Oldalcsoportok

2023. március 10., péntek

Horváth-Lugossy Gábor helyett Kásler Miklós vezeti a Magyarságkutató Intézetet

Kásler Miklóst bízza meg a Magyarságkutató Intézet (MKI) főigazgatói tisztségének ellátásával Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter – erről kedden délután közleményben tájékoztatott a Kulturális és Innovációs Minisztérium. A tárca emlékeztetett arra, hogy Kásler Miklós – korábban az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetőjeként – maga kezdeményezte a kormányhatározattal 2019-ben megalapított MKI létrehozását, megszervezését, és kijelölte tudományos tevékenységének alapvető irányait - írta Borsodi Attila a Magyar Nemzet 2023. március 7-i számában. 

1. ábra. Balról jobbra: a székelyderzsi Dana ten, a Nagy Károly által az avaroktól elrabolt Dana ten országa és a hun Dana isten magas köve mondatjel a hieroglif írásunkat ismerők számára világosan azonosítja egymással a hun, az avar és a magyar nyelvet, írást, vallást és identitást

Kásler Miklóst novemberben nevezte ki Csák János miniszter az MKI tiszteletbeli elnökének. E tisztségét megtartva váltja most a főigazgatói poszton Horváth-Lugossy Gábort, aki az MKI szervezetépítő, strukturális feladataiban meghatározó szerepet játszott. A közleményben kiemelték: az új főigazgató szándéka az, hogy az MKI beteljesítse az alapító okiratában foglalt küldetését, és tudományos értékű eredményeinek sokrétű bemutatásán keresztül erősítse nemzeti identitásunkat határainkon belül és azon túl.

Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter Kásler Miklós kinevezése kapcsán a közösségi oldalán közzétett videónyilatkozatában elmondta, az új főigazgató március 13-tól veszi át az intézet vezetését. A magyar kormány célja, hogy gazdaságilag erős, kulturálisan magabiztos, magabíró családokból álló nemzet éljen a Kárpát-medencében. Ennek alapfeltétele, hogy tudjuk, kik vagyunk, mit akarunk, merre tartunk.

Kásler Miklós a főigazgatói kinevezése kapcsán lapunknak elmondta, a tervei között szerepel, hogy a Magyarságkutató Intézetnél a tudományos profilt tovább erősíti. Az archeogenetika és a régészet mellett a klasszika–filológia, a nyelvészet, a zenei kutatások területén, amelyek kevésbé látványosak, de rendkívül lényeges területek – emelte ki. Rámutatott továbbá arra, hogy ... a hun filológiának rendkívül nagy jelentősége van. De ugyanígy fontosnak tartja azt is, hogy ... az ősmagyar nyelv és az altáji nyelvek közötti viszonyokat alaposan fel kell deríteni.

Az identitás pontosabb meghatározása érdekében tovább kell erősíteni a tudományos profilt. Az Intézetnek be kell teljesítenie az alapító okiratában foglalt küldetést a tudományos értékű eredmények sokrétű bemutatásával. Mivel külön meg lett említve a hun filológia (1) is, ebből következően a hun nyelv kutatására nagyobb súlyt kell fektetni. Az e területeken bekövetkezett elmaradásokért terhelheti felelősség Horváth-Lugossy Gábort. 

Ez ugyan világos beszédnek tűnik, a sajtó mégis elkezdte a találgatásokat, mi állhatott Horváth-Lugossy Gábor leváltása mögött. Természetesen nem ugyanezt a magyarázatot - a tudomány igényeinek kielégítetlenségét, a hun nyelv kutatásának elmaradását - találták meg, hanem csak azt, ami az esetleg torz világnézetüket addig is borzolta.

A Magyarságkutató Intézet először a Pozsonyi csata című animációs filmjével robbant be a köztudatba - írja a hvg.hu -  a produkciót méltán kritizáló saját munkatársait kirúgta, majd egy kiállítás lenyúlásával sikerült öregbítenie a rossz hírét, de innen érkezett az a megfejtés is, hogy az első magyar nyelvemlék nem más, mint hogy Baszjad Izüt

A Pozsonyi csata c. film kritikáját A Pozsonyi csata c. filmről rovológus szemmel cím alatt írtam meg. Nagyon jó, hogy film készült erről a nevezetes ütközetről, a gondolatáért is dícséret illeti a film alkotóit, ám az ismert szkíta jeleket nem kellett volna a honfoglalók lovaira tenni. Ez a szembetűnő jeltörténeti hiba elkerülhető lett volna, így azonban a magyar- és tudományellenes ellentábor hörgésének jogosságát támasztotta alá.

Azokat a félsikerű kiállításokat, amelyekben az MKI szakértőként, vagy rendezőként szerepelt, korábban már egy-egy cikkben én is kifogásoltam. A székesfehérvári kiállítás esetében - természetesen - szó sincs lenyúlásról. Ha a "tudósok" egy részének nem fűlött a foga a magyar őstörténet igazabb leírásához (a hun-magyar azonosság kérdésének felvetéséhez), akkor joguk volt a lelépéshez. Hamarabb kellett volna távozniuk erről a nem nekik való terepről. Ugyanazzal a Madas Edittel, aki e székesfehérvári távozók között szerepelt, nekem is volt már nézeteltérésem az OSZK botrányos nyelvemlék-kiállítása kapcsán. Akkor sem a teljes igazság, a hun-magyar azonosság bemutatása mellett, hanem ellene lépett fel. Mellesleg tudományice akkor is veszített, mert a cikkeimnek (és Hiller István kultuszminiszter adminisztratív intézkedéseinek) köszönhetően azóta az MTA, az ELTE és az MKI kutatói is nyelvemléknek tekintik a rovásírásos emlékeket. Igaz, hogy elolvasni nem képesek pl. a bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvóka szövegét, mert - a végső soron sémi eredeztetés fenntarthatósága érdekében? - nem hajlandók tudomásul venni a szójeleink létét.  

A Baszjad izüt mondat nincs ott a jánoshidai avar tűtartón. Ha Fehér Bence ismerné a szójeleinket és nem tekintette volna betűnek a repedéseket is, akkor ezt a képtelen alfabetikus olvasatot nem tette volna oda tálcán a ballib gúnyolódók elé. Sajnos, a szójeles emlékeink fel nem ismerése miatt a Magyarságkutató Intézet rovológiai teljesítménye nem több közönséges történelemhamisításnál. Miközben náluk teret kapott az a Mandics György, aki bevallottan jó kapcsolatban volt Ceausescu titkosszolgálatával s e szellemiséggel párhuzamosan a magyar írás antik eredetét kutatókat a "Nem mind tiétek, mi antik, ti sírrabló brigantik" bökversével üdvözli. Szerepelhetett az MKI szerzői között az a Zelliger Erzsébet, aki a bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvóka szövegéről előadott vékonygábori hazugságot a finnugrista nyelvészet bűvészmutatványaival próbálta meg hitelesíteni. "Természetesen" szót kapott az MKI-ban az a Szentgyörgyi Rudolf is, aki - bár fogalma sem volt a hunok nyelvéről - teljes mellszélességgel kiállt a hun-magyar nyelvi kapcsolatok felvetése ellenében. 

Nyilvánvaló, hogy ez a látványos csődsorozat, amit a Magyarságkutató Intézet rovológiai téren előadott, szorosan összefügg Horvát-Lugossy Gábor hibás iránymutatásával, miszerint az intézet nem kíván konfrontálódni a (valójában nem is létező - VG) "tudományos konszenzussal". Pedig tudta, vagy illett volna tudnia, hogy ez a ballib "tudósgárda" tudatosan nem mond igazat a hun-magyar kapcsolatokat illetően. Ezért törvényszerűen következett be az MKI vezetői posztján a csere. Ha a "tudományos konszenzus" nem több egy hazugságsorozatnál, akkor a sorsát hozzá kötő főigazgató jövője sem biztos - egy becsületes világban.


Jegyzetek

(1) A hun filológia kiemelése figyelmet érdemel. filológia egy nyelv szövegeivel való tudományos foglalkozás megnevezése. A hun nyelvről azonban azt tartja a "tudományos konszenzus", hogy nem ismerjük, nincsenek is hun szövegeink. Róna-Tas Andrásnak, Sándor Klárának és Szentgyörgyi Rudolfnak nemrégi - elképesztő - véleménye szerint a hun nyelvet nem ismerjük, de biztosan török volt. 



2. ábra. Révész László tárta fel a karosi tarsolylemezt a II. temető 52. sírjában, ám elolvasni nem tudta a magyar hieroglifákkal írt mondatot, mert a "tudomány" - mint azt Sándor Klárától tudjuk - nem ismeri a székely írást, a tarsolylemez alján lévő mondatjel olvasata: Dana sar magas köve (mai magyarsággal: Dana úr magas köve)


Amikor a genetikusaink tisztázták, hogy a karosi temetőben nyugvó honfoglalóknak hun genetikai kapcsolatai vannak, rögvest kitört a jelzőosztogatás és megkérdőjeleződött még a honfoglalók identitása is. Révész László régész, aki korábban úgy nyilatkozott, hogy a karosi sírokban a honfoglaló magyarság képviselői, vezetői nyugszanak, e genetikai felismerés hatására megváltoztatta a véleményét és azt állította, hogy itt csak a mindenünnen toborzott katonai elit fekszik, akiknek nem feltétlenül van köze a magyarsághoz. S egyik oldal sem vette figyelembe, mert a szójeleinkről fogalmuk sincs, hogy a karosi és a környező honfoglalás kori sírokban magyarul elolvasható hieroglifikus nyelvemlékek kerültek elő. A "tudományos konszenzus" nem ismeri a székely írás eredetét és nem is hajlandó azt megismerni. Érthető a dolog, hiszen ha az előző átkosban megalapozott akadémikus áltudománynak a hun-magyar azonosság letagadása volt és maradt a legfőbb célkitűzése, akkor nem áll érdekében a székely írás szójeleinek és jobbára szójeleket használó előzményeinek a megismerése és figyelembe vétele. 

Az elképesztő kifogásokra jó példa Fehér Bence álláspontja, aki szerint el lehet tekinteni annak a futóbolondnak az idézésétől, aki szakmányban olvas el díszítéseket. Ez persze csak azt bizonyítja, hogy nem sikerült megismernie az írás alapfogalmát és az írástörténetet sem. Az írás ugyanis a gondolat rögzítése jelekkel. S e meghatározásban egy szó sincs a díszességről, vagy dísztelenségről. A Magyarságkutató Intézetnek és munkatársainak 4-5 példányt is adtam a Magyar hieroglif írás c. kötetemből, amelyben külön fejezet tárgyalja ezt a kérdést Írás vagy díszítés? cím alatt (21. oldal). Fehér Bence és társai azonban - a jelek szerint - nem olvasnak, vagy gond lehet a szövegértésükkel és a tudományos célokkal szembeni alázatukkal. 

Amikor a Magyarságkutató Intézetet megalapították, rögvest feltűnt, hogy a célkitűzéseik hiányosak, mert a felsorolt, művelendő tudományterületek közül hiányzik a székely írás és a magyar hieroglif írás kutatásának megemlítése. Amikor ezt kijavítandó írtam egy levelet Kásler Miklós miniszter úrnak, akkor ő azt továbbította Horváth-Lugossy Gábornak. Egy másfél órás megbeszélésre került sor köztem és az MKI három vezetője között, ám nem értettük meg egymást. Mindjárt azzal kezdték a párbeszédet, hogy az Intézetnek nem célja a tudományos konszenzussal való konfrontáció. Ez annyira tudománytalan volt, hogy rögvest elzárta bármiféle együttműködés lehetőségét. Hiszen a tudománynak nem a konszenzushoz való igazodás a célja, hanem a kíváncsiságunk kielégítése, például a hun identitás tisztázásával. 

Ráadásul a rovológia terén - s ezt tudniuk kellett volna legalább Sándor Klára hírhedt 1996-os dolgozatából - nincs is semmiféle konszenzus, sőt minden alapvető kérdés tisztázatlan. Az MTA 2021-ben megjelent rováskorpuszának a szerzői (Benkő Elek és Sándor Klára), valamint szerkesztője (Vásáry István) sem tudtak egyetértésre jutni a székely írás eredetét illetően. Az előbbiek harminc éve vannak azon a "tudományos" állásponton, hogy - adatok hiányában - fogalmuk sincs a székely írás eredetéről (adathiány persze nincs, csak nem hajlandók figyelembe venni a szójelekkel írt szövegeket). A szerkesztő úr meg nem volt képes alátámasztani a professzoraitól átvett álláspontját és nem mondott igazat a székely írás, meg a kínai írás képszerű jeleiről sem. Nem voltak képesek többre a magyar írástörténet kezdeteiről szólván egy lejárt szavatosságú prekoncepciót követő hamis kép adásánál. 

Azaz rájuk fért volna a segítségem, amint az MKI munkatársaira is. Ám Horváth-Lugossy Gábor úr arról tájékoztatott egy levelében, hogy az általam javasoltakkal nem tud és nem is kíván foglalkozni. Jórészt nyilván ez (a rovológiai téren elkövetett tudatos téveszmeterjesztése) vezetett a most bekövetkező állásvesztéséhez.

A genetikának és a régészetnek (a magyar őstörténet kutatásának) most az lenne a legfontosabb segítség, ha a "tudományos konszenzus" számára is érthetően azonosítanánk a hunok nyelvét és a vélünk rokon sztyeppi népek identitását. Erre egyetlen jelentős új forráscsoportunk van: a magyar hieroglif írás. Százszámra hevernek elolvasatlanul és felhasználatlanul a múzeumok polcain a hun és avar nyelvemlékek. Azonban nincs olyan tudományterület, amelyik kötelességének érezné (szakmai és etikai szintje lehetővé tenné) e helyzet megváltoztatását, a létező hun nyelvemlékek hasznosítását. 

Őszintén kívánom, hogy e helyzeten változtatni tudjon a Magyarságkutató Intézet és a magyar tudományosság!



Jegyzetek

Borsodi Attila: Kásler Miklós veszi át a Magyarságkutató Intézet vezetését, Magyar Nemzet, 2023, 03, 07.

Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i?)

Varga Géza: Az MTA rováskorpusza 

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017. 

Varga Géza: Rovásírásunk tudós eredeztetésének története

Varga Géza: A hunok magyar nyelvűségét alátámasztó "lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvenció

Varga Géza: Moór Elemér szerint a hunok nem beszélhettek se törökül, se mongolul, se iráni nyelven

Varga Géza: Sándor Klára "cáfolatának" cáfolata a hun-magyar írás kérdéskörben

Varga Géza: A Bodrog-alsóbűi rovásfelirat újabb olvasata: Nagyon nagy Lyukónak

Varga Géza: A "Királyok és Szentek – Az Árpádok kora" kiállításon említés nélkül hagyott hieroglifikus nyelvemlékeink

Varga Géza: A rovológiában a "tudományos konszenzus" egy maffiaszerű csoportosulás blöffje

Varga Géza: A II. karosi temető 29-es sírjából előkerült tarsolylemez hieroglifikus mondata

Varga Géza: Karosi hunfoglalók, Révész László és Török Tibor nézeteltérése

Varga Géza: Kaptam egy elutasító levelet a Nemzeti Régészeti Intézettől











Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése