A következő üzenet jelent meg a mai napon a közösségi média Vitézek a hazáért elnevezésű csoportjában: "Szenzáció! Tőkés Lóránt: Homoródkarácsonyfalvi rovásírásos külső(!) kő a toronyban. Lángi József restaurátor tárta fel néhány napja. Szülőfalumnak eggyel több a róvásán...🙂 Lehet fejtegetni." (1/a. ábra)
1/a. ábra. Az újonnan felfedezett homoródkarácsonyfalvi rovásfelirat
Tőkés Loránt céloz a falu előzőleg megismert rovásemlékeire, amelyek szintén ebben a templomban kerültek elő.
Az elsőként megismert homoródkarácsonyfalvai rovásemlék hasonlóképpen, egy ablak feletti áthidalásként, másodlagos beépítésképpen lett elhelyezve (1/b. ábra). A templom tornyának építésekor készült az Agnus Dei domborművel díszített nyugati kapu a rajta olvasható évszám alapján 1496-ban. Ez adja meg az első és a harmadik rovásfelirat másodlagos felhasználásának (a feliratot hordozó régi kövek beépítésének) időpontját. A torony északi fala felső lőrésablakának bélletébe is ekkor falazhatták be, a fal belső oldalán az elsőként megismert rovásírásos követ. Ez a korábban feltárt homoródkarácsonyfalvi rovásfelirat, amelyet legkésőbb a XIV-XV. században véshettek a kőbe s amelynek máig nincs általánosan elfogadott olvasata.
Friedrich Klára számol be egy másodikként megismert rövid homoródkarácsonyfalvai rovásfeliratról a rovásforrai.hu oldalon.
Feltehetően ugyanebből a korból származik a most feltárt harmadik felirat is (1/a. ábra), amelynek néhány jele arra utal, hogy a legarchaikusabb székelyföldi templomfeliratok közé tartozik. A felirat a viszonylag hosszú volta miatt is érdemes a kiemelt figyelmünkre. Az elolvasásával kapcsolatban az a legnagyobb kérdés, hogy az Árpád kori berekböszörményi gyűrű és a X. századi szalacsi gyűrű szövegéhez hasonlóan szójelekkel, vagy betűző írással írták-e, esetleg vegyes rendszerrel (mint a székelyderzsi és a bodrog alsóbűi rovásszöveget)? A hieroglifáink (ősvallási kötődésű szójeleink) jegyzékét a Magyar hieroglif írás c. kötetben adtam közre 2017-ben.
Az "l" (élő) jel régies változata jelenik meg ebben az újabb szövegben is. A szarmaták használtak hasonlót a filipovkai szarvas jelei között, de megjelenik az egyik szilágysomlyói hun korongfibula szövegében is ez a jelforma).
Ez az új rovásfelirat ismét felveti a régi, megválaszolatlan kérdéseket. Az akadémikus "tudomány" azért tagadja le a képszerű szójeleink létét (Vásáry István a 2021-ben megjelent MTA rováskorpuszban), hogy a székely írás és a magyarság szarmata-hun eredetének bizonyítékairól a "szakma" és a nemzet ne értesülhessen, vagy minél később szerezzen tudomást?
A talán szó-, vagy mondatelválasztóként működő körbe zárt kereszt alakú jelek (a kidolgozatlannak tűnő központozás) alapján is úgy látszik, hogy archaikus feliratról lehet szó. A legalsó sorban azonban nincs körbe zárt kereszt, ami így túl hosszúnak tűnik - azaz vagy nem elválasztójel a körbe zárt kereszt, vagy azt valamiért (helyszűke miatt?) nem alkalmazták az alsó sorban.
A körbe zárt kereszt egyébként az "f" (Föld) rovásjellel azonos. Joggal merül fel a kérdés, hogy a mondatokat választja-e el, vagy szójelként kell-e hasznosítani? Feltehetően az a megoldása ennek a dilemmának, hogy a körbe zárt keresztet Földje értelemben kell értékesíteni a homoródkarácsonyfalvai mondatok végén. Az ősvallási mondanivalók egyikét fejezik ki ezek a mondatok (a karcagi csatkarika szövegének is a végén szerepel a Földje szó és ezt az értelmet fejezi ki az afrászijábi IX-X. századi cseréptálon is). Azaz csak véletlenül jelzi egyúttal a mondatok végét is. Ebből aztán az következik, hogy a Földje szó előtt a tulajdonost, az Isten megnevezését várhatjuk a szövegben - aminek az ott ismételten előforduló anya folyó (szerencsésebb megfogalmazással: jóanyánk) kifejezés meg is felel. (1)
Hasonlóképpen antik hatású az itt homokóra alakú "ty" (atya) szójel is, amelynek a tatárlakai leleteken és a sumér írásban találjuk meg a párját.
A ten szójel alkalmazása is különlegesség, mert a későbbi feliratokban az általában nem jelenik meg. Pontos megfelelője található a tordai szarmata szfinkszen, a Mitoc-Malu Galben romániai lelőhelyen előkerült szarmata fémtükör hátoldalán és több más szarmata leleten is. Helyes (az eredetinek megfelelő) szójeles alkalmazása látható az énlakai unitárius templom mennyezetkazettáinak sarkában, az Egy Isten mondatjelben. Egyszer előfordul egy újabb típusú szövegben (az Antal szójelben) is, ami a tökéletes félreértéséről, vagy - ha úgy tetszik - a szójel mássalhangzós csontvázának modern felhasználásáról árulkodik. Megjelenik a székelyderzsi feliratban is, de azt a felfedezése óta nem tudják helyesen elolvasni a "szakértők", mert a szójelet hiába próbálják meg betűként hasznosítani. A székelyderzsi rovásfeliratnak (a saját, szójeles olvasatomat nem számítva) a felfedezése óta nincs kifogástalan olvasata, pedig sokan nekirugaszkodtak már az elolvasásának.
Az elhelyezés körülményei (hogy másodlagosan lett beépítve, ám teljesen elrejteni nem akarhatták) szintén az archaikus jelleget erősítik.
Az elolvasásához jó lenne egy nagyobb felbontású kép, esetleg grafika is, hogy a jeleket könnyebben lehessen azonosítani. A jelmeghatározás nehézségei miatt az alábbi olvasatok még nem teljesek, de az irányt megmutatják. Ez egy szójeles, a pogány ősvallás hieroglifikus szövegeinek mintáját követő felirat. Az akadémikus áltudomány és követői azonban írtózhatnak a szójeleink létének tudomásul vételétől és hasznosításától, ezért gyors előrelépésre aligha számíthatunk. Ezért nem tudták máig jól elolvasni a szójeleket alkalmazó írásemlékeinket (a székelyderzsi, karcag orgondaszentmiklósi, berekböszörményi és bodrog alsóbűi szövegeket).
Ugyanígy, a húsznál több akadémikus hozzászóló ellenére, nem voltak képesek megoldani a nemrég kibontakozott világfa vitát sem. A világfa ábrázolások ugyanis szójelekből alkotott hieroglifikus mondatjelek, ezért a székely írás eredetét illető ismeretekre lenne szükségük a megértésükhez. Ám a rovológiai tájékozottságot nem pótolja a dilettánsozás, az ismételten lebukott Zsirai Miklós óta szokásos finnugrista jelzőosztogatás.
Jó szavunk egykor "folyó" jelentést is hordozott. Ezzel függ össze a jóisten kifejezés ma már nem ismert "folyóisten" értelme is. Az Istent ugyanis egykor azonosnak tekintették a Tejúttal, az égi folyóval. Berze Nagy János a magyar népmesék tanulmányozása alapján állapította meg, hogy a magyar néphit szerint az égig érő fa (a Tejút) azonos az Istennel. Figyelmeztet arra is, hogy amikor a kiskanász a népmeséinkben felmászik az égig érő fára és az azon talált ajtót kinyitja, akkor mindig egy öregasszonnyal találkozik. Ebből arra következtet, hogy a Tejút (az égig érő fa) egykor az anyaistennővel lehetett azonos. Ezt erősíti az is, hogy a székely írás "a" betűje, a véle rokon kínai "asszony" és csukcs "anya" szójel a Tejutat ábrázolják (Varga/20017/108). Hozzáteszem, hogy ez érthetővé teszi a fent elolvasott mondat anyafolyó (helyesebben: jóanyánk) kifejezését. A Tejút azért lehetett az anyaistennővel azonos, mert karácsonykor a Tejút hasadékában kél (születik újjá) a napisten.
3. ábra. A feltételezhető második mondat olvasata balról jobbra: Ragyogó magasságos ... anya jó Föld (mai magyarsággal: Ragyogó, magasságos ... jóanyánk Földje)
4. ábra. A feltételezhető harmadik mondat elolvasására nem vállalkozom, mert a szöveg eleje nem látszik tisztán
5. ábra. A negyedik mondat az ismétlődő Anya jó Föld (mai magyarsággal a Jóanyánk Földje) kifejezést rögzíti, ami alatt Az égi folyóval azonos jóanyánk Földje értendő
A mai magyarsággal Anya folyó (Jóanyánk) kifejezés minden előfordulása végén ott szerepel a körbe zárt kereszt alakú Föld jel. S a hieroglifikus szövegek gyakran arról tájékoztatnak, hogy a terület valamelyik isten földje, vagy országa. Ennek példája a IX-X. századi afrászijábi tál szövege is. A Föld szó szerepel például a Karcag Orgondaszentmiklóson előkerült csatkarika szövegének a végén is. Nyilván ez volt a széles körben elterjedt magyar ősvallás egyik szlogenje. Ezért a három jel összetartozik és a körbe zárt kereszt is hozzáolvasandó az előtte lévő két jelhez. Ebben az esetben az olvasat mai magyarsággal: Anya folyó földje. Ez azt jelenti, hogy a Tejút környéki égi terület (azaz a túlvilág) az istenanya Földje.
6. ábra. A feltételezhető ötödik mondat olvasata: Ten élő Bél anya jó Föld (mai magyarsággal: Istenünk, az élő belső anya folyó földje)
7. ábra. A feltételezhető hatodik mondat olvasata: Sar ushu magas anya jó Föld (mai magyarsággal: Urnőnk az őskő, a magasságos anya folyó Földje)
Ebben a mondatban felbukkan a székely "u/ú" rovásbetű előzménye, az ushu "őskő" szójel. Az ushu "őskő" szó a hurrita (ókori szabír) nyelvben "réz" jelentésű volt. Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár pedig azt írta meg A birodalom kormányzása c. művében, hogy a magyarok régi neve a szabír. Jordanes ehhez azt tette hozzá, hogy a szabírok az igazi hunok. A hunok pedig használták a magyar hieroglif írást, a székely írás előzményét. Az ushu "őskő" szó tehát úgy hurrita, hogy egyúttal magyar is.
Az ushu szónak eredetileg "fém" volt a jelentése és a legkorábban megismert fémre, a meteorvasra vonatkoztathatták. Innen a szó "őskő" jelentése, ugyanis az Istentől (az ősünktől) származónak tartották. A szó rokona az örmény waske "vas", amivel rokon a magyar vas szó is. A szócsalád abból az 5-10 évezreddel ezelőtti korból maradt ránk, amikor a környéken agglutináló nyelvet beszélő népek éltek, köztük az őseink is. A hasonló nyelvi egyezéseket végiggondolva sorolta be Simo Parpola a sumért is az uráli nyelvek közé (a sumérek a hurriták, azaz ókori szabírok leszármazottai).
Hasonló hosszúságú hieroglifikus (ősvallási kötődésű szójeleket alkalmazó) feliratot eddig hármat találtam. Az egyik a karcagi csatkarika, a másik a Vukovár környéki fémtükör, a harmadik pedig a tordai szfinksz szövege. E negyedik olvasatot még csiszolgatni kell, ám pontosabb fénykép nélkül a befejezés még várat magára. A fenti eredményeket azért tettem közzé, hogy ezzel is segítsem a kutatást.
Jegyzetek
(1) A szójel nem tudja rögzíteni a szó ragozását, ezért ez egy rugalmasságot biztosít, vagy követel meg a kiolvasáskor.
A balról jobbra olvasott anya jó szójelekből azért lesz jóanyánk olvasat (tehát azért fordul meg a szavak sorrendje), mert ez a szóösszetétel már korábban rögzült a fordított sorvezetésű (rováspálcán alkalmazott, jobbról balra menő) szövegekben. Azaz a szóösszetételt egyetlen szóként kell kezelni.
Ugyanezt tapasztaljuk az Isten (ős + ten) összetétel esetében is, amely más írásemlékekben szintén ismételten megtörni látszik a jelsorrendet. Ez az Isten összetétel azonban sok esetben grafikailag is egyesült egy tulipán, vagy liliom formájú ligatúrában.
Szász Tibor András alfabetikus megfejtése
Két nappal a fenti soraim közreadása után jelent meg a neten Szász Tibor András hagyományos alfabetikus alapon álló megfejtése egy, a rendelkezésemre állónál jobb képpel (9. ábra):
A homoródkarácsonyfalvi új róvásleletről
A homoródkarácsonyfalvi torony javításakor Lángi József archeológus egy rovásbetűkkel írt kőtáblát tárt fel , melynek fényképe november 18 hozzáférhetővé tett az érdeklődők számára Tőkés Lóránt tiszteletes személye és kiváló minőségű felvétele által.
A felirat három sorból áll , szépen kidolgozott betűkkel , harmonikusan megszerkesztett szöveggel. Még a sorok karakterének száma is (14-15-16 ) egyenletes. A szöveg betűit , jegyeit (kinyomtatva) nagy gonddal és hitelességgel kontúroztam, egyeztettem a publikálóval .
A visszatérő betűcsoport a „F I A „ sejtetni engedte számomra , hogy egy név vagy nemzetség táblázatról van szó, amit azonnal jeleztem is. Keresztrejtvényekhez hasonló módszerrel hamar meg lehetett oldani . A nagy tapasztalatú miskolci illetőségű Sólyom Ferenc (Ráró) a téglalap alakú jelet CS betűként értelmezve az első szót KRCSN KaRáCsoN-ként oldotta fel úgy , hogy a jel egy másik előfordulási helyén is értelmes név volt kinyerhető, valamint ő olvasta el a MTYS -MáTYás nevet ,meglátva a TY betű tető és talprészének egybeírását . Úgyszintén ötletesen a BáLiNT nevet ismerte fel további három betűben . Igaznak bizonyult Tőkés Lórántnak az a sejtése is , hogy az első és utolsó név ugyanaz, tehát nyitja és zárja a szöveget, és hogy az első sor utolsó névbetüje MR .
Külön örömömre szolgált , hogy a szóelválasztó pontok , ahol indokolt voltak , következetesen voltak használva, eldöntve egy régi vitát.
Mindezek előre bocsájtásával közlöm a szöveg szerintem való átiratát, a szóelválasztó pontok helyett + jelet használva.
KaRaCSo(u)N+FIA+CSoMoR+FIA+MóR
FIA+MáTYáS+FIA+BáLiNT+FIA
JáNoSI+ V ? SZLoBo SZLo T+KaRaCSo(u)N
A ? jel helyén levő betű feloldása bizonytalan ,lehet rövidítés elválasztójegye további kutatást érdemel , de úgy emlékszem ,eléggé körbe volt járva a vargyasi rováslelet kapcsán . A harmadik sor nyolc betűje , bár ismert, még feloldásra vár, bár ígéretes sejtések derengenek fel (…SZLoBoSZLo…). Finomításra szabad a pálya , bár a lényegen nem sokat változtat. Ha igen , annál jobb.
Összegezve : ez a lelet óriási fontosságú , számos eddigi töredéket, sejtést magyaráz meg vagy cáfol majd meg visszavonhatatlanul hitelességével . Jeltanilag , történelmileg , de egyházilag is felkavarja majd a vizeket . Kapcsolódást jelent a sokszor legendának minősített székely hagyományokhoz.
Csak egy pár kifutási területet jelzek a fontosabbak közül:
- ez a nemzetségtábla felsorolja a Karacso(u?)n nemzetséget hetedíziglen , ahol az alapító ős és a legutolsó (templomépítő ?) ugyanazt a nevet viseli . Ez a nemzetségi leszármazás-ismeret minden sztyeppei népre jellemző volt a 20. századig. A bőrre írt, hasonlóképpen vezetett családi táblázatokat a szovjet hatalom üldözte és majdnem teljes egészében megsemmisítette.(„Szezsere”)
- A nevek elemzése a felirat datálásában segít majd , amikor összevetik azokat az illető nevek(vagy azokat viselő személyek) első írásbeli megjelenésével .
- Ez a kő egyértelműen bizonyítja ,hogy rovásírás használata ismert és megbecsült volt a keresztyénség felvétele után is , legalább is Székelyföld keleti részében . A jelek kezelése magas fokú írásbeliségre utal. Később a latin rovására visszaszorult , bár kevés 13-14-ik századi latin feliratot ismerünk a régióban .
- Az alapítók nemzetségének , nevének emléktáblájának elhelyezését a bejárati torony felőli oldalán vagy a bejárati ajtó fölött a keleti egyház hagyományai megőrizték az idők folyamán mindmáig , bár a 10-13 ik századig a nyugati egyháznál is fennmaradhatott a szokás , különösen a peremvidéken .És fenn is maradt , mint e lelet bizonyítja. („piszanie”)
- Karácsonyfalva neve – úgy amint azt sokan sejtették – nem a keresztyén ünnepről , hanem személynévről kapta a nevét , akár csak a korabeli székely települések nagy része. Nincs Pünkösdfalva vagy Húsvétfalva .
Folytathatnám a fontossági sort , de előttünk a jövő. További sikert minden kutatótársnak , ne engedjétek e lelet elsikkadását és félremagyarázását. Ritkán nyit a történelem ilyen ablakot a múltra. A régészetben egyetlen feliratos kő megváltoztathatja a múlt egy részének értelmezését, mint azt számos egyiptomi, perzsa, görög , latin példa mutatja .
U.I Aki jobbat tud , meg tud világítani vagy cáfolni valamilyen meglátást e szövegből , kérem tegye : készségesen javítok az észrevételező nevének említésével.
Felsősófalva , 2024 november 20
***
Az utolsó sor középső részéhez szólok hozzá. Ha pisanie (a templomra, alapítóra vonatkozó információkat rögzítő elem) - márpedig az -, akkor szerepelnie kell rajta évszámnak is. Az utolsó négy jel: BSzLT nekem ezt juttatja eszembe: -be szület(ett). Következésképpen az előtte levő négy jelnek évszámnak kell lennie, talán vegyes római-rovás évszámnak, így az M-nek látszó jel M is (azaz római ezer). Az M után következő jelt rovás 1-esnek nézem (a felső és alsó vonalra azért van szükség, hogy ne lehessen összetéveszteni betűjellel). Utána viszont nem vonalka, hanem tisztán nyílvessző következik, azaz rovás C. Utána rovás L. Összeolvasva: M1CL. ezeregyszázötven. Ezeregyszázötven-be szület(ett) Karácsony.
***
Sólyom Ferenc az alábbiakat fűzte hozzá:
Kedves lelkes rováskedvelő érdeklődők!
Megosztom az eddigi kutatási eredményeimet a homoródkarácsonfalvi unitárius templom frissen felfedezett harmadik rovásemlékéről.
• Van egy a templomtérben, a Szent László freskóra karcolva: TATAR, alatta évszám:1627
• Ez a most felfedezett rovott kő a torony középmagasan lévő lőrés szerű kémlelő nyílásának külső szemöldökköve. A feltárója, restaurátora Lángi József.
• A nyílás belső szemöldökköve régről ismerten ugyancsak rovásfeliratos.
• Mindenképp érdemes a két kőrovást összevetni és az eddigi ismerteket újragondolni.
KORUK:
• Ha másodlagos beépítettségűek, akkor a torony 1496-as építése előttiek lehetnek a rovásfeliratok.
• Mivel nem közvetlenül a torony építésére utaló a szöveg, a belső pedig fejreállított rovású, ez a tény azt erősíti meg, hogy nem itt volt az eredeti helyük, de mint régiségeket, látható helyre beépítve nagy becsben tartották, mert még, bizonnyal el tudták olvasni mind a kettőt.
• A belső vakolatlan, míg a külsőt az 1806-os ráépítéses toronyemeléskor vakolhatták le, ezért volt eddig ismeretlen.
• Az adatok Tőkés Lóránt oklándi unitárius lelkész úr közlései.
Itt lehet még a templomról sok mindent megtudni:
A FELIRAT:
Eddigi eredményem a kiolvasásban:
KaRáCSoN•FiJA•CSoMoR•FiJA•eMRe
FiJA•MáTYáS•FiJA•BáLiNT•FiJA
JáNoSI•V..|•eLBeSZéLTe•KaRáCSoN
ÉRTELMEZÉS:
• A V utáni 6. 7. rovás még nem értelmezhető, majd csak a teljes letisztítás után lehetséges.
Igéretet kaptam újabb jobb fényviszonyú felvételekre.
• A 7. teljes hosszú függőleges vonás lehet, hogy nem is betűszár, hanem a felsorolást lezáró vonal.
• Geneológiai leszármazási sornak gondolom, mint ahogy a Bibliában is van több ilyen. A záró vonal így kap értelmet, hogy utána ez áll: Elbeszélte Karácson.
Karácson-falva alapító névadója geneológiája lehet, aki elsőnek telepedett le ott.
A NEVEKRŐL:
• Maga a Karácson név, ha Árpád-kori régiségű, akkor nem vallási eredetű, hanem még keresztény hitre térés előtti névadás, és Kerecsen, amely régi ejtésének Kërëcsün<Kàràcsun<Karàcson<Karácsony lett, keresztényesített áthallással, jelentésváltozással.
• A kerecsen a sólyom egyik, ma már megkülönböztető neve, őseink totemisztikus szent madara a mítoszainkban.
• A felsorolt nevek közül a Bálint élő csaladnév a faluban, a Csomor ma is élő családnév a környéken, a Jánosi pedig létezett a faluban a 15. században. (Karácsonfalvi származású Tőkés Lóránt oklándi lelkész közlése.)
• Az Emre az Imre régies, székelyföldi ejtésű változata az Emericus alapján.
• A Bálint is régi alak, de itt még lehett, hogy Bálent volt, a Valent változata, mely a Valentinus rövidült alakja.
A ROVÁSBETŰKRŐL:
• Az 1 (kampó) forma egyszerre lehet j és i hang betűje, mint ahogyan volt a latin írásban is. Lásd, IVLIVS CESAR.
• A CS és a TY betűk különlegesek, eddig ilyen alakjuk nem került ismereteim szerint. Mindkettőnél az alsó és felső vonások ki vannak téve a szárak végére.
• A L más emlékekből is ismert, a konstantinápolyi feliratból (1515), illetve e templomtorony nyílás belső felén lévő szemöldökkő rovásfeliratában is ez van.
• Különlegessége még a feliratnak az eNT/iNT kéthangú jel, mely több rovásemlékünkben megtalálhatók a változatai azonos hangértékkel.
"Szófej", capita dictionum a régi megnevezése az ilyen különleges rovásjeleknek.
JELLEGZETESSÉGEK:
• A szavak EGY PONTTAL vannak elválasztva.
• A felirat összerovást (ligatúrát) nem tartalmaz.
• Majdnem teljesen mássalhangzós rovás,
a FiJA "fia" szavak A magánhangzója az egyetlen kirótt (szóvégi) hangzó, a rovó a hangzósítást, a kiolvasást az értelemszerűségre hagyatkozva az olvasóra bízta!
• Láthatóan gyakorlott rovó munkája, amely a nép közös ismerete lehetett.
• Véleményem szerint 1496-tól régebbi, a betűformák teljesen archaikusak, akár az Árpád-korig visszanyúlóan. Mindezek a jellegzetességek alapján ez bátran kijelenthető.
Aki merít eme kis tanulmányomból, tegyen meg annyit, hogy hivatkozik rám a nevemmel.
Tisztelettel: Sólyom Ferenc,
rováskutató, terjesztő, alkalmazó tanár
Miskolcon, az Úr 2024. évében, Őszutó havának Szent Erzsébet napján.
Irodalom
Berze Nagy János: Égigérő fa
Friedrich Klára: A Homoródkarácsonyfalvi Felirat néhány olvasata, Megfejtési kísérletem és megjegyzéseim (rovasirasforrai.hu)
Benkő Elek: Régészeti megjegyzések székelyföldi rovásfeliratokhoz (Magyar Nyelv, 1994/157-168)
Csallány Dezső: A székely-magyar rovásírás emlékei (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, 1963)
Ferenczi Géza-Ferenczi István: Magyar rovásírásos emlékekről (In: Művelődéstörténeti Tanulmányok, Bukarest, 1979)
Mandics György: Róvott múltunk (2011, III. kötet, 35-39. old.)
Ráduly János: Beszélő rovásemlékek (Marosvásárhely, 2008)
Vékony Gábor: A székely írás (Nap Kiadó, 2004)
Ráduly János: Homoródkarácsonyfalva – egyik legrégebbi rovásfeliratunk (rovásinfo)
Sándor Klára: A székely írás legkorábbi emlékei (nyest.hu)
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: Az énlakai Egy Isten mondatjel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése