel kecsegtetett volna, inkább a dokumentáció kedvéért. Az eddigi személyes ismereteim szerint pl. Sudár Balázs tökéletesen alkalmatlan bármiféle tudományos igényű eszmecserére. És ez nagyjából jellemzi az egész "tudományos konszenzust". Inkább ezredszer is lejáratják magukat az olyan csőd-dokumentumok kiadásával, mint amilyen az MTA 2021-ben kiadott rováskorpusza. Nyilván abban bíznak, hogy úgysem értik meg az olvasók és egyébként is csak kevesen fogják elolvasni. Aki meg mégis visszabeszélne, azzal szemben alkalmazzák az előző átkosban magas szintre fejlesztett cenzúrát (még a könyvnyomtatás is az ő monopóliumuk volt, a másként gondolkodók legjobb könyvei ezért jobbára csak külföldön jelenhettek meg). Azt már a filmkészítők cenzora sem értheti, hogy az idők valamelyest változtak és ez a kádárista-sorosista cenzúrásdi már nem igazán alkalmas a történelemhamisításaik védelmére. Ez az eset (a válaszaim filmkészítők általi ismételt kitörlése) is csak azt mutatja be (5. ábra), hogy a "tudományos konszenzus" képviselői akkor sem képesek tudományos igényű párbeszédre, amikor elvileg ők kérdeznek rá a kifogásaimra.

5. ábra. A legalsó hozzászólásomat ötödször ismételtem meg a film hozzászólásai között, mert az előző négyet, amivel a kérdésükre válaszoltam volna, postafordultával kitörölték

Az olvasó ellenőrizheti, hogy ezt az ötödik alkalommal feltett válaszomat meghagyják-e és érdemben válaszolnak-e a cikkemben felvetett kifogásaimra. Nyilván minden eszközzel meg fogják akadályozni a felvetett kérdések megvitatását, egy előre vivő eszmecsere kialakulását. A haynauista-hunfalvysta hagyományok vezérelhetik az ösztönszerű cselekvéseiket s ez vezet a másként gondolkodók azonnali eltiprására? Nem kerülhet sor érdemi párbeszédre, mert a szakmai párbeszédet - a lelepleződés veszélye nélkül - nem vállalhatják. A prekoncepcióikkal ellenkezne a hun-magyar azonosság tényeiről való párbeszéd. Az írástörténethez egyébként sem értenek, a módszertant pedig - végső soron - a jelzőosztogatásban jeles Zsirai mestertől és a Soros alapítványtól örökölhették. 

Jegyzetek

(1) Az intelligens ember képes a világ dolgai között lévő törvényszerű összefüggések felismerésére. Már az írás fogalmának megértése is segíthet azokon, akik azt ismerik. Az írás a gondolat rögzítése jelekkel. Fehér Bence nyilván nem töprengett eleget ezen a meghatározáson. Azért írhatta le legutóbb, hogy azt a futóbolondot nem kell idézni, aki szakmányban olvas el díszítéseket. A filmkészítők számára is ez (a díszes írás értékelése) jelenthette a leküzdhetetlen akadályt, amikor a pécsi sisak jeleit kellett volna megérteniük. 

(2) Nincs okunk kételkedni abban, hogy a hun hagyományok örököseként érkező magyar honfoglalók eszmerendszerében volt egy fejezet, amelyik elősegítette a közember rettenthetetlen harcossá válását. Erre utal az is, hogy Attila a catalaunumi csata előestéjén a hun sereget a meotiszi átkelésre emlékeztette, ahol a csodaszarvast követve jutottak diadalra. 

Ebből következően a csodaszarvas ugyanannak az ősvallási kötődésű mintakincsnek a része, mint a pécsi sisakon is elolvasható "magas kő" ábrázolási konvenció. A szarvas ugyanis az ég követe, a "magas kő" pedig az égbe vezető lépcső ábrázolása. Mindezekről egy szót sem szól a videó. Talán azért, mert nem is oly régen még az volt a divatos álláspont a "tudományos konszenzus" szalonjaiban, hogy a magyar ősvallás említése is eleve tudománytalan, mert nekünk legfeljebb csak népi hiedelmeink (értsd: ostoba babonáink) lehettek. Ezt a levitézlett finnugrista téveszmét cáfolja, hogy a hun, avar és honfoglaló magyar nyelvemlékeken ugyanazok, vagy hasonló ősvallási vonatkozású mondatok olvashatók (6. és 7. ábra). E mondatok gyakran kötődnek a csodaszarvashoz és a szintén hadi jelentőségű (napjainkban is karddal a karmai között ábrázolt) turulhoz.

Például a törteli honfoglalás kori nagyszíjvég csodaszarvasa mellett olvasható Nagy ország mondatnak rokona a Gizella-kincs avar készítésű turulos fibuláján a madár nyakán olvasható Ragyogó nagy ország mondat. Nyilvánvalóan azonos jelhasználatról és azonos, vagy közeli rokon eszmerendszerről van szó, aminek a megemlítése a honfoglalók hadművészetéhez hozzátartozna egy jobb dolgozatban. A film szakértői figyelemmel lehettek volna arra, hogy az eszme anyagi erővé válik, ha átjárja a tömegeket. Ezért a honfoglaló harcosok világnézete is említésre méltó szakterület lenne. Ez a világnézet kutatható a hieroglifikus nyelvemlékek segítségével, ám erről (a "tudományos konszenzus" általános állapotának megfelelően) a Digitális Legendárium és szakértői mit sem tudnak.

6. ábra. A törteli honfoglalás kori szíjvégen a csodaszarvas a hármas halom középső, legmagasabb hegyén érkezik az égbolt ívének csúcspontja felől, az égbolt íve a nagy, a hármas halom pedig az ország szójele, együttes olvasatuk: Nagy ország

7. ábra. A Gizella-kincs avar eredetű turulos fibuláján a madár nyakán a Ragyogó nagy ország mondat olvasható

(3) Például Anonymus leírja, hogy Árpád apánk a meghódított Kárpát-medencében legyőzött idegen nagybirtokosokat nem gyilkolta le, hanem az ország más területein adott nekik területet. Ezzel a zsenális húzással ellenségből azonnal szövetségest csinált. Ugyanis az áttelepített birtokos az új helyén kénytelen volt a honfoglalókra támaszkodni, ha meg akarta tartani a birtokát. A honfoglaló magyarság így hasznosíthatta ennek az áttelepített idegen birtokosnak az irányításban szerzett tapasztalatát a saját uralma biztosítására. Ezt és a hasonló eljárásokat aligha tanulhatták Európa nyugati felében, hiszen a kalandozások majd csak ezt követően kezdődtek. A filmkészítők ez esetben is a tények ellenében állítanak minden alapot nélkülöző valótlanságot.

Irodalom

Stamler Imre: A bűi régészeti tragikomikus háború 

Varga Géza: Szittyák vagyunk és finnugorok? - válasz egy Sudár Balázzsal készített zavaros riportra 

Varga Géza: A Káma-Vjatka vidékén előkerült magyar mondat

Varga Géza: Türk Attila figyelmen kívül hagyja a honfoglalók hieroglifikus nyelvemlékeit

Varga Géza: Hieroglifikus mondatok meroving és frank tárgyakon

Varga Géza: Horváth-Lugossy Gábor féligazságai a hun-magyar azonosságról, Szent Mártonról és az őshonosságunkról

Varga Géza: A honfoglalók és az indiánok "magas kő" tisztelete közös forrásból származik

Varga Géza: Bodrogkeresztúri késő bronzkori aranytárgy a "Magas isteni kő" mondattal

Varga Géza: Az M. Lezsák Gabriella által felkutatott kaukázusi turul hieroglifikus mondata

Varga Géza: Hun és avar tartalom

Varga Géza: Honfoglaló tartalom

Varga Géza: A legkorábbi magyar nyelvemlékek

Varga Géza: Milyen hatással van a Soros-alapítvány által érzékenyített MTA a Magyarságkutató Intézetre

Varga Géza: A Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma

Varga Géza: A jelhasználat megerősíti a Szent Márton hun királyfi voltáról írt középkori híradást

Varga Géza: A Gizella kincs turulos fibulájának hieroglifikus szövegei

Varga Géza: Joggal bírálja-e Fehér Bence az MTA rováskorpuszát?

Varga Géza: A rovológiában a "tudományos konszenzus" egy maffiaszerű csoportosulás blöffje

Varga Géza: A temporius-téveszme diadalútja