Oldalcsoportok

2020. február 28., péntek

Az M. Lezsák Gabriella által felkutatott kaukázusi turul hieroglifikus mondata

Ezekben a napokban látható a Magyar Nemzeti Múzeumban az Ezer és ezer jel, őstörténetünk kaukázusi forrásai c. kiállítás. Honfoglaló magyar jellegű leletek szerepelnek a tárlókon Oroszországból (elsősorban a Kaukázus vidékéről), egyúttal megemlékezve a Kaukázust kutató Pósta Béla munkásságáról is (1). A bemutatott kaukázusi tárgyak az M. Lezsák Gabriella által 2016-tól évente szervezett régészeti kutatóutak alkalmával dokumentált leletek közül kerültek ki (2). 




1/a. ábra. Ezüst jelvény a kaukázusi Barakajevszka Sztanyicáról (IX-X. szd., Mardzsani gyűjtemény), jeleinek olvasata (a madár nyakán lévő jeltől függően): Ragyogó Bél országa, vagy inkább Nagyságos Bél országa  (fotógrafika)


A kiállítás címében szereplő "Ezer és ezer jel" Pósta Béla régi megfogalmazása. Illik erre a mai kiállításra is, amely több rövid hieroglifikus szöveget, azaz valódi jelekből álló írásemlékeket is bemutat. A néhány elolvasható jelből álló szövegeket azonban a kiállítás rendezői - hozzáértés és akarat hiányában - nem olvasták el, a lehetséges olvasatok bemutatására kísérletet sem tettek (3). Kétségtelen, hogy a kaukázusi hieroglifák nem olyanok, mint az ismert latin betűk, ezért a felismerésükhöz több elmeél, szorgalom, becsület és bátorság szükségeltetik (4). Ahol e tulajdonságok hiánycikknek számítanak, ott a közönség nem kapja meg azt az információt, amit egyébként megkaphatna a magyar nemzet  múltjáról. 

E cikkben a Mardzsani gyűjteményből származó IX-X. századi turulábrázolás hieroglifáit elemezzük  (1. ábra).



1/b. ábra. Ezüst jelvény a kaukázusi Barakajevszka Sztanyicáról (IX-X. szd., Mardzsani gyűjtemény), jeleinek olvasata (a madár nyakán lévő jeltől függően): Ragyogó Bél országa, vagy inkább Nagyságos Bél országa  (fotógrafika)


A hiteles turulábrázolások ismertetőjele, hogy a magyar hieroglif írás egy, vagy több jele szerepel a madár testén, vagy a környezetében. Ezen a kaukázusi madáron is azonnal szembetűnnek a jelszerű vonalak, ám azok elolvasása korántsem könnyű. A tárgy felületes kialakítása miatt az ábrázolás és a jelek némelyik részlete nem kellően világos, ezért a rajzi értelmezésükben is előfordulhat bizonytalanság. Ilyen elsősorban a madár nyakán lévő sálszerű jel olvasata. Elsősorban a hun és avar nagy hieroglifákra emlékeztet, de esetleg lehetséges lenne a Rá/ragyogó szójelként való olvasata is (minkét jel előfordul hun és/vagy avar turulok nyakán, ráadásul éppen az ország szójel társaságában). 




1/c. Apahidai hun turulok, nyakukon a Ragyogó ország mondattal


Apahidai hun turulon a Ragyogó ország (1/c. ábra), a Gizella kincs avarok által készített turulos fibuláján pedig a Ragyogó nagy ország mondat olvasható (1/d. ábra). Az avar eredetű nagyszentmiklósi kincs kettes korsóján lévő Zsenge Bél országa mondatjel (2/b. ábra) szerkezete hasonló a kaukázusi jelmontázséhoz. A kaukázusi turul Nagyságos Bél országa mondata ebbe a sorozatba jól beilleszthető, ami az olvasat helytállóságát támasztja alá. 




