A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításán tekinthető meg az alábbi aranytárgy (1. ábra). Az ismertető szerint ez a lelet a késő bronzkor hajnalán (a Kr. e. XVI-XIV. században) a Kárpát-medence észak-keleti részén az erdélyi aranybányászatnak köszönhetően kialakult aranyművesség terméke. Azt már csak én teszem hozzá, hogy jól láthatóan magyar hieroglifák (ősvallási vonatkozású szójelek) vannak rajta. Ezek a ma jobbára alfabetikus székely írás jeleinek előzményei, amelyek az ősvallás legfontosabb kifejezéseit rögzítették és már a kőkorban elterjedtek a Pireneusoktól Amerikáig. A tárgy jelei közül a ten és az ős napjainkig szójel maradt és e minőségében megőrződött a nikolsburgi ábécében. Az "m" (magas) és a "harmadik k" (kő) jelek esetében pedig elvégeztük az akrofónia rekonstrukcióját, amiről a Magyar hieroglif írás c. kötetben számoltam be. Ezért a bronzkori aranytárgy jeleinek megértése és elolvasása (megközelítő hangzósítása) nem okozott gondot. Kitűnően olvasható és jól értelmezhető - ha ismerjük a magyar hieroglif írás ma már különösnek tetsző szabályait.
A bronzkori jelek és az olvasat
Az aranytárgy minden hieroglifája (vallásos kötődésű szójele) kitűnően azonosítható a székely írás jeleivel (1. ábra).
A mondatjel két végén egy-egy ten "isten, élet" hieroglifa van aranyból kialakítva. Ez a ten hieroglifa az Istennel azonos égig érő fa egyfajta képszerű ábrázolása. A Berze Nagy János által közölt szibériai mítoszokból azt is tudjuk, hogy a fa ágai azért hajlanak vissza, mert az égbolt súlya alatt meggörbülnek.
A ten jelek között egy szilvamag alakú ős szójelet látunk (ez a Tejút hasadékát ábrázolja, amelyben karácsonykor a Nap felkel). Ebbe az ős szójelbe és a külső felületére is a magas kő jelpárost (a világoszlop másik elnevezését és jelét) karcolta a bronzkori mester. Az ős hieroglifa belsejében lévő jeleket nem kell külön kiolvasni (ezek olvasata a magas szár kő "magas kő úr" lenne). Ezek csupán azt jelzik az ős jel (egykor ligatúra) részeként, hogy karácsonykor a Tejút hasadékában a világoszloppal azonos Isten jelenik meg.
A magas és a kő jelek hegyekből álló lépcsőket ábrázolnak.
Az elolvasandó jelek együttes olvasata: Magasságos ős ten köve, Magasságos Isten köve, vagy Magasságos isteni kő.
A bronzkori jelhasználat
A magyar hieroglif írás eredeti jelhasználata jelentősen eltér a ma közismert, latin eredetű írásunk jelhasználatától. Például a jelei nem fegyelmezett sorokban követik egymást, hanem egy-egy ősvallás számára fontos képet alkotnak. Ezeket az eltéréseket a Magyar hieroglif írás c. kötetben és az Eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást? c. cikkben tárgyaltam, ezért most nem térek ki rá. Az azonban lépten-nyomon tapasztalható, hogy aki a latin írástól, mint kályhától, nem tud továbblépni, annak nem érdemes a székely írás és általában az írás eredetével foglalkoznia. A magyar hieroglifikus nyelvemlékek megértéséhez szakismeret és intelligencia (kreativitás) szükséges.
Az aranytárgy valójában egy mondatjel, ami tulajdonosának a világnézetét fejezi ki. A jelmontázs a Tejút urával azonos istenség (a napisten) évente bekövetkező feltámadásának nagyszerű pillanatát ábrázolja. Azt a karácsonytájt bekövetkező hajnalt idézi fel, amikor a Nap a Tejút hasadékában kel fel. Az egyébként is képszerű jeleket úgy csoportosították, hogy a szemlélő számára ezt az ősvallási jelentőségű képet mutassák be. Nem volt szükség a jelek sorokba rendezésére, hiszen a szemlélő egyetlen pillantással így is felmérhette és megérthette a jeleket. Az ötvös szemmel láthatóan törekedett arra, hogy a mondatjel szimmetrikus legyen, amivel nyilván az ősvallási mondanivaló megfellebbezhetetlen voltát kívánta kiemelni.
A nyelvemlék jelentősége
Az Isten (ős + ten) szavunk előfordulása figyelemre méltó, mert identitást azonosít, a magyar nyelvre utal e bronzkori tárgyon. Ez ugyan ellenkezik az egyetemeken oktatott, íróasztal mellett kialakított nyelvészeti álláspontokkal, ám azokat nem bronzkori nyelvemlékekre alapozták. Ennek az aranyból kialakított jelpárnak (a magyar nyelvre jellemző Isten szónak) az elolvasása vitán felüli, hiszen a közismert nikolsburgi ábécében szinte változatlanul megtalálható az "us" (ős), meg az "nt/tn" (ten) szójelünk. S e két szójel együttes alkalmazására, az Isten szó lejegyzésére is több kitűnő példával rendelkezünk. Ilyen elsősorban az énlakai unitárius templom mennyezetkazettáinak sarkaiban olvasható Egy isten mondatjel is, mert ez a mennyezetkazetta egy könnyen megérthető bilingvis (2. ábra).
2. ábra. Az énlakai bilingvis (két írással írt azonos szöveg) az énlakai unitárius templom mennyezetkazettájáról, alul az alfabetikus Egy az isten, jobbra fent pedig a szójelekkel írt Egy Isten mondatjel
Az Isten szó legkorábbi (Kr. e. 4000 tájáról való) előfordulása az Amur melléki sziklarajzokról ismert (5. ábra). A hieroglifikus emlékeikből azt is tudjuk, hogy a szkíták, hunok, avarok és a honfoglaló magyarok egyaránt használták az Isten szót. Ez támogatja a Magyarságkutató Intézet genetikusai által pusztán a genetikai összefüggések alapján feltételezett megállapítást. E szerint a sztyeppe országúton (a Kárpát-medencétől Kínáig) az elmúlt évezredekben a magyarság őshonos volt.
Ez a megállapítás azonban mégsem kifogástalan. Annak ellenére nem az, hogy a gondolatot az 1996-ban megjelent Székely rovásjelek hun tárgyakon c. füzetben, majd a 2006-ban közreadott A finnugor elmélet alkonya c. kötet "Pánmagyar" megoldás c. fejezetében már kifejtettem (2). S nem az a baj vele, hogy az MKI - a kívülállókkal kapcsolatos szokásához híven - a nevem említése nélkül a saját ötleteként adta elő az álláspontomat, hanem az, hogy nem támasztotta alá megfelelő tudományos igényességgel az állítását.
Az MKI kutatóinak azt kellene okosan beleszerkesztenie a kinyilatkoztatásaikba, hogy a gének nem rögzítik a nyelvet és az identitást, ezért pusztán a genetikai kapcsolatok feltárása nem elegendő ilyen nagy horderejű, az identitásra vonatkozó megállapítás közreadásához. Az ilyen kinyilatkoztatás akkor sem tekinthető tudományos igénnyel alátámasztottnak, ha egyébként igaznak gondoljuk. A jelen cikkben is tárgyalt és a hozzá hasonló hieroglifikus nyelvemlékekkel együtt azonban tudományos igényű állításról lehetne szó. Mert a genetikai kapcsolat a nyelvemlékekkel együtt valóban alkalmas az identitás meghatározására. Ilyen társításra, a rovológiai és genetikai eredmények egymást igazoló felhasználására azonban egyelőre(?) nem kerülhet sor. Horváth-Lugossy Gábor főigazgató úr ugyanis annak idején levélben tájékoztatott arról, hogy a székely írás eredetének kutatására, a magyar hieroglif írás hasznosítására tett javaslatommal nem tud és nem is kíván foglalkozni.
Ezzel összefügg és az MKI munkatársai által ezt követően mégis csak elkezdett rovológiai kutatás színvonaltalanságára jellemző, amit Fehér Bencétől olvashatunk. Szerinte ugyanis nem szükséges idézni olyan futóbolondokat, akik szakmányban olvasnak el díszítéseket. Azonban a jelen cikkben elolvasott "díszítések" és sorozatosan előadott társaik (a "tudományos konszenzus" kudarcainak fényében) kellőképpen illusztrálják, hogy a magyar őstörténet kutatása közben nem lehet büntetlenül átlépni e nyelvemlékeken. Amennyiben ezek hasznosítása elmarad, akkor az írástani alapfogalmakkal (1) tisztában nem lévő MKI továbbra is sorozatban ad közre képtelennél képtelenebb olvasatokat (mert a szójeleket is betűzve akarják hasznosítani). Ráadásul a kitűnő genetikai eredményeik is hiányosan alátámasztott kinyilatkoztatások keretébe csomagolódnak. Ez egy idő után feltűnhet azoknak, akik hallottak valamit rebesgetni a nyílt tudományról és a társtudományok eredményeinek hasznosításáról.
Párhuzamok
3. ábra. Krími szkíta aranykorona az Isten szóval
Részben hasonló megoldásokat találunk a tápióbicskei középső bronzkori aranykarpánton, de Eurázsia és Amerika több pontján is. Azt igazolják e nyelvemlékek, hogy a bronzkori Kárpát-medencében élő népek, valamint a világ számos részén szétszóródott rokonaik ismerték és alkalmazták a magyar hieroglif írást, amellyel magyarul elolvasható rövid, vallásos jelentőségű szövegeket rögzítettek.
4. ábra. Szarvasi honfoglalás kori aranyozott ezüstjelvény az Isten szóösszetétellel (középen), az összetétel ős és ten hieroglifái (balra, lentről felfele), valamint a hieroglifák 1400-as évekből származó alakja a székely írás nikolsburgi ábécéjében (jobbra)
Jegyzetek
(1) Például ilyen, az MKI rovológusai által jobban megismerendő alapfogalom az írás meghatározása. E szerint az írás a gondolat rögzítése jelekkel. E meghatározásban egy szó sem esik arról, hogy a díszes jelek, vagy a jelekből alkotott képek elolvasása tudomány ellen való vétek lenne.
(2) A Székely rovásjelek hun tárgyakon c. füzetem (1996) elsőként hívta fel a figyelmet a hun régészeti tárgyakon található székely jelpárhuzamokra, a magyarul elolvasható hun szövegekre. A felsorolt hun írásemlékek nyilvánvalóvá tették a magyar és külföldi krónikák egybehangzó állításainak igazát arról, hogy a hunok magyarul beszéltek, a magyar nép a hunok leszármazottja. A füzet anyagának bővített változata megjelent A székelység eredete c. kötetemben is (2001). Egy sor magyarul megszólaló szkíta, hun, avar és honfoglaló magyar nyelvemléket adtam közre a Magyar hieroglif írás c. kötetemben is 2017-ben, a vonatkozó történeti magyarázattal egyetemben.
Később egy ismert nyelvésszel beszélgetve ezt írtam a Csúcs Sándor és a nyelvtudomány megtermékenyült c. cikkben (2019): "Persze eddig sem kértük és most sincs szükségünk Csúcs Sándor engedélyére az effajta munkához. Mégis, örömmel nyugtázzuk, hogy immár szerinte sem lehet eleve tudománytalan a sumér-magyar, az angol-magyar, az indián-magyar valamint a bármelymásnyelv-magyar nyelvi hasonlóságok vizsgálata. S persze okunk van annak feltételezésére is, hogy mindezek egyúttal genetikai-kulturális rokonság feltételezésére vonatkozó engedélyt is jelenthetnek (legyen az bármilyen csekély mértékű). Ez megnyugtató érzés akkor, amikor a székely rovásírás és egyes távoli rendszerek (mint az indián jelek, vagy a hettita hieroglifák) rokonságát vizsgáljuk."
Ezeket a magyar történeti hagyományra és az írástörténeti összefüggésekre alapozott néptörténeti felismeréseimet a Magyarságkutató Intézet genetikusai által elvégzett legújabb kutatások fényesen igazolták. Felfedezéseim jelentőségét Fehér Bence is aláhúzza a maga módján, a futóbolond jelző kiosztásával. Ez a kétségkívül visszafogott elismerés - mint az az 1-es jegyzet alapján belátható - az MKI írástani szakismeretének szintjével van összhangban.
Irodalom
Varga Géza: Tápióbicskei középső bronzkori aranykarpánt hieroglifikus mondatokkal
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: Horváth-Lugossy Gábor féligazságai a hun-magyar azonosságról, Szent Mártonról és az őshonosságunkról
Tarbay Gábor János: A hatalom esszenciája: Középső bronzkori arany karpánt Tápióbicskéről (Közép-Magyarország), Communicationes Archaeologicae Hungariae, 2022.
Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i?), Erdélyi Múzeum, 1996.
I. J. Gelb: A study of writing, University of Chicago Press, Chicago, 1952., 1963.
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: Nyelvemléknek tekinthetők-e a magyar hieroglifikus szövegek?
Varga Géza: Joggal bírálja-e Fehér Bence az MTA rováskorpuszát?
Varga Géza: A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika
Varga Géza: A Gizella kincs turulos fibulájának hieroglifikus szövegei
Varga Géza: Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása
Varga Géza: A G Petzinger által közölt európai barlangi jelek azonosak a székely jelekkel
Varga Géza: A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar hieroglifái
Varga Géza: A legkorábbi magyar nyelvemlékek
Varga Géza: Hieroglifikus "Ragyogj nagy jó Úr" mondat egy azték vázán
Varga Géza: Lovász László, az MTA elnöke nem vállalkozik tudományos igényű vitára a székely írás eredetéről
Varga Géza: Istenidéző szertartások szövegkönyve
Varga Géza: Az énlakai Egy Isten mondatjel
Varga Géza: Isten szavunk eredete
Varga Géza: Székely rovásjelek hun tárgyakon, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1996.
Varga Géza: A székelység eredete, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2001.
Varga Géza: Honfoglalás kori hieroglifikus "Isten" jelvény Szarvasról
Varga Géza: A kenderesi Isten hieroglifa segítette az otrantói hős nevelkedését
Varga Géza: Acoma agyagdoboz a "Magas kövön ragyogó Dana isten" mondattal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése