75 A sohasem létezett ősgeszta kapcsán: a Magyar Időknek fogalma sincs arról, hogy Mik vogymuk?

A Magyar hieroglif írás c. kötetem megjelenését követő esztendőben (1), 2018-ban írtam egy bejegyzést A Magyar Időknek fogalma sincs arról, hogy Mik vogymuk? címmel a blogomban. Ebben vitattam az internetes folyóirat egyik cikkében közölt álláspontot. Megszólaltatják benne Honti László akadémikus, finnugor nyelvészt is, aki úgy hivatkozott az ősgesztára, mintha az valaha is létezett volna. Ez a részlet indokolta, hogy a régi cikket felújítottam és újfent közreadtam. Az alábbi levélre "természetesen" semmilyen választ nem kaptam a szerkesztőségtől. Igaz, a hiba vastagát nem is ők követték el, hanem a finnugrista "tudományos konszenzus".

Levél a Magyar Idők szerkesztőségének

Hanthy Kinga Szerkesztő Asszony részére, Magyar Idők 

Tisztelt szerkesztő asszony!

A lapjukban olvasható Mik vogymuk c. cikk régen lejáratódott valótlanságok gyűjteménye. Sajnálatos, hogy csak ezt közölték a genetikusok nagyszerű eredményei (Neparaczki) kapcsán és ezt állították be tudomány helyett, bár a cikkben közölteknek a Tudományhoz nem sok köze van. A cikk állításait nem csak a saját belső ellentmondásai és hiányai, nem csak a genetika új eredményei, hanem a további társtudományok tényei, például az írástörténeti adatok is cáfolják. 

1. ábra. Ragyogó nagy ország mondatjel a Gizella-kincs avar eredetű turulos fibulájáról

Például közönséges valótlanság az, hogy létezett magyar ősgeszta és az nyugati forrásokon alapult volna. 

Anonymus világosan megírja és erről az akadémikus "tudomány" is tudomással bír, hogy a Volgán átkelő honfoglalóknak több évkönyve is volt. Amire Kristó Gyulának nagyjából az volt a válasza, hogy ezzel az információval nem tud mit kezdeni. Érthető ez a tanácstalansága, hiszen ez a hiteles adat halomra dönti az egész téveszme-halmazukat.

Vannak további, ám ellenőrzésre és értelmezésre szoruló adatok is. Ezeket a szakértők ellentmondásosan adják elő, miközben a forrásnak magyar nyelvű kritikai kiadása, fordítása nem létezik. Az egyik szerint a szabírhunok számára Quardusat szerzetes lefordította a Bibliát is. A Konstantin-legendában pedig az is szerepel, hogy a 800-as évek végén az avarok és a magyarok a saját nyelvükre lefordított könyveket használtak a szertartások során. A honfoglalók könyvtárairól írt, ezeket tárgyaló cikkem A székelység eredete c. kötetemben jelent meg (133. oldal). 

Mindezek ismert, de az akadémikus "tudomány" által tudatosan nem firtatott adatok. Vagyis a történeti tényekből világosan kiderül, hogy a magyarság a honfoglalás előtt könyvtárakkal, közte történelmi jellegű évkönyvekkel rendelkezett. Mégis a sohasem létezett, nyugati forrásokon alapuló ősgeszta meséjét terjesztik? Miért az elhallgatáspártiak valótlanságait közli a Magyar Idők? 

2. ábra. Az apahidai hun turulokon látható ragyogó ország olvasatú mondatjel 

Megkérdezi a cikkíró: "tudjuk-e, vajon milyen nyelven beszéltek az avarok?" Nos, a kérdés is arról árulkodik, hogy a szerzőjének fogalma sincs az ismert avar nyelvi adatokról, a magyarul megszólaló hieroglifikus avar nyelvemlékekről. 

A Tarih-i Üngürüsz is arról tájékoztat, hogy a Baján alatt érkező avar/szabír népesség vélük azonos nyelven beszélőket talált a Kárpát-medencében. Mivel a cikk is azt sejteti, hogy a későbbi, Árpád vezette honfoglalók már magyarul beszélőket találtak itt, ebből is arra lehet következtetni, hogy az avarok is, meg a hunok maradékai is magyarul beszéltek. S hogy ez nem puszta elmélet, a régészeti leleteken elolvasható hun és avar szövegek is magyarul szólalnak meg, igazolva ezzel a Tarih-i Üngürüsz adatát. 

A Magyar Nyelv szerkesztősége azonban (amelynek a cikkben hivatkozott Honti László is tagja) nem rendelkezik azzal a szaktudással, ami ezeknek a magyar hieroglif írással feltárható szövegeknek az elolvasásához szükséges lenne. Sőt valótlan indoklással tudatosan el is zárkózik a szükséges szaktudás megszerzése elől. 

A magyar őskultúra gyűlöletén kívül ugyan mi akadályozza meg a hazai akadémikus "tudomány" egyes képviselőit abban, hogy észrevegyék a hun és a magyar (székely) jelkincs azonosságát? 

3. ábra. Szergej Botalov által közölt nagy ország olvasatú mondatjel egy ogur/szabír csatról

Úgy gondolom, hogy egyetlen becsületes szerkesztőségnek sem lehet célja tudatosan félrevezetni a nemzetet a saját történelmét illetően. Amennyiben az lenne az álláspontjuk, hogy az említett cikkben közölt vélemény is tudományos igényű (de ebben tévednének, mert a cikk önellentmondó és a tényekkel sincs összhangban, a tudományos vitára pedig nem adnak lehetőséget, talán mert rettegnek a biztos kudarctól), akkor is illene közzétenniük a cikk kritikáját. 

Az Önök cikkei után azonban hozzászólásra sincs lehetőség, ami az egész lapjuk szakmai-etikai alapját megkérdőjelezi.

4. ábra. A csempeszkopácsi Árpád-kori templom kapubélletének Isten országa olvasatú mondatjele

Utóhang

A szójeles szövegeink elolvasásának és "tudomány" általi feldolgozásának feladata a körmünkre ég. Kínai-magyar közös szervezéssel készül ugyanis egy nagyszabásúnak ígérkező hun kiállítás. Ez bizonyára hosszú időre nyomot fog hagyni a hun kérdés szakirodalmában. A kiállításon elkerülhetetlenül szót ejtenek majd (szót kellene ejteni) a hunok nyelvéről, miközben ki lesznek állítva a szójelekkel írt, magyarul elolvasható (elolvasott) nyelvemlékek. Ez az a történelmi pillanat, amikor e hun hieroglifikus szövegeket el kell olvasni és közzé kell tenni. Sajnos, azt is tudni lehet az előző félsikerű kiállítások tökéletes rovológiai csődjéből, hogy ez a "tudományos konszenzus" alkalmatlan ilyen horderejű, intelligenciát, tudást és becsületet igénylő feladat elvégzésére.   

Jegyzetek

(1) A Magyar hieroglif írás c. kötetben jelentettem be egy tankönyvszerűen megírt, illő alátámasztással ellátott és rendszerszerű leírással bemutatott felfedezést, benne egy sor korai hieroglifikus nyelvemléket. Ezek száma (csupán az elolvasott nyelvemlékeket számítva) az eltelt évek alatt már meghaladhatta a százat. Olyan új forráscsoportról van tehát szó, amit szakszerű és becsületes tudományos közeg már nem tekinthetne levegőnek. A kötetből tiszteletpéldány kapott a Magyar Nyelv szerkesztősége is, amikor elutasította a karcagi csatkarika (a leghosszabb hieroglifikus nyelvemlékünk) olvasatát ismertető cikkem közlését. Azzal a képtelen érveléssel utasították el, hogy nem vállalják a minden bizonnyal kibontakozó vitát. Ez az elutasítás nyilvánvalóan közrejátszott abban, hogy a 2021-ben megjelenő, az MTA által kiadott rováskorpusz már meg sem említette e jelentős rovásszövegünket. Pedig a korpusznak az lenne a feladata, hogy lehetőleg mindent közöljön, ami a témához tartozik. Az MTA rováskorpusz szerzői (Sándor Klára, Benkő Elek és a Vásáry István) azonban mintha fontosabbnak tartották volna a nemzet félrevezetését. Pedig a karcagi csatkarika ismételten felbukkan a szakirodalomban, például legutóbb a Katona-Bíró szerzőpár cikkében. Sajnos, a nemzeti írásunkról terjesztett téveszmék miatt e szerzők is képtelenek voltak a helyére tenni a szójelekkel írt szöveget. 

A szemünk láttára működik az az algoritmus, ami egy sohasem volt, magyar- és tudományellenes őstörténeti-kulturális kép fenntartását szolgálja.

Ezért a fent említett könyvem kiadásának évét a magyar nyelvemlékek körét és a magyar írástörténetet illetően egy új időszámítás kezdetének tekintem. Nem kérek bocsánatot az önbizalmam kétségtelenül illetlen nagysága miatt, mert egy életet áldoztam a vonatkozó tudás megszerzésére. Álláspontom szerint ettől kezdve nem csak tájékozatlanságról, hanem tudatos valótlanságok terjesztéséről van szó, ha a szkíta, hun, avar és honfoglaló magyar nyelvemlékek hiányáról ejtenek szót a "tudományos konszenzus" képviselői. Hogy a helyzet mennyire megérett a változtatásra, arra jellemző, hogy a NAT tankönyvekben is írás- és nyelvemlék nélküli korszaknak tekintik az ősmagyar kort, holott több nyelvemlék is fennmaradt ebből és a megelőző korszakokból. 

Ugyanez vonatkozik a csupán a finnugrista prekoncepciók érdekében kitalált, "német krónikák nyomán megszülető" magyar ősgeszta emlegetésére is. Ez történt a Magyar Idők cikkében. Ugyanis az akadémikus tudomány régen rendelkezik az összes információval, amelyek alapján a lomtárba lehetett volna száműzni ezt az eleve megalapozatlan téveszmét. 

Irodalom

 

Kristó Gyula: A történelmi irodalom Magyarországon a kezdetektől 1241-ig, Irodalomtörténeti füzetek, Argumentum Kiadó, Budapest., 1994.

Varga Géza. Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Félsikerű kiállítások

Varga Géza: Magyar hieroglifákkal írt legkorábbi nyelvemlékeink

Varga Géza: Az MTA rováskorpusza

Varga Géza: Szemellenzős rovológia, Zelliger Erzsébet az MTA rováskorpuszáról

Varga Géza: A karcagi csatkarika hieroglifikus felirata

Varga Géza: Mióta és miért tekintik nyelvemléknek a rovásírásos szövegeket a finnugrászok?

Varga Géza: Korompay Klára az írástalan ősmagyar kor helyesírásáról

Varga Géza: Garantálja-e a minőséget a tudományos szerkesztőségek szűrője a rovológiában?

Varga Géza: A Katona-Bíró szerzőpár a karcagi csatkarika feliratáról

A HUN-MAGYAR AZONOSSÁG KÉRDÉSÉT ÉRINTŐ CIKKEIM

MAGYAR NYELVŰ POGÁNY IMASZÖVEG VOLGAI BOLGÁRORSZÁGBÓL

AZ AFRÁSZIJÁBI JÓMA ÚR FÖLDJE VILÁGMODELL MAGYAR HIEROGLIFIKUS SZÖVEGE

LOVÁSZ LÁSZLÓ, AZ MTA ELNÖKE NEM VÁLLALKOZIK TUDOMÁNYOS IGÉNYŰ VITÁRA A SZÉKELY ÍRÁS EREDETÉRŐL

SZENTGYÖRGYI RUDOLF SZERINT A HUN EREDETNEK NINCS HELYE A NYELVTUDOMÁNYBAN

Varga Géza írástörténész

A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházban, egy hiteles őrségi parasztházban 

A veleméri Cserépmadár szállás (egy igazi őrségi szálláshely) Belső szobája

Ha a kedves olvasó azt gondolná e veleméri képek láttán, hogy az Őrség maga a földi paradicsom, akkor találkozik a véleményünk. Én ugyan kétségkívül elfogult vagyok, de ezt senki se irigyelje tőlem, mert mindenki az lehet, ha nálunk nyaral. 06(20)534-2780