Dobos Alpár és Nyulas Dorottya számolt be a Marosnagylak avar temetőjében előkerült római kori tárgyakról s ezek között találtam egy figyelmünkre különösen méltót. Ennek a formája ugyanis emlékeztet a hun cikáda fibulákra és a budapesti késő középkori jelvény alakjára (1. és 2. ábra). Ez a hasonlóság nem véletlen, mert a forma a cikáda fibuláké, amelyek a római és a hun tájakon is széles körben el voltak terjedve. A csömöri és kemecsei hun cikáda fibulákon (3. és 5. ábra), valamint a budapesti jelvényen (1) azonban vannak rovásjelek (2. ábra), ezzel szemben ez a marosnagylaki változat nem hordoz jeleket (1. ábra).
A marosnagylaki változat azért érdekes, mert a budapesti késő középkori jelvény tárgyi-szellemi kultúrát illető ókori előzményeire vet világot. Azt valószínűsíti, hogy a budapesti késő középkori jelvény és a Németországtól Ukrajnáig előkerült párhuzamai esetében egy Kína felől érkező hun divat, szimbolika és jelhasználat továbbéléséről van szó. A marosnagylaki példányon viszont nincsenek jelek, ami illik a római eredethez. Ez azt jelentheti, hogy a rómaiak nem értették a hunok hieroglifáit (vallásos jelentőségű szójeleit). Ezért mindössze a tárgy alakját vették át tőlük, ami azonban szintén azonos egy hun hieroglifával, a kínai írásban is megtalálható sen, magyarul zsenge szójellel, a székely írás "zs" betűjével. Kimutatható az az ázsiai hun jelvénykészítő szokás is, amelynek során pusztán egy hieroglifájukat öntötték fémbe. A Noin Ula-i hun jelvény éppen annak a lyuk, Lyukó hieroglifának az egyik előfordulása (és tojó madarakkal való illusztrálása), amit a jelen cikkben bemutatott cikádákon is megtalálunk (3. és 5. ábra). Nem kétséges tehát, hogy az európai cikádák divatja a magyarul beszélő hunok világnézetének népszerűsítését szolgálta, vagy azzal összefügg.
A Canterbury angolszász korong egy elolvasható világmodell, amelynek olvasata: Lyukó (is)ten földje. A 4. ábra bal oldalán fentről lefelé: a magyar hieroglif írás Lyukó, ten/isten és Föld jele, középen a Canterbury korong, jobbra a székely írás "ly", "nt/tn" (ten) és "f" jele látható.
Jegyzetek
(1) A budapesti jelvényt a formai hasonlóság miatt a Magyar Nemzeti Múzeumban előbb hun cikáda fibulának határozták meg. Az előkerült párhuzamok alapján csak később változott a korszakbesorolás késő-középkorira. Erre hivatkozva (egy wikipédia-szerkesztő szerint) levélben kérték a wikipedia Budapesti hun jelvény szócikkének kitörlését, amelyben meg volt említve Rezi Kató Gábor neve. A jelvény jeleket hordozó felületét pedig restaurálás ürügyével barbár módon lereszelték s a maradék rovásjeleket előbb Tomka Péter latin AK monogramnak, majd Tomka Gábor rontott latin M-nek határozta meg. Ez az eljárás eredményezte, hogy Fehér Bence rováskorpuszában már éppen csak meg lett említve (mint amelyiken nem rovásfelirat, hanem egyetlen latin betű van), az MTA rováskorpuszába pedig be sem került ez a rovásjelekkel írt és Északi sarok alakban elolvasható nyelvemlékünk. Ez a módszer, amit évszázada gyakorol a "tudományos konszenzus", garantálja a tankönyvekben olvasható magyar nyelvtörténet hiteltelenségét.
A muzeológusok és barátaik megpróbálták rám fogni a tévedésüket, mintha tőlem származott volna a hun besorolás. Pedig az erről írt dolgozatomban világosan felsoroltam ama öt régész nevét (Erdélyi Istvántól Vékony Gáborig), akik hunnak, vagy hun korinak határozták azt meg. E téves meghatározást erősítette meg a három hónapig tartó múzeumi vizsgálat után a múzeum főigazgatója által aláírt letéti szerződés is, amelyben hun cikáda fibula szerepelt. A régészek tévedése azonban megbocsátható, hiszen a formai hasonlóság valóban nagyfokú.
Ám nem csak formai azonosság mutatható ki, hanem közös a gondolati tartalom is. E cikkben megemlíthetem azt a korábbi felismerésemet, amit ez a marosnagylaki lelet újfent megerősít. E szerint a széles körben elterjedt, cikáda alakú tárgytípus egy Kína felől érkező gondolati tartalmat közvetített Európába. Ez a gondolati tartalom a hieroglifikus írásemlékeknek köszönhetően kimutatható egész Európában, eljutott még az angolszászokhoz is (4. ábra). A kutatók azonban valamilyen meg nem magyarázott, vallásosba hajló rettegés, netán a "tudományos konszenzus" prekoncepciói, vagy saját szellemi és etikai korlátaik miatt óvakodhatnak felismerni a hun hieroglifák elolvashatóságát. Ezért a cikáda alakú hun, római és magyar jelvények mondanivalójának azonosságát nem is vehették figyelembe.
Irodalom
Dobos Alpár - Nyulas Dorottya: Souvenirs from the past. Roman objects as grave-goods in the Avar Age cemetery at Noșlac (Alba County) (academia.edu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése