Már 35 éve élek Veleméren, e csendes és szép vasi településen. Azt régen észrevettem, hogy a gerenda (itt borona) házak szarufáinak a vége ki van faragva. Amikor újjáépítettük a Sindümúzeum (egy évszázados boronaház) tetőzetét, akkor az új szarufákat a szomszéd istállóján látható módon faragtattam meg. Az ácsmunkát végző szentgyörgyvölgyi Márkus József hiába figyelmeztetett, hogy így egy nappal tovább tart a munka. Nem tántorított el attól, hogy a szarufa a régi szokásoknak megfelelően legyen kialakítva. Az alábbi képeken olyan veleméri szarufákat mutatok be és olvasok el, amelyek 100-200 éves boronaházakon szolgálnak. Ebből az derül ki, hogy ezek a veleméri szarufák a világfa elolvasható jelképei, avar kori magyar szövegek másolatát őrző mondatjelek.
1. ábra. A leggyakoribb szarufaminta olvasata Ak szár ügy (mai magyarsággal: Ak úr folyó), az ábra alsó sorában a székely írás "Ak" (patak, Heraklész), "sz" (szár "növényi szár, úr") és "ü" (ügy "folyó") rovásjele
2. ábra. Az Ak szár ügy "Ak úr folyó" olvasatú veleméri szarufavég
A Néprajzi Múzeumnak a veleméri Sindümúzeum anyagából tavaly átadott kilenc sindü (házilag égetett tetőcserép) kínált lehetőséget arra, hogy a múzeum e népi műfajt megismerhesse. A nemrég kiadott közleményük arról tájékoztat, hogy Bulcsu László néprajzkutató nevével fémjelzett kutatás indult a veleméri sindürajzok jelentésének tisztázására. Reménykedhetünk benne, hogy a kutatás kiterjed a sindüket tartó szarufákba faragott jelek elemzésére is (1). Ez esetben a szarufák sajátos hieroglifikus szövegei megmaradhatnak a jövő és a tudomány számára (1-4. ábra).
Az ismerőseim úgy tudják rólam, hogy mindenütt rovásjeleket látok. Nos, ennek ez esetben megfelelve észre is vettem, hogy a szarufák végén lévő faragás a magyar hieroglif írás Ak "patak, Heraklész" jelére hasonlít. Azt már a 90-es években elvégzett akrofónia rekonstrukciókból tudtam, hogy a székely írás Ak szójele az Istennel azonos égi folyót idézi (patak am. pater Ak). Csak később ismertem fel, hogy a szarufa végén valójában nem egy, hanem három jel is van. Az Ak jelet ugyanis a másik oldalról nézve már az ügy "folyó" szójel olvasható ki, mert ezek a hullám alakú szójelek szimmetrikusak (2). A szarufa felülnézete meg a szár "növényi szár, úr" szójelnek felel meg (1. ábra). Nyilván ebből a szár/szaru jelnévből ered, ezzel függ össze a szarufa elnevezés is.
3. ábra. További szarufák faragása a Magas szár kő (mai magyarsággal: Magasságos úr köve) mondat kiolvasását teszi lehetővé, az alsó sorban a székely írás "m" (magas), lineáris "sz" (szár "növényi szár, úr") és "harmadik k" (kő) rovásbetűje
4. ábra. A veleméri szarufák vége a Magas szár kő "Magasságos úr köve" mondatot rögzíti
Ez év nyarán találtam Veleméren egy másik szarufamintát is (4. ábra), amelyik az előző módján szintén elolvasható (3. ábra). Ezeken is két tükörképszerű jelet, az Ak "patak, Heraklész" és ügy "folyó" hieroglifát olvashatjuk el a szarufa jobb, vagy bal oldalán, míg a szarufa felülnézete itt is a szár szójelnek felel meg. E szarufák a világfát idézik, a rajtuk elolvasható mondatok legalább az avar kor óta ismétlődnek a világfát idéző különféle régészeti és néprajzi emlékeken (5., 8. és 9. ábra).
5. ábra. Noszvaji festett kazetta a világfa elolvasható hieroglifikus szövegként való ábrázolásával
Az 5. ábrán látható noszvaji képen (3) a világfa első pillantásra a szár hieroglifa képszerű változata. E képszerű szár szójel előfordul több helyen, például egy ainu sámánköpenyen (6. ábra) és egy magyarszombatfai tányéron (7. ábra) is. A noszvaji fa lábánál ezen túl megtaláljuk a fentebb tárgyalt és a veleméri szarufákon is elolvasható Ak ügy és magas kő jelpárokat. Azaz a noszvaji kazettán képszerű formában találtuk meg a veleméri szarufákon leegyszerűsített változatban olvasható világfákat. A noszvaji képszerű szár hieroglifa helyett Veleméren az egyszerűbb változat, a függőleges egyenes alakú szár szójel jelenik meg. Az összes noszvaji szójel elolvasásával eljutunk a veleméri szarufákon lévő szövegekhez, csak ez a noszvaji előfordulás egyetlen képben adja elő azt a mondanivalót, ami Veleméren két szarufa között lett megosztva (1. és 3. ábra).