1/d. ábra. A Gizella kincs avar eredetű turulos fibuláján a madár nyakán olvasható a Ragyogó nagy ország mondat


Azonos jelek (a magyar hieroglif írás szójelei), azonos jelhasználat (egy-egy turulon hasonló tartalmú mondatokat alkalmaztak) és azonos (magyar) nyelv jellemzi ezt a tárgysorozatot (1/a-c. ábra). A következtetéseket szinte nem is kell megfogalmazni, annyira kézenfekvő: a hunok és az avarok magyarul beszéltek, a székely írás előzményét használták és a magyarság különböző korú megjelenéseiről van szó.



2/a. ábra. A kaukázusi turul jelkészlete, fent (a turul nyakán) egy vastag, vagy két vékonyabb nagy hieroglifa, alul pedig a Bél országa ligatúra olvasható (a Bél szójel sárgával színezve, míg az ország szójel hármas halma fekete)



2/b. ábra. Az avar eredetű nagyszentmiklósi kincs kettes korsóján van egy eddig megfejtetlen, hasonló jellegű, Zsenge Bél országa olvasatú mondatjel (a zsenge szójel pirossal, a Bél szójel sárgával van kiemelve, a hármas halom alakú ország jel fekete színű)



3. ábra. A kaukázusi turul jelei megtalálhatók a hun, az avar és a magyar jelkészletben is, mert ezek a magyar nép különböző államalakulataiban egyaránt használt írás napjainkig átöröklődött jelei, a jobb szélső és a középső oszlopban fentről lefelé a nagy, a Bél és az ország szójele, a bal szélső oszlopban az őriszentpéteri népi tál nagy szójele, a székely írás "n" és "b" betűje, valamint a magyar heraldika ország szójele látható


Jegyzetek

(1) Pósta Bélának (1862–1919), a kolozsvári régészeti iskola megalapítójának egyik legfontosabb célkitűzése volt az egykori Mezopotámia területén felállítandó Kelet Kutató Intézet létrehozása (Pallag 2002–2003). E terv megvalósulását az I. világháború, s az azt követő fejlemények megakadályozták - írja M. Lezsák Gabriella.

(2) A kiállítás hiányt pótol, mert a Kaukázus vidéke hosszú évtizedekig mostohagyermekként volt kezelve. Emlékezetes, milyen szenzációt jelentett, egyúttal milyen neheztelést is váltott ki bizonyos akadémikus körökben annak idején Erdélyi István bejelentése, miszerint a Kaukázus vidéke a magyar őshazák egyike volt. Ő a 60-as és 70-es években járt a Kaukázus vidékén. Kutatóútjai eredményét a később, 2008-ban kiadott könyvében foglalta össze.

"1984-ben akadémiai vitaülést rendeztek a kérdésről - tájékoztat M. Lezsák Gabriella - A különböző diszciplínák képviselőinek többsége, köztük Ligeti Lajos, Erdélyi István, Bartha Antal és Veres Péter pozitívan nyilatkozott. Veres Péter – aki már az 1980-as évek elejétől hangsúlyozza magyar őstörténeti szempontból a Kaukázus északi előterének fontosságát (Veres 1981; 1985) – ekkor rámutatott arra, hogy nemcsak a Kubán-vidéki és az észak-oszétiai régészeti leletanyag utal magyar jelenlétre, hanem eleink csodaszarvas mondája mellett a nyelvészeti adatok is az itteni bolgár–alán–magyar keveredést jelzik, a kérdéshez tehát komplex módon érdemes közelíteni. Velük szemben a régész Bálint Csanád kategorikusan elvetette az etnikus összetartozás lehetőségét (Jelentés… 1984, 301–304). Amint később is kifejtette, „A tárgyaknál megfigyelhető tipológiai rokonság […] egyszerűen kor- és kulturális jelenség. Ha pedig ezt elfogadjuk, akkor nem kell többé zavarba jönnünk vagy bonyolult és főleg bizonyíthatatlan magyarázkodásba kezdenünk, hogy miként lehetséges a magyarokéval közeli rokonságot mutató tárgyaknak Baskíriában vagy az Észak-Kaukázusban való előkerülése” (Bálint 1994, 45). E kijelentésével Bálint nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a térségbe Erdélyi óta napjainkig nem vezettek régészeti expedíciót, s hogy az itt előkerülő „magyar-gyanús” leletanyag nem keltette fel a magyar régészek érdeklődését."

Az Erdélyi István álláspontjára adott indokolhatatlan akadémikus reakciót magyarázza, hogy a Kaukázus egyúttal a szabírhunok ismert hazája is volt. Azaz egy időben, egy helyen éltek itt a kései hunok és a korai magyarok (a térségből származik a Szent Korona és a királyi jogar is). Amikor a hunok (szabírok) eltűntek, attól kezdve jelentek meg a magyarok, akiket aztán gyakran hunnak is neveztek a források (Bakay Kornél 50 ilyen forrást sorolt fel). 

A szakképzetlen szemlélőben is felmerülhetett a kérdés: nem arról van-e szó, hogy a hunokat előbb szabírnak, majd onogurnak és magyarnak nevezték? Amire a Jordanes és a Bíborbanszületett által ránk hagyott adatok lehetőséget is adnak. Pontosabban nem hagynak kétséget a felől, hogy ez történt: a hunok utódai magyar név alatt jelentek meg Európában. Mivel a finnugrizmus legfőbb, bár dobra nem vert törekvése kezdettől a hun-magyar azonosság tagadása volt, ezért "érthető", hogy az akadémikus kutatási tervekbe nem fért bele a Kaukázus és vidékének kutatása. Hálásak lehetünk M. Lezsák Gabriellának, amiért megtörte ezt a magyar- és tudományellenes elzárkózást.

Így ír erről M. Lezsák Gabriella a Valóságban (2017. aug.): "A Budapesten megrendezett 3. Nemzetközi Korai Magyar Történeti Régészeti Konferencián 2016. június 8-án döbbent csendben figyelték a jelenlévő magyar régészek a szentpétervári Aszan I. Torgojev vetített képes előadását. Amikor e rendezvényről az egyik fő szervező, Türk Attila néhány héttel később az MTA honlapján beszámolt, többek között ezt mondta a Torgojev által bemutatott Mardzsani-gyűjteményben őrzött Kubán-vidéki leletekről: „nem pusztán hasonlóságot, hanem megdöbbentő azonosságot mutat a honfoglalás kori leletekkel a kaukázusi leletanyag”, amely alapján „feltételezhető, hogy a mai Kazahsztán északnyugati része is teret adott a magyar etnogenezisnek, a mai magyarok elődei szerepet játszhattak a térség történeti-politikai eseményeiben”. E kijelentésnek az ad különös nyomatékot, hogy attól a régésztől származik, aki nem sokkal korábban még határozottan azon az állásponton volt, hogy a kutatások köréből „kizárhatjuk azokat a területeket – például a Kaukázus északi előterét –, ahol az intenzív kutatás ellenére máig sem ismerünk ilyen jellegű régészeti leleteket” (Türk 2014a, 23–24; Türk 2014b, 29–30). Ez az eset jól mutatja azt, milyen következményekkel járt az a körülmény – amint azt Vásáry István 2008-ban leszögezte –, hogy „az utóbbi fél évszázadban […] a kaukázusi témák nem voltak »divatosak«” (Vásáry 2008, 178), s ennélfogva e térség már huzamosabb ideje az őstörténettel foglalkozó régészeink többségének a tájékozódási holtterébe tartozik." 

Az M. Lezsák Gabriella kutatásainak köszönhetően látókörünkbe került kaukázusi turul az írástörténet oldaláról támasztja alá a fenti őstörténeti képet, a hun-magyar azonosság hagyományos álláspontját. 

Hozzá tartozik a kaukázusi kutatásokkal kapcsolatos akadémikus ellenállás természetrajzához, hogy ezen területek kutatásának tudatos és tudományellenes jelentéktelenítése párhuzamos a székely írás kutatásának és ismertetésének akadályozásával és a bűncselekményt megvalósító leletpusztítással. Bálint Csanád, az MTA Régészeti Intézetének igazgatója tanú előtt jelentette ki nekem, hogy ő nem ért a székely rovásíráshoz, ám ez nem akadályozta meg abban, hogy ezt követően nemleges választ adjon az 1999-es Frankfurti Nemzetközi Könyvkiállításra felajánlott A székely rovásírás eredete c. könyvemről, amelyhez az angol fordítását is mellékeltem (4. ábra).  A címlapon szereplő budapesti hun(?) jelvény jeleket hordozó felületét az elvbarátai a Magyar Nemzeti Múzeumban lereszelték és letagadták róla a rovásjeleket.




4. ábra. Az 1999-es Frankfurti Nemzetközi Könyvkiállítás központi pavilonjából Bálint Csanád és Róna-Tas András (a valóságnak meg nem  felelő) negatív véleménye alapján kitiltott köteteim, az akadémikus "tudomány" némelyik képviselője szemében ma sem kívánatos a korai magyar írások kutatása és a tények (például a szójeleink létének) nagyközönség általi ismerete


(3) Szinte "természetes", hogy az a múzeum, amelyikben barbár módon lereszelték a letéti szerződéssel jóhiszeműen a gondjaikra bízott budapesti hun(?) jelvény jeleket hordozó felületét, nem bajlódott a kaukázusi hieroglifák elolvasásával sem.  




5. ábra. A budapesti hun(?) jelvény a Magyar Nemzeti Múzeumba letéti szerződéssel történt leadása előtt (balra) és az ott végrehajtott barbár lereszelése után (jobbra), ezt követően még polírozták is a felületét, ami azóta elszürkült, ezért ez az "sz" rovásbetű gyakorlatilag észrevehetetlenné vált, aminek "köszönhetően" Tomka Péter szakértő már nem létezőnek tekinthette, így az általa adott olvasatban már nem is szerepelt


(4) Az ősvallási kötődésű szójeleket alkalmazó korai magyar íráshasználatról a Magyar hieroglif írás c. kötetben számoltam be. Ebből a kötetből - ha azóta ki nem dobták - ajándék példánnyal rendelkezik többek között az ELTE, a Magyarságkutató Intézet és a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára is. 


Irodalom


M. Lezsák Gabriella: A magyar őstörténet észak-kaukázusi vonatkozásai, Valóság, 2017. augusztus. 

Erdélyi István: Schytia Hungarica. A honfoglalás előtti magyarság régészeti emlékei. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, 2008.


Varga Géza: Hiteles turulábrázolások





Varga Géza: Hiteles turulábrázolások (video)


Varga Géza: Magyar hieroglif írás Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: A székely rovásírás eredete Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1998.

Varga Géza: Az őriszentpéteri tál jelei

Varga Géza: Miért nem tettem eddig büntető feljelentést a Magyar Nemzeti Múzeum ellen?

Varga Géza: A budapesti hun jelvény jelei











Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő turisták aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. 



2020. február 27., csütörtök

Tisztelt Magyar Nemzeti Múzeum, Varga Benedek főigazgató úr!

Egy ma elküldött levél.



1. ábra. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese a fenti (több változatban is bemutatott), az általa fejtetőre állított rovásjeleket határozta meg "rontott latin M" betűként s ez ellen a főnöke sem tiltakozott



Tisztelt Magyar Nemzeti Múzeum, Varga Benedek főigazgató úr!


Tájékoztatom a hunok által használt jelekről írt újabb cikkemről (a linkje alul megtalálható). 

Egyúttal javaslom, hogy a tudományos követelményeknek megfelelően rendezzék (vagy közösen rendezzük) a budapesti hun(?) jelvényről kötött letéti szerződésünk máig megoldatlan helyzetét. Önöknek a szerződésünk értelmében ki kellene állítaniuk a leletet és egy tudományos folyóiratban kellene azt leírniuk - ami azonban nem történt meg. 

Nem tudományos folyóiratban jelent meg a leírás és azt sem gondolhatják komolyan, hogy a tárgyon "rontott latin M" betű szerepel. Ha rászorulnak (s az eddigiek alapján ez felmerülhet), bármelyik nem debil általános iskolástól szaktanácsot kérhetnek az M betű felismerése tárgyában. Mellékelem azt a képet a rovásjelekről, amit az egyébként kitűnő helyettese rontott M betűként határozott meg és amely meghatározás ellen Ön sem tiltakozott. 

A szerződéses kapcsolatunk tudományos értelemben is megnyugtató lezárásában bízva tisztelettel üdvözli: 

Varga Géza írástörténész

VI. századi angolszász világmodell hun mondatokkal




Irodalom

Varga Géza: Budapesti hun(?) jelvény bibliográfia

Varga Géza: Átvételi elismervény a Magyar Nemzeti Múzeumtól a budapesti hun(?) jelvényről


Varga Géza: Akadémikus reszelő (kame.hu)











Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióvalőrségi szállás medencévelőrségi szállás SZÉP-kártyávalőrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn keresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást! Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. 



2020. február 26., szerda

VI. századi angolszász világmodell hun mondatokkal

Újabb angolszász ékszert ismerünk meg az alábbi cikkben, amelynek jelvilága összhangban van a dr. Somos Zsuzsanna előadásából és könyveiből megismerhető történeti összefüggésekkel, az Etheling dinasztia történetével. 




1/a. ábra. Angolszász világmodell a magyar hieroglif írás szójeleiből alkotott mondatokkal


Nem csak azt bizonyítják ezek az összefüggések, hogy az angolszász uralkodók Attila leszármazottai voltak, hanem egyúttal a hunok magyar nyelvéről és magyar jelhasználatáról is tanúskodnak. Az alábbi, VI. századi angolszász ékszeren lévő, a magyar hieroglif írás szójeleivel (1) írt rövid mondatok ugyanis magyarul szólalnak meg és alátámasztják a magyar krónikák álláspontját a hun-magyar azonosságról. A magyar kultúra szerencséjére ezt és a hasonló angolszász tárgyakat nem a Magyar Nemzeti Múzeumban, hanem az értékeket becsülő és óvó angol múzeumokban őrzik, ezért a magyar muzeológusoknak nem áll módjában a jeleket hordozó felületük barbár lereszelése, amint azt megtették a budapesti hun(?) jelvénnyel.

1/b. ábra. Angolszász világmodell a magyar hieroglif írás szójeleiből alkotott mondatokkal



2. ábra. A köriratban ismétlődően olvasható Lyukó országa mondat



3. ábra. A sugár irányban olvasható Lyukó sar, mai magyarsággal Lyukó úr vagy Lyukó a sar(ok) mondat



4. ábra. A köriratban ismétlődően olvasható Magas szár kő a sar (mai magyarsággal magasságos úr kő a sarok) mondat




5. ábra. A magas szár kő  (mai magyarsággal: magasságos úr kő) mondatjelnek kitűnő keleti eredetű (afganisztáni és amerikai) kapcsolatai vannak (2)





6. ábra. Az angolszász, a hun és avar, valamint a magyar jelek összehasonlító táblázata, a jobb oldali oszlopban fentről lefelé a székely írás "ly", "m", "sz" "harmadik k" (kő), a magyar heraldika "ország" szójele és végül a székely írás "s" betűje látható 



A nyelv, a jelek, a jellegzetes mondatok és az esetleg közel etnikumjelzőnek minősíthető "magas kő" ábrázolási konvenció előfordulása (1., 5., 7. és 8. ábra) kétségtelenné teszi, hogy sztyeppi hatás érte Angliát a VI. század előtt. Ha e mellett figyelembe vesszük azt a tényt is, amit genetikusok állapítottak meg, miszerint Kr. e. 5000 évvel a hunok őseinek egy csoportja vonult át Amerikába indiánnak, akkor az indián példák is valószínűsítik a szibériai hun hatást, másrészt méltán elbámulhatunk e kulturális nyomok fennmaradásának és elolvashatóságának nagyszerűségén.



Jegyzetek


(1) A magyar hieroglif írás kb. 40 szójelét azonosítottam és írtam le a Magyar hieroglif írás c. kötetben.




 (2) A lépcsős toronytemplomot ábrázoló "magas kő" ábrázolási konvenció 4000 éves példáját Afganisztánból ismerem, egy istennő-idol vállain szerepel (7. ábra). 

Van három jelből álló változata is a "magas kő" ábrázolási konvenciónak (5. és 8. ábra), amikor a középső jel annak az istennek a nevét, vagy jelzőjét rögzíti, amelyiket a lépcsős toronytemplomon tisztelnek. 

Az angolszász világmodell esetében ez az istennév vagy jelző a szár "úr" (5. ábra). Ez a szó, amit ma az Isten állandó jelzőjeként használunk, Khuar alakban maradt fent a Kaukázus vidéki hunokról hírt adó forrásokban (legutóbb a Mübaraz Helilov - Nyitray Szabolcs szerzőpár említette az egyik kötetében). A szár "úr" szó változatai egy szó eleji t-sz-kh-h-elhalkulás hangváltozás bizonyítékai. Az isten eredeti neve Tar lehetett. Ez több más istennév mellett a magyar Teremtő, az obi-ugor Numi Tórem, valamint az etruszk/latin Numitor nevében is előforduló szótaggal azonosítható.

Az acoma agyagdoboz "magas kő" ábrázolási konvenciója esetében a három jelből álló ligatúra a Lyukó istennevet tartalmazza középen (8. ábra). A Lyukó olvasat a magyar hieroglif írás eddig ismert adatai alapján született. A jelnév és szó indián megfelelőjét vagy kiejtését jó lenne megismerni. Ehhez az indián nyelvek kutatóitól és Amerikában élő magyaroktól várok segítséget (lehetséges, de ellenőrzésre szoruló nyelvi párhuzamként eddig a Yukon "Nagy folyó" folyó és a Yucatan "Lyukó ten"? félsziget neve merült fel).




8. ábra. Egy acoma edényen az angolszász ékszeren is megtalálható hieroglifákból alkották meg a Magasságos Lyukó köve mondatjelet, a "magas kő" ábrázolási konvenció egyik indián előfordulását



 9. ábra. A "magas kő" ábrázolási konvenció előfordulása a magyar birtokjelek és nemzetségjelek között (a Magyar Néprajzi Lexikon nyomán)




10. Pécsi honfoglalás kori sisak a "magas kő" ábrázolási konvencióval, a lépcsős toronytemplom elolvasható rajzával


Irodalom


- Dr. Somos Zsuzsanna: Hunok a brit trónon (video)


- Dr. Somos Zsuzsanna: Az Etheling dinasztia. Hunok a brit trónon? in: A Biblia és az ősi Sumér irodalmának párhuzamai SN Kramer szerint. Püski, 2018. 109-120. oldal.

- Dr. Somos Zsuzsanna: Az Etheling dinasztia, in: Skóciai Szent Margit az Árpád-házi királylány, felmenői és leszármazottai. Püski, 2019. 9-12. oldal. 

- Varga Géza:  Angolszász boglár hun mondatokkal

- Varga Géza: Magyar hieroglif írásÍrástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

- Varga Géza: Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről

- Varga Géza: Budapesti hun(?) jelvény bibliográfia

- Varga Géza: Hun és avar tartalom

- Varga Géza: Meroving, frank, angolszász és gót tartalom


- Varga Géza: Acoma agyagdoboz a "Magas kövön ragyogó Dana isten" mondattal

- Varga Géza: A hunok magyar nyelvéről és a székely írás hun eredetéről folyó ostoba vitáról

- Varga Géza: Afganisztáni istennő-idol ismerős jelekkel


- Varga Géza: Hieroglifikus birtokjeleink

- Varga Géza: A honfoglalók és az indiánok "magas kő" tisztelete közös forrásból származik












Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióvalőrségi szállás medencévelőrségi szállás SZÉP-kártyávalőrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn keresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást! Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van.