Bikfalva festett hieroglifái

Felhívott telefonon Jánosi Csaba geológus Erdélyből és a figyelmembe ajánlott egy filmet, amely az Erdély.ma portálon jelent meg és Bikfalva szép kúriáinak örvendetes megújúlásáról tájékoztat. Itt is megköszönöm a figyelemfelhívást. A film címe: Minek ide radiátor? (film - az öregedő székely falu, Bikfalva megújulása)

Az 1700-as évekből fennmaradt s kis híján rommá lett épületek némelyikéről kiderült, hogy annak idején festett és elolvasható díszekkel látták el a külsejüket. Az ablakokat keretező díszítés sarkaiban olyasfajta magyar hieroglifák (ősvallási jelentőségű szójelek) vannak, mint amilyenek az énlakai unitárius templom mennyezetkazettáin (5. ábra), vagy a tusnádi Vártető sziklájába vésve (6. ábra) is láthatók. 

1. ábra. Ablakkeret Bikfalváról, elolvasható virágdíszekkel (fotógrafika) a 

Péter Alpár képzőművész és Várallyay Réka művészettörténész által felújított épületről

 

Az ablakkeret olvasható virágdíszei alapján az épületek kifestői világmodellnek tekintették az ablaknyílásokat, amelyek Lyukó napisten egével kötötték és mérték össze a belső tereket (1). A rendezett isteni világot állították példaként a halandók elé. A világmodellek sarkain szokás szerint az égbe vezető út valamilyen jelképe szerepel. Ez esetben az Istennel azonos égig érő fa Isten, és Egy ős olvasatú ábrázolásait találjuk a sarkokon.

A bikfalvai hieroglifák azt bizonyítják, hogy a székelyek az 1700-as évek végén ismerték és értő módon alkalmazták a hun eredetű szójeleiket. 

A szójelek létét az énlakai unitárius templom bilingvisként (2) szolgáló rovásírásos mennyezetkazettája dokumentálja a legkézenfekvőbben. E székely hieroglifák anyaországi (pécsi, szennai, debreceni, szentgyörgyvölgyi, kenderesi stb.) párhuzamaiból pedig az következik, hogy a hun eredetű székely írás az egész magyar nyelvterületen el volt terjedve és a hieroglifikus változatát a mai napig sok helyen alkalmazzák a népi jelhasználatban. Hieroglifáink elolvashatók a templomainkban, a festett ládáinkon, a hímes tojásainkon és a fazekasok termékein is. 

Az akadémikus áltudomány több ok miatt is dermedten áll ezen összefüggések és a szójeleink előtt. Egyrészt, mert képviselői a szükséges írástani ismeretek, módszertan, becsület és bátorság szűkében vannak. Másrészt, mert ezek a népi hieroglifák cáfolják a székely írás végső soron sémi eredetéről száz éve terjesztett, valamint a székelyek török eredetéről kiagyalt, ám sohasem bizonyított prekoncepcióikat.

2/a. ábra. Az Egy, vagy Egy ős olvasatú hieroglifa, attól függően, hogy a középső csúcs azonos-e a székely írás "us" (ős) jelével

2/b. ábra. Egy ős olvasatú mondatjel a pécsi székesegyház altemplomából, Szent László korából

2/c. ábra. Egy ős mondatjel egy hun ékszeren (Bóna István nyomán)

3/a. ábra. Tulipán alakú, Isten olvasatú hieroglifa az ablakkeret sarkáról, az ablak sarkának hozzáolvasásával sar ős ten, azaz mai magyarsággal úristen az olvasata

3/b. ábra. Debreceni csigatészta-csináló borda, tetején a tulipán alakú ős ten (Isten) hieroglifával (a felette lévő Nap szójellel együtt az olvasata napisten)

3/c. ábra. Az avaroktól ránk maradt nagyszentmiklósi kincs egyik ábrázolásának részlete az ős ten (Isten) vagy sar ős ten (mai magyarsággal: úristen) olvasatú hieroglifával (László Gyula nyomán)

3/d. ábra. Nagykörűi honfoglalás kori veret az ős ten (Isten) fát ábrázoló szójelével (az alatta lévő hegy hozzáolvasásával sar ős ten, mai magyarsággal úristen az olvasat)

4/a1. ábra. A bikfalvai ablakkeret Lyukó ege olvasatú mondatjele

4/a2. ábra. Az ablakról készített másik fényképen az alul középen látható Lyukó ege mondatjel nem pontosan ugyanúgy néz ki, talán a fényképezés, talán egy átfestés miatt - jó lenne biztosabb adatokkal rendelkezni (3)

4/b. ábra. A szentgyörgyvölgyi korsó világmodelljében is együtt fordul elő a lyuk/Lyukó és az ég hieroglifa (a jobb alsó sarokban a székely írás "ly" és "g" betűje)

A bikfalvai hieroglifák egy lenyűgöző hun kori világnézet töredékét őrizték meg napjainkig. Minden tiszteletünket és köszönetünket megérdemlik azok, akik megmentik és az utókornak továbbadják.

Jegyzet

(1) Lyukó a hun-avar napisten egyik neve. A név napjainkig fennmaradt a földrajzi neveink között. A fizikai lyukkal kombinált Lyukó jel (4/b. és 4/e. ábra) magyar etnikumjelző, mert ez a jel csak a magyar hieroglif írásban jelent lyukat. A Bodrog-alsóbűi, feltehetően avar eredetű kohászok is Lyukónak ajánlották a munkájukat a rovásírásos fúvókatöredék alapján (4/c. ábra).

4/c. ábra. A Bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókatöredék a honfoglalás korából a Lyukónak szöveggel

4/d. ábra. Avar korong a zamárdi temetőből a mai magyarsággal Nagyságos Lyukó ősúr olvasatú mondattal

4/e. ábra. A lyuk/Lyukó jel, a fizikai lyuk és a Nap összefüggéseit tisztázza a kazahsztáni ogur/szabír lelet (Szergej Botalov nyomán)

(2) Bilingvis: azonos szöveg kétfajta írással. Az énlakai rovásírásos mennyezetkazetta belsejében az Egy az isten mondat szerepel alfabetikus, azaz betűző írásmóddal, míg a kazetta sarkaiban ugyanezt az Egy isten mondatot szójelekből alkotott, virág alakú mondatjellel írták le. Ez az énlakai bilingvis nyilvánvalóvá teszi, hogy eleink a székely jeleket szójelként is alkalmazták. A székelyek szó- és mondatjeleiről Veit Gailel tollából híradás is maradt ránk az 1500-as évekből.

5. ábra. Az énlakai bilingvis

6. ábra. A tusnádi sar ős ten (mai magyarsággal sarokisten, vagy úristen) mondatjel (a fényképét szintén Jánosi Csabától kaptam)

(3) Mint arról Várallyay Réka levélben tájékoztatott, a keretdíszítés valóban át lett festve, azonban sem el nem vettek, sem hozzá nem tettek a rajzolathoz. 

A két fénykép között ennek ellenére is eltérést tapasztaltam. Az első fényképen a Lyukó ege mondat olvasható, a másodikon már csak a Lyukó szár. Mivel a netről származó fényképek alapján csak igen rossz minőségű képhez juthattam, tévedhetek is. Ezért vettem fel a kapcsolatot a tulajdonossal, hogy ellenőrízhessem a fotógrafikámat és az olvasatomat. 

A hasonló rajzolatok restaurálásakor a legjobb szándék mellett is könnyű tévedni. A két színből álló új grafikába az elmosódott színű részletek szükségképpen vagy az egyik, vagy a másik színhez hasonulnak. Ha a restaurátor nem ismeri a székely jeleket és puszta díszítésként restaurálja a virágokat, akkor az ilyen változások előfordulhatnak. Ennek azonban következménye lehet az olvasatban. 

Várallyay Réka tájékoztatása szerint a Lyukó jel közepén van vagy volt egy elmosódott folt, ami még az előző tulajdonosokról maradt ránk. Ez az információ azt bizonyítja, hogy a kör alakú jel közepén volt egy pont, azaz a hieroglifát jól határoztam meg Lyukó-ként. A Lyukó jelnek egyébként van olyan változata is, amelyiknek a közepén nincs pont. Ezt az elmosódott foltot a fotógrafikán egy kerettel hangsúlyoztam, hogy a jel könnyen azonosítható legyen. 

Fennmarad még a kör alakú jel feletti függőleges hieroglifa azonosítása. Az első fényképen "g" (ég), a másodikon "sz" (szár "úr") jel látszik. Az ég-nek van két "ága", a szárnak nincs. A régi rajzolatról készült fényképek és a tulajdonosok emlékezete segíthet az elhatárolásban.

Irodalom

Varga Géza: A pécsi székesegyház hieroglifikus mondatjele

Varga Géza: Az énlakai Egy Isten mondatjel

Varga Géza: A független székely állam hun kori jelképei a tusnádi Vártetőn

Varga Géza: Azonos szerkezetű, magyar hieroglifákból alkotott világmodellek a világ távoli tájain

Varga Géza: A szentgyörgyvölgyi korsó Lyukó és ég jeles világmodellje

Varga Géza: Lyukó napisten nevének magyarázata egy kazahsztáni ogur-szabír jelvény segítségével

Varga Géza: A Zamárdi avar temető hajfonatkorongja a hieroglifikus "Nagyságos Lyukó ősúr" mondattal

Varga Géza: A Bodrog-alsóbűi rovásfelirat újabb olvasata: Lyukónak

Varga Géza: Népi tartalom

Varga Géza: Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza

Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!

Cserépmadár szállás & Csinyálóház imázsvideó

A szkíták, hunok, avarok és honfoglalók nyelvéről, Török Tibor interjújára válaszolva

Interjút adott a nagykárolyi anziksz.com-nak a magyarság eredetéről dr. Török Tibor, a Szegedi Tudományegyetem Genetikai Tanszékének docense, a Magyarságkutató Intézet tudományos főmunkatársa. Az interjú itt olvasható: Nem Árpád népe hozta be a Kárpát-medencébe a magyar nyelvet?

Minden tiszteletem a magyar genetikusoknak, akik kimozdítják a finnugrista mocsárból a magyar őstörténet-kutatást, ám nem kellene egyúttal egy másik gödörbe vezetni azt. A genetika alapján lehet, de nem érdemes a nyelvre és a kultúrára vonatkozó meghatározó kijelentéseket tenni, vagy félrevezető kérdéseket megfogalmazni, különösen, ha tudatosan figyelmen kívül hagyják a nyelvet lényegében egyedül bizonyító hieroglifikus írásemlékek tanúságát. Ugyanis a legtávolabbi keletről, a Krisztus előtti évezredek mélyéből is vannak olyan hieroglifikus szövegeink, amelyek magyarul szólalnak meg (1. ábra). Például az Isten szót megtaláljuk a szkítáknál, a hunoknál, az avaroknál és a honfoglaló magyaroknál is. Ezekből aligha lehet mást kihámozni, mint hogy e népek - legyen bármilyen összetett a genomjuk - magyarul beszéltek.

1. ábra. Amur-menti sziklarajz részlete: sámánábrázolás Kr. e. 4000 tájáról, ahol a fejtetőn az Isten szó szerepel a magyarul jól elolvasható Szár Ak isten ügy szár (mai magyarsággal: Heraklész isten a folyó ura) mondat közepén

A honfoglalókról szólván Török Tibor elmondja: - Eredményeink arra utalnak, hogy egy kis létszámú katonai elit érkezett, amely nemigen lett volna képes fenntartani anyanyelvét egy idegen nyelvi többségű közegben. Igaz, hogy döntő szerepük volt a magyar állam megteremtésében, de kulturálisan is sokkal inkább ők olvadtak be a helyi népességbe, mint fordítva. - Azonban az íráshasználatuk és a nyelvük - az eddig ismert adatok alapján - nem volt eltérő. Az avarok és Árpád honfoglalói - a jól elolvasható írásemlékeik alapján - egyaránt magyarul beszéltek és a magyar hieroglif írást használták, ezért a beolvadás kérdése fel sem merült. Ugyanannak a sztyeppi népnek egy újabb osztaga érkezett a Kárpát-medencébe.

Török Tibor akkor téved, amikor kimondatlanul is azt feltételezi, hogy a magyarság kis nép volt. Mintha mindegyik sztyeppi népnek (vagy ezek inkább változó hatalmi csoportosulásoknak tekintendők?) külön nyelve lett volna - holott erre semmilyen adata nincs. Az az elképzelés, hogy egy nyelvhez egyetlen genetikai képlet tartozhat, aligha illeszthető a sztyeppi lovasnomád társadalmak valóságához.

A gének nem rögzítik a nyelvet, ezért a népek genetikai kevertségéből nem következik a nyelvi-kulturális kevertségük. A mai magyarság is összetett genetikailag, miként szükségszerűen kevert minden nagy történelemmel rendelkező nép, magyarul azonban mindenki egyformán tud ebben a kis hazában. Ha valaki a genetikai összetettségünk alapján akar a nyelvünkre következtetni, akkor csak tévedhet, de azt óriásit. Ezt teszi Török Tibor is, amivel - sajnos - egy nemzetet téveszthet meg. Tudtán és szándékán kívül egy hazug liberális eszmét szolgál a felvetése, amivel az eredeti kiötlői a magyar identitás megrogyasztását szerették volna elérni. A több évezredes, vagy évtízezredes magyarságot a honfoglalás előestéjén összeállt, többnyelvű alkalmi csoportosulásnak állítják be - holott erre semmi okuk sincs. Az egyetemi oktatás miatt ez a magyar- és tudományellenes téveszme áltudományos köpenyben jelenik meg, bár semmi köze a tudományhoz, hiszen - mint tudjuk - a gének majdnem semmit sem mondanak a nyelvről.

S ugyanez volt a helyzet évezredekkel ezelőtt is. A sztyeppén zajló folyamatos oda-vissza vándorlások miatt a sztyepp nyelvi kohóként működött, amelynek szkíta és hun korszakában a magyar nyelv volt a domináns. Igen korán kialakulhatott vagy inkább a kőkori előzmények nyomán fennmaradhatott a magyar nyelv meghatározó volta, amit a hieroglifikus szövegek bizonyítanak. Éppen a genetikai adatok alapján tudjuk, hogy a magyarság a szkíták leszármazottja, aminek különös jelentőséget ad egy ókori adat. Justinus ugyanis Trogus Pompeius alapján tájékoztat egy ókori vitáról, amelyben arról volt szó, hogy melyik nép a legrégebbi. S a vitát a szkíták javára döntötték el, megállapítva, hogy a szkíták az egyiptomiaknál is régebbiek. Ha pedig ez így van (s így van, mert hieroglifikus szövegek is tanúsítják), akkor mit ér a honfoglalás előtt összeálló kevert nyelvű Árpád népéről kizárólagosan genetikai (önmagában alkalmatlan) adatok alapján alkotott téveszme?

Abban igaza van Török Tibornak, hogy a honfoglalás idején a Kárpát-medencében többségében magyar nyelven beszélők éltek. Sőt, a magyar nyelv őshonosságának sokkal régebbi dokumentumai is vannak: például a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor hieroglifikus szövege.

A fennmaradt szkíta, hun, avar és honfoglaló szövegek egyaránt magyarul szólalnak meg, amit nem illik figyelmen kívül hagyni csak azért, mert az egyetemi oktatásban az előző átkos akadémikus rovásundora és tudáshiánya máig meghatározó (1). A címbeli kérdés egyébként is nyitott kapukat dönget, hiszen a hagyományunkból is tudjuk, hogy a szkíták, hunok, avarok ugyanúgy magyarok voltak, miként Árpád népe is. 

2. ábra. A Kemosovszkij idol négy oldala, egy Jamnaja kurgánról, közülük a harmadik a hátoldal ábrázolása: az égig érő, istennel azonos fa (a szár) csúcsán az ős hieroglifa (a Tejút hasadéka, amelyben karácsonykor a Nap kél) az ős szár (mai olvasattal az ősúr) mondatot rögzíti, az isten/ember gerincét azonosítja az égig érő fával, a Tejúttal, amely szokás napjainkig megmaradt a magyar jelhasználatban 

3. ábra A népi kisködmön hátán szintén az égig érő fa ábrázoltatik, a gerinc itt is a világoszlop megfelelője

4. ábra. A derecskei cifraszűr hátán, a gerincre simulva ugyanúgy a Tejúttal azonos isten elolvasható jelképe jelenik meg, mint a Jamnaja idolon, ennek az olvasata sar ős ten (mai magyarsággal: úristen) 

A 2-4. ábrák vallási, írástörténeti, nyelvi és viselettörténeti azonosságot bizonyítanak a szkítákat kibocsátó Jamnaja kultúrától napjaink magyarságáig. Ez a szokás (hogy a világoszloppal azonos isten jeleit a gerincre rajzolják) a szibériai sámánköpenyeken, sőt a magyar koronázási paláston is kimutatható. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy Angela Marcantonio szerint a magyar nyelv egy szibériai keveréknyelv (2), akkor a jórészt Szibériából származtatható honfoglalók magyarságát nincs okunk kétségbe vonni.

A Jamnaja kultúra a Kr. e. 36. századtól a Kr. e. 23. századig virágzott, ami összevethető a Justinus által közölt adattal, miszerint a szkíták idősebbek az egyiptomiaknál. Ha a szkíták valóban a Jamnaja kultúra utódai, akkor az időrend igazolja Justinus állítását. Ménész fáraó Kr. e. 3000 körül egyesítette Alsó- és Felső-Egyiptomot s az Óbirodalom kora Kr. e. 2700 és 2200 közé tehető - amikor a Jamnaja kultúra emberei már használták azt a szimbolikát, írásrendszert és magyar nyelvet, amit a 2-4. ábrák dokumentálnak.

Jegyzet

(1) Az akadémikus hozzá nem értés többször beismert és jól dokumentált tény. Egyetértek Püspöki Nagy Péterrel és Sándor Klárával, akik szerint a tudomány nem ismeri a székely írást, számukra minden alapvető kérdés tisztázatlan. A Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünk 1993-as megjelenését és a dicsőséges Vörös Hadsereg kivonulását követően az akadémikus "tudomány" négy legismertebb rováskutatója (Benkő Elek, Róna-Tas András, Sándor Klára és Ráduly János) adta közre, hogy fogalma sincs a székely írás eredetéről, elvetve ezzel az ótürk eredeztetés száz éven át hangoztatott, de sohasem bizonyított finnugrista hipotézisét.

(2) Angela Marcantonio persze téved, mert a keveréknyelv és az ősnyelv közötti különbséget észre kellett volna vennie. A magyar egy szibériai (pontosabban: eurázsiai) ősnyelv, amely nem összeszedte nyelvének elemeit, hanem továbbadta azokat. Mindez nem csak a jeleink eurázsiai és amerikai elterjedtsége, hanem a szóbokraink alapján is tisztázható. Míg az egyes szóbokrokba tartozó szavak a magyarban teljes gazdagságukban megtalálhatók, addig az átvevő nyelvekbe csak egy-két szó került át az összetartozó szóbokrainkból.

Irodalom 

Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i?), Erdélyi Múzeum, 1996.

Varga Géza: Török Tibor sem mond igazat, mert léteznek hieroglifikus avar nyelvemlékek

Varga Géza: Neparáczki Endre nem mond igazat, mert vannak honfoglaló nyelvemlékek

Varga Géza: Szabados György vázlata a magyar honfoglalás Kárpát-medencei hátteréről

Varga Géza: A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar hieroglifái

Varga Géza: A Győrffy István által közölt derecskei cifraszűr gallérmintájának párhuzamai és olvasata

Varga Géza: Horváth Csaba a magyarul beszélő szkítákról

Varga Géza: Szkíta tartalom

Varga Géza: Hun és avar tartalom

Varga Géza: Honfoglaló tartalom

Varga Géza: Népi tartalom

Varga Géza: A Magyarságkutató Intézet rovológiai teljesítménye

Varga Géza

Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!

Cserépmadár szállás & Csinyálóház imázsvideó

Az amerikai indián népi jelkészlet és a hun-magyar jelkészlet egyezésének példái

 ​BEVEZETŐ

 

Az alábbiakban az amerikai indiánok és az eurázsiai sztyepp-övezet népeinek írástörténeti és nyelvi kapcsolataival foglalkozó cikkeimből mutatok be néhány gondolatot. 1970 óta kutatom a székely írás eredetét, amelyet egyaránt használtak a hieroglifikus írásemlékeik alapján magyarul beszélő szkíták, hunok és avarok is. Az írástörténeti összefüggéseket alátámasztja az a genetikai kapcsolat, ami a korai hunokat némelyik indián törzshöz  és egyúttal a magyarokhoz is fűzi. A kutatási eredményeimet (közte az alább néhány példán bemutatott amerikai-magyar jelpárhuzamokat) tucatnyi kötetben és mintegy 2000 cikkben adtam közre. Kétségtelen, hogy a bennük foglaltak majdnem minden régi akadémikus állásponttal ellenkeznek, ám az is bizonyos, hogy a feltárt párhuzamok az elfogadott és egyetemeken oktatott álláspontok dacára léteznek. A Nemetz Tibor matematikus segítségével elvégzett valószínűségszámításunk eredményeképpen tudjuk, hogy e jelhasonlóságok nem a véletlen egyezésnek, hanem az írásrendszerek genetikus kapcsolatának köszönhetők. Az ismert antik jel- és írásrendszerek nem egymástól függetlenül, hanem egy közös kőkori jelkészletre alapozva fejlődtek ki. A közös jelek nem egyetlen hangot jelölő betűk, hanem szó- és mondatjelek voltak, amelyek maradékai ma is használatban vannak az eurázsiai és az amerikai népi jelrendszerekben. E hieroglifák (vallásos jelentőségű szójelek) a kőkori ősvallás jelképeiként szolgáltak és a mai fogalmainkhoz képest csak korlátozottan használhatók. Azaz regényt, vagy szerelmes levelet nem lehetne írni velük, csupán néhány ősvallási jelentőségű mondat rögzítésére alkalmasak. Az alábbiakban foglaltak jobb megértését segítheti a Magyar hieroglif írás c. kötetem, amelyben tankönyvszerűen írom le ezt a szó- és mondatjeleket alkalmazó írásunkat, amelynek 20-50 jele a feltárt párhuzamok alapján már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Dél-Amerikáig. 

 

1. ábra. Indián-magyar jelpárhuzamok a Magyar hieroglif írás c. kötetből

 Az indiánok népi jelkészletében mindhárom Amerikában egyaránt sok magyar párhuzamot találunk. Ez arra utal, hogy igen régi jelekről van szó, amelyekkel az Amerikába vándorló csoportok mindegyike, vagy legtöbbje egyaránt rendelkezhetett. Az írástörténeti képet a törzsi jelkészletek elkülönítése és jobb megismerése alapján esetleg finomítani lehet. Ez a következő évtizedek feladata, amelyet elsősorban amerikai kutatók végezhetnek eredményesen.

Az alábbiakban a helyszűke miatt előbb csupán egy-egy képpel bemutatok néhány jel- és szövegpárhuzamot (2-10. ábra), majd két indián írásemléket (egy acoma és egy hopi edényt) alaposabban is tárgyalok, a róluk írt cikk alapján. Az ábrákon az indián hieroglifák mellett feltüntetem a magyar jeleket is, amelyek segítségével az indián szövegek értelmét megközelítettem. A szövegben említett székely írás, hun-magyar jelkészlet és magyar hieroglif írás kifejezések ugyanannak a végső soron kőkori eredetű íráshasználatnak a megnevezései. Ennek a magyar írásnak az alfabetikus változatát napjainkig folyamatosan használják a székelyek, a hieroglifikus változatát pedig a népi jelhasználat művelői: a hímes tojások, fazekasedények és festett bútorok készítői.

 

JEL- ÉS SZÖVEGPÁRHUZAMOK

 

2. ábra. A mohikánok nemzeti jelképe (balra) és a tusnádi Vártető sziklába vésett hun jelképe (jobbra) egyaránt a Tejutat ábrázolja, közepén a Tejút hasadékával, amelyben karácsonykor a Nap kél

 

3. ábra. Anaszazi tál világmodellje, a magyar jelek segítségével megérthető a mondanivalója: az eurázsiai és amerikai világmodellek szokás szerint a sarkokon jelölik az égbe vezető utat s ezt teszi az anaszazi tál négy magas sar "sarok, úr" mondatjele is, jobbra lent a magyar hieroglif írás Föld, magas és sar "sarok, úr" jele

4. ábra. Anaszazi tál világmodellje, a magasba vezető utat a szent folyók jelképével jelzi, alul jobbra a magyar hieroglif írás Föld és ügy "folyó" jele  

 

5. ábra. Az égig érő fát ábrázolja az anaszazi sziklarajz (balra) és a székely írás tprus (tapar us "szabír ős") hieroglifája (jobbra), szibériai mítoszok szerint a fa ágai az égbolt súlya alatt görbülnek meg

6. ábra. Jeddito tál jelekkel, a szimmetrikus feliratok készítésére való törekvés eurázsiai példákkal is illusztrálható, e tál lehetséges olvasata: nagyságos, magasságos szár "úr", vagy nagyságos, magasságos szár "úr" köve

 

7. ábra. Jeddito edény a Magasságos, jóságos sar "sarok, úr" kő mondattal, a jelmontázs egy lépcsős toronytemplomot ábrázol, amely az égbe vezet (ahol a jóságos ur lakik és Őt tisztelik), az alsó sorban a székely írás "m" (magas), "j" (jó "folyó"), "s" (sar "sarok, úr") és "harmadik k" (kő) jelei  

8. ábra. Huari bádogember sar "sarok, úr" jellel, a Föld sarkain elképzelt égbe vezető út istene lehetett

 

  9. ábra. La Tolita (Peru, balra) és veleméri (magyar, jobbra) világmodell; a perui világmodell a jó "folyó" és a lyuk/Lyukó, a magyar pedig a  jó "folyó" hieroglifákból áll; mindegyik ábrázolás a központi forrásból négy irányba ömlő szent folyókat mutatja, azaz egy visszaemlékezés az Ararát körüli Éden (az egykori közös őshaza) négy szent folyójára

 

10. ábra. A Jóma "jó magas, jó mágus" ligatúra (vö. penut yomi "orvos"!) indián modellje (balra) és egy magyar népi párhuzam az adorjási templomból (jobbra)  a székely "m" (magas) és "j" (jó "folyó") jelekkel

 

 

ACOMA AGYAGDOBOZ A "MAGAS KÖVÖN RAGYOGÓ DANA ISTEN" MONDATTAL

 

Az amerikai indiánok népi jelkészletének sok jele azonosítható a magyar hieroglif írás és a belőle kialakult székely írás jeleivel. Ezt tapasztaljuk mindhárom Amerikában és nincs ez másképpen az alább látható acoma agyagdoboz esetében sem (11/a. ábra). 

 

11/a. ábra. Doboz alakú, különleges szépségű és érdekes jeleket hordozó acoma cserépedény a "Magas kövön ragyogó Dana isten" mondattal

 

11/b. ábra. Az acoma agyagdoboz hieroglifáinak és a magyar jelkészletnek az  egyezései, egy esetben hun ligatúrát is beszúrtunk a táblázatba (mert a magyar jelek hun eredetűek s mert a hun ligatúra elemei megtalálhatók a magyar jelkincsben), a két piros jel pedig magyar népi hieroglifa egy hímes tojásról 

 

A közös indián-magyar jelkincs jelentőségéről

Több cikkben és kötetben is foglalkoztunk már az indián-magyar írástörténeti kapcsolatokkal. Az indián jelek között nem találunk jellegzetes  jeleket sem a latin, sem az ótürk írásból, sem a germán rúnák közül, amint a sajátos sémi jelformák is hiányoznak - mert e felsorolt jelkészletek az átvonulás után keletkeztek. A csodaszép amerikai népi műtárgyakon csak és kizárólag a magyar jelek megfelelői láthatók. E jól dokumentálható írástani jelenség a hun-magyar őstörténet és íráskultúra egyediségét, kőkori jelentőségét húzza alá. 

A tárgyalt hasonlóságok nem tulajdoníthatók a véletlennek, a cikkeinkben eddig felmutatott kb. 30 indián jel a jelkészletek rokonsága miatt emlékeztet magyar jelekre. Az írás poligenezisét (több, egymástól független központban való kialakulását) valló nyelvész, régész és történész "szakemberek" tévednek. A Nemetz Tibor matematikus segítségével elvégzett valószínűség-számításunk ugyanis azt mutatta ki, hogy ez a hasonlóság a genetikus kapcsolat következménye. A történettudománynak kell valamilyen magyarázatot adnia erre a genetikus kapcsolatra (vagy vázlatként elfogadnia azt, amit már megadtunk a Magyar hieroglif írás c. kötetben). 

Ez az írásgenetikai helyzet nem kevesebbet jelent, mint hogy az indiánok ősei hun-magyar jelekkel a tarsolyukban költöztek át az Újvilágba. Mivel ez az átvonulás a népesedéstörténészek álláspontja szerint legkésőbb 12 000 évvel (némelyek szerint 30-40 000 évvel) ezelőtt történt, a közös indián-magyar jelkészlet is ilyen korú lehet. Az indiánok őseivel a Homo sapiens sapiens 100 000 és 50 000 között feltételezett őshazájában, a Közel Keleten volt Éden területén, majd ezt követően Szibériában éltünk együtt. Amennyiben ezek a népesedéstörténeti és genetikai álláspontok változnak, akkor az írástani kapcsolatok korszakba sorolása is ennek megfelelően változhat (a szkíta és hun jelhasználattal mutatkozó egyezéseknek egy későbbi bevonulás is megfelel). Ha az írástani kutatás el tudja majd különíteni egymástól az Édenben kialakított kezdeti és a Szibériában használt későbbi jelkészletet (ezek koronként gazdagodó és változó rétegeit), akkor az segíthet a pontosabb időrend tisztázásában. 

Az eddigiek alapján úgy tűnik, hogy a hunok magyarul, vagy magyarral rokon nyelven beszélő ősei mentek át Amerikába indiánnak (ám e kérdés tárgyalása meghaladná a jelen cikk kereteit). Ezt a Jóma ligatúra és a "magas kő" ábrázolási konvenció előfordulásainak elemzése erősítheti meg, amelyek ugyanis még nincsenek jelen az Éden területén, de már jelen vannak Szibériában és Amerikában. A jövő egyik feladata lehet e jelek és jelkészletek részletesebb leírása, a jelváltozatok korhoz és földrajzi területhez kötése. 

A fentebb említett körülmény (hogy az amerikai indián népművészek magyar-azonos jeleket használnak) azért figyelemre méltó körülmény, mert a közös ősírás jellemzői jobban kirajzolódnak általuk. A magyar-azonos indián jelek forrása nem lehetett sem a sémi, sem a germán, sem a latin, sem az ótürk jelrendszer, hanem csak és kizárólag a kőkori eredetű magyar hieroglif írás. Ezért értjük meg a képi tartalom alapján (kivételes esetekben el is tudjuk olvasni) a magyar jelekből kiindulva az amerikai indián népművészek néhány ránk hagyott írásemlékét - mint például ennek az acoma agyagdoboznak a "díszítését" is (11/a. ábra). Ez a megértés és elolvasás azonban csak a magyar jelek segítségével történik, ezért nem gondoljuk, hogy pontosnak és véglegesnek kellene tekintenünk. Kíváncsian várjuk persze az indián nyelvekben és jelhasználatban járatos kutatók véleményét, mert a továbblépéshez a tudásunk összevetésére lenne szükség.

Az alábbi fejezetekben az acoma agyagedény egyes jeleinek, ligatúráinak jelentését és párhuzamait mutatjuk be a saját készítésű fotógrafikákon.

 

A "Magas kövön ragyogó" mondatrész

 

12. ábra. Az acoma edény "Magas kövön ragyogó" vagy "Magas kövön Lyukó" mondatának (balra) van "Magas kövön Dana" olvasatú rokona egy apahidai hun csaton (jobbra), ezek a jelkompozíciók azt a nézetet fejezik ki, hogy a lépcsős toronytemplom csúcsán lakik, vagy érhető el az isten 

 

A 12. ábra indián és hun jelmontázsán a napisten eltérő jelképei trónolnak a lépcsős toronytemplom csúcsán. A jelekből alkotott kompozíciók azt fejezik ki, hogy az Istenhez e lépcsőkön felfelé lépdelve juthatunk el. Mivel a lépcsők hegyekből állnak, nyilvánvaló, hogy a toronytemplom az Istenhez vezető útnak csupán a modellje. A hun eredetű székelyek ma is úgy tudják, hogy a valódi út a havasok csúcsán lépdelve vezet az égbe.

Ezt a mondatot az indián alkotó három elemi hieroglifával rögzítette. Közülük kettő alkotja a lépcsős toronytemplomot felidéző "magas kő" ábrázolási konvenciót. A toronytemplom csúcsán lévő harmadik jel a napistent jelképezi. E jeleket alább ismertetjük.

"Magas kő" ábrázolási konvenció

Az ősvallási istentiszteletek egyik helyszíne a magas kőnek nevezett természetes szikla és hegy volt, amit szükség és lehetőség esetén lépcsős toronytemplommal helyettesítettek (13/a-b. ábra). Ezeket továbbra is magas kőnek nevezték. A róluk készített rajzok bal oldalából a magas (13/c. ábra), jobb oldalából pedig a kő (13/d. ábra) hieroglifát alakították ki.

 

13/a. ábra. Acoma váza "magas kő" ábrázolása (balra), avar lépcsős toronytemplom ábrázolása (Zamárdi, középen) és hun ezüstcsat, felső részén a "magas kő" ábrázolási konvencióval (jobbra)

   

           

13/b. Magas kő olvasatú magyar tulajdonjegy a Néprajzi Lexikonból (fent balra), pécsi sisak a honfoglalás korából (fent jobbra), a magas kő jelszerű változata egy acoma vázáról (lent balra) és egy korondi cserépedényről (lent, második), valamint a székely írás "m" (magas) betűje (lent harmadik) és a magyar hieroglif írás kő szójele (lent jobbra)

 

      

13/c. ábra. Magas szójelek: az acoma agyagdoboz "magas" szójele (balra), a kínai írás "magasba vezető út" jele (Karlgren 1108d, második), egy magyar hímes tojás jele (harmadik) és a székely írás "m" (magas) betűje (jobbra)

 

  

13/d. ábra. Kő szójelek: alucsajdengi (Kína) hun jelvény a Jóságos Lyukó magas köve mondattal, az előlap jobb szélének peremén alakították ki a három lépcsőszerűen ábrázolt hegyből álló kő hieroglifát (fent), a csornai hun szíjvég kő jele (lent balra) és a karcagi csatkarika lineáris kő jele (lent második), az acoma agyagdoboz "kő" szójele (lent harmadik) és egy magyar hímes tojás kő szójele (lent jobbra)

 

A Rá/ragyogó hieroglifa

Az ókori magaskultúrák istenneveinek esetenként magyar közszavak felelnek meg. Rá egyiptomi napisten neve például felismerhető többek között a ragyogó szavunk tövében is. Ez ugyan ellenkezik a ma divatozó nyelvészeti dogmákkal, de ezen nem kell fennakadnunk. Köztudott, hogy a nyelvészetnek nincsenek eszközei a 6000 évnél régebbi idők nyelvi viszonyainak tisztázására, sőt ezeknek az eszközöknek (mint pl. a szabályos hangváltozások ideájának) a tudományos megalapozása is hiányzik. Amennyiben ez a megalapozatlanság nem korlátozza a nyelvészek önbizalmát, akkor az csak az általuk rajzolt világkép tudományon kívüli voltát emeli ki. Vélük szemben mi a székely jelek és a magyar hieroglif írás segítségével az idő kétszer-háromszor nagyobb mélységeibe is bepillanthatunk és szerencsés esetben elolvasható, megérthető nyelvi anyaghoz is juthatunk.  

Ez az acoma napjelkép is izgalmas kérdéseket vet fel, mert az indián (meg a véle rokon hun, székely, kínai) jelforma azonos az egyiptomi Rá napisten jelével (4. ábra). Tévedés lenne ebből arra következtetni, hogy az egyiptomi napisten nevét tanulták volna el a hunok, székelyek, kínaiak után az indiánok is. Csak a közös jelhasználat bizonyos, az egyiptomi eredet nem. 

Mivel a körbe zárt pont alakú jel a székely írás 20-50 jelével egyetemben már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Dél-Amerikáig, azt kell gondolnunk, hogy a jelekhez tartozó jelnevek is sokkal régebbiek az első egyiptomi dinasztiáknál. Az emberiség legkorábban kialakult írásjeleinek egyike ez, amely kb. 50 000 évvel ezelőtt születhetett meg az Ószövetségben is említett Éden területén. 

A hasonló jelformához azonban esetenként eltérőnek tűnő jelentések tartoznak. A körbe zárt pont alakú jel az egyiptomi hieroglif írásban "Rá napisten", a kínai írásban "Nap" jelentést hordoz, míg a sumerben "kút, forrás", a székely írásban pedig lyuk, Lyukó jelentése van. Kőhalmi Katalin kutatásaiból azonban tudjuk, hogy a szibériai sámánok a Napot az életfolyó forrásának tekintették, vagyis a "Nap", "lyuk", "kút" és "forrás" jelentések csupán ugyanazon napisten különböző nézetét és szerepét írják le. 

A jel hasadása feltehetően az íráshordozó változása, a rovástechnológia bevezetése miatt kezdődött el. Az eredmény egy jelcsalád kialakulása lett, ahol az egyes formai változatokhoz az Istent leíró különböző jelentések és hangalakok kötődtek. Sem az eredetinek tűnő Rá hangalak, sem a "Nap" jelentés nem tűnt el, csupán a változások során többé-kevésbé eltérő másik alakváltozathoz kötődött. Az acoma agyagdoboz "díszítése" éppen azért érdekes a magyar írástörténet-kutatás számára, mert ennek a napjelképnek a változásait segít megérteni.   

 

14/a. ábra. Rá/ragyogó szójel archaikusabb változata az acoma agyagdobozról  (fent balra), egy apahidai hun aranycsatról (fent jobbra), az egyiptomi hieroglif írás Rá szójele (lent balra), a székely írás "ly" (lyuk, Lyukó) jele (lent jobbra) 

 

A körbe zárt pont alakú jel a székely írásban már egy új hangalakhoz és jelentéshez kötődik (4. ábra). A változás etnikumjelző, mert csak nálunk magyaroknál kötődik a jelformához a lyuk jelentés. Ugyanakkor a székely írásban a régi Rá hangalak nyoma is megmaradt, de a szögletes jelformából kialakult formai származékokhoz kötődve (14/b. ábra). Az amerikai indiánok az eredeti jelnevet is magukkal vihették Amerikába és feltehetjük, hogy az acoma edényen is ez lehet az egyik napjelkép olvasata. A penutok közé tartozó mivok indiánok rá "ragyogó" szava ugyanis egy lépéssel közelebb visz bennünket az indián-magyar közös jelkincs történetének megértéséhez. Ezt a rá szót a mivokok egyaránt használják a "ragyogó szem" és a "ragyogó Nap" kifejezésekben is (Tóth István Braziliában élő honfitársunk tájékoztatása alapján, amelyért itt is köszöntet mondok). 

Lehetségesek persze jogos ellenvetések is. A kerek és a szögletes napjelkép rögzíthet eltérő hangalakot az acoma edényen, valamint az sem bizonyos, hogy az acoma nyelv ismerte azt a rá "ragyogó" szót, amit a mivokban Tóth István megtalált. 

 

14/b. ábra. A jelforma szögletessé válása és hasadása: szarmata napjelkép (fent), az acoma agyagedény napjelképe és kivonata (középen), valamint a székely írás "kis r" és "nagy R" betűje (lent) 

 

14/c. ábra. Göbekli tepe 12 000 éves faragványain már megtalálható a H-hoz hasonló napjelkép, a szimmetrikus mondat értelme: Nagyságos Rá lehet, a székely írásban pontosan ilyen alakú az "n" (nagy) és a "nagy R" (Rá, ragyogó) rovásbetű

 

A Dana isten mondatrész

Az acoma edény másik oldalán lévő, nyolcágú csillaghoz hasonló jelmontázs a sumer dingir "isten" szójel alakjára emlékeztet. Nyilván nem véletlenül. Az indián alkotó azonban a jelmontázs kidolgozásakor gazdagítani akarta a széles körben elterjedt nyolcágú jelkép jelentését és szépségét, ezért az isten nevét (Dana) és méltóságnevét (isten) is belekomponálta az "isten" jelentésű nyolcágú csillagba.

 

15/a. ábra. Nyolcágú csillag alakú istenjelképek: a sumer dingir "isten" jelkép (fent balra), a magyar számrovás ezer "ősúr" jele (fent középen) és egy kasszita pecséthenger napjelképe (fent jobbra), valamint az acoma agyagedény "Dana isten" értelmű mondatjele (lent)

 

15/b. ábra. Kereszt alakú (Dana?) jel az acoma agyagdobozról (balra) és a székely írás "d" (Dana) jele (jobbra)

 

15/c. ábra. Az acoma edény "Isten" (ős + ten) hieroglifája (fent) és az énlakai unitárius templom Egy isten mondatjele (alul) két azonos jelet is használnak az Isten szó rögzítésére

 

A magyar hieroglif írásban az Isten ligatúra igen régen rögzült (amint a magyar nyelvben is évezredekkel ezelőtt összeállt az Isten összetétel). Ezzel szemben az acoma edény Isten ligatúrájának a jelsorrendje fordított (15/c. ábra), ahogyan a zürjén Tenocs "isten", vagy az azték Tenochtitlán nevének elején szereplő Tenoch istennévben is.  

A fentebb tárgyalt acoma edény megérthető "díszítése" egy fontos írásemlék, amely a társaival egyetemben az őstörténetünket illető nélkülözhetetlen információk forrása. 

 

HOPI TÁL AZ "OGUR ISTEN" MONDATTAL

 

Sok indián népi hieroglifikus írásemléket elemeztem már, de - a különleges jeltársításai miatt - ezek között is kiemelkedő jelentőségű a jelen cikkben bemutatásra kerülő hopi tál (16. ábra). Azt már régen tudjuk, hogy az amerikai indiánok mindhárom Amerikában használják a székely írásjelek megfelelőit. A közös indián-magyar jelek száma 30 körül van, de mindig felbukkan egy-egy újabb elemi jel, vagy jeltársítás, amiképpen most is az Óg sar (mai magyarsággal Óg úr, vagy ogur) ligatúra (18/a. ábra). 

A genetikusok szerint a hunok (az ogur nép) ősei mentek át az Újvilágba indiánnak, néhány indián törzsben ki is mutatták a közös géneket.  Otto von Sadovszky és mások kutatásai pedig az amerikai indiánokhoz fűző nyelvi kapcsolatokra derítettek fényt. Azt is tudtuk, vagy sejtettük (a Savaria-i római kori vakolattöredékek hieroglifikus ligatúráiból, a hunutód-népek nevéből és más megfontolásokból), hogy a hunok magukat Óg úr leszármazottainak, azaz ogur népnek tartották. Most ez a hopi tál ezen ősvallási nézet Amerikába kerülését is dokumentálja. Lehetséges, hogy megkopva. egy már nem nagyon értett, csak a szépsége miatt másolt régi díszítőmintaként maradt ránk. Szerencsére a székely jelek alapján történő elolvashatósága változatlan és tanúsítja az egykori etnokulturális azonosságot.

 

16. ábra. Hopi tál a tulipán alakú Óg úr isten vagy ogur isten mondatjellel

 

 

17. ábra. A hopi tál tulipán alakú Óg úr isten vagy ogur isten mondatjele (az ábra két oldalán), középen pedig, fentről lefele az írásemlék Isten (ős ten) és Óg úr ligatúráit alkotó ős, ten, Óg és sar (sarok, úr) szójelei (a székely írás "us", "nt/tn", "o/ó" és "s" jeleinek párhuzamai), amelyek a hopi edényen az ogur isten mondatot alkotják

 

18/a. ábra. A hopi tál Óg úr (vagy ogur) ligatúrája és ugyanez a kifejezés a Savaria-i Iseum területén hiteles ásatáson fellelt római kori (szabírhun) vakolatdarabról, a képszerű ligatúra az eget tartó, Istennel azonos világoszlopot ábrázolja

 

18/b. ábra. A hopi Óg úr (vagy ogur) mondatjel párja a Yazilikaja-i hettita sziklapantheonban

 

A hopi tálon ezen túl elolvasható a Magas szár kő (Magasságos úr köve) mondat is.

 

Irodalom

Varga Géza: Indián tartalom

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza: Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása

Varga Géza: A Tejút hasadékában kelő napistent ábrázolja-e a székely írás „us ” (ős) jele?

Varga Géza: Azonos szerkezetű, magyar hieroglifákból alkotott világmodellek a világ távoli tájain

Varga Géza: A temporius-téveszme diadalútja

Varga Géza: Szabír jelek az Iseumban

Varga Géza: Otto von Sadovszky a kaliforniai ugorokról

​