6. ábra. Az ainu sámánköpeny világfa ábrázolása szintén elsősorban a szár "növényi szár, úr" hieroglifa képszerű változatára épül, ám mellette további hieroglifák is megjelennek a faábrázolásban is, meg a köpeny itt nem látható egyéb részein is
7. ábra. Egy magyarszombatfai tányár Édent idéző világmodelljének sarkain az égbe vezető út jeleként megjelenik a világfa ábrázolása, a szár hieroglifa képszerű változata
Az Ak ügy és magas kő jelpárok az ősvallási szövegekben rögzültek és több helyen is megtalálhatók (8. és 9. ábra).
8. ábra. Hun eredetű, vagy hun hatásra készített meroving turul a Ragyog magas Lyukó úr köve mondattal, az ábra jobb szélén az egyik veleméri szarufán is megtalálható Magas szár kő (mai magyarsággal: Magasságos úr köve) jelsor meroving és székely jelekkel írt változata
9. ábra. Dunaszentgyörgyi VIII. századi avar veret, a középen lévő, függőleges egyenes alakú szár hieroglifa két oldalán jól felismerhető az Ak ügy jelpár is, mindhárom szójelet, az Ak szár ügy (mai magyarsággal Ak úr folyó) mondatot megtaláljuk több veleméri szarufán is
10. ábra. A magyar koronázó palást képszerkezete a világfát ábrázolja, a világfa szárát két oldalon ugyanazok a három hegyből álló lépcsők (magas és a kő szójelek) szegélyezik, mint amilyet a veleméri szarufákon is láthatunk, az ábra bal oldalán a kínai írás "magasba vezető út", a jobb oldalán pedig a székely írás "m" (magas) jele látható
Az alábbi ábrákon a veleméri szarufákon előforduló hieroglifák veleméri és őrségközeli előfordulásait mutatom be (11 - 15. ábra). Ezek igazolják azt, hogy olyan jeleket faragtak a szarufákba, amelyeket a környezetben egyébként is értő módon használtak.
A 11. ábrán lévő sindü mondatjele azt igazolja, hogy a szarufákon és a tetőcserepeken egyaránt alkalmazták a magas kő jelpárt. Ez a sindü a "jelből növő virág" ábrázolási konvenció előfordulása (az ábrázolási konvenciókat a Magyar hieroglif írás c. kötetben mutattam be). Ilyen virág a természetben nem fordul elő, de a hieroglifikus szövegek között vannak hasonlók, mert a világfa egy szójelekből alkotott mondatjel.
12. ábra. Lyukó magas köve mondatjel (napos csúcsú világfa) egy veleméri rajzos sindün
A 12. ábrán látható virágnak ugyanaz az olvasata, mint a 11. ábrán lévőnek. Egyik virág sem természetazonos, mert nem valamelyik virág hű ábrázolása, hanem az ősvallási mondanivaló rögzítése volt a cél.
13. ábra. Veleméri rajzos sindü az ügy "folyó" szójellel (a székely írás "ü" betűjének előzményével)
14. ábra. Veleméri rajzos sindü az Ak "patak, Heraklész" szójellel
14. ábra. Veleméri rajzos sindü a világfát ábrázoló szár "növényi szár, úr" szójel képszerű változatával
A 11 - 14. ábrán lévő sindürajzokat azért tették a tetőre, mert így akarták jelezni a viharistennek, hogy e házban az ő hívei élnek, akik érdemesek a kíméletre. Hasonló ősvallási jellegű célkitűzések vezették a szarufák faragóit (1 - 4. ábra) és a cserépedények készítőit is (15. ábra).
15. ábra. Muraszombati cserépedény a szár szójel lineáris és képszerű változatával
A 15. ábrán lévő cserépedény jelei igazolják azt a sok esetben tapasztalt szokást, hogy az edény jeleinek a Teremtőre, a Teremtésre és a Teremtés helyszínére kell emlékeztetniük a halandót. A cserépedény elolvasható díszítése a belőle ételt és italt fogyasztót emlékezteti arra, hogy az élet lehetőségét az Istentől kapja. A szár "növényi szár, úr" hieroglifa képszerű és lineáris alakja egyaránt megfelel e feladatnak. A jelhasználatból az is következik, hogy e jeleket az Őrségben és környékén a közelmúltban még értő módon alkalmazhatták.
Az énlakai bilingvis alapján a magyar népi tulipánábrázolások jelszerűek és Isten (ős + ten) alakban elolvashatóak (16. ábra). Ez az olvasat igazolja Berze Nagy Jánost, akitől eddig is tudtuk, hogy a magyar néphit szerint az égig érő fa azonos az Istennel. Ezekből következően a magyar népi tulipánábrázolások az Istennel azonos égig érő fa, vagy világfa (a természetben a Tejút) szójelekből alkotott jelképei. E jelszerű tulipán ismeretlen a hollandoknál, ám megtalálható a hunoknál, például a Sarata Monteoru-nál talált hun mondatjelben. Ezért a magyar népi tulipán nem származhat a hollandoktól, de levezethető az elolvasható hun tulipánábrázolásokból. A világfa ábrázolását célzó magyar népi jelhasználat, amelynek egy szeletét a jelen cikkben vizsgált veleméri szarufákon is megtaláltam, a hun, avar és honfoglalás kori leletek ősvallási jelhasználatának szerves folytatása.
Ezért a Pócs Éva által felvetett álláspont, miszerint a honfoglalóknak nem volt világfa képzete, vagy az nem bizonyítható, az ismert rovológiai tények, a honfoglalás kori világfa és rokonsága felmutatásával könnyen cáfolható. A rovológiai téren valójában nem is létező "szakma" azonban erre nem képes, vagy nem hajlandó. A tavaly lezajlott világfa vitában a kérdéshez hozzászóló húsznál is több tudós nem tudta e tényellenes álláspontot megcáfolni. Azért, mert az akadémikus tudomány - ahogyan azt Püspöki Nagy Péter 1984-ben, Sándor Klára pedig 1996-ban megfogalmazta - a rovológiai alapfogalmakkal sincs tisztában. És mert a nemrég ismételten lebukott Zsirai Miklós elfogult és valótlan álláspontját képviselve az esze ágában sincs a nyílt tudomány elveit alkalmazni (4).
Összegzés
A fent bemutatott példák alapján a veleméri és őrségi jelhasználat a szójeleken, mondatokon túl megtartotta bizonyos összefüggések észrevevésének lehetőségét is. Az intelligens ember ugyanis felismeri a világ dolgai között lévő törvényszerű összefüggéseket. Ami reményt ad annak feltételezésére, hogy a Néprajzi Múzeum által indított, a sindürajzok jelentésének feltárását célzó kutatás eredményre vezet.
Veit Gailel 1500-as évekből való híradása megőrizte számunkra azt, hogy a székelyeknek szó- és mondatjelei is voltak. Hozzátehetem, hogy az ismert hieroglifikus emlékek alapján e szójeleket nem csak a székelyek használták, hanem előfordulnak pl. az Árpád kori karcagi csatkarikán, a honfoglalás kori Bodrog-alsóbűi fúvókán és az Árpád kori berekböszörményi gyűrűn is. Szójeleink az ősvallás nézetrendszerében gyökerező magyar őskultúra maradékai (16. ábra). Az ősvallási eredetű jelhasználat nem korlátozódott egyes társadalmi rétegek, vagy földrajzi területek jelhasználatára. A mai napig élő őrségi hieroglifikus jelhasználat nem választható el élesen és nem írható le a székely írástól, vagy az annak előzményét jelentő magyar hieroglif írástól függetlenül.
A szarufákon tetten érhető világfa tisztelet (hármas halmon álló kettős keresztként) napjainkig megmaradt a magyar államcímerben. Ha a kulturális identitásunk nemzetmegtartó erő, akkor felelős gazdaként illik eljárni az identitás alapjaihoz tartozó jelhasználat feltárásával és értelmezésével. Rendkívüli tudományos jelentősége mellett ezért is üdvözlendő és támogatandó a Néprajzi Múzeumban elindult kutatás.
Jegyzetek
(1) Az 54 éve folyamatosan végzett rovológiai kutatásaim 12 kötetben és vagy 2500 cikkben közzétett eredményei fényében nyilvánvaló, hogy a boronaházaikat építő velemériek az egységes magyar népi jelkincs használatával és ősvallási eredetű gondolati háttérrel végezték a munkájukat. Például az 1787-ben épített szentgyörgyvölgyi református templom mennyezetén lévő napjelkép közepén ugyanaz a körbe zárt pont alakú lyuk/Lyukó hieroglifa (a székely írás "ly" betűjének őrségi megfelelője) látható, mint amit a Sindümúzeum egyik százéves veleméri cseréppoharán lévő szárnyas napkorong minta közepén, vagy a veleméri rajzos sindükön (11. és 12. ábra) is megtalálunk. A további jelpárhuzamokat, amelyek értő jelhasználatot bizonyítanak, egy cikksorozatban adom közre. Ugyanez a széles körű elterjedtség és "rováskapcsolat" mutatható ki a sindükön és a szarufákon lévő további szójelek esetében is. E kötődések miatt a sindürajzok jelentése csak a teljes őrségi és magyar népi jelkészlet, valamint a székely (rovás)írás összefüggésrendszerével együtt vizsgálható megfelelően.
Tapasztalhattuk, hogy az előző átkosban kialakult néprajztudományi gyakorlat fősodra nem érzi feladatának a népi jelkészlet és az onnan a székely írás, vagy az ősvallás felé mutató kapcsolatrendszer feltárását. A Csupor Istvántól származó szóbeli tájékoztatás szerint Kresz Mária is csak tervezte, de megvalósítani nem tudta a népi cserépedényeinken lévő jelekről felvázolt könyvének elkészítését. A nyílt tudomány elvei ugyanakkor támogatják a magyar néprajztudományban hosszú időn keresztül érvényesülő gyakorlatot, miszerint együttműködnek a terepen dolgozó autodidaktákkal. Amit legfeljebb azzal lehet kiegészíteni, hogy írástörténészeket nem képezünk, ezért - mint azt a nyomomban már Fehér Bence is megállapította - rovológiai téren mindenki autodidakta. E szempontok miatt a Néprajzi Múzeum sindüjelekkel kapcsolatos kutatására nagy várakozással tekinthetünk.
Az őrségi népi jelkészlet nyilvánvaló sajátossága, hogy azonos a jobbára betűző székely írással, pontosabban a székely írás előző állapotával, a szójeleket használó magyar hieroglif írással. Ugyanez a szójelekből álló jelkészlet megtalálható az őrségi népi cserépedényeken, hímes tojásokon, famunkákon, sőt a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobron is.
(2) Az Ak "patak, Heraklész" és az ügy "folyó" hieroglifák mindegyike hullám alakú, mert valamilyen vizet jelölnek. Ezek rokona, változata vagy őse lehet a hosszabb függőleges és vízszintes hullámvonal. Közülük - a cserépedényeken lévő előfordulások alapján - a függőleges hullámvonal a Tejút, a vízszintes pedig az óceán jele lehetett.
(3) A noszvaji református templom mennyezeti kazettái az 1600-as évek második felében készülhettek, több alkalommal megújították őket, például 1734-ben is. Ma az egri Dobó István Vármúzeumban tekinthetők meg. E fakazetták a történelmi Magyarország egyik legkorábbi ilyen jellegű emlékei. 2001-ben Gelsei Sándor munkájának köszönhetően másolatok készültek az eredeti kazettákról, amelyek ma a noszvaji református templomban vannak kiállítva.
(4) A népi jelhasználat elsősorban írástörténeti kérdés, de Magyarországon írástörténészeket nem képezünk, ezért azzal a rokon tudományok képviselőinek, például néprajzkutatóknak kellene foglalkoznia a régészekkel, nyelvészekkel és más szakmák képviselőivel, valamint az autodidaktákkal összehangoltan. Ha erre az elefántcsont tornyába visszahúzódó "szakma" nem képes, vagy nem hajlandó, akkor azzal azt ismeri el, hogy nem a tények, nem a tudomány haladása, hanem tudományon kívüli szempontok fontosak a számára.
Irodalom
Állásfoglalás a nyílt tudományról (2021) (nkfih.gov.hu)
Bulcsu László (2025): Veleméri sindük A hónap műtárgya, Néprajzi Múzeum, július
Noszvaj, református templom (turizmus.noszvaj.hu)
Püspöki Nagy Péter (1984): A "rovásírás" írástani helye és szerepe a magyar művelődés történetében, Magyar Herold. pp. 13-26.
Pócs Éva (2023): A honfoglaló magyarok világfája a kutatói illúziók fényében. rekonstrukció, konstrukció, dekonstrukció. In Bárdos Dániel–Tuboly Ádám Tamás (szerk.): Emberarcú tudomány. Áltudományok és összeesküvés-elméletek szorításában, 283–324. Budapest: Typotex Kiadó. 2023.
Református templom (Szentgyörgyvölgy) (wikiwand.com)
Sándor Klára (1996): A székely írás megíratlan története(i?), Erdélyi Múzeum, 58. kötet, 1-2.füzet
Varga Géza (2017): Sindümúzeum (tárlatvezetés és tárgyak)
Varga Géza (2018): Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Varga Géza (2018): Az énlakai Egy Isten mondatjel
Varga Géza (2018): A Bodrog-alsóbűi rovásfelirat újabb olvasata: Nagyon nagy Lyukónak
Varga Géza (2018): A hieroglifikus feliratot hordozó berekböszörményi gyűrű
Varga Géza (2018): A dunaszentgyörgyi avar csüngős veret a budapesti hun(?) jelvény gondolati párhuzama
