Varga Géza írástörténész: Az egyiptomi predinasztikus Nagada kultúra Égi szabír isten olvasatú világfája

Bevezető

A Nagada kultúra az egyiptomi predinasztikus kor utolsó szakaszát képviseli. Azt az időszakot, amikor az Egyiptomra gyakorolt sumér hatást feltételezik, vagy felismerni vélik a kutatók. E cikkben egy Nagada kerámia mondatjelét olvasom el, ami ezt a sumér hatást valamiképpen igazolja. Közvetett ez az igazolás, mert a sumérek a szabír/hurri népekből alakultak ki és a vizsgált edény mondatjelében a szabír népnév olvasható (1. ábra). Különös jelentőséget kap az a körülmény, hogy a vizsgált edény mondatjele három magyar hieroglifából (ősvallási kötődésű szójelből) áll. Ráadásul Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár szerint a magyarok régi neve a szabír (nála: szavartü aszfalü). Az sem mellékes, hogy Simo Parpola 2007-ben a sumér nyelvet rokontalan szigetnyelvből az uráli nyelvek egyikévé, tehát a magyar nyelv rokonává minősítette.

1. ábra. Világfát ábrázoló Égi szabír ős ten (mai magyarsággal: Égi szabír isten) mondatjel a Turovszki Krisztián által közzétett Nagada kerámiáról, az ábra jobb oldalán lentről felfele a székely írás "g" (ég) betűje, "tprus" (tapar ős "szabír ős") mondatjele és ős szójele

A Nagada kultúrának három fő periódusa van: a Kr. e. IV. évezredre eső Nagada I és Nagada II, valamint a Kr. e. XXXI. század Nagada III kultúrája. A Nagada-kultúra jelentős Egyiptom történelmében, mivel a régészeti anyag alapján egyértelmű, hogy mind kulturális, mind politikai értelemben meghatározó és törésmentes átmenetet mutat a dinasztikus korok felé. Érdekes ez a korszak a magyar ős- és kultúrtörténet nézőpontjából is, mert a Nagada korszak további leletein is magyarul elolvasható, a magyar hieroglif írással írt, a világfát ábrázoló írásemlékek bukkannak fel. E további írásemlékeket a jelen cikksorozat következő bejegyzéseiben mutatom be.

A magyar hieroglif írás a kőkori ősvallás jelrendszere volt. Az ősvallási jelhasználat keretében az ősvallás tételeit illusztráló képszerű írásemlékeket alkotott. E cikkben egy Nagada kerámián látható, a Tejúttal azonos világfát ábrázoló mondatjelet mutatok be és olvasok el (1. ábra). A tárgy fényképét Turovszki Krisztián tette közzé a közösségi hálón, a Fekete tetejű festett kerámia Naqada I. (Kr. e. 3900-3650) kultúra, Egyiptom megjegyzéssel (2. ábra).

2. ábra. Fekete tetejű festett kerámia Naqada I. kultúra (Kr. e. 3900-3650), Egyiptom (Turovszki Krisztián nyomán)

A mondatjel elemei

A mondatjel három ismert magyar szójelből áll.

- A világfát ábrázoló mondatjel alsó eleme a "háromágú gyökérzet", az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció egyik előfordulása, amely valójában az ég szójele. Azt, hogy ez esetben szó sincs gyökerekről, egy középkori székesfehérvári sírkőbe vésett "heraldikai liliom" gyökérábrázolása segít megérteni. A liliomnak és a tulipánnak ugyanis a természetben hagymája van és nincs olyan gyökérzete, mint amilyen a sírkőbe lett faragva. Ennek ellenére ez a "háromágú gyökérzet" több liliom- és tulipánszerű ábrázolás alatt előfordul. Ha sorozatosan "háromágú gyökérzetet" tettek a hasonló virágok alá hagyma helyett, akkor annak komoly oka van. Ebből a virágábrázolásból, valamint a hasonló tulipán- és liliomábrázolások elolvashatóságából is következően ezek a világfa ábrázolások nem természethűek, hanem mondatjelek. Nem liliomról, vagy tulipánról van szó, hanem egy több évezredes isten- és világfa-jelképről, amelynek az ősvallási mondanivalóból következően megszabott ábrázolási rendje és olvasata van. Ez a "háromágú gyökérzet" a székely írás "g" betűjének őse: a magyar hieroglif írás ég szójele. Azt fejezi ki, hogy a világfa (a Tejút) azonos az eget tartó fával és messze túlnyúlik az ég boltozatán is.

- A világfa derekán a székely írás lehajló ágairól felismerhető "tprus" (tapar ős "szabír ős", vagy "szabír isten") mondatjelének változatát látjuk. Ez a világfa egyfajta jól felismerhető ábrázolása. Az égbolt terhe alatt lehajló ágakkal megjelenő jelet a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor alapján ten "isten, élet" alakban is olvashatjuk. A ligatúrának a csatlakozó szójelek miatt többféle előfordulása volt, eredetileg több szójelből állt. Az ágakkal rendelkező középső rész grafikai formája az ágak számától eltekintve nagyjából megfelel a székely írás nikolsburgi ábécéjében fennmaradt jelváltozatnak (1. ábra). A nikolsburgi "tprus" (tapar ős "szabír ős") jelnév azonban arra utal, hogy a székely jel ősének grafikai képe eredetileg tartalmazta az ős jelet is, ami időközben lekophatott róla. Megerősíti ezt a Vesna Bikic által közölt késő bizánci edény rajza, amelyen a mondatjelnek még egy eredetibb változata látható (3. ábra). Ugyanerről az összetettségről tanúskodik egy Zamárdiban előkerült avar szíjvég (4. ábra) és egy vasból kovácsolt őrségi tapar ős előfordulás is (5. ábra). Ezekből következtetve a Nagada ligatúra (ős nélküli) középső szójele a tapar ten "szabír isten/élet" jelentést rögzíthette.

- A Nagada világfa csúcsán a székely írás ős szójele látható (1. ábra). Ez a jel a Tejút (az égig érő fa) hasadékát ábrázolja, amelyben karácsonykor a Nap felkel, a napisten újjászületik. Szorosan hozzátartozik az alatta lévő, előbb tárgyalt "tprus" szójelhez, amellyel régen egy mondatjelet alkot. (1)

Ha azt akarjuk tisztázni, hogy a jelmontázs a világfát ábrázolja-e, akkor e három szójelet össze kell vetni a világfát ábrázoló egyedi hieroglifák listájával. Ebből az derül ki, hogy mindegyik Nagada szójel a világfát ábrázolja. Ismeretes, hogy a tavaly eredménytelenül lezajlott világfa vitában megnyilatkozó, húsznál is nagyobb számú hozzászóló egyike sem volt képes megfogalmazni a világfa meghatározását és így felmutatni sem tudták a honfoglalás kori magyar világfát. Természethű ábrázolást vártak, miközben a világfa jelszerű - amihez azonban a "szakma" nem ért. A múzeumok polcain eközben százszámra sorakoznak hasznosítatlanul a világfát ábrázoló honfoglalás kori mondatjelek. A "szakemberek" hozzá nem értése miatt érdemi helyreigazítás (a honfoglalás kori világfa felmutatása) nélkül maradt Pócs Éva magyar identitást aláásó álláspontja. Ő ugyanis azt fejtette ki, hogy a honfoglaló magyaroknak nem volt világfa képzetük, amit annak gondolnak egyesek, arról a világfa volta nem bizonyítható és az nem értelmezhető. A néprajzosok által kimutatott világfa - szerinte - idegen népektől való későbbi átvétel.

A fentebb tárgyalt, magyar jelekből összeállított és magyarul elolvasható Nagada világfa azonban azt mutatja, hogy a Pócs Éva által sugallt helyzetnek az ellenkezője lehet igaz. A szójelek elolvashatóak, ezért kitűnően értékelhetőek. A tanúságuk szerint nem mi tanultuk el idegenektől a világfa képzetet a honfoglalást követően, hanem mi tanítottuk meg a világfa tiszteletére az ókori világ legnagyobb kultúráit a születésükkor.

3. ábra. Kései bizánci cserépedény (Stalać, Belgrádtól délre) fényképe, a képszerű mondatjel a tapar, az ős és a ten szójelekből áll (Vesna Bikić nyomán)

4. ábra. Zamárdi avar nagyszíjvég (fotógrafika)

5. ábra. A vasból kovácsolt őrségi tapar ős előfordulás, az ábra bal felső sarkában a székely írás ős és "tprus" jele

A mondatjel olvasata

A nikolsburgi "tprus" mondatjel előzményeinek formai és tartalmi változatosságából következően a Nagada mondatjel ágakkal is rendelkező középső része a tapar ten "szabír isten" mondatrészt rögzíti. Még valószínűbb, hogy ez a Nagada mondatjel nem választható el élesen a nikolsburgi "tprus" mondatjeltől és a hozzá vezető mondatjel-folyamtól, a mondatjel további variációitól. A Nagada mondatjel olvasata így Égi tapar ősten (mai magyarsággal: Égi szabír isten). Mindegyik mondatjel-változat a szabírok istenét jelképezte és ez a jelentés néha mintha független lett volna az éppen felhasznált szójelektől. E következetlennek tűnő eljárás a kialakuló jelhasználat velejárója.

Jegyzetek

(1) A "tprus" mondatjellel és az értelmezése kapcsán kibontakozott nézetekkel A temporius-téveszme diadalútja c. cikkben foglalkoztam.

Irodalom