Varga Géza írástörténész: Világfát ábrázoló angolszász - hun

A magyarul beszélő hunok használták a magyar hieroglif írást, ezért Kínától a Brit-szigetekig lépten-nyomon hun hieroglifikus mondatjelek dokumentálják a hun hatást. Legújabban a Staffordshire-i angolszász kincsleletben bukkantam több elolvasható hun írásemlékre, köztük egy világfa-ábrázolásra (1. ábra). A szászokat ugyanis hun uralkodó réteg vezette Angliába és ennek köszönhetően maradtak ránk aranyból és drágakövekből formált hun-magyar mondatjelek Európa nyugati végén is.

E Staffordshire-i lelet - a világfát ábrázoló mondatjelét tekintve - párhuzamos darabját a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi (2. ábra). Az angolszász és a budapesti hun leleten egyaránt olvasható Dana ten "Dana isten" mondatot egyébként is jól ismerjük a székelyderzsi templomból és más magyarországi lelőhelyekről (3. és 4. ábra).

A világfát ábrázoló hieroglifikus hun mondatjelnek szerepe van a magyarországi akadémikus tudomány berkeiben most dúló, ám eredménytelen világfa vita megoldásában is. Azt illusztrálja ugyanis a mondatjel, amiről a "tudományos konszenzus" hallani sem akar. A hunoknak volt egy képszerű szójeleket képszerű szerkezetekben alkalmazó, a hun-magyar ősvallás céljait szolgáló sajátos írása, amelyet örököltek a honfoglaló magyarok és amelyet ki lehet mutatni a mai magyar népművészetben is.

A világfa ismérveit két cikkben adtam elő. Ezek segítségével a Staffordshire-i és a magyarországi hun lelet mondatjele értékelhető.

- A Világfát ábrázoló egyedi hieroglifák c. cikkben felsorolt szójelek közül a világfát ábrázoló ten "isten élet" szójelen túl a Tejút hasadékát felidéző ős jelenik meg az itt bemutatott két hun leleten.

- A világfát bemutató ábrázolási konvenciók típusai c. cikkben felsorolt képszerkezeti jellemzők közül többet is azonosíthatunk a jelen cikkben bemutatott két mondatjelen. Ilyen elsősorban a jól felismerhető "tulipán alakú fa". Mindkét hun mondatjel félreismerhetetlenül tulipánt ábrázol. Ezen túl ide tartozik az, hogy "a világfa magyar szójelekből áll". Továbbá "a világfa halmon, vagy halmokon áll" az angolszász leleten, "a világfa kapcsolódik a magas kő jelpárhoz" a budapesti hun lelet esetében. Mindkét leleten "a faábrázolás tartalmazza a Tejút hasadékának jelzését", "a fa istennek (esetünkben ten-nek) olvasható", "a világfa ágai legörbülnek". A "jelből növő fa" feltétel is teljesül, mert a növényt ábrázoló, világfát jelképező tulipán alatt a jelszerű kereszt van. Nem lehet kétségünk, e hun leleteken a hun-magyar ősvallás világfáját látjuk.

1. ábra. A Staffordshire kincs kardmarkolatának gombján a tulipánnal jelképezett világfát ábrázoló Dana ten "Dana isten" mondat olvasható (minden jel figyelembe vételével az olvasat: Nagyon nagy Dana isten), az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "d" (Dana), ten és ős jele látható

Az 1-6. ábrákon bemutatott hieroglifikus (ősvallási kötődésű szójeleket alkalmazó) mondatjelek magyar nyelvemlékek (1). Ezek és a hasonló szövegek figyelembe vétele nélkül a magyar őstörténet legnagyobb kérdéseit (például a hun-magyar azonosság és a szibériai meg kárpát-medencei magyar őshazák sorozatának kérdését) nem lehet a kor színvonalán megválaszolni.

A 2009-ben az Országos Széchenyi Könyvtárban rendezett nyelvemlék kiállítás kudarca és az ezt taglaló cikkeim megjelenése óta az MTA, az ELTE és az MKI kutatói is hajlandóak nyelvemléknek tekinteni a rovásírással írt magyar szövegeket. Jól elolvasni azonban azóta sem tudják őket, mert képtelenek megemészteni a szójeleink létét, amiről pedig Veit Gailel tollából hiteles forrásunk is van s a szójelek tankönyvszerűen feldolgozott listáját is közreadtam a Magyar hieroglif írás c. kötetben.

Újra és egyre időszerűbben felvetődik ez a kérdés a napjainkban kínai-magyar közös szervezésben készülő hun kiállítás miatt. Itt ugyanis a tárgyak régészeti jelentősége miatt elkerülhetetlenül ki lesz állítva több olyan hun tárgy is, amelyiken magyarul elolvasható hieroglifikus szöveg van. Mivel a kiállításnak feltehetően illik valamit mondania a hunok nyelvéről, szakszerű és becsületes rendezők számára a dilemma nem lesz megkerülhető. Eddig azzal vezetett félre bennünket a finnugrista téveszméken felcseperedett "szakma", hogy a hunok nyelvét nem ismerjük, de biztosan török, vagy mongol nyelven beszéltek. Eközben az előzetes figyelmeztetésem ellenére is gondosan elkerülték a hieroglifikus szövegeink felismerését és ismertetését, amiképpen ezt a félsikerű kiállítások sorozatában tapasztalhattuk.

2. ábra. A budapesti Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött hun ékszer részlete, a Dana isten magas köve olvasatú mondatjel

3. ábra. A székelyderzsi Dana ten "Dana isten" mondatjel, amelynek helyes elolvasása meghaladja a szemellenzős rovológia lehetőségeit (balra) és a vizsolyi templom Dana ten mondatjele (jobbra)

4. ábra. A somogyvári (Magyar Kálmán nyomán, balra) és a magyarszecsődi (Fettich Nándor nyomán, jobbra) Dana ten mondatjel, ez utóbbiból ma már csak egy kereszt látható

5. ábra. A Nagy Károly által az avar kincstárból elrabolt s most Conques-ben őrzött Dana ten ligatúra, a három jel együtt a Dana ten országa olvasatot adja, az alsó sorban a megfelelő magyar "d" (Dana), ten "isten, élet" és ország jelek láthatók

6. ábra. A Yazilikaja-i hettita sziklapantheonban kőbe vésve jelenik meg a Dana ten vagy Da ten ligatúra (a három jel együtt a Dana Isten olvasatot adja)

Jegyzet

(1) A hettita (újabban luviai, anatóliai) hieroglif írásban kb. 20 székelyazonos, vagy székelygyanús jelet találunk. Ezek közül kb. 12 esetben szemantikai kapcsolat is kimutatható. Például a 6. ábrán lévő mondatjelben kiolvasható Isten (ős + ten) szó megfelelője a napisten neve a hattiaknál is, meg a hettitáknál is. A hettiták a hattiaktól vették át a mitológiájukat s a vallásos jelkészletüket is. Az írásrendszer gyökerei igen korai időkre mennek vissza. Azokra az időkre és tájakra, amelyekről szólván Simo Parpola a sumért is az uráli nyelvek közé sorolta.

Irodalom